Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)
1956-12-16 / 350. szám, vasárnap
AZ ALKOTÁS SZABADSÁGA 1^ľľETL, 11 ^1 a • t Az imperialista burzsoázia ideológusai igyekeznek bizonyítani, hogy igazi alkotási szabadság csak a kapitalista társadalomban lehetséges. Sőt azt állítják, hogy burzsoá társadalomban abszolút szabadság, minden korlátozás nélküli szabadság létezik. A burzsoázia mai védelmezői hevesen támadják el aszocialista rendszert és megrágalmazzák, hogy a szocializmus országaiban nincs és nem is lehet alkotási szabadság. Melyik társadalmi rendszer biztosítja az alkotási szabadságot — a kapitalista vagy a szocialista rendszer — e vita nem újkeletű. A kérdés már a szocialista forradalom előtt felmerült, amikor Lenin leleplezte a szabadságról hangoztatott burzsoá frázisok hazug és szemforgató mivoltát és bebizonyította, hogy az igazi alkotási szabadság csak a szocializmusban diadalmaskodik. Ma már sikerrel folytathatjuk ezt a vitát, mert az idő kereke nem állott meg: a szocialista kultúra, a szocialista irodalom és művészet fejlődésének négy évtizede nagy tapasztalatokat hozott; cáfolhatatlan tények igazolják a burzsoá kultúra egyre fokozódó hanyatlását. Az alkotás szabadságának problémája még ma is időszerű, mivel a személyi kultusz irodalmi és művészeti téren okozott következményeit bírálva, a hazánkban és a külföldön folytatott viták egyes részvevői helytelenül támadják a szocialista kultúra alapvető elveit, sőt egyesek rágalmakat is terjesztenek. * * * Az alkotás szabadságát kétféleképpen szokták értelmezni. A burzsoá és marxi-lenini értelmezés közül az utóbbi a helyes, mivel ez felel meg a valóság tényeinek. Létezik-e valóban abszolút alkotási szabadság, mindentől való függetlenség, amely mellett a burzsoá ideológusok kardoskodnak? A tények azt igazolják, hogy nem létezik. Lehetetlen a társadalomban élni és egyúttal függetlennek lenni a társadalomtól. Ez a mi nézetünk, ez felel meg az igazságnak, ezért védelmezzük. Az író, a művész nem a maga számára alkot. Az emberek számára alkot, hisz abban van az igazi alkotási szabadság, hogy a művész megvalósíthatja törekvését: magasztos eszményeket, mély gondolatokat és érzelmeket plántálhat az emberek nagy részébe. Az imperialista burzsoázia valóban „megszabadítja" a művészt és az írót — de mitől? Megszabadítja őt a nép, az emberiség érdekeinek szolgálatától és arra kényszeríti, hogy „az elhájasodásban szenvedő felsőbb tízezret" szolgálja, gyakran alacsony és ferde ízléseket elégítsen ki. Hisz napjainkban a burzsoá lapok hasábjain, a mozik vetítővásznain, a színpadokon és képkiállításokon nem marxista „propagandaművek" szólnak az emberekhez, hanem aljas ösztönöket kifejező, embert gyűlölő, gyakran beteg agy szülte művek látnak napvilágot. Lássuk csak, mit ír az anarchista burzsoá alkotási szabadság egyik termékéről, Jules Romain „Gervanion fia" című legutóbbi regényéről André Rousseau francia kritikus: „Jules Romain úr 50 oldalon higiéniai és erkölcsi értekezést ír a vérfertőzésről. Jules Romain aggerotizmusa aljas ízléseket szolgáló színes albumot eredményezett alkotásában". Hol marad a burzsoá alkotási szabadság védelmezőinek pátosza, midőn a népet szolgáló, az embereknek igazat mondó, az emberiséget a világ átformálására serkentő mű lát napvilágot az irodalomban? Hisz nem a sötét