Uj Világ, 1950. június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-06 / 1. szám

­ A munkáslevelezés fontos szerepe a szovjet lapokban A szovjet sajtó egyik jellegzetes­sége a tömegekkel való közvetlen kapcsolata. A szovjet újságolvasó egyben munkatársa is lapjának. Min­den gyárban, üzemben, a legkisebb faluban is ott van a Pravda, az Iz­­vesztija és a helyi sajtó számos le­velező munkatársa. Sehol sem fej­lődött ki annyira az olvasók és a szerkesztőség egészen szoros kap­csolata, a munkáslevelezés rendsze­re, mint a szovjet sajtóban. Az olvasók táborával való szoros kapcsolat megteremtésére Lenin és Sztálin tanította meg a szovjet sajtó munkásait. Lenin mutatott rá arra, hogy a sajtó akkor lesz igazán ele­ven és élettel teljes, ha a lap minden öt állandó irodalmi munkatársára 500 vagy 5000 nem irodalmár munkatárs jut.A szovjet sajtó magáévá tette ezt a lenini elgondolást: a munkásle­velezés a szovjet sajtó egyik leglé­nyegesebb részévé vált. Az olvasók levelezése — a népi kezdeményezés megnyilvánulása. Igen gyakran a szerkesztőséghez címzett levéllel kez­dődik egy jelentős termelési újítás pályafutása. A sztahanovisták, a gyárak élmunkásai, a kolhozok leg­jobbjai, a tudomány és kultúra képviselői a sajtót használják fel, hogy újító ötleteiket, véleményüket a nyilvánossággal közöljék és ki­cseréljék tapasztalataikat. Az olva­sók levelei segítik a lapot, hogy tel­jesíthesse legfontosabb feladatát: nap-nap után felfedje az új, élenjáró, haladó eszméket, a termelésben épp­úgy, mint a kultúra, irodalom és művészet területén. Néha egy je­lentéktelennek látszó személyes ügy­ben beküldött levél is országos je­lentőségű kérdés magvát rejtheti magában. És ha valamennyi levél nem is közölhető, a levelek legtöbbje rávezeti a szerkesztőt a levélíró ál­tal felvetett eszme mélyebb, köz­érdekű feldolgozására. Egy ötlet pályafutása A kezdeményezés számos példáját mutatja a szovjet sajtó. A kujbisevi Volgai Kommuna című lapban je­lenít meg például Vaszilij Szkityev szobafestő beszámolója arról, hogy Tutov mérnökkel együtt kidolgozta a kölcsönös minőségi ellenőrzés mód­szerét az építőiparban. Vaszilij Szki­tyev cikke nagy visszhangra talált, az építőmunkások tömegével küld­ték a leveleket a Volgai Kommuna szerkesztőségébe. Széleskörű vita indult meg és a kujbisevi lap kez­deményezése alapján a Szkityev- Tutov újítás eljutott a Szovjetúnió építkezésügyi minisztériumáig. Ma már a szakszervezeti központ és az építkezésügyi miniszter intézkedése alapján a Szovjetúnió legtöbb építő­vállalata alkalmazza a Szkityev- Tutov féle kölcsönös ellenőrzési módszert. Sok pédát hozhatnánk még fel an­nak bizonyítására, milyen társadalmi jelentősége van az olvasók bírála­tának. A dolgozók bíráló-levelezése kifejezi a tömegek politikai aktivitá­sát, azt a gondoskodásukat, hogy napról-napra javítani igyekeznek a szovjet gazdasági és hivatali appará­tus munkáját és erősíteni a szocia­lista hazát. Magától értetődik azonban, hogy a sajtó nem közölheti ellenőrzés nél­kül ezeket a leveleket. A szerkesz­tőségnek minden esetben utána kell járnia, hogy a levelek tartalma meg­felel-e a tényeknek, a levélíró jól látja-e és jól világítja-e