Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

A kommunista párt nagyfokú szerve** zettsége és egysége szükségszerű a hatalomért folytatott harcban és a proletár forradalom győzelme után is. A szocialista változások jellege és mélysége oly nagy, hogy csakis az a párt tudja befolyásolni a társadalmi élet valamennyi területét és a gyakorlatban megvalósítani az eszméket, amely a marxista—leninista elmélettel fegyverkezett fel. Az imperializmus ideológusai, a revizionisták és a jobboldali opportunisták azt akarják bebizonyítani, hogy a politikai erők szabad játéka ma a társadalom és politikai élet egyetlen méltó formája. Szerintük minden más forma totalizmushoz, a demokrácia és a személyiség szabadságának tagadásához vezet. Ez politikai demagógia, melynek az a célja, hogy hátráltassa a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok fejlődését, hogy megszüntesse a társadalom szociálpolitikai egységét és újabb politikai harcokat idézzen elő, melyek során a szocialistaellenes erők vissza kívánják szerezni elvesztett pozícióikat. Az Orosz Szociáldemokrata Párt 1906- ban megtartott IV. kongresszusán Lenin javaslatára határozatot fogadott el, miszerint a pártszervezetek a demokratikus centralizmus elve alapján alakulnak meg. Ma ez az elv szilárd alapja az SZKP és a többi marxi—lenini párt szervezeti felépítésének. A különböző viszonyok között dolgozó kommunista pártok figyelembe veszik az adott ország helyzetét, politikai-kulturális fejlődésének színvonalát és a konkrét helyzet alapján dolgozzák ki politikájukat, oldják meg a feladatokat, különböző szervezeti formákat és munkamódszereket alkalmazva. A marxi-lenini pártok szervezeti alapelvei, a pártélet szabályai lényegében ma is olyanok, mint ahogy Lenin megfogalmazta őket. A kommunizmus ellenségei, elsősorban a jobboldali opportunisták és a revizionisták szüntelenül arra törekszenek, hogy a párton belül aláássák a demokratikus centralizmust, mivel tudják, hogy ez az alapja a marxista—leninista párt szervezeti felépítésének. Említsük meg Sviták, Liehm és mások támadásait a CSKP szervezeti alapjai ellen 1968-ban. A demokrácia alapelvei A marxi—lenini párt szervezeti felépítésében a demokrácia és a fegyelem megbonthatatlan pékséget alkot. E két tényező bármelynek elszigetelésére kifejtett törekvés a demokratikus centralizmus tagadásához vezet. A demokratizmus szorosan összefügg a párt jellegével. A párt önkéntes politikai szervezet, azonosan gondolkodó emberek — kommunisták szövetsége. Ezért természetes, hogy a párttagok közti kapcsolatok azonos jogokkal, kötelességekkel és felelősséggel rendelkező emberek kapcsolatai. Amint Lenin megállapította, minden párttag azonos jogok alapján végzi pártmunkáját. A pártban a demokráciát a pártszervek megválaszthatósága, a párt irányításának kollektivitása, a vezető pártszervek felelőssége és kötelességei biztosítják. A pártban a demokráciát az is biztosítja, hogy minden kommunista szabadon vitatkozhat a pártgyűléseken, konferenciákon, kongresszusokon és a pártsajtóban a pártpolitika és a párt gyakorlati tevékenységének bármely kérdéséről. Jogában áll, hogy a pártgyűléseken, a konferenciákon, kongresszusokon és pártbizottsági gyűléseken bírálja bármelyik kommunistát, tekintet nélkül arra, iyen funkciót tölt be. Ez megteremti az alapvető feltételeket ahhoz, hogy a párttagok öntudatosan és aktívan harcoljanak a párt céljaiért, programja megvalósításáért. Minden párttag a párt ügyének aktív politikai harcosa. Hogy a kommunisták öntudatosan és helyesen oldják meg a feladatokat és a vezető pártszervek ismerjék a pártszervezetek tevékenységét, az SZKP tökéletesíti a tájékoztatást a párton belül. Ez az igazi pártos demokrácia