Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-31 / 26. szám, szombat

Kapunk tegnapi számában közöltük Pavel Minarík hír­­szerző százados sajtónyilat­kozatának első részét, amelyben beszámolt a Sza­bad Európa rádió­állomás­nál kifejtett hét eszte­ndős tevékenységének tapasztala­tairól. Az alábbiakban kö­zöljük a nyilatkozat máso­dik részét. A müncheni vezérkarban ab­­ban az időben különböző olyan memorandumokat dolgoztak ki, amelyek hivatottak voltak befo­lyásolni a nyugati közvéle­ményt a helsinki tanácskozás befejező szakasza előtt. E pamf­­­letek értelme az volt, hogy tor­zított képet rajzoljanak Csehszlovákiában kialakult hely­­­zetről, és figyelmeztessék a nyugat-európai országokat „a balratolódás irányának“ veszé­lyére. Az volt a cél, hogy ezek a memorandumok az amerikai kongresszus hivatalos dokumen­tumaivá váljanak. A kongres­szusban való előterjesztésükre a kongresszus néhány olyan tagja és szenátora vállalkozott, mint például a bronxi Mario Biaggi, a luisianai Herbert, a fegyveres erők kongresszusi bi­zottságának egykori elnöke, to­vábbá Long, Griffin és Hart­­ke. Ezzel az irányzattal teljes mértékben egyetértett Donald Rumsfeld, az Egyesült Álla­mok elnökének a tanácsadója. A nyilatkozatok 1975. május 20-án hangzottak el az ameri­kai kongresszusban. A pszicho­lógiai háború stratégiái a Sza­bad Európában hamis okmá­nyokat gyártottak, ezeket el­juttatták a kongresszushoz és végül megkezdték a közvéle­mény ezzel kapcsolatos megté­vesztését. Arra, hogy miképpen alakít­ják ki a hasonló „közvéle­ményt“, szeretném szemléltető példaként megemlíteni az emig­rációban élő cseh és szlovák professzorok valamilyen bizott­ságát, melyet a Szabad Európa szervezett az Egyesült Álla­mokban és amely szervezetnek a nevében publikálta a második világháború befejezése 30. év­fordulójának alkalmából kiadott úgynevezett nyilatkozatot. Az ilyen pamfletek a nyugati köz­vélemény előtt autentikusak­nak tűnnek, s így bizonyos mértékig szavahihetőeknek, és csak kevés beavatott tudja, hogy merő csalásról van szó, hogy mindezt a müncheni ha­misítók szerkesztették saját szükségleteik szerint. J. Horák emigráns szavai szerint az emigrációban élő cseh és szlo­vák professzoroknak ezt a bi­zottságát a jövőben is fel kell használni hasonló politikai ak­ciókra. EGY „TANÁCSADÓ TESTÜLET“ CÉLJAI A további szervezet, amelyet a Szabad Európa a nemzetközi feszültség enyhülése elleni harcra ösztönöz, az ún. Nyu­gat-európai Csehszlovák Ta­nácsadó Testület. Élén a mün­cheni adóállomás dolgozói áll­nak, s az egyesület tulajdon­képpen csak a Szabad Európa amerikai vezetősége különböző céljait leplezni hivatott cégér. E „tanácsadó testület“ ben számos Münchenben neve­gyár­tott hamis információkat tartal­mazó memorandumot küldtek szét. Alkalmam volt megismerni e tanácsadó testület­ségét“. Milyen céljai „tevékeny­vannak? Az 1975. november 7—9-én Majna-Frankfurtban megtartott „közgyűlésén“ feladatait a kö­­vetkezőkkel jellemezték: A háború utáni európai­­ határok revíziója. A „ta­nácsadó testület“ követeli, hogy térjenek vissza az 1937. évi eu­rópai határokhoz és Csehszlo­vákiát is iktassák be az ún. eu­­rópai unióba. E célt Csehszlovákia ún.­­ felszabadításával kell el­érni. Ez tulajdonképpen az 1956. évi magyar ellenforradal­mat megelőző hidegháború idő­szakból származó és csődöt mon­dott doktrína. 