Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-16 / 350. szám, vasárnap

AZ ALKOTÁS SZABADSÁGA 1^ľľETL,­ 1­1 ^1 a • t A­z imperialista burzsoázia ideo­lógusai igyekeznek bizonyíta­ni, hogy igazi alkotási sza­badság csak a kapitalista társadalom­­­ban lehetséges. Sőt azt állítják, hogy burzsoá társadalomban abszolút szabadság, minden korlátozás nélküli szabadság létezik. A burzsoázia mai védelmezői hevesen támadják el a­szocialista rendszert és megrágalmaz­­­zák, hogy a szocializmus országaiban nincs és nem is lehet alkotási szabad­ság. Melyik társadalmi rendszer bizto­sítja az alkotási szabadságot — a kapitalista vagy a szocialista rend­szer — e vita nem újkeletű. A kér­dés már a szocialista forradalom előtt felmerült, amikor Lenin leleplezte a szabadságról hangoztatott burzsoá frázisok hazug és szemforgató mi­voltát és bebizonyította, hogy az igazi alkotási szabadság csak a szocializ­musban diadalmaskodik. Ma már si­kerrel folytathatjuk ezt a vitát, mert az idő kereke nem állott meg: a szo­cialista kultúra, a szocialista irodalom és művészet fejlődésének négy évtize­de nagy tapasztalatokat hozott; cá­folhatatlan­­ tények igazolják a burzsoá kultúra egyre fokozódó hanyatlását. Az alkotás szabadságának problémá­ja még ma is időszerű, mivel a sze­mélyi kultusz irodalmi és művészeti téren okozott következményeit bírál­va, a hazánkban és a külföldön foly­tatott viták egyes részvevői helyte­lenül támadják a szocialista kultúra alapvető elveit, sőt egyesek rágalma­kat is terjesztenek. * * * Az alkotás szabadságát kétfélekép­­­pen szokták értelmezni. A burzsoá és marxi-lenini értelmezés közül az utóbbi a helyes, mivel ez felel meg a valóság tényeinek. Létezik-e valóban abszolút alkotási szabadság, mindentől való független­ség, amely mellett a burzsoá ideoló­gusok kardoskodnak? A tények azt igazolják, hogy nem létezik. Lehetet­len a társadalomban élni és egyúttal függetlennek lenni a társadalomtól. Ez a mi nézetünk, ez felel meg az igaz­ságnak, ezért védelmezzük. Az író, a művész nem a maga szá­mára alkot. Az emberek számára al­kot, hisz abban van az igazi alkotási szabadság, hogy a művész megvaló­síthatja törekvését: magasztos eszmé­nyeket, mély gondolatokat és érzel­meket plántálhat az emberek nagy ré­szébe. Az imperialista burzsoázia valóban „megszabadítja" a művészt és az írót — de mitől? Megszabadítja őt a nép, az emberi­ség érdekeinek szolgálatától és arra kényszeríti, hogy „az elhájasodásban szenvedő felsőbb tízezret" szolgálja, gyakran alacsony és ferde ízléseket elégítsen ki. Hisz napjainkban a bur­zsoá lapok hasábjain, a mozik vetítő­vásznain, a színpadokon és képkiállí­tásokon nem marxista „propaganda­művek" szólnak az emberekhez, ha­nem aljas ösztönöket kifejező, ember­­t gyűlölő, gyakran beteg agy szülte­­ művek látnak napvilágot. Lássuk csak, mit ír az anarchista burzsoá alkotási szabadság egyik ter­mékéről, Jules Romain „Gervanion fia" című legutóbbi regényéről André Rousseau francia kritikus: „Jules Ro­main úr 50 oldalon higiéniai és er­kölcsi értekezést ír a vérfertőzésről. Jules Romain aggerotizmusa aljas íz­léseket szolgáló színes albumot ered­ményezett alkotásában". H­ol marad a burzsoá alkotási szabadság védelmezőinek pá­tosza, midőn a népet szolgáló, az embereknek igazat mondó, az em­beriséget a világ átformálására ser­kentő mű lát napvilágot az iroda­lomban? Hisz nem