Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-28 / 251. szám

www.ujszo.com | 2019. október 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR MÁRIUS KOPCSAY M íg a csehek és a szlo­vákok november 17- én ünneplik a kom­munista rendszer összeomlásának kezdetét, Magyar­­ország számára egy ilyen fontos dá­tum október 23-a. Csehszlovákiában 1989. november 17-én kezdődött az egypártrendszer összeomlása és az­tán néhány hónap alatt be is fejező­dött, Magyarországon ez sokkal hosszabb folyamat volt. Bizonyos szempontok alapján azt is mondhat­juk, hogy 1956. október 23-án vette kezdetét a magyar forradalommal, amit aztán a szovjet hadsereg vérbe fojtott, vezetőjét, Nagy Imrét pedig 1958-ban kivégezték. A leszámolás sokkal véresebb volt Magyarorszá­gon, mint nálunk 1968-ban. Az új vezető, Kádár János szovjet tankkal érkezett vissza Budapestre, a romos fővárosba, az emberek pedig kollaboránsnak tekintették. Különös, hogy kicsit nagyobb függetlenséget sikerült elérnie Moszkvától, a többi szocialista állammal összehasonlítva - beleértve Csehszlovákiát is. Egy idő után megjelentek a nyugati cik­kek a magyar boltokban, fellendült az idegenforgalom, a Kádár-rendszer, más nevén a gulyáskommunizmus részben a gasztronómiára épült. Aki a szocialista táborból járt akkoriban Magyarországon, azonnal látta és érezte a különbséget. Aztán jött Gorbacsov és a Szov­jetunió egyre halmozódó gazdasági nehézségei, melyek következtében megkezdődött a rendszer szétesése. Magyarország ekkor is előrébb járt, mint Csehszlovákia, melynek kom­munista vezetése a legortodoxabbak közé tartozott a keleti blokkban, és még kozmetikai változtatásokra sem volt hajlandó. Hihetetlennek tűnt, hogy 1987-ben már formálódtak Magyarországon az ellenzéki pártok, Pozsonyban és Prágában viszont még vízágyúkkal öntözték a tüntetőket. Az egyik vezető magyar kommunista politikus, Pozsgay Imre pedig már akkor kijelentette egy japán lapnak: Elejétől fogva megkérdőjelezhető volt, hogy megfelelően gyakoroljuk­­ a hatalmat. Most már világos, hogy akadályozta a gazdasági, és az egyén fejlődését is. Éppen az osztrák-magyar határon kezdett ledőlni a vasfüggöny, és megindultak a keletnémet menekül­tek nyugatra - ez volt a berlini fal le­omlásának kezdete is egyben. A mi bársonyos forradalmunk előtt egy hónappal Magyarország új alkot­mányt fogadott el, amely felszámolta az egypártrendszert, biztosította az emberi jogokat az állampolgároknak, lefektette a parlamentáris demokrá­cia és a piacgazdaság alapjait. Most viszont a négy visegrádi or­szág lakossága mintha önként mon­dana le a kiharcolt szabadságról és a demokráciáról - populista, sőt auto­­riter kormányok javára. Egy új fo­lyamat kezdetén vagyunk? Oroszor­szág, az Egyesült Államok, sőt Tö­rökország lesz a példa? Vagy megmaradunk európainak Európában, a szabadság és az emberi jogok oázisában? Ehhez viszont vissza kellene térnünk a harminc év­vel ezelőtt hirdetett eszmékhez és ér­tékekhez. