Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-08 / 108. szám, szombat
1971 V. 8. | Hétvégi hírmagyarázatunk | A DÖNTŐ TÉNYEZŐ A Daccából, illetve Rawalpindiből érkező jelentések szerint egyöntetűen arról számolnak be, hogy Kelet-Pakisztánban helyreállt a rend, a kormányerőknek sikerült megtörnie a Bangla Desh erejét, az Avami Liga szakadár vezetőinek politikai koncepciója kártyavárként omlott össze. Ezzel egyidejűleg a nyugati hírügynökségek tájékoztatásaiból kiderül, hogy a központi kormány hadserege a lehtő legdlasszikusabb módszerekkel lépett fel az autonomista csoportosulások képviselői ellen. Mindezzel kapcsolatosan persze felmerül egy kérdés, vajon a nyers erő alkalmazásával lehetséges-e végérvényesen konszolidálni a helyzetet? Katonapolitikai háttér Nem vitás, hogy Pakisztán, de különösképpen keleti országrésze jelentős helyet foglal el az agresszív katonai tömbök stratégiai elképzeléseiben. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok már az ország megalakulása idején támogatta az Indiától való elszakadás gondolatát, pontosabban azt az elképzelést, hogy a Rawalpinditől mintegy 1500 kilométerre eső, és India keleti határain elterülő „bengáliai országrész" szintén a központi pakisztáni kormány fennhatósága alá tartozzon. Kelet-Pakisztán fekvése ugyanis rendkívül kedvező, hiszen határos Indiával, a Kínai Népköztársasággal, és csak egy valóban keskeny földnyelv választja el a Szovjetuniótól, így hát érthető, hogy Washington Pakisztánt igyekezett bevonni mind a CENTO, mind a SEATO tagjai közé. Ismeretes, ugyan, hogy Pakisztán az utóbbi években viszonylag tartózkodóan foglal állást a szóban forgó katonai tömbök nemzetközi politikai koncepciójának kialakításában. Ezt a tételt bizonyítja a SEATO, illetve a CENTO legutóbbi ülésszaka is, hiszen Pakisztán küldöttje nem volt hajlandó részt venni a nyilatkozat megfogalmazásában, sőt kijelentette, hogy a délkelet-ázsiai konfliktus megoldását országa békés úton kívánja elérni. Tény, hogy Rogers külügyminisztert kellemetlenül, bár nem váratlanul érintette a pakisztáni állásfoglalás. Éppen ezért, mint azt már több ízben hangsúlyoztuk, kísérletet tett a szóban forgó katonai tömb többi tagországának fokozottabb aktivizálására és természetesen a saigoni rezsim bevonására is. Kétségtelen, hogy a pakisztáni vezetést az utóbbi időben lényegesen befolyásolta Peking, sőt nem titok, hogy az ország politikai pártjai közül néhány aránylag jelentős párt is kínai befolyás alatt áll. Mindennek az eredendő oka bizonyos elvakult nacionalizmusban is keresendő, abban, hogy a pakisztáni vezető körök féltékenyen tekintenek Delhi felé s mind a mai napig nem sikerült pontot tenniük a részben vallási, részben politikai-társadalmi előjelű nézeteltéréseik után. A sejk elmélete Ha mai szemmel kíséreljük meg elemezni Ájub Khán utolsó beszédét, amelyben többek között kijelentette „... többé nincs cselekvőképes és törvényes hatalmi szerv a hadseregen kívül!" törvényerűen felötlik bennünk az a feltevés, hogy Pakisztánban 1969 tavaszától alig változott a helyzet. Hiszen az Ajub-korszak alkonyát szintén az jelentette, hogy a katonai vezetéssel homlokegyenest szembeszegültek a polgári politikusok, illetve az egyes pártok és vezetőik. Mindebből az a végkövetkezet és vonható le, hogy a társadalmilag és politikailag, nem utolsósorban gazdaságilag eléggé rendezetlen körülmények között lévő országban az egyedüli szervezett erőt mind a mai napig a hadsereg képviseli. Rahman sejk feltevései tehát alapjában véve azért nem váltak be gyakorlatilag, mert nem sikerült kompromisszumra, esetleg koalícióra lépnie a nyugati országrész hasonló politikai koncepciót követő pártjaival. Tény, hogy az Avami Liga szuverén győzelmet aratott a legutóbbi választásokon, sőt úgy látszott, hogy Pakisztánban immár megértek a feltételek egy bizonyos szintű parlamentarizmus bevezetésére. A kenyértörésre, mint már annyiszor, az adott okot, hogy a központi kormány, tán féltve a nyugati országrész monopolizált helyzetét, nem volt hajlandó konkrét ígéreteket tenni Kelet-Pakisztán gazdasági megerősítésére vonatkozóan. Nyilvánvaló, hogy a keleti országrész gazdaságilag lényegesen