Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)

2020-05-26 / 120. szám

www.ujszo.com | 2020. május 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Megmentenek minket, E gyre inkább eldönthetet­len, hogy a posztszocia­lista országok politikusai az alapfogalmakkal nincsenek-e tisztában, vagy egyszerűen még mindig a hagyomá­nyos szocialista/kommunista politi­zálás a céljuk. Mert mi másnak ne­vezhetnénk azt, hogy a negyven évig elnyomásban élő nemzetek mai leg­főbb képviselői, akiknek (és felme­nőiknek) az emberi jogait hosszú évtizedekig sárba taposták, most ugyanezt próbálják tenni folyama­tosan mindenki mással, aki nem ők, vagy nem az aktuális családjuk vagy az aktuális üzlettársuk. Felsorolni is hosszú, amit rövid időn belül képe­sek felmutatni e téren - s ehhez jócskán felhasználták a világjárvány veszélyét. Miközben az intézkedé­sek kapcsán arra is odafigyeltek, hogy a megfelelő módon rettegésben tartsák az embereket - kiemelve sa­ját magukat, mint megmentőket és hősöket, akik helytállnak, de csak akkor, ha mindenki szót fogad nekik­­, nagyon gyorsan felismerték, hogy ezt a„köztes” időt felhasználhatják populista ideológiájuk és gazdasági­politikai hatalmuk megerősítésére. „Minden emberi lény szabadon szü­letik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiis­merettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy visel­tessenek” - olvashatjuk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, amely ezután tételesen felsorolja azokat a jogokat, amelyekkel végre politikusainknak is közelebbről meg kellene ismerkedniük ahhoz, hogy méltó vezetői legyenek országaink­nak. „A nyilatkozat egyetlen rendel­kezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely cso­port, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadsá­gok megsemmisítésére irányuló te­vékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.” A hét­köznapi ember, az állampolgár, végre nyugodtan szeretne élni, anél­kül, hogy állandóan résen kéne len­nie, melyik törvényt hogyan változ­tatták meg, és hogyan befolyásolja ez az ő életét, és miért nem lehet emberi dolgokról beszélgetni a csa­ládi asztalnál vagy egy baráti társa­ságban, hanem csak a politikai el­lentétekről. A hatalom ezt nem en­gedi, azzal fenyeget, hogy betiltja az abortuszt (erre készül Magyaror­szág, Szlovákia és Lengyelország évek óta), betiltj­a a nemváltási műtéteket (Magyarország éppen most tette meg), elutasítjuk azt az Isztambulban aláírt egyezményt, amely a nők elleni erőszakot lenne hivatott felszámolni (magyar és szlovák parlament), sőt, betiltjuk az emberi jogokról való beszédet (a szlovák ombudsmani jelentést a parlamentben!), ellehetetlenítjük a civil szervezeteket, akiknek éppen az a szerepük, hogy a kormány és a parlament ellensúlyaként, de velük együtt bizonyítsák, hogy működik egy olyan társadalom, amely az em­berek közti egyenlőségen, egymás véleményének az elfogadásán és egyenrangú párbeszéden alapul. „Talán a következő nemzedék...” mondhatjuk újra, ismételhetjük, mint az emberiség ősi mantráját, amellyel abbéli reményét fejezi ki, hogy talán egyszer végre megjön az esze egy következő nemzedéknek, és nem a gyűlöletkeltésre építi a ha­talmát, hanem az emberi értékek el­ismerésére. Csakhogy ehhez egy olyan nemzedék kellene, amely ön­álló és önazonos, és nem az „előtte szólók” ismétlése. Egyszerű emberi jogok de csak akkor, ha mindenki szót fogad nekik BOLEMANT LILLA (Kotrha) Szabad a lovak nyelvének nevezni