Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-22 / 170. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1969. július 22. KEDD BRATISLAVA • XXII. ÉVFOLYAM 170. szám Ara 50 fillér A tudomány páratlan világraszóló sikere Az ember meghódította a Holdat Az Apollo 11. leszállása az előirányzott tervnek megfelelően történt • A két űrhajós a kitűzött időpont előtt lépett ki a Holdra • „Kis lépés egy ember, d­e hatalmas ugrás az emberiség számára" • Az egész világ tanúja volt a nagy kísérletnek • Két óra 40 percig tartott a Hold-séta • Mit mutatnak majd a kőzetminták? • Sikeres felszállás a Holdról Washington — A Nyugalom támaszpont jelenti: a Sas le­szállt. Ezzel a mondattal je­lenkezett Neil Armstrong Hold felszínéről először az űr-a hajózás rövid történetében 1969. július 20-án közép-euró­pai idő szerint este 21 óra 17 perc 40 másodperckor. Az Apol­lo 11. holdkompja — rádióhívó jele szerint a Sas — fedélze­tén két űrhajóssal, Neil Arm­stronggal és Edwin Aldrinnal ekkor szállt le először idegen égitesten. A holdraszállás és az azt kö­vető holdséta volt az eddigi csúcspontja az Apollo-kísérlet­nek, amely az űrhajó szerdai felbocsátásával indult meg. Az űrhajó szombaton érkezett meg a Hold térségébe, ahol orbitá­lis pályára állt. Vasárnap előbb az űrkabin és a holdkomp szét­választására került sor, majd a holdkomp megkezdte leszál­lását az égitest felszínére. A példa nélkül álló és bo­nyolult manőver teljesen az előirányzott tervnek megfelelőn ment végbe. Az űrhajó előbb mintegy 15 kilométerre közelí­tette meg a Hold felszínét, majd innen a tervezett leszálló­hely felé ereszkedett a fékező rakéta működése eredménye­ként egyre csökkenő sebesség­gel. Az űrhajósok csak a leg­utolsó szakaszban követhették szabad szemmel a leszállást, addig ugyanis a holdkomp olyan helyzetben volt, hogy nem láthattak ki az ablakon és radarral tájékozódtak. Ekkor szinte közvetlenül a talaj fe­lett lebegve Armstrong kézi irányítással manőverezett. A manőverezésre szükség is volt, mert az a hely, ahová a Sas érkezett. Armstrong közlése szerint egy kráter futballpálya nagyságú belseje igen volt, s ezért az űrpilóta sziklái kissé távolabb manőverezett a hold­komppal. Végül a Sas simán talajt ért, csaknem teljesen füg­gőleges helyzetben, úgyhogy ajtaja nyugatra nézett. Ekkor az űrhajónak csak mintegy 40 másodpercre elegendő üzem­anyag-tartaléka volt. A NASA közlése szerint csak­nem teljesen a megadott kör­zet, a Nyugalom tengere közép­pontjában értek Holdat — az amerikai geológiai felügyelet illetékes részlege szerint ettől távolabb. Röviddel a leszállás után Armstrong és Aldrin már közölte első megfigyeléseit a leszállás színhelyéről. Elmon­dották például, látják, az égi­test felülete hamuszürke színű, tele van kisebb-nagyobb kráte­rekkel és kisebb, legfeljebb egy méter átmérőjű szikladarabok­kal, amelyeknek színe a megfi­gyelés helyétől függően válto­zónak tűnt Tekintettel a sima leszállás­ra, a földi irányító központ ja­vasolta Armstrongnak és Ald­rinnak, hogy az alapvető ellen­őrzési műveletek elvégzése után fogyasszák el vacsoráju­kat, és haladéktalanul kezdje­nek hozzá a kiszállás előkészí­téséhez órákkal a tervezett időpont előtt. A program az étkezés után mintegy négyórás pihenőt irányzott elő, az űrha­jósok azonban maguk­ták, hogy a kiszállást javasol­hatzák előbbre, mivel nincs szükségük a pihenőre, és nem is látsza­nak képesek arra. Ezt mondot­ta orvosuk dr. Charles Berry is. Az időpont megváltozása lehe­tővé tette, hogy az amerikai tv-állomások az esti csúcsidő­ben tudják közvetíteni a hold­raszállás eseményeit. A televí­zió jóvoltából az egész világ közvetlen szemtanúja lehetett annak, hogyan lép először em­ber a Holdra, hogyan teszi meg azt az első lépéseket, amelyek­nek nyoma hosszú időre meg­marad. Neil Armstrong és Edwin Aldrin röviddel a Sas leszállá­sa után közölte az eredeti terv megváltoztatásával kész koráb­ban végrehajtani a Holdra lé­pést. A földi irányító központ engedélyével a szükséges ellen­őrzések és rövid étkezési szü­net után haladéktalanul hozzá­láttak az előkészületekhez. Bi­zonyos nehézséget okozott a két űrhajós számára a külön­leges védőruha felöltése. Ez a ruha 24 réteges anyagból ké­szült, biztosítja a szükséges belső nyomást, háton hordozha­tó tartályában pedig az oxigén­ellátást. A ruha védelmet nyújt az esetleges mikrometeoritok ellen. A nehézség abból maratt, hogy a holdkomp szár­bel­sejében, amely alig nagyobb két telefonfülkénél, csak na­gyon nehézkesen tudták felöl­teni a ruhát és a házitartályt. A teljes beöltözés után követke­zett a szükséges ellenőrzés, Armstrong és Aldrin megvizs­gálta egymás felszerelését. Az űrhajósok közép-európai idő szerint hajnali fél négykor kaptak engedélyt a kabin bel­ső