elmaradottabb, szinte kirívóak a szociális és általában az életszínvonalbeli különbségek. Ez a helyzet, magától érthetően melegágya az autonomista és szakadár törekvéseknek. Más kérdés persze, vajon a Rahman sejk köré tömörülő poltikusoknak sikerült-e megtalálniok megfelelő mértéket, vajon meddig mehetnek el követeléseikben. S ha előbb azt mondottuk, hogy a gazdasági megkülönböztetés az autonomista törekvések melegágya, úgy ez a tétel fokozottan érvényes a nacionalizmus vonatkozásában. Nem titok ugyanis, hogy a Bangladesh már előzőleg is, de főként a polgárháború utolsó szakaszában határozottan nacionalista színezetű jelszavakat hirdetett, illetve kimondottan nacionalista platformra helyezkedett. Delhi — Dacca „tengely" Mind a mai napig rendkívül ellentmondóak a Kelet-Pakisztán és India határáról érkező hírügynökségi jelentések. A pakisztáni fővárosban hangsúlyozzák, hogy India támogatja a zendülőket, sőt a fegyveres beavatkozástól sem riad vissza. Rawalpindiben elhangzott már olyan kijelentés is, hogy nincs kizárva egy újabb indiai—pakisztáni háború lehetősége. A légkör mindenesetre kísértetiesen hasonlít a kasmíri háborút megelőző időszakra. És ezen a szinten ismét felbukkan Ali Bhutto volt külügyminiszter neve, aki mint ismeretes 1966-ban taskenti egyezményt követően mondott le tárcájáról. Egyes pakisztáni források például közlik, hogy India hét hadosztályt vont össze Kelet-Pakisztán határvidékén. Delhi cáfolja ezeket a híreszteléseket, sőt inkább azt hangsúlyozza, hogy a belviszályt követően bizonyos áldozatokat kénytelen vállalni. Nem hivatalos közlések szerint ugyanis a kelet-pakisztáni menekültek száma Indiában elérte a másfél millió főt. Kétségtelen, hogy a menekültek ellátása és elhelyezése súlyos terheket ró az indiai kormányra, annak ellenére is, hogy immár megérkeztek az első külföldi segélyek. Ugyanakkor tény, hogy Indira Gandhi egyértelműen visszautasította ellenzékének azt a követelését, hogy ismerje el a Bangla Desh kormányát. Ez utóbbi momentum azért is felfigyelhető, mert kiderül belőle, hogy a pakisztáni belviszály ürügyén, és ismét csak nacionalista húrokat pengetve, kíséreli meg rendezni sorait Indira Gandhi súlyos vereséget szenvedett ellenzéke. Kétségtelen azonban, hogy a pakisztáni kérdés Indira Gandhi kormánya szempontjából is az úgynevezett kényes problémák közé tartozik. Törvényszerűen vetődik fel egy feltételezés, vajon a pakisztáni polgárháború, a pakisztáni —indiai viszony megromlása kinek a malmára hajtja a vizet? Tán hangsúlyoznunk sem kell, hogy mindenekelőtt a nacionalista erők pozícióját erősíti nemzetközi szinten, s ez viszont az ázsiai politika egyensúlyának felborulásával fenyegethet. Éppen ezért lenne szükség erőteljesebb nemzetközi közbenjárásra a viszály elhárítása céljából, így ugyanis fennáll annak a lehetősége, hogy a döntő szót valóban a katonai tömbök, a katonai csoportosulásokat támogató rezsimek veszik át. BALOGH P. IMRE Folytatódnak a szovjet—francia tárgyalások Moszkva — A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint tegnap folytatódtak a tárgyalások Moszkvában Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és a hivatalos látogatáson Moszkvában időző Maurice Schumann francia külügyminiszter között. A francia külügyminiszter csütörtök este a francia rádiónak adott interjújában megelégedéssel nyilatkozott Alekszej Kosziginnal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével folytatott megbeszéléseiről. Koszorúzások Moszkvában Moszkva — Bohuslav Chňoupek, hazánk moszkvai nagykövete tegnap koszorút helyezett el a Lenin Mauzóleumban a következő felirattal: „A nagy Leninnek, Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadítása napján — a csehszlovák nagykövetségtől". A csehszlovák nagykövetség tagjai továbbá megkoszorúzták Malinovszkij marsall és Jeremenko marsall síremlékét. A csehszlovák nagykövet ugyancsak koszorút helyezett el az Ismeretlen Katona sírján „Örök dicsőség a szovjet katonáknak, a fasiszta Németország legyőzőinek" felirattal. JAKOV MALIK, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese és állandó ENSZ-küldötte Yorkban fogadást rendezett New a