Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-04 / 26. szám

. ■ > ,, ' ■I I ; -' 1 > > [ ■ ■ * < *■ * <000» Gyakori panasz a csirkenevelők­nél, hogy a csirkék ugyan esznek, de mégis nagyon soványak, hasme­nésük nincs és elhullás sem tapasz­talható. FÉRGESSÉG Ha szemügyre vesszük az ilyen állományt (ami rendszerint 1 kg kö­rüli csirkékből áll, és általában kifu­­tós tartásban élnek), akkor észreve­szünk egy-két támolygó és kifehére­­dett lábú egyedet, esetleg egymást csipkedő izgága, ingerlékeny állatot. A taréjuk sápadt színű, a tollazat fénytelen, a bőr petyhüdt, a csőrük megnyúlt és a bőr színe sem sárga, még akkor sem, ha kukoricát ete­tünk. Ha ezeket a tüneteket tapasztal­juk, akkor nagy a valószínűsége an­nak, hogy csirkéink férgesek. Teljes bizonyosságot akkor nyerünk, ha az elhullott (vagy ha még nem, akkor a betegnek látszó) állatot felboncol­juk. A beleket hosszában vékony késsel (szikével vagy ollóval) felha­sítjuk és megnézzük, vannak-e ben­ne férgek. Ezek többfélék is lehetnek, egé­szen vékony hajszál(fonál-)férgek és jó hosszú, fehér „giliszták". Ilyen esetben a féregirtást azonnal meg kell kezdeni! Igen hatásos féregűző szerek vannak. Ezeket állatorvossal írassuk fel. Gyors hatást tudunk elérni benzi­nes kezeléssel is. A benzint vagy „megetetjük“, vagy pedig este a tele­begybe kívülről, átszúrva a begyet injekciós tűvel, juttatjuk be. Testki­logrammonként mindkét módszer esetén 2 ml-t számoljunk. A benzin nem mérgező, még a kí­vánatos adagon felül sem, éppen ezért nem kell félni a használatától. A benzines kezelés munkaigé­nyes, de olcsóbb, mint a gyógysze­res féregirtás és kevesebb veszél­lyel is jár az állatokra nézve. Ha az etetéses módszert választjuk, jó fél­napi éheztetés után tegyük a benzi­nes eleséget az állatok elé, hogy az éhes jószágok gyoran megegyék. A benzinezést 2-3 hét múlva cél­szerű megismételni. Féregirtás után csodálatosan megnő a csirkék étvá­gya, gyorsan fejlődnek és szép piros lesz a taréjuk. BAROMFITÍFUSZ A gyakorlatban „fehér hasmenés­nek" hívjuk, mert a csibék végbele körül fehér, gipsszerű felrakodás képződik. Nagy elhullásokat okozó betegség. Főleg a tyúkokkal keltetett pici csibéknél fordul elő, valamint az állatorvosilag nem ellenőrzött tyúkok tojásainak keltetésekor. A betegség tünete a fehér színű hasmenés. Hamarosan elhullás is jelentkezik és ha el is múlik a baj, ez csak látszat, mert a betegségen áte­sett csibék nagy része örökre baci­lusgazda marad. Ő maga egészsé­gesnek látszik, de fertőzött tojásokat rak, amiből vagy ki sem kel a kiscsi­­be vagy a kikeltek is betegek lesznek. A kakasok is terjesztik a bajt. A betegségnek sok gyógyszere van, a legismertebb és a legjobban bevált a Furazolidon, amit a Tikofurán is tartalmaz. Ha fennáll a fertőzöttség veszélye (piacon, ismeretlen helyről vettük a csibéket), legjobb, ha napos kortól 10 napon át Tikofuránt keve­rünk a takarmányba­­ megelőző adagban. Gyakorlatilag 1 kg-hoz 1 kávéskanál Tikofuránt tegyünk. Csak állatorvosilag ellenőrzött (vérvizsgált) állomány után keltetett csibéket szabad vásárolni. A te­­nyésztojást előállító gazdáknak erről van igazolványuk, amit a keltetés­­nek bármikor meg tudnak mutatni. Sajnos a tyúkokkal keltetett, pia­con vett kiscsibék lehetnek fertőzöt­tek és ha ezeket összekeverik a kel­tetőből vásárolt csibékkel, akkor azok is megbetegszenek. Mindig csak egy helyről, lehetőleg ismert keltetőből vásároljunk naposcsi­béket. K. L. ízleljük meg és telepítsük! A Gönci magyar kajszi finoman rostos, lédús, kellemes ízű, magváló és bőtermő fajta. A napfény érte oldalán finoman pöttyözött. A legjobban keresett sárgabarack. Öntermékeny. Július közepén érik. OLVASÓ KÉRÉSRE Szőlőperonoszpóra és lisztharmat A szőlő egyik legveszedelmesebb betegsége a peronoszpóra (Plas­­mopora viticola). Ha a számára kedvező időjárási viszonyok mellett a védekezést elhanyagoljuk, akkor akár járványjellegű kárt is okozhat. Főként a zsenge növényi részeken fordul elő, jelentős