Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-16 / 112. szám, csütörtök

20 Iskola utca ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 16. www.ujszo.com A POSTA HOZTA Selyés gimnazisták sikere Nagyváradon Különböző versenyeken való részvétel gyakran alkalmat ad az utazásra, idegen vagy addig nem látott tájak felfedezésére. Viszont ezek az élmények sok­kal maradandóbb élményt nyújthatnak, ha az ember mé­lyebben foglalkozik az adott te­rület történetével. Minden épü­lethez fűződik egy történet, minden várromhoz köthető egy ostrom, minden utcának megvolt a maga jelentősége.­­ Iskolánk három tanulójának - magamat is beleértve -, illetve a felkészítő tanár úrnak sikerült is egy ilyen élményben része­sülniük. Váradra utaztunk, ahol részt vettünk az Erdély arany­koráról szóló történelemverse­nyen. Az utazás hosszú és fá­rasztó volt, érkezés után csak le­rakodni volt időnk, rögtön vá­rost nézni vittek minket. Elsőd­leges céljaink a Bethlen Gábor által építtetett Bethlen-bástya és a váradi vár voltak. Rövid törté­nelmi áttekintés meghallgatása, egy diavetítés megtekintése és a vár jelentősebb termeinek szemrevétele után szabadon nézelődhettünk a városban. Maga a verseny másnap zaj­lott. Tíz fordulóból állt, a fel­adatok között szerepeltek az előző napi városnézésről szóló kérdések is. Csapatunk többé­­kevésbé sikeresen vette az aka­dályokat, s bár többször vitába keveredtünk a helyes megoldá­sokat illetően, mégis sikerült jó teljesítményt nyújtanunk. Ezt a végeredmény is alátámasztotta, mivel a versenyző tizennégy csapat közül az első helyen vé­geztünk. A verseny jó alkalmat adott arra, hogy közelebbről megis­merkedjünk más magyar ki­sebbségekkel, történetükkel. A szervezők is kitettek magukért, a programok érdekesek voltak és a társaság is kellemes volt. Mindezek mellett meg kell em­lítenem azt is, hogy idén még egyszer vissza fogunk térni Vá­radra - az első három helyezett ugyanis egyebek közt kirándu­lást nyert, amelynek keretében fel fogjuk keresni azon helysé­geket, amelyek Bethlen nevé­hez köthetők. Koncz Krisztina II. A Selye János Gimnázium A dunaszerdahelyi Akk­reditált Tehetségpont­ként működő Kodály Zol­tán Alapiskolában már hagyománya van a képzőművészeti tehet­séggondozásnak, erről tanúskodnak verseny­­eredményeink is. FODOR MÁRIA Még csak májust írunk, de már most is rengeteg, említésre méltó eredménnyel büszkél­kedhetünk. Ebben az évben az eddigieknél is több versenybe neveztük be tehetséges diákja­inkat, és nemcsak kerületi, ha­nem országos és nemzetközi sikereket is elkönyvelhetünk. Talán az utolsó három ver­senyeredményre vagyunk a legbüszkébbek: Nagy Fanni 8. évfolyamos tanulónk nemré­gen Budapesten különdíjat ve­hetett át a Mindszenty-pályá­­zatra beküldött munkájáért. Mézes Gergő másodikos kisdi­ákunk március végén, a Szlo­vák Posta által kiírt Legszebb karácsonyi rajz elnevezésű or­szágos versenyre beküldött munkája bekerült a három leg­jobb közé. A több mint 5700 rajz közül a szervezők az első három helyen végzettek mun­káját, így Gergőét is táblagép­pel jutalmazták. A március hónap mozgalmas volt, hiszen több versenyre is készültünk egyszerre. Erre a hónapra Tehetségnapot szerveztünk az alsó tagozatos is diákjaink részére, akikre érde­kes, mindamellett komoly fel­adat várt. Különféle techniká­kat tanulhattak a nap folya­mán, és mivel éppen ekkor kap­tunk egy felhívást a Szlovák Környezetvédelmi Minisztéri­umból, összekötöttük a tanu­lást a képzőművészeti ver­sennyel. Két téma közül vá­laszthattak a versenyzők, az egyiket a víz napja ihlette, a másik pedig egy hozzánk közel álló téma volt: a bősi vízierőmű által nyújtott lehetőségeket kellett megrajzolni gyerek­szemmel. A nap folyamán szebbnél szebb munkák készül­tek, szinte valamennyit elküld­tük a szervezőknek, hiszen az első tíz legszebb munkát a ver­seny­kiírói tablettel jutalmaz­ták. Fantasztikus végeredmény született, a beküldött munkák készítői közül három diákunk meghívást kapott Pozsonyba, ahol ünnepélyes keretek között részt vehettek a kiállítás meg­nyitóján, és a meghívottak, Sztojka Letícia, Jankovich Vik­tória és Orbán Zsuzsanna egy­­egy tablet boldog tulajdonosai­vá válhattak. Mindezek az eredmények is bizonyítják, hogy iskolánkon igényes, komoly művészetok­tatás folyik, nagyon sok diák lá­togatja a délutáni rajzkörein­ket is. Ezeken az órákon nem­csak újszerű képzőművészeti technikákkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők, hanem já­tékos formában fejlesztjük a vi­zuális megismerő, befogadó- és alkotóképességüket. Célunk a tanulók látáskultúrájának megalapozása egészen kicsi kortól. Fontosnak­ tartjuk to­vábbá azoknak a képességek­nek, készségeknek a fejleszté­sét, ismereteknek az átadását, amelyek a vizuális kommuni­káció magasabb szintű műve­léséhez, a kreativitás fejleszté­séhez szükségesek. