Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)

2020-05-21 / 116. szám

www.ujszo.com I 2020. május 21. KÖZÉLET SZALAY HAJNALKA Pozsony. Az enyhítő rendelkezéseknek köszönhetően tegnaptól az éttermek belső helyiségeiben is kiszolgálhatják mér a vendégeket, de a mozik is vetíthetnek, legtöbb száz embernek egy teremben. Kinyitottak a plázák is, de a fővárosban egy ideig még biztos nem élvezhetünk minden szolgáltatást. Március óta tegnap volt lehetőség először plázázni, de a fővárosban vi­szonylag kevesen töltötték idejüket az újra megnyílt bevásárlóközpontok valamelyikében. A nagyobb üzletek­ben szinte elvesztek a vásárlók, de a kisebbek előtt sem álltak sorban. Sötét mozivászon Azoknak, akik tegnap estére már mozizást terveztek, csalódniuk kel­lett. Sőt, valószínűleg még a követ­kező napokban is várniuk fog kelle­ni. Sem­­ a legnagyobb, hazánkban működő mozihálózat, sem a kisebb, pozsonyi mozik nem vetítettek még tegnap este függetlenül attól, hogy száz főig erre már lehetőségük volt. „Nincs is mit játszanunk” - mondta érdeklődésünkre egy pozsonyi plá­­zában működő mozi egyik alkalma­zottja, aki épp szalagkordonokkal zárta le a mozi bejáratát. Hiába ér­deklődtünk, nem tudta megmonda­ni, mikortól várható, hogy újra fil­met vetítsenek. „Egyelőre az egész hálózat zárva van” - tette hozzá. Messze még a telt ház Tegnap az éttermeknek már lehe­tőségük volt arra, hogy a belső ter­meikben is vendégeket fogadjanak. Bár a teraszokon érvényes szigorú szabályokat a benti helyiségekben is be kell tartani, lényegesen több be­vételre tehetnek szert így, mintha csak a kinti részeket üzemeltetnék. Ennek ellenére sok étterem még nem engedett vendégeket a belső helyi­ségekbe. Az egyik legnagyobb po­zsonyi étterem például teljes terüle­tének csupán töredékét használja ki. A vendégeknek a nyári teraszon ta­lálható 10-12 asztalon kívül csak a bejárathoz közeli helyiségben van lehetőségük leülni. És hogy megéri­­e nekik mindez? „Lassacskán” — mondta az egyik pincér. Az, hogy az éttermek nem üze­melnek teljes kapacitással, nem meglepő. A belvárosi éttermek be­vételének jelentős része külföldi tu­ristáktól származik, a határzár miatt viszont még egy jó ideig biztosan nem térnek vissza a fővárosba. Nem csoda tehát, hogy az éttermek egy részét épp most építik át, vagy csak egyes részeikben zajlik kiszolgálás. És úgy tűnik, ezt egyelőre még az emberek sem bánják: fővárosi ba­rangolásunk során ugyanis azt ta­pasztaltuk, a vendégek még ott is előnyben részesítették a kinti aszta­lokat, ahol volt lehetőség bent leül­ni. Igaz, döntésüket valószínűleg nagyban befolyásolta a kellemes időjárás is. A kisebb vendéglátóipari egysé­gek ráadásul mindent megtesznek a vendégekért: egy belvárosi cukrász­da alkalmazottja például ingyensüti osztogatásával próbálta magához csábítani az embereket. Új biznisz A koronavírus-járványt az utcán élők is megérezték. Egy újságot áru­ló hajléktalan elmondta, az utóbbi napok nekik is kedveznek, de az ő munkájuk normál esetben sem egy­forma. „Egyszer jobb, máskor rosszabb” - mondta. Hozzátette, ed­dig számára a februári hónap volt a legjobb. Van, aki a járvány okozta hely­zetben az új üzleti lehetőséget látta meg, és triciklikből kezdett - állítása szerint - minőségi maszkok árulá­sába ott, ahol