Uj Világ, 1950. december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1950-07-06 / 27. szám
— Kommunista viszony a munkához MI AZ ÉLET LÉNYEGE? — Ezt a kérdést tette fel egy ifjúmunkás Prihodko népnevelőnek, amikor az egyik beszédét befejezte. A szónok nem tért ki az elvont kérdés elől. Megkérdezte az ifjúmunkást, hogyan dolgozik, mennyire teljesíti normáját? — Mert csak munkáján keresztül lehet megítélni, ki miben látja az élet értelmét — magyarázta az ifjúmunkásnak. — Aki rosszul dolgozik, az a „keveset adni, sokat kapni" elve szerint él. Szovjet ember előtt ismeretlen az életnek, a munkának ilyesfajta megítélése. A társadalmi tulajdon megóvása, a munka termelékenységére, a technika haladására való szakadatlan törekvés — ez jellemzi a szovjet ember kommunista viszonyát a munkához és ez jellemzi életfelfogását. A megvalósult szocializmus országában a munka nagyszerű tartalmat nyer. A szovjet ember országának és sorsának ura. Saját magának, saját népének dolgozik. Szocializmus és munka — egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A szovjet ország dolgozói, a gyárak, bányák, erőművek, kolhozok, iskolák, kórházak, tudományos intézetek, kulturális intézmények dolgozói — mindannyian az új élet megszületésének hősei. Munkájuk nagyszerű alkotás, amely a történelmet formálja át. A szovjet dolgozók szocialista tudata, munkához való kommunista viszonya egyre gyorsabbá teszi a haladást a kommunizmus felé, megsokszorozza a szovjethon erejét és hatalmát. Szovjet földön naponta születnek a munkához való kommunista viszony fényes tanúbizonyságai. Újítók, élmunkások, sztahanovisték nevei naponta válnak ismertté a szovjet nép előtt. Ők a munka hősei, és az egyszerű munkások milliói, akik helytállnak a selejt csökkentése, a normák túlteljesítése, az anyaggal való takarékoskodás, a gépek kímélése, a minőségi munka, a munka kulturáltságának emelése terén — mindannyian arra mutatnak példát, hogyan kell kommunista módra dolgozni. MIÉRT ISMERTE MEG sokmillió ember egyik napról a másikra két egyszerű dolgozó — Lidia Korabelnyikova és Fjodor Kuznyecov — nevet? Azért, mert kezdeményezésük a szocialista munkában, a szocialista termelésben új tartalékokat fedezett fel, mert igazi kommunista munkásságuk hozzájárult a szovjet nép gazdasági felemelkedéséhez. Új viszonyban áll a Szovjetúnió dolgozó parasztsága ahhoz a földhöz, amelyet megművel. A kollektív munka megnyitotta a tudományos mezőgazdaság végtelen távlatait. Munkaerejét nem zsákmányolja ki földesúri önkény és munkájának nem szabnak korlátokat parányi földjének szűkös határai. Ez a körülmény hozta létre a dolgozó paraszt és a mezőgazdasági munka íjj kapcsolatát. A Szovjetúnió parasztsága, kolhózisták, traktoristák, brigádtagok, brigádvezetők, a mezőgazdaság és az állattenyésztés dolgozói, mélységesen átérzik, mit jelent számukra a szocialista munka. És helytállnak munkájukban , kommunista módon viszonylanak munkájukhoz. A szovjet tisztviselő, aki küzd a hivatali bürokrácia minden maradványa ellen, a kutató, aki nagyszerű felfedezéseivel a materialista világnézet igazát bizonyítja, a mérnök, aki új technikai eljárással gazdagítja a szocialista termelést, az író, akinek műveiben minden nagyszerűségében nyilatkozik meg a harcos emberi szellem, az orvos, aki őrt áll a dolgozó nép egészsége felett, a zeneszerző, aki műveiben diadalra viszi a szocialista realizmust — egytől-egyig a szocialista társadalom szellemi arcvonalának dolgozói, akik saját területükön önfeláldozó munkájukkal építik az új világot. Az ő munkájuk — kommunista munka. A szocialista rendszer fejlődése nem ismer határokat. Fejlődésének útja végtelen út. Lenin és Sztálin legyőzhetetlen eszméje vezeti az alkotó szovjet embert