Uj Világ, 1948. december (1. évfolyam, 8-34. szám)
1948-07-02 / 8. szám
2 A hét belpolitikája Olyan egyenletes ritmussal folyik az országban az építő munka, mint az egészséges Szív dobogása Az elmúlt hét belpolitikai eseményei között nincsenek szenzációk, „csak“ a gazdasági és politikai fejlődés bíztató tényei sorakoztak nap mint nap egymás mellé Mindennapi kenyerünk E tények közül a legfontosabbak mindennapi kenyerünkkel kapcsolatosak- Országszerte folyik az aratás, lezajlottak a próbacséplések, és ima már biztos, hogy kenyérgabona termésünk jobb a közepesnél. Egyes vidékeken, ahol az elmúlt esztendőben holdanként 6 mázsa búza termett, most tíz mázsát is betakarít a gazda. Ennek köszönhetjük, hogy július elsejétől kukoricaliszt helyett is kenyeret vagy rendes lisztet kap a főváros lakossága- De a jó termés csak előfeltétele a jó közellátásnak- Hogy spekulánsok ne fölözhessék le a dolgozók munkájának gyümölcsét, — arról a demokratikus államnak kell gondoskodnia. Gondoskodik is: 16.000 cséplési ellenőr — maguk is kétkezi munkások, ott dolgozik a többiekkel a gépek melletti — vigyáz majd a kép kenyerére, nehogya falusi kizsákmányolók, a zsírosgazdák kezén fekete útra terelődjék- A cséplés fokozott ellenőrzése mellett más jelek is mutatják, hogy a demokrácia az eddiginél nagyobb lendülettel tör előre a falun is- Megjelent az új beszolgáltatási rendelet, amely változatlanul hagyja az őstermelői kenyérgabona fejadagját, de egy lépést tesz előre afelé, hogy falun is megvalósuljon a „fizessenek a gazdagok“ igazságos elve. Progresszív beszolgáltatás és ugyancsak a birtoknagyság, illetve a kataszteri jövedelem arányában emelkedő „mezőgazdaságfejlesztési hozzájárulás“ terheli a rendelet szerint a nagygazdákat. Époly fontos ez a dolgozó parasztság nevelése szempontjából is, mint a legalaposabb politikai felvilágosító munka. A falun egyre jobban kezdtek ismét basáskodni a nagygazdák, s magatartásuk helyenként már elnyomással fenyegette a dolgozó parasztság tömegeit. Az új beszolgáltatási rendelet nemcsak az igazságos teherviselést valósítja meg, hanem a parasztság előtt példázza azt is, hogy a demokrácia mindenütt és mindenkivel szemben megvédi a dolgozók szabadságát. Egységben az erő A Független Kisgazdapárt Politikai Bizottsága üdvözölte a kormánynak a dolgozó parasztság érdekében hozott intézkedéseit. Újabb jele ez annak, hogy minden alapvető kérdésben egyetértenek a magyar demokrácia pártjai. Ez az egyetértés, ez a nagy erőt mutató egység jutott kifejezésre abban is, hogy a péterpáli aratóünnepségek az új Függetlenségi Front jegyében zajlottak le- Közös terv szerint küldte ki szónokait a három nagy demokratikus párt az ország különböző vidékeire s ezek a szónokok az egész demokratikus magyar nép szemszögéből nézték és méltatták az új kenyér ünnepének jelentőségét A magyar újjáépítés nagyszerű lendületének egy újabb jelentős állomásánál is — az árvíz sújtotta Tiszakoród község teljes újjáépítése alkalmából — ezt az acélkeménnyé kovácsolódó demokratikusegységet méltatták az ország vezetői. Rajk László és Darvas József miniszterek mellett felszólalt Tildy Zoltán köztársasági elnök is, aki kijelentette: „Az új Függetlenségi Front megszilárdítása azt jelenti, hogy eltávolítottunk az útból minden, az építést akadályozó tényezőt és megsokszoroztuk az építés erőit.