Uj Vilag, 1943 (3. évfolyam, 30. szám)
1943-07-24 / 30. szám
Wk./n REGISTRO NÁCIÓNÁL DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL No. 104.647 Sr.Czlmmer Leopoldo Snncíio Pariza 3151 MONTEVIDEO VILÄG. DÉLAMERIKAI FÜGGETLEN MAGYAR ÚJSÁG MEGJELENIK HETENKÉNTI SZERKESZTŐSÉG És KIADÓHIVATAL: BUENOS AIRES. SAN MARTIN 640-U.T 32-1683 TARIFA REDUCIDA FRANQ. PAGADO CONC. NO. 5703 II. évfolyam, 30. szám 1943. július 24. szombat Róma a klasszikus Róma művészete, irodalma az antik szellem eszményeit a következetes, józan, sallangmentes gondolkodást hagyta ránk örökségül. A latin nyelv időálló megnyilatkozásaiban — ellentétben a regényes extatikus germán szépségideállal — a cifrálkodást szemérmesen kerülő, világos, józan beszéd emelkedik költői magaslatokra. Mily szöges ellentétben áll a klasszikus szellemmel a mai Róma urainak minden szava, cselekedete! „Dificile est satiram non seribere” — nehéz szatírát nem írni — mondhatnék Juvenalis-al. A nyolcmillió szurony délibábján, feltámasztott római imperializmus csak a „veszélyes élet” gyönyörűségeit harsonázó kongó szólamokat és a „Gazetta dello Sport” szellemi táplálékát nyújtotta az éhező olasz népnek — kenyér helyett cirkuszt. Majd dekoratív és felfuglásnak vélve a fullino hátralevő „heteit”, a fasiszta vezetők hálát adtak az urnak, hogy repülőrajaik részt vehetnek „London teljes megsemmisítésében”. De ma, az afrikai hadjárat, a szicíliai partraszállás után a fasizmus kuliszáit csupán a német katonák és a feketeingesek szuronyai támogatják. Legutóbb a Róma bombázásával újabb, s talán az utolsó illúzió omlott porba. A római kormány hadianyag gyárakat telepített és csapatokat vont össze az örök városban, abban a reményben, hogy a Vatikán árnyéka elijeszti a háború rémeit. Permini, Trastevere, Portonaccio állomásairól sorra gördültek ki a német csapatokat délfelé szállító vonatok. A tengelyhatalmak biztonságban érezték magukat. Azt képzelték, hogy az angolszászok tisztelete a katolicizmus székhelye, a klasszikus hagyományok iránt erősebb, mint elhatározásuk, hogy megsemmisítsék a nácifasizmust. De Róma felett megjelentek a szövetséges repülőgépek. Bombáik elkerülték a műemlékeket, elkerülték a Vatikánt, hogy annál pusztítóbban zúduljanak a katonai célpontokra, a nácikat szállító vasutakra. Rotterdam, Varsó, London, Coventry, Leningrád, Sztálingrád szörnyű napjai után képmutatás volna a kultúra és vallás ellenségeinek módot adni, hogy a katolicizmus és a latin civilizáció árnyékában meglapulva fenjék tőrjüket a szabadság katonái ellen. A háború kemény törvényei nem kímélhették meg az örök várost sem, de a fasiszta Rómára mért csapás nyomán a haladás szellemében megújhodó, magasabb fokra emelkedő római hagyományok kelnek életre. Dr. Cyro Giambruno szenátor, a szabad magyar kongresszus diszelnökét az uruguayi szabad magyarok a montevideói Magyar Házban rendezett társasvacsorán ünnepült. "Nemzeti kereszteshad" Horthy ellenségeivel szemben Törökországi jelentések szerint Horthy kormányzó legszűkebb köréhez tartozó magasrangú tisztek egy „magán-hadsereget” állítanak fel. E sereget „Nemzeti kereszteshad”-nak nevezik feladatául pedig a „polgári védelmet’’ jelölik meg. A nevében is különös „magán hadsereget” a polgárság bizonyos rétegeiből toborozzák, tagjait különleges kiképzésben részesítik és kitűnő fegyverekkel szerelik fel. A „Nemzeti Kereszteshad” feladata Horthy és közvetlen környezetének védelme volna. E jeles „hadat” elsősorban az országban mindinkább politikai szervezettséget mutató megmozdulások ellen használnák fel megalkotói. A magyar faluk népe, a magyar demokrácia értelmiségi rétegével és a munkásszervezetekkel megalkotta a Nemzeti Egységfrontot s készen áll arra, hogy bármily áldozatok árán ha megfelelő alkalom kínálkozik forradalmi megmozdulással vessen véget a horthyrendszernek. De a haladó szellem képviselőin kívül más ellensége is van a kormányzónak. Horthy nem bízhat már azokban, akik 24 éve hatalomra segítették. Nácibarát politikája a hadsereg fiatalabb tisztjeinek egy részét annyira átitatta „nemzeti szocialista” eszmékkel, hogy ezek a jelenlegi kormánnyal Hitler kegyeiért és a hatalomért versengő magyar nácik mellett foglalnak állást s a hadsereg kötelékein belül is konspirálnak a Horthy-Kállay vezetés ellen. A magyar fasizmus, a Horthyrendszer kitermelte