a sötét középkor­ban, hanem a XX. század harmincas éveiben lőtték agyon a modern Spa­nyolország legnagyobb költőjét, Fre­derico Garcia Lorcát. Világhírű írók: Thomas Mann, Heinrich Mann, Feuchtwanger kénytelenek voltak Lion el­menekülni szülőhazájukból, hogy meg­meneküljenek a fogdmegek karmaiból. Pablo Neruda elrejtőzött üldözői elől, sok évig sínylődött rabságban Nazim Hikmet... Ma tanúi­ vagyunk hogy Paul Robeson nem léphet annak, fel szabadon hazájában és nem mehet külföldi művészi körútra. Hallgassuk csak meg Tomasso Chia­retti híres olasz filmrendező tanúbi­zonyságát az olasz filmgyártás jelen­legi helyzetéről. „Helyzetünk nem mondható rózsás­nak, öt ujjunkon számolhatjuk meg azokat a nagy filmrendezőket, akik jelenleg Olaszországban dolgoznak. A filmgyárak egymás után jelentenek csődöt. A bankok felmondják a film­gyárak hitelét, mint mondják, nem bocsátkoznak kockázatos kalandba. Rendezőink Mexikóról, Afrikáról, a Csendes-óceánról álmodoznak. A fia­ írta: M. KUZNYECOV és J. LUKIN A „Kommunyiszt" 15. számában elméleti cikk jelent meg Kuznye­cov és Lukin tollából. A cikkben a művészi alkotás lényegét fejte­getik, szemléltetik a művészi al­kotás szabadságáról terjesztett el­méletek fejlődését különböző tör­ténelmi korszakokban és össze­hasonlítják az alkotási szabadságot a kapitalista és szocialista rend­szerben. Az alábbiakban kivonato­san közöljük Kuznyecov és Lukin cikkét. Jal rendezők körülnéznek Kínában és Albániában. Mások fájdalmas ingado­zás után feladják nézeteiket és a filmkalmárkodás szolgálatába állnak: olyan filmeket gyártanak, melyek Dél-Amerika vagy a Közép-Kelet piacai számára készülnek. Tehát csak azoknak a művészeknek adatik meg a „szabadság", akik ki­szolgálják az uralkodó osztályt. A burzsoá művész alkotási lényegében jog arra, hogy szabadsága szabadon eladhassa magát. Hol van tehát tág tere a művészi alkotás szabadságának? A szocializ­mus országaiban. A szocialista rend­szer felszabadítja a művészt, fel­oldja láncait, melyekkel a burzsoá társadalom kötötte meg kezét. A szocializmus felszabadítja a művészt lealázó kötelezettségétől, hogy piaci műveket alkosson és vevőket keres­sen. V. I. Lenin Zetkin Klárával folyta­tott egyik beszélgetésében a szocia­lista állam művészetéről és a művész szerepéről a társadalomban megje­gyezte, hogy a szovjet államban „minden művésznek, mindenkinek, aki tehetséget érez, joga van szabadon, saját eszméjének megfelelően, min­dentől függetlenül alkotni." A szocialista forradalom a tehetsé­gek ezreit fedezte fel, felkarolta már nagy tapasztalatokkal rendelkező a művészeket. A XX. századnak hány nagy művésze köszönheti kiváló alko­tásait a forradalom ihletének? Mennyi eszmei kincs, magasztos eszme szü­letett Október tűzkeresztségében! A szocializmus kiszabadította a mű­vészt a kizsákmányoló társadalom kö­telékeiből, de nem hirdeti az abszolút szabadságot, mivel ez nem abszolút A marxizmus azt tanítja, hogy az igazi szabadság a szociális-történelmi törvényszerűségek felismerése. Nem létezhet szabadság e törvényszerű­ségen kívül. A szabadság ott kezdő­dik, ahol az ember felismeri és ma­gáévá teszi a természet és a társada­lom objektív törvényeit. K­i volt szabadabb a természethez való viszonyában: a természet elemi erőivel szemben tehe­tetlenül álló ősember-e, avagy kor­társunk, a természet törvényeit felis­merő, a hő-, villany-, atomenergiát, az