Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)
1962-12-16 / 347. szám, vasárnap
KODÁLY ZOLTÁN 80 ÉVES Kodály Zoltán születésének 80. évfordulóját ünnepelve egy másik nagy zeneszerzőre is gondolunk: ma 192 éve született Beethoven. A dátumok találkozásának nem tulajdonítható különösebb jelentőség. Mindenesetre érdekes, hogy Kodály Zoltán századunk zeneművészetének egyik világviszonylatban is kimagasló alakja — 112 év különbséggel — egy napon született Beethovennel. Kodály természetesen nem Beethovent ismételte meg. A magyar zenevilág ma is jó egészségnek örvendő nagysága nem a tragikus életű héroszok, nem az örök nyugtalanok közül való mint Beethoven. Az ő élete egyensúlyozott ki-és harmonikus. Ma már szinte közhely, hogy Bartók Béla mellett Kodály Zoltán a XX. század magyar népzenéjének is tágviszonylatban melismert legnagyobb alakja. Bartók és Kodály együtt kutattak, együtt dolgozták fel tudós alapossággal a drága kincseket, s emelték a népzenét világművészetté. Kettőjük között a különbség talán csak annyi, hogy Bartók életműve általában a kelet-európai, Kodályé viszont a magyar népzenét tartalmazza és fejezi ki. Kodály előtt Bartók Bélával, a baráttal, és a fegyvertárssal megkezdett népdalgyűjtő úton tárult fel az eddig ismeretlen magyar népzenekultúra csodálatos gazdagsága, hogy aztán egész életét a zenének szentelhesse. Útja azonban épúgy, mint Bartóké, nem volt rózsás és akadálymentes. Sokáig heves viták tüzében állt, műveit lekicsinyelték és becsmérelték. A Horthy fasizmus idején a tanácsköztársaság alatti szerepéért érte sorozatos üldözés és mellőzés. Kodály egyik legnagyobb művének, a Psalmus Hungaricus-nak 1923-ban tartott bemutatóján született óriási siker hatására azonban Kodály Zoltán megnyerte a csatát: a nagy művészt a hivatalos zenei élet is kénytelen volt elismerni... Műveit ettől az időtől kezdve egyre többen elismerték s ő újabb remekművekkel (Háry János, Székelyfonó, Budavári Te Deum, Marosszéki táncok, Galántai táncok, Felszállott a páva stb. stb.) .ajándékozta meg népét és a világot. Kodály Zoltánnak a kutatáson és zeneszerzésen kívül igen jelentős írói és nevelői tevékenysége. Közvetve, vagy közvetlenül ma mindegyik élő magyar zeneszerző Kodály Zoltán tanítványa. Számunkra Kodályra emlékezni különösen öröm. A nagy mestert, a mi vidékünkhöz is erős szálak fűzik, hiszen Kodály Zoltán Galántán töltötte „gyermekkora legszebb hét esztendejét" Az 1937-ben kiadott Bicina Hungarica 60 kétszólamú éneket tartalmazó füzetének meghatóan szép bevezetőjében például így ír: „Galántai Népiskola, mezítlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket... a ti hangotok cseng felém 50 év ködén át... Ha minket akkor effélékre (s még egyre másra) megtanítanak, de mág életet teremtettük volna ebben a kis országban! így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ öt éve, Kodály Zoltán születésének 75. évfordulója alkalmából Galántán jártam. Érdekelt, miként őrzik a városban a galántai népiskola egykori diákjának, a ma nagy mesterének az emlékét. Emléktáblát nem találtam, sem akkor, sem azóta. Azt azonban az első galántaival folytatott beszélgetésből megtudtam, hogy — függetlenül attól, hogy sem az állomás épületét, ahol egykor lakott, sem az iskolát, ahová egykor tanulni járt, még nem jelzi megemlékező felirat . Kodály Zoltán emléke