meg azt a gondolatot, amiről ír. Nem szabad megijedni a levelek kritikai hangjá­tól. Helytelen, amikor a káderek kimélése címén fékezik a kritikát. Sztálin rámutatott, hogy a káderek kimélése egyáltalán nem azt jelenti, hogy óvni kell őket a kritikától. Aki a káderek önérzetét féltve elkeni a hibákat, az inkább árt, mint használ­­a kádereknek, mert a hibák elkené­­sével megkönnyíti azok megismét­lődését az eddiginél is komolyabb formában. A Bolsevik Párt határozata a munkáslevelek fontosságáról A szovjet sajtó tapasztalatai tanít­ják, hogy nagyon komolyan kell fel­fogni a munkáslevelezés kérdését. Az a lap, amelyik nem foglalkozik komolyan és rendszeresen a munkás­levelekkel, nem kezeli kellő gondos­sággal és megértéssel az olvasók le­velét, nem teljesíti a reá háruló feladatokat. Nem szabad a munkás­levelezés kérdését egyszerű adminisz­tratív kérdéssé tenni. Nem szabad megelégedni azzal, hogy a szerkesz­tőség egy osztálya foglalkozzék csak ezekkel a levelekkel. A Bolsevik Párt Központi Bizottsága egyik ha­tározatában kötelezi a lapok szer­kesztőit, hogy személyesen irányítsák a munkáslevelezés kérdését, gondosan és rendszeresen kövessék e levelek elintézésének útját. Nemcsak a szer­kesztőnek, nemcsak a munkáslevele­zési osztálynak, hanem a szerkesztő­ség minden tagjának kötelessége, — mondja a határozat , hogy foglal­kozzék a tömegektől érkező levelek­kel. A szovjet lapok szerkesztősége minden egyes esetben utánajár a le­velekben leleplezett visszásságoknak, felmerült ötleteknek, újításoknak és gondosan ügyel arra, hogy a hatósá­gok — amelyekhez az újság juttatja el a munkáslevelekben foglalt pana­szokat, kifogásokat, vagy ötleteket — megteszik-e a szükséges intézkedése­ket. Több érdekes újítás, találmány — amely esetleg hónapokig pihent valamelyik íróasztal fiókjában — kapott nyilvánosságot a munkásleve­lezők, illetőleg a sajtó segítségével, hogy azután rövid időn belül a szov­jet gazdasági élet hasznára váljék. Naponta százával és ezrével érkez­nek levelek a szerkesztőségekbe. A Pravdának, Izvesztijának és a többi szovjet lapnak külön rovata van, amelyben a szerkesztőség ismerteti, milyen intézkedéseket foganatosítot­tak az illetékesek a lapban közölt le­velek nyomán. De van egy másik rovat is a szovjet újságokban, amely azt közli, milyen intézkedéseket fo­ganatosítottak az illetékes hatósá­gok, üzemek, stb. azoknak a levelek­nek nyomán, amelyeket a lap nem közölt ugyan, de a szerkesztőség gon­dossága folytán mégis a megfelelő helyre kerültek. Azok a bürokraták, akik a hozzájuk megküldött leve­leket elsüllyesztik, vagy­­ elintézé­süket halogatják, hamarosan nyilvá­nos megleckéztetésben részesülnek a lap hasábjain. Pjotr Gura falusi levelező A munkáslevelező komoly segítő­társa az újságírónak. A szovjet sajtó megbecsüli levelező munkatár­sait, segíti, támogatja és minden te­kintélyével meg is védi őket. Jel­lemző erre Pjotr Gura kolhozparaszt, a kamenyecpodolszki területen levő Bolsevik-kolhoz tagjának esete. Pjotr Gura gyakran írt leveleket a helyi lap szerkesztőségének és ezekben bírálta azokat a visszásságokat, ame­lyek munka közben tudomására ju­tottak Egyik levelében kritikát gya­korolt