Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-26 / 120. szám
www.ujszo.com | 2020. május 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Megmentenek minket, E gyre inkább eldönthetetlen, hogy a posztszocialista országok politikusai az alapfogalmakkal nincsenek-e tisztában, vagy egyszerűen még mindig a hagyományos szocialista/kommunista politizálás a céljuk. Mert mi másnak nevezhetnénk azt, hogy a negyven évig elnyomásban élő nemzetek mai legfőbb képviselői, akiknek (és felmenőiknek) az emberi jogait hosszú évtizedekig sárba taposták, most ugyanezt próbálják tenni folyamatosan mindenki mással, aki nem ők, vagy nem az aktuális családjuk vagy az aktuális üzlettársuk. Felsorolni is hosszú, amit rövid időn belül képesek felmutatni e téren - s ehhez jócskán felhasználták a világjárvány veszélyét. Miközben az intézkedések kapcsán arra is odafigyeltek, hogy a megfelelő módon rettegésben tartsák az embereket - kiemelve saját magukat, mint megmentőket és hősöket, akik helytállnak, de csak akkor, ha mindenki szót fogad nekik, nagyon gyorsan felismerték, hogy ezt a„köztes” időt felhasználhatják populista ideológiájuk és gazdaságipolitikai hatalmuk megerősítésére. „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek” - olvashatjuk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, amely ezután tételesen felsorolja azokat a jogokat, amelyekkel végre politikusainknak is közelebbről meg kellene ismerkedniük ahhoz, hogy méltó vezetői legyenek országainknak. „A nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.” A hétköznapi ember, az állampolgár, végre nyugodtan szeretne élni, anélkül, hogy állandóan résen kéne lennie, melyik törvényt hogyan változtatták meg, és hogyan befolyásolja ez az ő életét, és miért nem lehet emberi dolgokról beszélgetni a családi asztalnál vagy egy baráti társaságban, hanem csak a politikai ellentétekről. A hatalom ezt nem engedi, azzal fenyeget, hogy betiltja az abortuszt (erre készül Magyarország, Szlovákia és Lengyelország évek óta), betiltja a nemváltási műtéteket (Magyarország éppen most tette meg), elutasítjuk azt az Isztambulban aláírt egyezményt, amely a nők elleni erőszakot lenne hivatott felszámolni (magyar és szlovák parlament), sőt, betiltjuk az emberi jogokról való beszédet (a szlovák ombudsmani jelentést a parlamentben!), ellehetetlenítjük a civil szervezeteket, akiknek éppen az a szerepük, hogy a kormány és a parlament ellensúlyaként, de velük együtt bizonyítsák, hogy működik egy olyan társadalom, amely az emberek közti egyenlőségen, egymás véleményének az elfogadásán és egyenrangú párbeszéden alapul. „Talán a következő nemzedék...” mondhatjuk újra, ismételhetjük, mint az emberiség ősi mantráját, amellyel abbéli reményét fejezi ki, hogy talán egyszer végre megjön az esze egy következő nemzedéknek, és nem a gyűlöletkeltésre építi a hatalmát, hanem az emberi értékek elismerésére. Csakhogy ehhez egy olyan nemzedék kellene, amely önálló és önazonos, és nem az „előtte szólók” ismétlése. Egyszerű emberi jogok de csak akkor, ha mindenki szót fogad nekik BOLEMANT LILLA (Kotrha) Szabad a lovak nyelvének nevezni a magyart Romániában A Kolozsvári Táblabíróság eltörölte azt a bírságot, melyet Gheorghe Funar, a város korábbi szélsőséges nacionalista polgármestere kapott, mert még 2014-ben a lovak nyelvének nevezte a magyart - írta