fejlesztését jelenti. A pártfegyelem mindenki számára kötelező • A párton belüli demokrácia szorosan összefügg az egységes fegyelemmel és az összes pártszervezet tevékenységének centralizmusával. Ez második fontos feltétele valamennyi párttag aktív munkájának és feladataik teljesítésének. A kommunista pártnak a centralizmus elve alapján való felépítése szükségszerűségét a mai társadalom osztályjellege feltételezi. A szocialista társadalomban a kommunista párt szervezi az összes szociális gazdasági változást. Ez megköveteli a párt magas fokú szervezettségét, az egységes szociális-gazdasági, kulturális és külpolitika megvalósításában. Ahhoz, hogy a párt az élet valamennyi terén következetesen és rendszeresen megvalósíthassa a munkásosztály eszméit, valamennyi szervezetének egységes politikai és szervezeti elvek, egységes program, alapszabályzat szerint kell dolgoznia, alá kell vetniük magukat a pártfegyelemnek, amely egyformán kötelező minden párttag számára. Az eszmei és szervezeti egység azért is szükségszerű a párt számára, hogy ellent tudjon állni az imperialista ideológiának, a dolgozók tömegeire és magukra a kommunistákra gyakorolt hatásának. A kommunisták akcióegysége A centralizmus szükségességét többek között az feltételezi, hogy a párt olyan emberek egységes politikai szövetségeként lép fel, akiket egységes kommunista meggyőződés és a marxista—leninista világnézet fűz össze. A párttag nem támaszkodhatna a párt egységes erőire és a párt nem támaszkodhatna egyetlen kommunistájára sem, ha nem kapcsolná őket össze egységes szervezet. Éppen ezért a kommunista párt centralizált szervezet, amely egységes eszmei, taktikai és szervezeti elvek alapján tevékenykedik. A centralizmus azt jelenti, hogy a pártszervezetek és pártszervek számot adnak munkájukról a felettes szerveknek, a kommunisták pedig a pártszervezetnek. Ez az alávetettség biztosítja az összes kommunista erő akcióegységét. Lenin nemegyszer emlékezett arra, hogy mindennek nem lehet semmi köze a fentről jövő adminisztratív parancsolgatáshoz. A demokratikus centralizmus hívei vagyunk — hangsúlyozta Lenin —, és meg kell érteni, hogy a demokratikus centralizmus miben különbözik a bürokratikus centralizmustól és az anarchizmustól. A centralizmus szigorú pártfegyelmet és a párttagok azonos felelősségét feltételezi függetlenül attól, milyen funkciókat töltenek be. A pártnak a szocializmus és kommunizmus építésében kifejtett tevékenysége nagy igényeket támaszt a párttal szemben. A szocializmus fejlődésével és megszilárdulásával, a társadalom szociálpolitikai és ideológiai egységének kialakulásával, a kommunisták ideológiai színvonalának emelkedésével párhuzamosan kialakulnak az objektív lehetőségek a centralizmus megvalósításához a párton belül, ami egyúttal megteremti a feltételeket a kommunista párt további szervezeti megszilárdításához és társadalmi vezető szerepének megerősítéséhez. A revizionista erők ebben a kérdésben ellentétes álláspontot képviselnek. Azt akarják bebizonyítani, hogy a demokratikus centralizmus, mint a párt szervezeti elve már elévült, és itt az ideje, hogy megváljunk tőle. Tagadják a szocialista társadalom fejlődésének objektív irányzatát, amely az összes osztály és társadalmi réteg egységén és a szociális különbségek megszüntetésén alapszik. A társadalmi önigazgatás eszméjét állítják ezzel az irányzattal szemben. Tagadják a valóságot, a társadalmi kapcsolatok elért fejlettségi fokát, „a legszélesebb körű“ demokráciáért harcolnak, amely lényegében tagadja a szervezettséget és megfosztja a kommunistákat attól a lehetőségtől, hogy céltudatosan cselekedjenek. A kisebbség aláveti magát a többségnek Csehszlovákiában a jobboldali és revizionista