Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-08 / 108. szám, szombat

1971 V. 8. | Hétvégi hírmagyarázatunk | A DÖNTŐ TÉNYEZŐ A Daccából, illetve Rawalpindiből érkező jelentések szerint egyöntetűen arról számolnak be, hogy Kelet-Pakisztánban hely­reállt a rend, a kormányerőknek sikerült megtörnie a Bang­la Desh erejét, az Avami Liga szakadár vezetőinek politikai koncepciója kártyavárként omlott össze. Ezzel egyidejűleg a nyugati hírügynökségek tájékoztatásaiból kiderül, hogy a köz­ponti kormány hadserege a leh­tő legdlasszikusabb módszerek­kel lépett fel az autonomista csoportosulások képviselői el­len. Mindezzel kapcsolatosan persze felmerül egy kérdés, va­jon a nyers erő alkalmazásával lehetséges-e végérvényesen konszolidálni a helyzetet? Katonapolitikai háttér Nem vitás, hogy Pakisztán, de különösképpen keleti or­szágrésze jelentős helyet foglal el az agresszív katonai tömbök stratégiai elképzeléseiben. Nem véletlen, hogy az Egyesült Ál­lamok már az ország megala­kulása idején támogatta az In­diától való elszakadás gondola­tát, pontosabban azt az elkép­zelést, hogy a Rawalpinditől mintegy 1500 kilométerre eső, és India keleti határain elterü­lő „bengáliai országrész" szin­tén a központi pakisztáni kor­mány fennhatósága alá tartoz­zon. Kelet-Pakisztán fekvése ugyanis rendkívül kedvező, hi­szen határos Indiával, a Kínai Népköztársasággal, és csak egy valóban keskeny földnyelv vá­lasztja el a Szovjetuniótól, így hát érthető, hogy Washington Pakisztánt igyekezett bevonni mind a CENTO, mind a SEATO tagjai közé. Ismeretes, ugyan, hogy Pakisztán az utóbbi évek­ben viszonylag tartózkodóan foglal állást a szóban forgó ka­tonai tömbök nemzetközi poli­tikai koncepciójának kialakítá­sában. Ezt a tételt bizonyítja a SEATO, illetve a CENTO leg­utóbbi ülésszaka is, hiszen Pa­kisztán küldöttje nem volt haj­landó részt venni a nyilatkozat megfogalmazásában, sőt kijelen­tette, hogy a délkelet-ázsiai konfliktus megoldását országa békés úton kívánja elérni. Tény, hogy Rogers külügyminisztert kellemetlenül, bár nem várat­lanul érintette a pakisztáni ál­lásfoglalás. Éppen ezért, mint azt már több ízben hangsúlyoz­tuk, kísérletet tett a szóban for­gó katonai tömb többi tagorszá­gának fokozottabb aktivizálásá­ra és természetesen a saigoni rezsim bevonására is. Kétségtelen, hogy a pakisztá­ni vezetést az utóbbi időben lé­nyegesen befolyásolta Peking, sőt nem titok, hogy az ország politikai pártjai közül néhány aránylag jelentős párt is kínai befolyás alatt áll. Mindennek az eredendő oka bizonyos elva­kult nacionalizmusban is kere­sendő, abban, hogy a pakisztáni vezető körök féltékenyen tekin­tenek Delhi felé s mind a mai napig nem sikerült pontot ten­niük a részben vallási, részben politikai-társadalmi előjelű né­zeteltéréseik után. A sejk elmélete Ha mai szemmel kíséreljük meg elemezni Ájub Khán utolsó beszédét, amelyben többek kö­zött kijelentette „... többé nincs cselekvőképes és törvé­nyes hatalmi szerv a hadsere­gen kívül!" törvényerűen felöt­lik bennünk az a feltevés, hogy Pakisztánban 1969 tavaszától alig változott a helyzet. Hiszen az Ajub-korszak alkonyát szin­tén az jelentette, hogy a kato­nai vezetéssel homlokegyenest szembeszegültek a polgári poli­tikusok, illetve az egyes pártok és vezetőik. Mindebből az a végkövetkezet és vonható le, hogy a társadalmilag és politi­kailag, nem utolsósorban gazda­ságilag