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek nem képesek figyelni az órákon, nem tudnak hosszabb ideig koncentrálni. A rajzórák ezekre a hiányossá­gokra is megoldást jelentenek. Ezeken az órákon a gyerekek megtanulhatják a kitartást, a koncentrációt, hiszen a megfe­lelő óraszervezés alkalmas mindezek fejlesztésére. Koope­ratív órák szervezésével pedig lehetőséget adhatunk a diá­koknak arra, hogy figyeljenek egymásra, megbecsüljék a má­sik társ munkáját, ráirányíthat­juk a figyelmüket, hogy érde­mes a többi diáktól tanácsot kérni, hiszen ezeknek az órák­nak a lényege éppen abban rej­lik, hogy a gyerek csak társai közreműködésével kerül köze­lebb a célhoz. Egy nemrégen megjelent ta­nulmány szerint a rajzfoglal­kozások nagyon sok kihaszná­latlan lehetőséget kínálnak a felzárkóztatás és a személyi­ségfejlesztés területén. A gye­rekek alkotó tevékenységének kibontakoztatása alkalmat ad­hat a szabadidő hasznos eltöl­tésére, illetve fontos szerepet tölthet be a hagyományőrzés­ben és a kultúránk fejlesztésé­ben is. Vizuális nevelés és tehetséggondozás a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskolában Büszkék az eredményeikre Közös kép Ady Endrével és a Holnap alapítóival (Fotó: SJG) Sztojka Letícia, Jankovich Viktória, Orbán Zsuzsanna és kísérőjük a pozsonyi kiállítás megnyitóján (Fotó: KZAI) Sok-sok érdekes programot kínált az alsó tagozatos gyerekeknek az olvasás megszerettetését célul kitűző, jó hangulatú rendezvény Kukurikú Mesefesztivál a felsőszeli alapiskolában JAKUBECZ MÁRTA A közelmúltban különleges napra virradtak a Széchenyi István Alapiskola alsó tagoza­tos tanulói Felsőszeliben. Ek­kor valósult meg az iskolában az első mesefesztivál, amelyre a gyermekek a tanító nénik irá­nyításával már régóta készül­tek. Az olvasás megszeretteté­sét elősegítő program a Miku­lás-nap óta zajlik az alsó tago­zaton. A kisgyermekek minden szerda reggel a tanítás előtt egy mesét hallgattak meg valame­lyik tanító néni tolmácsolásá­ban, majd ehhez a meséhez rö­vid foglalkozások is kapcsolód­tak. A Kukurikú Mesefesztivál gazdag programjával ezt a me­seolvasási sorozatot zárta, an­nak záró rendezvénye volt. A fesztivál a reggeli iskolai csengőszóval vette kezdetét, amikor is a negyedikes Benczes Zoltán a gyerekek képviseleté­ben jelképes aranykulcsot vett át az iskola igazgatójától, Lász­ló Ildikótól, hogy kinyithassák a Meseországgá varázsolt iskolát. A folyosó bejáratát a kulcs tágra nyitotta, a varázslat megtörtént: Meseországgá berendezett színháztér és zenés köszöntő fo­gadta az ide belépőket. Először az elsősök, majd a harmadikosok adtak elő egy-egy mesét dramatizált változatban Pónya Zsuzsanna és Rakoncza Éva vezetésével. Az elsősök az Eltáncolt papucsok című mesét mutatták be bábok segítségével, a harmadikosok pedig Az öreg­ember és a pokróc című mesét játszották el. A sikeres meseelő­adások után a gyermekek Simkó Mária vezetésével kakasos népi játékokat tanultak. Ezt követően ismét meseelőadások következ­tek Blazsek Beáta és Szalai Gyöngyi vezetésével. A másodi­kosok a Kiskondás című mesét mutatták be nagy átéléssel, a negyedikesek pedig a Furulyás Palkót adták elő az iskolatársa­iknak zenés, táncos kísérettel. Igazi lakodalmi hangulatot, ün­nepet teremtettek előadásuk­kal, melyet vastapssal köszönt meg a nézőközönség. László Il­dikó igazgatónő nem érkezett üres kézzel az iskola kis tanulói közé, megdicsérve meseelő­adásaikat, okleveleket, trikókat és piros mézeskalácsszíveket osztott szét a gyermekeknek. Miután a gyermekek már egész lelkükkel Meseország­ban jártak, hiszen teljes szívvel beleélték magukat a szebbnél szebb mesékbe, maga Mese­tündér toppant be közéjük, és háromféle foglalkozást hirde­tett meg számukra Ezüsterdő, Aranyerdő és Gyémánterdő helyszínein. Az Ezüsterdőben varázspálcát lehetett készíte­ni, meseposta-képeslapokat írni és festeni. A kicsik munká­ját itt Blazsek Beáta, Mészáros Márta gyakornok és Simkó Mária irányították. Az Arany­erdőben Rakoncza Éva és Sza­lai Gyöngyi vezetésével volt koronakészítés, mesefotó és mesekirakó. A Gyémánterdő meseszőnyeg szövését, mese­házikók segítségével címek és szereplők párosításait, vala­mint várak kirakását kínálta a legkisebbeknek, akiknek munkáját Puskás Margit és Pónya Zsuzsanna segítették. A Kukurikú Mesefesztivál a királykisasszonyokká és király­fikká lett gyermekek közös énekével zárult. Erről a mese­­délelőttről gyermek és felnőtt egyaránt elmondhatja, hogy lé­lekben kirándulást tett Mese­országban, ahol örömmel él­hette át, hogy mindig az igaz­ság győzedelmeskedik, és a jók még jobbakká válhatnak. Az elsősök az Eltáncolt papucsok című mesét mutatták be (A szerző felvétele)

Next