Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-15 / 32. szám
Sztyeppi csodák A hazai kertkultúrákban csupán néhány éve láthatók a külföldön hosszabb ideje népszerű korbácsliliomok (Eremurus-fajok), az ázsiai sztyeppék karakterisztikus növényei. Tudományos nevük a görög eremos - sztyepp, sivatag és az oura - farok szavak összetételéből keletkezett, s az élőhelyükre, valamint virágzatuk jellegzetes alakjára utal. Gumós gyökérzete, gyökértörzse 10-30 cm mélyen található, szinte vízszintesen ágazik el. Ebből hajtanak ki tavasszal a hosszú, keskeny, kopja alakú levelek. A levélrózsa közepén ered a hosszú, fürtös virágzatot hordozó virágszár. Elsősorban köztereken, parkokban, nagyobb kertekben, csoportosan ültetve érhetünk el velük dekoratív hatást. Legalább fél tucatnyi példányt telepítsünk egymás közelébe. Számolni kell azonban azzal, hogy elvirágzás után a többi sztyeppi növényhez hasonlóan — a korbácsliliomok visszahúzódnak, üres helyet hagynak maguk után. Kedvelik a napos fekvést, a tápanyagban gazdag, jó vízháztartású - laza, levegős - talajokat. Ügyeljünk rá, hogy ne kerüljenek nedves vagy éppen pangóvizes helyekre. Télen a tövükből még a havat is el kell lapátolni. A hideg ellen természetesen védenünk kell, ezért érett komposzttal, tőzeggel, mulccsal, fenyőtűvel takarnunk kell őket. A takarás a talaj korai felmelegedését, s a növények idő előtti kihajtását is megakadályozza. A növény leveleinek sárgulása (a visszahúzódás) a virágok nyílása közben megkezdődik, ezért már ilyenkor hagyjuk abba az öntözést. Ne feledjük el, hogy a túlöntözött, nedves talajban a tövek megrothadnak. A korbácsliliomokat kora ősszel kell telepíteni, ezt megelőzően a talajt mélyen és gondosan lazítsuk fel. Az ültetőgödröt a telepítendő példány gyökérzetének megfelelő átmérőjűre és kb. 15-25 cm mélyre ássuk. A jobb vízelvezetés érdekében 5 cm vastag rétegben tegyünk az aljára homokot. A növekedési tér biztosítása érdekében a tövek egymástól 60-100 cm távolságra kerüljenek. Az Eremurus-fajok általában május végétől, július elejéig virágoznak. A magokat mindig a virágzat alsó részéről szedjük, s kiültetésükig hideg helyen tartsuk, ellenkező esetben az ősszel földbe kerülő magvak, csak egy év múlva csíráznak ki. A fiatal növényeket a 3. évben ültessük állandó helyükre. A különböző hibrideket az oldalrügyeknek a gyökértörzs egy részével és a gyökerekkel együtt történő leválasztásával, vegetatív úton szaporíthatjuk. A rovarkártevők közül a korbácsliliomokat csak a levéltetvek károsítják. Erős szívogatásuk következtében a szár meggörbülhet, ilyenkor Bi 58 BC-vel védekezhetünk. A gombákkal, baktériumokkal fertőzött, rothadó példányokat semmisítsük meg. Vágott virágként egy hétnél tovább is díszlik, jól szállítható, jól tűri a kötést, attraktív eleme a merész csokroknak, kompozícióknak. Nyugat- és Közép-Ázsiában mintegy 30 fajuk él, melyekből számos hibridet és kultúrváltozatot szelektáltak ki. Ismertebb fajok a hófehér virágú E. himalaicus (magassága 120, a fürt hossza 60 cm); a fehér, barna csíkkal díszített szirmú turkesztáni E. olgae (2 m magas, hosszú fürtű), a krém-okkersárga virágú kis-ázsiai E. spectabilis (3 méterre is megnő), a Közép-Ázsiából származó sárga virágú E. stenophyllus (kisebb az előzőeknél, a ’bungei’ nevű változatának 45 cm-es virágzata van). Az új fajták közül említést érdemel az aranysárga Flair, a kankalinsárga Primrose Queen, a bőrszínű Highdown, a krémszínű Fata Morgana, a narancssárga Cleopatra, a hófehér Obelisk, a lazac színű Romanze stb. -r- Színes baromfiudvar A húscsirkék 11 -végtag-megbetegedései A gyakoribb csontképződési rendellenességek közé tartozik a tibia dyschondroplasia is. A tapasztalatok szerint az állományban a sav-bázis egyensúlyzavara esetében szaporodnak meg az ilyen elváltozások. Súlyosabb esetekben ez a hipertrofizált (a sejtek növekedésén alapuló megnagyobbodás - a szerk.) porcszövet elfoglalja a csontok (a síp- és lábtőcsont) teljes állományát; kialakulhat a lábközép-csontban