az erdélyi Krónika. Funar indult 2014-ben a romániai elnökválasztáson, és a köztévé egyik választási műsorában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora volt a vitapartnere. Miután Tánczos románul és magyarul is köszöntötte a nézőket, Funar azt mondta a műsorvezetőnek, utasítsa rendre a szenátort. „Közölje beszélgetőtársunkkal, hogy Romániában élünk, és ne használjon egyetlen szót sem a lovak nyelvéből, mert Románia hivatalos nyelve a román. Budapesten beszélhet magyarul, itt beszéljen románul. Fia én leszek Románia elnöke, biztosíthatom, hogy nem fog magyarul beszélni senki. A román televízióban sem” - mondta Funar az élő adásban. Tánczos Barna bepanaszolta őt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), s az 2015 márciusában úgy döntött, Funar kijelentése „etnikai és nyelvi alapon teremt ellenséges, megfélemlítő légkört”, és nem járul hozzá a közvitához, ezért 2000 lejes (kb. 400 euró) büntetést kell fizetnie. Funar bíróságon támadta meg a döntést, és ötévi pereskedés után a bíróság a javára döntött, arra kötelezve az alpereseket, a CNCD-t és Tánczos Barnát, hogy fizessék ki Funar 300 lejes perköltségét. Az ítélet ellen 15 napig lehet fellebbezni. Funar 1992-től 2004-ig volt kolozsvári polgármester, a 2014-es elnökválasztáson 0,47%-ot szerzett. (MTI) 7 Hét pont a magyar képviseletért HEGEDŰS NORBERT Hét elvi alapvetés, aminek teljesülnie kell ahhoz, ha még valaha szeretnénk eredményes magyar képviseletet a szlovák parlamentben. Fájdalmas, de megkerülhetetlen önvizsgálat vár ránk. Lassan indul az útkeresés arra vonatkozóan, hogy merre tovább. Sajnos azonban az eddigi nyilatkozatok leginkább óhajokat és vágyakat fogalmaztak meg, amelyek remekül passzolnának egy elbeszélő költeménybe, mintsem egy politikai programba. A politikusok részéről a ködösítés valahol érthető, hiszen amit nem ígérnek meg, azt nem lehet rajtuk számon kérni. Azt is be kell vallanunk, hogy ritka képmutató népség vagyunk, ezért bizonyos témákat távolról kerülnie kell mindenkinek, aki képviselő akar lenni. Ez értelemszerűen nem segíti a nyilvános párbeszédet. Úgyhogy segítek: következzen hét pont, melyeknek teljesülniük kell, ha még valaha szeretnénk hatékony szlovákiai magyar parlamenti képviseletet látni. 1. Csak egy magyar párt (aka. „összefogás”). Az első és egyetlen pont, amiben talán mindenki egyetért. A szlovákiai magyarság egy része már idén is szlovák pártokra szavazott, ha ez a kormány csak annyit tesz, hogy megtartja a status quót, négy év múlva ez sokkal több lesz. Az erők felaprózása nem teszi lehetővé az ötszázalékos küszöb megugrását. Ez egyáltalán nem természetes helyzet, de a számok nem hazudnak. Fiatalítani nyilván kell, de nem ész nélkül: az „öregek” kapcsolatait és tapasztalatát egy lelkes huszonéves sem fogja pótolni. 2. Csak a szlováksággal együttműködve - legalábbis, ha eredményeket akarunk elérni. Csapkodhatjuk az asztalt és játszhatjuk a nagy magyart a saját táborunk felé, de reális eredmények csakis a többségi nemzettel együttműködve, kormánypozícióban születtek, ez igaz a Hídra és korábban az egységes MKP-ra is. Kisebbségiként izolációs politikát folytatni egyenes út a csendes elmúlás felé. 3. Csak a többi kisebbséggel együtt. Egy szlovákiai magyar pártnak minden itt élő kisebbséget képviselnie kell. Romákat, ruszinokat, németeket - de bizony a muzulmánokat és a homoszexuálisokat is. Lehet, hogy egyesek szerint most összekevertem a szezont a fazonnal, de nem. Ha bármilyen - nemzetiségi, vallási, szexuális kisebbség jogai sérülnek, a szlovákiai magyar képviseletnek nem szabad hallgatnia. Az efféle jogtiprás mögött ugyanis mindig ugyanaz a logika áll: különbözik tőlem, ezért kevesebbet ér. Legyünk önzők és segítsünk a többi kisebbségnek, mert az efféle gyűlölet bármikor ellenünk fordulhat. 