Kascsuk államügyész felett is. Kascsuk ügyész szovjet emberhez nem méltó módon, ahelyett, hogy ön­kritikát gyakorolt volna, hivatali ál­lását arra használta fel, hogy sze­mélyes ügyében bosszút álljon Gu­­rán. Koholt adatok alapján vádat emelt Pjotr Gura ellen és bíróság elé állította. A Pravda tudomást szer­zett erről az ügyről, s miután meg­győződött róla, hogy a falusi mun­káslevelezőnek igaza volt, megírta Pjotr Gura esetét. Tizenkét nappal a cikk megjelenése után a Pravda már arról számolhatott be, hogy a bíróság elégtételt, szolgáltatott a jogtalanul meghurcolt embernek. Kascsuk ügyészt felfüggesztették ál­lásától, megindították ellene a bűn­vádi eljárást és a Bolsevik Párt te­rületi szervezete, mint a párttagságra érdemtelent, kizárta a párt tagjai so­rából. '1 1*1 így vigyáz a szovjet sajtó hűsé­ges munkatársaira, a lap levelező­olvasóira. Vigyáz rájuk, mert a szov­jet sajtó munkásai tudják, hogy minden levél, amely az olvasók tollá­ból származik és napvilágot lát a sajtóban erősíti és fejleszti a kri­tikát és önkritikát, támogatja a saj­tót a kapitalizmus csökevényei, a bürokrácia elleni küzdelemben és a széles tömegeket bátor kezdeménye­zésekre ösztökéli. A Szovjetunióban a gyermeklapok szerkesztősége is a levelezők tízezrei tudósításainak felhasználásával dolgozik. A képen Pomorszkaja Pravda, a szovjet úttörők hetenként kétszer megjelenő lapja levelező osztályának munkatársait látjuk. Naponta 1000—1200 levél érkezik ide. A múlt évben a kapott levelek száma 150.000 volt ÚJVILÁG Péntek, 10*0­6. Arccal a szervezés munkája felé! A Magyar-Szovjet Társaság országos titkári értekezlete Január 3-án a Magyar-Szovjet Társa­ság országos titkári értekezletét tartot­ták a KIOSz Sörház­ utcai nagytermében. Az értekezlet első napirendi pontja Bernát György országos főtitkár be­számolója volt. — Azért jöttünk össze — kezdte be­számolóját Bernát György —, hogy a politikai és gazdasági fejlődésnek meg­felelően pontosan megfogalmazzuk a Magyar-Szovjet Társaság célját és fel­adatát. Ha megvizsgáljuk az elmúlt há­rom hónap munkáját, megállapíthatjuk hogy társaságunk komolyan fejlődött. Tevékenységünk a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom és a nagy Sztálin hetvenedik születésnapja megünneplése köré csoportosult, a­melyet az Országos Központ átszervezése, a nagybudapesti és bázisterületi szervezeteink megalakí­tása, valamint az előfizetésszerző Új Világ kampány egészített ki. A hibák fő oka Bernát György főtitkár bevezető sza­vai után rátért a fenti feladatok végre­hajtásának kiértékelésére. Rámutatott arra, hogy a jó munka ellenére is érvé­nyesülő hibák fő oka a lanyha propagan­dában rejlik, ez viszont a szervezési hiányosságok következménye. A jövőben ki kell küszöbölnünk ezeket a hibákat, hogy valóban jól szolgálhassuk a ma­gyar-szovjet barátság ügyét A beszámoló a továbbiakban megem­lékezett a november 7-i és a Sztálin születésnapján rendezett két nagy repre­zentatív kiállításról s a Magyar-Szovjet Társaság egyéb rendezvényeiről. Szám­adatokkal illusztrálta azt a hatalmas fejlődést, amit a társaság a kiadványok, faliújságok, képhíradók terén elért. Örömmel állapította meg, hogy az MSzT