középkorban, hanem a XX. század harmincas éveiben lőtték agyon a modern Spanyolország legnagyobb költőjét, Frederico Garcia Lorcát. Világhírű írók: Thomas Mann, Heinrich Mann, Feuchtwanger kénytelenek voltak Lion elmenekülni szülőhazájukból, hogy megmeneküljenek a fogdmegek karmaiból. Pablo Neruda elrejtőzött üldözői elől, sok évig sínylődött rabságban Nazim Hikmet... Ma tanúi vagyunk hogy Paul Robeson nem léphet annak, fel szabadon hazájában és nem mehet külföldi művészi körútra. Hallgassuk csak meg Tomasso Chiaretti híres olasz filmrendező tanúbizonyságát az olasz filmgyártás jelenlegi helyzetéről. „Helyzetünk nem mondható rózsásnak, öt ujjunkon számolhatjuk meg azokat a nagy filmrendezőket, akik jelenleg Olaszországban dolgoznak. A filmgyárak egymás után jelentenek csődöt. A bankok felmondják a filmgyárak hitelét, mint mondják, nem bocsátkoznak kockázatos kalandba. Rendezőink Mexikóról, Afrikáról, a Csendes-óceánról álmodoznak. A fia írta: M. KUZNYECOV és J. LUKIN A „Kommunyiszt" 15. számában elméleti cikk jelent meg Kuznyecov és Lukin tollából. A cikkben a művészi alkotás lényegét fejtegetik, szemléltetik a művészi alkotás szabadságáról terjesztett elméletek fejlődését különböző történelmi korszakokban és összehasonlítják az alkotási szabadságot a kapitalista és szocialista rendszerben. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Kuznyecov és Lukin cikkét. Jal rendezők körülnéznek Kínában és Albániában. Mások fájdalmas ingadozás után feladják nézeteiket és a filmkalmárkodás szolgálatába állnak: olyan filmeket gyártanak, melyek Dél-Amerika vagy a Közép-Kelet piacai számára készülnek. Tehát csak azoknak a művészeknek adatik meg a „szabadság", akik kiszolgálják az uralkodó osztályt. A burzsoá művész alkotási lényegében jog arra, hogy szabadsága szabadon eladhassa magát. Hol van tehát tág tere a művészi alkotás szabadságának? A szocializmus országaiban. A szocialista rendszer felszabadítja a művészt, feloldja láncait, melyekkel a burzsoá társadalom kötötte meg kezét. A szocializmus felszabadítja a művészt lealázó kötelezettségétől, hogy piaci műveket alkosson és vevőket keressen. V. I. Lenin Zetkin Klárával folytatott egyik beszélgetésében a szocialista állam művészetéről és a művész szerepéről a társadalomban megjegyezte, hogy a szovjet államban „minden művésznek, mindenkinek, aki tehetséget érez, joga van szabadon, saját eszméjének megfelelően, mindentől függetlenül alkotni." A szocialista forradalom a tehetségek ezreit fedezte fel, felkarolta már nagy tapasztalatokkal rendelkező a művészeket. A XX. századnak hány nagy művésze köszönheti kiváló alkotásait a forradalom ihletének? Mennyi eszmei kincs, magasztos eszme született Október tűzkeresztségében! A szocializmus kiszabadította a művészt a kizsákmányoló társadalom kötelékeiből, de nem hirdeti az abszolút szabadságot, mivel ez nem abszolút A marxizmus azt tanítja, hogy az igazi szabadság a szociális-történelmi törvényszerűségek felismerése. Nem létezhet szabadság e törvényszerűségen kívül. A szabadság ott kezdődik, ahol az ember felismeri és magáévá teszi a természet és a társadalom objektív törvényeit. Ki volt szabadabb a természethez való viszonyában: a természet elemi erőivel szemben tehetetlenül álló ősember-e, avagy kortársunk, a természet törvényeit felismerő, a hő-, villany-, atomenergiát, az