Uj Világ, 1949. június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-07 / 1. szám

2 A hét belpolitikája Az új év nagyjelentőségű politikai eseményekkel kezdődön. A magyar belpolitikai élet központi kérdése: a Mindszenty-ügy, a magyar népi de­mokrácia harca a főpapi palást mögé rejtőző reakció ellen. December 28-án szűkszavú, néhány soros közlemény adta az ország tudtára, hogy Mindszenty esztergomi érseket hűtlenség, a köztársaság megdönté­sére irányuló bűncselekmény, kémke­dés és valutaüzérkedés miatt őrizetbe vették. Azóta nap mint nap újabb té­nyek, megcáfolhatatlan adatok kerül­tek felszínre, amelyek mind azt bizo­nyítják, hogy Mindszenty legitimista összeesküvést szervezett, vissza akarta hozni a magyar nép nyakára az átkos emlékű Habsburg-uralmat, kémke­dett az imperialisták számára. A nyomozás során előkerült az a fémtok — vagy ahogy a nyugati sajtó elnevezte. ..Mindszenty-bomba“ —, amelyben a prímás titkos iratait tar­totta. Kitudódott, hogyan tárgyalt Mindszenty Amerikában Ottóval a Habsburg-monarchia visszaállításáról, a magyar köztársaság megdöntéséről. Szeme előtt a görög példa lebegett, ahol a királyság visszaállítása előtt az athéni pátriárcha vette át a hatal­mat. Mindszenty egyik összeesküvő társa, Baranyai Jusztin már kormány­javaslatot is készített a prímás szá­mára, amelyben például belügyminisz­terként a hírhedt Keresztes-Fischert, Horthy véreskezű belügyminiszterét és kereskedelemügyi miniszterként Peyert jelölte. A legitimista szervezkedés mellett Mindszenty másik bűne: a kémke­dés. Ezt bizonyítja többek között az a levél is, amelyet Schönfeld ameri­kai követ írt a prímásnak. Ebben egy levelet említ, „mely általános érvé­nyű megfigyeléseket ad“ a magyar helyzetről. A követnek ugyanez a levele, — amelyet a magyar sajtó fényképmásolatban is nyilvánosságra hozott — említi, hogy Mindszenty le­velei „az Egyesült Államok kormá­nyának segítségét kérték bizonyos ne­hezményezett helyzetek megváltozta­­érdekében.“ Más szóval: Mind­szenty az USA beavatkozását kérte a magyar belügyekbe. Vájjon milyen célok érdekében? A legújabban nyilvánosságra hozott adatok beszélnek erről: a prímás, a magyar dolgozó nép esküdt ellensége, ki akarta rántani a magyar paraszt lába alól a földet, hogy újra vissza­adja a nagybirtokosoknak. Mindszenty írásaiban megállapította, hogy régen „a földbirtok megoszlás aránya a kis- és nagybirtokok között, egyes kirívó esetektől eltekintve, nem volt előnyte­lennek mondható.“ Vagyis: a nagy­birtokrendszer helyes volt. Nem cso­da, ha ezután Mindszenty rossznéven vette, — mint ahogy ezt már másik írásában mondja — hogy „a magyar földbirtokos osztályt, mely vagyoná­nál, műveltségénél és összeköttetésé­nél fogva vitán felül vezetésre alkal­mas, megélhetésének létalapjától megfosztották.“ Az ő érdekükben akarta Mindszenty visszaállítani a nagybirtokrendszert, ezért szövetkezett Eszterházyval, a 200.000 holdas birtokossal. A magyar nép megelégedéssel vette tudomásul, hogy esküdt ellenségét letartóztatták. A nép hangjának ad­tak­­kiifejezést azok a munkás- és pa­rasztküldöttségek, amelyek a napok­ban Dobi miniszterelnöknél jártak. A magyar dolgozók véleményét fe­jezte ki az a csepeli munkás, aki azt mondotta: „Éppen ideje volt már, hogy a kormány kemény kézzel vé­­get vessen a Mindszenty-vezette nép­­ellenes szervezkedésnek.