Galántán elevenen él és minden bizonnyal élni fog a jövőben is. Nemcsak az idősebbek, a fiatalok is gondolnak és emlékeznek rá. Úgy vélem, a galántaiak magatartása egyike a Kodály Zoltánt ma már mindenütt érő sok elismerésnek és megbecsülésnek; talán egy szál virág abban a nagy-nagy csokorban, amellyel a 80. születésnapját ünneplő zeneköltőt ország és világszerte köszöntjük. Balázs Béla tJJ SZD 4 * 1962 december 16. az új bratislavai (ČTK) — Tíznapos próbaüzemeltetés után pénteken ünnepélyesen üzembe helyezték az új telefonközpontot. A központ átadásánál, amelynek berendezését a berlini VEB Rundfunk und Fernmelde-Technik szállította — jelen volt Henry Bringmann, az NDK bratislavai főkonzula, és Richard Unger, az NDK műszaki csoportjának vezetője. A telefonközpontot négy hónappal a kitűzött határidő előtt helyezték üzembe. Ez az eredmény annak köszönhető, hogy a hazai és német technikusok teljesítették a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségeiket és szerződéseiket. A központ kapacitása 14 000 vonal s lehetővé teszi a telefonállomások gyorsabb és gazdaságosabb beszerelését. Köztársaságunk egyik legnagyobb kavicsbányája a Košice melletti Caňa-i bánya sikeresen eleget tett a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeinek. A bánya üzembehelyezése — 1960 áprilisa óta — 900 000 köbméter kavicsot termeltek ki, amelynek legnagyobb részét a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésére szállították. Az év végéig terven felül tízezer tonna kavicsot termelnek ki. (Št. Petráš — ČTK — felvétele) Nincs idő a tétlenségre „A nemzeti bizottságok munkájában biztosítsuk, hogy a dolgozók mind szélesebb körben vegyenek részt a vezetőség igazgatási munkájában, főleg azáltal, hogy következetesen biztosítsuk a nemzeti bizottságok plénumainak és szakbizottságainak munkáját, valamint ellenőrző tevékenységüket." (A CSKP XII. kongresszusának határozatából) Az Imeli Helyi Nemzeti Bizottság irodájában elgondolkozva ül asztala mögött Pavel Mocko, a HNB titkára. Előtte papírok halmaza. Hol az újság hasábjaira, hol pedig a géppel írott papírokra veti tekintetét. Közben szorgalmasan jegyezget. Mielőtt azonban papírra vetné a szót, jól átgondol mindent. A nemzeti bizottság eddigi munkájára gondol s arra, melyek azok a feladatok, amelyeket a párt XII. kongresszusa tűzött a nemzeti bizottságok elé. A határozat a szakbizottságok és a plénumok munkájának megjavítását szögezi le. Nálunk a bizottságok rendszeresen üléseztek — mondja Mackó elvtárs. Munkájukból azonban hiányzott a személyi felelősségtudat. Ez talán részben az én hibám is. Ezért vetek most számot, mit tettünk helyesen, s hogyan kellene javítani munkánkon. Mocko elvtárs 1960-ban került az Imell HNB-re. Azelőtt hosszabb ideig a Hurbanovói Járási Nemzeti Bizottság dolgozója volt. Amikor új munkaköre betöltésére készült, szintén felmérte az előtte álló feladatokat, tervet készített. — Nem értek váratlanul az itteni nehézségek velük. " Ha — folytatja. Számoltam azonban nehézségekről volt szó, mindig kikértem mások véleményét is. A legtöbb esetben a szakbizottságok ülésén vetettem fel a problémákat. Kopogtatás szakítja félbe szavait. Nyílik az ajtó „látogatók" érkeznek. Kínálás nélkül helyet foglalnak. Is — Az iskola és kulturális zottságnak szakbilesz ülése — tájékoztat Mackó elvtárs —. Majd így folytatja: — Nem élünk meg csupán a jegyzetelésből. A kongresszus befejezése után nyomban munkához láttunk. Az említett szakbizottság mai ülésén az eddig végzett kulturális munkánk eredményét méri fel, úgyszintén kitűzzük az 1963-as év első felének feladatait. Vagyis alapos munkatervet készítünk. Mocko elvtárs bár még csak 38 éves, a pártnak 1945-től tagja. A felszabadulás előtt fiatal éveiben gazdáknál aratott, nagybirtokosoknál robotolt. 