elemi erőket felismerő és szolgálatába állító ember? A válasz csak egy lehet: nem a természet rabja, hanem meghódítója a szabad ember. Ki szabadabb a társadalom fejlődésének folyamatához való viszonyában: a társadalom fejlődésének folyamatát fel nem fogó egyén-e, vagy pedig az az ember, aki felismerte és magáévá tette a társadalom fejlődésének törvényeit és forradalmian átformálja a világot, tevékenységével közelebb hozza az emberiség évszázados álmának megvalósulását, a legigazságosabb társadalmi rend megteremtését ? A válasz csak egy lehet: Igazán csak az az ember szabad, aki magáévá tette a társadalmi fejlődés törvényeit és az új világ aktív építője. A marxizmus ezért azt tanítja, hogy a szocializmusban és kommunizmusban az ember a szabadság birodalmába lép. A szocialista forradalom megszabadította a művészt a kapitalista világ bilincseitől, de mégsem zavarja össze a szabadság fogalmát a káosszal. Az alkotás, azaz egy mű létrehozása egyéni dolog, de a művészet egészében nem magánügy, hanem az egész társadalom ügye, lényegében a népet, nem pedig az esztéták egy csoportját szolgálja. Ki képezi az emberiség világát, reménységét és jövőjét, ha nem a dolgozók? Az igazi nagy, a nép érdekeit szolgáló művészet fejlesztése, — ez az a cél, melyet a kommunista párt kitűzött, ez az irodalom és művészet fejlődési folyamata párt irányításának lényege. „No lám — hangoskodnak a burzsoá szabadság védelmezői, — hol a szabad alkotás, ha pártirányításról beszéltek?" Ha elemezzük ezt az állításukat, látjuk, hogy rágalomhadjárattal állunk szemben. A művészet a népé, a művész a nép érdekében alkot, nem fenyegeti őt többé az a tragédia, hogy a nép nem érti meg és eltaszítja magától. A kommunista párt pedig a népnek egy része, annak élcsapata és ez a helyzete nagy erkölcsi joggal ruházza fel azon élenjáró művészet fejlődésének irányításában, mely a tömegeket a szabadság tetőfokára emeli, a dolgozók érzelmeit, gondolatait és akaratát szocializmus építésének nagy és áldá asos művében egyesíti. Lenin nem egyszer felszólította az írókat, hatoljanak az élet mélyébe, elemezzék az eseményeket, tanulmányozzák az új és régi harcának reális folyamatát. Felszólította őket, neveljék a népet a nyílt, egyenes, könyörtelen igazságra, a hiányosságok elkenésére irányuló kísérletek kíméletlen kigúnyolására és leleplezésére. Igazságra neveljenek — ezt követelte Lenin a párttól és az irodalomtól. Az irodalom pártossága lenini elvének lényege korunk magasztos elsajátításában van. Ezek az eszméinek eszmék a nép őszinte és szabad szolgálatára serkentik a művészt. Lenin már 1995-ben így jellemezte a szocialista társadalom művészetét: „Ez szabad irodalom lesz, mely az emberiség forradalmi gondolatainak legújabb eredményeit megtermékenyíti a szocialista proletariátus tapasztalataival és eleven munkájával." Alá kell húznunk azt a szót, hogy „megtermékenyíti", mert azt jelenti, hogy valami újat visz a marxizmus, eszmei kincstárába, gazdagítja azt az élet művészi felismerésének tapasztalataival. A kommunista párt a szovjet társadalom fejlődésének minden időszakában a nevelés és a meggyőzés módszereit alkalmazta és olyan művészet megteremtését szorgalmazta, korunk legmagasztosabb eszméi amelyet hatnak át. A szocializmus ellenségei azzal rágalmaznak bennünket, hogy országunkban a