propaganda legerősebb fegyvere, az Új Világ, a kampány eredményeként meg­tízszerezte példányszámát. — Hatalmas számokat mondtam itt el — folytatta az országos főtitkár —, me­lyeknek egyszerű tudomásulvétele meg­elégedéssel töltene el bennünket, ami hiba lenne. Feladatunk, hogy az eddigi agitációs- és propagandamunkánk to­vábbi fejlesztése mellett döntő súllyal forduljunk a szervezés munkája felé. Ezután részletesen taglalta a Magyar- Szovjet Társaság célját, amelynek kap­csán kijelentette, hogy a Magyar-Szov­jet Társaságban helye van minden be­csületes, hazáját szerető, tehát szovjet­barát embernek, p­árt­állásra, nemre és korra való tekintet nélkül. Majd hangsúlyozta, hogy a tagszerzés megkönnyítése érdekében decentralizá­lást kell végrehajtani. Miskolcon, Pé­csett, Győrött, Tatabányán, Szegeden és Debrecenben bázisszervezeteket kell ki­építeni. A vidéken működő vezetőségi ta­gok közül el kell távolítani a meg nem felelő elemeket, helyükre fejlődőképes munkás- és parasztkádereket kell át-­utani. Az alapszervek szervezeti életé­nek biztosítása érdekében sillabuszokat, műsorfüzeteket küld majd a Társaság s a lehetőségekhez képest vándorfilmvetí­­téseket és vándorkiállításokat fog beve­zetni. Új alapszerveket fog a Társaság kiépíteni a MÁV-nél, a Honvédségnél, hogy minél több értékes, fejlődőképes káderhez juthassunk. Február — a magyar-szovjet barátság hónapja Az agitációs- és propagandamunká­val kapcsolatban megemlítette Bernát György, hogy az eddigi sablonos, szürke, megszokott módszert új, változatos, szí­nes, feleven módszerrel kell helyettesí­teni. A propagandának nem szabad a felületen mozognia, valóban komoly és mély, ismeretet bővítő, oktató munkává kell fejlődnie. Január hónapja ezentúl mindig a Leninről való megemlékezés hónapja lesz, február pedig a magyar­szovjet barátság hónapja. Már most hozzá kell látni a magyar­­szovjet barátság hónapjának előkészíté­séhez, az ünnepélyes megnyitás megszer­vezéséhez. Már most ki kell emelni kellő számú aktívát valamennyi munkakör ellátására azok közül a jó káderek kö­zül, akik tudásukat, képességüket öröm­mel és lelkesedéssel ajánlják fel a ma­gyar-szovjet barátság hónapjának si­kere érdekében. Komoly feladat vár ezen a téren társaságunk központi lapjára, az Új Világra, amelynek feladata a Szovjet­únió népszerűsítése s ezzel párhuzamo­san a magyar-szovjet barátság mozgal­mának alátámasztása.­­ A Szovjetúnió következetes harca a tartós békéért a magyar nép szabad­ságának és függetlenségének legfőbb biz­tosítéka, a magyar-szovjet barátság pe­dig további fejlődésünk megingathatat­lan alapja — fejezte be beszámolóját Bernát György főtitkár. Az Új Világ kampány eredményei A napirend második pontjaként Tóth Gyula nagybudapesti helyettes titkár be­számolt az Új Világ­kampány ered­ményeiről. Referátuma elején megemlí­tette azokat az MSzT szervezeteket, amelyek a kampány során különösen jó eredményt értek el. Az értekezlet részt­vevői lelkesen tapsolták meg a Kistext, a csepeli WM és a Posta MSzT szerve­zeteit. A nagybudapesti szervezetek mö­gött azonban a vidékiek sem maradtak el. Szeged, Pécs Debrecen különösen pedig Gyöngyös ért el kimagasló ered­ményt. Gyöngyösön 548 százalékkal tel­jesítették túl az előirányzatot.