3 A „tanácsadó testület“ • szélsőségesen elítélő ma­gatartásra helyezkedett a hel­sinki konferenciával kapcsolat­ban, ahogyan azt Jožka Pejskar, a Szabad Európa szerkesztője és egyidejűleg a tanácsadó tes­tület „titkára“ kijelentette: eb­ből kell kiindulnia ,,a tanács­adó testület“ tevékenységének 4 is. A „tanácsadó testület­­ nek“ a lehető legrövi­debb időn belül fel kell készül­nie olyan akciókra, amelyek megakadályozni hivatottak az európai biztonsági és együtt­működési konferencia Belgrád­bján 1977-ben megrendezendő további szakaszát. Ezért széles körű kémtevékenységet kell ki­bontakoztatni Csehszlovákiá­­ban. J. Pejskar szavaival: „Sok­kal több hírre lesz szükségünk a hazából, s mindenkinek szava­toljuk, hogy az információkat bizalmasan kezeljük.“ Fulbright amerikai szenátor még nem is olyan régen Szabad Európa Rádiót és a Li­a­berty Rádiót a hidegháború kellékeinek minősítette, ame­lyeknek a történelem szemét­dombján van a helyük. Ez a kifejezés nagy haragra gerjesz­tette a Szabad Európa alkalma­zottait, akik a szenátort szó szerint „­kommunista ügynök­nek“ nevezték. MEDDIG MÉRGEZIK MÉG EURÓPA LÉGKÖRÉT? A világ közvéleménye san teszi fel a kérdést: joga­Med­dig fogja még a hidegháború­nak ez a kelléke szennyezni a nemzetközi élet vizeit és mér­gezni Európa légkörét, meddig fogja még akadályozni a nem­zetközi megértést, meddig fogja még jelenlétével beszen­­­nyezni a nemzetközi kapcsola­tokat Európában? Amennyiben ebben a kérdés­ben azok az emberek döntené­nek, akik jelenleg a két rágal­mazó rádióadót vezetik, nehe­zen várnánk ki ezt az időt. Sig Mickelson, a két adóállomás egyesített vezetőségének új el­nöke a múlt év végén a mün­cheni Hilton-szállóban éppen arról biztosította alárendeltjeit, hogy a jövőtől nem kell féliük és folytatni kell tevékenységü­ket. Ez az ígéret és a hivatkozás e kétes hírű intézmények „dicső múltjára“ semmiféleképpen sem oszlatta szét azoknak a külön­féle hajótörötteknek az aggo­dalmát, akik a Szabad Európá­ban kaptak menedéket, s akik tudják, hogy ha tovább enyhül a nemzetközi feszültség, akkor a müncheni adóállomást meg­szüntethetik. Egyetlen remény­ségük tehát továbbra is a vis­­­szatérés a hidegháborús idő­szakba, tehát saját dicstelenül dicső múltjukba. A nemzetközi rádiós bizott­ság is keresi, hogy mivel indo­kolja saját létét. 1975 októberé­ben utasítást adott, hogy dol­gozzanak ki egy tanulmányt, éspedig ez év tavaszáig, amely egyebek között terjedelmesen indokolja azokat a pénzügyi költségeket, melyeket, a mün­cheni adóállomások tevékeny­sége igényel. Kár, hogy az amerikai sajtó nem figyelmeztette előfizetőit, hogyan pazarolják pénzét olyan tevékenységre, amely merőben ellenkezik az amerikai kor­mány képviselőjének hivatalos nyilatkozataival, olyan tevé­kenységre, amelyet Amerika te­rületén kívül fejtenek ki, még­hozzá olyan mindenféle emig­ránsokkal, akik iránt még adóállomások vezetői sem érez­e­nek bizalmat. A nemzetközi rá­diós bizottság tanulmánya sze­rint a két rágalmazó adóállo­másra 1951 óta körülbelül fél­­milliárd dollárt fordítottak! És ez az adat távolról sem közelíti meg a valóságot. A két müncheni rádióadó anyagi igényeivel kapcsolatban a kulisszák mögött kérdések merültek fel, amelyek 1971— 1972-ben az Egyesült Államok­ban a CIA ellen éles bírálatot váltottak ki. Ezután mindkét adót átmenetileg az USA kül­ügyminisztériuma irányította, s így az amerikai kormány hiva­talos szerveivé váltak. 