Uj Világ, 1948. június (1. évfolyam, 1-7. szám)
1948-05-14 / 1. szám
Péntek, 1948 május 14. A SZOVJET EMBERAZ ÚJ VILÁG ÉPÍTŐJE Írta: SARLÓ SÁNDOR Csodálattal kell megállnunk az előtt a számok szigorú nyelvén beszélő jelentés előtt, amelyben a Szovjetunió Állami Tervbizottsága beszámol az 1948-as év első negyedében elért eredményekről. E számok mintegy matematikai képletei a szovjet nép lelkű idének, a szocialista társadalomban nevelődött új ember egész beállítottságának. Mert e számok mögött a szovjet emberek hatalmas sorfala áll és szinte ott látni a dolgozók szorgalmas millióinak egybefonódó izomzatát, egyetlen közös vállvetését, amellyel előrelendítik avilágot. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban nemcsak abban nyert kifejezést, hogy új társadalmi viszonyokat hozott létre, hanem abban is, hogy új embert formált a régi helyén. Ki ez az új ember, aki a történelem robogó vonatát új vágányokba kapcsolta át? Miből meríti azt a gigászi erőt és biztonságot, amellyel három évtizeddel ezelőtt az emberiség élére tört s azóta is, minden viharral dacolva, megállás nélkül gördíti előre a haladás ügyét? A világ leghaladottabb polgára A szovjet ember a szocializmust építve formálódott. Létrejött a szocializmus legszebb, legértékesebb, legnélkülözhetetlenebb terméke, aki nélkül nincs, nem lehetséges szocializmus: az új ember, a kommunizmus építője. A szovjet ember a világ leghaladottabb polgára, mivel a legmagasabbrendű, legnemesebb célokért küzd, amit valaha ember kigondolt: egy olyan társadalom megteremtéséért, amelyben „mindenki a képességeinek megfelelő munkát végezheti, szükségleteit pedig már nem csupán az általa végzett munka értékének megfelelően elégítheti ki, hanem megkap mindent a társadalomtól, amire egy fejlett kultúrájú embernek szüksége lehet“, így határozza meg Sztálin a kommunista társadalom alapeszméjét. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a marxizmus a leninizmus tanításai alapján, új erkölcsi magaslatra emelte az embert A kapitalista kultúra, amely kizsákmányoláson és elnyomáson épült fel, s amelynek éppen ezért az az érdeke, hogy minél jobban leszűkítse a széles népitömegek látókörét, minél hermetikusabban elzárja előlük a felvilágosodás és öntudatosodás útját, a teljes morális csőd szélére vitte az emberiséget. Egyik szörnyszülötte, a germán fajelmélet iparosította a tömeggyilkosságot. Másik: a „művelt“ Amerika, mechanizálta a lelkeket, létrehozta a dollárfétis businnesmanjét, aki a világirodalom remekműveit csak kivonatolt füzetalakban ér rá elolvasni s ilyen regénytablettákkal szerzi „műveltségét“ A „művelt“ amerikai, aki elkülöníti ésmeglincseli a négert, egyre poroszabb gőggel nézi le a világ többi népeit s profitéhsége hovatovább a fasizmus gyilkos ösztöneinek rabjává teszi. Ezzel szemben a szocializmus, amelynek az az érdeke, hogy kivezesse az emberek összességét szűk és önző, egyéni szemléletükből a nagy világdimenziók és mély történelmi távlatok útjára, olyan embert hozott létre, akinek számára idegenné és gyűlöltté vált a kapitalista rablómorál minden megnyilvánulása s aki új erkölcsi szemmel nézi a munkát, a társadalmi tulajdont, a társadalmat. A kommunista munkaerkölcs A kapitalista üzemben a munkás csak legszűkebb megélhetésének forrását látja s ezen túl semmi sem érdekli többé. A szocialista üzem munkása saját munkaterületén túl is mindenben érdekelve van: nemcsak abban, hogy ő maga minél többet, jobban és olcsóbban termeljen a társadalom számára, hanem abban is, hogy ugyanezt tegyék társai, méghozzá nemcsak saját üzemükben, nemcsak saját iparágukban, hanem az összes üzemekben, a termelés minden ágában, ideértve a mezőgazdaságot, a kereskedelmet és közlekedést is. A szovjet ember a maga ügyének tekinti a gyár, a gazdaság, a városok és falvak, az egész ország igazgatását s éppen ezért minden dolgát