“ Naponta százával, ezrével érkeznek a távira­tok, levelek a kormányhoz, amelyben a munkások, parasztok, üzemek, fal­vak, hivatalok és iskolák helyeslésü­ket fejezik ki a kormány eljárása fe­lett. Egyre több pap is csatlakozik népünknek ehhez az állásfoglalásá­hoz. A szolnoki esperestől a hajdú­dorogi görögkatolikus plébánosig, a mosonmagyaróvári piarista szerze­testől a kiskőrösi plébánosig egyre több a néppel együttérző pap jelenti ki: helyesli a kormány intézkedéseit, elítéli Mindszentyék összeesküvéseit. Többek között ez is bizonyítja, hogy Mindszentyék letartóztatása — az imperialisták minden hazug rá­galmazása ellenére — nem jelent val­lásüldözést. De erről tanúskodik az is, hogy újra megkezdődtek a tárgya­lások a kormány és a püspöki kar között. A köztársasági elnök újévi üdvözlésekor a katolikus egyház kép­viselője kijelentette, reméli: „Ez az új esztendő minél hamarabb hozza meg egyházunk és a demokratikus államhatalom közötti megértést és őszinte megegyezést ” Az egyház ve­zetőin múlik, hogy ez a megegyezés — amelyre a demokratikus kormány mindig kifejezte készségét — valóban létre is jöjjön. A klerikális reakció elleni harc sem fordíthatta el egy percre sem a figyelmet az építőmunkáról. Befeje­ződött az öthónapos terv, amelyben hét hónap munkáját kellett elvégez­ni. Számos üzem azonban ezt is túl­teljesítette, mint ahogy azt Rákosi Mátyáshoz intézett távirataikban je­lezték. A magyar dolgozók most meg­kezdték az új 1949-es terv végrehajtását. Ez a terv az eddiginél is nagyobb feladatokat ró az ország­ra. Ebben az évben 27 százalékkal akarjuk már túlszárnyalni a háború előtti utolsó év ipari termelését. Ha ezt a tervünket maradéktalanul vég­rehajtjuk, úgy ezzel valóban két év és öt hónap alatt teljesítettük a há­roméves tervet, megvetettük az új ötéves terv alapjait. Tervgazdálkodá­sunk sikereit egyébként az elmúlt hét két eseménye is igazolja. Az egyik: Váchartyánban, a terv meg­kezdése óta a 250-ik faluban kigyul­ladt a villanyfény. A másik ered­mény: a negyedéves pénzügyi terv szerint ez év első három hónapjában az állami vállalatok hatalmas össze­gű, 294 millió forintos nyereséget hoznak majd. Mindez azt mutatja, hogy a magyar nép,­­ ellenségeinek, a Mindszenty-féle reakciónak minden próbálkozása, aknamunkája ellenére,­­ sikert sikerre halmoz. A dolgozók szabadságáért vívott harcban halt vértanúhalált Sopronkőhidán 1945 január 9-én Fisch Emil vegyész­­mérnök, a földalatti szabadságmozga­lom kipróbált régi harcosa­ 1931-től 1938-ig a Szovjetunióban dolgozott, ahol kimagasló eredményeket ért el 9. filmgyártás terén. 1938 óta Ma­gyarországon vett részt a földalatti mozgalomban. A német megszállásig ő volt az értelmiségi mozgalom egyik vezetője, Fisch Emil­­alakította meg a Szovjetunió Barátai Magyarországi Egyesületét, a SzUBME-et, amely ké­sőbb az ellenállási mozgalom tevékeny szerve­zett. A német megszállás alatt az ő közreműködésével alakult meg a „Nemzeti Ellenállás Felszaba­dító Bizottsága“. 1944 november 24-én a nyilas rendőrség kezébe került. A Margit-körúti fogházba vitték, ahol borzalmasan megkínozták, majd Sop­ronkőhidára szállították. Mint annyi sorstársát, őt is itt végezték ki a ma­gyar nép vérszomjas árulói. Fisch Emil holttestét Budapestre szállították és síremlékét vasárnap, január 9-én, a kivégzés évfordulóján avatják fel. A Szikra Irodalmi és Lapkiadó, Nyomdai R.-T.