1974-től formálisan az amerikai kong­resszus nemzetközi rádiós bi­zottságának a hatáskörébe tar­toztak. A világ közvéleménye elé majd olyan verziót terjesztenek, hogy a nemzetközi rádiós bi­zottság a müncheni rádióállo­másra vonatkozó minden intéz­kedésről tanácskozik a külügy­minisztériummal. Ezzel kapcso­latban nem érdektelen David Abshirnak, e bizottság elnöké­nek a kijelentése, miszerint a Szabad Európa és a Szabad­ság Rádió ügyeiben rendszere­sen érintkeznek a Szovjetunió­ban és a többi szocialista or­szágban szolgálatot teljesítő amerikai nagykövetekkel és fi­gyelembe veszik nézeteiket. Ab­­shir szerint ez a kapcsolat le­hetővé teszi, hogy a rádióállo­mások — ahogyan maga mon­dotta — „nagyon beavatottan beszéljenek az érzékeny prob­lémákról.“ A CIA SZEREPE A müncheni adóállomások lé­tesítésének gondolata a CIA katonai stratégiáinak a fejében született meg. Teljes mértékben az amerikai hírszerző szolgá­lat irányította és ellenőrizte. Most azt állítják, hogy a CIA uralma a müncheni rádióknál 1971-ben megszűnt, más forrá­sok szerint viszont 1972-ben ért véget. A Szabad Európában ki­fejtett munkám kezdete óta számos bizonyítékot hoztam arra, hogy a CIA milyen mun­­­kával, módszerekkel vesz részt Szabad Európa irányításá­ban. Mindazt, amit általában CIA szerepéről a Szabad Euró­­­pában beszéltek, a nemzetközi reakció szívesen minősítette „kommunista propagandának“. Fulbright szenátor, aki 1971- ben nyilvánosságra hozta ezzel kapcsolatos leleplezését, csak igazolta, hogy helyes volt mindaz, amit a világ haladó közvéleménye a müncheni adó­állomásokról szüntelenül állí­tott. Számunkra tehát ez nem volt semmiféle leleplezés, ha­nem azt hiszem, csak az igaz­ságnak kijáró végleges elégté­tel. Felelősségem­ tudatában je­lenthetem ki az egész világ közvéleménye előtt, hogy müncheni adóállomások statu­ú­tumának különféle formális át­szervezései csupán azt szolgál­ják, hogy megtévesszék az ame­rikai népet és a világ közvéle­ményét, mert a Szabad Európa és a Szabadság Rádió lényegén és létén semmi nem változott, s a CIA ezekben a szervezetek­ben továbbra is megőrizte a hi­degháborús időszakban elfog­lalt pozícióit. A CIA ügynökei, akik a két adóállomás kereté­ben tevékenykedtek, továbbra is vezető helyeket foglalnak el, s az adóállomások, a kém- és propagandaszolgálat, az amerikai kémkedés szervei vol­tak és maradtak. A CIA embe­rei révén a megfelelő külső megtévesztéssel teljes mérték­ben ellenőrzi és meghatározza a leadás programját, valamint a két adóállomás párizsi, ró­mai, londoni, bécsi és brüsszeli fiókjainak a munkáját. Néhány véletlenül kiválasz­tott név: Richard Cook, az adóállomá­sok igazgatója, a CIA ún. kuta­tási osztályáról érkezett Mün­chenbe. A CIA megbízásából a múltban néhány, a Szovjetunió­ból érkezett jelentős személyi­séget kísért az Egyesült Álla­mokba. Egy ideig mint a CIA legalizált dolgozója működött az amerikai külügyminiszté­riumban. Hans Fischer, a müncheni adóállomások személyzeti és adminisztratív szakaszának igazgatója már a második vi­­lágháború éveiben mint ameri­kai hírszerző dolgozott Európá­ban. 1947-től a CIA-ban dolgo­zik, amely a Szabad Európa Rá­dióhoz osztotta be és közvetle­nül a CIA alá rendelte. Hugh Ellioth, a műsorszórás ellenőrzéséért felelős vezető dolgozó. Az amerikai hírszerző szolgálat alezredese, Russel Pool, jelenleg a két adóállomás biztonsági osztályát vezeti, de ezt megelőzően szá­mos más funkciója volt. Ugyan­csak a CIA washingtoni köz­pontjának közvetlen alárendelt­je. És így folytathatnánk tovább. Az amerikai személyzet 60 szá­zaléka a CIA alkalmazottja, vagy munkatársa, illetőleg 6­2 katonai hírszerző szolgálat a kötelékébe tartozik. A CIA, illetőleg az