Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)
1969-07-22 / 170. szám, kedd
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1969. július 22. KEDD BRATISLAVA • XXII. ÉVFOLYAM 170. szám Ara 50 fillér A tudomány páratlan világraszóló sikere Az ember meghódította a Holdat Az Apollo 11. leszállása az előirányzott tervnek megfelelően történt • A két űrhajós a kitűzött időpont előtt lépett ki a Holdra • „Kis lépés egy ember, de hatalmas ugrás az emberiség számára" • Az egész világ tanúja volt a nagy kísérletnek • Két óra 40 percig tartott a Hold-séta • Mit mutatnak majd a kőzetminták? • Sikeres felszállás a Holdról Washington — A Nyugalom támaszpont jelenti: a Sas leszállt. Ezzel a mondattal jelenkezett Neil Armstrong Hold felszínéről először az űr-a hajózás rövid történetében 1969. július 20-án közép-európai idő szerint este 21 óra 17 perc 40 másodperckor. Az Apollo 11. holdkompja — rádióhívó jele szerint a Sas — fedélzetén két űrhajóssal, Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal ekkor szállt le először idegen égitesten. A holdraszállás és az azt követő holdséta volt az eddigi csúcspontja az Apollo-kísérletnek, amely az űrhajó szerdai felbocsátásával indult meg. Az űrhajó szombaton érkezett meg a Hold térségébe, ahol orbitális pályára állt. Vasárnap előbb az űrkabin és a holdkomp szétválasztására került sor, majd a holdkomp megkezdte leszállását az égitest felszínére. A példa nélkül álló és bonyolult manőver teljesen az előirányzott tervnek megfelelőn ment végbe. Az űrhajó előbb mintegy 15 kilométerre közelítette meg a Hold felszínét, majd innen a tervezett leszállóhely felé ereszkedett a fékező rakéta működése eredményeként egyre csökkenő sebességgel. Az űrhajósok csak a legutolsó szakaszban követhették szabad szemmel a leszállást, addig ugyanis a holdkomp olyan helyzetben volt, hogy nem láthattak ki az ablakon és radarral tájékozódtak. Ekkor szinte közvetlenül a talaj felett lebegve Armstrong kézi irányítással manőverezett. A manőverezésre szükség is volt, mert az a hely, ahová a Sas érkezett. Armstrong közlése szerint egy kráter futballpálya nagyságú belseje igen volt, s ezért az űrpilóta sziklái kissé távolabb manőverezett a holdkomppal. Végül a Sas simán talajt ért, csaknem teljesen függőleges helyzetben, úgyhogy ajtaja nyugatra nézett. Ekkor az űrhajónak csak mintegy 40 másodpercre elegendő üzemanyag-tartaléka volt. A NASA közlése szerint csaknem teljesen a megadott körzet, a Nyugalom tengere középpontjában értek Holdat — az amerikai geológiai felügyelet illetékes részlege szerint ettől távolabb. Röviddel a leszállás után Armstrong és Aldrin már közölte első megfigyeléseit a leszállás színhelyéről. Elmondották például, látják, az égitest felülete hamuszürke színű, tele van kisebb-nagyobb kráterekkel és kisebb, legfeljebb egy méter átmérőjű szikladarabokkal, amelyeknek színe a megfigyelés helyétől függően változónak tűnt Tekintettel a sima leszállásra, a földi irányító központ javasolta Armstrongnak és Aldrinnak, hogy az alapvető ellenőrzési műveletek elvégzése után fogyasszák el vacsorájukat, és haladéktalanul kezdjenek hozzá a kiszállás előkészítéséhez órákkal a tervezett időpont előtt. A program az étkezés után mintegy négyórás pihenőt irányzott elő, az űrhajósok azonban magukták, hogy a kiszállást javasolhatzák előbbre, mivel nincs szükségük a pihenőre, és nem is látszanak képesek arra. Ezt mondotta orvosuk dr. Charles Berry is. Az időpont megváltozása lehetővé tette, hogy az amerikai tv-állomások az esti csúcsidőben tudják közvetíteni a holdraszállás eseményeit. A televízió jóvoltából az egész világ közvetlen szemtanúja lehetett annak, hogyan lép először ember a Holdra, hogyan teszi meg azt az első lépéseket, amelyeknek nyoma hosszú időre megmarad. Neil Armstrong és Edwin Aldrin röviddel a Sas leszállása után közölte az eredeti terv megváltoztatásával kész korábban végrehajtani a Holdra lépést. A földi irányító központ engedélyével a szükséges ellenőrzések és rövid étkezési szünet után haladéktalanul hozzáláttak az előkészületekhez. Bizonyos nehézséget okozott a két űrhajós számára a különleges védőruha felöltése. Ez a ruha 24 réteges anyagból készült, biztosítja a szükséges belső nyomást, háton hordozható tartályában pedig az oxigénellátást. A ruha védelmet nyújt az esetleges mikrometeoritok ellen. A nehézség abból maratt, hogy a holdkomp szárbelsejében, amely alig nagyobb két telefonfülkénél, csak nagyon nehézkesen tudták felölteni a ruhát és a házitartályt. A teljes beöltözés után következett a szükséges ellenőrzés, Armstrong és Aldrin megvizsgálta egymás felszerelését. Az űrhajósok közép-európai