-ból megnövekedett feladatkörei folytán az alábbi három önálló vállalat alakult meg: SZABADSÁG LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VIli., József­ körút 5. SZIKRA KÖNYVKIADÓ Budapest, V., Vörösmarty­ tér 4-SZIKRA NYOMDAÜZEMEK Budapest, V., Honvéd­ utca 10. Az új, önálló SZABADSÁG LAPKIADÓ a következő lapokat adja ki: SZABAD NÉP SZABAD FÖLD VILÁGOSSÁG LUDAS MATYI PAJTÁS TARTÓS BÉKÉÉRT — NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT U.I VILÁG Bármilyen, a fenti lapokra vonatkozó ügyben tehát ezentúl SZIKRA helyett a SZABADSÁG lapkiadóhoz Budapest, VIII., József­ körút 5. kell fordulni. új VILÁG Akik tanulnak a szovjet emberektől Sztálin mondotta: „A Szovjetunió úgy áll a népek tengerében, mint egy hatalmas, világító torony. Biztatást és reményt sugároz mindenhová, ahol kizsákmányolt és elnyomott népek élnek a földön.­“ A legtöbbet a mun­ka területén tanultunk a Szovjet­uniótól, a szovjet emberektől. A szta­hanovisták, az újítók példaadó mun­kája nem egy magyar dolgozót lel­kesített és vezetett, sikerre. A szov­jet dolgozók segítettek nekünk az új munkaerkölcs kialakításában. Népünk három év alatt csodákat művelt az újjáépítés, a szellemi és gazdasági fejlődés terén. Fejlődésünk mozaik­jából egy-egy jellegzetes kockát ki­véve, láthatjuk azt a termékenyítő hatást, amit a Szovjet­úniónak kö­szönhetünk. Makarenko követője, Szobonya György pestszentlőrinci igazgató-tanító bárhogy szerette is a gyerekeket, még­sem tudott teljesen bizalmukba férkőzni. Mikor elolvasta Makarenko könyvét, elhatározta, hogy Makarenko stílusában fogja az isko­láját vezetni. A pestszentlőrinci állami telep is­kolájában nagy változások történtek. Szobonya György igazgató úr egysze­rűen „Gyuri bácsi“ lett. „Gyuri bá­csi“ az MSzMT kultúrházában mű­helyt rendezett be­ a gyerekeknek, ahol repülő modelleket és rádiókészü­lékeket csinálnak a szorgalmas gye­rek kezek. Aki nem tanulja meg a feladatát, az nem dolgozhat, tehát mindenki tanulja. Az igazgató meg­szervezte a gyerekek mindennapi tej­ellátását. Az iskola kulturális és szo­ciális problémáit a szülők értekezle­tén a hálás szülőkkel beszéli meg. Makarenkónak köszönhet mindent — mondja. — Nem dicsekszik. Hétszáz gyerek örömtől csillogó szeme érté­kes jutalma. Sztahanov nyomdokain, a W. M. gépgyárban Kretschmer Béla köszörűs az „Új Szó“-ban olvasott az újítókról, a munkaversenyekről. Látta és megértette a nagy változást, ami körülötte történt. Most már érdemes dolgozni, most már nem a kapitalista feneketlen zsebére dolgozik. Sztaha­­nov példáján fel­lelkesedve elhatá­rozta, hogy élmunkás lesz. Ezt el is érte minőségi munkájával. A múlt hóban még 2.13% selejttel, ebben a hónapban már csak 0.48% selejttel dolgozott. Ezzel nagymértékben csök­kentette az önköltséget és növelte munkája termelékenységét. A köze­lében dolgozó Flórián Sándorné él­­munkásnő, azt mondja: úgy akarunk dolgozni, mint a sztahanovisták. Több lesz az áru, olcsóbb lesz minden. Flóriánná a lázas munka mellen időt szakít, hogy a gépgyár fogadott, g­yer­meke részére gyűjtsön. Mint mond­ják, ennek a gyermeknek 1500 apja és 200 anyja van. Hornyák Nándor vasesztergályos a felszabadulás előtt a Dunai Rep. Gyár Rt.