­­ Ezeknek a szervezeteknek a mun­káján meglátszott, hogy aktíváik időt, fáradságot nem kímélve dolgoztak azért, hogy minél jobban szolgálhassák a magyar-szovjet barátság ügyét, s mun­kájuk során világossá vált, hogy a dol­gozók örülnek a lapnak, szeretik az Új Világot. Legjobban illusztrálja ezt an­nak a dolgozónak magatartása, aki így számolt be a Magyar-Szovjet Társaság munkájába való bekapcsolódásáról. „Ami­kor megnéztem az Új Világ ünnepi szá­mát, az annyira megfogott, hogy rögtön jelentkeztem a Magyar-Szovjet Társaság­nál és aktívan belekapcsolódtam a mun­kába“. Vagy nézzük meg az egyéni elő­fizetések kérdését. Nem mehetünk el Ébert István neve mellett, aki a WM- ben 340 előfizetőt szerzett s meg kell említenünk Vető Ágnest, aki a SzÖVOSz iskolában 302 új előfizetővel gazdagí­totta lapunk olvasótáborát. Csaknem ugyanilyen jó eredményt ért Fekésházi Ferenc, aki 270 új előfizetőt szerzett. A lemorzsolódás ellen Tóth Gyula ezután kiemelte a kam­pány egy másik igen jelentős eredmé­nyét. A kampány megszervezésének munkáj­ával kapcsolatban szoros össze­köttetés létesült a központ és az összes vidéki szervezetek között. Az állandó, rendszeres instrukció adás és a folyama­tosan befutó jelentések a szervezet egyéb problémáit is felszínre hozták és így igen jól kiértékelhettük a szervezetek erőviszonyait. Az eredményeket csak akkor tudjuk igazán lemérni, ha majd megnézzük az elkövetkezendő hónapok­ban az Új Világ előfizető táborának to­vábbi alakulását. Küzdenünk kell, hogy ne legyen lemorzsolódás az előfizetések terén. Küzdenünk kell, hogy az Új Vi­lág olvasótábora ezután is több és több előfizetővel gazdagodjék. A beszámoló ezután rátért a kampány egyik hiányosságára. Az aktívák poli­tikai felvilágosító munkája nem minde­nütt felelt meg a követelményeknek, en­nek tulajdonítható, hogy egyes helyeken nem volt kielégítő a kampány eredmé­nye. Győrött mindössze 70—80-nal emel­kedett az előfizetők száma. Ha a politi­kai munka jobb lett volna ezeken a te­rületeken, itt is sokkal nagyobb eredmé­nyeket tudtunk volna elérni.­­ A Magyar-Szovjet Társaság a Szov­­jetúniót népszerűsíti, a magyar dolgozó­kat akarja egyre közelebb és közelebb vinni a szovjet dolgozókhoz. Továbbra is fel kell világosítani a magyar töme­geket a szovjet valóságról és ebből a felvilágosító munkából az oroszlánrész az Uj Vitágot illeti meg. Az Uj Világ az MSzT aktívák leghasznosabb segítőtársa s hatásosabb, szélesebb körben, gyor­sabban alkalmazható agitációs eszköz, mint a felvilágosító munka egyéb mód­szerei. Az Új Világ népszerűsítéséről való lemondás lemondást jelentene a néptömegek felvilágosításáról. — Világossá kell tennünk — folytatta Tóth Gyula —, hogy az Uj Világ a dol­gozó nép lapja, a dolgozó nép érdekeit szolgálja, a Szovjetúnió mindennapi ta­pasztalataival, problémáival ismerteti meg a magyar dolgozókat s így tanít, oktat, öntudatosabbá tesz. Meg kell szervezni a tömeges munkáslevelezést . Az Új Világnak ugyanakkor példát kell vennie a Szovjetuniótól, ahol a nép tevékeny részese a sajtónak s nemcsak annyiban részese, hogy az újságok a népi szervezetek birtokában