nyomásának megszüntetésé­re és a kabinajtó ezt követő kinyitására. Armstrong jelen­tette, hogy megkezdi a kiszál­lást. Az űrkabin szűk résén óva­tosan háttal bújt ki az úgyne­vezett aranytornácra, a bejárati részre, majd közölte, lába már a létrán van. Egy kötél meghú­zásával Armstrong kinyitotta az űrhajó oldalára felszerelt tar­tályt, ebből előbújt egy külön­leges fekete-fehér tv-képeket adó tv-kamera, néhány másod­perccel ezután már az egész vi­lág megláthatta a létrán las­san, óvatos mozdulatokkal le­mászó űrhajóst. Armstrong a létra utolsó fokáról a lábazat tányéralakú aljára ugrott, majd óvatos, lassú mozdulatokkal, előbb egyik, majd másik lábá­val is a Holdra lépett. Az első tapasztalatokat hala­déktalanul közölte: a Hold fel­színi rétege szürke, sötét színű pornak tűnik, de képes elbírni az emberi test súlyát, amely egyébként a Holdon a földinek csak egy hatoda (így tudnak az űrhajósok viszonylag könnye­dén mozogni a Hold nehézségi tereb­en mintegy 90 kiló súlyú felszerelésükben). Az űrhajósok első benyomásai Kis lépés egy ember, de ha­talmas ugrás az emberiség szá­mára — ezekkel a szavakkal lépett Armstrong a Hold felszí­nére, 109 órával 24 perccel és 20 másodperccel azután, hogy Apollo 11. űrhajó elindult floridai Kennedy-fokról a Hold a felé. Armstrong a kiszállás után a mintegy 20 percig egyedül volt Hold felszínén. Előbb egy fényképezőgéppel, amelyet kabinban maradt Aldrin kötélen a juttatott el hozzá, lefényképez­te saját lábnyomait, majd pró­bát vett a Hold talajából, ame­lyet haladéktalanul továbbított kötélen társának. Mindent na­gyon tisztán látok — mondot­ta az űrhajós, aki addig még nem távolodott el messzire lábazattól és nagyrészt árnyék­á­ban tartózkodott. Igen érdekes, hogy helyenként kemény talajt érzek — mondotta Armstrong a földi központnak. Az űrhajós hamar felbátorodott és földi méretekben rendkívül gyorsnak tűnő mozdulatokkal haladt. Úgy tűnik, hogy ez vulkanikus kő­zet, hangzott az újabb észrevé­tel. Közép-európai idő szerint rö­viddel hajnali negyed öt előtt Aldrin is kimászott a kabinból és kipróbálta a mozgást a Hol­don. Az űrhajós hatalmasakat ugrott a nehéz ruhában. Mind Armstrong, mind Aldrin elra­gadtatással szólt, az első be­nyomásokról. Nem olyan az amerikai sivatagok, de mint na­gyon szép — mondotta Arm­(Folytatás a 2. oldalon) NEIL ARMSTRONG, AKI ELŐ­SZÖR LÉPETT A HOLDRA Megváltozott az eredeti terv EDWIN ALDRIN A HOLD­KOMP LÁBÁNÁL KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK BALÁZS BÉLA VARSÓI TELEFONJELENTÉSE: ünnepi ülés Varsóban Gomulka, Brezsnyev és Husák beszéde Diplomáciai eseményekben mozgalmas napja volt tegnap a varsói repülőtérnek. 9 órakor érkezett meg a német, 9.15-kor a csehszlovák, 9.30-kor pedig a szovjet párt- és kormánykül­döttség Lengyelország főváro­sába. Az NDK küldöttségét Wil­li Stoph, az NDK Miniszterta­nácsának elnöke, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja ve­zeti. A varsóiak azt a tényt, hogy a csehszlovák delegációt Lud­vik Svoboda köztársasági elnök és dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára vezeti nagy örömmel fogadták. Küldöttsé­günket a többi küldöttséggel együtt már a repülőtéren a vá­ros lakosainak ezrei köszöntöt­ték. A Szovjetunió nevében Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára és Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke vesz részt a lengyel jubileumi ünnepsége­ken. A tegnapi nap másik nagy eseménye a lengyel szejm ün­nepi ülése volt, amelyet a né­pi Lengyelország 25. évfordulójának megalakulása alkalmából tartott. Az ünnepi ülésen, amely iránt országszerte nagy érdek­lődés nyilvánult meg, beszédet mondott Wladyslaw Gomulka, valamint az ünnepségeken résztvevő küldöttségek nevé­ben Brezsnyev és Husák elv­társ. Az egész ország ünnepei Előző tudósításomban arról adtam hírt, miként készült fel Varsó az ország felszabadulása 25. évfordulójának megünnep­lésére. A múlt hét utolsó két napján néhány vajdasági szék­helyen, vidéki városban és ipa­ri üzemben jártam. Mindenütt azt tapasztaltam, hogy a nagy ünnepet nemcsak a főváros, hanem az egész ország lelkesen várta. A jubileumi évfordulót az üzemi dolgozók ünnepi műsza­kokkal és munkafelajánlásokkal köszöntötték. A lódzi textil­kombinátban — Lengyelország egyik legnagyobb ipari üzemé­ben — az esemény alkalmából a gyár történetét és a termelés állandó növekedését bemutató tetszetős kiállítást rendeztek. A lengyel nép életét, munkáját, és az elmúlt huszonöt év igye­kezetének eredményeit szemlél­tető akciók egész sorát rendez­ték meg országszerte. Az évforduló előestélyén több a helyen adták át rendeltetésének határidő előtt elkészített üzemeket, építkezéseket, ipari, mezőgazdasági és kulturális lé­­ t Folytatás a 2. oldalon)

Next