elemi erőket felismerő és szolgálatába állító ember? A válasz csak egy le­het: nem a természet rabja, hanem meghódítója a szabad ember. Ki sza­badabb a társadalom fejlődésének fo­lyamatához való viszonyában: a tár­sadalom fejlődésének folyamatát fel nem fogó egyén-e, vagy pedig az az ember, aki felismerte és magáévá tet­te a társadalom fejlődésének törvé­nyeit és forradalmian átformálja a világot, tevékenységével közelebb hozza az emberiség évszázados álmá­nak megvalósulását, a legigazságosabb társadalmi rend megteremtését ? A vá­lasz csak egy lehet: Igazán csak az az ember szabad, aki magáévá tette a társadalmi fejlődés törvényeit és az új világ aktív építője. A marxizmus ezért azt tanítja, hogy a szocializ­musban és kommunizmusban az ember a szabadság birodalmába lép. A szocialista forradalom megsza­badította a művészt a kapitalista vi­lág bilincseitől, de mégsem zavarja össze a szabadság fogalmát a káos­­szal. Az alkotás, azaz egy mű létrehozása egyéni dolog, de a művészet egészé­ben nem magánügy, hanem az egész társadalom ügye, lényegében a népet, nem pedig az esztéták egy csoport­ját szolgálja. Ki képezi az emberiség világát, re­ménységét és jövőjét, ha nem a dol­gozók? Az igazi nagy, a nép ér­dekeit szolgáló művészet fejlesztése, — ez az a cél, melyet a kommunista párt kitűzött, ez az irodalom és mű­vészet fejlődési folyamata párt irányí­tásának lényege. „No lám — hangos­kodnak a burzsoá szabadság védel­mezői, — hol a szabad alkotás, ha pártirányításról beszéltek?" Ha ele­mezzük ezt az állításukat, látjuk, hogy rágalomhadjárattal állunk szemben. A művészet a népé, a művész a nép ér­dekében alkot, nem fenyegeti őt többé az a tragédia, hogy a nép nem érti meg és eltaszítja magától. A kom­munista párt pedig a népnek egy ré­sze, annak élcsapata és ez a helyzete nagy erkölcsi joggal ruházza fel azon élenjáró művészet fejlődésének irá­nyításában, mely a tömegeket a sza­badság tetőfokára emeli, a dolgozók érzelmeit, gondolatait és akaratát szocializmus építésének nagy és áldá­ a­sos művében egyesíti. Lenin nem egyszer felszólította az írókat, hatoljanak az élet mélyébe, elemezzék az eseményeket, tanulmá­nyozzák az új és régi harcának reá­lis folyamatát. Felszólította őket, ne­veljék a népet a nyílt, egyenes, kö­nyörtelen igazságra, a hiányosságok elkenésére irányuló kísérletek kímé­letlen kigúnyolására és leleplezésére. Igazságra neveljenek — ezt követelte Lenin a párttól és az irodalomtól. Az irodalom pártossága lenini elvének lényege korunk magasztos elsajátításában van. Ezek az eszméinek eszmék a nép őszinte és szabad szolgálatára serkentik a művészt. Lenin már 1995-ben így jellemezte a szocialista társadalom művészetét: „Ez szabad irodalom lesz, mely az emberiség forradalmi gondolatainak legújabb eredményeit megtermékenyí­ti a szocialista proletariátus tapasz­talataival és eleven munkájával." Alá kell húznunk azt a szót, hogy „megtermékenyíti", mert azt jelenti, hogy valami újat visz a marxizmus, eszmei kincstárába, gazdagítja azt az élet művészi felismerésének tapasz­talataival. A kommunista párt a szovjet társa­dalom fejlődésének minden időszaká­ban a nevelés és a meggyőzés mód­szereit alkalmazta és olyan művészet megteremtését szorgalmazta, korunk legmagasztosabb eszméi amelyet hat­nak át. A szocializmus ellenségei azzal rágalmaznak bennünket, hogy országunkban a művészetet