Uj Világ, 1948. december (1. évfolyam, 8-34. szám)

1948-07-02 / 8. szám

2 A h­ét bel­politi­kája Olyan egyenletes ritmussal folyik az országban az építő munka, mint az egészséges Szív dobogása­ Az el­múlt hét belpolitikai eseményei kö­zött nincsenek szenzációk, „csak“ a gazdasági és politikai fejlődés bíztató tényei sorakoztak nap mint nap egy­más mellé Mindennapi kenyerünk E tények közül a legfontosabbak mindennapi kenyerünkkel kapcsola­tosak- Országszerte folyik az aratás, lezajlottak a próbacséplések, és ima már biztos, hogy kenyérgabona ter­mésünk jobb a közepesnél. Egyes vi­dékeken, ahol az elmúlt esztendőben holdanként 6 mázsa búza termett, most tíz mázsát is betakarít a gazda. Ennek köszönhetjük, hogy július el­sejétől kukoricaliszt helyett is kenye­ret vagy rendes lisztet kap a főváros lakossága- De a jó termés csak elő­feltétele a jó közellátásnak- Hogy spekulánsok ne fölözhessék le a dol­gozók munkájának gyümölcsét, — arról a demokratikus államnak kell gondoskodnia. Gondoskodik is: 16.000 cséplési ellenőr — maguk is kétkezi munkások, ott dolgozik a többiekkel a gépek melletti — vigyáz majd a kép kenyerére, nehogy­­a falusi kizsákmá­­nyolók, a zsírosgazdák kezén fekete útra terelődjék-­­ A cséplés fokozott ellenőrzése mel­lett más jelek is mutatják, hogy a demokrácia az eddiginél nagyobb lendülettel tör előre a falun is- Megjelent az új beszolgáltatási ren­delet, amely változatlanul hagyja az őstermelői kenyérgabona fejadagját, de egy lépést tesz előre afelé, hogy falun is megvalósuljon a „fizessenek a gazdagok“ igazságos elve. Prog­resszív beszolgáltatás és ugyancsak a birtoknagyság, illetve a kataszteri jövedelem arányában emelkedő „me­zőgazdaságfejlesztési hozzájárulás“ terheli a rendelet szerint a nagygaz­dákat. Époly fontos ez a dolgozó parasztság nevelése szempontjából is, mint a legalaposabb politikai felvilá­gosító munka. A falun egyre jobban kezdtek ismét basáskodni a nagygaz­dák, s magatartásuk helyenként már elnyomással fenyegette a dolgozó pa­rasztság tömegeit. Az új beszolgálta­tási rendelet nemcsak az igazságos teherviselést valósítja meg, hanem a parasztság előtt példázza azt is, hogy a demokrácia mindenütt és mindenki­vel szemben megvédi a dolgozók szabadságát. Egységben az erő A Független Kisgazdapárt Politi­kai Bizottsága üdvözölte a kormány­nak a dolgozó parasztság érdekében hozott intézkedéseit. Újabb jele ez annak, hogy minden alapvető kér­désben egyetértenek a magyar de­mokrácia pártjai. Ez az egyetértés, ez a nagy erőt mutató egység jutott kifejezésre abban is, hogy a péter­­páli aratóünnepségek az új Függet­lenségi Front jegyében zajlottak le- Közös terv szerint küldte ki szóno­kait a három nagy demokratikus párt az ország különböző vidékeire s ezek a szónokok az egész de­mokratikus magyar nép szemszögéből nézték és méltatták az új kenyér ünne­pének jelentőségét­ A magyar újjá­építés nagyszerű lendületének egy újabb jelentős állomásánál is — az árvíz sújtotta Tiszakoród község tel­jes újjáépítése alkalmából — ezt az acélkeménnyé kovácsolódó demokra­tikus­­egységet méltatták az ország vezetői. Rajk László és Darvas Jó­zsef miniszterek mellett felszólalt Tildy Zoltán köztársasági elnök is, aki kijelentette: „Az új Független­ségi Front megszilárdítása azt jelenti, hogy eltávolítottunk az útból min­den, az építést akadályozó tényezőt és megsokszoroztuk az építés erőit.