Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-09 / 84. szám

www.ujszo.com­­ 2020. április 9. ISKOLA UTCA Selyés diák a karanténból A Selye János Gimnázium másodikos diákjaként volt egy megszokott, működő, valamelyest magamnak kialakított napirendem. Reggel korán kelek, nagyjából 40 percet ülök a buszon, beülök az is­kolapadba, 6-7 tanítási óra után ki­sétálok a gimiből, és ha úgy alakul, a barátaimmal beülünk valahová, majd hazamegyek, elkészítem a há­zi feladatokat, tanulok, és nagy vo­nalakban másnap minden kezdődik elölről. A jelenleg kialakult helyzet szinte mindenkinek teljesen felborította a rutinját, ez alól mi, a diákok sem számítunk kivételnek. Ami megma­radt számunkra, az a tanulás és a há­zi feladatok megírása. A tanáraink nem mindig köteleznek minket a visszajelzésre, és úgy gondolom, ez is amolyan „lecke” lehet a számunk­ra. A legfőbb tananyagok a felelős­ség, az önállóság, az egymásra való figyelés és természetesen egymás segítése. Ezek olyan alapvető szük­ségletek napjainkban, melyek nél­kül nem működhetne az online munka. Meg kell értenünk, hogy ez a helyzet mindenkinek új, a legjobb képességeink szerint kell segíte­nünk a diáktársainknak és tanára­inknak is, ahol csak tudunk. Együttműködés nélkül nehezen fo­gunk boldogulni ezekben az idők­ben. Tekintettel kell lennünk arra, hogy egy bizonyos tanárnak nem mi vagyunk az egyetlen osztálya, vi­szont ennek a tolerancián alapuló bizalomnak működnie kell kölcsö­nösen is. Szintén megnehezítette a munkát, hogy rengeteg irányból kaptuk az információkat, tananya­gokat, és - ahogy már ezt sokan em­lítették előttem is - egyszerűen el­veszítettük a fonalat a sok beérkező üzenet között. Edupage, Google Classroom, Facebook, Messenger... az utolsó kettőben pedig még külön­böző csoportok is létrejöttek. Sze­rencsére úgy tűnik fel, ez a problé­ma lassan megoldódik, hiszen - bár még próbaidő alatt - a Selye János Gimnáziumban bevezettük a Goog­le Classroom egységes használatát, így minden tantárgyból egy platfor­mon folyik az információcsere tanár és diák között. Bár a gimi eddigi másfél éve alatt minden bizonnyal összeszedettebb lettem, egy kissé még mindig hajla­mos vagyok a szétszórtságra, éppen ezért már az elején bevezettem né­hány új szabályt, amelyekhez a saját érdekemben igyekszem tartani ma­gamat. Például minden beérkező in­formációról képernyőképet készí­tek, és ezeket a telefonom galériá­jában tantárgyak szerint mappákban tárolom, valamint listát írok az el­végzendő feladataimról. Miután egy feladatot elvégeztem, kitörlöm a mappából a képet, a listáról pedig kihúzom a feladatot. Nem nagy ta­lálmány, de egyszerű, éppen ezért nagy segítség a dolgaim rendszere­zésében. Az osztályon/csoporton belüli együttműködés szintén óriási segítség tud lenni, szerencsére ez nálunk gördülékenyen működik. A karantén előtt a hétköznap dél­utánokat leginkább önképzéssel és a barátaimmal töltöttem. Aktív tagja vagyok két színjátszó csoportnak, a diákönkormányzat elnökeként pe­dig sok időt töltök a bálok és külön­féle akciók megszervezésével. A mostani helyzetben természetesen meg sem fordult a fejünkben a bál szervezése, más akciók szintén hát­térbe szorulnak, a karantén végéig biztosan, hiszen semmi konkrét in­formációt nem tudhatunk a közel­jövőről. Azt viszont elmondhatom, hogy a DÖK tagjai nem feledkeztek meg teljesen a diákságról, a csopor­ton belül még most is folynak kisebb­­nagyobb meglepetések előkészüle­tei, melyekkel igyekeznénk feldob­ni az otthoni munkát is. Az érmünknek természetesen nem csak egy oldala van, a javarészt ne­gatív dolgok mellett felbukkannak pozitívumok is. Nekem személy szerint sokkal több szabadidőm van, több időt tudok a családommal töl­teni, valamint az egyik kedvenc hobbimra, az önművelésre. Sokat olvasok, sétálok a kertben, zenélek. Ahol csak lehet, próbálom érdekes­sé, színessé tenni az otthonmara­dást, hiszen a bezártság nem tesz jót az ember mentális és fizikai egész­ségének sem. A legfontosabb dol­gok, amelyekre ezekben az időkben hagyatkozni tudunk, az emberi kap­csolataink, amiket most nem szabad hagynunk elveszni. Természetesen a családtagjainkra kell a legtöbb fi­gyelmet fordítanunk, hiszen a 21. században hajlamosak vagyunk egész napokat a telefonunkba bújva tölteni, nem figyelni egymásra, csak létezni egymás mellett. Igyekszem a barátaimmal is minél többet beszél­ni telefonon, nem szeretnék nagyon elszokni a hangjuktól. A videóhí­váshoz csatlakozva az eddigi ott­honmaradásom