károkat okozva a virágokban és a fiatal bogyókban, de a levelet, hajtást, a fürtöket egyaránt károsíthatja. A fertőzés a termés nagy részét megsemmisítheti. Az öregebb bogyó - mivel a viaszréteg megsérül - a jégeső után (vagy más mechanikai sérülés után) fertőződhetnek könnyen, ezért az eső elállta után azonnal védekeznünk kell. A kórokozó fertőzéséről a levelén megjelenő olajos foltok, majd a levél fonákján kialakuló penészgyepek árulkodnak. A fertőzés „kezdetéhez“ 10-13 C­ fokos napi középhőmérséklet és néhány nap alatt lehulló 10 mm-nyi csapadék kell. Nagyon jó módszer, ha figyelemmel kísérjük az áprilisi és a májusi csapadékmennyiséget, mert ha a kritikus időszakban sok a csapadék, akkor jelentős peronosz­­póraveszélyre kell felkészülnünk. A virágzás előtt azonban mindenkép­pen ajánlatos beiktatni egy kombinált permetezést, mégpedig a pero­noszpóra és a lisztharmat ellen. A virágzás után szintén permetezzünk, majd az időjárástól és a növekedés intenzitásától függően kell beüte­mezni az egymást követő kezelések intervallumát. Virágzás előtti és utáni permetezésnél (május végén veszi kezdetét a fürtképződés, majd június első felében a virágzás) használhatunk réztartalmú szereket - általában Kuprikol 50-et (0,5 %), melynek hatás­ideje 8-10 nap. Jó hatású a bordói lé is (0,75 %-os töménységben). Érdemes megjegyezni, hogy a kuprikol serkentőleg hat a növények asszimilációjára - míg a bordói lé ezt korlátozza, ezért nagyobb töménységben csak később használjuk (1,5%-ban). A bordói lé növeli a szőlőnek a lisztharmattal szembeni ellenálló képességét, ezért érde­mes akkor is használni. Hatásosak a szerves gombaölő szerek is (Dithane, Perozin, Karathane), azonban figyelembe kell vennünk, hogy hatásuk aránylag rövid ideig (3-5 napig) tart. Permetezéskor a levelet alulról is kezeljük. Röviddel a virágzás előtt, az elvirágzás végén, a bogyók növekedése kezdetén jó a kombinált szerek alkalmazása - 0,3 %-os Kuprikol 50 + a 0,2 %-os Perozin (Dithane) keveréke. A további védelem nagyban függ az időjárástól és a növekedés intenzitásától. Permetezhetünk 0,6 %-os Kuprikollal, vagy 0,4 %-os Perozinnal, illetve 0,2 %-os Dithane-val. Szisztemikus készítményeket (pl. Ridomil-Plus 48 WP, 0,25%-ban, Sandofan C 0,2 %-ban) akkor használjunk, ha nagy a fertőzési veszély. A Kuprikol 50 és a bordói lé 35, a szisztemikus szerek 35—42 nappal szüret előtt használhatók utoljára. A peronoszpóra mellett a szőlő legveszélyesebb gombabetegsége a szőlőlisztharmat. A száraz, meleg évjáratok (!) betegsége. Főleg a zsenge részeket veszélyezteti, de a szőlő valamennyi föld fölötti részét megtámadja. Micéliuma a rügypikkelyek alatt telel át, s rendszerint a virágzás idején kezd terjedni. A fertőzött területet fehéresszürke, lisztesedő gombaszövedék borítja. A leghatásosabb védelem előfeltétele a megelőzés. A védekezést sok esetben már május közepén, végén el kell kezdeni. Még az átlagos években is a virágzás előtt és elvirágzás után, el kell végeznünk egy-egy permetezést. Erre rendszerint kéntar­talmú vegyszert - Sulikol K-t (0,5 %-ban) vagy Thiovit-ot (0,3­%-ban) - használunk. Nagy veszély esetén szisztemikus készítményeket - Rubigan 12 EC (0,01-0,02 %-ban), Bayleton 25 WP (0,01-0,02%­­ban), Karathane FN 57 (0,1 %-ban) - alkalmazzunk. A kéntartalmú szereket lehetőleg 15-25 C-fokos hőmérséklet között juttassuk ki, mivel melegebb időjárásnál perzselhetnek, hűvösebb időben pedig csökkenhet a hatásfokuk. Ezeket 42 nappal a szüret előtt használhatjuk utoljára. A peronoszpóra és a lisztharmat ellen megfelelő hatású kombináció lehet a 0,5 %-os Kuprikol és a 0,3 %-os Thiovit, vagy a 0,25 %-os Dithane és a 0,5 %-os Sulikol K keveréke. M­iklós Dénes kertészmérnök RACHITIS ÉS CSONTLÁGYULÁS Az angolkór (rachitis) a növekedési korban az eleség hibás összeté­tele folytán keletkező anyagforgalmi betegség, mely a csontfejlődés zavarában, olykor idegrendszeri tünetekben nyilvánul meg. Ha hosszabb ideig fennáll, számos egyéb