Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-16 / 347. szám, vasárnap

KODÁLY ZOLTÁN 80 ÉVES Kodály Zoltán születésének 80. év­fordulóját ünnepelve egy másik nagy zeneszerzőre is gondolunk: ma 192 éve született Beethoven. A dátumok találkozásának nem tulajdonít­ható különösebb jelentőség. Min­denesetre érdekes, hogy Kodály Zoltán századunk zeneművészetének egyik világviszonylatban is kimagas­ló alakja — 112 év különbséggel — egy napon született Beethovennel. Kodály természetesen nem Beetho­vent ismételte meg. A magyar zenevilág ma is jó egészségnek ör­vendő nagysága nem a tragikus életű héroszok, nem az örök nyug­talanok közül va­ló mint Beethoven. Az ő élete egyensúlyozott ki-és harmonikus. Ma már szinte közhely, hogy Bar­tók Béla mellett Kodály Zoltán a XX. század magyar népzenéjének is tágviszonylatban m­­elismert leg­nagyobb alakja. Bartók és Kodály együtt kutattak­, együtt dolgozták fel tudós alapos­sággal a drága kincseket, s emelték a népzenét világművészetté. Kettő­jük között a különbség talán csak annyi, hogy Bartók életműve általá­ban a kelet-európai, Kodályé viszont a magyar népzenét tartalmazza és fejezi ki. Kodály előtt Bartók Bélával, a ba­ráttal, és a fegyvertárssal megkez­dett népdalgyűjtő úton tárult fel az eddig ismeretlen magyar népzene­kultúra csodálatos gazdagsága, hogy aztán egész életét a zenének szen­telhesse. Útja azonban épúgy, mint Bartóké, nem volt rózsás és aka­dálymentes. Sokáig heves viták tü­zében állt, műveit lekicsinyelték és becsmérelték. A Horthy fasizmus idején a tanácsköztársaság alatti szerepéért érte sorozatos üldözés és mellőzés. Kodály egyik legnagyobb művének, a Psalmus Hungaricus-nak 1923-ban tartott bemutatóján szüle­tett óriási siker hatására azonban Kodály Zoltán megnyerte a csatát: a nagy művészt a hivatalos zenei élet is kénytelen volt elismerni... Műveit ettől az időtől kezdve egyre többen elismerték s ő újabb remek­művekkel (Háry János, Székelyfonó, Budavári Te Deum, Marosszéki tán­cok, Galántai táncok, Felszállott a páva stb. stb.) .ajándékozta meg né­pét és a világot. Kodály Zoltánnak a kutatáson és zeneszerzésen kívül igen jelentős írói és nevelői tevékenysége. Köz­vetve, vagy közvetlenül ma mind­egyik élő magyar zeneszerző Ko­dály Zoltán tanítványa. Számunkra Kodályra emlékezni különösen öröm. A nagy mestert, a mi vidékünkhöz is erős szálak fű­zik, hiszen Kodály Zoltán Galántán töltötte „gyermekkora legszebb hét esztendejét" Az 1937-ben ki­adott Bicina Hun­garica 60 kétszó­lamú éneket tar­talmazó füzetének meghatóan szép bevezetőjében pél­dául így ír: „Ga­lántai Népiskola, mezítlábas pajtá­saim: rátok gon­dolva írtam eze­ket... a ti hango­tok cseng felém 50 év ködén át... Ha minket akkor effélékre (s még egyre másra) megtanítanak, de mág életet terem­tettük volna eb­ben a kis ország­ban! így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten össze­dalolnak. Aztán mind többen, szá­zan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ­ öt éve, Kodály Zoltán születésé­nek 75. évfordulója alkalmából Ga­lántán jártam. Érdekelt, miként őrzik a városban a galántai népis­kola egykori diákjának, a ma nagy mesterének az emlékét. Emléktáblát nem találtam, sem akkor, sem azóta. Azt azonban az első galántaival folytatott beszélge­tésből megtudtam, hogy — függetle­nül attól, hogy sem az állomás épü­letét, ahol egykor lakott, sem az iskolát, ahová egykor tanulni