művészetet erőszakosan összekötik a politikával. A kommunista párt azzal, hogy felszólítja a művészeket: álljanak nyíltan a nép mellé, kapcsolják össze alkotásukat a dolgozók forradalmi küzdelmével az új, szocialista társadalom felépítéséért, semmiképpen sem korlátozza az író vagy művész szabadságát, hanem ellenkezőleg, megteremti a lehetőséget az igazi alkotási szabadság kihasználására viszonyaink között. Új művészi formák keresése sikerrel vagy kudarccal szokott végződni. Társadalmunkban a művésznek joga van a szabad és független alkotásra, új formák keresésére, viszont a népnek, mely számára alkot és a nép élcsapatának — a pártnak — is joga van a művészi alkotás szabad bírálatára, egyes művészi megoldások értékelésére. A kommunista párt a dolgozó tömegek érdekeitől vezérelve természetesen elsősorban azokat a műveket pártolja, amelyeket magasfokú eszmeiség hat át és amelyeknek tökéletes művészi formáját embermilliók is megértik. Minél több embert lelkesít egy mű, minél szélesebb körben foglalkoztatja az embereket, annál hatékonyabban járul hozzá a kommunizmus építésének össznépi művéhez. Irodalmunk és művészetünk fejlődésében kétségtelenül nagy károkat okozott Sztálin személyének kultusza. A lenini normák mellőzése bizonyos esetekben korlátozta és elfojtotta az író alkotó kezdeményezését. A személyi kultusz egyik fő megnyilvánulása a néptömegek történelmi szerepének lekicsinylése és az alkotó erőkkel szemben való bizalmatlanság. A marxizmus megköveteli a kommunistáktól, hogy mindig tanuljanak néptől. Erről ír Marx, Engels és Leanin is. Erre vonatkozóan Sztálin is helyes nézeteket vallott műveiben, a gyakorlatban azonban gyakran eltért ezektől. Sztálin szubjektivizmusa nemcsak egyes alkotások hibás értékelésében nyilvánult meg. A legnagyobb hiba ott volt, hogy a művészi alkotás terén megengedték az adminisztratív rendszert. Csak ilyen körülmények közepette születhetett meg a konfliktusmentesség helytelen elmélete és gyakorlata. A személyi kultusz idején előfordult a szocialista törvényesség, a szovjet és pártdemokrácia, valamint az alkotási szabadság alapelveinek súlyos megszegése. Bármilyen súlyosak is voltak ezek a negatív jelenségek, mégsem tudták aláásni az egész szocialista rendszer alapjait, munk és művészetünk alapjait. irodai-Óriási tapasztalatokkal rendelkezünk a szocialista irodalom és művészet fejlesztése terén. A kommunista párt a személyi kultusz emelte összes akadályokat eltávolította a haladás útjából. Milyen lelkesítő távlatok nyílnak ma minden előtt! Az idő megköveteli a művész szocialista művészet alkotójától, hogy a művészi alkotás magaslatára emelkedjék. v J A Prága Nagydíjáért folyó X. nemzetközi női kosárlabda-torna eddigi lefolyása bebizonyította, hogy magas színvonalú és Közép-Európában is értékes sportesemény. A részt vevő hét együttes két csoportban vetélkedett a döntőbe jutásáért. Az „A" csoportban az Udarnik Szófia, valamint a Slovan Orbis együttese jutott a döntőbe. A • ,,B" csoportban a moszkvai MAI, valamint a varsói AZS együttesei kerültek a döntőbe. rán A selejtező küzdelmek, melyek somindenki mindenkivel játszott, A több meglepetést és érdekes eredményt hoztak. A selejtező küzdelmek utolsó eredményei: Crvena Zvezda—PUS Párizs 45:42 (17:26). A jugoszláv csapat gyengén kezdett , így a francia együttes már tíz pont előnyt