Uj Világ, 1951. december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1951-07-05 / 27. szám

2 ÚJVILÁG Mozgalmunk aranykészlete A nemzetközi politika porondján ha­talmas küzdelem folyik. A Szovjetunió vezetése alatt álló béketábor napról­­napra egyre erőteljesebb küzdelmet folytat a háborút előkészítő nyugati im­perialisták és zsoldosaik ellen. A béke­­tábor népei termelőmunkájukkal és po­litikai harcukkal sikeresen küzdenek azért, hogy megakadályozzák az impe­rialisták gyalázatos terveinek megvaló­sítását. A nyugati imperialisták magyaror­szági ügynökeinek, a Grősz-féle össze­esküvő és hazaáruló társaságnak lelep­lezése minden becsületes magyar dol­gozónak felnyitotta a szemét. Az ara­tás, a terménybetakarítás, ötéves ter­vünk nagy célkitűzései, munkánk terme­lékenységének emeléséért folyó küzdel­münk, az országszerte egyre lelkesebbé váló munkaversenyek mutatják, hogy milyen nagy feladatok állnak előttünk. Ilyen körülmények között mind nem­zetközi, mind belpolitikai tekintetben megnőtt és napról-napra nő a káderek jelentősége. Útmutatásként cseng Sztá­linnak 1935-ben, a Vörös Hadsereg Ka­tonai Akadémiája évzáró ünnepélyén mondott szava: „Meg kell érteni, hogy ...,minden a káderektől függ". Ha jó és nagyszámú kádereink lesznek az iparban, a mező­­gazdaságban, a közlekedésben, a had­seregben — országunk győzhetetlen lesz. Ha ilyen kádereink nem lesznek — mind a két lábunkra sántítani fogunk." A káderkérdés fontosságáról beszélt néhány héttel ezelőtt Kovács István az MDP Központi Vezetőségének ülésén. Rámutatott a káderek nevelésének fel­adataira, a kádernevelés kérdésére és beszélt a pártonkívüli aktívákról, a nagy kádertartalékról. A szocializmus építése és a békeharc frontján nagy szerep vár a pártonkívüli aktívákra. Az MSZT aktíváknak, az MSZT kádereinek azzal a tudattal kell dolgozniuk, hogy ők a békeharc sztálini seregének fontos őrhelyén állnak. Tárjuk fel a rejtett tartalékokat A pártonkívüli aktívák szerepe a Szovjetunióban igen nagy jelentőségű. Erről írt nemrégiben a Pravdában Jev­­szejev, a kujbisevi városi pártbizottság titkára. Elmondotta, hogy a pártbizott­ság és az üzemi párttitkárok együttes értekezletén elsőrendű feladatként jelöl­ték meg a fiatal kommunistákkal és a pártonkívüli aktívákkal való fokozot­tabb együttműködést. Elmondotta azt is, hogy ez a munka rövid idő alatt nagy sikereket hozott. A fiatal kommunisták és a pártonkívüli aktívák erőteljesebb munkájának eredményeként a kujbisevi üzemekben megjavult a politikai és a termelőmunka, ezenfelül pedig a párton­­kívüliek között nagyszerű rejtett tarta­lékra, sok kitűnő aktívára bukkantak. Bizonyos, hogy a Magyar-Szovjet Társaság egymilliós békeharcos seregé­ben is hatalmas rejtett tartalék vár fel­tárásra, sok kitűnő aktíva végez ma még kevésbbé hasznos vagy nem eléggé értékelt munkát, vagy tétlenül várja a felfedezését". Az MSzT kádermunkájá­nak mind üzemi, mind pedig területi vonalon elsőrendű feladata: az aktívák, a káderek felkutatása, felismerése és ne­velése. A szovjet tapasztalatok nagy segítsé­get nyújtanak nekünk ezen a téren. A szovjet dolgozók több mint 33 éves ta­pasztalata alapján — ha ezeket a ta­pasztalatokat gondosan használjuk fel — nagyszerű új kádereket és aktívákat ta­lálhatunk és céltudatos neveléssel ki­tűnő tömegszervezeti vezetőket képez­hetünk belőlük. Milyennek kell lennie a jó kádernek? Ismernie kell munkatársait. Foglalkoznia kell a hozzá beosztott aktívákkal és tisztában kell lennie azzal, hogy nem az a jó vezető, aki maga végez el min­den munkát, hanem, aki megosztja munkáját és ki tudja keresni a legmeg­felelőbb munkatársakat. Rossz vezető az, aki a kádereket felülről várja, aki a felsőbb szervektől kész kádereket kér és nem tud maga kádereket nevelni az aktívákból. Mert a kádernevelés bolse­vik módszere éppen arra irányul, hogy magunk neveljük a kádereinket. Erről beszél — hogy ismét a szovjet tapasz­talatokra hivatkozzunk — Bocskarov, az uljanovszki területi pártbizottság titkára, a Pravdában legutóbb megjelent cikké­ben. Elrettentő például állítja elénk Zaharovot, az uljanovszki terület novo­­maliklini kerületi párttitkárát, aki ál­landóan új káderekért ostromolja a párt­­bizottságot. Milyen a jó vezető? A jó vezető egyben jó tanító is. Ta­nítja a tömegeket, tanítja kádereit és aktíváit. De nem lehet jó tanító, tehát jó vezető sem, ha ő maga nem tanul. Erre is rámutat Bocskarov cikke. Kipellengé­rezi azokat a vezetőket, akik „annyira elfoglaltak”, hogy nem érnek rá tanulni. Pedig amelyik vezető nem tanul, az nem fejlődhetik és nem tud gondoskodni ar­ról sem, hogy fejlődjenek a káderei. A jó vezetőnek ismernie kell