“ Tisztul a levegő Formailag még nincs meg az új Függetlenségi Front, de az építést akadályozó erők eltávolítása már előrehaladt. Rendben folyik az is­kolák államosításának végrehajtása, megjelent a végrehajtási utasítás és a pedagógusok augusztus 15-ig vala­mennyien­­ állami alkalmazottakká lesznek. A szerzetes-tanárok ügyének hasonló megoldása érdekében megin­dultak a közvetlen tárgyalások a kul­tuszminisztérium és a szerzetes-taná­rok képviselői között-Jelentős esemény a II. Mérnökkon­gresszus- A magyar mérnökök elha­tározták, hogy csatlakozva a munka­­verseny-mozgalomhoz, hat hónap alatt elérik az ipari önköltségi ár 30 százalékos csökkentését, ami — a ter­melés fokozása mellett — döntő elő­feltétele az életszínvonal emelésének Negyedmillió paraszt vesz részt a munkaversenyekben Ez azt bizonyítja, hogy a parasztság döntő többségében öntudatosan vesz részt a népi demokrácia építésében Mindez nem azt jelenti, hogy nincs már tisztogatni való. Folyik is a tisz­togatás- Elsősorban a gazdasági élet erkölcstelen, s népellenes vámszedői­nek felszámolása-Néhány tény ennek a tisztogatási akciónak eredményeiről, az állami vállalatokban esetleg mutatkozó korrupció megakadályozására, illetve megelőzésére felállították az Állami Ellenőrzési Központot. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Ellen­őrző Bizottsága folytatja a közélet megtisztításáért végzett munkát, amely jelentőségben messze túlnő a párt tisztaságának védelmén, az egész ma­gyar nép érdekeit szolgálja, amikor például a kereskedelmi minisztérium egyik osztályfőnökének, vagy a­z IBUSZ-nak, a nagy nemzetközi köz­lekedési vállalat igazgatójának, vagy a falusi rizstermelő álszövetkezetek vezetőinek visszaéléseiről rántja le a leplet — amint ezt az elmúlt hét so­rán tette- A gazdasági rendőrség is derekasan működik. Felgöngyölítette az élelmiszerspekuláció frontját és csak az elmúlt héten három vállalat vezérigazgatójának gazdasági bűn­­cselekményeire derített fényt- Városi Színház Lloyd LOLA LANE új filmje Décsi—­ Copsa A szezon utolsó nagy vígjátéka. Megszöktem az esküvőmről Corvin — Scala Uránia 2 film egy műsorban és Átrium Ory—Fórum Royal Apolló Louis JOUVET óriás filmje: Bűnös vagy áldozat Texasban ÚJVILÁGPéntek, 1948 július 2■ Élmunkásaink Jurek Aurél Negyvenhárom fénykép az iroda falán: mindegyik egy-egy bonyolult gépet ábrázol. Jurek Aurél főmérnök, a WM.gyár központi szerkesztő-osz­tályának vezetője az „apjuk“. Az ő munkája valamennyi. Nehéz szóra­ bírni. Azok az embe­rek, akik valóban sokat, igazán ki­válót tesznek a közért,­­ nem szíve­­sen beszélnek önmagukról. Jurek fő­mérnök is úgy véli, hogy semmi érde­kes, semmi tanulságos sincs az éle­tében. Most 44 éves. Felvidéki paraszt­származású. Már gyermekkorában szerette a gépeket, különösen a moz­donyt. Egyetlen vágya volt, hogy­ tervező-mérnök legyen. Ezt el is érte. 1928-ban megkapta a diplomát. 1930 januárjában a WM-be kerül. Járművek és hőerőgépek a kedven­cei, ezeket szerkeszti legszívesebben. 18 éven át ő megy be legkorábban, ő távozik legkésőbben. A termelés, a gépek szerelmese. Jóban van a mun­kásokkal, azok is szeretik őt. A régi munkások közül sok a személyes jó­barátja. Jön a háború! Páncélkocsi­kat, tankokat kell szerkeszteni — nem sok kedve van hozzá. Elkezdő­dik nyilasék pünkösdi királysága, ez az utolsó csepp a pohárban: megta­gadja a munkát, nem jár be többé irodájába. Ezeknek szerkeszteni? ... Inkább a halál... 