vannak, hanem annyiban is, hogy a lapok olvasói a la­pok állandó levelezőivé, munkatársaivá válnak. A szovjet lapok igazi gazdája a szovjet nép. Az Új Világnak fokozottabb mértékben rá kell térnie arra, hogy szo­ros kapcsolatot létesítsen, személyes kapcsolatot hozzon létre a lap szerkesz­tősége és az olvasótábor között. Ki kell terjeszteni a levelezést. — A rendszeres, megszervezett sajtó­munkához feltétlenül szükséges, hogy kultúrpropagandistáink mellé sajtófele­lősöket állítsunk be. A sajtófelelősök be­állítása nemcsak azt jelenti, hogy végre­hajtjuk az Országos Központ határoza­tait, hanem azt is, hogy biztosítjuk vala­mennyi szervezetünkben­ a rendszeres sajtómunkát, mint­ a Szovjetúnió meg­ismertetésének egyik legfontosabb esz­közét. Ezek azok a feladatok, amelyeket az elért eredmények megszilárdítása és a további eredmények elérése érdekében végre kell hajtanunk. Előre tehát az Új Világ további, még sikeresebb népszerű­sítéséért! — fejezte be beszámolóját Tóth Gyula. A beszámolókat számos értékes hozzá­­szólás követte. Itt jegyezzük meg, hogy egyes vidéki csoportok még mindig nem küldték be az Új Világ­kampány lezárási adatait. Ez lehetetlenné teszi a végleges kiérté­kelést és az előfizetésgyűjtő-verseny nyertesei sorrendjének megállapítását. Emiatt a kitűzött díjak odaítélése és kiosztása is késedelmet szenved. A nyertesek végleges névsorát így csak lepünk legközelebbi számában közölhet­jük. Q *­s „szilveszterkor rád le magadat a sárga földiig, legalább egy éjsza­kára felejtsd el a keserves életet, aztán jövőre... majd csak lesz vala­hogy.“ Ilyen volt a Szilveszter. Az elnyomó, aljas államrendszer gon­dolatmenete még ebben is megnyilvánult. Az igazi vidámságnak nyoma sem volt azokban a régi (számunkra most már óvilági) Szilveszterekben. Üzemek, szövetkezeteik, klubok, kultúregyesületek boldog, felszabadult légkörében zajlott le a mi Szilveszterünk legnagyobb része. Részeg embert jóformán nem lehetett látni. Ez is új vonás a Szilveszterben. De ez csak apróság. Sokkal jellemzőbb az, hogy az embereknek eszükbe sem jutott elsiratni a múltat; úgy beszéltek a Szilveszter új évbe forduló perceiben is a régi esztendőről, mint az eredményes munka idejéről. S az új évet sem üdvözölte senki azzal, hogy majd csak lesz valahogy. Nem, nálunk mindenki tudja, hogy hogyan lesz jövőre, az ötéves terv első esztendejében. Naptára van nálunk az életszínvonal emelkedésnek is. Újszerű volt a szilveszteri tréfák, szórakoztató műsorok összeállítása is. A szocialista önbírálat jegyében történt. A dolgozók nevetségessé tették a rossz munkat és azokat, akik­ nem szocialista emberekhez méltóan végezték dolgukat, vagy helytelenül viszonyultak munkatársaikhoz. A sza­bad bírálat a vállalatvezetőt, mérnököt éppenúgy nevetség tárgyává tette, mint a beosztott dolgozókat. Külön tanulmányozni lehetne a felköszöntőket, az ó-év búcsúztatását és az új esztendő üdvözlését, azt a sok-sok erőteljes és derűs pohár­köszöntőt, amely az ötéves terv egészségére hangzott el. A hároméves terv embere üdvözölte az ötéves terv emberének ígéretét ezen a Szilvesz­teren. Az új év hajnalán a józan jövő közelgett az örömittas dolgozókhoz.

Next