ún. titkos akciók scovert actions] osztá­lya döntő módon befolyásolja a műsor szerkezetét és további akciók szervezését, mégpedig az amerikai kormánykörök tel­jes egyetértésével. A N­­EMZETI KÖZI JOGGAL ELLENTÉTBEN Kétségtelen, hogy a müncheni readek létezése durván sérti a nemzetközi jogszabályokat, az ENSZ alapokmányát és azokat az alapelveket, amelyeket 35 or­szág kormánya, köztük az USA és a Német Szövetségi Köztár­saság kormánya is kötelezőnek ismert e el Helsinkiben. Éppen a záróokmány kimondottan tiltja a felforgató tevékenységet, te­hát azt a tevékenységet, melyet a müncheni adóállomások fejte­nek ki, s amelyet az USA hiva­talos körei ugyanúgy irányíta­nak és pénzelnek, mint eddig. Befejezésül szeretném han­g­­súlyozni: az, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságban dolgoz­tam, nem azt jelenti, hogy a Néme­t Szövetségi Köztársaság népe és kormánya ellen tevé­kenykedtem. Ellenkezőleg. Re­mélem, hogy néhány tény lelep­lezése, amelyekre az idő folya­mán sor kerül, segítenek érvel­ni azoknak a nyugatnémet po­litikusoknak, akik már hosszú idő óta tudatában vannak, hogy mennyire káros a Szabad Euró­pa és a Szabadság Rádió fenn­tartása az NSZK területén. Az, hogy Bonn hivatalosan egyetért a két müncheni adóállomás to­vábbi fenntartásával, jogos el­lenkezést vált ki. Ezek léte durván sérti az NSZK felségjo­gát és a valóságban ellenkezik a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányával is, amely alkot­mányellenesnek nyilvánít min­den olyan tevékenységet, amely megzavarhatja a népek közös békés életét. A müncheni adóál­lomások tevékenysége kétségte­lenül ilyen, közelről láttam ku­lisszái mögé és ezt személyesen is bizonyítom. Ennek igazolását szolgálta küldetésem is. Azért küldtek ki, hogy hozzájárulásommal se­­gítsek hazám védelmében. Bol* dón­ vagyok, hogy sikeresen tel­jesíthettem feladatomat. Min­­denki javát, saját hazám, az egész szocialista közösség, az európai és a világbéke javát szolgáltam. Pavel Minarík hírszerző­­százados csütörtöki sajtóér­tekezletén közzétett nyilat­kozatán kívül válaszolt szá­mos hazai, illetve külföldi újságíró kérdésére. Válaszai, amelyek a nyilatkozat mel­lett még közelebbről vilá­gítják meg a müncheni Sza­bad Európa Rádió és a Sza­badság Rádió hidegháborús tevékenységét, betekintést nyújtanak abba is, hogy a hazánk és a szocialista kö­zösség országai ellen, az amerikai központi hírszerző­szolgálat hatékony támoga­tásával milyen emberek foly­tatnak felforgató tevékeny­séget. Az alábbiakban Pa­vel Minarík hírszerző száza­­dos válaszaiból idézünk. A Szabad Európa és a Sza­badság Rádió együttműködése a CIA-val: Egy 1975 októberé­ből származó, az amerikai kongresszus egyik bizottsága számára készült jelentés azt bi­zonyítja, hogy az említett rá­dióadók és a CIA közt 1975 óta „speciális tájékoztatási anyagok­ cseréje keretében szoros kapcsolat áll fenn. A CIA közlésre szánt anyagokat kap a rádióadóktól, a két rá­dió pedig a szocialista orszá­gok helyzetéről szóló jelentése­ket Illep a CIA-tól­­ Miképpen szerzi be kémér­tesüléseit a Szabad Európa Rá­dió? Az amerikai hírszerző szolgálat gondosan kiértékeli és osztályozza a szocialista or­szágokból érkező leveleket. „Lehetőségem nyílt a Csehszlo­vákiából érkező anyagok szer­zőiről tudomást szereznem, ha­sonlóképpen a Szabad Európá­val való kapcsolatukról is“ — jelentette ki Minarík százados. A szóbanforgó rádiónak továb­bi hírforrása a Nyugatra külön­böző kongresszusokra, szimpo­­zionokra, sportversenyekre, il­letve