Uj Világ, 1949. június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-07 / 1. szám
2 A hét belpolitikája Az új év nagyjelentőségű politikai eseményekkel kezdődön. A magyar belpolitikai élet központi kérdése: a Mindszenty-ügy, a magyar népi demokrácia harca a főpapi palást mögé rejtőző reakció ellen. December 28-án szűkszavú, néhány soros közlemény adta az ország tudtára, hogy Mindszenty esztergomi érseket hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedés miatt őrizetbe vették. Azóta nap mint nap újabb tények, megcáfolhatatlan adatok kerültek felszínre, amelyek mind azt bizonyítják, hogy Mindszenty legitimista összeesküvést szervezett, vissza akarta hozni a magyar nép nyakára az átkos emlékű Habsburg-uralmat, kémkedett az imperialisták számára. A nyomozás során előkerült az a fémtok — vagy ahogy a nyugati sajtó elnevezte. ..Mindszenty-bomba“ —, amelyben a prímás titkos iratait tartotta. Kitudódott, hogyan tárgyalt Mindszenty Amerikában Ottóval a Habsburg-monarchia visszaállításáról, a magyar köztársaság megdöntéséről. Szeme előtt a görög példa lebegett, ahol a királyság visszaállítása előtt az athéni pátriárcha vette át a hatalmat. Mindszenty egyik összeesküvő társa, Baranyai Jusztin már kormányjavaslatot is készített a prímás számára, amelyben például belügyminiszterként a hírhedt Keresztes-Fischert, Horthy véreskezű belügyminiszterét és kereskedelemügyi miniszterként Peyert jelölte. A legitimista szervezkedés mellett Mindszenty másik bűne: a kémkedés. Ezt bizonyítja többek között az a levél is, amelyet Schönfeld amerikai követ írt a prímásnak. Ebben egy levelet említ, „mely általános érvényű megfigyeléseket ad“ a magyar helyzetről. A követnek ugyanez a levele, — amelyet a magyar sajtó fényképmásolatban is nyilvánosságra hozott — említi, hogy Mindszenty levelei „az Egyesült Államok kormányának segítségét kérték bizonyos nehezményezett helyzetek megváltoztaérdekében.“ Más szóval: Mindszenty az USA beavatkozását kérte a magyar belügyekbe. Vájjon milyen célok érdekében? A legújabban nyilvánosságra hozott adatok beszélnek erről: a prímás, a magyar dolgozó nép esküdt ellensége, ki akarta rántani a magyar paraszt lába alól a földet, hogy újra visszaadja a nagybirtokosoknak. Mindszenty írásaiban megállapította, hogy régen „a földbirtok megoszlás aránya a kis- és nagybirtokok között, egyes kirívó esetektől eltekintve, nem volt előnytelennek mondható.“ Vagyis: a nagybirtokrendszer helyes volt. Nem csoda, ha ezután Mindszenty rossznéven vette, — mint ahogy ezt már másik írásában mondja — hogy „a magyar földbirtokos osztályt, mely vagyonánál, műveltségénél és összeköttetésénél fogva vitán felül vezetésre alkalmas, megélhetésének létalapjától megfosztották.“ Az ő érdekükben akarta Mindszenty visszaállítani a nagybirtokrendszert, ezért szövetkezett Eszterházyval, a 200.000 holdas birtokossal. A magyar nép megelégedéssel vette tudomásul, hogy esküdt ellenségét letartóztatták. A nép hangjának adtakkiifejezést azok a munkás- és parasztküldöttségek, amelyek a napokban Dobi miniszterelnöknél jártak. A magyar dolgozók véleményét fejezte ki az a csepeli munkás, aki azt mondotta: „Éppen ideje volt már, hogy a kormány kemény kézzel véget vessen a Mindszenty-vezette népellenes szervezkedésnek.