ilyenkor már régóta a szuveníreket árusító bódéknak kellene nyitva lenniük. Szuvenírek helyett szájmaszkok Tegnaptól már a megálmodott tetoválást is be lehet fejezni (TASR-felvétel) A fővárosi plázákban tegnap csak néhány ember lézengett (A szerző felvétele) I 3 A Benes-dekrétumok még 75 év után is problémát okoznak CZÍMER GÁBOR Az állam a Benes-dekrétu­­mok alapján annak ellenére is elkobozná egy magánszemély földjét, hogy az európai ember­jogi törvényszék kimondta, a szlovák bíróságok igazságta­lanul jártak el a földtulajdo­nossal szemben. A vagyonel­kobzás alapja, hogy az illető felmenői magyarok voltak. Pozsony. A szlovák igazságügyi minisztérium a honlapján nyilvá­nosságra hozott közleményében el­ismeri, hogy a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága kedden elmarasztalta Szlovákiát, mert az Állami Erdőgazdaság (Lesy Slovenskej republiky) a Benes­­dekrétumokra hivatkozva akar el­kobozni egy magánszemély tulaj­donában lévő 35 hektárnyi erdőt. Érdekes módon a közlemény nem nevezi meg a magyarokat és néme­teket jogaiktól megfosztó 75 évvel ezelőtti dekrétumot, csak „1945-ből származó kormányhatározatként” hivatkoznak rá. Az igazságügyi tár­cára máskor azonban jellemző, hogy a jogszabályokat teljes nevükön em­líti. Az állami erdővállalat által hi­vatkozott dekrétum pontos neve így hangzik: „A Szlovák Nemzeti Ta­nácsnak a 104/1945 számú, a néme­tek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által birtokolt mezőgazdasági tulajdonnak a kon­­fiskálásáról és gyorsított szétosztá­sáról szóló határozata.” A kormánynak lépnie kell Fiala-Butora János, a strasbourgi emberjogi perek szakértője, aki a je­len nemzetközi ügyben a magánsze­mély oldalán megbízott szakértő­ként vett részt, elmondta, az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése nyomán a szlovák kormánynak is lépnie kell. A jogász szerint az igaz­ságügyi minisztériumnak strasbourgi döntés nyomán elő kel­­­lene készítenie a nemzetközi tör­vényszék által kifogásolt szlovák jogi intézmény, a főügyészi felül­vizsgálati kérelem megváltoztatá­sára vonatkozó törvénymódosítást. Egy ilyen főügyészi beavatkozással tudták ugyanis elindítani a korábban már jogerős, a magántulajdon el­kobzását elutasító bírósági döntések megváltoztatását. Ezzel kapcsolatban megkerestük az igazságügyi tárcát is, arra voltunk kíváncsiak, mit lépnek az ügyben. A minisztérium válasza azonban kevés konkrétumot tartalmaz. „A Szlovák Köztársaság köteles végrehajtani, egyben elfogadni olyan szükséges, individuális és általános intézkedé­seket, amelyek hatásosságát az Eu­rópa Tanács Miniszteri Bizottsága értékeli majd ki” - írja a tárca. Hoz­záteszik, hogy értesítik a Főügyész­séget, a Legfelsőbb Bíróságot és az Alkotmánybíróságot is, hogy a ha­sonló esetben hozott döntéseik során vegyék figyelembe a nemzetközi törvényszék álláspontját. A dekrétumok hatása Fiala-Butora szerint az ügy arra is rávilágít, hogy a Benes-dekrétumok még ma is problémát okoznak, hi­szen ma is vagyonelkobzások hivat­kozási alapjaként szolgálhatnak. A jogász arra emlékeztet, hogy még Szlovákia uniós csatlakozási tár­gyalásainak idejében az Európai Bi­zottság is vizsgálta a dekrétumok kérdését. „Azzal zárták a vizsgála­tot, hogy ha ezek a rendelkezések valóban nem