szerzett. A második félidőben azonban erősen feljavultak a jugoszlávok s végül is három pontkülönbséggel győzelmet arattak. MAI Moszkva—Spartak Sokolovo 60:52 (33:38). A Sokolovo együttesének hatpontos győzelmet kellett volna aratnia, hogy bejuthasson a döntőbe. Annak ellenére, hogy az együttes sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint az előző mérkőzésen, mégsem tudta legyőzni a jelenleg jó formában levő moszkvai csapatot. Udarnik Szófia— Slovan Orbis 65:56 (32:26). Nagy meglepetésnek számít az Orbis veresége, de a mérkőzésen nyújtott játék alapján az eredmény megérdemeltnek mondható. A Prága Nagydíjáért folyó küzdelmek utolsó döntő találkozóit ma játsszák a prágai Sokolovo tornatermében. Jóváhagyták a Dukla és a Sokolovo karácsonyi portyáját Az ATSB labdarúgó szakosztályának elnöksége legutóbbi ülésén jóváhagyta az átlépéssel kapcsolatos javaslatokat. Az eddigi átlépési időpontot — december 20-tól 31-ig —örlik és 1957. január 1-től már az új rendszabályok lépnek érvénybe. Ha a sportszervezetek ez év végéig nem vonják meg játékosaiktól a vendégszereplési engedélyt, akkor az illető január 1-től azon sportszervezet játékos tagjává válik, melyben vendégszerepelt. Ha a sportszervezet megvonja a vendégszereplési engedélyt, akkor azt illető játékost 15 napon belül át kell igazolni. A labdarúgó-szakosztály elnöksége továbbá jóváhagyta a Dukla Praha nyugat-németországi és a Spartak Praha Sokolovo törökországi portyáját. A Dukla Praha a következő mérkőzéseket játssza: december 22-én Schalke 04 csapatával Gelsenkirchenben, december 25-én Brüsszelben az RSC Anderlecht csapatával találkozik. Onnan a Dukla Egyiptomba utazik, ahol öt barátságos mérkőzést játszik. A Spartak Praha Sokolo jober 22-én és 23-án Ankarában decemvendégszerepel, később pedig Istanbulban játszik három mérkőzést. Ha Törökországban nem hosszabítják meg ott tartózkodásukat, akkor hazafelé utazva Rómában is vendégszerepel a Spartak Sokolovo. I 9 Prága: A Dynamo labdarúgó-együttese újabb játékosokkal erősödött meg: Limbardt Kladnóról, Trnka 1 Kassáról, Lasák Hradec Královéból és a Feuereisl Karlovy Varyból lettek a , , Dynamo tagjai. Helsinki: Finnország—NDK 8:14, nemzetközi ökölvívó-mérkőzés. • Szingapúr: A bolgár olimpiai labdarúgó-együttes hazafelé utazva Szingapúrban a város válogatottja ellen mérkőzött. A találkozó 10:2 arányban bolgár győzelemmel ért véget. ® Žilina: A Slovan Bratislava jégkorongozói barátságos mérkőzést játszottak Zilinán a helyi Dynamo ellen. A mérkőzlést 7:2 arányban nyerte meg a Slovan együttese. • Palermo: A Bp. Honvéd 6:3-ra győzte le Palermo labdarúgó-együttesét. • Pardubice: A Csehszlovákiában vendégszereplő Szovjetunió „B" jégkorongcsapata hétfőn a Dynamo Pardubice, kedden pedig Kolínban a Sp. Praha Motorlet ellen mérkőzik. Vasárnap, dec. 16 A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA Hviezda: Ezüst szél (cseh) 16, 18.15, 20.30, Slovan: Ki az áruló? (lengyel) 16, 18.15, 20.30, Pohraničník: Legyőzetlenek (csehszlovák) 16, 18.15, 20.30, Praha: Lujza és Lotka (nyugatnémet) 10. 14, 16, 18.15, 20.30, Lux: A macska (spanyol) 16, 18.15, 20.30, Metropol: Most légy okos, Domokos! (csehszlovák) 16, 18.15, 20.30, Dukla: Szürke sirály (jugoszláv) 16. 18.15, 20.30, Liga: A negyvenegyedik (szovjet) 16, 18. 