“ Naponta százával, ezrével érkeznek a táviratok, levelek a kormányhoz, amelyben a munkások, parasztok, üzemek, falvak, hivatalok és iskolák helyeslésüket fejezik ki a kormány eljárása felett. Egyre több pap is csatlakozik népünknek ehhez az állásfoglalásához. A szolnoki esperestől a hajdúdorogi görögkatolikus plébánosig, a mosonmagyaróvári piarista szerzetestől a kiskőrösi plébánosig egyre több a néppel együttérző pap jelenti ki: helyesli a kormány intézkedéseit, elítéli Mindszentyék összeesküvéseit. Többek között ez is bizonyítja, hogy Mindszentyék letartóztatása — az imperialisták minden hazug rágalmazása ellenére — nem jelent vallásüldözést. De erről tanúskodik az is, hogy újra megkezdődtek a tárgyalások a kormány és a püspöki kar között. A köztársasági elnök újévi üdvözlésekor a katolikus egyház képviselője kijelentette, reméli: „Ez az új esztendő minél hamarabb hozza meg egyházunk és a demokratikus államhatalom közötti megértést és őszinte megegyezést ” Az egyház vezetőin múlik, hogy ez a megegyezés — amelyre a demokratikus kormány mindig kifejezte készségét — valóban létre is jöjjön. A klerikális reakció elleni harc sem fordíthatta el egy percre sem a figyelmet az építőmunkáról. Befejeződött az öthónapos terv, amelyben hét hónap munkáját kellett elvégezni. Számos üzem azonban ezt is túlteljesítette, mint ahogy azt Rákosi Mátyáshoz intézett távirataikban jelezték. A magyar dolgozók most megkezdték az új 1949-es terv végrehajtását. Ez a terv az eddiginél is nagyobb feladatokat ró az országra. Ebben az évben 27 százalékkal akarjuk már túlszárnyalni a háború előtti utolsó év ipari termelését. Ha ezt a tervünket maradéktalanul végrehajtjuk, úgy ezzel valóban két év és öt hónap alatt teljesítettük a hároméves tervet, megvetettük az új ötéves terv alapjait. Tervgazdálkodásunk sikereit egyébként az elmúlt hét két eseménye is igazolja. Az egyik: Váchartyánban, a terv megkezdése óta a 250-ik faluban kigyulladt a villanyfény. A másik eredmény: a negyedéves pénzügyi terv szerint ez év első három hónapjában az állami vállalatok hatalmas összegű, 294 millió forintos nyereséget hoznak majd. Mindez azt mutatja, hogy a magyar nép, ellenségeinek, a Mindszenty-féle reakciónak minden próbálkozása, aknamunkája ellenére, sikert sikerre halmoz. A dolgozók szabadságáért vívott harcban halt vértanúhalált Sopronkőhidán 1945 január 9-én Fisch Emil vegyészmérnök, a földalatti szabadságmozgalom kipróbált régi harcosa 1931-től 1938-ig a Szovjetunióban dolgozott, ahol kimagasló eredményeket ért el 9. filmgyártás terén. 1938 óta Magyarországon vett részt a földalatti mozgalomban. A német megszállásig ő volt az értelmiségi mozgalom egyik vezetője, Fisch Emilalakította meg a Szovjetunió Barátai Magyarországi Egyesületét, a SzUBME-et, amely később az ellenállási mozgalom tevékeny szervezett. A német megszállás alatt az ő közreműködésével alakult meg a „Nemzeti Ellenállás Felszabadító Bizottsága“. 1944 november 24-én a nyilas rendőrség kezébe került. A Margit-körúti fogházba vitték, ahol borzalmasan megkínozták, majd Sopronkőhidára szállították. Mint annyi sorstársát, őt is itt végezték ki a magyar nép vérszomjas árulói. Fisch Emil holttestét Budapestre szállították és síremlékét vasárnap, január 9-én, a kivégzés évfordulóján avatják fel. A Szikra Irodalmi és Lapkiadó, Nyomdai R.-T.