Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-20 / 294. szám, szombat

8 Kultúra Jelen és jövő a Kortárs Magyar Galériában Szoborpark és multimédia ÚJ SZÓ-JELENTÉS Dunaszerdahely. A Kortárs Ma­gyar Galériában (KMG) december­ben sem állt meg az élet. A novem­berben átadott Európa Szoborpark körül elvégezték az utolsó simítá­sokat is. A parkot és a Vermes-villát bekamerázták, hogy így is védjék a több ezer koronás műtárgyakat, valamint a város egyik legpatiná­sabb épületét. December 11-én a Kortárs Ma­gyar Galéria Alapítvány '94 kura­tóriumi ülést tartott, amelynek ke­retében a kuratórium tagjai meg­tekintették a szoborparkot, vala­mint döntöttek a Magyar Szobrász Társaság által a galériának ado­mányozott művek befogadásáról is. Az Európa Szoborparkban je­lenleg 16 nagyméretű műalkotás található, amelyek elhelyezését a Vermes-villa körül oldották meg. A szoborpark gyűjteménye a jövő­ben gyarapodni fog, és más stílusú munkák is megjelennek majd a parkban. Jelenleg a Magyar Szobrász Társaság csoportos kiállítását, va­lamint a Fényképek Dunaszerda­­helyről című fotókiállítást tekint­hetik meg az érdeklődők. A fény­képkiállítás iránt mindig nagy az érdeklődés, hiszen a városról ké­szített amatőr képek olyan pilla­natokat és helyzeteket rögzíte­nek, amelyeket gyakran észre sem veszünk, vagy elsuhanunk mellettük. A tervek szerint a 2009-es évben is minden hónapra jut majd egy ki­állítás, valamint koncertek, elő­adások és kulturális estek is színe­sítik a galéria jövő évi programját. A Kortárs Magyar Galériában kezdi határon túli kiállítássoroza­tát a magyarországi Folyamat Tár­saság, amelyben szinte minden művészeti ág képviselteti magát. „Jubileumi kiállítást rendezünk a fény bűvöletében alkotó, tájaink­ról elszármazott festő és grafikus, Csáji Attila műveiből. His Master’s Voice, avagy Egy lehetséges múlt címmel interaktív hanginstallációs kiállítással mutatkozik be Juhász R. József hazai képzőművész, aki egy művét a galériánknak ajándé­kozza. Önálló tárlata lesz a sokar­cú, mindig megújulni kész Kele­men Károly festőművésznek és a nagybányai születésű, egykori Bernáth Aurél-tanítványnak, Tenk Lászlónak, az utóbbinak a festé­szet napja alkalmából. Közösen ál­lítják ki alkotásaikat Farkas Ádám szobrászművész, a budapesti Kép­zőművészeti Egyetem szobrász tanszékének vezetője és felesége, Rákossy Anikó festőművész. No­vemberben nemzetközi komputer­­grafikai és multimédiás kiállítást láthatnak az érdeklődők. Az évet pedig neves gyűjtők és galériások saját gyűjteményeiből válogatott műalkotások bemutatásával zár­juk - nyilatkozta Gaál Derzsi Ildi­kó, a KMG vezetője. A galéria ebben az évben de­cember 23-áig tart nyitva, majd legközelebb 2009. január 7-én nyitja meg kapuit a látogatók szá­mára. (K. A.) A kuratórium tagjai a Szoborpark­ban (Fotó: atos) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombat. Hírekkel, sporthírek­kel indul a műsor 7 órakor. 7.35-től Térerő, ezúttal a Pátria Rádió gon­dozásában. 8.35-től Pop-mix. 9 órától a Hétről hétre hallható, melyben visszatekintünk a 2008-as év politikai történéseire. A 11 órai hírek után Délidő: Miklósi Péter társalgóműsorának vendége Erdé­lyi Géza, hivatalától búcsúzó egy­házi főméltóság. 12 órakor hírek, majd népzene szól; Farkas Dankó Rudolf, Pótta Géza és Németh Géza zenekarának, valamint a csallóköz­­kürti népdalkör felvételeiből válo­gatunk. A Szlovákiai Magyar írók Társasága és Ipolyszalka Önkor­mányzata közösen szervezte meg, hozta tető alá az I. Tudományos Is­meretterjesztő Irodalmi Konferen­ciát. A rendezvény a közelmúltban zajlott, és itt alakult meg a Tudo­mányos és Ismeretterjesztő Iroda­lom Szekció, valamint megemlé­keztek az egy éve elhunyt Turczel Lajos irodalomtörténészről is, fel­avatták síremlékét. A Tékában ös­­­szeállítás hangzik el az eseményről. Kezdés 12.30-kor, 13 órától a Kö­szöntőt közvetítjük, 14.40-kor összefoglaljuk a nap eseményeit, adásunk 15 órakor ér véget. Vasárnap­ 7 órakor, hírekkel, sporthírekkel indul a műsor. 