erőszakosan összekötik a politikával. A kommunista párt azzal, hogy fel­szólítja a művészeket: álljanak nyíl­tan a nép mellé, kapcsolják össze al­kotásukat a dolgozók forradalmi küz­delmével az új, szocialista társadalom felépítéséért, semmiképpen sem kor­látozza az író vagy művész szabad­ságát, hanem ellenkezőleg, megteremti a lehetőséget az igazi alkotási sza­badság kihasználására viszonyaink kö­zött. Új művészi formák keresése siker­rel vagy kudarccal szokott végződni. Társadalmunkban a művésznek joga van a szabad és független alkotásra, új formák keresésére, viszont a nép­nek, mely számára alkot és a nép él­csapatának — a pártnak — is joga van a művészi alkotás szabad bírálatára, egyes művészi megoldások értékelésé­re. A kommunista párt a dolgozó tö­megek érdekeitől vezérelve természe­tesen elsősorban azokat a műveket pártolja, amelyeket magasfokú esz­meiség hat át és amelyeknek tökéle­tes művészi formáját embermilliók is megértik. Minél több embert lelkesít egy mű, minél szélesebb körben fog­lalkoztatja az embereket, annál haté­konyabban járul hozzá a kommuniz­mus építésének össznépi művéhez. Irodalmunk és művészetünk fejlő­désében kétségtelenül nagy károkat okozott Sztálin személyének kultusza. A lenini normák mellőzése bizonyos esetekben korlátozta és elfojtotta az író alkotó kezdeményezését. A személyi kultusz egyik fő meg­nyilvánulása a néptömegek történelmi szerepének lekicsinylése és az alkotó erőkkel szemben való bizalmatlanság. A marxizmus megköveteli a kommu­nistáktól, hogy mindig tanuljanak néptől. Erről ír Marx, Engels és Le­a­nin is. Erre vonatkozóan Sztálin is he­lyes nézeteket vallott műveiben, a gyakorlatban azonban gyakran eltért ezektől. Sztálin szubjektivizmusa nemcsak egyes alkotások hibás értékelésében nyilvánult meg. A legnagyobb hiba ott volt, hogy a művészi alkotás terén megengedték az adminisztratív rend­szert. Csak ilyen körülmények köze­pette születhetett meg a konfliktus­mentesség helytelen elmélete és gya­korlata. A személyi kultusz idején előfordult a szocialista törvényesség, a szovjet és pártdemokrácia, valamint az alkotási szabadság alapelveinek súlyos megszegése. Bármilyen súlyo­sak is voltak ezek a negatív jelensé­gek, mégsem tudták aláásni az egész szocialista rendszer alapjait, munk és művészetünk alapjait. irodai-Ó­riási tapasztalatokkal rendelke­zünk a szocialista irodalom és művészet fejlesztése terén. A kommunista párt a személyi kultusz emelte összes akadályokat eltávolítot­ta a haladás útjából. Milyen lelkesítő távlatok nyílnak ma minden előtt! Az idő megköveteli a művész szocia­lista művészet alkotójától, hogy a művészi alkotás magaslatára emel­kedjék. v J A Prága Nagydíjáért folyó X. nem­­­zetközi női kosárlabda-torna eddigi­­ lefolyása bebizonyította, hogy magas színvonalú és Közép-Európában is ér­tékes sportesemény. A részt vevő hét együttes két csoportban vetélkedett a döntőbe jutásáért. Az „A" csoportban az Udarnik Szófia, valamint a Slovan­­ Orbis együttese jutott a döntőbe. A • ,,B" csoportban a moszkvai MAI, va­lamint a varsói AZS együttesei kerül­tek a döntőbe. rán A selejtező küzdelmek, melyek so­mindenki mindenkivel játszott, A több meglepetést és érdekes ered­­­ményt hoztak. A selejtező küzdelmek­­ utolsó eredményei: Crvena Zvezda—PUS Párizs 45:42 (17:26). A jugoszláv csapat gyengén kez­­­dett , így a francia együttes már tíz pont