20, Obzor: Dobos sorsa (szovjet) 15.30, 17.45, 20, Mladých: A síró királykisasszony (szovjet) 10.30, 14, 16, Szalingrád: Az új ember kovácsa (szovjet) 18, 20, Máj: Idegen rokonok (szovjet) 16, 18.15, 20.30, Zora: Othello (szovjet) 17.30, 20, Pokrok: Az anya (szovjet) 17.45, 20.15, Iskra: Az új ember kovácsa (szovjet) 17, 19, 4 BRATISLAVAI SZÍNHÁZAK MŰSORA Nemzeti Színház: Gizella, Kadettbál 1 (14), Rigoletto (19), Hviezdoslav Színiház: A négy házsártos (14), Haramiák , (18.30), Új Színpad: Mézeskalácskunyhó (14.30), Fazekasbál (19), Zenei Színház: Hector Berlioz: Faust • elátkozása. A A KASSAI MOZIK MOSÓRA 4 Slovan: Lujza és Lotka, Osier , Lujza és Lotka,Tatra: A nagy had-A gyakorlat, Mladých: A hű Dzsulbarsz, I * Partizán: Liliomfi. 1 Az aranycsillagos királykisasszonya(15.30), Lengyelvér 19. Holnap: A szerelem és a halál játéka (19). 12.30: A hét nemzetközi eseményei. 12.50: Ernst Fischer: Találkozás Bécsben. Előjáték. 13.30: Szlovák dalok és táncok. 14.00: Vidám dalok operettekből. 14.30: Falvainknak játszunk. 15.30: Amit szívesen hallgatunk. 16.00: Otthonunk dalai. 16.30: Moszkva beszél. 17.00: Tizenöt perc Jaroslav Laifer és Silos Pohanka együttesével. 17.15: Irodalmi jegyzetek. 17.30: Az egész világ tánczenéje. 18.00: Mi érdekli hallgatóinkat? 18.10: Lemezek. 18.15: Kívánsághangverseny. 19.00: Hírek. 19.30: Játsszatok, zenészek! 70.00: Ján Botto: Jánosik halála. 20.30: Kívánsághangverseny. 21.00: Tánczene. 22.00: Hírek. 22.15: Szórakoztató zene. 22.40: Szimfonikus hangverseny zeneszerzőink alkotásaiból 23.50: Hírek. A Csehszlovák Rádió magyar adásának mai műsora 13.30—14.10: Hangos újság. (A hét verse. Simko Margit: Ne ölj! Duinai kincskereső, Melinovszky László riportja, így szólt a nóta valamikor! Riport. A perényi Borovszky-család karácsonyra készülődik. Farkas riportja. Dénes György: Találkozásom a szoborral. Irodalmi riport. Korabéli e.st a Zbornícka Chatán. Malinovský L. riportja. Megjelent A Hét legújabb száma. Osvald Árpád: A csillagok. Karcolat. Kárpátukrajna dalosai közt. Zenés riport. 14.10—15.00: Esték vendég. Dráma. Irta Horia Lovinescu, a Román Népköztársaság államdíjas írója. Fordította Vajda Béla. Közreműködnek Monoszlói Éva. Gregor Martin, a Szlovák Nemzeti Színház „kiváló munkáiért" érdemrend kitüntetettje, Korel Branoslav, a Szlovák Nemzeti Színház tagja és Nagy Jenő. 15.00—15.05: Zenei betét: Hangfelvétel Szvjatoszlav Richter novemberi brat'slavai koncertjéről. 15.05—15.30: Egy nap Csernőn, Delmár, Gábor és Farkas Kálmán riportja Közép-Európa egyik legnagyobb teherpályaudvaráról. A KASSAI ÁLLAMI SZÍNHÁZ MŰSORA RÁDIÓMŰSOR. 6.00: Vidám vasárnap. 7.00: Népdalok. 7.45: Hírek. 8.00: Gyermekmese. 18.30: A klasszikusok üzeneteiből. 9.30: A humor iskolája. 10.05: Operahangverseny. 10.50: Élő Vasárnapi szavak. 11.00: Népszerű hangverseny. 12.00: A A hét költeménye. 12.05: Varázsvonók IDŐJÁRÁS Tovatora is borús idő, helyenként, főleg Északnyugat-Szlovákiában eső. A legmagasabb nappali hőmérséklet 4—7 fok. Gyenge északnyugati szél. „OJ SZŐ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz., telefon: 347-16, 351-17, 326-39, 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8, telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 8,—. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden posta A-67955 hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.