erők támadták a demokratikus centralizmus egyik alapfeltételét , a kisebbség alárendeltségét a többséggel szemben. Ez nem véletlen, mivel a párt sikeres tevékenységének és egységének egyik legfontosabb feltétele. A többségnek való alávetettség nemcsak igazságos a párt alapvető érdekei és céljai szempontjából, hanem szükségszerű is, a pártegység megőrzése és akcióképességének biztosítása szempontjából. A többség akaratának megvalósítása nélkül — mondotta Lenin — szó sem lehet a pártosságról és a szervezett politikai tevékenységről. Amennyiben a kisebbség nem lenne hajlandó a többséggel együtt cselekedni, ez komolyan akadályozná a párt előtt álló feladatok teljesítését és szükségszerűen szakadáshoz vezetne. A csehszlovákiai jobboldali erők ezért 1968-ban a lenini elv átértékelését követelték. Javaslataikban tagadták a frakciós tevékenység veszélyét, az akcióegység szervezeti biztosítékait és azt követelték, hogy az alapszabályzat biztosítsa a kisebbség azon jogát, hogy megvédje álláspontját azután is, hogy a szervezet már határozatot fogadott el. A lenini tézis bírálói azt bizonyították, hogy korlátozza a párton belüli demokráciát, akadályozza az új gondolatok elfogadását. Arra hivatkoztak, hogy a többség véleménye még nem kezessége a határozatok helyes voltának. Nem volt számukra elég nyilvánvaló, hogy az, aki nem akar elszigetelt egyénként működni, a párttól elszakadni, aki közös pártmunkát akar kifejteni, a szervezet erejére akar támaszkodni, annak figyelembe kell vennie a szervezet és a párt akaratát? A kommunista pártokban a pártélet elfogadott lenini elvei lehetővé teszik, hogy a kisebbség és minden egyes kommunista kifejtse véleményét, követelje a helyes progresszív döntéseket, szabadon vitatkozzon a pártgyűléseken, konferenciákon, kongresszusokon és a pártsajtóban a párt politikai és gyakorlati tevékenységének kérdéseiről, elmondja véleményét, javaslatokat tegyen és védje nézeteit addig, amíg nem fogadják el a határozatot. A demokratikus centralizmus internacionalista jellege A Szovjetunió Kommunista Pártjában törvény, hogy miután az illetékes pártszervek elfogadják a határozatot, a kommunisták egységesen lépnek fel. Aki nem hajlandó teljesíteni szervezete vagy felettes pártszerve határozatát, szembe helyezkedik a párttal. Az SZKP alapszabályzata is foglalkozik az ilyen pártellenes tevékenységgel. A frakciós és szektáns megnyilvánulások — áll az alapszabályzatban — összeegyeztethetetlenek a marxista—leninista pártossággal és a párttagsággal. Hasonló meghatározással találkozhatunk a testvéri pártok alapszabályzatában is.kommunista így tehát a demokrácia és a centralizmus nem két különböző alapelv, hanem egy alapelv két oldala, amelyre a szocializmus és a kommunizmus felépítésén fáradozó pártokon belüli kapcsolatok épülnek. Amint az SZKP XXIV. kongresszusa hangsúlyozta, ma a kommunizmus építésének feltételei között a párton belüli kapcsolatok fejlődésének fő irányvonala a párton belüli demokrácia sokoldalú fejlesztése és tökéletesítése és a pártfegyelem megszilárdítása. Az SZKP valamennyi szervezetének önállóságot biztosítanak a helyi kérdések megoldásában és részt vehetnek az egész pártpolitika előkészítésében. Természetesen a centralizmust és az akcióegységet nem párthatározatokkal, nagy szavakkal biztosítják, hanem türelmes szervező és nevelőmunkával, a kommunisták iránti igényességgel, akik mind felelősek az elfogadott határozatok és feladatok teljesítéséért. A demokrácia és a centralizmus dialektikus egysége és harmonikus kapcsolata a párt felépítésében erőt és rugalmasságot ad a pártnak, amely szükségszerű a szocializmus felépítéséért folytatott harc folyamán. Az egység megbontása gyengíti a párt