-nél dolgozott. Ma a W. M törzs­gyár tervező irodák szervezője és vezetője. Büszke rá, hogy magas mérnöki tudást kívánó munkát vé­gez. Újítása: közismertek az ország­ban. Mint mondja, nagyon sokat tanult a szovjet műszaki irodalomból. Ta­nulmányozta a sztahanovista munka­rendszert. A Bortkevics-féle kések új geometriáját most kezdi tanulmá­nyozni. Moszkvából kapott késekkel kísérletezett és megállapította, hogy a hazai Widiánál percenként 100 mé­terrel jobb a szovjet T-15KGSZ­ jel­zésű kés. Behatóan tanulmányozta a speciális szovjet késforrasztási mód­szert is. Most várják a NIK-en ke­resztül, hogy megkapják a szovjet szabvány­jegyzéket, ami újabb dol­gok megtanulására ad majd lehető­séget, íme, néhány csepp a tengerből. Nehéz lenne felsorolni persze mind­azokat a dolgozókat, akik a szovjet emberektől tanultak és tanulnak. Tokár Péter A szovjet segítség hatása a költségvetésben Nemrég került nyilvánosságbra az 1949. évi­ magyar költségvetés. Az ál­lam közigazgatási kiadásait 9770 mil­lió forintban irányozták elő Ebből a nemzetközi kötelezet­tégekre 912 millió esik, vagyis az összes kiadások 9,3%-a, ami egyharmad része 1947— 1948. évii nemzetközi kötelezettsé­geinknek (27,1%). Az 1949. évi költségvetésben nem 1709 milliót — mint 1947—48-ban —, hanem annál 797 millióval keveseb­bet, mindössze 912 milliót fordítunk nemzetközi kötelezettségekre. Ez azt jelenti, hogy felszabadult 797, kerek számban 800 millió forint. Hogyan állott elő ez a 800 milliós könnyítés? Úgy, hogy a Szovjetúnió nagylelkűen elengedte a még hátra­lévő 131.4 millió dollár értékű jóvá­tételi árutartozásunk felét. Ily módon a 131.4 millió dollár helyett csak 65.7 millió dollár értékű árut kell szál­lítanunk a Szovjetuniónak 1952 de­cember 31-ig. Ezért emelhetjük az 1949. évi költ­ségvetésben beruházásainkat 800 millió forinttal. Hogy ez mit jelent, arra nézve szemléltető példa. Az első tervévben, vagyis 1947 augusztus 1-től 1948 július 31-ig út­építésre és közúti hídépítésre össze­sen 160 millió forintot fordítottunk. Befejeztük a budapesti Margit hídat és annak margitszigeti szárnyhídját. Befejeztük a tiszaugi vasútdat (300 m hosszú), helyreállítottunk két hi­dat Rakamaznál (140 m), azonkívül Hosszúrévnél (60 m), Rumnál (55 m), Hatvannál (63 m), Szeghalomnál (43 m), a Tisza, Rába, Zagyva, illetve a Berettyó felett. Megépítettük a 275 méteres szolnoki vasúti felüljárót, a 35 méteres siófoki Sió-hidat és a 30 méteres városlődi Völgy-hidat. Elké­szült a 390 méteres szegedi Tisza-híd. A makói Maros-híd, a 72 méter hosz­­szú berettyóújfalusi híd és a 93 mé­teres rábakecöli híd a tervév végén befejezés előtt áll. Ezenfelül 106 kilométer modern műutat és 258,7 kilométer bekötőutat, építettünk az említett 160 millióból. Mind e munkálatok ötszörösét lehet most elvégezni az elengedett 800 mil­lióból. Ha meggondoljuk, hogy ez a többlet 1952-ig minden évben újból és újból jelentkezni fog, csak akkor ért­jük meg igazán a Szovjetúnió nagy­lelkűségének messzeható jelentősé­gét. Zemplényi Lajos Nagymama a felülvizsgálaton A IV. kerületi MDP pártmunkások felülvizsgálatán, a déli körzetben tör­tént. Idős asszony foglalt helyet a bizottság előtt. Már jóval felül lehe­tett a hatvanon, de azért élénken és talpraesetten felelt az elnök kérdé­seire. Elmondta, hogy háromszor is elolvasta Rákosi Mátyás legutóbbi beszédét. Leginkább a takarékosság­ról szóló rész tetszett neki. Ő bizony tudja mi a takarékosság. Ezt kellett csinálnia egész életében — Milyen pártmunkát végez? kérdezte az elnök. — Tizes bizalmi vagyok — Hát azonkívül? — Más munkát nem végez? — Jaj, hát nem is tudom, mit mondjak? Három kommunista lányom van és hét unokám.. Hogy a lá­nyaim pártmunkát végezhessenek, én vigyázok minden este a hét unokára. Kérdem: pártmunka-e ez? — Pártmunkának ugyan nem párt­­munka — mondta, az elnök —, de az ilyen nagymam­ákra pártunk büszke lehet. Péntek, 1949 január Szentes Tamás, Bobár István, Mikula János mintagozdink és számos társuk