ezen az úton, és ez a végső oka annak, hogy a szovjet dolgozó viszonya a munkához a kommunista viszony. Könyvankét a Petőfi Akadémián Az Új Magyar Könyvkiadó a Petőfi politikai tisztképző akadémián könyvankétot rendezett G°ncsár: Zászlóvivők című regényéből. Az ankétot igen eredeti módon oldották meg: a Rádió színjátszói jeleneteket mutattak be a könyv egyes részeiből. A politikai tisztjelölt bajtársak nagy érdeklődéssel fogadták Goncsár regényét, a könyvtár az ankét után alig tudta kielégíteni a könyvigényeket. Az ünnepséget emlékezetessé tette a népművelési minisztérium ajándéka: egy Lenint ábrázoló mozaikképet ajándékozott az akadémia könyvtárának. »Kirándultunk Kenesére.« Az Unicum (Zwack) Likőrgyár MSzT-szervezete egésznapos kirándulást rendezett Balatonkenesére. A kultúrműsorral összekapcsolt kiránduláson száznegyven MSzT-tag vett részt Munkáslevelező értekezlet az Új Világ szerkesztőségében Az Új Világ szerkesztősége június 25-én tartotta első munkáslevelező értekezletét, amelyen mintegy huszonöt nagybudapesti üzemből vettek részt munkáslevelezőink. Az értekezlet számos kezdeményezésre adott alkalmat. Valamennyi munkáslevelező felszólalt, beszámolt az üzemi levelezőgárda kiszélesítésének, az üzemi levelező mozgalom elterjesztésének lehetőségeiről. Többek között felmerült az a gondolat, hogy egyes üzemi levelezők egymás között tapasztalatcserét indítsanak. Az értekezlet résztvevői valamennyien egyetértettek abban, hogy javítás és változtatás nélküli eredeti leveleket kell beküldeni, mégpedig közvetlenül a szerkesztőségbe. A jövőben az eddiginél nagyobb súlyt kell fektetni a termelésben és szervező munkában jelentkező hibák feltárására, harcot kell folytatni, hogy a magyarszovjet barátság különböző álarcok mögé bújt ellenségeit leleplezzük. ÚJVILÁG Csütörtök, 1950 Július 6. Klerikális nevelési módszerek Kedves Új Világ! Úgy érzem, meg kell írnom, ami velem történt, hogy mindenki egyre világosabban lássa, milyen eszközökkel dolgozik a klerikális reakció. Az eset előzményeivel fogom kezdeni. Annak idején az élt a közhitben, hogy az apácák a krisztusi szeretetben nevelik, a gyerekeket, én tehát elküldtem kislányomat a zárdába tanulni. Havi 100 pengőt kellett érte fizetnem. Anyagi helyzetem rosszabbodásával megírtam a pécsi zárdába, hogy egyelőre nem tudok fizetni. Ettől kezdve a gyerek sorsa tűrhetetlenné vált. Egyszer például elvesztett egy pengőt, erre szíjjal ütötték, verték, hogy hazudik, ellopta és cukorra költötte. De ennél még sokkal súlyosabb volt az, hogy a gyereknek kilyukadt a cipője és mivel egyhavi költséggel tartoztam, nem csináltatták meg és nem törődve azzal, hogy a gyerek megfázik, nedves, lucskos időben zavarták az iskolába és a templomba. Mindezt csak akkor tudtam meg, amikor a pécsi kórházból írt az orvos, hogy a gyerek ott fekszik súlyos tüdőbajban, hozassuk haza egy pesti kórházba. Hála az orvostudománynak és mindenekelőtt népi demokráciánknak, nem nézték azt, hogy nincsen pénzünk, hanem teljesen kigyógyították a gyereket, aki ma már egészséges, s az Operaház balettnövendéke. Közben több szülőtől hallottam és a magam tapasztalatai is meggyőztek arról, hogy a hittanórák nagyon káros hatással vannak gyermekeink lelkületére, tehát természetesnek találtam, hogy mindkét gyermekemet kivegyem a hitoktatásból. Az viszont nem természetes, hogy olyan levelet kaptam valakitől, amelynek egyes részei nyomdafestéket nem tűrő hangon fenyegetnek. E gyalázkodó levél úgy végződik, hogy legyek, ismét hívő, mert eljön az atyaúristen országa, fogjak velük, össze, mert győzni fognak, s akikor lesz csak igazán szabadság, i de küldjek neki 200 forintot, mert kompromittáló dolgokat tud rólam és csak akkor hallgat, ha fizetek. A levelet kivizsgálás végett természetesen átadtam a hatóságoknak. Kalocsai Kálmánná, XIII., Fürst Sándor u. 7/b. Mi a szemét és mi nem az ? Kedves Új Világ! ötéves tervünknek, a szocializmus építésének egyik jelszava. ..Takarékoskodjunk a nyersanyaggal.