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa • •Önként mondunk le a kivívott szabadságról? Október 23 után, november 17 előtt Előrehozott választással súlyosbíthatják az elhalasztott brexitet (Lubomír Kotrha karikatúrája) Vizsgálják az ukrán nyelvtörvényt Ukrajnában folytat vizsgálatot az Európa Tanács Velencei Bizottságának küldöttsége a nyáron életbe lépett, vitatott ukrán nyelvtörvénnyel kapcsolatban - írta az Ukrajinszka Pravda. A vizsgálat után a Velencei Bizott­ság véleményt készít a törvény vég­rehajtásáról, amelyet várhatóan de­cemberi ülésén fogad el a testület. A küldöttséget fogadta Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettes, a tárca tájékoztatása szerint azt állítot­ta, a törvényt az ukrán alkotmánynak megfelelően fogadták el, külföldi ta­pasztalatok, valamint a Velencei Bi­zottság korábbi ajánlásai alapján. Bodnár szerint a törvény nemcsak humanitárius szempontból fontos, hanem biztonsági szempontból is az Ukrajnát Oroszország részéről érő agresszió miatt. Azt is kijelentette, Ukrajna őslakos népei és nemzeti ki­sebbségei nyelvi jogait a nemzetiségi törvény biztosítja majd. Az ukrán államnyelvről szóló tör­vényt sietve, még az új államfő, Vo­­lodimir Zelenszkij hivatalba lépése előtt, április 25-én fogadta el az előző parlament. Petro Porosenko leköszö­nő államfő május 15-én alá is írta. A jogszabály ellen hevesen tiltakoztak főként a Moszkva-párti parlamenti képviselők, és felülvizsgálatért az al­kotmánybírósághoz fordultak. Tilta­koztak ellene a kárpátaljai magyar szervezetek is, mert felszámolja a ki­sebbségek eddigi nyelvi jogait, a tör­vény ugyanis a magánbeszélgetése­ket és a vallási szertartásokat kivéve mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát, ezenfelül jogi fe­lelősségre vonást is kilátásba helyez. Zelenszkij még áprilisban, a tör­vény megszavazásakor ígéretet tett, hogy hivatalba lépése után megvizs­gálja a nyelvtörvényt abból a szem­pontból, hogy tiszteletben tartja-e minden állampolgár jogait. (MTI) 7 Ötpárti végjáték SZILVÁSSY JÓZSEF A szlovákiai magyar politikusok talán még jó sokáig tár­gyalgatnának, ha nem közelegne vészesen november vége, amikor le kell zárni a jelöltlistákat a február végén esedé­kes parlamenti választás előtt. Lépni kell hát, vállalni a fe­lelősséget, méghozzá mielőbb. Kétféle forgatókönyv körvonalazódik. Az egyik az ötpárti kiegye­zés, amely a legnagyobb esélyt jelentené az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépésére. Ezért tűnt pragmatikusnak az MKP Országos Ta­nácsának legutóbbi útmutatása, hogy „a két meghatározó párt, az MKP és a Híd megegyezése jelentse az alapot közösségünk összefogására”. Ilyen irányelv alapján a két fél közös választási pártról, egységes, más politikai szubjektumok számára is nyitott jelöltlistáról fogadott volna el j­avaslatot. Ám ezt a tervezetet végül az MKP elnöksége elutasította. Megváltozott a politikai helyzet - erre hivatkozott az MKP- elnökség, az Összefogás belügyminisztériumi bejegyzésére utalva. Holott rég tudni lehetett, hogy arra előbb-utóbb sor kerül. Sokkal in­kább arról van szó, hogy a tagság és a járási szervezetek többsége késztette politikai bukfencre azokat, akik kivajúdták a Híddal a meg­egyezést. A Híd úgy reagált, hogy az elutasítás egy történelmi esély elszalasz­tása, ami tíz év sikertelen próbálkozásai után jó alapot jelenthetett vol­na a politikai árkok fokozatos betemetésére. A múlt pénteki, ötpárti egyezkedésen aztán újra igazolódott: nem lesz egyszerű szót érteni. A Magyar Fórum megalakulása óta ismétel­geti, hogy a jelenlegi kormánypárttal nem lehet gyökeres politikai változásokat kivívni, ezért a Híd elfogadhatatlan partner számára. Legfeljebb néhány képviselője lehet kivétel, állítja