Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-21 / 145. szám, péntek
A žeiezovcei XIX. országos népművészeti fesztiválról Több mint ezer szereplőnépdalénekesek, éneklőcsoportok, népi zenekarok és népi tánccsoportok részvételével zajlott le a múlt hét végén Želiezovcén (Zselízen) a csehszlovákiai magyarok XIX. országos népművészeti fesztiválja. A kétnapos ünnepséget, melyen párt- és kormányküldöttség vett részt, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója jegyében rendezték meg, s ez a tény visszatükröződött a műsor tartalmában, terjedelmében és színvonalában is. A rendezvény koncepcióját elsősorban az ünnepi nagygyűlés, a hősök megkoszorúzása emlékművének és a népművészeti csoportok ünnepi felvonulása szabta meg, azonban a haladó és a népi hagyományok ápolása, a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek internacionalista együttélése kifejezésre jutott a jó dramaturgiai érzékkel összeállított műsor további részeiben is. A fesztivál „Népszokások az Ipoly mentén“ című részében a Veľký Krtíš-i (nagykürtösi ) járás Ipoly menti falvainak a folklórcsoportjai mutatták be vidékük népi hagyományait. A 11 faluból fazenekarok, összesereglett citeéneklő- és más folklórcsoportok előadásain eredeti magyar népdalokat és népi muzsikát hallhattunk, illetve népszokásokat és népviseleti ruhákat láthattunk, melyek regionális jellegükből eredően több vonatkozásban hasonlítottak egymáshoz. Itt elsősorban a palóc nyelvjárásra és a népviseleti ruhák díszítésére gondolunk, de említhetnénk egyéb példákat is. A szereplők közül elsősorban a nagyon szépen éneklő ipolyvarbói Gyüre Jánosnét, a csoportok közül valamennyit dicséret illeti, hiszen fellépéseikkel eredeti népi kultúránk egy-egy töredékét vitték színpadra. A „Hősökre emlékezve“ című műsor első részében forradalmi és hazafias dalokat, szavalatot, valamint a nemzetek legjobbjainak a kizsákmányolás elleni harcát a történelem tükrében jelképező tánckompozíciót láthattunk, illetve hallhattunk a berencsi és a zsérei egyesített énekkar, továbbá a „SZŐTTES“ előadásában, utánuk pedig az ukrán „KARPATYANIN“, a „SZŐTTES“, szlovák „TRENČAN“ és a maagyarországi Csepeli Művek táncegyüttese lépett fel. Műsoraik sokszínűek, változatosak és színvonalasak voltak, népdalaik és stilizált táncaik — különösen a Karpatyanin férfiszólója és a csepeliek utolsó két tánca — nagy sikert arattak. Előadásaikat a sajátságok jellemezték, nemzeti ugyanakkor az egész műsorrész a jelenért vívott harcot, valamint nemzeteink és nemzetiségeink mai boldog életét tükrözte. A fesztivál műsorának „Búj, baj, zöldág“, című részében gyermek-, ifjúsági és folklóregyütteseink léptek fel. A táncokban a játékosság dominált, a kosztümök a csoportvezetők és a szülők gondoskodásáról, áldozatos munkájáról tanúskodtak. Külön említést érdemel, hogy néhány együttes fellépését éneklőcsoport kísérte. „A fesztivál nagydíjának“ első fokozatát a jelened (gímesi), második fokozatát a gabčíkovói Ibősi), harmadik fokozatát pedig a jesenskéi ( seledij alapiskola tánccsoportja nyerte el. Itt említjük meg, hogy a demandicei fdemondi folklórcsoportot a népi hagyományok ápolása terén kifejtett tevékenységéért a CSEMADOK KB magas fokú elismerésben részesítette. A műsor további részében éltánccsoportjaink fellépésére került sor, majd a „SZŐTTES“ színvonalas előadását láthattuk. Éltáncegyütteseink műsorai a vezetők és a szereplők jó felkészültségéről tanúskodtak. A koreográfiákat a javuló színvonal jellemezte, a táncok kidolgozottak és változatosak voltak. A táncosok kosztümjei a táncokkal stílus szempontjából egységet alkottak, s bátran