-ból megnövekedett feladatkörei folytán az alábbi három önálló vállalat alakult meg: SZABADSÁG LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VIli., József körút 5. SZIKRA KÖNYVKIADÓ Budapest, V., Vörösmarty tér 4-SZIKRA NYOMDAÜZEMEK Budapest, V., Honvéd utca 10. Az új, önálló SZABADSÁG LAPKIADÓ a következő lapokat adja ki: SZABAD NÉP SZABAD FÖLD VILÁGOSSÁG LUDAS MATYI PAJTÁS TARTÓS BÉKÉÉRT — NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT U.I VILÁG Bármilyen, a fenti lapokra vonatkozó ügyben tehát ezentúl SZIKRA helyett a SZABADSÁG lapkiadóhoz Budapest, VIII., József körút 5. kell fordulni. új VILÁG Akik tanulnak a szovjet emberektől Sztálin mondotta: „A Szovjetunió úgy áll a népek tengerében, mint egy hatalmas, világító torony. Biztatást és reményt sugároz mindenhová, ahol kizsákmányolt és elnyomott népek élnek a földön.“ A legtöbbet a munka területén tanultunk a Szovjetuniótól, a szovjet emberektől. A sztahanovisták, az újítók példaadó munkája nem egy magyar dolgozót lelkesített és vezetett, sikerre. A szovjet dolgozók segítettek nekünk az új munkaerkölcs kialakításában. Népünk három év alatt csodákat művelt az újjáépítés, a szellemi és gazdasági fejlődés terén. Fejlődésünk mozaikjából egy-egy jellegzetes kockát kivéve, láthatjuk azt a termékenyítő hatást, amit a Szovjetúniónak köszönhetünk. Makarenko követője, Szobonya György pestszentlőrinci igazgató-tanító bárhogy szerette is a gyerekeket, mégsem tudott teljesen bizalmukba férkőzni. Mikor elolvasta Makarenko könyvét, elhatározta, hogy Makarenko stílusában fogja az iskoláját vezetni. A pestszentlőrinci állami telep iskolájában nagy változások történtek. Szobonya György igazgató úr egyszerűen „Gyuri bácsi“ lett. „Gyuri bácsi“ az MSzMT kultúrházában műhelyt rendezett be a gyerekeknek, ahol repülő modelleket és rádiókészülékeket csinálnak a szorgalmas gyerek kezek. Aki nem tanulja meg a feladatát, az nem dolgozhat, tehát mindenki tanulja. Az igazgató megszervezte a gyerekek mindennapi tejellátását. Az iskola kulturális és szociális problémáit a szülők értekezletén a hálás szülőkkel beszéli meg. Makarenkónak köszönhet mindent — mondja. — Nem dicsekszik. Hétszáz gyerek örömtől csillogó szeme értékes jutalma. Sztahanov nyomdokain, a W. M. gépgyárban Kretschmer Béla köszörűs az „Új Szó“-ban olvasott az újítókról, a munkaversenyekről. Látta és megértette a nagy változást, ami körülötte történt. Most már érdemes dolgozni, most már nem a kapitalista feneketlen zsebére dolgozik. Sztahanov példáján fellelkesedve elhatározta, hogy élmunkás lesz. Ezt el is érte minőségi munkájával. A múlt hóban még 2.13% selejttel, ebben a hónapban már csak 0.48% selejttel dolgozott. Ezzel nagymértékben csökkentette az önköltséget és növelte munkája termelékenységét. A közelében dolgozó Flórián Sándorné élmunkásnő, azt mondja: úgy akarunk dolgozni, mint a sztahanovisták. Több lesz az áru, olcsóbb lesz minden. Flóriánná a lázas munka mellen időt szakít, hogy a gépgyár fogadott, gyermeke részére gyűjtsön. Mint mondják, ennek a gyermeknek 1500 apja és 200 anyja van. Hornyák Nándor vasesztergályos a felszabadulás előtt a Dunai Rep. Gyár Rt.-nél dolgozott. Ma a W. M törzsgyár tervező irodák szervezője és vezetője. Büszke rá, hogy magas mérnöki tudást kívánó munkát végez. Újítása: közismertek az országban. Mint mondja, nagyon sokat tanult a szovjet műszaki irodalomból. Tanulmányozta a sztahanovista munkarendszert. A Bortkevics-féle kések új geometriáját most kezdi tanulmányozni. Moszkvából kapott késekkel kísérletezett és megállapította, hogy a hazai Widiánál percenként 100 méterrel jobb a szovjet T-15KGSZ jelzésű kés. Behatóan tanulmányozta a speciális