4. Csak az EU-n és a NATO-n belül. Ez a két intézmény biztosan nem tökéletes, de két olyan értéket garantál nekünk, melyek egyáltalán nem olyan maguktól értetődőek, mint amilyennek hisszük őket: a szabadságot és a békét. Továbbá jogegyenlőséget és egy felsőbb fórumot, ahová fordulhatunk, ha itthon elfogytak a lehetőségek: ld. az elmúlt napokban nagy port kavart földelkobzási ügyet. 5. Csak egyenlő partnerként. Az a baj, hogy az elmúlt évtizedek nem voltak túl kegyesek a szlovákiai magyarsághoz, és addig verték belénk, hogy kevesebbet érünk, mint a többiek, míg magunk is elhittük. A politikai elitünk fel tudott mutatni eredményeket, de ezeket sokszor előnytelen alkuk segítségével érte el. Mondhatja valaki, hogy a politika így működik, de valószínűleg nem csak én érzem úgy, hogy az elmúlt évtizedek során valahogy mindig kevesebbet kaptunk, mint amennyit adtunk. Ennek véget kell vetni. 6. Csak saját magunkra építve. Abba kell hagynunk a picsogást: senki nem tartozik nekünk semmivel. Aki abban bízik, hogy a jelenlegi kormánykoalíció meg fogja oldani a kisebbségi magyarok problémáit, annak van egy eladó birtokom a Holdon. Ugyanezt mondhatom annak is, aki szerint a Fidesz puszta nemzettársi szeretetből önti a magyar adófizetők pénzét bizonyos szlovákiai magyar szervezetekbe. Ha kívülről várjuk a megváltást, soha nem fogunk egyről a kettőre jutni. Ez nem azt jelenti, hogy be kell zárkóznunk a saját kis gettónkba: épp ellenkezőleg, minél több kapcsolat, minél több partner kell, hogy ne legyünk ráutalva egy-egy „nagy kutya” kegyeire. 7. Csak átláthatóan. Az utolsó pont, melynek magától értetődőnek kellene lennie, és amit leginkább hiányolok az összefogás és a fiatalítás mantrái mellől. Egyszerre a legegyszerűbb és a legnehezebb: mindenki kívánatosnak tartja, csak neki magának ne kelljen megtennie. Ennyi. Hét pont, ez a minimum. Ha kipipáljuk, akkor nem muszájból vagy befogott orral fogunk szavazni a következő választáson. FIGYELŐ Lebuktatta magát a lengyel kormányfő Nem elég, hogy megsértette a koronavírus miatt bevezetett biztonsági előírásokat, ráadásul saját magát buktatta le, ezért köznevetség tárgya lett. Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő helyett a szóvivője kért bocsánatot a választóktól. Morawiecki múlt pénteken egy kávézóban üldögélt szájmaszk nélkül, egy asztalnál a tulajdonossal és annak ismerőseivel, a szabályoknál jóval közelebb egymáshoz. Ráadásul úgy érezte, ezt az eseményt meg is kell örökíteni és a fényképet feltenni a Twitterre. Ezzel saját magát buktatta le, amiért számos kritikát kapott a szociális hálón, és köznevetség tárgyává vált. A szlovákiai rendelethez hasonlóan Lengyelországban is csak családtagok vagy egy háztartásban élők ülhetnek egy asztalnál az egy hete újranyitott vendéglátóhelyeken. A miniszterelnök urat félrevezették a saját beosztottjai” - magyarázkodott a szóvivő. (tasz)