“ Nyersanyaggal sokféleképpen lehet takarékoskodni, hiszen sok olyan nyersanyag van, amit nem veszünk figyelembe, elhajítunk, azt gondolva, hogy szemét. Mi a szemét és mi nem? Erre a kérdésre szeretnék rávilágítani. A Kistext gyár üzemeiben csak egyféle szemét van, ez pedig a por és piszok. A többi mind-mind nyersanyag. Nyersanyag a szétoldódott bálákról lehullott gyapot, a hulladékfonó előtt a földön heverő anyag. Nyersanyag a szemetesládába dobott ócska csavar, a ládakészítő üzemben és az ácsműhelyben a földön heverő sok rozsdás szeg. Nyersanyag a rongy, a papír. De ez a sok nyersanyag szemétté válik abban a pillanatban, amikor belezúdítjuk a szemetesládába, mert annak, aki a szemetet összegyűjti, se módja, se ideje nincs a szemetet szétválogatni. Itt nyilvánul meg a rend-, tisztaság-, takarékosság-mozgalom óriási jelentősége. A nyersanyagok összegyűjtése is a Vorosina- és a Korabelnyikova-mozgalom keretei közé tartozik. Megkérdeztem a takarítással foglalkozó dolgozóktól, hogy tettek-e valami munkafelajánlást? „Egyszerre két seprűvel nem söpörhetek“ — volt a válasz. Ez igaz, nem is kell két seprűvel sepörni, de válogassák szét a hulladékot. Kérjenek a mesterüktől három ládát és írassák rá: „papír“, „rongy“, „szemét“. Pár percnyi munkával így sokezer forintot tudnak megtakarítani népgazdaságunknak. De ezeknek a hulladékoknak kivitele is veszélyes: a bálaraktártól alig 100— 200 méterre van a gyár szeméttelepe. Itt a múltkoriban majd egy hétig tartó tűz volt, amit a Központi Tűzoltóság csak üggyel-bajjal tudott eloltani. Ha hirtelen vihar jön, a szikrát könnyen a bálák közé vihette volna. Mi égett ott? Nem szemét ez biztos. Rengeteg kihordott papír és rongy! Sokezer forint vált itt füstté. Okuljunk ebből, szervezzük meg a hulladékgyűjtést, mert az ötéves Terv végrehajtásához nemcsak minden erőnkre, de minden csepp nyersanyagra is szükség van. Pesti Elemér, MSZT szervező titkár Kedves Új Világ! Pünkösd előtt néhány nappal, amikor este 10 óra után hazaérkeztem munkámból, már aludt a család. Feleségem aznap nagymosást rendezett és fáradtan lefeküdt aludni. A vacsora ott várt az asztalon. Ettem, majd odamentem a gyerekekhez, megnéztem őket. Fiam nyugodtan aludt a díványon, de a kislányom hánykolódott ágyacská-jában, még a takarót is lerúgta magáról.„Nos — gondoltam —, egy hónap múlva veszünk új bútort és akkor kicseréljük a te ágyacskádat is. Kinőtted már, nem csoda,ha nem tudsz benne nyugodtan aludni.“ Betakartam a gyermeket, lehajoltam, hogy megcsókoljam és megláttam, hogy nedves a párnája s lecsukott szemhéja alól szivárog a könny. Almában sírt. Nem akartam felébreszteni, de magától is felnyitotta szemét, meglátott és megragadta a kezemet. — Mi bajod van, kislányom, — kérdeztem újra lehajolva hozzá, — beteg vagy? Vagy kikaptál anyádtól? Azon csodálkoztam volna, mert az asszony, ha azelőtt gyorskezű volt is, már leszokott a nyaklevesosztásról, mióta szovjet emberek példája és a szocializmusért harcoló életforma megteremtette családunkban az igazi harmóniát. A kislány a fejét rázta. — Nem kaptam ki ... Csak rosszat álmodtam, — mondta félig mosolyogva, félig sírva, de éreztem, hogy nem mond igazat: olyan görcsösen kapaszkodott a kezembe,mint a fuldokló. Valami türelmetlenségféle mozdult meg bennem, mert egy órát még olvasni, tanulni akartam, de azután mégis leültem az ágya szélére és megkérdeztem: — Miért nem mondasz igazat apádnak? A kisleány hirtelen felült és nyakamat átölelve, könnyes