Uj Világ, 1950. december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1950-07-06 / 27. szám

— Kommunista viszony a munkához MI AZ ÉLET LÉNYEGE? — Ezt a kérdést tette fel egy ifjúmunkás Pri­­hodko népnevelőnek, amikor az egyik beszédét befejezte. A szónok nem tért ki az elvont kérdés elől. Megkérdezte az ifjú­munkást, hogyan dolgozik, mennyire teljesíti normáját? — Mert csak munkáján keresztül lehet megítélni, ki miben látja az élet értelmét — magyarázta az ifjúmunkásnak. — Aki rosszul dolgo­zik, az a „keveset adni, sokat kapni" elve szerint él. Szovjet ember előtt ismeretlen az életnek, a munkának ilyesfajta megítélése. A társadalmi tulajdon megóvása, a munka termelékenységére, a technika haladására való szakadatlan törekvés — ez jellemzi a szovjet ember kommunista viszonyát a munkához és ez jellemzi életfelfogását. A megvalósult szocializmus országában a munka nagyszerű tartal­mat nyer. A szovjet ember országának és sorsának ura. Saját magá­nak, saját népének dolgozik. Szocializmus és munka — egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A szovjet ország dolgozói, a gyárak, bányák, erőművek, kolhozok, iskolák, kórházak, tudományos intézetek, kulturális intézmények dol­gozói — mindannyian az új élet megszületésének hősei. Munkájuk nagyszerű alkotás, amely a történelmet formálja át. A szovjet dolgozók szocialista tudata, munkához való kommunista viszonya egyre gyorsabbá teszi a haladást a kommunizmus felé, meg­sokszorozza a szovjethon erejét és hatalmát. Szovjet földön naponta születnek a munkához való kommunista viszony fényes tanúbizonyságai. Újítók, élmunkások, sztahanovisték nevei naponta válnak ismertté a szovjet nép előtt. Ők a munka hősei, és az egyszerű munkások milliói, akik helytállnak a selejt csökkentése, a normák túlteljesítése, az anyaggal való takarékoskodás, a gépek kímélése, a minőségi munka, a munka kulturáltságának emelése terén — mindannyian arra mutatnak példát, hogyan kell kommunista módra dolgozni. MIÉRT ISMERTE MEG sokmillió ember egyik napról a másikra két egyszerű dolgozó — Lidia Korabelnyikova és Fjodor Kuznyecov — nevet? Azért, mert kezdeményezésük a szocialista munkában, a szocialista termelésben új tartalékokat fedezett fel, mert igazi kom­munista munkásságuk hozzájárult a szovjet nép gazdasági felemel­kedéséhez. Új viszonyban áll a Szovjetúnió dolgozó parasztsága ahhoz a föld­höz, amelyet megművel. A kollektív munka megnyitotta a tudományos mezőgazdaság végtelen távlatait. Munkaerejét nem zsákmányolja ki földesúri önkény és munkájának nem szabnak korlátokat parányi föld­jének szűkös határai. Ez a körülmény hozta létre a dolgozó paraszt és a mezőgazdasági munka íjj kapcsolatát. A Szovjetúnió parasztsága, kolhózisták, traktoristák, brigádtagok, brigádvezetők, a mezőgazdaság és az állattenyésztés dolgozói, mély­ségesen átérzik, mit jelent számukra a szocialista munka. És helytállnak munkájukban , kommunista módon viszonylanak munkájukhoz. A szovjet tisztviselő, aki küzd a hivatali bürokrácia minden marad­ványa ellen, a kutató, aki nagyszerű felfedezéseivel a materialista világnézet igazát bizonyítja, a mérnök, aki új