a magyart Romániában A Kolozsvári Táblabíróság eltörölte azt a bírságot, melyet Gheorghe Funar, a város ko­rábbi szélsőséges nacionalis­ta polgármestere kapott, mert még 2014-ben a lovak nyelvének nevezte a magyart - írta az erdélyi Krónika. Funar indult 2014-ben a romániai elnökválasztáson, és a köztévé egyik választási műsorában Tánczos Bar­na, az RMDSZ szenátora volt a vita­partnere. Miután Tánczos románul és magyarul is köszöntötte a nézőket, Funar azt mondta a műsorvezetőnek, utasítsa rendre a szenátort. „Közölje beszélgetőtársunkkal, hogy Románi­ában élünk, és ne használjon egyetlen szót sem a lovak nyelvéből, mert Ro­mánia hivatalos nyelve a román. Bu­dapesten beszélhet magyarul, itt be­széljen románul. Fia én leszek Ro­mánia elnöke, biztosíthatom, hogy nem fog magyarul beszélni senki. A román televízióban sem” - mondta Funar az élő adásban. Tánczos Barna bepanaszolta őt az Országos Diszkriminációellenes Ta­nácsnál (CNCD), s az 2015 márciu­sában úgy döntött, Funar kijelentése „etnikai és nyelvi alapon teremt el­lenséges, megfélemlítő légkört”, és nem járul hozzá a közvitához, ezért 2000 lejes (kb. 400 euró) büntetést kell fizetnie. Funar bíróságon támad­ta meg a döntést, és ötévi pereskedés után a bíróság a javára döntött, arra kötelezve az alpereseket, a CNCD-t és Tánczos Barnát, hogy fizessék ki Funar 300 lejes perköltségét. Az íté­let ellen 15 napig lehet fellebbezni. Funar 1992-től 2004-ig volt kolozs­­vári polgármester, a 2014-es elnök­­választáson 0,47%-ot szerzett. (MTI) 7 Hét pont a magyar képviseletért HEGEDŰS NORBERT H­ét elvi alapvetés, aminek teljesülnie kell ahhoz, ha még va­laha szeretnénk eredményes magyar képviseletet a szlovák parlamentben. Fájdalmas, de megkerülhetetlen önvizsgálat vár ránk. Lassan indul az útkeresés arra vonatkozóan, hogy merre tovább. Sajnos azonban az eddigi nyilatkozatok leginkább óhajo­kat és vágyakat fogalmaztak meg, amelyek remekül passzolnának egy elbeszélő költeménybe, mintsem egy politikai programba. A politikusok részéről a ködösítés valahol érthető, hiszen amit nem ígérnek meg, azt nem lehet rajtuk számon kérni. Azt is be kell vallanunk, hogy ritka kép­mutató népség vagyunk, ezért bizonyos témákat távolról kerülnie kell mindenkinek, aki képviselő akar lenni. Ez értelemszerűen nem segíti a nyilvános párbeszédet. Úgyhogy segítek: következzen hét pont, me­lyeknek teljesülniük kell, ha még valaha szeretnénk hatékony szlovákiai magyar parlamenti képviseletet látni. 1. Csak egy magyar párt (aka. „összefogás”). Az első és egyetlen pont, amiben talán mindenki egyetért. A szlovákiai magyarság egy része már idén is szlovák pártokra szavazott, ha ez a kormány csak annyit tesz, hogy megtartja a status quót, négy év múlva ez sokkal több lesz. Az erők felaprózása nem teszi lehetővé az ötszázalékos küszöb megugrását. Ez egyáltalán nem természetes helyzet, de a számok nem hazudnak. Fiata­lítani nyilván kell, de nem ész nélkül: az „öregek” kapcsolatait és ta­pasztalatát egy lelkes huszonéves sem fogja pótolni. 