csuklások között mondta: — Nem, igazán nem hazudok, apukám! Ha most éppen nem is álmodtam, de sokszor szoktam álmodni s olyankor félek az alvástól. Aztán elhallgatott egy kis időre és új sírásroham közben megkérdezte: — Ugye, engem is megbérmálnak? — Mi ütött beléd? — kérdeztem elképedve. A gyerek nem járt hittanra. Már hónapokkal ezelőtt kiírattam, mert panaszkodott, hogy a hitoktató csúfolja a munkások uralmát. És nem is bánkódott miatta. Most pedig? ... Míg ez végigvillant bennem, kerestem a választ, de amint a gyerek kimondta azt, ami a szivétnyomta, már meg is eredt a beszéde: — Minden nap megállított a hitcsutató néni és ijesztgetett, hogy álmomban felkeres az ördög és tüzes vassal sütöget és majd meglátom, hogy hová kerülök, ha nem bérmálkozok. Mapedig, amíg anyuka a padláson volt, ruhát teregetett, itt járt egy tisztelendő úr és azt mondta, hogy el fog pusztulni a világ és mindenki a pokol tüzére jut, mert a gyerekek nem bérmálkoznak. És hogy csak az váltja meg a világot és az menti meg a szüleimet, ha én is elmegyek bérmálkozni és ha újra járok hittanra. Szinte egyszuszra szaladt ki belőle mindaz, ami a szívét nyomta. Elfutott a méreg. Már ki akartam fakadni, de a józan ész mást parancsolt. Lágy szőke haját simogatva tépelődtem, hogy magyarázzam meg ennek a megriasztott gyereknek az igazságát, mikor a romboló métely már olyan mélyen eresztette fogékony tudatába mérges gyökérszálait. Itt nem gyomlálhat a szülői tekintély, sem a türelmetlen szidás. — Emlékszel a nagymamára? — kérdeztem hirtelen. Újra sírásra görbült vékony arcocskája.Kedvence volt nagyanyjának. Az öregasszony nálunk lakott és a frontvonal ideérkezése előtt elment falujába, hogy élelmet hozzon. A kislánynak is igért egy kis fehér nyulacskát. Azután nem jött vissza: a vonatot, amelyen utazott, repülőtámadás érte és ott pusztult. A gyerek évekig sírt a nagymamáért és az elmaradt nyuszikáért. — Látod — folytattam —, ha nem lett volna háború, visszajött volna a nagymama és a nyuszit is elhozta volna. Ha megint háború lenne, talán éppen anya menne el a nyusziért és ő sem jönne vissza. Belefájdult a szívem, úgy rázta a gyereket a zokogás, de csak folytattam, hanem most már vigasztalva. — Ugye, te is gyűjtöttél békealáírást? És ugye, tudod: ha valaki erős, azt nem merik megtámadni. Apád is azért dolgozik, hogy erősek legyünk. És ezért dolgozik, harcol az egészvilágon minden becsületes ember. Ezek az emberek mind aláírták a békeívet, hanem az a püspök, aki téged megbérmálna, az nem írta alá. És nem írta alá a többi püspök és soksok pap sem. Ezeknek higgyen az ember? Hiszen ezek azt akarják, hogy háború legyen, hogy kiirtsák a dolgozók millióit, férfiakat, asszonyokat, gyerekeket, — bennünket is. És hány nagymama indulna el úgy, mint a tied, hogy nyuszikát vigyen a kis unokájának. Azok se térnének vissza soha. A kislány tágra nyílt szemekkel hallgatott, majd újra eleredt a könnye és én tovább beszéltem: — Nézd, — mutattam a falra, Sztálin képére, — ő vigyáz, őrködik az egész világ békéje felett Nézd, milyen jóságos arca van. Nagyon szereti a gyerekeket minden gyerekket téged is. Tudod: Moszkvában él, a Szovjetúnió fővárosában. És nézd, az ott Rákosi képe. Ő a vezérünk, a nagy Sztálin tanítványa. segít Sztálinnak, mi pedig, magyar dolgozók, apád is, anyád is, sőt te magad !, jó tanulásoddal, neki segítünk. Magamhoz ölelve simogattam, beszéltem hozzá és egyszerre csak azt vetten észre, hogy már alszik. Vigyázva lefektettem és betakartam. Egyenletes lélegzéssel aludt boldog mosolygás terült e nyugodt arcocskáján. FUGGERTH FERENC ' (Salgótarján) Versenyfelhívás A Kispesti Textilgyár M. biztonsági őrsége magáévá téve a Párt Központi Bizottságának felhívását, anyagtakarékossági