technikai eljárással gaz­dagítja a szocialista termelést, az író, akinek műveiben minden nagy­szerűségében nyilatkozik meg a harcos emberi szellem, az orvos, aki őrt áll a dolgozó nép egészsége felett, a zeneszerző, aki műveiben diadalra viszi a szocialista realizmust — egytől-egyig a szocialista tár­sadalom szellemi arcvonalának dolgozói, akik saját területükön önfel­áldozó munkájukkal építik az új világot. Az ő munkájuk — kom­munista munka. A szocialista rendszer fejlődése nem ismer határokat. Fejlődésé­nek útja végtelen út. Lenin és Sztálin legyőzhetetlen eszméje vezeti az alkotó szovjet embert ezen az úton, és ez a végső oka annak, hogy a szovjet dolgozó viszonya a munkához a kommunista viszony. Könyvankét a Petőfi Akadémián Az Új Magyar Könyvkiadó a Petőfi po­litikai tisztképző akadémián könyvanké­­tot rendezett G°ncsár: Zászlóvivők című regényéből. Az ankétot igen eredeti mó­don oldották meg: a Rádió színjátszói jeleneteket mutattak be a könyv egyes részeiből. A politikai tisztjelölt bajtár­sak nagy érdeklődéssel fogadták Goncsár regényét, a könyvtár az ankét után alig tudta kielégíteni a könyvigényeket. Az ünnepséget emlékezetessé tette a népmű­velési minisztérium ajándéka: egy Lenint ábrázoló mozaikképet ajándékozott az akadémia könyvtárának. »Kirándultunk Kenesére.« Az Unicum (Zwack) Likőrgyár MSzT-szervezete egész­­napos kirándulást rendezett Balatonkenesére. A kultúrműsorral összekapcsolt ki­ránduláson száznegyven MSzT-tag vett részt Munkáslevelező értekezlet az Új Világ szerkesztőségében Az Új Világ szerkesztősége június 25-én tartotta első munkáslevelező értekezletét, amelyen mintegy huszonöt nagybudapesti üzemből vettek részt munkáslevelezőink. Az értekezlet számos kezdeményezésre adott alkalmat. Valamennyi munkásleve­lező felszólalt, beszámolt az üzemi leve­lezőgárda kiszélesítésének, az üzemi leve­­lező mozgalom elterjesztésének lehetősé­geiről. Többek között felmerült az a gon­dolat, hogy egyes üzemi levelezők egymás között tapasztalatcserét indítsanak. Az ér­tekezlet résztvevői valamennyien egyetér­tettek abban, hogy javítás és változtatás nélküli eredeti leveleket kell beküldeni, mégpedig közvetlenül a szerkesztőségbe. A jövőben az eddiginél nagyobb súlyt kell fektetni a termelésben és szervező munkában jelentkező hibák feltárására, harcot kell folytatni, hogy a magyar­­szovjet barátság különböző álarcok mögé bújt ellenségeit leleplezzük. ÚJVILÁG Csütörtök, 1950 Július 6. Klerikális nevelési módszerek Kedves Új Világ! Úgy érzem, meg kell írnom, ami velem történt, hogy mindenki egyre világosabban lássa, milyen eszközökkel dolgozik a kleri­kális reakció. Az eset előzményeivel fogom kezdeni. Annak idején az élt a közhitben, hogy az apácák a krisztusi szeretet­­ben nevelik, a gyerekeket,­­ én tehát elküldtem kislányomat a zárdába ta­nulni. Havi 100 pengőt kellett érte fizetnem. Anyagi helyzetem rosszab­bodásával megírtam a pécsi zárdába, hogy egyelőre nem tudok fizetni. Et­től kezdve a gyerek sorsa tűrhetet­lenné vált. Egyszer például elvesz­tett egy pengőt, erre szíjjal ütötték, verték, hogy hazudik, ellopta és cu­korra költötte. De ennél még sokkal