Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-12 / 83. szám

www.ujszo.com I 2021. április 12. RÉGIÓ I 3 NÉMETI RÓBERT 2021. február 25-én, a kom­munizmus áldozatainak em­léknapján tette közzé a Ma­gyar Nemzeti Levéltér a Szov­jetunióba elhurcoltak teljes adatbázisát. Nyolc hónapnyi fogság után, 1945 őszén az abaújszinai Ficzere Gyula is visszatért családjához, az általa feljegyzett szívszorító történetet két testvére mesélte el. M­ilMM A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) tájékoztatása szerint, az Orosz Állami Hadilevéltár (RGVA) és az MNL 2019. április 8-án, a Magyar-Orosz Kormányközi Le­véltári Együttműködési Bizottság 2019. évi munkatervének megfele­lően egyezményt kötött az RGVA- ban őrzött, a második világháború idején a Vörös Hadsereg által fog­lyul ejtett és ezt követően a Szov­jetunióban fogolyként nyilvántartott magyar nemzetiségű személyek nyilvántartó kartonjainak digitali­zálásáról és a digitális másolatok át­adásáról a Magyar Nemzeti Levéltár őrizetébe. Többmilliónyi adat „A levéltár szakembereinek elő­ször egy adatbázisba kellett betölte­niük a több részletben átvett adatál­lományokat és képfájlokat. A hiva­talos állományba vételt követően a cirill-magyar betűhív átírás (transz­­literáció) jelentette az első kihívást. A közel 682 ezer fogolykarton 17 adateleme összesen 11 és fél millió adatot jelent, amelynek manuális feldolgozása évekig tartott volna. Ezért a személyneveknél és a föld­rajzi neveknél az átírás és a fordítás nyelvi feldolgozáson alapuló gépi algoritmusok segítségével történt - az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Nyelvtudományi Intézetének be­vonásával. Az orosz nyelvű adatbá­zis, illetve a digitális kollekció fel­dolgozása jelentős kihívások elé ál­lította a magyar levéltárosokat. A kartonokon szereplő személyek azonosítása jelentette a legnagyobb feladatot, mivel az adatsorokat a legtöbb esetben magyarul nem tudó szovjet katonák töltötték ki, az adatfelvétel pedig mindig kézírás­sal történt. A Magyar Nemzeti Le­véltárnak átadott iratmásolatokhoz egy orosz nyelvű, cirill betűs leírást is készített az orosz fél, amely a nyilvántartó kartonokon szereplő, az egyes személyekhez köthető legfontosabb információkat tartal­mazta” - olvasható az MNL hon­lapján közzétett tájékoztatásban. A közel 682 ezer fogolykarton adat­bázisában jelenleg a legfontosabb személyes adatok alapján lehet rá­keresni a hozzátartozókra, és meg­tekinthetők a kartonok orosz nyelvű másolatai is..A gyűjteményt kilenc további, hadifoglyokra és elhurcol­­takra vonatkozó adatbázis és lista egészíti ki, melyekben a jövőben a gépi algoritmusok össze is kötik majd a bizonyosan egy személyre vonatkozó információkat. Szétszakított családok Míg a fiatalabb generáció tagjai, vagy­­ legalábbis annak egy bizo­nyos része valószínűleg csak keve­set tud ezekről a szomorú történé­sekről, addig az idősebbek bizo­nyára még jól emlékeznek azokra a rettenetes napokra, amikor a csalá­dok férfitagjait olykor magyarázat nélkül, máskor valótlan állítások alapján kiragadták a családokból és szovj­et táborokba vitték. Nagyszüleim elbeszéléséből én is többször hallottam, hogy míg egye­seket előre meg nem határozott he­lyekre hurcoltak el, addig mások­nak az elhurcolást végző orosz ka­tonák azt mondták, csak a határhoz közeli brigádokra viszik őket. A há­borúban megsemmisült hidak és egyéb épületek romeltakarítására, néhány épület újjáépítésére, úgyne­vezett málenkij robotra, vagyis kis munkára. A valóság azonban telje­sen más volt. A napokból hetek, hó­napok, évek lettek. A kegyetlen bá­násmód, az embertelen munka és életkörülmények miatt rengetegen orosz földön lelték halálukat. Sokan rövid időn belül odavesztek, voltak, akik hónapokon át szenvedtek, vol­tak, akik szökni próbáltak, de mind­hiába. Valamennyien a poklok pok­lát járták meg, de szerencsére olya­nok is voltak, akik vagy így, vagy úgy, de végül hazatértek. Mindent feljegyzett A Kassához közeli Abaújszináról 1945. március 25-én elhurcolt Fi­czere Gyula épp szabadságra tért ha­za a Magyar Honvédségtől, amikor az általa írt naplóban csak zöldsap­kásokként emlegetett csendőrök a közeli paplakba vitték az apjával együtt kihallgatásra. „Mivel én ak­kor még a világon sem voltam, a nő­vérem pedig mindössze apró cse­csemő volt, csak az édesapám nap­lójából, illetve a családi elbeszélé­sekből tudjuk a történteket. A ki­hallgatás után sok más bajtársával az egyik eperjesi fogolytáborba vitték őket. Onnan öt napon át gyalogol­­tatták őket a lengyelországi Sanok városába. Innen