“ Tisztul a levegő Formailag még nincs meg az új Függetlenségi Front, de az építést akadályozó erők eltávolítása már előrehaladt. Rendben folyik az iskolák államosításának végrehajtása, megjelent a végrehajtási utasítás és a pedagógusok augusztus 15-ig valamennyien állami alkalmazottakká lesznek. A szerzetes-tanárok ügyének hasonló megoldása érdekében megindultak a közvetlen tárgyalások a kultuszminisztérium és a szerzetes-tanárok képviselői között-Jelentős esemény a II. Mérnökkongresszus- A magyar mérnökök elhatározták, hogy csatlakozva a munkaverseny-mozgalomhoz, hat hónap alatt elérik az ipari önköltségi ár 30 százalékos csökkentését, ami — a termelés fokozása mellett — döntő előfeltétele az életszínvonal emelésének Negyedmillió paraszt vesz részt a munkaversenyekben Ez azt bizonyítja, hogy a parasztság döntő többségében öntudatosan vesz részt a népi demokrácia építésében Mindez nem azt jelenti, hogy nincs már tisztogatni való. Folyik is a tisztogatás- Elsősorban a gazdasági élet erkölcstelen, s népellenes vámszedőinek felszámolása-Néhány tény ennek a tisztogatási akciónak eredményeiről, az állami vállalatokban esetleg mutatkozó korrupció megakadályozására, illetve megelőzésére felállították az Állami Ellenőrzési Központot. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Ellenőrző Bizottsága folytatja a közélet megtisztításáért végzett munkát, amely jelentőségben messze túlnő a párt tisztaságának védelmén, az egész magyar nép érdekeit szolgálja, amikor például a kereskedelmi minisztérium egyik osztályfőnökének, vagy az IBUSZ-nak, a nagy nemzetközi közlekedési vállalat igazgatójának, vagy a falusi rizstermelő álszövetkezetek vezetőinek visszaéléseiről rántja le a leplet — amint ezt az elmúlt hét során tette- A gazdasági rendőrség is derekasan működik. Felgöngyölítette az élelmiszerspekuláció frontját és csak az elmúlt héten három vállalat vezérigazgatójának gazdasági bűncselekményeire derített fényt- Városi Színház Lloyd LOLA LANE új filmje Décsi— Copsa A szezon utolsó nagy vígjátéka. Megszöktem az esküvőmről Corvin — Scala Uránia 2 film egy műsorban és Átrium Ory—Fórum Royal Apolló Louis JOUVET óriás filmje: Bűnös vagy áldozat Texasban ÚJVILÁGPéntek, 1948 július 2■ Élmunkásaink Jurek Aurél Negyvenhárom fénykép az iroda falán: mindegyik egy-egy bonyolult gépet ábrázol. Jurek Aurél főmérnök, a WM.gyár központi szerkesztő-osztályának vezetője az „apjuk“. Az ő munkája valamennyi. Nehéz szóra bírni. Azok az emberek, akik valóban sokat, igazán kiválót tesznek a közért, nem szívesen beszélnek önmagukról. Jurek főmérnök is úgy véli, hogy semmi érdekes, semmi tanulságos sincs az életében. Most 44 éves. Felvidéki parasztszármazású. Már gyermekkorában szerette a gépeket, különösen a mozdonyt. Egyetlen vágya volt, hogy tervező-mérnök legyen. Ezt el is érte. 1928-ban megkapta a diplomát. 1930 januárjában a WM-be kerül. Járművek és hőerőgépek a kedvencei, ezeket szerkeszti legszívesebben. 18 éven át ő megy be legkorábban, ő távozik legkésőbben. A termelés, a gépek szerelmese. Jóban van a munkásokkal, azok is szeretik őt. A régi munkások közül sok a személyes jóbarátja. Jön a háború! Páncélkocsikat, tankokat kell szerkeszteni — nem sok kedve van hozzá. Elkezdődik nyilasék pünkösdi királysága, ez az utolsó csepp a pohárban: megtagadja a munkát, nem jár be többé irodájába. Ezeknek szerkeszteni? ... Inkább a halál... 