súlyosabb volt az, hogy a gyereknek kilyukadt a cipője és mivel egyhavi költséggel tartoztam, nem csináltatták meg és nem törődve azzal, hogy a gyerek megfázik, nedves, lucskos időben zavarták az iskolába és a templomba. Mindezt csak akkor tud­tam meg, amikor a pécsi kórházból írt az orvos, hogy a gyerek ott fek­szik súlyos tüdőbajban, hozassuk ha­za egy pesti kórházba. Hála az orvostudománynak és min­denekelőtt népi demokráciánknak, nem nézték azt, hogy nincsen pén­zünk, hanem teljesen kigyógyították a gyereket, aki ma már egészséges, s az Operaház balettnövendéke. Közben több szülőtől hallottam és a magam tapasztalatai is meggyőztek arról, hogy a hittan­órák nagyon ká­ros hatással vannak gyermekeink lel­kületére, tehát természetesnek talál­tam, hogy mindkét gyermekemet ki­vegyem a hitoktatásból. Az viszont nem természetes, hogy olyan levelet kaptam valakitől, amelynek egyes ré­szei nyomdafestéket nem tűrő han­gon fenyegetnek. E gyalázkodó levél úgy végződik, hogy legyek, ismét hí­vő, mert eljön az atyaúristen országa, fogjak velük, össze, mert győzni fog­nak, s akikor lesz csak igazán szabad­ság, i de küldjek neki 200 forintot, mert kompromittáló dolgokat tud ró­lam és csak akkor hallgat, ha fize­tek. A levelet kivizsgálás végett ter­mészetesen átadtam a hatóságoknak. Kalocsai Kálmánná, XIII., Fürst Sándor­ u. 7/b. Mi a szemét és mi nem az ? Kedves Új Világ! ötéves tervünknek, a szocializmus építésének egyik jelszava. ..Takarékoskodjunk a nyersanyaggal.“ Nyersanyaggal sokféleképpen lehet ta­karékoskodni, hiszen sok olyan nyers­anyag van, amit nem veszünk figyelem­be, elhajítunk, azt gondolva, hogy sze­mét. Mi a szemét és mi nem? Erre a kér­désre szeretnék rávilágítani. A Kistext gyár üzemeiben csak egyféle szemét van, ez pedig a por és piszok. A többi mind-mind nyersanyag. Nyersanyag a szétoldódott bálákról lehullott gyapot, a hulladékfonó előtt a földön heverő anyag. Nyersanyag a szemetesládába do­bott ócska csavar, a ládakészítő üzemben és az ácsműhelyben a földön heverő sok rozsdás szeg. Nyersanyag a rongy, a papír. De ez a­ sok nyersanyag szemétté válik abban a pillanatban, amikor bele­zúdítjuk a szemetesládába, mert annak, aki a szemetet összegyűjti, se módja, se ideje nincs a szemetet szétválogatni. Itt nyilvánul meg a rend-, tisztaság-, ta­karékosság-mozgalom óriási jelentősége. A nyersanyagok összegyűjtése is a Vo­­rosina- és a Korabelnyikova-mozgalom keretei közé tartozik. Megkérdeztem a takarítással foglal­kozó dolgozóktól, hogy tettek-e valami munkafelajánlást? „Egyszerre két seprű­vel nem söpörhetek“ — volt a válasz. Ez igaz, nem is kell két seprűvel se­pörni, de válogassák szét a hulladékot. Kérjenek a mesterüktől három ládát és írassák rá: „papír“, „rongy“, „szemét“. Pár percnyi munkával így sokezer fo­rintot tudnak megtakarítani népgazdasá­gunknak. De ezeknek a hulladékoknak kivitele is veszélyes: a bálaraktártól alig 100— 200 méterre van a gyár szeméttelepe. Itt a múltkoriban majd egy hétig tartó tűz volt, amit a Központi Tűzoltóság csak üggyel-bajjal tudott eloltani. Ha hirtelen vihar jön, a szikrát könnyen a bálák közé vihette volna. Mi égett