idő szerint hajnali fél négykor kaptak engedélyt a kabin belső nyomásának megszüntetésére és a kabinajtó ezt követő kinyitására. Armstrong jelentette, hogy megkezdi a kiszállást. Az űrkabin szűk résén óvatosan háttal bújt ki az úgynevezett aranytornácra, a bejárati részre, majd közölte, lába már a létrán van. Egy kötél meghúzásával Armstrong kinyitotta az űrhajó oldalára felszerelt tartályt, ebből előbújt egy különleges fekete-fehér tv-képeket adó tv-kamera, néhány másodperccel ezután már az egész világ megláthatta a létrán lassan, óvatos mozdulatokkal lemászó űrhajóst. Armstrong a létra utolsó fokáról a lábazat tányéralakú aljára ugrott, majd óvatos, lassú mozdulatokkal, előbb egyik, majd másik lábával is a Holdra lépett. Az első tapasztalatokat haladéktalanul közölte: a Hold felszíni rétege szürke, sötét színű pornak tűnik, de képes elbírni az emberi test súlyát, amely egyébként a Holdon a földinek csak egy hatoda (így tudnak az űrhajósok viszonylag könnyedén mozogni a Hold nehézségi tereben mintegy 90 kiló súlyú felszerelésükben). Az űrhajósok első benyomásai Kis lépés egy ember, de hatalmas ugrás az emberiség számára — ezekkel a szavakkal lépett Armstrong a Hold felszínére, 109 órával 24 perccel és 20 másodperccel azután, hogy Apollo 11. űrhajó elindult floridai Kennedy-fokról a Hold a felé. Armstrong a kiszállás után a mintegy 20 percig egyedül volt Hold felszínén. Előbb egy fényképezőgéppel, amelyet kabinban maradt Aldrin kötélen a juttatott el hozzá, lefényképezte saját lábnyomait, majd próbát vett a Hold talajából, amelyet haladéktalanul továbbított kötélen társának. Mindent nagyon tisztán látok — mondotta az űrhajós, aki addig még nem távolodott el messzire lábazattól és nagyrészt árnyékában tartózkodott. Igen érdekes, hogy helyenként kemény talajt érzek — mondotta Armstrong a földi központnak. Az űrhajós hamar felbátorodott és földi méretekben rendkívül gyorsnak tűnő mozdulatokkal haladt. Úgy tűnik, hogy ez vulkanikus kőzet, hangzott az újabb észrevétel. Közép-európai idő szerint röviddel hajnali negyed öt előtt Aldrin is kimászott a kabinból és kipróbálta a mozgást a Holdon. Az űrhajós hatalmasakat ugrott a nehéz ruhában. Mind Armstrong, mind Aldrin elragadtatással szólt, az első benyomásokról. Nem olyan az amerikai sivatagok, de mint nagyon szép — mondotta Arm(Folytatás a 2. oldalon) NEIL ARMSTRONG, AKI ELŐSZÖR LÉPETT A HOLDRA Megváltozott az eredeti terv EDWIN ALDRIN A HOLDKOMP LÁBÁNÁL KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK BALÁZS BÉLA VARSÓI TELEFONJELENTÉSE: ünnepi ülés Varsóban Gomulka, Brezsnyev és Husák beszéde Diplomáciai eseményekben mozgalmas napja volt tegnap a varsói repülőtérnek. 9 órakor érkezett meg a német, 9.15-kor a csehszlovák, 9.30-kor pedig a szovjet párt- és kormányküldöttség Lengyelország fővárosába. Az NDK küldöttségét Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja vezeti. A varsóiak azt a tényt, hogy a csehszlovák delegációt Ludvik Svoboda köztársasági elnök és dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára vezeti nagy örömmel fogadták. Küldöttségünket a többi küldöttséggel együtt már a repülőtéren a város lakosainak ezrei köszöntötték. A Szovjetunió nevében Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vesz részt a lengyel jubileumi ünnepségeken. A tegnapi nap másik nagy eseménye a lengyel szejm ünnepi ülése volt, amelyet a népi Lengyelország 25. évfordulójának megalakulása alkalmából tartott. Az ünnepi ülésen, amely iránt országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg, beszédet mondott Wladyslaw Gomulka, valamint az ünnepségeken résztvevő küldöttségek nevében Brezsnyev és Husák elvtárs. Az egész ország ünnepei Előző tudósításomban arról adtam hírt, miként készült fel Varsó az ország felszabadulása 25. évfordulójának megünneplésére. A múlt hét utolsó két napján néhány vajdasági székhelyen, vidéki városban és ipari üzemben jártam. Mindenütt azt tapasztaltam, hogy a nagy ünnepet nemcsak a főváros, hanem az egész ország lelkesen várta. A jubileumi évfordulót az üzemi dolgozók ünnepi műszakokkal és munkafelajánlásokkal köszöntötték. A lódzi textilkombinátban — Lengyelország egyik legnagyobb ipari üzemében — az esemény alkalmából a gyár történetét és a termelés állandó növekedését bemutató tetszetős kiállítást rendeztek. A lengyel nép életét, munkáját, és az elmúlt huszonöt év igyekezetének eredményeit szemléltető akciók egész sorát rendezték meg országszerte. Az évforduló előestélyén több a helyen adták át rendeltetésének határidő előtt elkészített üzemeket, építkezéseket, ipari, mezőgazdasági és kulturális lé t Folytatás a 2. oldalon)