szovjet—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának első évfordulója alkalmából. AZ SZKP moszkvai területi bizottságának meghívása alapján hatnapos látogatáson Moszkvában tartózkodott a CSKP közép-csehországi kerületi bizottságának küldöttsége dr. František Sudeknek, a kerület párttitkárának vezetésével. A küldöttséget tegnap fogadta Vaszilij Konotop, az SZKP moszkvai területi bizottságának első titkára. jet NYIKOLAJ PATOLICSEVszov külkereskedelmi miniszter és Guillermo De Pedregal Herrera, Chile moszkvai nagykövete tegnap megbeszélést folytatott Moszkvában a szovjet—chilei kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésének távlatairól. HO SI MINH Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Bizottságának meghívására tegnap a Vietnami Demokratikus Köztársaságba látogatott Borisz Pug, a Komszomol KB titkárának vezetésével a lenini Komszomol küldöttsége. VLADIMÍR BARTOŠ, Csehszlovákia mongóliai nagykövete Csehszlovákia és a Mongol Népköztársaság közti barátság megszilárdításában szerzett érdemekért, a Nemzetközi Kapcsolatok Csehszlovákiai Társaságának emlékérmeivel tüntette ki a jelentős mongol közéleti személyiségeket. STRASSBURGBAN tegnap megkezdődött az Európa Tanács külügyminiszteri bizottságának ülése. A tanácskozás során megvitatják az európai integráció és a brit közös piaci tagság kérdéseit. SZÓFIÁBAN megkezdődött Bolgár Népköztársaság nemzeti gyűlésének 16. ülése, melyen részt vesz Todor Zsivkov, BKP KB első titkára, a Bolgár a Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, valamint Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke. A képviselők megtárgyalják az új bolgár alkotmányjavaslatot. EDWARD GIEREK, a LEMP KB első titkára beszédet tartott Varsóban a belügyminisztérium vezető dolgozóinak országos aktíváján. Rámutatott a párt és az állami vezetőség alapvető feladataira. AZ NDK FELSZABADULÁSÁNAK 26. ÉVFORDULÓJA Ma ünnepli a Német Demokratikus Köztársaság felszabadulásának 26. évfordulóját. Ez az ünnep más megemlékezésekkel is egybeesik. 26 évvel ezelőtt ezekben a napokban mérték az utolsó csapásokat a német fasizmusra. A harmadik birodalom összeomlott, de annak győzelemnek, amelyet a szovjet a hadsereg katonái és a szövetségesek a német fasizmus fölött arattak, egyik nagy történelmi eredménye, hogy a romokon létrejött a német munkás—paraszt állam. Az NDK egykor Németország szegényebb része, ma a világ 10. legfejlettebb ipari országa. Egykor junkerek hitbizománya, ma virágzó önálló állam. A felszabadított földön a nép lerázta magáról a földbirtokosok és a tőkések igáját, kialakította a szocialista társadalmi rendet. A német munkás-paraszt álllam megalakulása fordulat Európa történetében. A negyed évszázad alatt nehéz utat járt meg ez az ország, de fejlődése immár imponáló. Iparcikkei négy világrészben ismertek, s a lipcsei vásáron a legnagyobb világcégek is szívesen vesznek részt. Bizton támaszkodva arra a gazdaságitársadalmi alapra, amelyet megteremtett, az NDK a nemzeközi élet jelentős tényezője lett. Megjelent a világpolitika színterén, s nemcsak németföldön, a múltba veszett birodalom határain belül képviseli a haladást és a békét, hanem — a testvéri szocialista országokkal karöltve — a nemzetközi porondon is. A Német Demokratikus Köztársaság mind nagyobb tekintélyt szerez magának a nem szocialista világban is. Letűnt a Hallstein-doktrína kora! Ma már 29 állammal van Berlinnek diplomáciai kapcsolata, további 34 országgal tart fönn hivatalos kapcsolatot és csaknem 300 nemzetközi szervezet tagja. Annak, hogy még nem minden kormány ismeri el diplomáciailag a Német Demokratikus Köztársaságot, egyik fő oka a tőkés német állam, a Német Szövetségi Köztársaság magatartása. Bonn álláspontját azzal indokolja, hogy a két német állam „nem külföld egymás számára", tehát úgynevezett „belnémet" kapcsolatokat kell egymással teremteniük. Valójában ilyen kapcsolatok nincsenek és nem is lehetnek, hiszen a változatlanul tőkés Német Szövetségi Köztársaság mellett van önálló és szuverén országok közötti szocialista német állam is, a Német Demokratikus Köztársaság. Szükséges és kívánatos az NDK és az NSZK közötti jó viszony, de csak a szuverén országok