Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-21 / 116. szám
www.ujszo.com I 2020. május 21. KÖZÉLET SZALAY HAJNALKA Pozsony. Az enyhítő rendelkezéseknek köszönhetően tegnaptól az éttermek belső helyiségeiben is kiszolgálhatják mér a vendégeket, de a mozik is vetíthetnek, legtöbb száz embernek egy teremben. Kinyitottak a plázák is, de a fővárosban egy ideig még biztos nem élvezhetünk minden szolgáltatást. Március óta tegnap volt lehetőség először plázázni, de a fővárosban viszonylag kevesen töltötték idejüket az újra megnyílt bevásárlóközpontok valamelyikében. A nagyobb üzletekben szinte elvesztek a vásárlók, de a kisebbek előtt sem álltak sorban. Sötét mozivászon Azoknak, akik tegnap estére már mozizást terveztek, csalódniuk kellett. Sőt, valószínűleg még a következő napokban is várniuk fog kelleni. Sem a legnagyobb, hazánkban működő mozihálózat, sem a kisebb, pozsonyi mozik nem vetítettek még tegnap este függetlenül attól, hogy száz főig erre már lehetőségük volt. „Nincs is mit játszanunk” - mondta érdeklődésünkre egy pozsonyi plázában működő mozi egyik alkalmazottja, aki épp szalagkordonokkal zárta le a mozi bejáratát. Hiába érdeklődtünk, nem tudta megmondani, mikortól várható, hogy újra filmet vetítsenek. „Egyelőre az egész hálózat zárva van” - tette hozzá. Messze még a telt ház Tegnap az éttermeknek már lehetőségük volt arra, hogy a belső termeikben is vendégeket fogadjanak. Bár a teraszokon érvényes szigorú szabályokat a benti helyiségekben is be kell tartani, lényegesen több bevételre tehetnek szert így, mintha csak a kinti részeket üzemeltetnék. Ennek ellenére sok étterem még nem engedett vendégeket a belső helyiségekbe. Az egyik legnagyobb pozsonyi étterem például teljes területének csupán töredékét használja ki. A vendégeknek a nyári teraszon található 10-12 asztalon kívül csak a bejárathoz közeli helyiségben van lehetőségük leülni. És hogy megérie nekik mindez? „Lassacskán” — mondta az egyik pincér. Az, hogy az éttermek nem üzemelnek teljes kapacitással, nem meglepő. A belvárosi éttermek bevételének jelentős része külföldi turistáktól származik, a határzár miatt viszont még egy jó ideig biztosan nem térnek vissza a fővárosba. Nem csoda tehát, hogy az éttermek egy részét épp most építik át, vagy csak egyes részeikben zajlik kiszolgálás. És úgy tűnik, ezt egyelőre még az emberek sem bánják: fővárosi barangolásunk során ugyanis azt tapasztaltuk, a vendégek még ott is előnyben részesítették a kinti asztalokat, ahol volt lehetőség bent leülni. Igaz, döntésüket valószínűleg nagyban befolyásolta a kellemes időjárás is. A kisebb vendéglátóipari egységek ráadásul mindent megtesznek a vendégekért: egy belvárosi cukrászda alkalmazottja például ingyensüti osztogatásával próbálta magához csábítani az embereket. Új biznisz A koronavírus-járványt az utcán élők is megérezték. Egy újságot áruló hajléktalan elmondta, az utóbbi napok nekik is kedveznek, de az ő munkájuk normál esetben sem egyforma. „Egyszer jobb, máskor rosszabb” - mondta. Hozzátette, eddig számára a februári hónap volt a legjobb. Van, aki a járvány okozta helyzetben az új üzleti lehetőséget látta meg, és triciklikből kezdett - állítása szerint - minőségi maszkok árulásába ott, ahol ilyenkor már régóta a szuveníreket árusító bódéknak kellene nyitva lenniük. Szuvenírek helyett szájmaszkok Tegnaptól már a megálmodott tetoválást is be lehet fejezni (TASR-felvétel) A fővárosi plázákban tegnap csak néhány ember lézengett (A szerző felvétele) I 3 A Benes-dekrétumok még 75 év után is problémát okoznak CZÍMER GÁBOR Az állam a Benes-dekrétumok alapján annak ellenére is elkobozná egy magánszemély földjét, hogy az európai emberjogi törvényszék kimondta, a szlovák bíróságok igazságtalanul jártak el a földtulajdonossal szemben. A vagyonelkobzás alapja, hogy az illető felmenői magyarok voltak. Pozsony. A szlovák igazságügyi minisztérium a honlapján nyilvánosságra hozott közleményében elismeri, hogy a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága kedden elmarasztalta Szlovákiát, mert az Állami Erdőgazdaság (Lesy Slovenskej republiky) a Benesdekrétumokra hivatkozva akar elkobozni egy magánszemély tulajdonában lévő 35 hektárnyi erdőt. Érdekes módon a közlemény nem nevezi meg a magyarokat és németeket jogaiktól megfosztó 75 évvel ezelőtti dekrétumot, csak „1945-ből származó kormányhatározatként” hivatkoznak rá. Az igazságügyi tárcára máskor azonban jellemző, hogy a jogszabályokat teljes nevükön említi. Az állami erdővállalat által hivatkozott dekrétum pontos neve így hangzik: „A Szlovák Nemzeti Tanácsnak a 104/1945 számú, a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által birtokolt mezőgazdasági tulajdonnak a konfiskálásáról és gyorsított szétosztásáról szóló határozata.” A kormánynak lépnie kell Fiala-Butora János, a strasbourgi emberjogi perek szakértője, aki a