7.35- kor a Zenei galériában Giacomo Puccini művészetével foglalko­zunk születésének 150. évforduló­ján. A 8 órai hírek után a Világos­ság katolikus kiadásában Advent 4. vasárnapján a napi evangéliu­mot követően Horváth Károly Ipolyvisk plébánosa elmélkedik a hit megerősítéséről. December 25-én, csütörtökön Bacsfáról, a Mária-kegyhelyről katolikus szentmisét, december 26-án pén­teken Csallóközaranyosról refor­mátus istentiszteletet közvetít élő­ben a Pátria rádió. A közvetítés mindkét napon 10 óra 5 perckor kezdődik. 9.05-kor a Kaleidosz­kópban a felnőttek mellett sok­sok gyerek is szerepel, sőt, az övék lesz a főszerep. Különböző helye­ken és foglalkozások közepette szólítottuk meg őket. A 10 órai hí­rek után a Vasárnapi Menü kará­csonyi hangulatban zajlik. A déli hírek után Nótaszó. 12.30-tól Kul­túra Világa. A műsorban először a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában létrehozott Európa Szoborparkról lesz szó. Ennek kapcsán Lipcsey György Mun­­kácsy-díjas szobrászművészt és Ézsiás István magyarországi szob­rászt kérdezzük. Losoncon nem­régen megnyílt a Szabó Gyula Emlékház, ahol a kiváló festőmű­vész alkotásai lesznek láthatók. Telefonon felhívtuk Szabó Gyula özvegyét, Szabó Kinga művészet­­történészt, akitől további részlete­ket is megtudhatnak. Végül a dió­szegi születésű Sidó Sándorral be­szélgetünk, aki már 17 éve könyv­kötéssel foglalkozik. 13 órától közvetítjük a Köszöntőt 14.40-ig. Adásunkat a hírösszefoglalóval zárjuk 15.00 órakor. (MoL) ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 20. www.ujszo.com Grendel Lajos és Bächer Iván borozós beszélgetése a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Szép szó és nemes nedű Szép szó és nemes nedű. Egy kis képzavarral élve: ki­sülhet-e a két diszciplína ta­lálkozásából rossz dolog? Ha a nedűfogyasztás nem túlzott, s ha a szó nem csak szép, hanem­­ a témában gyakorlott mesternek kö­szönhetően - szórakoztató is, garantált a kellemes es­te. Amint az a napokban történt a Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézete po­zsonyi székházában az Iro­dalom és... bor rendezvé­nyen, melyen Grendel Lajos és Bächer Iván boncolgat­ták a kérdéskört. MISLAY EDIT Az intézet Irodalom és... című beszélgetősorozatában több - min­dig általuk kiválasztott - témát boncolgattak már a meghívott író­vendégek. A bor eddig nem került szóba. Már a régi görögök is Vagyis éppen itt volt az ideje, hi­szen „már a régi görögök is tud­ták”, a két dolog valamiképpen ös­­­szefügg, nem véletlen, hogy a bor­daloknak nagy az irodalmi hagyo­mánya. (A sör-, vodka- vagy whis­­kydal ritka, mint a fehér holló. Sze­rencsére Horváth Charlie javította ez utóbbi arányát.) A hagyomány mellett a téma hálás volta sem mel­lékes, amit a közönség sűrű gyako­risággal felcsattanó nevetése is alá­támasztott. Persze, mint említet­tem, nem mindegy, ki mesél. Gren­del Lajos és pályatársa, Bächer Iván, a Népszabadság munkatársa (és nem mellesleg több mint egy tucat könyv szerzője) jó mesélők­­nek bizonyultak. A borozás más kategória . A XX. századi magyar irodalom és a bor között elég nagy összefüg­gés van. Csomna Szabó András és Darida Benedek Jaj a legyőzöttek­­nek avagy süssünk-főzzünk másna­posan című macskajaj-regényéből egyértelműen kiderül, hogy a jeles magyar írók igen jelentős