magánlátogatásra kiuta­zó csehszlovák állampolgárok. A Szabad Európa nagy fi­gyelmet szentel a gazdasági, a politikai élet és a sport hírei­nek gyűjtésére is. Az utóbbi időkben az informátoroktól el­sősorban értesüléseket akar szerezni például a lakosság hangulatáról, a hazai közvéle­mény reagálásáról a bel- vagy külföldi eseményekre, továbbá arról, miként lehetne az egyes országokon belül szítani a nem­zetiségi ellen­téteket, miként le­hetne hatni az értelmiségre, az ifjúságra és a munkásságra. A Szabad Európa alkalmazot­tainak közös jellemvonása. Van közöttük olyan is, aki teljesen egyetért a nácik gyilkosságai­val a koncentrációs táborok­ban, s támogatja a szudétané­­metek visszatérésének „ügyét“. Az ún. Szlovák Állam alatt mű­ködő Hlinka Gárda funkcioná­riusai — pl. Lošanský, Baluš­­ka, Šrámek, Kružl iák, Magda­­len és az Edelweiss SS egység parancsnoka, Nižňanský, ugyan­csak együtt paktálnak a szu­­dé­tan­ém­etek legszélsőségesebb köreivel és a szeparatista ma­gyarokkal. Ezek az emberek egy követ fújnak az augusztus utáni emigráció tagjaival, Vol­­nýval, Jezdinskývel stb. Ezeket az embereket a pénz — amit az amerikaiaktól kapnak — tartja össze, olyan emberek ők, akik minden illúziójukat elvesz­tették. karrieristák, akik le­mondtak hazájukról. A Szabad Európa Rádió mű­sorszerkesztési alapelveiről: Ta­valy a két rádióadó amerikai vezetése szigorúan megtiltotta a szocialista országokból eredő, még sehol közzé nem tett saját értesülések felhasználását. manőverezés célja az, hogy az­­ amerikai vezetést ne érhesse bírálat a helsinki konferencia záróok­mány­ainak megszegésé­­­ért. Ez azonban nem jelenti, hogy a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió ölbetett kézzel várná, amíg ezek az anyagok, napvilágot látnak. Az olyan anyagokat, mint például J. Smrkovský emlékiratai a rá­dióadók amerikai vezetésének utasítására dolgozzák fel egyes kiválasztott nyugati újságírók, akik a feldolgozás után elhe­lyezik saját lapjukban, illetve valamelyik rádiónál. S csak ez­után, ezekből a forrásokból ve­szi át műsorába a Szabad Eu­rópa Rádió vagy a Szabadság Rádió. A Szabad Európa Rádió sze­repe ellenzék­ kialakításában a szocialista országokban: Minarík százados egyik fel­adata volt az ilyen irányú te­vékenység felfedezése. A SZER- ben ezzel a tevékenységgel Mi­lan Schulz, a Literárni noviny volt szerkesztője, CIA-ügynök foglalkozik. Az akciókat a CIA titkos akciókkal foglalkozó osz­tályával együtt készítik. SZER ezen a téren olyan mes­­­­­szire megy, hogy egyes hivata­los dokumentumaiban csehszlo­vák állampolgárokat tüntet fel szerzőként, pl. Mlynart, Vaculí­­kot és másokat. Egy kérdés­­­ Pelikán és a SZER kapcsolatára vonatkozott: 1. Pelikán viszonya a SZER- hez forró és anyagi! Pelikánt a SZER külső munkatársaként tartják nyilván, honoráriumát mindig személyesen Samuel Belluš igazgatótól veszi át. Pe­likánt Nyugaton úgy tüntetik fel, mint a szocializmus nagy bajnokát, hogy megtévesszék a világ haladó közvéleményét. Tegyük fel a kérdést: Lehe­t-e az amerikai hírszerző szolgálat pénzéért a szocializmusért har­colni? Egy kérdező az iránt érdeklő­dött, hogy Minarík százados megbízatása teljesítése közben volt-e rendkívül veszélyes hely­zetben. A harmincéves hírszer­zőtiszt válasza rövid volt, de kifejező: „Nem akarom a kér­dést dramatizálni, de helyze­tem veszélyes volt kezdettől fogva, ott-tartózkodásom egész ideje alatt.“ [Feldolgozta: sm) Pavel Minarík hírszerző százados értesülései

Next