minden oldalon ellenzékiét, még saját neveltjeitől is tartania kell. Ily körülmények között érthető, hogy Horthy köre elszigeteltségéből nem lát szabadulást s ma már arra kell gondolnia, hogy védelembe vonuljon s testőrséget gyűjtsön maga köré. Természetes, hogy ezeket a testőröket megfelelő gazdasági előnyökkel kell lekötelezni. A jelenlegi kormány nem szorul tanácsra, hogy miként fizettesse meg a magyar néppel új „kereszteshadas” zsoldját. Viszont a magyarság szeme is kinyílt, tudja, hogy kik az ellenségei, harcol ellenük s a győzelem után igazságos ítéletet mond felettük. Légitámadástól tart a magyar kormány Előző számunkban megírtuk, hogy a londoni rádió magyar nyelvű leadásában kijelentette, hogy a jövőben Magyarország sem kerülheti el az angol bombázók támadását. Hangsúlyozta a rádió, hogy e támadások nem a magyar nép ellen irányulnak, de „a demokráciák létérdeke, hogy megfosszák a nácikat Magyarország területének ipari forrásaitól”. Kállay propagandaminisztériuma más módszert választott, hogy az ország közvéleményét a várható támadásokra előkészítse. A hatóságok arra figyelmeztettek : a náci hírügynökség jelentése szerint — a szülőket, hogy vigyázzanak gyermekeikre, mert az ellenséges repülők robbanóanyaggal töltött tárgyakat „dobhatnak” le, s e tárgyak „veszélyesek lehetnek a velük játszadozó gyermekekre.” A figyelmeztetés hangsúlyozza, hogy „eddig még Magyarországon nem találtak gyanús tárgyakat.” Hozzátehetjük, hogy másutt sem. Csak a náci bértollnokok irányított agyában születtek „robbanó ceruzák”, „robbanó órák”, vagy „robbanó palavesszők”. A magyarországi propaganda pedig azért kaparta elő ezt az avatag hangulatkeltő módszert, hogy így készítse elő az ország népét a várható repülőtámadásokra. Ezzel azonban Kállayék éppen a kívánt hatás ellenkezőjét érik el s a magyarság, hogy megszabaduljon a bombázások borzalmaitól, a Magyar Nemzeti Front és a londoni rádió felhívása értelmében tovább fokozza szabotázsakcióit, hogy megszabadulva elnyomóitól a maga kezébe vehesse sorsa intézését. Szemle ■czbmbhiimiibhh ■ i iiiiii ii 11 ii i HiiiMB—aaw—acgggBP e > EBRELS cikket írt a „Das Reich” ben, kifejtve, hogy a vezér már rég kivívta a döntő győzelmet, a szövetségesek partraszállása Szicíliában, a szovjet csapatok offenzívája ezen mitse változtathat tehát. Ez szólt a nyájnak. Azonban a beavatottaknak mintegy két héttel ezelőtt Hitler egészen mást mondott. A szovjet fronton foglyulesett német vezérkari liszt vallomása szerint a meghiúsult nácioffenzíva előestéjén a führer a következőket nyilatkoztatta ki: „Ez a támadás döntő jelentőségű lesz és gyökeresen megváltoztatja a háború menetét. Ez lesz az utolsó nagy csata Németország győzelme előtt.” Hitler ismét saját propagandája áldozatává lett s nem számolt a többször megsemmisített szovjethadsereggel. Talán már szokásjognak is tekinti. Hogy a OASZORSZÁG ellen nemcsak Szicíliában folyik a háború, nemcsak az olasz katonai támpontokat támadják a szövetséges repülők, de teljes erővel folyik az „idegháború” is. Roosevelt és Churchill kiáltványa rendkívüli hatással volt. A fasiszta lapok vezércikkeiből kitűnik, hogy „tisztes feltételek alapján” lehetségesnek tartják a szövetségesekkel való béketárgyalásokat. De a „Relazzioni Internazionali” siet ehhez hozzáfűzni: „Ma minden habozás árulásnak számít és árulássá lehet a jelenlegi helyzet elemzése is.’’ Más szóval a jelenlegi helyzet elemzéséből a fasiszta rendszerrel szemben „árulásra” csábító következtetések vonhatók le. A „Popolo di Roma” meg is mondja: „Olaszország terhei erejéhez képest, túl nagyok lesznek.” ILY KÖRÜLMÉNYEK között találkozott, a két diktátor. Olaszország hadbalépése óta ötízben jöttek össze. Kétszer a Brenner szorosnál, kétszer Salzburgban, egyszer pedig az orosznémet fronton. Feltűnő, s első ízben fordult elő, hogy Hitler utazott Mussolinihez. A megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy Mussolini „különbékével” fenyegetőzött . Hitler, aki egyébként féltékenyen őrködik, hogy tekintélyén csorba ne essen, kénytelen volt félretenni a tengelyhatalmak vezetői között megállapított hierarchikus formákat. A szövetségesek eközben folytatják előnyomulásukat Szicília „bevehetetlen” szigetén. Patton Palermo előtt áll s a tengelyhatalmak szicíliai frontjának összeomlása leegyszerűsíti a diktátorok problémáit.