mondhatjuk, bármelyik hivatásos együttes elfogadhatná őket. Örömmel töltött el bennünket az is, hogy a táncosok között a műsor előző részében és ebben is több új arcot fedeztünk fel, ami az együttesek rendszeres tevékenységét és fejlődését bizonyítja. A Csoportok közül „A fesztivál nagydíjának“ megosztott első fokozatát a selíai „ROZMARING“ és a Nové Zámkyli (érsekújvári) „NAPSUGÁR“, megosztott második fokozatát pedig a košisei „ÚJ NEMZEDÉK“ és a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) „PALÓC“ nyerte el. Végezetül dicsérettel kell szólnunk a rendező szervekről, mindenekelőtt a CSEMADOK KB-ról és mindazokról, akik hozzájárultak a seregszemle előkészítéséhez. Az ő munkájuknak köszönhető, hogy népi hagyományaink ápolásában és terjesztésében az idén újból jelentős lépéssel jutottunk előbbre. TŐZSÉR LAJOS A Nové Zámkyi /érsekújvári) Napsugár Táncegyüttes kéméndi táncokat adott élőt. A CSEMADOK KB SZŐTTES népművészeti csoportja, mint már oly sokszor, most is nagy sikert aratott. (Tóthpál Gyula felvételei) KULTURÁLIS HÍREK ■ Szlovákia ma címmel a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére a napokban fényképkiállítást rendeztek Prágában, a Fotodhema Jungmann téri épületében. ■ Szenzációs felfedezésnek minősíti a lengyel sajtó El Greco egyik alkotásának a megtalálását. A mű eredetiségét kétséget kizáróan megállapították, viszont arra nem derült fény, hogy hogyan került a festmény Lengyelországba. ■ A múlt hét szombatján volt 20 éve annak, hogy elhunyt Martin Anderson Nexö világhírű dán író, a Dán Kommunista Párt egyik alapító tagja, a Szovjetunió híve, aki jelentős szerepet töltött be a háború utáni békeharcban. Csehszlovák Rádió ebből az alkalomból 12 részben sugározza ez írónak „Ditta, az ember lánya" című halhatatlan művét. Sikeres évadzárás A Porgy és Bess a Szlovák Nemzeti Színház műsorán A Szlovák Nemzeti Színház operaelőadásainak dramaturgiai felfedező készsége és dinamizmusa, amely a most lezárult évadot annyira jellemezte, George Gershwin Porgy és Bess című operájának előadásában csúcsosodott ki. Az opera ősbemutatóját 1935 ben tartották Bostonban; ettől fogva vele népszerűsége a zenét kedközönség körében egyre jobban nő. A néger opera most szerepelt először a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán. George Gershwin (1898— 1937) a zenét kedvelő közönség szélesebb rétegei körében is jól ismert zeneszerző. A hírnevet elsősorban a „Kék rapszódia“ és az „Amerikai Párizsban“ című szerzeményeivel biztosította magának. Mindkét szerzemény és George Gershwin további művei azt a hatást mutatják, amelyet korának tánc- és dzsessz-zenéje az akkori amerikai és európai zeneszerzőkre kifejtett. George Gershwin utolsó és legérdekesebb műve, a Porgy és Bess című opera, a néger folklór, a broadwayi zenés vígjátékok, valamint az európai zenei verizmus, impresszionizmus és expresszionizmus hatásainak szintézise. A Heyward azonos című novellájára épülő opera cselekménye Charleston délkarolinai város négereinek hétköznapi életét ábrázolja. Ez lehetővé tette, hogy a szerző a gazdag néger folklórból merítsen. Ezért az erre épülő jelenetek (például munkadalok, spirituálék stb.) a mű legvonzóbb részei. A Porgy és Bess mély benyomást keltő cselekménnyel és különleges stílussal rendelkező igazi zenei dráma, amely a mai operavilág repertoárjának egyik kincsévé vált. A Porgy és Bess című opera színrevitele a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház és a Lipcsei Operaház, elsősorban Günter Lohse rendező, Bernard Schröter díszlettervező és Christa Hahn együttműködésének jelmeztervező köszönhető, akik Tibor