1945 január elején még folynak a harcok, de a romok­ban heverő, felszabadult gyárban már ott látjuk. A munkásokkal együtt, buzison és babfőzeléken építi az ü­ze­­met — a népnek. Belép a Szociálde­mokrata Pártba, tevékeny részt vesz a mérnökszakszervezet munkájában. „Az épülő országnak több mérnökre lesz szüksége, mint amennyit a Mű­egyetem nevelni képes. Munkásokból is mérnököket kell csinálni“ — és az oktatási bizottság elnöke lesz. Előadá­sokat tart, szervez, oktat — és szer­­keszti az új gépeket — a demokrá­ciának. Megszervezi a csőgyár terme­lését. Eredmény: az üzem 30 száza­lékkal többet termel a legjobb béke­­beli teljesítménynél is. Idő előtt végre kell hajtani a hároméves ter­vet, és újra elsőnek érkezik, utolsó­nak távozik. „Hogy mi a legszebb él­mény számomra a felszabadulás óta? — és elgondolkozik. — Azelőtt az üzemek vezetősége járt a szerkesztő­osztályra. Most is kapcsolatban állunk, de most munkások is naponta jönnek be hozzánk tanácsért, segítségért, nem egyszer pedig azért, mert ötle­tet, vagy tanácsot akarnak adni. A demokrácia új munkamorálja köze­lebb hozta egymáshoz az embereket. Ez a legszebb a világon". ... Igen, Kossa István nyújtotta át neki az élmunkás-jelvényt. Dehát — mondja — végeredményben nem tett ő semmi különöset. Csak dolgozott Mert szereti a szakmáját. Mi hozzá­tesszük: szereti a demokráciát, szereti a dolgozókat is. A mi utcánk, a Pannonia­ utca, nem régi utca. Tíz egynéhány évvel ezelőtt még szemétdombok néztek innen a Margitsziget sötétzöld lombjaira. Aztán lőttek az autójavító műhelyek és az éjjel-nappal ordító garázsok, a szemét­es kőtörmelék visszavonult valahová és a szót az épülő bérpaloták és a Gyapjú­­mosógyár vették át. Különösen az utóbbi. A Gyapjúmosó ma kétségtelenül központja, gazdasági és társadalmi hangadója a külső Pannónia-utcának. Zakatolása érvelése az új városrésznek, az új életnek — reggel hattól este tízig. Derűs, tiszta gyár ez. Innen tőlünk, a harmadik emeletről különösen éjjel nagyon szép diadalmasan villogó üvegfala. A vaskeretes kockák lapja olyan, mintha egy számtanfüzetből tépték volna ki s jupiterlámpák fölé tartanak. Már régóta figyelem, mi minden új, derűs dolog történik itt a gyáron kívül s belül. Délután, a második váltáskor ,például, tizenegy kékszoknyás, fehérblúzos gyárilány szalad ki a közeli Dunapartra. Lejátszanak egy meccset, harminc egynéhány perc múlva pirosan és kacagva futnak vissza a gyárba . .. A gyár mögött szigorúan elkerített sárgahomokos sportpálya. Egy darabig a gyár májusi felvonulásának táblái álltak itt, köztük egy óriási földgömb ötágú csillaggal. Mindez egy nézőtérre és emelvényre tekint. Itt folynak le az ü­zem- és pártgyűlések. A gyűlésre hívó plakát most is ott virít a bejáratnál, szem­ben az ügyeletes tűzoltóval. Ünnep­ és vasárnap előtti estéken hatalmas teherautó áll meg a gyár kapuja előtt. Egy kezeslábas ruhába öltözött ember piros zászlókat tűz ki a bakra, egy másik székeket rak az autóra. Körülöttük zsibongó úttörő társaság, teljes díszben­ kirándulás készül. Ugyanez az autó ünnep­ és vasárnap reggel is ott dohog a kapu előtt: újabb csoport megy ki a zöldbe. Otthon nem marad más, csak a gyár, a plakát és a tűzoltó, aki időnként másodmagával lassú és megfontolt őrjáratra indul a gyár körül. A gyár elégedetten és bizakodón tekint a harmincféle zöldben lélegző budai hegyekre. M. E. A mi katonáink „Honvédségünk céljai azonosak a dolgozó magyar nép céljaival. Támo­gasd a hároméves tervet becsületes szolgálatteljesítéssel.