közötti nemzetközi kapcsolatok normái alapján. Az NDK elismerése az európai kibontakozás egyik fő feltétele. Az NDK mind a belső építését, mind nemzetközi helyzetét tekintve fölfelé ívelő úton halad. Biztosítékot nyújtanak erre eddigi sikerei, biztosítékot nyújt az internacionalista összefogás a testvéri szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. E felszabadulási ünnep emlékezés és alkalom a jövőbe mutató gondolatok összefoglalására. Alkalom szívből jövő jókívánságaink kifejezésére. Tárgyalások Anglia közös piaci csatlakozásáról Brüsszel • A DPA brüsszeli tudósítója az Anglia közös piaci csatlakozásával kapcsolatos tárgyalásokkal foglalkozva rámutat, hogy a keddi fordulón a belépés kulcsproblémájáról, az EGK-hoz való brit pénzügyi hozzájárulásról lesz elsősorban szó. Ezenkívül van két másik kérdés is, amely Londonnak nagyon a szívén fekszik: mit tehet a közösség Anglia csatlakozása után Új-Zélandért, valamint a Nemzetközösség azon országaiért, amelyek kizárólag cukorexportból élnek. Ebben a három nagy jelentőségű kérdésben majdnem kizárt a gyors megegyezés — írja a tudósító. Egyre inkább tért hódít az a meggyőződés, hogy Pompidou francia államelnök csúcstalálkozót szeretne Heath brit miniszterelnökkel és csak egy ilyen találkozó — amelyre valamikor nyáron kerülhetne sor — hozza majd meg a tulajdonképpeni döntést. Geoffrey Rippon, Nagy-Britannia Európa-minisztere csütörtök este egy televízió műsorban kijelentette, véleménye szerint Franciaországba csatlakozzék akarja, hogy Anga Közös Piachoz. Egy angliai közvéleménykutatás — a második négy napon belül azt mutatta, hogy az ország lakossága csak csekély mértékben támogatja a Közös Piachoz való csatlakozást. AZ NSZK NEM ÉRTÉKELI FEL A MÁRKÁT Tovább tart a valutaválság Bonn — Az NSZK nem fogja felértékelni a nyugatnémet márkát — közölte Ahlers, a bonni kormány szóvivője. A bejelentés azt követően hangzott el, hogy Brandt kancellár Londonból hazatérve tanácskozást tartott vezető gazdasági minisztereivel és pénzügyi szakértőivel a valutaválság megoldására hozandó intézkedésekről. Adlers ezt követő tájékoztatása sejttette, hogy szabaddá teszik a rögzített dollár—márka árfolyamot. Ez egyfajta felértékelést jelent, a szövetségi kormánynak azonban nem áll szándékában egyoldalúan megváltoztatni a rögzített árfolyamot — közölte a szóvivő. Bonn szeretne „nyugat-európai szintű" megoldást — tehát azt, hogy a közös piaci partnerek is csatlakozzanak a tervezett nyugatnémet intézkedésekhez, ezért megvárják a szombati brüsszeli, közös piaci miniszteri tanácsot a végleges döntés előtt. Az bizonyos, hogy az NSZK-ban hétfőn kinyitják a devizapiacokat és tőzsdéket, hát, valamilyen döntés addig feszületik. Párizs — A közös piaci pénzügyminisztereknek a most kirobbant pénzügyi válsággal foglalkozó szombati ülése előtt Párizsban továbbra is nyomatékosan hangsúlyozzák: Franciaország semmi esetre sem fogja felértékelni a frankot, mert az rendkívül súlyos következményekkel járna az ország gazdasági helyzetére: a felértékelés aláásná a francia ipar versenyképességét a külföldi piacokon, s az egyébként is problémákat okozó munkanélküliség még nagyobb mértékben növekednék. A francia kormány ellenzi azt is, hogy szabaddá tegyék a nyugatnémet márka árfolyamát, mert a nyugatnémet márka „hullámzása" feltétlenül maga után vonná a Közös Piacon belül a mezőgazdasági árrendszer összeomlását. LASSAN RENDEZŐDIK A CEYLONI HELYZET Colombo — Végleg meghiúsították a Bandaranaike asszony koalíciós kormánya elleni puccskísérletet, de még hosszú ideig eltart a ceyloni helyzet teljes normalizálódása. A ceyloni hadsereg és a rendőrség az egy hónapig tartó harcok alatt a 15 000-re becsült fiatal felkelők közül csaknem 4000-et letartóztatott. A ceyloni kormánycsapatok és a felkelők között még mindig tart a fegyveres harc kilenc ellenállási központban, de a hadsereg és a rendőrség tartja kezében a kezdeményezést. A lázadók visszavonultak a dzsungelbe és igyekeznek egyesíteni egységeik maradványai. A ceyloni kormány tegnap kiadott közleménye szerint a lázadók csoportjai, amelyek még mindig kártevő akciókat folytatnak, Ceylon északi tartományaiba vonulnak vissza.