1945 január elején még folynak a harcok, de a romokban heverő, felszabadult gyárban már ott látjuk. A munkásokkal együtt, buzison és babfőzeléken építi az üzemet — a népnek. Belép a Szociáldemokrata Pártba, tevékeny részt vesz a mérnökszakszervezet munkájában. „Az épülő országnak több mérnökre lesz szüksége, mint amennyit a Műegyetem nevelni képes. Munkásokból is mérnököket kell csinálni“ — és az oktatási bizottság elnöke lesz. Előadásokat tart, szervez, oktat — és szerkeszti az új gépeket — a demokráciának. Megszervezi a csőgyár termelését. Eredmény: az üzem 30 százalékkal többet termel a legjobb békebeli teljesítménynél is. Idő előtt végre kell hajtani a hároméves tervet, és újra elsőnek érkezik, utolsónak távozik. „Hogy mi a legszebb élmény számomra a felszabadulás óta? — és elgondolkozik. — Azelőtt az üzemek vezetősége járt a szerkesztőosztályra. Most is kapcsolatban állunk, de most munkások is naponta jönnek be hozzánk tanácsért, segítségért, nem egyszer pedig azért, mert ötletet, vagy tanácsot akarnak adni. A demokrácia új munkamorálja közelebb hozta egymáshoz az embereket. Ez a legszebb a világon". ... Igen, Kossa István nyújtotta át neki az élmunkás-jelvényt. Dehát — mondja — végeredményben nem tett ő semmi különöset. Csak dolgozott Mert szereti a szakmáját. Mi hozzátesszük: szereti a demokráciát, szereti a dolgozókat is. A mi utcánk, a Pannonia utca, nem régi utca. Tíz egynéhány évvel ezelőtt még szemétdombok néztek innen a Margitsziget sötétzöld lombjaira. Aztán lőttek az autójavító műhelyek és az éjjel-nappal ordító garázsok, a szemétes kőtörmelék visszavonult valahová és a szót az épülő bérpaloták és a Gyapjúmosógyár vették át. Különösen az utóbbi. A Gyapjúmosó ma kétségtelenül központja, gazdasági és társadalmi hangadója a külső Pannónia-utcának. Zakatolása érvelése az új városrésznek, az új életnek — reggel hattól este tízig. Derűs, tiszta gyár ez. Innen tőlünk, a harmadik emeletről különösen éjjel nagyon szép diadalmasan villogó üvegfala. A vaskeretes kockák lapja olyan, mintha egy számtanfüzetből tépték volna ki s jupiterlámpák fölé tartanak. Már régóta figyelem, mi minden új, derűs dolog történik itt a gyáron kívül s belül. Délután, a második váltáskor ,például, tizenegy kékszoknyás, fehérblúzos gyárilány szalad ki a közeli Dunapartra. Lejátszanak egy meccset, harminc egynéhány perc múlva pirosan és kacagva futnak vissza a gyárba . .. A gyár mögött szigorúan elkerített sárgahomokos sportpálya. Egy darabig a gyár májusi felvonulásának táblái álltak itt, köztük egy óriási földgömb ötágú csillaggal. Mindez egy nézőtérre és emelvényre tekint. Itt folynak le az üzem- és pártgyűlések. A gyűlésre hívó plakát most is ott virít a bejáratnál, szemben az ügyeletes tűzoltóval. Ünnep és vasárnap előtti estéken hatalmas teherautó áll meg a gyár kapuja előtt. Egy kezeslábas ruhába öltözött ember piros zászlókat tűz ki a bakra, egy másik székeket rak az autóra. Körülöttük zsibongó úttörő társaság, teljes díszben kirándulás készül. Ugyanez az autó ünnep és vasárnap reggel is ott dohog a kapu előtt: újabb csoport megy ki a zöldbe. Otthon nem marad más, csak a gyár, a plakát és a tűzoltó, aki időnként másodmagával lassú és megfontolt őrjáratra indul a gyár körül. A gyár elégedetten és bizakodón tekint a harmincféle zöldben lélegző budai hegyekre. M. E. A mi katonáink „Honvédségünk céljai azonosak a dolgozó magyar nép céljaival. Támogasd a hároméves tervet becsületes szolgálatteljesítéssel.