ott? Nem szemét ez biztos. Rengeteg kihor­dott papír és rongy! Sokezer forint vált itt füstté. Okuljunk ebből, szervezzük meg a hulladékgyűjtést, mert az ötéves Terv végrehajtásához nemcsak minden erőnk­re, de minden csepp nyersanyagra is szükség van. Pesti Elemér, MSZT szervező titkár Kedves Új Világ! Pünkösd előtt néhány nappal, amikor este 10 óra után haza­érkeztem munkámból, már aludt a csa­lád. Feleségem aznap nagymosást ren­dezett és fáradtan lefeküdt aludni. A va­csora ott várt az asztalon. Ettem, majd odamentem a gyerekekhez, megnéztem őket. Fiam nyugodtan aludt a díványon, de a kislányom hánykolódott ágyacská-­jában, még a takarót is lerúgta magá­­ról.­­„Nos — gondoltam —, egy hónap múlva veszünk új bútort és akkor kicse­réljük a te ágyacskádat is. Kinőtted már, nem csoda,­­ha nem tudsz benne nyugod­tan aludni.“ Betakartam a gyermeket, lehajoltam, hogy megcsókoljam és meg­láttam, hogy nedves a párnája s lecsu­kott szemhéja alól szivárog a könny. Almában sírt. Nem akartam felébreszteni, de magá­tól is felnyitotta szemét, meglátott és megragadta a kezemet. — Mi bajod van, kislányom, — kérdez­tem újra lehajolva hozzá, — beteg vagy? Vagy kikaptál anyádtól? Azon csodálkoz­tam volna, mert az asszony, ha azelőtt gyorskezű volt is, már leszokott a nyak­­levesosztásról, mióta szovjet emberek példája és a szocializmusért harcoló élet­forma megteremtette családunkban az igazi harmóniát. A kislány a fejét rázta. — Nem kaptam ki ... Csak rosszat ál­modtam, — mondta félig mosolyogva, fé­­lig sírva, de éreztem, hogy nem mond igazat: olyan görcsösen kapaszkodott a kezembe,­­mint a fuldokló. Valami türelmetlenségféle mozdult meg bennem, mert egy órát még olvasni, ta­nulni akartam, de azután mégis leültem az ágya szélére és megkérdeztem: — Miért nem mondasz igazat apádnak? A kisleány hirtelen felült és nyakamat átölelve, könnyes csuklások között mondta: — Nem, igazán nem hazudok, apukám! Ha most éppen nem is álmodtam, de sok­szor szoktam álmodni s olyankor félek az alvástól. Aztán elhallgatott egy kis időre és új sírásroham közben megkérdezte: — Ugye, engem is megbérmálnak? — Mi ütött beléd? — kérdeztem elké­pedve. A gyerek nem járt hittanra. Már hó­napokkal ezelőtt kiírattam, mert panasz­kodott, hogy a hitoktató csúfolja a mun­kások uralmát. És nem is bánkódott miatta. Most pedig? ... Míg ez végigvillant bennem, kerestem a választ, de amint a gyerek kimondta azt, ami a szivét­­nyomta, már meg is eredt a beszéde: — Minden nap megállított a hitcsutató néni és ijesztgetett, hogy álmomban fel­keres az ördög és tüzes vassal sütöget és majd meglátom, hogy hová kerülök, ha nem bérmálkozok. Ma­­pedig, amíg anyuka a padláson volt, ruhát teregetett, itt járt egy tisztelendő úr és azt mondta, hogy el fog pusztulni a világ és min­denki a pokol tüzére jut, mert a gyere­kek nem bérmálkoznak. És hogy csak az váltja meg a világot és az menti meg a szüleimet, ha én is elmegyek bérmál­kozni és ha újra járok hittanra. Szinte egyszuszra szaladt ki belőle mindaz, ami a szívét nyomta. Elfutott a méreg. Már ki akartam fakadni, de a jó­zan ész mást parancsolt. Lágy szőke ha­ját simogatva tépelődtem, hogy magya­rázzam meg ennek a megriasztott gyerek­nek az igazságát, mikor a romboló mé­tely már olyan mélyen eresztette fogé­kony tudatába mérges gyökérszálait. Itt nem gyomlálhat a szülői tekintély, sem a türelmetlen szidás. — Emlékszel a nagymamára? — kér­deztem hirtelen. Újra sírásra görbült vékony arcocs­kája.