járt, még nem jelzi megemlékező felirat . Kodály Zoltán emléke Galántán elevenen él és minden bizonnyal élni fog a jövőben is. Nemcsak az idősebbek, a fiatalok is gondolnak és emlékeznek rá. Úgy vélem, a galántaiak magatar­tása egyike a Kodály Zoltánt ma már mindenütt érő sok elismerésnek és megbecsülésnek; talán egy szál virág abban a nagy-nagy csokorban, amellyel a 80. születésnapját ün­neplő zeneköltőt ország és világ­szerte köszöntjük. Balázs Béla tJJ SZD 4 * 1962 december 16. az új bratislavai (ČTK) — Tíznapos próbaüzemel­tetés után pénteken ünnepélyesen üzembe helyezték az új telefonköz­pontot. A központ átadásánál, amely­nek berendezését a berlini VEB Rundfunk und Fernmelde-Technik szállította — jelen volt Henry Bring­mann, az NDK bratislavai főkonzula, és Richard Unger, az NDK műszaki csoportjának vezetője. A telefonközpontot négy hónappal a kitűzött határidő előtt helyezték üzembe. Ez az eredmény annak kö­szönhető, hogy a hazai és német technikusok teljesítették a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére vállalt kö­telezettségeiket és szerződéseiket. A központ kapacitása 14 000 vonal s lehetővé teszi a telefonállomások gyorsabb és gazdaságosabb beszere­lését. Köztársaságunk egyik legnagyobb kavicsbányája a Košice melletti Ca­ňa-i bánya sikeresen eleget tett a CSKP XII. kongresszusának tiszte­letére vállalt kötelezettségeinek. A bánya üzembehelyezése — 1960 ápri­lisa óta — 900 000 köbméter kavicsot termeltek ki, amelynek legnagyobb részét a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésére szállították. Az év végéig ter­ven felül tízezer tonna kavicsot termelnek ki. (Št. Petráš — ČTK — felvétele) Nincs idő a tétlenségre „A nemzeti bizottságok munkájában biztosítsuk, hogy a dolgozók mind szélesebb körben vegyenek részt a vezetőség igazgatási munkájában, főleg azáltal, hogy következetesen biztosítsuk a nem­zeti bizottságok plénumainak és szakbizottságainak munkáját, va­lamint ellenőrző tevékenységüket." (A CSKP XII. kongresszusának határozatából) Az Imeli Helyi Nemzeti Bizottság irodájában elgondolkozva ül asztala mögött Pavel Mocko, a HNB titkára. Előtte papírok halmaza. Hol az új­ság hasábjaira, hol pedig a géppel írott papírokra veti tekintetét. Köz­ben szorgalmasan jegye­zget. Mielőtt azonban papírra vetné a szót, jól átgondol mindent. A nemzeti bizott­ság eddigi munkájára gondol s arra, melyek azok a feladatok, amelyeket a párt XII. kongresszusa tűzött a nemzeti bizottságok elé.­­ A határozat a szakbizottságok és a plénumok munkájának megja­vítását szögezi le. Nálunk a bizott­ságok rendszeresen üléseztek — mondja Mackó elvtárs. Munkájukból azonban hiányzott a személyi fele­lősségtudat. Ez talán részben az én hibám is. Ezért vetek most számot, mit tettünk helyesen, s hogyan kel­lene javítani munkánkon. Mocko elvtárs 1960-ban került az Imell HNB-re. Azelőtt hosszabb ideig a Hurbanovói Járási Nemzeti Bizott­ság dolgozója volt. Amikor új mun­kaköre betöltésére készült, szintén felmérte az előtte álló feladatokat, tervet készített. — Nem értek váratlanul az itteni nehézségek velük. " Ha — folytatja. Számoltam azonban nehézségekről volt szó, mindig kikértem mások vé­leményét is. A legtöbb esetben a szakbizottságok ülésén vetettem fel a problémákat. Kopogtatás sza­kítja félbe szavait. Nyílik az ajtó „lá­togatók" érkeznek. Kínálás nélkül helyet foglalnak. Is — Az iskola és kulturális zottságnak