“ Az I. Honvédkerületi parancsnokság folyosóján találkoztunk ezzel a felirattal. Ezeknek a soroknak olvasása rögtön feloldotta a fasiszta időkből megmaradt szorongó érzésünket, megéreztük: ebben az épületben a régi honvédség emlékét is eltörölték. Tóth István törzsőrmester nevelőtiszttel beszélgetünk a nevelőóra megkezdéséig. Megkérdezzük, milyen a népi demokrácia katonatípusa? — A demokratikus hadsereg tagjai természetesen szélesebb látókörűek, mint a régiek voltak. Ismerik helyzetüknek és a nép kérdéseinek kapcsolatát. Tudják, mit jelent számukra a népi demokrácia: szabadságot, jobb életlehetőséget. Az a tudat, hogy a honvéd egy a néppel, gyökeresen megváltoztatja beállítottságát. A nép, miként a gyárakat, a fegyvereket is birtokába vette. A közösségi érzés az alapja fejlett bajtársiasságunknak. — Milyenek a népi hadsereg vezetői? — A vezetők tekintélyét nem a ragyogó egyenruha, hanem a tudás adja meg. A vezető tiszt nem zsarnok, hanem társa és tanítója bajtársainak. Vannak-e a honvédségnek a polgári lakossággal kapcsolatai és ha igen, milyenek? — Kapcsolataink a polgári lakossággal igen jók. Az építőmunkában, például a hidak építésénél, a romok eltakarításánál, robbantásoknál a honvéd vállvetve dolgozik a munkásokkal. A közösséggel való kapcsolatainkat erősítjük közös pártnapok rendezésével. Például együttes pártnapunk volt a Beszkárt dolgozóival, a Mezőkémiával, legutóbb a Nemzeti Színház tagjaival voltunk együtt. Milyen a honvédség képzése ideológiai síkon? — Rendszeres nevelés folyik honvédségünknél. Hetenként négyszer tartunk nevelőórákat. Tizenötös csoportokba vagyunk beosztva, mert kis létszámmal sokkal könnyebb. Ki megy a tanulás, közvetlenebb a ha ng. Mivel foglalkoznak az előárakon? — Minden órán másik bajtárs az előadó, — független j) rangfokozatútól. Ezeken az előkasokon foglalkozunk a bel- és kispolitikai helyzettel, szomszédos baráti népek, elsősorban a Szovjetunió politikai és gazdasági életével és megismerjük az egész világ képét átalakító marxi-lenini ideológiát. Az előadást vita követi, szakaszvezető és ezredes, őrmester és őrnagy egyaránt hozzászól a vitához. A népi demokrácia hadserege: tiszt, közlegény és dolgozó nép vállvetve haladnak a fejlődés útján. Bokor Zsuzsa (Bácsalmási képeslap Sötét, borús az ég, de messze nyugat felé, ahol a kiskúnsági síkság ölelkezik az égbolttal, már szakadozni kezdenek a felhők, egy-egy félénk napsugár már végig is pásztázza a Szürke fellegeket. A robogó vonatból kitekintve, mindenütt ugyanaz a látvány: aranyló búzamezők, itt-ott zöldelő kukoricatáblák. Aratnak. Már a Bácskában járunk. A vicinális, mintha maga is munkaversenyben állna, nagy igyekezettel pörög végig a rónán. Bácsalmás ... Áldott, gazdag vidék. Néhány évvel ezelőtt még Teleki József gróf cselédei görnyedeztek az uraság 4000 holdas bácsalmási birtokán, meg arrébb, Dunatetétlenen, a 6000 holdas földesúri nagybirtokon. Ez már természetesen a múlté. A földreform 5—10 holdas parcellákban az egykori cselédeknek és újbirtokosoknak juttatta a földet. A 16.000 lelket számláló Bácsalmás nagyközség amolyan igazi vegyeslakosságú hely. A Horthy- és nyilasórában a volksbundisták egyik főfészke volt. Mintegy 7000 sváb élt itt, akiknek 80 százaléka részt vett a Bund mozgalmában. A „bundisták“, ahogyan errefelé nevezik őket, olyan nagy urak voltak, hogy még a nyilasok sem boldogulhattak velük... A magyarokat, akikkel azelőtt úgyahogy megfértek „fénykoruk“ idején kutyába se vették. Sokkal jobb volt a viszony és ma is jobb az ott élő mintegy 3500 főnyi bunyevácság és a