Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-03 / 28. szám, szombat

SZALON Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI 2007. február 3., szombat Már túl voltak a reggelin, az asztalon tányérok hevertek szerteszéjjel, rajtuk sárgásan nyúló tojásfoszlányok, szalonnabőrkék és zsírcafatok. JAMES JOYCE: KOSZT ÉS KVÁRTÉLY 1. évfolyam 4. szám Ezeknek aztán hazudhat az ember, amennyit csak akar, sőt, még a kiszivárgott igazság is csak az ország egyik felét borítja ki úgy istenigazában... Igazság, forradalom, fazonigazítás SZALONna Na, végre! A szocik feltartóztat­hatatlanul elindultak a lejtőn. Leg­főbb ideje volt. Nem is értem, miért húzódott eddig a dolog. A szegfű népszerűsége az általá­nos várakozással és a becsületes magyar emberek jogos elvárásával ellentétben ősszel még alig-alig csökkent, pedig meg lett jósolva már nyáron, hogy forró lesz az ősz, és mi tagadás, valóban sikerült is rendesen befűteni, Baló György Octáviája a megmondhatója. Hát igen. Öreg hiba. Könnyen így járhat, aki lelkes műkedvelő­ként próbálkozik a politikusi karri­errel. Persze ilyen is csak itt, a posztkommunista országokban es­het meg, ahol időnként - bár két­ségtelenül egyre ritkábban - még mindig becsúszik egy-egy merő­ben romantikus erkölcsi felhang a politikába, fejlettebb demokráci­ákban ez szóba sem jöhet. Szegény hajdani KISZ-fiú rendesen meg is lett vezetve, pedig talán csak akkor az egyszer mondott igazat, akkor is csak titokban, belső használatra. Mégis látható már ebből is, hogy még mindig milyen amatőr a túlol­dal vezéréhez képest, aki bezzeg már nagyon régen nem esik ilyen hibába. Mert ha annak időnként óhatatlanul kiszivárog is néhány nem publikus mondatfoszlánya - mint például a Tokaji borcsaták cí­men elhíresült eset kapcsán -, azokból véletlenül sem lehet re­konstruálni se holmi önostorozó attitűdöt, se az országos léptékű jobbító szándék kétes értékű szen­vedélyét. Úgyhogy ezeknek a nyil­vánosságra hozatala nem fenyeget össznemzeti felháborodással és te­temes anyagi károkkal járó felfor­dulással, ami kétségtelenül a poli­tikusi felelősségtudat tanúbizony­sága. Akármekkorát hibázott is azon­ban a nép szolgáinak elnöke, mégis csak a megszorító intézkedéseket követő első számlák postázása után fogott meredekebb lejtmenetbe a grafikon MSZP-t jelölő vörös vona­la. Igaz, azóta szépen csúsznak le­felé, és még nem is biztos, hogy egyhamar sikerül megkapaszkod­niuk. Szóval, birka egy nép. Ezeknek aztán hazudhat az ember, amen­­­nyit csak akar, sőt, még a kiszivár­gott igazság is csak az ország egyik felét borítja ki úgy istenigazában, egyetlen dolog a fontos: ne legye­nek áremelések. Márpedig most lesznek. Legkevesebb egy-két évig szorosabbra lesz fogva a nadrág­­szíj. Később aztán majd nem is tű­nik ez olyan szorosnak, tudniillik időközben az állammal szembeni elvárások feneketlen bendője is le­­lappad. A következő választások eredménye szempontjából azon­ban elsősorban mégis az lesz a dön­tő, a reformkonyha kitisztítja-e a pénzügyeket annyira, hogy a bölcs választópolgárt meg lehessen za­­báltatni a voksolás előtt. No de hol van az még?! Egyelőre mindkét oldalon a belső viszonyok rendezése, újjászervezése van na­pirenden. Az első emberek máris letettek az asztalra némi ideológiai csócsálgatnivalót: az egyik terje­delmes dolgozatot írt, a másik meg egy viszonylag hosszú beszédet mondott. Az elemzők szerint ebben a beszédben az volt a legbeszéde­sebb, amiről a nemzet exfőszolgája nem is beszélt. Nevezetesen hogy a másik korábban megjelent, sokat elemzett dolgozatára még csak utalás sem történt, sőt a szónok még arra sem alakított ki magának retorikai teret, hogy például hitet­len gyaurnak nevezhesse a szóban forgó dolgozat szerzőjét. Mindez sokak szerint arra utal, hogy a jobboldal első embere tavasszal új­ból megpróbál majd a centrum felé nyitni, már tervezteti hozzá az új zakót, állítólag még a haját is a leg­­közepén választatja majd szét, és úgy le lesz neki nyalva, mint az áb­rándos Szép Ernőnek. És hát nyil­vánvalóan balra is békülékenyebb hangot kíván megütni. Csak nagy igyekezetében nehogy rossz helyen találja el. Az azért furcsa, hogy a megszorí­tások gyümölcseinek látszólag gondtalan szüretelése közepette az ellenzék legbefolyásosabb, leghar­­ciasabb embere kényszerül az arc­vonal kiigazítására, vagyis vissza­vonulásra. A másik oldal hitelének sikeres megingatását, jelentős nép­szerűség-csökkenését és a győztes önkormányzati választásokat köve­tően! Igaz, a reményteljesen induló forradalom tulajdonképpen el lett vesztve. Érdektelenségbe fulladt, és csak a szélsőjobbot hozta igazán lázba­­ és helyzetbe. A hívek több­sége elszörnyedve szemlélte az ese­ményeket, és egyre inkább várta a határozott elhatárolódást. A né­hány száz négyzetméteren össz­pontosuló rengeteg varkocs, sujtás és turáni átok pedig egy idő után már csak a rekeszizmokat ingerel­te. Vagyis a komoly jobbközépnek mindez inkább csak ártott. Ennek köszönhetően aztán a bal­oldal vezetőjének most nincs szük­sége kommunikációs fazonigazí­tásra. Hiszen ehhez a kacagányos bohóckodáshoz meg a szélső­jobb­tól a szélsőbalig az egész politikai spektrumra kiterjedő, ellentmon­dásoktól terhes, szánalmas lavíro­­záshoz képest ő még mindig nyu­­godtabb erőnek tűnik. És kész rö­hej ugyan, de bölcsebbnek. Aggá­lyok nélkül tekinthet a tisztújító közgyűlés elébe, ahol minden bi­zonnyal pártelnökké választják. Mindezt teljes egészében amannak köszönheti. Amaz meg önmagának, hogy megint komplett arculatmódosítás­ra kényszerül. Ki tudja, hányadszor már. Ki tud­ja, még meddig... Pokolian hiszek benne, hogy jó lesz Lázad az MSZP - Gyurcsány erősít Szóköz, szókép, szószegés A versailles-i palota tükörtermének (Salon Grand) mennyezete (Fénykép: AP/Francois Guillot) 12. oldal Bevezetés a még nyíló szalonba 14. oldal v

Next