eléggé rendezetlen kö­rülmények között lévő ország­ban az egyedüli szervezett erőt mind a mai napig a hadsereg képviseli. Rahman sejk feltevé­sei tehát alapjában véve azért nem váltak be gyakorlatilag, mert nem sikerült kompromis­­szumra, esetleg koalícióra lép­nie a nyugati országrész hason­ló politikai koncepciót követő pártjaival. Tény, hogy az Avami Liga szuverén győzelmet aratott a legutóbbi választásokon, sőt úgy látszott, hogy Pakisztánban immár megértek a feltételek egy bizonyos szintű parlamen­tarizmus bevezetésére. A ke­nyértörésre, mint már annyi­szor, az adott okot, hogy a köz­ponti kormány, tán féltve a nyu­gati országrész monopolizált helyzetét, nem volt hajlandó konkrét ígéreteket tenni Kelet-Pakisztán gazdasági megerősí­tésére vonatkozóan. Nyilvánva­ló, hogy a keleti országrész gazdaságilag lényegesen elma­radottabb, szinte kirívóak a szo­ciális és általában az életszín­vonalbeli különbségek. Ez a helyzet, magától érthetően me­legágya az autonomista és sza­kadár törekvéseknek. Más kér­dés persze, vajon a Rahman sejk köré tömörülő poltikusok­nak sikerült-e megtalálniok megfelelő mértéket, vajon med­­­dig mehetnek el követeléseik­ben. S ha előbb azt mondottuk, hogy a gazdasági megkülönböz­tetés az autonomista törekvé­sek melegágya, úgy ez a tétel fokozottan érvényes a naciona­lizmus vonatkozásában. Nem ti­tok ugyanis, hogy a Bangla­desh már előzőleg is, de fő­ként a polgárháború utolsó sza­kaszában határozottan naciona­lista színezetű jelszavakat hir­detett, illetve kimondottan na­cionalista platformra helyezke­dett. Delhi — Dacca „tengely" Mind a mai napig rendkívül ellentmondóak a Kelet-Pakisz­tán és India határáról érkező hírügynökségi jelentések. A pa­kisztáni fővárosban hangsú­lyozzák, hogy India támogatja a zendülőket, sőt a fegyveres beavatkozástól sem riad vissza. Rawalpindiben elhangzott már olyan kijelentés is, hogy nincs kizárva egy újabb indiai—pa­kisztáni háború lehetősége. A légkör minden­esetre kísértetie­sen hasonlít a kasmíri háborút megelőző időszakra. És ezen a szinten ismét felbukkan Ali Bhutto volt külügyminiszter ne­­­ve, aki mint ismeretes 1966-ban taskenti egyezményt köve­tően mondott le tárcájáról. Egyes pakisztáni források pél­dául közlik, hogy India hét hadosztályt vont össze Kelet-Pakisztán határvidékén. Delhi cáfolja ezeket a híreszteléseket, sőt inkább azt hangsúlyozza, hogy a belviszályt követően bi­zonyos áldozatokat kénytelen vállalni. Nem hivatalos közlé­sek szerint ugyanis a kelet-pa­kisztáni menekültek száma In­diában elérte a másfél millió főt. Kétségtelen, hogy a mene­kültek ellátása és elhelyezése súlyos terheket ró az indiai kor­mányra, annak ellenére is, hogy immár megérkeztek az első külföldi segélyek. Ugyanakkor tény, hogy Indira Gandhi egy­értelműen visszautasította el­lenzékének azt a követelését, hogy ismerje el a Bangla Desh kormányát. Ez utóbbi momen­tum azért is felfigyelhető, mert kiderül belőle, hogy a pakisz­táni belviszály ürügyén, és is­mét csak nacionalista húrokat pengetve, kíséreli meg rendezni sorait Indira Gandhi súlyos ve­reséget szenvedett ellenzéke. Kétségtelen azonban, hogy a pa­kisztáni kérdés Indira Gandhi kormánya szempontjából is az úgynevezett kényes problémák közé tartozik. Törvényszerűen vetődik fel egy feltételezés, vajon a pakisz­táni polgárháború, a pakisztáni —indiai viszony megromlása kinek a malmára hajtja a vi­zet? Tán