okoznak a jelenben problémát, ahogy azt a szlovák kor­mány állítja, akkor nem firtatják, hogy a dekrétumok ellentétesek-e az unió jogrendjével. De ez a helyzet most megváltozott” - fogalmazott a szakember. Arról is beszélt, hogy a dekrétumok alapján elkobzott va­gyont jelenleg nem lehet visszaigé­nyelni, és a jogfosztásért bocsánatot sem kért azóta senki. „Ez pedig egy felszín alatti feszültséget okoz” - tette hozzá Fiala-Butora azzal, hogy ez valójában a szlovák oldal számá­ra jelent valódi gondot. „A dekrétu­mok okozta problémák ugyanis idő­ről időre vissza fognak térni, így a Benes-dekrétumok fenntartása jö­vőben még problémásabbá válhat, mint eltörölni azokat” - nyilatkozta a szakember. Fiala-Butora arra emlékeztetett, hogy a strasbourgi ítélet a szlovákiai eljárásról mondta ki, hogy igazság­talan, de ettől még a folyamat nem áll le. A Legfelsőbb Bíróság iránymu­tatása alapján, amely szerint a földet el kell kobozni, az elsőfokú törvény­széknek újra kell tárgyalnia az ügyet. Az adott ingatlant pedig nagy valószínűséggel konfiskálják majd. Mindez egy olyan döntés következ­ményeként történhet, amelyről a strasbourgi bíóság már kimondta, hogy sérti az igazságos eljáráshoz való jogot. „Ha megtörténik az el­kobzás, akkor újra a strasbourgi tör­vényszékhez lehet fordulni” - mondta a jogász. Furcsa ügy Keszegh Tünde, a földjeiért pe­reskedő magánszemély ügyvédje kérdésünkre elmondta, nagyon fur­csa az ügy. Arról van ugyanis szó, hogy az állam a Benes-dekrétumokra hivatkozva aktív módon el akar pe­relni valakitől egy földterületet. Még annak ellenére is ezzel próbálkoz­nak, hogy az elkobzás a negyvenes években nem ment végbe, a telek­könyvben az állam sosem szerepelt a kérdéses ingatlan tulajdonosaként. A szóban forgó 3­5 hektár erdő Észak- Szlovákiában, a bártfai járásbéli Váradka (Varadka) község katasz­terében van. A lengyel határ mellett lévő település 188 lakosából 2011- ben 83 roma, 56 szlovák és 20 ruszin volt. A település határában lévő erdős területek értékét nehéz megállapíta­ni, ráadásul a kérdéses ingatlan egyes parcellái szétszórva találhatóak. Az erdőterületek négyzetméterenkénti ára a néhány centtől akár néhány eu­­róig terjedhet, ami a szóban forgó, 350 ezer négyzetméteres ingatlan esetében jelentős összeget is kitehet. Az ingatlan-nyilvántartás szerint például az egyik nagyobb, 3 hektá­ros parcella a települést átszelő pa­tak partján található. Keszegh azt is elmondta, hogy az erdőgazdálkodá­si vállalat elkészíttette a kérdéses te­rületeknek az ún. vázrajzát, amely a parcellák újrafelosztását tartalmaz­za. Az ilyen rajzra akkor van szük­ség, ha például egy teleknek az egyik részét akarja annak tulajdonosa el­adni. Ezt a költséges eljárást a vál­lalat annak ellenére indította el, hogy az ingatlan nincs a tulajdonában. Az egész pereskedés során pedig az állami céget egy külső ügyvédi iro­da munkatársa, Michal Lapsansky képviseli, aki a szerződések köz­ponti adatbázisa szerint 55 eurós óradíjért vállalta az ügyet. Keszegh szerint felmerül a kérdés, hogy miért invesztál ennyit az állami vállalat a kérdéses erdőterület megszerzésé­be. Az állami cégtől erre vonatkozó információt egyelőre nem sikerült szereznünk. Eduard Beneš dekrétumai 1945-ből származnak .(Felvétel: TASR-archívum)

Next