újabban volt párt­társairól Simon Zsolt. Az Összefogás is a kormányváltás érdekében jött létre. Számukra három hidas és állítólag egy MKP-s politikus sza­lonképtelen. Az MKP vezetői pedig végre leszögezték, hogy a Smer­­rel, a Szlovák Nemzeti Párttal és Marián Kotleba újnácijaival semmi­lyen körülmények között nem közösködnek. Eddig ők nem kádereztek. Múlt pénteki sajtónyilatkozatukban vi­szont már szintén meglebegtették, hogy az ötpárti együttműködés sze­mélyi konzekvenciák nélkül nem valósulhat meg. Mindannyian a hi­teles érdekképviselet jelszavával főleg Bugár Bélát szeretnék leléptet­ni a politikai porondról. Részben érthető követeléseknek hangot adva, részben saját politikai pecsenyéjüket sütögetve, részben pedig azokat követve, akik az interneten, a közösségi hálókon nyilvánulnak meg, olykor fröcsögve. Tény, hogy a rossz döntések, elsősorban ama hírhedt harmadik mondat miatti politikai felelősség valóban a Híd elnökéé, de ez a súly nemcsak őt terheli, hiszen minden lépésről az illetékes pártszervek döntöttek. Emiatt vitatható a szelektálás. Teljesen indokolt csak akkor lenne Bugár azonnali távozása, ha bebizonyosodna személyes érin­tettsége a Gorilla-ügyben vagy a Kocner-féle fertőben. Ha a Híd végleg elutasítja partnerei követeléseit, akkor végérvénye­sen kútba esik a remélt egység. Legalábbis kétpólusú marad a hazai magyar politika. Érvényesül az a forgatókönyv, mely szerint az egyik térfélen az Összefogás-MKP-Magyar Fórum sorakozhat fel, civil szervezetek képviselőivel, bár még kérdéses, milyen listán. A másik térfélen valószínűleg a Híd, az MKDSZ, talán roma, ruszin és valami­lyen kisebb szlovák párt. Megkezdődik az egymásra mutogatás, vélt bűnbakok megbélyegzése. Borítékolható az újabb gyűlölködő kam­pány, mely során az MKP-s oldalt ismét erőteljes budapesti hátszél se­gítheti. A szlovák politikusok és a média már most azzal riogat, hogy tér­nyerésével Orbán Viktor megerősítheti befolyását Dél-Szlovákiában, netán a pozsonyi parlamentben is. Ezért is igyekszik néhány szlovák párt szirénhangokkal a saját táborába csalogatni a hazai magyar vá­lasztópolgárokat. Ők pedig február végén kiállítják a jelenlegi helyzetért és az elsza­lasztott lehetőségekért felelős politikusaink bizonyítványát. FIGYELŐ Nős férfi is lehet részidős pap Megszavazta a vatikáni Amazonas-szinódus azt a javas­latot, hogy nős férfiak is lehesse­nek papok Amazónia eldugott vi­dékein. Az Amazonas-térség 184 vokso­lásra jogosult püspöke közül 128 szavazott igennel a reformra, míg 41 ellenezte. A javaslat Ferenc pápa elé kerül, hogy fontolóra ve­gye elfogadását. A cölibátus rész­leges feloldásának kezdeménye­zése csupán az egyike, ám a leg­jelentősebb azok közül az ügyek közül, amelyeket a szinódus 120 paragrafusos záródokumentumá­ban a pápa elé terjeszt. Amazónián kilenc ország és mintegy négyszáz etnikai csoport osztozik. A 7,8 millió négyzetki­lométeres terület falvainak 85 százalékában a hívek nem jutnak el hetente misére, de akad olyan vidék, ahol éveken át nincs szer­tartás, mert nagyon kevés a pap. Ezért merült fel, hogy „hitéletük­ben hiteles, példás családi hátterű, akár gyermekes világi férfiak” mutathassanak be misét. Felszen­telésük után részidős papi szolgá­latot végezhetnének, saját világi munkájuk mellett látnák el az egyházi feladatokat egy közös­ségben. (MTI)

Next