hangsúlyoznunk sem kell, hogy mindenekelőtt a na­cionalista erők pozícióját erősí­ti nemzetközi szinten, s ez vi­szont az ázsiai politika egyen­súlyának felborulásával fenye­gethet. Éppen ezért lenne szük­ség erőteljesebb nemzetközi közbenjárásra a viszály elhárí­tása céljából, így ugyanis fenn­áll annak a lehetősége, hogy a döntő szót valóban a katonai tömbök, a katonai csoportosu­lásokat támogató rezsimek ve­szik át. BALOGH P. IMRE Folytatódnak a szovjet—francia tárgyalások Moszkva — A TASZSZ hír­ügynökség jelentése szerint teg­nap folytatódtak a tárgyalások Moszkvában Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és a hivatalos látogatáson Moszk­vában időző Maurice Schumann francia külügyminiszter kö­zött. A francia külügyminiszter csü­törtök este a francia rádiónak adott interjújában megelégedés­sel nyilatkozott Alekszej Koszi­ginnal, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnökével folytatott megbeszéléseiről. Koszorúzások Moszkvában Moszkva — Bohuslav Chňou­pek, hazánk moszkvai nagykö­vete tegnap koszorút helyezett el a Lenin Mauzóleumban a kö­vetkező felirattal: „A nagy Le­ninnek, Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadítása napján — a csehszlovák nagy­követségtől". A csehszlovák nagykövetség tagjai továbbá megkoszorúzták Malinovszkij marsall és Jere­menko marsall síremlékét. A csehszlovák nagykövet ugyancsak koszorút helyezett el az Ismeretlen Katona sírján „Örök dicsőség a szovjet kato­náknak, a fasiszta Németország legyőzőinek" felirattal. JAKOV MALIK, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese és állandó ENSZ-küldötte Yorkban fogadást rendezett New a szovjet—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés alá­írásának első évfordulója al­kalmából. AZ SZKP moszkvai területi bizottságának meghívása alap­ján hatnapos látogatáson Moszkvában tartózkodott a CSKP közép-csehországi kerü­leti bizottságának küldöttsége dr. František Sudeknek, a ke­rület párttitkárának vezetésé­vel. A küldöttséget tegnap fo­gadta Vaszilij Konotop, az SZKP moszkvai területi bizott­ságának első titkára. jet NYIKOLAJ PATOLICSEV­szov külkereskedelmi miniszter és Guillermo De Pedregal Her­rera, Chile moszkvai nagyköve­te tegnap megbeszélést folyta­tott Moszkvában a szovjet—chi­lei kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésének táv­latairól. HO SI MINH Dolgozó Ifjú­ság Szövetsége Központi Bizott­ságának meghívására tegnap a Vietnami Demokratikus Köztár­saságba látogatott Borisz Pug, a Komszomol KB titkárának ve­zetésével a lenini Komszomol küldöttsége. VLADIMÍR BARTOŠ, Csehszlo­vákia mongóliai nagykövete Csehszlovákia és a Mongol Népköztársaság közti barátság megszilárdításában szerzett ér­demekért, a Nemzetközi Kapcso­latok Csehszlovákiai Társasá­gának emlékérmeivel tüntette ki a jelentős mongol közéleti személyiségeket. STRASSBURGBAN tegnap megkezdődött az Európa Ta­nács külügyminiszteri bizottsá­gának ülése. A tanácskozás so­rán megvitatják az európai in­tegráció és a brit közös piaci tagság kérdéseit. SZÓFIÁBAN megkezdődött Bolgár Népköztársaság nemzet­i gyűlésének 16. ülése, melyen részt vesz Todor Zsivkov, BKP KB első titkára, a Bolgár a Népköztársaság minisztertaná­csának elnöke, valamint Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés elnök­ségének elnöke. A képviselők megtárgyalják az új bolgár al­kotmányjavaslatot. EDWARD GIEREK, a LEMP KB első titkára beszédet tartott Varsóban a belügyminisztérium vezető dolgozóinak országos ak­tíváján. Rámutatott a párt és az állami vezetőség alapvető feladataira. AZ NDK FELSZABADULÁSÁNAK 26. ÉVFORDULÓJA Ma ünnepli a Német Demok­ratikus Köztársaság felszabadu­lásának 26. évfordulóját. Ez az ü­nnep más megemlékezésekkel is egybeesik. 