szovjet késforrasztási módszert is. Most várják a NIK-en keresztül, hogy megkapják a szovjet szabványjegyzéket, ami újabb dolgok megtanulására ad majd lehetőséget, íme, néhány csepp a tengerből. Nehéz lenne felsorolni persze mindazokat a dolgozókat, akik a szovjet emberektől tanultak és tanulnak. Tokár Péter A szovjet segítség hatása a költségvetésben Nemrég került nyilvánosságbra az 1949. évi magyar költségvetés. Az állam közigazgatási kiadásait 9770 millió forintban irányozták elő Ebből a nemzetközi kötelezettégekre 912 millió esik, vagyis az összes kiadások 9,3%-a, ami egyharmad része 1947— 1948. évii nemzetközi kötelezettségeinknek (27,1%). Az 1949. évi költségvetésben nem 1709 milliót — mint 1947—48-ban —, hanem annál 797 millióval kevesebbet, mindössze 912 milliót fordítunk nemzetközi kötelezettségekre. Ez azt jelenti, hogy felszabadult 797, kerek számban 800 millió forint. Hogyan állott elő ez a 800 milliós könnyítés? Úgy, hogy a Szovjetúnió nagylelkűen elengedte a még hátralévő 131.4 millió dollár értékű jóvátételi árutartozásunk felét. Ily módon a 131.4 millió dollár helyett csak 65.7 millió dollár értékű árut kell szállítanunk a Szovjetuniónak 1952 december 31-ig. Ezért emelhetjük az 1949. évi költségvetésben beruházásainkat 800 millió forinttal. Hogy ez mit jelent, arra nézve szemléltető példa. Az első tervévben, vagyis 1947 augusztus 1-től 1948 július 31-ig útépítésre és közúti hídépítésre összesen 160 millió forintot fordítottunk. Befejeztük a budapesti Margit hídat és annak margitszigeti szárnyhídját. Befejeztük a tiszaugi vasútdat (300 m hosszú), helyreállítottunk két hidat Rakamaznál (140 m), azonkívül Hosszúrévnél (60 m), Rumnál (55 m), Hatvannál (63 m), Szeghalomnál (43 m), a Tisza, Rába, Zagyva, illetve a Berettyó felett. Megépítettük a 275 méteres szolnoki vasúti felüljárót, a 35 méteres siófoki Sió-hidat és a 30 méteres városlődi Völgy-hidat. Elkészült a 390 méteres szegedi Tisza-híd. A makói Maros-híd, a 72 méter hoszszú berettyóújfalusi híd és a 93 méteres rábakecöli híd a tervév végén befejezés előtt áll. Ezenfelül 106 kilométer modern műutat és 258,7 kilométer bekötőutat, építettünk az említett 160 millióból. Mind e munkálatok ötszörösét lehet most elvégezni az elengedett 800 millióból. Ha meggondoljuk, hogy ez a többlet 1952-ig minden évben újból és újból jelentkezni fog, csak akkor értjük meg igazán a Szovjetúnió nagylelkűségének messzeható jelentőségét. Zemplényi Lajos Nagymama a felülvizsgálaton A IV. kerületi MDP pártmunkások felülvizsgálatán, a déli körzetben történt. Idős asszony foglalt helyet a bizottság előtt. Már jóval felül lehetett a hatvanon, de azért élénken és talpraesetten felelt az elnök kérdéseire. Elmondta, hogy háromszor is elolvasta Rákosi Mátyás legutóbbi beszédét. Leginkább a takarékosságról szóló rész tetszett neki. Ő bizony tudja mi a takarékosság. Ezt kellett csinálnia egész életében — Milyen pártmunkát végez? kérdezte az elnök. — Tizes bizalmi vagyok — Hát azonkívül? — Más munkát nem végez? — Jaj, hát nem is tudom, mit mondjak? Három kommunista lányom van és hét unokám.. Hogy a lányaim pártmunkát végezhessenek, én vigyázok minden este a hét unokára. Kérdem: pártmunka-e ez? — Pártmunkának ugyan nem pártmunka — mondta, az elnök —, de az ilyen nagymamákra pártunk büszke lehet. Péntek, 1949 január Szentes Tamás, Bobár István, Mikula János mintagozdink és számos társuk néhány évvel ezelőtt