“ Az I. Honvédkerületi parancsnokság folyosóján találkoztunk ezzel a fel­irattal. Ezeknek a soroknak olvasása rögtön feloldotta a fasiszta időkből megmaradt szorongó érzésünket, meg­­éreztük­: ebben az épületben a régi honvédség emlékét is eltörölték. Tóth István törzsőrmester nevelő­­tiszttel beszélgetünk a nevelőóra megkezdéséig. Megkérdezzük, milyen a népi demokrácia katonatípusa? — A demokratikus hadsereg tagjai természetesen szélesebb látókörűek, mint a régiek voltak. Ismerik helyze­tüknek és a nép kérdéseinek kapcso­latát. Tudják, mit jelent számukra a népi demokrácia: szabadságot, jobb életlehetőséget. Az a tudat, hogy a honvéd egy a néppel, gyökeresen meg­változtatja beállítottságát. A nép, mi­ként a gyárakat, a fegyvereket is birtokába vette. A közösségi érzés az alapja fejlett bajtársiasságunknak. — Milyenek a népi hadsereg ve­zetői? — A vezetők tekintélyét nem a ra­gyogó egyenruha, hanem a tudás adja meg. A vezető tiszt nem zsarnok,­­ hanem társa és tanítója bajtársainak. Vannak-e a honvédségnek a polgári lakossággal kapcsolatai és ha igen, milyenek? — Kapcsolataink a polgári lakos­sággal igen jók. Az építőmunkában, például a hidak építésénél, a romok el­takarításánál, robbantásoknál a hon­véd vállvetve dolgozik a munkások­kal. A közösséggel való kapcsolatain­kat erősítjük közös pártnapok rendezé­sével. Például együttes pártnapunk volt a Beszkárt dolgozóival, a Mező­kémiával, legutóbb a Nemzeti Szín­ház tagjaival voltunk együtt. Milyen a honvédség képzése ideoló­giai síkon? — Rendszeres nevelés folyik hon­védségünknél. Hetenként négyszer tartunk nevelőórákat. Tizenötös cso­portokba vagyunk beosztva, mert kis létszámmal sokkal könnyebb. Ki megy a tanulás, közvetlenebb a ha­ ng. Mivel foglalkoznak a­­z előárakon? — Minden órán másik bajtárs az előadó, — független j) rangfokozatú­tól. Ezeken az elő­kasokon foglalko­zunk a bel- és ki­s­­politikai helyzettel, szomszédos baráti népek, elsősorban a Szovjetunió politikai és gazdasági éle­tével és megismerjük az egész világ képét átalakító marxi-lenini ideoló­giát. Az előadást vita követi, szakaszve­zető és ezredes, őrmester és őrnagy egyaránt hozzászól a vitához. A népi demokrácia hadserege: tiszt, közlegény és dolgozó nép vállvetve haladnak a fejlődés útján. Bokor Zsuzsa (Bácsalmási képeslap Sötét, borús az ég, de messze nyu­gat felé, ahol a kiskúnsági síkság ölelkezik az égbolttal, már szakadozni kezdenek a felhők, egy-egy félénk napsugár már végig is pásztázza a Szürke fellegeket. A robogó vonatból kitekintve, min­denütt ugyanaz a látvány: aranyló búzamezők, itt-ott zöldelő kukorica­­táblák. Aratnak. Már a Bácskában járunk. A vici­nális, mintha­ maga is munkaverseny­­ben állna, nagy igyekezettel pörög végig a rónán. Bácsalmás ... Áldott, gazdag vidék. Néhány évvel ezelőtt még Teleki József gróf cselédei gör­­nyedeztek az uraság 4000 holdas bácsalmási birtokán, meg arrébb, Dunatetétlenen, a 6000 holdas föl­desúri nagybirtokon. Ez már termé­szetesen a múlté. A földreform 5—10 holdas parcellákban az egykori cse­lédeknek és újbirtokosoknak jut­tatta a földet. A 16.000 lelket számláló Bácsalmás nagyközség amolyan igazi vegyes­lakosságú hely. A Horthy- és nyilas­­órában a volksbundisták egyik fő­fészke volt. Mintegy 7000 sváb élt itt, akiknek 80 százaléka részt vett a Bund mozgalmában. A „bundisták“, ahogyan errefelé nevezik őket, olyan nagy urak voltak, hogy még a nyila­sok sem boldogulhattak velük... A magyarokat, akikkel azelőtt úgy­­ahogy megfértek „fénykoruk“ idején kutyába se vették. Sokkal jobb volt a viszony és ma is jobb az ott élő mintegy 3500 főnyi bunyevácság és