26 évvel ezelőtt ezekben a napokban mérték az utolsó csapásokat a német fa­sizmusra. A harmadik biroda­lom összeomlott, de annak győzelemnek, amelyet a szovjet a hadsereg katonái és a szövet­ségesek a német fasizmus fö­lött arattak, egyik nagy törté­nelmi eredménye, hogy a ro­mokon létrejött a német mun­kás—paraszt állam. Az NDK egykor Németország szegényebb része, ma a világ 10. legfejlettebb ipari országa. Egykor junkerek hitbizománya, ma virágzó önálló állam. A fel­szabadított földön a nép lerázta magáról a földbirtokosok és a tőkések igáját, kialakította a szocialista társadalmi rendet. A német munkás-paraszt álllam megalakulása fordulat Európa történetében. A negyed évszázad alatt ne­héz utat járt meg ez az ország, de fejlődése immár imponáló. Iparcikkei négy világrészben ismertek, s a lipcsei vásáron a legnagyobb világcégek is szí­vesen vesznek részt. Bizton tá­maszkodva arra a gazdasági­társadalmi alapra, amelyet megteremtett, az NDK a nem­zeközi élet jelentős tényezője lett. Megjelent a világpolitika színterén, s nemcsak németföl­dön, a múltba veszett biroda­lom határain belül képviseli a haladást és a békét, hanem — a testvéri szocialista országokkal karöltve — a nemzetközi poron­don is. A Német Demokratikus Köz­társaság mind nagyobb tekin­télyt szerez magának a nem szocialista világban is. Letűnt a Hallstein-doktrína kora! Ma már 29 állammal van Berlinnek dip­lomáciai kapcsolata, további 34 országgal tart fönn hivatalos kapcsolatot és csaknem 300 nemzetközi szervezet tagja. An­nak, hogy még nem minden kor­mány ismeri el diplomáciailag a Német Demokratikus Köztár­saságot, egyik fő oka a tőkés német állam, a Német Szövet­ségi Köztársaság magatartása. Bonn álláspontját azzal indokol­ja, hogy a két német állam „nem külföld egymás számá­ra", tehát úgynevezett „belné­met" kapcsolatokat kell egy­mással teremteniük. Valójában ilyen kapcsolatok nincsenek és nem is lehetnek, hiszen a vál­tozatlanul tőkés Német Szövet­ségi Köztársaság mellett van önálló és szuverén országok kö­zötti szocialista német állam is, a Német Demokratikus Köztár­saság. Szükséges és kívánatos az NDK és az NSZK közötti jó vi­szony, de csak a szuverén or­szágok közötti nemzetközi kap­csolatok normái alapján. Az NDK elismerése az európai ki­bontakozás egyik fő feltétele. Az NDK mind a belső építé­sét, mind nemzetközi helyzetét tekintve fölfelé ívelő úton ha­lad. Biztosítékot nyújtanak er­re eddigi sikerei, biztosítékot nyújt az internacionalista ös­­szefogás a testvéri szocialista országokkal, elsősorban a Szov­jetunióval. E felszabadulási ünnep emlé­kezés és alkalom a jövőbe mu­tató gondolatok összefoglalásá­ra. Alkalom szívből jövő jókí­vánságaink kifejezésére. Tárgyalások Anglia közös piaci csatlakozásáról Brüsszel • A DPA brüsszeli tudósítója az Anglia közös pia­ci csatlakozásával kapcsolatos tárgyalásokkal foglalkozva rá­mutat, hogy a keddi fordulón a belépés kulcsproblémájáról, az EGK-hoz való brit pénzügyi hoz­zájárulásról lesz elsősorban szó. Ezenkívül van két másik kér­dés is, amely Londonnak na­gyon