országos távlatban, a közösség szempontjából ítéli meg. . A szovjet ember a személyes jólét forrását nem egyedül saját munkájában, hanem az egész ország boldogulásában látja. Mi mást bizonyít például az a nyílt levél, amelyet Anna Fagyejeva szaratovkörnyéki kolhozparasztnő intézett az Izvesztija útján az ország parasztságához? Anna Fagyejeva ezzel a felkiáltással fordult a szovjet közvéleményhez: „Elég volt A munkaverseny — az építés kommunista módszere A kommunista munkaerkölcs, amelyet ez a lenini meghatározás megállapít, a szocializmusban nevelődött szovjet ember egyik legfőbb jellemvonása. Ebből fakad az a viharos munkalendület, amely a szovjet élet minden területén megnyilvánul. A városokban és a falvakban az élmunkások százezrei, a Szocialista Munka Hősei, szorgalmukkal, leleményességükkel az észszerűsítések és találmányok megszámlálhatatlan sorával könnyítik a testi munkát s viszik előbbre a termelést Mialatt a kapitalista nyugat népeire a trumani „félelemnélküli élet“ fegyvercsövei szegeződnek, s a Marshal Herv ígéreteivel még mindig a háborús leromlottság éhkoppján tartják a dolgozókat, azalatt a Szovjetunió népei már úgyszólván teljesen helyreállították háborúdúlta gazdaságukat s arra határozták el magukat, hogy a harmadik évben döntő rohamot indítanak a sztálini ötéves terv idő előtti végrehajtásáért. A szocialista munkaverseny, amely „a szocializmus építésének kommunista módszere, ami a dolgozók milliós tömegeinek maximális aktivitásán alapult (Sztálin) a szovjet emberek, a szovjet élet általános jellemvonásává, a termelékenység emelésének hatalmas lendítőkerekévé vált. A szocialista munkaverseny lényegesen különbözik a burzsoázia trubadúrjai által megénekelt kapitalista versenytől, amely nem az egyéniség, még kevésbbé a tömegek felvirágzását jelenti, hanem állati küzdelmet jelent, vereséget és pusztulást hoz az egyik félnek, győzelmet és uralkodást a másiknak. A szocialista munkaverseny viszont az élmunkások alkotó segítségét jelenti az elmaradóknak, az egész szocialista népgazdaság újabb magaslatokra emelését. A szocialista termelés rendkívüli fellendülése A szovjet sajtó úgy ír az 1948-as, vagyis harmadiktervévről, mint a szovjet ipar- és mezőgazdaság továbbfejlesztésének döntő esztendejéről. Az Állami Tervbizottság áprilisban közzétett 1948 első negyedévi jelentése azt bizonyítja, hogy a szovjet ember méltónak bizonyult a feladat nagyságához. A szovjet ipar az év első három hónapjában átlag 32 százalékkal többet termelt, mint 1947 hasonló időszakábanés 52 százalékkal többet, mint 1946 első évnegyedében. Egy esztendő alatt egyharmadával, két év alatt felével emelkedett a termelés! Egyes iparágakban a fellendülés gigászi méreteket öltött. Például: a mozdonygyártás 111, a személyautógyártás 120, a mezőgazdasági gépgyártás 138, a szintetikus gumi gyártása 164, a vajgyártás 142, a cukorgyártás pedig 870 százalékkal adott többet, mint 1947 első három hónapjában. Jelentékeny emelkedést mutat az autóbuszok (94 százalék), trolleybuszok (80 százalék), villanymotorok (87 százalék), szövőgépek (71 százalék), autógumik (63 százalék) gyártása-A mezőgazdaságban a Tervbizottság jelentése szerint 1948 április 1-ig másfélszer annyi gabonát vetettek, mint a múlt évben-A vasúti teherforgalom egy év alatt 34 százalékkal, a tengerhajózási teher A kommunizmus az élő nemzedék ügye Molotov mondotta: „Korunkban minden út a kommunizmushoz vezet“. A szovjet ember számára a kommunizmus nem a jövendő álma többé. A kommunizmus felépítése az élő nemzedék közvetlen gyakorlati feladatává vált. A szovjet ember érdeke, hogy ezt a feladatot minél előbb végrehajtsa s ezzel betetőzze harminc év előtt megkezdett forradalmi alkotómunkáját. A szovjet iparban a munka termelékenysége 1948 első negyedében (1947 ugyanazon időszakával szemben) átlag 21 százalék emelkedést mutat. Egyes