előnyt szerzett. A második fél­időben azonban erősen feljavultak a jugoszlávok s végül is három pont­különbséggel győzelmet arattak. MAI Moszkva—Spartak Sokolovo 60:52 (33:38). A Sokolovo együttesének hat­pontos győzelmet kellett volna arat­nia, hogy bejuthasson a döntőbe. An­nak ellenére, hogy az együttes sok­kal jobb teljesítményt nyújtott, mint az előző mérkőzésen, mégsem tudta legyőzni a jelenleg jó formában levő moszkvai csapatot. Udarnik Szófia— Slovan Orbis 65:56 (32:26). Nagy meg­lepetésnek számít az Orbis veresége, de a mérkőzésen nyújtott játék alap­ján az eredmény megérdemeltnek mondható. A Prága Nagydíjáért folyó küzdel­mek utolsó döntő találkozóit ma játsszák a prágai Sokolovo tornater­mében. Jóváhagyták a Dukla és a Sokolovo karácsonyi portyáját Az ATSB labdarúgó szakosztályának elnöksége legutóbbi ülésén jóváhagy­ta az átlépéssel kapcsolatos javasla­tokat. Az eddigi átlépési időpontot — december 20-tól 31-ig —­­örlik és 1957. január 1-től már az új rendsza­bályok lépnek érvénybe. Ha a sport­szervezetek ez év végéig nem vonják­­ meg játékosaiktól a vendégszereplési e­ngedélyt, akkor az illető január 1-től azon sportszervezet játékos tag­jává válik, melyben vendégszerepelt. Ha a sportszervezet megvonja a ven­­­dégszereplési engedélyt, akkor az­t illető játékost 15 napon belül át kell­­ igazolni. A labdarúgó-szakosztály elnöksége továbbá jóváhagyta a Dukla Praha nyugat-németországi és a Spartak Praha Sokolovo törökországi portyáját. A Dukla Praha a következő mérkő­zéseket játssza: december 22-én Schalke 04 csapatával Gelsenkirchen­ben, december 25-­én Brüsszelben az RSC Anderlecht csapatával találkozik. Onnan a Dukla Egyiptomba utazik, ahol öt barátságos mérkőzést játszik. A Spartak Praha Sokolo jo­ber 22-én és 23-án Ankarában decem­ven­dégszerepel, később pedig Istanbul­ban játszik három mérkőzést. Ha Tö­rökországban nem hosszabítják meg ott tartózkodásukat, akkor hazafelé utazva Rómában is vendégszerepel a Spartak Sokolovo. I­ 9 Prága: A Dynamo labdarúgó-együttese újabb játékosokkal erősö­­­dött meg: Limbardt Kladnóról, Trnka 1 Kassáról, Lasák Hradec Královéból és a Feuereisl Karlovy Varyból lettek a , , Dynamo tagjai.­­ Helsinki: Finnország—NDK 8:14, nemzetközi ökölvívó-mérkőzés.­­ • Szingapúr: A bolgár olimpiai lab­darúgó-együttes hazafelé utazva Szin­­­gapúrban a város válogatottja ellen mérkőzött. A találkozó 10:2 arányban bolgár győzelemmel ért véget. ® Žilina: A Slovan Bratislava jég­korongozói barátságos mérkőzést ját­szottak Zilinán a helyi Dynamo ellen. A mérkőzlést 7:2 arányban nyerte meg a Slovan együttese. • Palermo: A Bp. Honvéd 6:3-ra győzte le Palermo labdarúgó-együt­tesét. • Pardubice: A Csehszlovákiában vendégszereplő Szovjetunió „B" jég­­­korongcsapata hétfőn a Dynamo Par­dubice, kedden pedig Kolín­ban a Sp. Praha Motorlet ellen mérkőzik. Vasárnap, dec. 16 A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA Hviezda: Ezüst szél (cseh) 16, 18.15, 20.30, Slovan: Ki az áruló? (lengyel) 16, 18.15, 20.30, Pohranič­ník: Legyőzetlenek (csehszlovák) 16, 18.15, 20.30, Praha: Lujza és Lotka (nyugatnémet) 10. 14, 16, 18.15, 20.30, Lux: A macska (spanyol) 16, 18.15, 20.30, Metropol: Most légy okos, Domokos! (csehszlovák) 16, 18.15, 20.30, Dukla: Szürke sirály (jugoszláv) 16. 18.15, 20.30, Liga: A negyvene­gyedik (szovjet) 16, 18. 