magyar lakosság között. Ezek a szlávok hűek voltak a magyar földhöz, a magyar néphez és ma is azok. Származását egyik sem tagadja, de ugyanakkor valamennyien kiállnak a magyarság mellett. A volksbundisták kitelepítése még most is folyik. Sok olyan Sváb él itt, aki Jugoszláviából szökött át. Ezekről alig tudnak valamit, mert a legtöbbjüket még nem priorálták le. A csempészés még eléggé dívik errefelé. A hatóságok megtesznek ugyan mindent, hogy megakadályozzák, de még így is előfordul, hogy lovakat hajtanak át Jugoszláviából, cigarettát csempésznek és „csereáruként“ főleg gumiárut és egyéb ipari cikkeket visznek. A községbeliek mesélik, hogy sok csempész az életével fizetett vakmerőségéért. A bácsalmásiak azt kívánják, hogy a hatóságok lehetőleg még erélyesebben nyúljanak bele ebbe a darázsfészekbe... A községben mintegy 15 traktor van, ebből körülbelül 10 igen gyenge, elhasznált állapotban. A földművesszövetkezeté 3 darab jókarban lévő traktor. Munkaverseny ugyan nem alakult még ki, de a gazdák mégis kitettek magukért. Jó közepes búzatermésre számítanak. Bácsalmás fő nevezetessége azonban a 6000 katasztrális hold kiterjedésű szőlő. Az 1944—45. években a szőlők igen elhanyagolt állapotban voltak, most azonban már „lábon áll“ a szőlő és ha valami váratlan elemi katasztrófa nem jön közbe, igen jó bortermés lesz az idén. A fagy ugyan kissé „megpörkölte“, de a kár átlagosan csak 1—2 százalékos. Hozzávetőleges becslés szerint 80.000 hektoliter bácsi almási borocska fogja oltani az italkedvelők szomját. Bácsalmás egyik nevezetessége a nagy állami pincészet, melynek befogadóképessége 2500 hektoliter. Berendezése korszerű, 100 hektóliteres hordók, cementmedencék állnak itt rendelkezésre. A vidék, sajnos, ahogyan a gazdák mesélik, erősen jégjáratos és a biztosítóintézetek csak felemelt tarifával vállalják a jégkár elleni biztosítást. A régi gazdák általában középbirtokosok, de azért akad néhány 50— 100 holdas birtok is. Egyik érdekessége a községnek, hogy mintegy 300 Petrekanits él itt, őseik idestova 200 évvel ezelőtt telepedtek le Bácsalmáson. Bunyevácok voltak, utódaik ma is szlávoknak vallják magukat, amellett valamenynyien jó magyar hazafiak. Legtöbbjük földműves, szőlősgazda, alig néhányan hagyták ott a falut átmenetileg, hogytanult emberekké váljanak, de azért mindig visszatérnek az ősi fészekbe. Petrekanits Antal egykori főjegyzőnek köszönheti a község a tüdőszanatóriumot, a polgári iskolát, az artézikutakat. Úgy hírlik, utcát fognak elnevezni róla. Fia, Petrekanits István, szintén tanult ember, kétholdas szőlőjében gazdálkodik. Az ottani kultúrálét egyik irányítója, a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság járási főtitkára. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, az áldott bácskai földön már be is fejezik az aratást. S bár még vannak kisebb súrlódások a község politikai életében (egyes vezetők kiskirálykodására panaszkodnak némelyek), biztosra vehető, hogy a bácsalmásiak elérték, vagy egész rövid idő múlva elérik azt, amire minden becsületes dolgozó ember vágyik: a többtermelést s ezáltal a jólétet, békességet. Hiszen minden előfeltétel megvan hozzá: termékeny föld, szakértelem, munkakedv, derűlátás, tanulni akarás. A parasztok, az egykori grófi birtokok volt cselédei tudják, látják, hogy a föld valóban azé, aki megműveli. Kristóf László keres gazdát a ludas Matyi olvasói közül! Részletek az eltelt Ludas Matyiban Ara 70 fillér!