1948-ban részt vett Prágában a mezőgazdasági bizottságok ülésén, ugyanis akkor Prága mellett dolgozott. Mint régi mezőgazdasági munkás, ma is szívügyének tekinti a mezőgazdaság, a szövetkezet munkájának megjavítását. A mezőgazdasági termelés színvonalát 1970-ig az ipar színvonalára kell emelni. Így kívánja ezt pártunk. Éppen ezért a mezőgazdasági szakbizottságra nálunk is igen nagy feladatok hárulnak. Mert bár egyes szakaszokon szép eredményeket értünk el, a tej és a sertéshús-termelés terén lemaradás mutatkozik. A zsebéből jegyzetfüzetet húz elő, belelapozgat, hogy számokkal is alátámassza szavait. Kíváncsian nézek a füzetbe. S bizony nem is akármilyen füzet ez, hanem egy kis lexikon. Az elmúlt három év gazdasági eredményei vannak benne feltüntetve. Mennyi volt a hektárhozam, mibe került egy kg hús kitermelése stb. — Ezért nem éppen szükséges a titkárunk füzetébe kíváncsiskodni — mondja a nemzeti bizottság elnöke. — A grafikonok egész sorát megtalálhatják a folyosón. Ez is a titkár munkája. — Nem éppen elnök elvtárs. A tanítók is segítettek az elkészítésében. Elkomolyodik, majd az elnök felé fordulva folytatja. — Ki kell dolgoznuk a plénum és a szakbizottságok munkatervét Nagy feladat előtt állunk amelyet a XII. kongresszus tűzött elénk. Éppen ezért nincs idő a tétlenségre. N. J. Pavel Mocko. * % V A törvényesség és az állami fegyelem megsértéséről A KOŠICEI LAKÁSÉPÍTKEZÉS ÁRNYOLDALAI • ÖNSZABTA TÖRVÉNYEK A GYAKORLATBAN • NÉHÁNY SZÓ A HÁZBÉRHÁTRALÉKOSOK CÍMERE • KI HIVATOTT A GORDIUSZI CSOMÓ KIBOGOZÁSÁRA? • SZIGORÚBB INTÉZKEDÉST A TÖRVÉNYSÉRTŐKKEL SZEMBEN Nemigen találunk az országban még egy várost, ahol olyan specialitással dicsekedhetnének, mint Košicén. Arról van szó ugyanis, hogy a notórius lakbértartozók száma Košicén meghaladja a kétezret! A lakbértartozás jelenleg egy- és másfél millió korona között mozog. Ez a probléma már évek óta húzódik, s mivel a mai napig nem észlelhető javulás , időszerűnek és szükségesnek tartjuk, hogy e problémát a nyilvánosság előtt taglaljuk, s megtegyük az ezzel összefüggő észrevételeinket. Másfél millió korona nyomában jelentős összeg ez a másfél milli korona, különösen ha figyelembe vesszük, hogy világviszonylatban nálunk a legalacsonyabb a lakbér. S mint már említenük, mégis akadnak olyan lakók, akik nem tesznek eleget kötelességeiknek. A múlt év közepe táján már írtunk erről a kérdésről, s a bírálat bizonyos visszhangra is talált, de lényeges fordulat nem következett be. A lakbérhátralékosok névsorában ugyanazokkal a nevekkel találkozunk, mint tavaly, sőt újabb nevek kerültek a listára Ezek közül néhányat megemlítünk: Ján Mihók 1700 koronával, Imrich Prekop mérnök 1600 koronával, Vojtech Clták 4400 koronával tartozik. Az ún. Bankblokk lakóinak tartozása több mint százezer koronát tesz ki, a Malomárok néven ismert városnegyedben 1400 lakó tartozik — közöttük dr. Konrád Ernest