hátrányos következmén­­nyel is járhat, nevezetesen az angolkóros állatok fejlődése megtörik, ellenálló képességük csökken, így hajlamossá válnak a különféle fertőző, parazitás, valamint egyéb betegségekre. MI OKOZZA? Az angolkór a malacokban több­nyire a kalcium (Ca)-hiány miatt ala­kul ki. A Ca-hiány nemcsak akkor lép fel, ha mennyisége kevés a ta­karmányban, hanem akkor is, ha kedvezőtlen annak felszívódása, ér­tékesülése. Nemcsak a kalcium és a foszfor mennyisége, de optimális arányuk is fontos. Természetesen jelentős szerepet játszik a D-vitamin is, mert a Ca és a foszfor (P) felszí­vódását, valamint a csontokba való beépülését szabályozza. Minél gyorsabban fejlődik egy ál­lat, annál több csontszövetet épít fel, így annál hamarabb lépnek fel a hiá­nyos vagy hibás mész- és némely­kor a foszforellátás következményei. Ezzel magyarázható, hogy azonos tartási és takarmányozási körülmé­nyek mellett a leggyorsabban („leg­szebben") fejlődő példányok bete­gednek meg először. Az ilyen állatok - és főként a legfejlettebbek - kön­­­nyen kapnak görcsös rohamot. A te­­tániás görcsök­­ bizonyos érzék­szervi és pszichikai ingerekre, leg­többször, amikor a malac etetéskor a vályúhoz fut - hirtelen jelentkező merevgörcs-rohamokban jelentkez­hetnek. A görcs kedvező esetekben per­ceken belül elmúlik, de a gége és az állizmok görcse következtében nemegyszer elhullással végződik. ELŐSEGÍTŐ TÉNYEZŐK Az angolkór előidézésében az ab­szolút és relatív mész-, ritkábban foszforhiányon kívül a következő té­nyezők is szerepelnek: 1. Az anyagcsere öröklött tulaj­donságai, erre utal, hogy egyes faj­ták érzékenyebbek. 2. A mozgás hiánya, mert ilyenkor elmarad a csontfejlődésnek és áté­pítésnek az ingere. 3. A napfény hiánya miatt elma­rad a fénynek az anyagcserét élén­kítő hatása és nem keletkezik a bőr szterinvegyületeiből az ultraibolya sugarak hatására D-vitamin. 4. A bélcsatorna parazitás fertő­­zöttsége során (pl. orsóférgesség) az ásványi anyagok felszívódása romlik és ugyancsak gyakrabban lép fel angolkór. 5. A szervezet hiányos D-vitamin­­ellátottsága ugyancsak igen jelentős előidéző tényező. AZ ANGOLKÓR TÜNETEI Mindenekelőtt jellemző a mozgászavar. Az angolkóros ma­lacok, süldők kötötten járnak vagy sántikálnak, sokat fekszenek, nehe­zen bírhatók mozgásra, gyakran az elülső lábaikon térdelnek. A nyalakodás és a tetániás gör­csök jelentkezése ugyancsak anyagcserezavarra utal. Utóbb az étvágy is csökken és a malacok fejlődése elakad. GYÓGYÍTÁS - MEGELŐZÉS Mindenekelőtt gondoskodni kell a megfelelő Ca-, P- és D-vitamin­­ellátásról. A gazdasági abrakkeve­rék minden kg-ját ajánlatos 15-20 gramm szénsavas takarmánymés­­­szel és 4-5 kg konyhasóval kiegé­szíteni. A gyári takarmányok már receptúra szerint készülnek, így ezek nem szorulnak kiegészítésre. A kereskedelemben többféle mész­­készítmény is kapható Ne feledjük viszont, hogy nemcsak az ásványi anyagok, vitaminok hiánya, de azok túladagolása is veszéllyel jár! Említettük, hogy fontos a Ca és P arányának helyes beállítása is. A sertéseknél ezt 1,15-1,5:1 szerint kell alakítani. Óvakodnunk kell attól is, hogy a sertésekkel más állatoknak (pl. csibéknek) szánt tápot etessünk. Az avasodó, bomló, gombákkal fertőzött, rosszul tárolt vagy lejárt szavatossági idejű takarmányokban a vitaminok tönkremennek, a káros „anyagok" felszaporodnak, a tápér­ték pedig csökken. CSONTLÁGYULÁS Oktanilag mindkét betegség azo­nos, de míg az angolkór a fejlődő, addig a csontlágyulás a kifejlett állat betegsége. A fejlett szervezetben hiányos Ca- és P-ellátás esetén a csontokból kerülnek ki a szüksé­ges ásványi sók. Legjellemzőbb tü­net a csontok fájdalmassága. A be­teg állatok nem szívesen mozognak, sokat fekszenek, sántítanak. A csontlágyulás megnehezíti az ellést, csökken a koca tejtermelése, esetleg el is apadhat. A csonttörés is gyakori. A bántalom megelőzése és gyó­gyítása megegyezik az angolkórnál leírtakkal. Kistermelők Lapja (rövidítve) 1 vasárnap 20 1993. VII. 4.

Next