fogolytranszpor­tokban vitték őket Oroszországba különböző munkákra. Az elképzel- Akik megjárták a poklok poklát - elérhető a málenkij robotra elhurcoltak kartonja hetetlenül kegyetlen bánásmód elle­nére édesapám rendíthetetlen volt. Azt hiszem, hogy hazatérése annak is köszönhető, hogy az élethez min­dig, még a láger utáni években is po­zitívan állt, próbált nem gondolni a nehéz napokra. Életben maradását az is nagyban segítette, hogy szinte anyanyelvi szinten beszélt oroszul, ezért nemcsak ottléte, hanem a 17 napig tartó szökése során sem tör­tént komolyabb baja. Ahogy azt a naplóban is leírta, kiváló erőben volt, jól bírta a fizikai munkát. Ettől füg­getlenül sosem a saját testi épségét tartotta fontosnak, hiszen azt is leír­ta, hogy végig az édesapján törte a fejét, aki odahaza volt, és annak na­gyon örült. Azt is leírta, hogy a lá­gerben később már nem volt mit en­niük, éhesek voltak. A nagy hideg­ben éjszaka sorra fagytak meg kö­rülötte az emberek. Naponta 30-40 ember holttestét vitték ki a temető­be. De az elméje tiszta, rendületlen maradt, éjszaka nagyokat aludt, hogy elfelejtse a gondokat” — mesélte az édesapjuk által feljegyzett napló so­raiból Ficzere Bertalan és nővére, Berta Katalin. Mezőről a konyhába A rabságból hazatért férfi feljegy­zései szerint valóban annak köszön­hette sorsát, hogy jól beszélte az orosz nyelvet. Nyelvtudásának kö­szönhetően került be a favágók kö­zül a láger konyhájába. „Mivel fo­lyamatosan segítette a konyha működését, sorstársaival naponta több ezer liter vizet hordtak be vö­dörrel a konyhára, idővel elnyerték az őrök bizalmát. Végül, hosszas tervezés után egy Geri nevű honfi­társával sikerült megszökniük az őrök elől. A menekülésük 17 napig tartott, úton hazafelé több patakon, folyón is átkeltek, rőzseláng mellett melegedtek, de találkoztak oro­szokkal is. Szerencsére itt is jól jött a tökéletes nyelvtudása, hiszen anél­kül valószínűleg elfogták volna őket és visszakerültek volna a lágerbe. A hazatérését követő egy évben írta meg a naplót, ennek köszönhetően ismerjük mi is a történetét. De bár­csak ne ismertük volna. Tudjuk, hogy a sors kegyetlen. Bármennyire is elbánt vele az élet, sohasem adta tudtunkra, mi mindenen ment ke­resztül. Boldog család voltunk, édesanyámmal négy gyermeket ne­veltek fel. Azt persze sohasem fe­ledte, hogyan és kinek, vagy éppen minek köszönhetően jutott oda. Ezt nem tudta megbocsátani a rendszer­nek, éppen ezért mindennap a Sza­bad Európát hallgatta. Mindig arról beszélt és azt várta, hogy egyszer el­jön a rendszerváltás, de azt sajnos már nem élte meg. Amikor a ke­zünkbe kerül édesapánk naplója, a sorokba szedett kegyetlen sorsok valahogy boldog emlékeket idéznek fel bennünk, hiszen ha nem írja le a történteket, talán sohasem ismer­hettük volna meg. Mivel édesapánk nem sokat beszélt a velük történtek­ről, hiszen - és érthetően - ez egy óriási seb volt számára. Való­színűleg sohasem adott volna inter­jút, de mi úgy hisszük, a történtekről igenis beszélni kell, hogy az új nem­zedék tanulhasson és okulhasson belőle” - zárta a két testvér. A nyilvánosságra hozott adato­kat a https://adatbazisokonline.hu/ gyujtemeny/szovjetuniobaelhurcol­­tak oldalon lehet megtekinteni. Ficzere Gyula közel kilenc hónapot töltött az orosz lágerben (A szerző felvételei) Fogságom naplója Terebes után sok lett az utas, fullott a levegő. Hajnalodott, kimentünk a kocsi elejébe a szabad levegőre, gyönyör­ködtem a már rokoni tájban. Egy kassai fiú Homonnáról to­jást hozott, ajánlotta hogy Kassára ne menjünk be, mert ott a gazember milicisták el­fognak és Malackára visznek táborba. Megfogadtuk a taná­csát. Széplakra ért a vonatunk. Leszálltunk s rövid idő múlva Bogárpusztára értünk. Mikó Jóska épp Kassára ment, vele üzentünk haza, hogy szeren­csésen megjöttünk... ...Reggel még az ágyban nyúj­tózkodtam Gerivel, mikor jön Böske néném, hogy gyorsan keljek fel, mert a szekerünk már jön fel a partra. Gyorsan kiugrottam, már ott is voltak. Kedves édesapám, drága fe­leségem, Margitkám, aranyos kis Kató lányom - haza­jött apukád a „Fogolyságból", ahol bizony sokszor nem volt neki kenyérkéje! Déltájban kedves Édesanyá­mat is viszont láthattam, óh, de sok könnyet hullattál ér­tünk! István öcsém is idehaza van, egyedül a sok gonddal, bajjal, munkával egész nyáron. A kis Gyuszi fiam a kis „kenyér" - mint egy kisvasgyúró, Pal­­kóék is élnek mindnyájan egészségben. Nagy háború volt, világégés, utána még na­gyobb világfelfordulás. (Részlet a Fogságom naplója című feljegyzés utolsó, haza­térésről szóló fejezetéből)

Next