ügyvéd 2058 koronával — a háztömb tartozása pedig eléri a 42 ezer koronát Így sorolhatnánk tovább a példákat, egyelőre azonban ennyi cég. Milyen intézkedések történnek? Nem állíthatjuk, hogy e kérdésben nem történtek intézkedések. A helyzet azonban azt bizonyítja, hogy ezek nem hatásosak s nem vezetnek javuláshoz. A városi házkezelőség az adósokat pereli, a bíróság elmarasztalja őket — véleményünk szerint azonban a hátralékok törlesztése igen lassú! Úgy gondoljuk, hogy azokkal az egyénekkel szemben, akik nem tesznek eleget kötelességeiknek, sokkal szigorúbban kellene eljárni s a tartozások felszámolása érdekében rugalmasabban kellene az ügyeket intézni. Számos ügy ugyanis már több éves, s a jelenlegi gyakorlattal még évekig elhúzódnak. Példa erre dr. Frantisek Dvorák orvosprímár —, akit a bíróság 100 korona — és dr. Mittermayer Tibor orvos esete — akit 50 korona törlesztésre marasztalt, bár keresetük megengedné a nagyobb részletek fizetését is. Nem célunk a részletezés, csupán a gyorsabb intézés szükségességét hangsúlyozzuk. Adós — fizess! A kötelességeiket nem teljesítő lakók fölösleges munkát adnak mind a házkezelőségnek, mind a bíróságnak. A házkezelőség a tartozások törlesztése érdekében nemcsak a bírósághoz fordul segítségért, hanem alkalmazottai meglátogatják a házbérrel tartozókat, s a legutóbb összehívták azoknak az üzemeknek igazgatóit is, ahol az adósok dolgoznak. E módszerek sem járnak azonban kellő eredménnyel, mert éppen az olyan üzemek igazgatói nem jelentek meg az összejövetelen, ahol a legtöbb házbérhátralékos dolgozik. A házkezelőség alkalmazottait viszont a lakók nem fogadják „tárt karokkal". Sőt előfordul, hogy elutasítják őket — gyakran igen méltatlanul. A lakbérhátralékosok számos esetben így nyilatkoznak: „Nem fizethetek, mert üdülésre gyűjtöm a pénzt." — „Nem fizetek, mert szőnyeget akarok venni." — „Nem fizethetek, mert televízort veszek, arra kell a pénz." Ehhez bizonyára nem kell kommentár. Meg kell azonban jegyeznünk a következőket: A lakbér fizetésére vonatkozó törvény értelmében a lakók havonta kötelesek fizetni a lakbért és a központi fűtés előlegét. Abban az esetben, ha a lakó három hónapig nem fizet lakbért — kisebb értékű lakásba kell áthelyezni. Hasonló határozatot hozott a városi nemzeti bizottság is, de — mint ezt megállapítottuk — az illetékes szervek sem a törvényt, sem az említett határozatot nem tartják be, illetve nem alkalmazzák, egy-két eset kivételével. Néhány szót az okokról Egyoldalúak lennénk, ha megelégednénk a tények megállapításával s elhallgatnánk a lakók indoklásait és ellenvetéseit. Az esetek túlnyomó többségében ugyanis a lakók azzal indokolják a lakbér rrem fizetését, hogy a lakások hőmérséklete nem éri el a 18 fokot. Nyomban megjegyezzük, hogy a lakóknak a fűtéssel kapcsolatban igen sok esetben igazuk van. Ennek ellenére meg kell mondanunk, hogy a lakókat ez a tény nem jogosítja fel arra, hogy ne fizessék lakbért. Ezt még akkor is kötelesek a fizetni, ha nincs meg az előírt meleg (vagy egyéb követelésük van), hisz a lakást használják. Más kérdés az, hogy a lakók panaszt emelhetnek az elégtelen fűtés miatt s a fűtésnek megfelelően követelhetik a fűtési díj megszabását. (Természetesen a jogos követelésekre gondolunk, nem pedig a kiagyalt kifogásokra.) A lakások minőségéről Ennek szemléltetésére is