aligha gondolták volna, hogy eljön olyan idő, amikor a Galyatetőn, a luxusszálló társalgójában pihenhetik ki derekas munkájuk fáradalmait. A magyar sajtó a demokrácia újabb győzelmét üdvözli abban, hogy az állam sok új gazdát üdültel Hévízen és Galyatetőn. Levél Észtországból a budapesti Műegyetem rektorához Az alábbi levél meggyőző bizonyítéka a magyar-szovjet kulturális barátság és együttműködés egyre fokozódó elmélyülésének. Mélyen tisztelt Rektor Úr! Minthogy Szovjet-Észtországnak a háború utáni újjáépítés periódusába szüksége van olyan vízimotorokra, melyek alacsonyesésű (1—3 méter) vízesése, energiájának feldolgozására alkalmasak, — arra kérjük önt, hogy megismerő céljából küldje el számunkra Bánki úr, — az Önök Műegyetemének tanára írta feltalált és Fisstor úr, ugyancsak az önök Műegyetemének tanára által tökélétesített vízturbinákra vonatkozó adatokat és irodalmat, melyek ismertetik azok elméletét és gyakorlati alkalmazásának tapasztalatait Bennünket elsősorban azok a kérdések érdekelnek, milyen befolyást gyakorol az ilyen turbinák működési koefficiensére a víz felső szintjének leszállítása és a víz alsó szintjének emelése a turbinakerék alsó része fölött, — tovább azok a kérdések, melyek kapcsolatban vannak a turbinákon az alacsony tél hőmérsékletnél bekövetkezendő jégkéreg-képződéssel. Teljes tisztelettel: A. SILLAR1 az Észt Állami Technika Felügyelőség főnöke. Az örök kivándorló a minap ismét jelentkezett nálam. Még mindig itt van, pedig négy év őt rendületlenül hangoztatja: „öregem, én ezt nem bírom, én megyek innen" Úgy látszik, még mindig bírja. Negyvenhat júliusában, amikor az infláció tett pontjára hágott s a munkások, tisztviselők százezrei rántottlevest ebédelte, ő a Gundelnél étkezett, amerikai cigarettákat szívott, mindennapos vénát volt a lokálokban, így „dolgozgatott" és nagy terveket szőtt, rendületlenül szinte hetenként „ment innen“. Az USA-nál kezdte, Venezuelával, Braziliáv folytatta, majd Ausztráliánál kötött ki. . . Azóta eltelt egy kis idő, történt egy és más s az örök kivándorló — add is, míg itt éli világát — új álláspontot kezdett elfoglalni a belpolitikába Belépett a MKP-ba, mert eza párt győzött a választásokon. Befizette a ha egy forintokat s néhanapján a jelvényt is kitűzte. Az ősz elején már azt elhatározta, hogy dolgozni fog, ha kap munkát. De mivel nem kapott, felsírta a világot, mint nyomorgó munkanélküli. Végül, amikor már sikert beépülnie egy szövetkezet vezetésébe, akkor. .. jött ez a fránya tagrevizió .. . ... és mint „régi jó barát“ bukkant fel előttem ismét az évek homályáb Bevallotta, ,,egy kicsit“ fél, hogy kizárják. . . Adjak írást, hogy vitánsek demokrata, nagy kommunista stb. Azzal ,,fenyegetőzik ha kizárják, kénytel lesz kivándorolni, Ő az, aki a legnagyobb dologidőben tízszer is telefonhoz hivatott és haladhatatlan, életbevágó ügyben találkozót kért. Ő az, aki hülyének tartott, mi inflációs milliárdokért dolgoztam a demokráciának. A demokráciának, amiúgyis csak addig tart, amíg az oroszok , stb. (jól ismerjük ezt a tör gramofonlemezt). Most meg olyan hű a párthoz, úgy ragaszkodik „kommuistaságához", olyan „demokrata“ és hatványozott „szovjetbarát“, hogy ő megy a fejébe, miért is nem akarok én segíteni rajta. Nagyon csodálkozik kijelenti: — Ostoba vagy, mint a múltban. Semmit sem fejlődtél ideológiailag. Kénytelen vagyok beismerni, hogy tényleg hozzá képest vajmi kevé fejlődtem. Kristóf Lászl