hányada az irodalmat és a borivást nagyon jó szimbiózisba hozta, és ennek az irodalom csak a javát látta, Adytól kezdve Krúdyn át Weöres Sándorig - mondta Grendel Lajos. - Nagyon szép és kellemes emlékem egy hosszú borozásom Mándy Ivánnal, valamikor a 90-es évek elején. Szá­raz vörös bort ittunk egy kávéház­ban, nagyon komótosan. A kétórás beszélgetés röpke 20 percnek tűnt. Ha az ember bor mellett beszélget, annak rítusa van. Sörözni egészen más dolog. A sörösök különben is hangosak, ordibálnak. A tömény­ital pedig, amint azt egy ma már klasszikusnak számító orosz re­gényből, Venedikt Jerofejev Moszkva-Petuskijából ismerjük, nem egészen a legjobb döntés. A borozás azonban nem csupán alko­holfogyasztás. Az ennél neme­sebb.” Mind a kettő mesterség Bächer Iván úgy látja, az iroda­lom is és a bor is mindennel - és egymással is - kapcsolatban van. „Van azért egy szorosabb rokonság - állította. - Mindkettőnek megvan a maga formája. A borkészítésben a környezettől, a talajtól, az éghajlat­tól kezdve az ősökön, az évszáza­dos családi hagyományokon át a munkakultúráig sok minden egy­másra rakódik egy pohár borban. Ebben nagyon hasonlít a borterme­lés és a borfogyasztás: fontos a po­hártól az ételen át a környezet, ahol elfogyasztjuk a bort, nem beszélve a társaságról. Ez az igazi irodalom­mal rokonítja a borkultúrát. Az iga­zi irodalom is nagyon sokféle, bo­nyolult. Én azt is hozzátenném, hogy egyiket se misztifikálnám: mindkettő mesterség, amit állan­dóan művelni kell, szabályai van­nak, fegyelmet követel, folyamato­san tanulni, gyakorolni kell, mint a zongorázást. Ahogy az írók szokták mondani: írni csak írás közben le­het. És bort készíteni is csak borké­szítés közben lehet.” A fröccsivó is ember Grendel Lajos bevallotta, nem is­meri a teljes borskálát: „Ismerek néhány borfajtát, amelyek a ked­venceim lettek, és csak ezeket ve­szem. A francia vörös borok híre­sen az NB1-be tartoznak. De ha jó bort akarok inni, nem feltétlenül franciát választok, mert tudom, hogy van néhány nagyon jó minő­ségű magyar vörösbor-márka is.” Bácher Iván elárulta, ő fröccsös. „A viszonylag alacsony árfekvésű de még aránylag jó minőségű, régeb­ben a fehéret, olykor a vörösbort, most inkább a rosét keresem. Nem iszom csúcsborokat, mert annál többet fogyasztok. Vannak borá­szok, akik nem vetik meg a fröccs­­ivót sem, úgy tartják, azért az is ember.” A borkultúra (ökologikus) ösvényei és sztrádái Nem egyszerű ám eljutni a szak­avatott borélvező szintjére. Gren­del Lajos tanácsosnak tartja, ha a kezdő borélvező alaposan tájéko­zódik, melyik ételhez milyen bort illik fogyasztani. Ne­hogy, intette óva a kö­zönséget, tönkrete­gyük az élvezetet a nem megfelelő kom­binációval, például hogy Sacher-tortához száraz fehér bort iszunk. Az ételek és bo­rok kombinációjában „vannak ösvények, amelyeket végig kell járni, meg kell ismerni”. Bächer Iván csak helyeselt: „Az emberiséget sújtó külön­böző neurózisok, kényszeressé­gek, bolondériák nagyon jól leve­zethetők a borkultúra ösvényein, útjain és sztrádáin. Kezdődik a bor beszerzésével, válogatásával. Min­denkinek vannak mániái időt, helyet, poharat, borkivá­lasztást illetően. Általá­ban kialakul, hogy csak ugyanazt, csak ugyanúgy, csak ugyanakkor, csak ugyanazok­kal. Van, aki otthon nem iszik soha, van, aki csak otthon iszik, van, aki csak megspricceli szódával. Az se mindegy, milyen legyen a szóda. Igazán komoly úriember csak szó­dát iszik, ami monarchiabeli külön­legesség, ugyanis csak ennek vala­mikori határain belül található. A szódaszifon a legjobb, abszolút környezetkímélő, semmiféle szen­­­nyező anyag nem képződik a készí­tésekor.” Absztinens olvasók írói