­­Kedvence volt nagyanyjának. Az öregasszony nálunk lakott és a frontvo­nal ideérkezése előtt elment falujába, ho­gy élelmet hozzon. A kislánynak is igért egy kis fehér nyulacskát. Azután nem jött vissza: a vonatot, amelyen uta­zott, repülőtámadás érte és ott pusztult. A gyerek évekig sírt a nagymamáért és az elmaradt nyuszikáért. — Látod — folytattam —, ha nem lett volna háború, visszajött volna a nagy­mama és a nyuszit is elhozta volna. Ha megint háború lenne, talán éppen anya menne el a nyusziért és ő sem jönne vissza.­­ Belefájdult a szívem, úgy rázta a gye­reket a zokogás, de csak folytattam, ha­nem most már vigasztalva.­­ — Ugye, te is gyűjtöttél békealáírást? És ugye, tudod: ha valaki erős, azt nem merik megtámadni. Apád is azért dolgo­­zik, hogy erősek legyünk. És ezért dol­­gozik, harcol az egész­­világon minden becsületes ember. Ezek az emberek mind aláírták a békeívet, hanem az a püspök, aki téged megbérmálna, az nem írta alá. És nem írta alá a többi püspök és sok­sok pap sem. Ezeknek higgyen az ember? Hiszen ezek azt akarják, hogy háború legyen, hogy kiirtsák a dolgozók mil­lióit, férfia­kat, asszonyokat, gyerekeket, — bennünket is. És hány nagymama in­dulna el úgy, mint a tied, hogy nyuszi­kát vigyen a kis unokájának. Azok se térnének vissza soha. A kislány tágra nyílt szemekkel hallga­tott, majd újra eleredt a könnye és én tovább beszéltem: — Nézd, — mutattam a falra, Sztálin képére, — ő vigyáz, őrködik az egész vi­­lág békéje felett Nézd, milyen jóságos arca van. Nagyon szereti a gyerekeket minden gyerekket téged is. Tudod:­­ Moszkvában él, a Szovjetúnió fővárosá­ban. És nézd, az ott Rákosi képe. Ő a­­ vezérünk, a nagy Sztálin tanítványa.­­ segít Sztálinnak, mi pedig, magyar dol­gozók, apád is, anyád is, sőt te magad !, jó tanulásoddal, neki segítünk. Magamhoz ölelve simogattam, beszél­tem hozzá és egyszerre csak azt vetten észre, hogy már alszik. Vigyázva lefek­tettem és betakartam. Egyenletes léleg­zéssel aludt boldog mosolygás terült e nyugodt arcocskáján. FUGGERTH FERENC­­ ' (Salgótarján) Versenyfelhívás A Kispesti Textilgyár M­. biztonsági őr­sége magáévá téve a Párt Központi Bi­zottságának felhívását, anyagtakarékossági és önköltségcsökkentési vonalon versenyre hívja a Gudberger NV., a Magyar Pamut­ Ipar NV., a Magyar Textilipar NV. és a Lőrinci Fonóipari NV. biztonsági őrségeit a Vorosin- és a Korabelnyikova-mozgalom keretein belül a gyári hulladék megmenté­sére és a gyűjtés megszervezésére. Versenyfeltételek: 1. Az üzemekben a különböző hulladék­gyűjtő edényeket (papírhulladék, rongyhul­­ladék stb.) ellenőrizzük, hogy nincs-e ben­nük felhasználható hulladék. Ha van, ki­vizsgáljuk, hogy melyik műhelyből került ki és az illető műhelyvezetőt minden egyes esetben figyelmeztetjük. 