néhány évvel ezelőtt aligha gondolták volna, hogy eljön olyan idő, amikor a Galyatetőn, a luxus­szálló társalgójában pihenhetik ki derekas munkájuk fáradalmait. A magyar sajtó a demokrácia újabb győzelmét üdvözli abban, hogy az állam sok új gazdát üdültel Hévízen és Galyatetőn. Levél Észtországból a budapesti Műegyetem rektorához Az alábbi levél meggyőző bizonyítéka a magyar-szovjet kulturális barátság és együttműködés egyre fokozódó elmélyülésének. Mélyen tisztelt Rektor Úr! Minthogy Szovjet-Észtországnak a háború utáni újjáépítés periódusába szüksége van olyan vízimotorokra, melyek alacsonyesésű (1—3 méter) vízesése, energiájának feldolgozására alkalmasak, — arra kérjük önt, hogy megismerő­ céljából küldje el számunkra Bánki úr, — az Önök Műegyetemének tanára írta feltalált és Fisstor úr, ugyancsak az önök Műegyetemének tanára által töké­létesített vízturbinákra vonatkozó adatokat és irodalmat, melyek ismertetik azok elméletét és gyakorlati alkalmazásának tapasztalatait Bennünket elsősorban azok a kérdések érdekelnek, milyen befolyást gyako­rol az ilyen turbinák működési koefficiensére a víz felső szintjének leszállítása és a víz alsó szintjének emelése a turbinakerék alsó része fölött, — tovább azok a kérdések, melyek kapcsolatban vannak a turbinákon az alacsony tél hőm­érsékletnél bekövetkezendő jégkéreg-képződéssel. Teljes tisztelettel: A. SILLAR1 az Észt Állami Technika Felügyelőség főnöke. Az örök kivándorló a minap ismét jelentkezett nálam. Még mindig itt van, pedig négy év őt rendületlenül hangoztatja: „öregem, én ezt nem bírom, én megyek innen" Úgy látszik, még mindig bírja. Negyvenhat júliusában, amikor az infláció tett pontjára hágott s a munkások, tisztviselők százezrei rántottlevest ebédelte, ő a Gundelnél étkezett, amerikai cigarettákat szívott, mindennapos vénát volt a lokálokban, így „dolgozgatott" és nagy terveket szőtt, rendületlenül szinte hetenként „ment innen“. Az USA-nál kezdte, Venezuelával, Braziliáv folytatta, majd Ausztráliánál kötött ki. . . Azóta eltelt egy kis idő, történt egy és más s az örök kivándorló — add is, míg itt éli világát — új álláspontot kezdett elfoglalni a belpolitikába Belépett a MKP-ba, mert ez­­a párt győzött a választásokon. Befizette a ha egy forintokat s néhanapján a jelvényt is kitűzte. Az ősz elején már azt elhatározta, hogy dolgozni fog, ha kap munkát. De mivel nem kapott, fel­sírta a világot, mint nyomorgó munkanélküli. Végül, amikor már sikert beépülnie egy szövetkezet vezetésébe, akkor. .. jött ez a fránya tagrevizió .. . ... és mint „régi jó barát“ bukkant fel előttem ismét az évek homályáb Bevallotta, ,,egy kicsit“ fél, hogy kizárják. . . Adjak írást, hogy vitánsek demokrata, nagy kommunista stb. Azzal ,,fenyegetőzik ha kizárják, kénytel lesz kivándorolni, Ő az, aki a legnagyobb dologidőben tízszer is telefonhoz hivatott és halad­hatatlan, életbevágó ügyben találkozót kért. Ő az, aki hülyének tartott, mi inflációs milliárdokért dolgoztam a demokráciának. A demokráciának, ami­­úgyis csak addig tart, amíg az oroszok , stb. (jól ismerjük ezt a tör gramofonlemezt). Most meg olyan hű a párthoz, úgy ragaszkodik „komm­uistaságához", olyan „demokrata“ és hatványozott „szovjetbarát“, hogy ő megy a fejébe, miért is nem akarok én segíteni rajt­a. Nagyon csodálkozik kijelenti: — Ostoba vagy, mint a múltban. Semmit sem fejlődtél ideológiailag. Kénytelen vagyok beismerni, hogy tényleg­ hozzá képest vajmi kevé fejlődtem. Kristóf Lászl

Next