fantomképe: Iszik és ír? Grendel Lajos szerint az abszti­nens olvasókban él egy fantomkép az íróról, aki ír és közben iszik. Sze­rinte ez egyáltalán nem jön össze, írás közben soha nem fogyaszt bort. Már csak azért sem, mert „ha megiszok egy deci bort, utána már nem tudok írni. Pedig az ember egy deci bortól igazán kótyagosnak se mondható, mégse megy. Inkább es­te szoktam, amikor befejezem az óráimat az egyetemen, vagy az írást. Kimegyek a városba, és élve­zem ezeket a más jellegű örömö­ket. Ekkor születnek az ötleteim, gyakran rövid párbeszédek is pél­dául. Tehát a bor felszabadítja a fantáziát. Ami nem volt jó vagy ma­radandó, azt másnapra teljesen el­felejtem. Ha megmarad, akkor fon­tos.” Bächer Iván szintén az abszti­nens írás híve­ .Általában egész egyszerű napirend szerint élek. Ha reggel valamikor összekaparom magam, megpróbálok valamit írni, és soha nem iszom előtte. Az úgy nem megy. Lehet, hogy valakinek megy. Nekem nem, így aztán igen keveset is írok. De azért megírom a magamét.” Márai és az alkohol Grendel Lajos megidézte Márai Sándort is, aki egyik írásában alko­holistának titulálta magát, mivel esténként megivott 1,2 liter bort. Se többet, se kevesebbet. (Mindent így csinált, tette hozzá Bächer.) Fel­vetődtek a kérdések: Valóban alko­holistának tekinthető-e Márai? Van-e a borfogyasztásnak határa? Bächer a témához két történetet tá­lalt. Amikor apukája esténként egy picit már „elfáradt”, mesélte, azzal védekezett: „Én nem vagyok alko­holista, én az alkohol nagy barátja vagyok!” A Márai-képet is árnyalta egy családi sztorival­ ,A nagy nagy­­nénikém írta szemérmesen meg­maradt naplójában, hogy kicsit ud­varolt neki Márai, és ez valamennyi sikerre is vezetett. Egy nap megállt a ház előtt egy autó, benne ült Márai, elöl a sofőr, a nagynagyné­­nikém beszállt, elmentek egy pan­zióba, ott eltöltöttek két éjszakát három szép étkezéssel, kis sétával, kocsi vissza, ajtó kinyílt, kezét csó­kolom, kész. Se szerelem, se levele­zés, se telefonozás. Sokszor talál­koztak még, de utalás se történt ar­ra, ami történt.” Bor mellett repül az idő Ha a bor mellett gyorsan száll az idő, azt is hozzátehetnénk, hogy a borról írva gyorsan fogy a papír. Pedig arról még szót sem ejtettünk, hogy Grendel Lajos gyerekkorá­ban, édesapja szőlősgazda barátja révén került először kapcsolatba a nemes nedűvel, s hogy ezek az első találkozások nem voltak egészen sokkmentesek a gyomrát illetően; hogy Bächer Iván fiatalkorában, a Balaton mellett lakó lánynak udva­rolva mennyire megsértette annak édesapját, amikor az öreg tudta nélkül ment le a mindig kulcsra zárt „szentélybe”, a borospincébe, hogy a bortermelés olykor házassá­gi krízishez is vezethet... Akkor töltsünk inkább. Egészsé­günkre! A TŐKÉTŐL A POHÁRIG Ezen az esten nyitották meg Tamás Ervin bor­kóstolóval egybekötött, A tőkétől a pohárig című fotókiállítását. A Tamás család két hektár szőlőt mű­vel Csopakon. Tamás Ervin elmondta, nem régi bo­rászdinasztia az övék, pedagógus édesapja nyugdíjasként vágott bele Csopakon. Csak a saját szőlőjükről készítenek bort, méghozzá természetes borokat, úgy, ahogyan 100 vagy 200 éve készültek. Nem bioborászok, de igyekeznek környe­zet- és madárbarát szőlőművelést folytatni, hiszen „a madarak ingyen napszámosok”. A borkatalógusokban mindig magasra pontozzák boraikat, hozzájutni egy-egy palackjukhoz azonban nem könnyű, hiszen évente mindössze 5-6 ezer darabot forgalmaznak. Tamás Ervin szerencsés ember: „Ugyanúgy tudok gyönyörködni abban, ha elkészítek egy fotót, vagy ha egy-két sor szőlőt meg­műveltem, és látom a munkám eredményét.” (me) Bächer Iván és Grendel Lajos (Vándor Dóra felvétele)

Next