megemlíthetünk néhány példát. A Sokol-kert és az új szálloda környékén augusztusban 117 lakásegységet adtak át rendeltetésének. A lakásokat a házkezelőségnek át kellett vennie annak ellenére, hogy a kazánház építése még csak kezdeti stádiumban volt, s a fűtést csak ideiglenesen biztosították. Az ideiglenes kazánház azonban nem felel meg a követelménynek. A lakásépítő vállalatnál általában az a gyakorlat, hogy ha "a lakások lakhatók, van víz, gáz, villany " a lakásokat kollaudálják s a beruházó ezeket átveszi. Átveszi annak ellenére, hogy egy-egy háztömb átadásánál több száz kollaudálási hibát írnak össze. (Van példa 800 hibára is.) Szemet lehet hunyni az ilyen gyakorlat felett? Nem, nem lehet! Bár nagy szükség van a lakásokra, mégsem lehet megengedni az ilyen felületes munkát. Nem engedhető meg abban az esetben sem, ha az építővállalat a kollaudációs hibákat a törvényes 18 hónapos határidőben eltávolítja. Csakhogy ez sem történik így. Az építővállalat a kollaudációs hibák nagy részét nem távolítja el s ennek az a következménye, hogy végül is a házkezelőségnek kell a lakók jogos követeléseit orvosolnia, vagyis az épületek javítására és karbantartására előirányzott összeg jelentős részét az új lakások rendbehozására kell fordítania. Az ígéret szép szó ... Hogy az építővállalat mennyire tekinti „szívügyének" a kollaudációs hibák eltávolítását, a következő példa is szemlélteti: A vállalat felépített egy szövetkezeti lakást. Kollaudáláskor összeírták a hibákat s a lakók beköltöztek. Az egyik lakásban — többek között— kollaudálási hibaként szerepelt, hogy a gáztűzhelyből hiányoznak bizonyos szelepek s miegymás. A boldog lakó ígéretet kapott, hogy a hibát másnap nyomban kijavítják. Mint ilyenkor szokás, a lakó otthon maradt és várta a szerelőt. Csakhogy a szerelő nem ment sem másnap, sem harmadnap. Pedig a vállalat igazgatója is ígéretet tett, mely szerint „holnap ott lesz a szerelő". A boldog lakóból lassan bosszús lakó lett, de türelmes volt, amit az is bizonyít, hogy kivette háromheti szabadságát — várva a szerelőt —, s mivel nem jött, utána a felesége is kivette a szabadságát. A történetnek csattanója is van: a lakó türelme végül is elfogyott. Egy szép napon leadta a lakáskulcsot és visszakérte a pénzét. Mint megtudtuk, a hiba eltávolítása a legkényelmesebb szerelőnek is csupán félórába került volna. (A költség alig tett volna ki tizenöt koronát!) Akarva, nem akarva ide kívánkozik a kérdés: Vajon az építővállalat dolgozóinak becsülete csak ennyit ér? Prémiumot, de érdem szerint! A lakásépítésben az a gyakorlat honosodott meg, hogy a prémiumot a mennyiség után szabják meg. Ez — mint az elmondottak is igazolják — különféle visszaélésekre ad alkalmat. A mennyiség utáni jutalmazás ugyanis lehetővé teszi, hogy például ha egy bizonyos időszakban a vállalat nem teljesíti a lakásépítés tervét, nincs prémium, de ha a következő időszakban a vállalat túlteljesíti tervezett feladatát, már van prémium, holott a két időszakot egybevéve a vállalat nem teljesítette tervét. Éppen ezért helyesebb lenne, ha az építővállalat a határidők betartásáért és a minőségért kapná a prémiumot, s nemcsak a lakásépítés, hanem az iskolák, szociális és kulturális intézmények építése területén is. Jó példa is akad, csak követni kell Mint már említettük, a lakások rossz minősége, a nagyszámú kollau i