2. Csak a szlováksággal együttműködve - legalábbis, ha eredménye­ket akarunk elérni. Csapkodhatjuk az asztalt és játszhatjuk a nagy ma­gyart a saját táborunk felé, de reális eredmények csakis a többségi nem­zettel együttműködve, kormánypozícióban születtek, ez igaz a Hídra és korábban az egységes MKP-ra is. Kisebbségiként izolációs politikát folytatni egyenes út a csendes elmúlás felé. 3. Csak a többi kisebbséggel együtt. Egy szlovákiai magyar pártnak minden itt élő kisebbséget képviselnie kell. Romákat, ruszinokat, néme­teket - de bizony a muzulmánokat és a homoszexuálisokat is. Lehet, hogy egyesek szerint most összekevertem a szezont a fazonnal, de nem. Ha bármilyen - nemzetiségi, vallási, szexuális­ kisebbség jogai sérül­nek, a szlovákiai magyar képviseletnek nem szabad hallgatnia. Az efféle jogtiprás mögött ugyanis mindig ugyanaz a logika áll: különbözik tőlem, ezért kevesebbet ér. Legyünk önzők és segítsünk a többi kisebbségnek, mert az efféle gyűlölet bármikor ellenünk fordulhat. 4. Csak az EU-n és a NATO-n belül. Ez a két intézmény biztosan nem tökéletes, de két olyan értéket garantál nekünk, melyek egyáltalán nem olyan maguktól értetődőek, mint amilyennek hisszük őket: a szabadsá­got és a békét. Továbbá jogegyenlőséget és egy felsőbb fórumot, ahová fordulhatunk, ha itthon elfogytak a lehetőségek: ld. az elmúlt napokban nagy port kavart földelkobzási ügyet. 5. Csak egyenlő partnerként. Az a baj, hogy az elmúlt évtizedek nem voltak túl kegyesek a szlovákiai magyarsághoz, és addig verték belénk, hogy kevesebbet érünk, mint a többiek, míg magunk is elhittük. A poli­tikai elitünk fel tudott mutatni eredményeket, de ezeket sokszor előny­telen alkuk segítségével érte el. Mondhatja valaki, hogy a politika így működik, de valószínűleg nem csak én érzem úgy, hogy az elmúlt évti­zedek során valahogy mindig kevesebbet kaptunk, mint amennyit ad­tunk. Ennek véget kell vetni. 6. Csak saját magunkra építve. Abba kell hagynunk a picsogást: senki nem tartozik nekünk semmivel. Aki abban bízik, hogy a jelenlegi kor­­mánykoalíció meg fogja oldani a kisebbségi magyarok problémáit, an­nak van egy eladó birtokom a Holdon. Ugyanezt mondhatom annak is, aki szerint a Fidesz puszta nemzettársi szeretetből önti a magyar adófi­zetők pénzét bizonyos szlovákiai magyar szervezetekbe. Ha kívülről várjuk a megváltást, soha nem fogunk egyről a kettőre jutni. Ez nem azt jelenti, hogy be kell zárkóznunk a saját kis gettónkba: épp ellenkezőleg, minél több kapcsolat, minél több partner kell, hogy ne legyünk ráutalva egy-egy „nagy kutya” kegyeire. 7. Csak átláthatóan. Az utolsó pont, melynek magától értetődőnek kellene lennie, és amit leginkább hiányolok az összefogás és a fiatalítás mantrái mellől. Egyszerre a legegyszerűbb és a legnehezebb: mindenki kívánatosnak tartja, csak neki magának ne kelljen megtennie. Ennyi. Hét pont, ez a minimum. Ha kipipáljuk, akkor nem muszájból vagy befogott orral fogunk szavazni a következő választáson. FIGYELŐ Lebuktatta magát a lengyel kormányfő Nem elég, hogy megsértette a ko­ronavírus miatt bevezetett bizton­sági előírásokat, ráadásul saját magát buktatta le, ezért köznevet­ség tárgya lett. Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő helyett a szóvivője kért bocsánatot a választóktól. Morawiecki múlt pénteken egy kávézóban üldögélt szájmaszk nélkül, egy asztalnál a tulajdo­nossal és annak ismerőseivel, a szabályoknál jóval közelebb egy­máshoz. Ráadásul úgy érezte, ezt az eseményt meg is kell örökíteni és a fényképet feltenni a Twitterre. Ezzel saját magát buktatta le, amiért számos kritikát kapott a szociális hálón, és köznevetség tárgyává vált. A szlovákiai rende­lethez hasonlóan Lengyelország­ban is csak családtagok vagy egy háztartásban élők ülhetnek egy asztalnál az egy hete újranyitott vendéglátóhelyeken.­­ A miniszterelnök urat félreve­zették a saját beosztottjai” - ma­gyarázkodott a szóvivő. (tasz)

Next