Freso, karmesterrel, Boris Slovák koreográfussal, valamint a Szlovák Nemzeti Színház szólistáival, énekkarával, zenekarával és balettegyüttesével karöltve jól sikerült előadást hoztak létre. Günther Lohse felhasználta a mű 1972-es lipcsei színrevitelének tapasztalatait, és realisztikus eszközeivel a mű cselekményének megfelelő, vonzó színházi előadást kreált. A rendezésben semmilyen erőltetettséget sem tapasztalhattunk, a cselekmény a maga természetes medrében bonyolódott le A rendező kiemelte a négereknek az emberi boldogság, szeretet, igazságosság iránti örök vágyát. A rendező Charleston város halászokból álló lakossága nehéz életének megfelelő megjelenítésénél kitűnő munkatársakra lelt Boris Slovák koreográfus és Tibor Freso karmester személyében. Boris Slovák jól gyümölcsöztette az amerikai muzikalok színrevitelében az Új Színpadon szerzett tapasztalatait. Tibor Frešo pedig bebizonyította, hogy „otthon van“ George Gershwin temperamentumos ritmusában és a zenekart is ennek megfelelően precízen vezényelte. Ha a szólisták teljesítményét akarjuk értékelni, hangsúlyoznunk kell, hogy a legnehezebb feladattal éppen ők néztek szembe: ismeretlen stílus színvonalára kellett emelkedniük. Ez nem mindig sikerült nekik; sok szereplő esetében ugyanis mélyebb hangokra volt szükség, vagyis azokra az árnyalatokra, amelyekkel a néger énekesek rendelkeznek. Mindezen kifogások ellenére az énekesek teljesítménye jó volt. Az apró hiányosságok nem változtathatnak ezen a megállapításunkon. Első helyen Juraj Hrabant teljesítményét kell kiemelnünk, aki a saját és az egész néger nép jobb, igazságosabb életére vágyó béna koldus szerepét játszotta kitűnően. A Lipcsei Operaház vendégeként is ő játssza Porgy szerepét. Ottani, valamint mostani teljesítményével megérdemelt elismerést szerzett magának. Marta Nitranová Bess szerepében kitűnő színészi teljesítményt nyújtott, jól jelenítette meg Bess jellemének labilitását. Crown szerepében Juraj Martvoht láthattuk és hallottuk, aki ezúttal újra bebizonyította, hogy színészi szempontból mennyire intelligens és a jellemábrázolás tekintetében mekkora adottságokkal rendelkezik. Kellemes meglepetést okozott Pavol Gábor fellépése a Sporting Life vígan játszadozó és éneklő aranyifjának szerepében. A további szereplők közül említést érdemel Anna Martvoffová (Serena), Oľga Hanáková (Mária), Nina Hazuchová (Lily), Jarmila Smicková (Clara), dr. Gustáv Papp (Péter), Štefan Hudec (Jaké) és Milan Stopečka, (Robbins). Elismerés illeti még a többi szereplőt, az énekkart, valamint a balettegyüttest is. A Porgy és Bess bemutatója olyan mű megtekintését tette lehetővé a bratislavai színpadon, amelyet eddig csak más forrásból hallhattunk (hanglemez, rádió vagy televízió útján). A példás dramaturgiai bátorságáért elismerés illeti meg a színház vezetőségét és mindazokat, akik a sikeres előadás részesei. ALFRED GABAUER Társadalmunkban szüntelenül fokozódik a szocialista kultúra jelentősége, éppen ezért szükség van rendszeres kutatására és vizsgálatára. A kultúra szociológiai vizsgálatával a bratislavai Kultúra és Közvéleménykutató Intézet foglalkozik. A hazai nemzetiségi kultúrák szocialista fejlődése kutatásának keretében nagy figyelmet fordít a magyar nemzetiségű állampolgárok kultúrájával, és szociális fejlődésével összefüggő problémákra. Ezzel kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést dr. Milan Kašjaknak, a problémakör egyik beavatott ismerőjének. 