is. Gyakori az érintett csontok meggörbülése, s a madarak ilyenkor nyomorékok. Néhány esetben az elváltozott porc alatt a csont eltörik. Szelekcióval sikerült a betegséggel szemben ellenálóbb törzset kialakítani. A görbeujj-betegségnél (crooked toe) az ujjak horizontuk síkban befelé vagy kifelé fordulnak. Ez nem téveszthető össze a B 2-vitamin(riboflavin)-hiány okozta görbeujjal (curled toe), amikor az ujjak az idegek károsodása következtében befelé görbülnek. A görbeujj-betegségnél az ujjpercek csavarodnak el, s ez akadályozza a madár mozgását, igaz nem olyan mértékben, mint a klinikai tünetekben megnyilvánuló riboflavinhiány. A betegség eredete tisztázatlan, a rácspadozat, illetve örökletes tényezők okozhatják. Az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogyha állományunkban e kórképek bármelyikével találkozunk, akkor az már egy hosszabb folyamat végkifejlete. Az ilyenkor adott gyógyszerrel már csak „tűzoltómunkát“ végezhetünk, bár ezzel is értékeket menthetünk meg. A gyógykezelés lehetőségei azonban korlátozottak, s gyakorlatilag csak néhány vitaminkészítmény, illetve utólagos kalcium- vagy foszforadagolás jöhet számításba. Ez is a megelőzés fontosságára hívja fel a figyelmet! Összegezve tehát az eddigieket mindenekelőtt az állatok mozgásához szükséges teret kell biztosítani (nem szabad azt csökkenteni)! Lényeges az is, hogy a takarmánykeveréket ne mechanikusan állítsuk össze, hanem az ténylegesen tartalmazza a megfelelő mennyiségű és arányú ásványi anyagokat, s vitaminokat. feldolgozta Cs. L. Atibia dyschondroplasia Sii Ta Ke A JAPÁN GOMBA Japánban évszázadok óta termesztik fahulladékokon a sii ta ke nevű kalapos gombafajt. A sii ta ke megjelenésében a vargányához hasonló, de attól eltérően lemezes, fatuskókon, elhalt, kidőlt fákon termő gomba. Japánban a szabadban is termesztették, de korongra vágott fatörzsön, pincékben és más zárt helyen is nevelhető. Ma már nagyüzemi módszereket dolgoztak ki termesztésére. Faforgácson és rönkökön egyaránt hatalmas mennyiséget állítanak elő belőle. Az éves termésmennyiséget 130-150 millió kilogrammra becsülik. A távolkeleti konyha elengedhetetlen tartozéka ez a fűszeres illatú aromás gomba. Nemcsak frissen, hanem szárítva is kereskednek vele. Az így exportált mennyiséget évente mintegy 30 millió kilogrammra becsülik. A sii take európai meghonosítása sok eredménytelen kísérlet után magyar szakemberek nevéhez fűződik. A kudarcok oka az volt, hogy a gomba nem kedvelte az itteni fafajokat. A magyar kísérletek sikeresnek bizonyultak. Nemcsak nagyüzemekben, hanem a kisgazdaságokban is termeszthető ez a jelentős fehérjeforrásnak tekinthető gombafaj. A speciális faforgács-kevereket polietilén zsákokba töltötték és beoltották micéliummal. A többi a természet dolga, szinte semmilyen gondozást nem igényel. Természetesen a nagyüzemi körülmények és a modern termesztési mutatók mellett, az esetleges más élősködő gombafajoktól a faforgácsot gőzöléssel szabadítják meg. A magas hőfokon történő hőkezelés sterilizálja a „termőtalajt“. A már beoltott és termőre fordult gombatelep termése folyamatosan szedhető. K. L. A szőlő védelme A szőlőterületeken megjelenő gyomnövények tápanyag- és vízelvonásukkal közvetlen, a növényápolási, növényvédelmi munkák akadályozásával közvetett kárt okoznak, de elősegíthetik egyes növényi károsítók felszaporodását is. Állománykezeléssel a már kikelt, kihajtott gyomokat irtjuk. A védekezés alapja a fertőzés mértéke és a kezelendő terület gyomfaj-összetétele. A szőlő — állománykezeléssel történő — hatékony vegyszeres gyomirtáshoz szükséges herbicid kiválasztását és felhasználási módját a kezelendő terület tényeleges gyomfertőzöttsége és gyomösszetétele határozza meg. A gyomirtás lehet totális (pl. Gramoxone, Finale szerekkel) vagy szelektív (pl. egyszikű gyomfajok ellen Fusilade, Ballant, Targa Super stb. felhasználásával), illetve speciális gyomirtási feladatok megoldása (pl. tarackirtás Ghalkával vagy szulákirtás monstárral). Fokozott figyelmet