szakbi­lesz ülése — tájékoztat Mackó elvtárs —. Majd így folytatja: — Nem­ élünk meg csupán a jegyze­telésből. A kong­resszus befejezése után nyomban munkához láttunk. Az említett szakbi­zottság mai ülésén az eddig végzett kulturális munkánk eredményét méri fel, úgyszintén ki­tűzzük az 1963-as év első felének feladatait. Vagyis alapos munkater­vet készítünk. Mocko elvtárs bár még csak 38 éves, a pártnak 1945-től tagja. A fel­szabadulás előtt fiatal éveiben gaz­dáknál aratott, nagybirtokosoknál ro­botolt. 1948-ban részt vett Prágában a mezőgazdasági bizottságok ülésén, ugyanis akkor Prága mellett dolgo­zott. Mint régi mezőgazdasági mun­­­kás, ma is szívügyének tekinti a me­zőgazdaság, a szövetkezet munkájá­nak megjavítását.­­ A mezőgazdasági termelés szín­vonalát 1970-ig az ipar színvonalára kell­ emelni. Így kívánja ezt pártunk. Éppen ezért a mezőgazdasági szakbi­zottságra nálunk is igen­ nagy fel­adatok hárulnak. Mert bár egyes szakaszokon szép eredményeket ér­tünk el, a tej és a sertéshús-termelés terén lemaradás mutatkozik. A zsebéből jegyzetfüzetet húz elő, belelapozgat, hogy számokkal is alá­támassza szavait. Kíváncsian nézek a füzetbe. S bizony nem is akármilyen füzet ez, hanem egy kis lexikon. Az elmúlt három év gazdasági eredmé­nyei vannak benne feltüntetve. Men­­nyi volt a hektárhozam, mibe került egy kg hús kitermelése stb. — Ezért nem éppen szükséges a titkárunk füzetébe kíváncsiskodni — mondja a nemzeti bizottság elnöke. — A grafikonok egész sorát megta­lálhatják a folyosón. Ez is a titkár munkája. — Nem éppen elnök elvtárs. A ta­nítók is segítettek az elkészítésében. Elkomolyodik, majd az elnök felé fordulva folytatja. — Ki kell dolgoz­nuk a plénum és a szakbizottságok munkatervét Nagy feladat előtt ál­lunk amelyet a XII. kongresszus tű­zött elénk. Éppen ezért nincs idő a tétlenségre. N. J. Pavel Mocko. * % V A törvényesség és az állami fegyelem megsértéséről A KOŠICEI LAKÁSÉPÍTKEZÉS ÁRNYOLDALAI • ÖNSZABTA TÖRVÉNYEK A GYAKORLATBAN • NÉHÁNY SZÓ A HÁZBÉRHÁTRALÉKOSOK CÍMERE • KI HIVATOTT A GORDIUSZI CSOMÓ KIBOGOZÁSÁRA? • SZIGORÚBB INTÉZKEDÉST A TÖRVÉNYSÉRTŐKKEL SZEMBEN Nemigen találunk az országban még egy várost, ahol olyan specialitással dicsekedhetnének, mint Košicén. Ar­ról van szó ugyanis, hogy a notórius lakbértartozók száma Košicén megha­ladja a kétezret! A lakbértartozás je­lenleg egy- és másfél millió korona között mozog. Ez a probléma már évek óta húzódik, s mivel a mai na­pig nem észlelhető javulás , idősze­rűnek és szükségesnek tartjuk, hogy e problémát a nyilvánosság előtt tag­laljuk, s megtegyük az ezzel össze­függő észrevételeinket. Másfél millió korona nyomában jelentős összeg ez a másfél milli korona, különösen ha figyelembe vesszük, hogy világviszonylatban ná­lunk a legalacsonyabb a lakbér. S mint már említenük, mégis akadnak olyan lakók, akik nem tesznek ele­get kötelességeiknek. A múlt év kö­zepe táján már írtunk erről a kér­désről, s a bírálat bizonyos visszhang­ra is talált, de lényeges fordulat nem következett be. A lakbérhátralékosok névsorában ugyanazokkal a nevekkel találkozunk, mint tavaly, sőt újabb nevek kerültek a listára Ezek közül néhányat megemlítünk: Ján Mihók 1700 koronával, Imrich Prekop mér­nök 1600 koronával, Vojtech Clták 4400 koronával tartozik. Az ún. Bank­blokk lakóinak tartozása több mint százezer koronát tesz ki, a Malom­árok néven ismert városnegyedben 1400 