akcióképességét, vezető szerepét és a társadalomra gyakorolt befolyását. Az SZKP és a többi testvéri kommunista és munkáspárt sokoldalú és sokéves tapasztalatai teljes mértékben megerősítik azt a lenini elvet, miszerint a demokratikus centralizmus internacionalista jellegű, minden egyes marxi—lenini párt irányító tevékenységének és szervezeti tevékenységének alapelve, a pártépítés alapszabálya. Ennek az elvnek gyakorlati betartása alapfeltétele annak, hogy a kommunista párt betölti történelmi küldetését az új társadalom építésében. F. PETRENKO Hírek ?a Szovjetunióból # A színházak Tervezőintézetében elkészült a Moszkvai Zenés Gyermekszínház terve. A színház az új moszkvai cirkusz mellett épül majd, úgyhogy szép építészeti együttest fognak képezni. A földszinten és a nézőtér lépcsőzetes részén 1250 ifjú operarajongó számára lesz hely; az építők elgondolása szerint a szülők az erkélyre válthatnak majd jegyet. A tervben egy 300 férőhelyes kamaraterem építése is szerepel. A Baskír Autonóm Köztársaságban működő szalavati üveggyárban új automata üzemrészt vettek át. Az üzemrészben 3 millió négyzetméter csiszolt üveget gyártanak majd évente. Egy futószalag szakadatlanul szállítja a három méter széles üvegtáblákat, melyek csiszolása és fényezése mindkét oldalon egyidejűleg történik. Azetékekben reaktorokban, csőreés vegyészeti berendezésekben keletkező robbanások gyors elfojtására új oltóberendezést rendszeresítenek a szovjet gyárakban, üzemekben. A felrobbanás pillanatában fényjelzők lépnek működésbe, s erre a kitörés sebességét meghaladó gyorsasággal robbanásgátló anyag kerül a robbanás fészkébe. A 12 méteres óriáshőmérőt helyeztek el Moszkva egyik központi épületén. A hőmérőben nem higanyszál s nem is szesz van, hanem elektronikus fényforrás mutatja a hőmérsékletet: a messziről látható világítóskála lámpáit a hőmérséklettől függően gyújtja meg egy automatikus vezérlőberendezés. A hőmérő mínusz 40 Celsius foktól plusz 40 fokig mutatja a hőmérsékletet. Felújították Belorussziában a folyami és tavi rákhalászatot. A második világháború előtt ez a köztársaság adta a Szovjetunió területén fogott rákok egyharmadát, a háború után azonban védelemben részesítették és szaporítani kezdték a rákokat. Ma mintegy ezer rák jut egy hektár vízterületre. A kifejlett példányok 17 centiméter nagyra is megnőnek, súlyuk 16 dekagramm. Óránként két tonna gabona a teljesítménye a brjanszki mezőgazdasági gépgyár gabonaszárító gépeinek. A gyár legfontosabb termékének számító szárítógépeket nemcsak a Szovjetunióban alkalmazzák, hanem több európai, ázsiai és afrikai országban is. Csehszlovákia már hagyományos vásárlójuk — a közelmúltban is 300 brjanszki gabonaszárítógépet rendelt. A Kiöntött Szibéria egyik legnagyobb folyója, az Ob, de csak a vasútmérnököket képző Uráli Elektrotechnikai Főiskola hidraulikai laboratóriumában. A kutatók a folyó medrének makettjén mesterséges áradásokat idéztek elő, hogy így tanulmányozzák, milyen irányban vonul el a zöldár és mekkora az árterület. Több mint 200 hódtelep van jelenleg Moszkva környékén. Ez tervszerű szaporítás eredménye. A hódokat ugyanis a múlt század elején teljesen kipusztították ezen a vidéken, s ezért 1946 óta 179 hímet és nőstényt telepítettek védett területekre. Az állatkák meghonosodtak a Moszkva környéki folyók partjain, és mintegy száz méter hosszú gátat építettek maguknak. Eredeti módszert dolgoztak ki a szovjet tudósok a zöldségfélék vetésére. A sárgarépa-, hónapos retek-, karórépa- és céklamag közé különböző műtrágyákból készült drazsékat kevernek. Ezek golyócskák gépi vetés során, a a maggal együtt kerülnek a földbe. A vetés ezáltal gyorsabb, a hajtások egyenletesek, a termés pedig nagyobb lesz.