a magyar lakosság között. Ezek a szlá­vok hűek voltak a magyar földhöz, a magyar néphez és ma is azok. Szár­mazását egyik sem tagadja, de ugyanakkor valamennyien kiállnak a magyarság mellett. A volksbundis­ták kitelepítése még most is folyik. Sok olyan Sváb él itt, aki Jugoszlá­viából szökött át. Ezekről alig tudnak valamit, mert a legtöbbjüket még nem priorálták le. A csempészés még eléggé dívik errefelé. A hatóságok megtesznek ugyan mindent, hogy megakadályoz­zák, de még így is előfordul, hogy lo­vakat hajtanak át Jugoszláviából, ci­garettát csempésznek és „csereáru­ként“ főleg gumiárut és egyéb ipari cikkeket visznek. A községbeliek me­sélik, hogy sok csempész az életével fizetett vakmerőségéért. A bácsalmá­siak azt kívánják, hogy a hatóságok lehetőleg még erélyesebben nyúljanak bele ebbe a darázsfészekbe... A községben mintegy 15 traktor van, ebből körülbelül 10 igen gyenge, elhasznált állapotban. A földműves­szövetkezeté 3 darab jókarban lévő traktor. Mun­kaverseny ugyan nem alakult még ki, de a gazdák mégis kitettek magukért. Jó közepes búza­termésre számítanak. Bácsalmás fő nevezetessége azonban a 6000 ka­­tasztrális hold kiterjedésű szőlő. Az 1944—45. években a szőlők igen el­hanyagolt állapotban voltak, most azonban már „lábon áll“ a szőlő és ha valami váratlan elemi katasztrófa nem jön közbe, igen jó bortermés lesz az idén. A fagy ugyan kissé „megpörkölte“, de a kár átlagosan csak 1—2 százalékos. Hozzávetőleges becslés szerint 80.000 hektoliter bács­­i almási borocska fogja oltani az ital­kedvelők szomját. Bácsalmás egyik nevezetessége a nagy állami pincé­szet, melynek befogadóképessége 2500 hektoliter. Berendezése korszerű, 100 hektóliteres hordók, cementme­dencék állnak itt rendelkezésre. A vidék, sajnos, ahogyan a gazdák me­sélik, erősen jégjáratos és a biztosító­­intézetek csak felemelt tarifával vál­lalják a jégkár elleni biztosítást. A régi gazdák általában középbir­tokosok, de azért akad néhány 50— 100 holdas birtok is. Egyik érdekessége a községnek, hogy mintegy 300 Petrekanits él itt, őseik idestova 200 évvel ezelőtt te­lepedtek le Bácsalmáson. Bunyevácok voltak, utódaik ma is szlávoknak vallják magukat, amellett valameny­­nyien jó magyar hazafiak. Legtöbb­jük földműves, szőlősgazda, alig né­­hányan hagyták ott a falut átmene­tileg, hogy­­tanult emberekké válja­nak, de azért mindig visszatérnek az ősi fészekbe. Petrekanits Antal egy­kori főjegyzőnek köszönheti a község a tüdőszanatóriumot, a polgári isko­lát, az artézikutakat. Úgy hírlik, ut­cát fognak elnevezni róla. Fia, Petre­kanits István, szintén tanult ember, kétholdas szőlőjében gazdálkodik. Az ottani kultúrálét egyik irányítója, a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság járási főtitkára. Mire ezek a sorok napvilágot lát­nak, az áldott bácskai földön már be is fejezik az aratást. S bár még van­nak kisebb súrlódások a község poli­­tikai életében (egyes vezetők kis­királykodására panaszkodnak néme­lyek), biztosra vehető, hogy a bács­almásiak elérték, vagy egész rövid idő múlva elérik azt, amire minden becsületes dolgozó ember vágyik: a többtermelést s ezáltal a jólétet, bé­kességet. Hiszen minden előfeltétel megvan hozzá: termékeny föld, szak­értelem, munkakedv, derűlátás, ta­­nulni akarás. A parasztok, az egykori grófi birtokok volt cselédei tudják, látják, hogy a föld valóban azé, aki megműveli. Kristóf László keres gazdát a ludas Matyi olvasói közül! Részletek az eltelt Ludas Matyiban Ara 70 fillér!

Next