2. Ellenőrizzük a gyár területén az összes szemétbe került használható anyag össze­gyűjtését, gondoskodunk arról, hogy az így összegyűjtött nyersanyag elszállítható mó­don legyen tárolva és ne vesszen kárba. 3. Ellenőrizzük a használható hulladékok elszállítását­ 4. A versenyhatáridő megállapítására és a verseny kiértékelésére az MSZT Orszá­gos Központja által kijelölt kiértékelő bi­zottságot kérjük fel. A „Kistext** biztonsági őrségének tagjai: 4.­­aláírás. MSz­T-juniális a Rákosi Művek vizitelepén Kedves Új Világ! A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek MSzT szervezete június 25-én, a gyár vízitelepén jól­sikerült juniálist rendezett. Ragyogó, verőfényes napnak ígérke­zett ez a vasárnap. A Béke­ téren már kora reggel felsorakoztak a Rákosi Mátyás-művek autói, zászlókkal és MSzT jelvényekkel díszítve. A szóra­kozni vágyók pedig tömegesen vonul­tak fel, a ki egyedül, ki családostul, de valamennyien jókedvvel, nótaszó­val. A vízitelep bejárata vörösbe öltözött ezen a napon. Rajta felirat: „Éljen a magyar-szovjet barátság!“ Zene szólt, Dunajevszkij jól ismert indulója, így vonultunk be a telepre. A gyerekek, amint leszálltak a kocsikról, „zaka­tolni“ kezdtek. Nem lett volna teljes az ünnep, ha nem ismertetjük a Magyar-Szovjet Társaság tájékoztatójának híreit. Fel­olvastunk egy-két cikket a szovjet dol­gozók mindennapi életéről. Utána szov­jet és magyar hanglemezek indították a résztvevőket. A gyári kajakozók felvonulása, birkózók, ökölvívók, sak­kozók játéka következett ezután. Dél­utánra már vagy 4000 ember volt a telepen. Kedves jelenetnek voltunk tanúi, amikor 7—10 éves fiúk, lányok, — úttörők — az MSzT tájékoztatói osztották szét a szórakozók között. Lelkiismeretesen, büszkén végezték ezt a feladatot. „Mi is akarunk dol­gozni a magyar-szovjet barátságért“ — mondták, íme, az új típusú ember.. Este 8 órakor sem akart szétoszlani a tömeg. Sokat tanultunk ezen a vidám va­sárnapon. Azt, hogy a Szovjetúnió tette lehetővé számunkra a kulturális felemelkedést és hogy az MSzT az a szervezet, amely közelebb viszi a ma­gyar dolgozókat a szovjet dolgozókhoz, amely megismerteti velük az élenjáró szovjet kultúrát. Éljen a magyar-szov­jet barátság! Üdvözlettel: Csicsics Sándor ötéves tervünk hamarabbi befejezéséért Kedves Új Világ! A Magyar Rug­­gyantaárugyár kerékpárköpeny fel­építői MSzT tagokból brigádot ala­kítottunk, amely a békefront egyik hős vezére, Vorosilov elvtárs nevével kezdi meg termelési harcát szocialista ötéves tervünk minél hamarabbi megvalósításáért, a nyugati im­perialista elnyomó hatalmak és a köztük lévő Vati­kán-csatlósok aljas háborúra gyújtogató szándékai ellen. Mi, a brigád négy tagja, Gerő és Révai elvtársak Központi Vezető­ségi ülésen elhangzott hívó szavára vállaljuk, hogy július 1-től december 31-ig 10.200 db kerékpárköpennyel többet készítünk el és mun­káinkat 100 százalékig minőségi munkával végezzük el. Több termeléssel harco­lunk a békéért, az imperialisták, a bércsalók és a klerikális reakció ellen. E vállalásunkkal szeretetünket és hálánkat fejezzük ki a nagy Szovjet­únió, Pártunk és annak vezetője, Rákosi Mátyás elvtárs iránt. Szabadság! Tóth Eszter Ruggyantaárugyár

Next