20, Obzor: Dobos sorsa (szovjet) 15.30, 17.45, 20, Mladých: A síró királykisasszony (szovjet) 10.30, 14, 16, Szalingrád: Az új ember kovácsa (szovjet) 18, 20, Máj: Idegen rokonok (szovjet) 16, 18.15, 20.30, Zora: Othello (szovjet) 17.30, 20, Pokrok: Az anya (szovjet) 17.45, 20.15, Iskra: Az új ember ko­vácsa (szovjet) 17, 19, 4 BRATISLAVAI SZÍNHÁZAK MŰSORA Nemzeti Színház: Gizella, Kadettbál 1 (14), Rigoletto (19), Hviezdoslav Szín­i­ház: A négy házsártos (14), Haramiák , (18.30), Új Színpad: Mézeskalács­kunyhó (14.30), Fazekasbál (19), Ze­­­nei Színház: Hector Berlioz: Faust • elátkozása. A A KASSAI MOZIK MOSÓRA 4 Slovan: Lujza és Lotka, Osier , Lujza és Lotka,­Tatra: A nagy had-A gyakorlat, Mladých: A hű Dzsulbarsz, I * Partizán: Liliomfi. 1 Az aranycsillagos királykisasszony­a(15.30), Lengyelvér 19. Holnap: A sze­­­relem és a halál játéka (19). 12.30: A hét nemzetközi eseményei. 12.50: Ernst Fischer: Találkozás Bécs­ben. Előjáték. 13.30: Szlovák dalok és táncok. 14.00: Vidám dalok operettek­ből. 14.30: Falvainknak játszunk. 15.30: Amit szívesen hallgatunk. 16.00: Ott­honunk dalai. 16.30: Moszkva beszél. 17.00: Tizenöt perc Jaroslav Laifer és Silos Pohanka együttesével. 17.15: Iro­dalmi jegyzetek. 17.30: Az egész világ tánczenéje. 18.00: Mi érdekli hallga­tóinkat? 18.10: Lemezek. 18.15: Kíván­sághangverseny. 19.00: Hírek. 19.30: Játsszatok, zenészek! 70.00: Ján Bot­to: Jánosik halála. 20.30: Kívánság­hangverseny. 21.00: Tánczene. 22.00: Hírek. 22.15: Szórakoztató zene. 22.40: Szimfonikus hangverseny zeneszerző­ink alkotásaiból 23.50: Hírek. A Csehszlovák Rádió magyar adásának mai műsora 13.30—14.10: Hangos újság. (A h­ét verse. Sim­ko Margit: Ne ölj! Duinai kincskereső, Melinovszky László ri­portja, így szólt a nóta valamikor! Riport. A perényi Borovszky-család karácsonyra készülődik. Farkas ri­portja. Dénes György: Találkozásom a szoborral. Irodalmi riport. Korabéli e.st a Zbornícka Chatán. Malinovský L. riportja. Megjelent A Hét legújabb száma. Osvald Árpád: A csillagok. Karcolat. Kárpátukrajna dalosai közt. Zenés riport.­ 14.10—15.00: Esték­ vendég. Dráma. Irta Horia Lovinescu, a Román Nép­köztársaság államdíjas írója. Fordí­totta Vajda Béla. Közreműködnek Mo­noszlói Éva. Gregor Martin, a Szlovák Nemzeti Színház „kiváló munkáiért" érdemrend kitüntetettje, Korel Bra­noslav, a Szlovák Nemzeti Színház tagja és Nagy Jenő. 15.00—15.05: Zenei betét: Hangfel­vétel Szvjatoszlav Richter novemberi brat'slavai koncertjéről. 15.05—15.30: Egy nap Csernőn, Del­már, Gábor és Farkas Kálmán riportja Közép-Európa egyik legnagyobb te­herpályaudvaráról. A KASSAI ÁLLAMI SZÍNHÁZ MŰSORA RÁDIÓMŰSOR. 6.00: Vidám vasárnap. 7.00: Népda­lok. 7.45: Hírek. 8.00: Gyermekmese. 1­8.30: A klasszikusok üzeneteiből. 9.30: A humor iskolája. 10.05: Operahangverseny. 10.50: Élő Vasárnapi szavak. 11.00: Népszerű hangverseny. 12.00: A A hét költeménye. 12.05: Varázsvonók IDŐJÁRÁS Tovat­ora is borús idő, helyenként, főleg Északnyugat-Szlovákiában eső. A legmagasabb nappali hőmérséklet 4—7 fok. Gyenge északnyugati szél. „OJ SZŐ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz., telefon: 347-16, 351-17, 326-39, 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8, telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 8,—. Ter­jeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden posta­ A-67955 hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next