lakó tartozik — közöttük dr. Konrád Ernest ügyvéd 2058 koronával — a háztömb tartozása pedig eléri a 42 ezer koronát Így sorolhatnánk to­vább a példákat, egyelőre azonban ennyi c­ég. Milyen intézkedések történnek? Nem állíthatjuk, hogy e kérdésben nem történtek intézkedések. A hely­zet azonban azt bizonyítja, hogy ezek nem hatásosak s nem vezetnek javuláshoz. A városi házkezelőség az adósokat pereli, a bíróság elmarasz­talja őket — véleményünk szerint azonban a hátralékok törlesztése igen lassú! Úgy gondoljuk, hogy azokkal az egyénekkel szemben, akik nem tesznek eleget kötelességeiknek, sok­kal szigorúbban kellene eljárni s a tartozások felszámolása érdekében rugalmasabban kellene az ügyeket in­tézni. Számos ügy ugyanis már több éves, s a jelenlegi gyakorlattal még évekig elhúzódnak. Példa erre dr. Frantisek Dvorák orvosprímár —, akit a bíróság 100 korona — és dr. Mit­termayer Tibor orvos esete — akit 50 korona törlesztésre marasztalt, bár keresetük megengedné a nagyobb részletek fizetését is. Nem célunk a részletezés, csupán a gyorsabb intézés szükségességét hangsúlyozzuk. Adós — fizess! A kötelességeiket nem teljesítő la­kók fölösleges munkát adnak mind a házkezelőségnek, mind a bíróságnak. A házkezelőség a tartozások törlesz­tése érdekében nemcsak a bíróság­hoz fordul segítségért, hanem alkal­mazottai meglátogatják a házbérrel tartozókat, s a legutóbb összehívták azoknak az üzemeknek igazgatóit is, ah­ol az adósok dolgoznak. E módsze­rek sem járnak azonban kellő ered­ménnyel, mert éppen az olyan üzemek igazgatói nem jelentek meg az össze­jövetelen, ahol a legtöbb házbérhát­ralékos dolgozik. A házkezelőség al­kalmazottait viszont a lakók nem fo­gadják „tárt karokkal". Sőt előfordul, hogy elutasítják őket — gyakran igen méltatlanul. A lakbérhátralékosok számos esetben így nyilatkoznak: „Nem fizethetek, mert üdülésre gyűj­töm a pénzt." — „Nem fizetek, mert szőnyeget akarok venni." — „Nem fi­zethetek, mert televízort veszek, arra kell a pénz." Ehhez bizonyára nem kell kommentár. Meg kell azonban je­gyeznünk a következőket: A lakbér fizetésére vonatkozó törvény értelmé­ben a lakók havonta kötelesek fizet­ni a lakbért és a központi fűtés elő­legét. Abban az esetben, ha a lakó három hónapig nem fizet lakbért — kisebb értékű lakásba kell áthelyez­ni. Hasonló határozatot hozott a vá­rosi nemzeti bizottság is, de — mint ezt megállapítottuk — az illetékes szervek sem a törvényt, sem az em­lített határozatot nem tartják be, il­letve nem alkalmazzák, egy-két eset kivételével.­­­ Néhány szót az okokról Egyoldalúak lennénk, ha megelé­gednénk a tények megállapításával s elhallgatnánk a lakók indoklásait és ellenvetéseit. Az esetek túlnyomó többségében ugyanis a lakók azzal in­dokolják a lakbér rrem fizetését, hogy a lakások hőmérséklete nem éri el a 18 fokot. Nyomban megjegyezzük, hogy a lakóknak a fűtéssel kapcsolat­ban igen sok esetben igazuk van. En­nek ellenére meg kell mondanunk, hogy a lakókat ez a tény nem jogo­sítja fel arra, hogy ne fizessék lakbért. Ezt még akkor is kötelesek a fizetni, ha nincs meg az előírt meleg (vagy egyéb követelésük van), hisz a lakást használják. Más kérdés az, hogy a lakók panaszt emelhetnek az elégtelen fűtés miatt s a fűtésnek megfelelően követelhetik a fűtési díj megszabását. (Természetesen a jogos követelésekre gondolunk, nem pedig­­ a kiagyalt kifogásokra.) A lakások minőségéről Ennek