és önköltségcsökkentési vonalon versenyre hívja a Gudberger NV., a Magyar Pamut Ipar NV., a Magyar Textilipar NV. és a Lőrinci Fonóipari NV. biztonsági őrségeit a Vorosin- és a Korabelnyikova-mozgalom keretein belül a gyári hulladék megmentésére és a gyűjtés megszervezésére. Versenyfeltételek: 1. Az üzemekben a különböző hulladékgyűjtő edényeket (papírhulladék, rongyhulladék stb.) ellenőrizzük, hogy nincs-e bennük felhasználható hulladék. Ha van, kivizsgáljuk, hogy melyik műhelyből került ki és az illető műhelyvezetőt minden egyes esetben figyelmeztetjük. 2. Ellenőrizzük a gyár területén az összes szemétbe került használható anyag összegyűjtését, gondoskodunk arról, hogy az így összegyűjtött nyersanyag elszállítható módon legyen tárolva és ne vesszen kárba. 3. Ellenőrizzük a használható hulladékok elszállítását 4. A versenyhatáridő megállapítására és a verseny kiértékelésére az MSZT Országos Központja által kijelölt kiértékelő bizottságot kérjük fel. A „Kistext** biztonsági őrségének tagjai: 4.aláírás. MSzT-juniális a Rákosi Művek vizitelepén Kedves Új Világ! A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek MSzT szervezete június 25-én, a gyár vízitelepén jólsikerült juniálist rendezett. Ragyogó, verőfényes napnak ígérkezett ez a vasárnap. A Béke téren már kora reggel felsorakoztak a Rákosi Mátyás-művek autói, zászlókkal és MSzT jelvényekkel díszítve. A szórakozni vágyók pedig tömegesen vonultak fel, a ki egyedül, ki családostul, de valamennyien jókedvvel, nótaszóval. A vízitelep bejárata vörösbe öltözött ezen a napon. Rajta felirat: „Éljen a magyar-szovjet barátság!“ Zene szólt, Dunajevszkij jól ismert indulója, így vonultunk be a telepre. A gyerekek, amint leszálltak a kocsikról, „zakatolni“ kezdtek. Nem lett volna teljes az ünnep, ha nem ismertetjük a Magyar-Szovjet Társaság tájékoztatójának híreit. Felolvastunk egy-két cikket a szovjet dolgozók mindennapi életéről. Utána szovjet és magyar hanglemezek indították a résztvevőket. A gyári kajakozók felvonulása, birkózók, ökölvívók, sakkozók játéka következett ezután. Délutánra már vagy 4000 ember volt a telepen. Kedves jelenetnek voltunk tanúi, amikor 7—10 éves fiúk, lányok, — úttörők — az MSzT tájékoztatói osztották szét a szórakozók között. Lelkiismeretesen, büszkén végezték ezt a feladatot. „Mi is akarunk dolgozni a magyar-szovjet barátságért“ — mondták, íme, az új típusú ember.. Este 8 órakor sem akart szétoszlani a tömeg. Sokat tanultunk ezen a vidám vasárnapon. Azt, hogy a Szovjetúnió tette lehetővé számunkra a kulturális felemelkedést és hogy az MSzT az a szervezet, amely közelebb viszi a magyar dolgozókat a szovjet dolgozókhoz, amely megismerteti velük az élenjáró szovjet kultúrát. Éljen a magyar-szovjet barátság! Üdvözlettel: Csicsics Sándor ötéves tervünk hamarabbi befejezéséért Kedves Új Világ! A Magyar Ruggyantaárugyár kerékpárköpeny felépítői MSzT tagokból brigádot alakítottunk, amely a békefront egyik hős vezére, Vorosilov elvtárs nevével kezdi meg termelési harcát szocialista ötéves tervünk minél hamarabbi megvalósításáért, a nyugati imperialista elnyomó hatalmak és a köztük lévő Vatikán-csatlósok aljas háborúra gyújtogató szándékai ellen. Mi, a brigád négy tagja, Gerő és Révai elvtársak Központi Vezetőségi ülésen elhangzott hívó szavára vállaljuk, hogy július 1-től december 31-ig 10.200 db kerékpárköpennyel többet készítünk el és munkáinkat 100 százalékig minőségi munkával végezzük el. Több termeléssel harcolunk a békéért, az imperialisták, a bércsalók és a klerikális reakció ellen. E vállalásunkkal szeretetünket és hálánkat fejezzük ki a nagy Szovjetúnió, Pártunk és annak vezetője, Rákosi Mátyás elvtárs iránt. Szabadság! Tóth Eszter Ruggyantaárugyár