iparágakban, mint a gépgyártásban és a vasöntőiparban az emelkedés 34—36 százalék. Ez azt mutatja, hogy a szovjet ember eltökélten és sikerrel halad kitűzött célja felé. A világ imperialistái, akik fogvicsorítva látják a szovjet népgazdaság újabb sikereit, minden erejükkel azon vannak, hogy a világ újabb lángbaborításával vágják útját a szovjet embert alkotó tevékenységének, amelynek elengedhetetlen feltétele a tartós béke. Ezért a szovjet ember a béke legelszántabb védelmezője. Bennünket, magyar dolgozókat, a népi demokratikus Magyarország építőit, a béke és biztonság, a szabadság és függetlenség köteléke fűz a szovjet emberhez. Mindezeket, legnagyobb kincsünket, tőle kaptuk, Lenin, Sztálin neveltjétől, akitől idegen a faji felsőbbrendűség gondolata. Mi magyarok nemcsakegyenlő félként, de igaz barátként állhatunkaz új világ építője mellett. Tanulhatunk tőle tudományos világszemléletet és gyakorlatiasságot, szilárdságot és hősiességet, emberiességet és sovinizmustól mentes hazaszeretetet. Barátibb kézbe sohasem tehettük volna kezünket. A népgazdaságban 19 százalékkal több beruházás történt, mint a múlt év első negyedében, amihezhozzá kell tenni, hogy a beruházások növekedése a lakásépítkezés terén volt a legnagyobb (40 százalék). Ezzel párhuzamosan, a népgazdaságban foglalkoztatott munkások száma ugyanazon időszakban 2 millióval növekedett (ennek fele az iparban), s az egyéni és egyes csoportrekordokból forgalom 60 százalékkal növekedett ideje, hogy az összes kolhozföldek 1947 áprilisa ótaegész termelését rekordszínvonalra emeljük!“ Ettől a jelszótól visszahangzik most a legtávolabbi szovjet falu is, bizonyítva, hogy a szovjet parasztság egyszers mindenkorra végzett a falusi élet egykori sötétségével.] Nemcsak a szovjet ipari munkás, de a szovjet parasztság is a közösségi érdekektől vezettetve szemléli a világot. Lenin azt írta, hogy az új társadalmi rend győzelmének legfőbb rúgója végeredményben a munka olyan magasfokú termelékenységének megteremtése, ami jóval meghaladja a munka termelékenységét a kapitalizmusban „A kommunizmus ott kezdődik, ahol az egyszerű munkásokban, a nehéztesti munka fölé kerekedve, felébred a termelékenység fokozására irányuló áldozatkész törekvés, amikor ezek a munkások azon fáradoznak, hogy ne csak saját személyes és hozzátartozóik szükségleteiről gondoskodjanak, hanem a távolállókéról is, vagyis az egész társadalom, a szocialista államban egyesült emberek tíz- és százmilliói részére gondoskodjanak kenyérről, szénről, vasról és minden egyébről.A szovjet ember örömmel látja, hogy munkája meghozza a kívánt eredményt- A dolgozók életszínvonala eddig nem látott méretekben emelkedik. 1947 decemberében megszűnt a jegyrendszer. 1948 első három hónapjában a múlt év hasonló időszakához képest az állami és szövetkezeti kereskedelmi forgalom jelentékenyen növekedett. Kenyeret 70, cukrot 270, vajat 25, cukorkát 57, dara- és tésztaféléket 52, selyem- és szövöttárut 44 százalékkal többet adtak el, mint 1947 első negyedében. A jegyrendszer megszüntetésével egyidejűleg az állami élelmiszerárakat jelentékenyen leszállították, ami a kolhoz- és szövetkezeti piacon is rohamos olcsótyxxiást idézett elő. A kolhozpiacon 70 százalékkal, a szövetkezeti forgalomban 55 százalékkal estek az árak négy hónap alatt. Az iparcikkek árát a múlt év decemberében a szovjet kormány általában a háborús árak egyharmadára szállította le. Alig telt el három hónap, 1948 április 10-én, a szovjet kormány újabb árleszállítást rendelt el, ami 10—20 százalék között mozog. A „Moszkvics“ kisszemélyautó már 3000 rubelértkapható az áruházban és nem ritka az a szovjet dolgozó, aki ezt az összeget egy hónap alatt megkeresi. Már maga az a tény is nagyban elősegítette az életszínvonal -emelkedését, hogy a múlt év decemberi pénzreform egyáltalán nem érintette a dolgozók