egyik fénypontja egy virtuálisan megtartott szlová­kóra volt. Mindenki örült egymás­nak, a tanárnőnek, és megható volt látni, hallani, hogy ő is örült nekünk. Úgy gondolom, nem feltétlenül csak a saját nevemben beszélek, amikor azt mondom: hiányzik az is­kola. Minden bizonnyal rengeteget fogunk még tanulni egymástól, le­het, hogy ilyen „kényszerhelyzet­ben” nemcsak másokat, hanem ma­gunkat is jobban megismerjük. Nem győzzük hangsúlyozni, ez a helyzet mennyire rendkívüli és új mindenki­­ számára, viszont—még ha most nem tűnik is olybá - az élet megy tovább, és bár merem mondani, történelmet élünk, túl leszünk ezen is! Addig is egy francia művész, Henri Matisse szavaival zárnám rendhagyó él­ménybeszámolómat: „Aki hajlandó körülnézni, mindenütt meglátja a virágokat.” Mikulec Amina, 2.B a Selye János Gimnázium diákönkormányzatának elnöke Mikulec Amina (Fotó: M. A. archívuma) 119 Távoktatás vagy sem? készítése, esetenként különböző feladatok megoldása. BESZÁMOLÓ Iskolánkban, a Füleki Gimnázi­umban a rendkívüli helyzet szülte általános gyakorlattól eltérően va­lós idejű online tanítás zajlik. Er­ről még az igazgatóságunk dön­tött, egyebek mellett iskolánk­­ szubjektíve - jó technikai és in­formatikai irányultsága miatt is, de nagy szerepet játszott a döntésben az is, hogy pár tantárgy tananyaga részben digitalizálva volt. Ennek is köszönhető az, hogy ugyan az átállás nem volt mentes kisebb-nagyobb problémáktól, de utólag viszonylag sikeresnek mondható. Az oktatás menete Az egyenként félórás tanórákat a hétköznapokon tartjuk meg: míg az első reggel nyolc órakor kez­dődik, az utolsó - a hatodik - leg­később délben végződik. Érdemes leszögezni, hogy napi hat óra a maximális óraszám, általában négy-öt órát osztanak ki. A diákok egy nyilvános excel táblázat for­májában láthatják az aktuális hétre érvényes órarendjüket. Az órákat egy Skype-hoz hasonló, online kommunikációs felületen bonyo­lítjuk le. Legtöbbször a tanterv szerint haladunk, és folytatjuk a hagyo­mányos értelemben vett tanulást, új tananyagokat veszünk, ismét­­lünk. Az óra végén általában meg­kapjuk a házi feladatot, ami a leg­többször jegyzet vagy beszámoló Platformok Az órák lebonyolítására alapve­tően két különböző programot használunk, a Google Meetet és a­­ Microsoft Teamset. Egyik prog­ram sem ingyenes, de ingyenes használatukat az iskolánk biztosít­ja a tanárok és a diákok számára. Az említettek mellett igénybe vesszük a Moodle és az Edupage felületét is, melyek közül az utóbbi általában a digitális napló szerepét tölti be - a tanárok ezen a rendszeren keresz­tül vezetik a diákok érdemjegyeit és hiányzásait, míg a diákok itt ér­­­­tesülhetnek a helyettesítésekről, tanulmányi előremenetelükről és az őket érintő hírekről is. Tapasztalatok Az igazat megvallva, van né­hány dolog, amit még csiszolni kellene: ilyen például az egyes tantárgyak óraszámának igazsá­gos meghatározása, vagy a taná­rok által kiadott feladatok és mun­kák „egészséges mennyiségének belövése”, bár ezek könnyen kor­rigálhatók. Összegezve: szerintem az iskolánkban jelenleg folyó ok­tatás formája egy egészen jó al­ternatívát kínál rövid távra, ugyan a hagyományos oktatás effektivi­­tását és színvonalát soha nem lesz képes elérni, bár ezt nem is vár­hatjuk el tőle, hiszen a jelenlegi helyzetet is a kényszer szülte. Kovács László, a Füleki Gimnázium tanulója A Füleki Gimnáziumban jelenleg folyó oktatás formája egészen jó alter­natívát kínál rövid távra (K­ L archívuma) -> Vasárnapolvasmány Vendégünk a Disznó írója­ ’ I . Soltész Ari>»*­Ty­­­ , Jfc, és Hanga, a kétnyelvű * testvérek Lesz-e a jövőnknekl melléklet +17 oldalon NEM igazságra bosszúra VÁGYUNK Mondja ezt a kassai születésű Soltész Árpád oknyomozó újságíró, akinek nevéhez fűződik minden idők legnagyobb szlovák filmsikere, a Disznó. Előre látta, meddig volt képes elmenni az alvilági alakokkal összefonódott államvezetés, és hogyan jutott el ez a gátlástalan csa­pat Ján Kuciak és jegyese meggyilkolásáig. Mindent, amit oknyomozó újságíróként megtudott, de bizonyíték híján nem írhatott meg, felhasz­nált a könyvében. Mit gondol most, Igor Matovic kormányáról? Miért a populizmus és a szélsőségesség irányába megyünk? Visszatérhet még Fico a nagypolitikába? Miért nem tudnak elegánsan távozni a politikusaink? Mi a megoldás a korrupció burjánzása ellen? ► Krízisvezér: Lesz VASÁRNAP a járvány után? Huncík Péter nagyvonalú kezdeményezése Két héten keresztül kapható a húsvéti dupla szám! V­ásárnál)

Next