a szívén fekszik: mit te­het a közösség Anglia csatlako­zása után Új-Zélandért, vala­mint a Nemzetközösség azon or­szágaiért, amelyek kizárólag cu­korexportból élnek. Ebben a három nagy jelentő­ségű kérdésben majdnem kizárt a gyors megegyezés — írja a tudósító. Egyre inkább tért hó­dít az a meggyőződés, hogy Pompidou francia államelnök csúcstalálkozót szeretne Heath brit miniszterelnökkel és csak egy ilyen találkozó — amelyre valamikor nyáron kerülhetne sor — hozza majd meg a tulaj­donképpeni döntést. Geoffrey Rippon, Nagy-Britan­nia Európa-minisztere csütörtök este egy televízió műsorban ki­jelentette, véleménye szerint Franciaország­b­a csatlakozzék akarja, hogy Ang­a Közös Piac­hoz. Egy angliai közvéleménykuta­tás — a második négy napon belül­­­ azt mutatta, hogy az ország lakossága csak csekély mértékben támogatja a Közös Piachoz való csatlakozást. AZ NSZK NEM ÉRTÉKELI FEL A MÁRKÁT Tovább tart a valutaválság Bonn — Az NSZK nem fogja felértékelni a nyugatnémet már­kát — közölte Ahlers, a bonni kormány szóvivője. A bejelentés azt követően hangzott el, hogy Brandt kan­cellár Londonból hazatérve ta­nácskozást tartott vezető gazda­sági minisztereivel és pénzügyi szakértőivel a valutaválság meg­oldására hozandó intézkedések­ről. Adlers ezt követő tájékozta­tása sejttette, hogy szabaddá te­szik a rögzített dollár—márka ár­folyamot. Ez egyfajta felértéke­lést jelent, a szövetségi kor­mánynak azonban nem áll szán­dékában egyoldalúan megvál­toztatni a rögzített árfolyamot — közölte a szóvivő. Bonn szeretne „nyugat-euró­pai szintű" megoldást — tehát azt, hogy a közös piaci partne­rek is csatlakozzanak a terve­zett nyugatnémet intézkedések­hez, ezért megvárják a szomba­ti brüsszeli, közös piaci minisz­teri tanácsot a végleges döntés előtt. Az bizonyos, hogy az NSZK-ban hétfőn kinyitják a deviza­piacokat és tőzsdéket, hát, valamilyen döntés addig fe­születik. Párizs — A közös piaci pénz­ügyminisztereknek a most ki­robbant pénzügyi válsággal fog­lalkozó szombati ülése előtt Pá­rizsban továbbra is nyomatéko­san hangsúlyozzák: Franciaor­szág semmi esetre sem fogja felértékelni a frankot, mert az rendkívül súlyos következmé­nyekkel járna az ország gazda­sági helyzetére: a felértékelés aláásná a francia ipar verseny­képességét a külföldi piacokon, s az egyébként is problémákat okozó munkanélküliség még na­gyobb mértékben növekednék. A francia kormány ellenzi azt is, hogy szabaddá tegyék a nyu­gatnémet márka árfolyamát, mert a nyugatnémet márka „hullámzása" feltétlenül maga után vonná a Közös Piacon be­lül a mezőgazdasági árrendszer összeomlását. LASSAN RENDEZŐDIK A CEYLONI HELYZET Colombo — Végleg meghiúsí­tották a Bandaranaike asszony koalíciós kormánya elleni puccs­kísérletet, de még hosszú ideig eltart a ceyloni helyzet teljes normalizálódása. A ceyloni hadsereg és a rend­őrség az egy hónapig tartó har­cok alatt a 15 000-re becsült fiatal felkelők közül csaknem 4000-et letartóztatott. A ceyloni kormánycsapatok és a felkelők között még mindig tart a fegyveres harc kilenc el­lenállási központban, de a had­sereg és a rendőrség tartja ke­zében a kezdeményezést. A lá­zadók visszavonultak a dzsun­gelbe és igyekeznek egyesíteni egységeik maradványai. A ceyloni kormány tegnap ki­adott közleménye szerint a lá­zadók csoportjai, amelyek még mindig kártevő akciókat foly­tatnak, Ceylon északi tartomá­nyaiba vonulnak vissza.

Next