jelen nemzetközi ügyben a magánszemély oldalán megbízott szakértőként vett részt, elmondta, az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése nyomán a szlovák kormánynak is lépnie kell. A jogász szerint az igazságügyi minisztériumnak strasbourgi döntés nyomán elő kellene készítenie a nemzetközi törvényszék által kifogásolt szlovák jogi intézmény, a főügyészi felülvizsgálati kérelem megváltoztatására vonatkozó törvénymódosítást. Egy ilyen főügyészi beavatkozással tudták ugyanis elindítani a korábban már jogerős, a magántulajdon elkobzását elutasító bírósági döntések megváltoztatását. Ezzel kapcsolatban megkerestük az igazságügyi tárcát is, arra voltunk kíváncsiak, mit lépnek az ügyben. A minisztérium válasza azonban kevés konkrétumot tartalmaz. „A Szlovák Köztársaság köteles végrehajtani, egyben elfogadni olyan szükséges, individuális és általános intézkedéseket, amelyek hatásosságát az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága értékeli majd ki” - írja a tárca. Hozzáteszik, hogy értesítik a Főügyészséget, a Legfelsőbb Bíróságot és az Alkotmánybíróságot is, hogy a hasonló esetben hozott döntéseik során vegyék figyelembe a nemzetközi törvényszék álláspontját. A dekrétumok hatása Fiala-Butora szerint az ügy arra is rávilágít, hogy a Benes-dekrétumok még ma is problémát okoznak, hiszen ma is vagyonelkobzások hivatkozási alapjaként szolgálhatnak. A jogász arra emlékeztet, hogy még Szlovákia uniós csatlakozási tárgyalásainak idejében az Európai Bizottság is vizsgálta a dekrétumok kérdését. „Azzal zárták a vizsgálatot, hogy ha ezek a rendelkezések valóban nem okoznak a jelenben problémát, ahogy azt a szlovák kormány állítja, akkor nem firtatják, hogy a dekrétumok ellentétesek-e az unió jogrendjével. De ez a helyzet most megváltozott” - fogalmazott a szakember. Arról is beszélt, hogy a dekrétumok alapján elkobzott vagyont jelenleg nem lehet visszaigényelni, és a jogfosztásért bocsánatot sem kért azóta senki. „Ez pedig egy felszín alatti feszültséget okoz” - tette hozzá Fiala-Butora azzal, hogy ez valójában a szlovák oldal számára jelent valódi gondot. „A dekrétumok okozta problémák ugyanis időről időre vissza fognak térni, így a Benes-dekrétumok fenntartása jövőben még problémásabbá válhat, mint eltörölni azokat” - nyilatkozta a szakember. Fiala-Butora arra emlékeztetett, hogy a strasbourgi ítélet a szlovákiai eljárásról mondta ki, hogy igazságtalan, de ettől még a folyamat nem áll le. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján, amely szerint a földet el kell kobozni, az elsőfokú törvényszéknek újra kell tárgyalnia az ügyet. Az adott ingatlant pedig nagy valószínűséggel konfiskálják majd. Mindez egy olyan döntés következményeként történhet, amelyről a strasbourgi bíóság már kimondta, hogy sérti az igazságos eljáráshoz való jogot. „Ha megtörténik az elkobzás, akkor újra a strasbourgi törvényszékhez lehet fordulni” - mondta a jogász. Furcsa ügy Keszegh Tünde, a földjeiért pereskedő magánszemély ügyvédje kérdésünkre elmondta, nagyon furcsa az ügy. Arról van ugyanis szó, hogy az állam a Benes-dekrétumokra hivatkozva aktív módon el akar perelni valakitől egy földterületet. Még annak ellenére is ezzel próbálkoznak, hogy az elkobzás a negyvenes években nem ment végbe, a telekkönyvben az állam sosem szerepelt a kérdéses ingatlan tulajdonosaként. A szóban forgó 35 hektár erdő Észak- Szlovákiában, a bártfai járásbéli Váradka (Varadka) község kataszterében van. A lengyel határ mellett lévő település 188 lakosából 2011- ben 83 roma, 56 szlovák és 20 ruszin volt. A település határában lévő erdős területek értékét nehéz megállapítani, ráadásul a kérdéses ingatlan egyes parcellái szétszórva találhatóak. Az erdőterületek négyzetméterenkénti ára a néhány centtől akár néhány euróig terjedhet, ami a szóban forgó, 350 ezer négyzetméteres ingatlan esetében jelentős összeget is kitehet. Az ingatlan-nyilvántartás szerint például az egyik nagyobb, 3 hektáros parcella a települést átszelő patak partján található. Keszegh azt is elmondta, hogy az erdőgazdálkodási vállalat elkészíttette a kérdéses területeknek az ún. vázrajzát, amely a parcellák újrafelosztását tartalmazza. Az ilyen rajzra akkor van szükség, ha például egy teleknek az egyik részét akarja annak tulajdonosa eladni. Ezt a költséges eljárást a vállalat annak ellenére indította el, hogy az ingatlan nincs a tulajdonában. Az egész pereskedés során pedig az állami céget egy külső ügyvédi iroda munkatársa, Michal Lapsansky képviseli, aki a szerződések központi adatbázisa szerint 55 eurós óradíjért vállalta az ügyet. Keszegh szerint felmerül a kérdés, hogy miért invesztál ennyit az állami vállalat a kérdéses erdőterület megszerzésébe. Az állami cégtől erre vonatkozó információt egyelőre nem sikerült szereznünk. Eduard Beneš dekrétumai 1945-ből származnak .(Felvétel: TASR-archívum)