0 Tudomásunk szerint rövidesen befejeződnek a csehszlovákiai magyar lakosságban végzendő tudományos köréfelmérés előkészületei. — Ezekben a napokban fejezzük be a munkatervet, amely a megfelelő véleményezés után a kutatás alapvető irányelve lesz. Megkezdtük az olyan szervezési intézkedések végrehajtását is, mint a közvéleménykutatók megszervezése, a válaszminták kidolgozása, kapcsolatokat létesítettünk az illetékes szervekkel és intézményekkel, most készítjük elő a kérdőívet az állampolgárok és a funkcionáriusok számára. Természetesen ehhez szükség volt a szakirodalom tanulmányozására és a szakemberekkel való tanácskozásra. • Mi a kutatás fő célja? — Megállapítani, hogy szocialista társadalmi rendszerünk hazánkban hogyan befolyásolja és alakítja a magyar nemzetiségi kultúrát és hogy e kultúra fejlődése miképpen járul hozzá a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű állampolgárok szocialista öntudatának, internacionalizmusának és csehszlovák hazafiasságának a megerősödéséhez. Vagyis felmérjük a magyar nemzetiségű lakosság kulturális színvonalának helyzetét, eszmei tartalmát, a magyar nemzetiségű kultúra fejlődésének objektív feltételeit. Természetesen meg kell állapítani, hogy a fentiek keretében hogyan érvényesítik a CSKP közös kultúrpolitikai célkitűzéseit. A kutatás célja tehát a Szlovákia nemzetiségileg vegyes területén élő magyar nemzetiségű állampolgárok kultúrájának és kulturális életének az elemzése. Mivel a magyar nemzetiségi kultúra az egységes csehszlovák szocialista kultúra szerves része, ezért nem vizsgáljuk elszigetelten, hanem a vizsgált terület egész kulturális életével szoros egységben rögzítjük mindazokat a közös fontos elemeket, amelyek a két kultúra életében előfordulnak. Tehát nem az extenzív kutatás a cél, hanem figyelmünket arra kell összpontosítani, ami a szocialista társadalom kulturális fejlődésében a lényeges, mint például könyvek és folyóiratok olvasása, a színházak és filmszínházak látogatottsága, a művészeti szakköri tevékenység, rádióhallgatás és a televíziónézés, és szakképzettség stb.műveltség . Milyen technikát alkalmaznak a kutatásban? — Kiválasztottuk a legelőnyösebbet, a leghatékonyabbat és a legmegbízhatóbbat. Elsősorban ilyen a lakossággal folytatott beszélgetés kb. 1500 személy bevonásával, amit az egész déli országrészben végrehajtunk. Ilyen továbbá a nemzeti bizottságok, a CSEMADOK, a SZISZ, valamint népművelési intézmények funkacionáriusaival folytatott beszélgetés. 0 Elegendő erővel rendelkeznek e nagy feladatok teljesítéséhez? — Nem. Éppen ezért mi csak a kutatás olyan főbb szakaszait tartottuk meg magunknak, mint a terv előkészítése, az eredmények interpretációja és a következtetések kidolgozása. A terepen végzett munkára, tehát az állampolgárokkal folytatott beszélgetésre a nyári szünet időszakában kerül sor és e feladatot a nitrai Pedagógiai Főiskola hallgatói segítenek teljesíteni. Természetesen számítunk az illetékes a funkcionáriusok és járásokban a lakosság segítőkészségére is. 0 Mivel szeretné az elmondottakat kiegészíteni? — Talán csak azzal, minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a kutatás eredménye ne csupán öncélú kísérlet legyen, a reális élettől elszakított elmélet, vagy pedig élettelen statisztikai dokumentum. A kutatás eredményei hivatottak arra, hogy a nemzetiségileg vegyes területeken a kultúrpolitika irányító tényezőjévé váljanak, hogy elősegítsék kultúrpolitikai céljaink elérését és hozzájáruljanak a szocializmust építő állampolgárok olyan szilárd szövetségének a kialakításához, amely az államunkban élő valamennyi nemzet és nemzetiség egymás iránt tanúsított kölcsönös tiszteletére, a nemzetek és nemzetiségek együttműködésére, egyenjogúságára és testvériségére épül. VIKTÓRIA AMANOVÁ Sokrétű tudományos felmérés kezdődik