érdemel, hogy a szőlő egyetlen gyomirtó szerre sem szelektív, a herbicideket tehát úgy kell használni, hogy azok a kultúrnövénnyel a gyökéren vagy a levélen keresztül ne kerüljenek közvetlen kapcsolatba. A rendszeresen gramoxonozott területen a betyárkóró szelektálódik (részben vagy telejesen ellenálló állománya alakul ki); ilyenkor vegyszerváltás szükséges (pl. Finale). Az egyéves és évelő egyszikű fajok ellen - a gyomok intenzív növekedési időszakában - a szuperszelektív Fusilade, Fusilade S, Ballant, Targa, Targa Super, ill. a Glialka használható az állománytól függő vízmennyiséggel, apró permetlécseppekkel kijuttatva. A Glialka nyár végi felhasználása nem javasolható, mert a rügyek differenciálódásának időszakában a glifozát hatóanyag felszívódik a szőlő rügyeibe, s a következő évben súlyos hatástorzulást okoz. A Glialka dózisa 0,5 százalékos Hyspray kiegészítésével (0,5 liter 100 liter 50 %-kal csökkenthető permetlébe) A folyondár szülők ellen a gyom virágbimbóinak megjelenésekor, a Ghalka, a gyomfaj virágzásának kezdetétől a Ronstar, a szőlőbogyó borsó nagyságú állapotától - a felhasználó felelősségére adható egyedi engedély alapján - a hormonhatású Dikotex 40 EC használható. Minden „jóakaratú“ javaslat és egyéni tapasztalat ellenére, a Starane 250 EC a szőlőben nem használható szulákirtásra (a felhasználási engedélyt az FM NFF visszavonta). Az „eredmény“ ugyanis a kezelést követő években, évben súlyos növénykárosodás lehet. Nem használható szulákirtásra a Banvel M és a Banvel 480 sem. Állománykezelés előtt a szőlő zöldmunkáit minden esetben maradéktalanul el kell végezni. A vegyszeradagok a ténylegesen kezelt felületre értendők. Forgalmazási kategória: SzF - szabad forgalmú, FF - feltételes forgalmú, KN - kizárólag nagyüzemben használható Hatásspektrum: + a gyomirtó szer az adott gyomcsoport ellen hatásos +0 a gyomirtó hatás részleges A gyomfajok biológiai jellege: ee - egyéves egyszikű (pl. a közönséges kakaslábfű) ék — egyéves kétszikű (pl. szőrös disznóparéj) ée - évelő egyszikű (pl. tarackbúza) ék - évelő kétszikű (pl. folyondár szulák) Kertészet és szőlészet Forgalmazás Vegyszer Adag liter/ha ml/10 m2 ee Hatásspektrum ek ée ék SzF Finale 5,0-7,5+ + + + SzF Fusilade 2,0-4,0+ 4,0-6,0+ + SzF Fusilade S 1,5-1,8+ 3,5-6,0+ + FF Gallant 125 EC 1,0-2,0+ 2,0-4,0+ + SzF Ghialka 20 8,0-12,0+ +0+ +0 4,5-5,7+ +0+ +0 FF Gramoxone A 4,0-5,0+ + + + SzF Ronstar 6,0-8,0 +0 +0 KN Targa 10 EC 1,0-2,0+ 2,0-4,0 -1-+ FF Targa Super 0,7-1,0+ 2,0-3,5+ + Ide soroljuk azokat a félszelíd, de külterjes viszonyok között élő galambokat, amelyek nagyon hasonlítanak a vadon élő őshöz, a szirti galambhoz. Sokszor elvadult körülmények között a városok, falvak magas épületeinek padlásain, templomok tornyaiban, a lakóházak és tanyák tetőinek ereszei alatt vagy galambdúcokban élnek, maguk keresik meg eleségüket. Szinte teljesen kiszolgáltatottak az időjárás viszontagságainak és a különféle ragadozóknak. Mivel életterük — főleg a nagyvárosokban - egybeesik az emberével, a kritikák, az ellen- és rokonszenv kereszttüzében állnak. A parlagi galambokat tájegységenként különböző elnevezésekkel illetik, így pl. parasztgalambnak, pallaginak, mezei galambnak, vadonénak, vadócnak, sereinek, bugagalambnak és főleg seregi galambnak hívják. A betegségekkel szemben ellenálló, jó röpkészségű, szapora galambok. Testnagyságuk a silány takarmány miatt általában 30—40 dkg körüli. Különböző színváltozatokban fordulnak elő, többnyire sima fejűek, ritkábban hegyes kontyúak. Nálunk főleg kék-kovácsolt, parasztszínű-kovácsolt, sötét-kovácsolt és szalagos kék látható, de előfordul fekete, vörös-kovácsolt, fehér és különböző alapszínű foltos tarka és babos színváltozatokban is. Jelentősége elsősorban abból áll, hogy a különféle kultúrfajták nemesített őse és a tenyésztés során a szelekció és a bírálatok alkalmából összehasonlíthatjuk vele a galambfajták különböző jegyeit. Mivel hivatalos leírása nincs, kiállításra sem kerülhet. K. L. * 1993. VIII. 15. 20