fizetését, amely az új értékben is mó régi maradt. Az azóta beállott olcsóbbodás folytán, vagyis 1948 első három hónapjában a rubel vásárlóértéke 41 százalékkal emelkedett. A szovjet munkások és tisztviselők reálbére ennek következtében, 1947 és 1948 első évnegyedét szembeállítva, átlag 51 százalék emelkedést mutat Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a szovjet dolgozónak a fizetésén felül járó különböző szociális juttatások is jelentékenyen növelik jólétét- E juttatások értéke a fizetés 38 százalékának felel meg. Zuhannak az árak, az életszínvonal rohamosan emelkedik ÚJVILÁG3 MB izkimi. Urad, Kedves barátom! Végre itthon, szovjetföldön, a drága Moszkvában! Mit mondjak, mit éreztem, mikor befutott vonatunk a Belorusse pályaudvarra? Mikor megláttam Zójómat, aki menten a karomba repült s mögötte az édesanyámat? Itt a fénykép, ez majd elmondja neked helyettem, amihez most nincs elég szavam. A találkozás percében elfelejtettem mind a hat évet, amit a fronton, majd Ausztriában, Magyarországom töltöttem. Mintha csak egy napra lettem volna távol, oly közeli, oly ismerős volt nekem minden. Anyám, ez az egyszerű, okos munkásasszony, csillogó örömkönnyekkel szemében, milyen büszke most rám! És Zója! A pályaudvarról kijövet, kezdtem aztán magamhoz térni. Kezdtem „észrevenni“ a várost. Mikor utoljára végigmentem a Gorkij-utcán, a kirakatokat deszkalapok meg homokzsákok borították. Most? A háborúnak már semmi nyoma, nemcsak a kirakatokban, de a lelkekben sem■ Rengeteg ember van az utcán, úgy mint azelőtt békében, de az autóforgalom sokkal nagyobb. A kis „Moszkvicsok", mint a gyerekek szaladgálnak a „Pobeda“ és „Zisz" kocsik mellett. Aztán mi minden épül itt! A Moszkvai Szovjet épülete mellett, — amit egyébként a háború alatt mégegyszer olyan magasra emeltek, mint ixalt — egészen a főpostáig húzódó óriási épülettömb kerül tető alá. Aztán a legújabb újdonság: a kiszélesített, pompás Gorkij-utcát befásítják. Gyökerestől-földestől hozzák a lombos fákat, légikalapáccsal gödröket vájnak nekik az aszfaltba. A kivájt földben, mintha valami régi, eltemetett város tárulna fel: tégla meg tégla. Hogy lehet ez? Hát emlékszel te is, mikor ezt az utcát vagy harminc méterrel kiszélesítették, a régi nagy házakat elvágták az alapozásuktól és síneken elgurigázták a helyükről, be a mai új paloták háta mögé. A fundamentum azonban ottmaradt a földben, beaszfaltozva. Most így kerül elő a rengeteg tégla. Szóval építenek és fásítanak, de nemcsak itt, a város közponjában, hanem mindenfelé. A mi utcákon is gyönyörű topolyákat ültetnek.Lakásunk frissen festve, különben olyan mint volt. Nem vettek bele semmit, Zója az egyetemre jár, az idén megkapja a mérnöki diplomát. Ösztöndíjas tanuló, de ebből persze nem jutott bútorfélékre. Most azonban itthon vagyok, itthon is maradok. Felvettem a régi civilruhámat, Zója új nyakkendőt kötött a nyakamra■ Rém szokatlan érzés ez az öltözet, a zsebeimet mindig másutt keresem. Két hetet pihentem, kószáltam a városban, megismerkedtem a háború utáni Moszkvával. Sok minden új volt számomra. Az emberek is újak, valahogy hozzánőttek az idők, a feladatok nagyságához. Május harmadika óta dolgozom régi munkahelyemen, a 2. számú Óragyárban. A vállalatoknak minden leszerelt katonát azonnal vissza kell helyezniük régi állásukba. Nemcsak visszaveszik, de ünnepélyesen is fogadják őket. Engem is megünnepeltek s nagy, szeretettel vesznek körül a szak társak■ Gondolod, hogy kijöttem a szakmából? Féltem tőle, hogy nem bírom majd a versenyt, de szó sincs róla, egy-kettőre belejöttem s ma már úgy megy a dolog, mintha sose lettem volna távol. Megkeresem már most a heti 300 rubelt. Ez bőven elegendő is, most egyre olcsóbb minden. Még sok minden érdekeset tudnék írni, de majd legközelebb folytatom. Várom válaszod: mi újság Budapesten? Öles volt bajtársad Anatoly Alisárov