szemléltetésére is megemlít­hetünk néhány példát. A Sokol-kert és az új szálloda környékén augusz­tusban 117 lakásegységet adtak át rendeltetésének. A lakásokat a házke­zelőségnek át kellett vennie annak ellenére, hogy a kazánház építése még csak kezdeti stádiumban volt, s a fű­tést csak ideiglenesen biztosították. Az ideiglenes kazánház azonban nem felel meg a követelménynek. A la­kásépítő vállalatnál általában az a gyakorlat, hogy ha "a lakások lakha­tók, van víz, gáz, villany " a laká­sokat kollaudálják s a beruházó eze­ket átveszi. Átveszi annak ellenére, hogy egy-egy háztömb átadásánál több száz kollaudálási hibát írnak össze. (Van példa 800 hibára is.) Szemet lehet hunyni az ilyen gyakor­lat felett? Nem, nem lehet! Bár nagy szükség van a lakásokra, mégsem le­het megengedni az ilyen felületes munkát. Nem engedhető meg abban az esetben sem, ha az építővállalat a kollaudációs hibákat a törvényes 18 hónapos határidőben eltávolítja. Csakhogy ez sem történik így. Az épí­tővállalat a kollaudációs hibák nagy részét nem távolítja el s ennek az a következménye, hogy végül is a ház­kezelőségnek kell a lakók jogos kö­veteléseit orvosolnia, vagyis az épü­letek javítására és karbantartására előirányzott összeg jelentős részét az új lakások rendbehozására kell fordí­tania. Az ígéret szép szó ... Hogy az építővállalat mennyire te­kinti „szívügyének" a kollaudációs hi­bák eltávolítását, a következő példa is szemlélteti: A vállalat felépített egy szövetkezeti lakást. Kollaudálás­kor összeírták a hibákat s a lakók beköltöztek. Az egyik lakásban — többek között­­— kollaudálási hiba­ként szerepelt, hogy a gáztűzhelyből hiányoznak bizonyos szelepek s mi­egymás. A boldog lakó ígéretet ka­pott, hogy a hibát másnap nyomban kijavítják. Mint ilyenkor szokás, a lakó otthon maradt és várta a szere­lőt. Csakhogy a szerelő nem ment sem másnap, sem harmadnap. Pedig a vállalat igazgatója is ígéretet tett, mely szerint „holnap ott lesz a sze­relő". A boldog lakóból lassan bos­­szús lakó lett, de türelmes volt, amit az is bizonyít, hogy kivette három­heti szabadságát — várva a szere­lőt —, s mivel nem jött, utána a fe­lesége is kivette a szabadságát. A történetnek csattanója is van: a lakó türelme végül is elfogyott. Egy szép napon leadta a lakáskulcsot és visszakérte a pénzét. Mint megtudtuk, a hiba eltávolítása a legkényelmesebb szerelőnek is csupán félórába került volna. (A költség alig tett volna ki tizenöt koronát!) Akarva, nem akarva ide kívánkozik a kérdés: Vajon az építővállalat dol­gozóinak becsülete csak ennyit ér? Prémiumot, de érdem szerint! A lakásépítésben az a gyakorlat honosodott meg, hogy a prémiumot a mennyiség után szabják meg. Ez — mint az elmondottak is igazolják — különféle visszaélésekre ad alkalmat. A mennyiség utáni jutalmazás ugyan­is lehetővé teszi, hogy például ha egy bizonyos időszakban a vállalat nem teljesíti a lakásépítés tervét, nincs prémium, de ha a következő időszak­ban a vállalat túlteljesíti tervezett feladatát, már van prémium, holott a két időszakot egybevéve a vállalat nem teljesítette tervét. Éppen ezért helyesebb lenne, ha az építővállalat a határidők betartásáért és a minősé­gért kapná a prémiumot, s nemcsak a lakásépítés, hanem az iskolák, szo­ciális és kulturális intézmények épí­tése területén is. Jó példa is akad, csak követni kell Mint már említettük, a lakások rossz minősége, a nagyszámú kollau­ i

Next