nemcsak munkatársait, hanem a munkaterületén élő dolgozók gondolatait, gondjait, megoldatlan problémáit is. És a jó vezető egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nemcsak irányítani tud, hanem meg is szervezi az ellenőrzést. Nemcsak telefo­non és írásban, hanem személyesen, közvetlenül, állandóan és folyamatosan. A jól megszervezett ellenőrzés biztosí­tékot nyújt a hibák időben történő feltá­rására és kijavítására, az aktívák és ká­derek nevelésére. — A káderek helyes kiválasztása — mondta Sztálin — még nem azt jelenti, hogy helyetteseket és segédeket szed­jünk össze magunknak, irodát szervez­zünk és onnan különféle utasításokat osztogassunk. Milyen előfeltételei vannak annak, hogy valaki jó MSzT-aktíva és megfe­lelő nevelés után jó MSzT-káder lehes­sen? Az első és legfontosabb: becsületes, tisztamúltú, a Szovjetuniót szerető és békét akaró dolgozó legyen. Szeresse a munkáját, a Szovjetunió minél jobb megismerésével, szovjet tapasztalatok­kal bővítse tudását. Legyen éber. Az éberség — amint arra Kovács István hangsúlyozottan rá­mutatott — elsőrendű követelmény. Ügyelni kell szervezetünk sorainak tisztaságára, nehogy a nép ellenségei befurakodhassanak közénk és megbont­hassák sorainkat, álarc alatt a magyar­szovjet barátság ellen áskálódjanak. Miután már nem tudnak, vagy csak na­gyon nehezen tudnak beférkőzni a pártba, most a tömegszervezetekben és nem utolsósorban az MSzT soraiban próbálnak aknamunkát végezni. Ezért fokoznunk kell éberségünket. Ne felejt­sük el, hogy az éberség nemcsak a kom­munisták kötelessége, hanem az MSzT- b­en dolgozó pártonkívüli aktíváké, a pártonkívüli bolsevikoké is, minden dol­gozóé, aki szereti hazáját és népét. Hiányosságok , feladatok Az MSzT eddigi kádermunkájában sok hiányosság merült fel. Hiba például a fluktuáció, a káderek vándorlása. Hiba, hogy az értelmiség, a becsületes, a haladó, a Szovjetuniót szerető, a szo­cializmust építeni akaró értelmiség nem jutott eléggé szóhoz az MSzT szerveze­teiben. Ezt a hibát ki kell küszöbölni. A kipróbált értelmiségi aktívákból kádere­ket kell nevelni. Merészen, bátran kell előléptetni a nőket. A tömegszervezeti munkában különösen nagy és hálás szerep jut a jól képzett nő-aktíváknak és kádereknek. Az MSzT tagjai legyenek büszkék arra, hogy a béke harcos seregének so­raiban küzdenek a szebb, boldogabb jö­vőért. Szeressék a Szovjetuniót. De fel­adataink megoldásához nem elég csak­­szeretni a szocializmus országát. A ma­gyar-szovjet barátság minden hívének, az MSzT minden tagjának alaposan meg kell ismernie a Szovjetuniót. Lenin jelszavát kell követnünk: Tanulni, ta­nulni, tanulni! Ismerjük meg a szovjet népet, hasznosítsuk a szovjet dolgozók tapasztalatait és a munkában és a poli­tikai harcban szerzett tapasztalatait egyaránt. Tanuljuk meg a szovjet emberektől a munka és a haza igazi szeretetét. Ta­nuljunk és tanítsunk másokat mind­ezekre, így válunk jó káderekké és így adunk jó kádereket az MSzT-nek, a Pártnak, az országnak és népünknek. Az üzemi MSzT munka tapasztalatai Június 30-én az MSZT üzemi szerve­zeteinek titkárai értekezletre jöttek össze az Országos Központ székházá­ban, hogy megbeszéljék az üzemi MSZT munka feladatait. Első napirendi pont­ként Földvári László ismertette ötéves tervünk teljesítésének gyakorlati problé­máit, majd Kövi Béla, az Országos Szervezési Osztály vezetője számolt be az üzemi MSZT szervezetek, tevékenysé­géről. Az üzemi szervezetek munkáját dön­tően arra kell beállítani, hogy az ötéves terv teljesítését segítsék. Ilyen szem­pontból legfontosabb a szovjet tapasz­talatok széleskörű terjesztése és­­ a szovjet emberek példamutatásának is­­mertetése. Nézzék meg az üzemi szer­vezetek, milyen­­eredményeket tudnak felmutatni ezen a téren és hogyan se­gítették a szovjet tapasztalatok, munka­­módszerek és mozgalmak beindítását a maguk területén. A szovjet tapasztalatok átvételéve ■ok üzemben brigádok megalakítását kezdeményezték a szervezetek, s a módszerek alkalmazásával jelentős ered­ményeket értek el, mint például­­ a Ruggyanta, Debreceni Vagongyár, Ganz Hajó, Hoffvert, a Budakalászi Textil és az­­Egyesült Izzó. Vannak üzemek, ahol elterjedtek a szovjet módszerek, az MSZT-szervezet azonban nem kap­­­­csolódott be­­a felvilágosító munkába. Ezek a hibák abból erednek, hogy az üzemi MSZT szervezetek még nem is­merték fel döntő feladatukat. A felvilágosító munka általában ja­vult és a tömegelőadások az üzemek­ben kezdenek meghonosodni Kevés olyan üzem­­van, ahol az „Ismerd meg a Szovjetuniót“ című előadásokat még nem ismerik. A Ganz Hajógyárban az egyik előadás utáni az IMSZT acél­­brigád vaslemez takarékossági felaján­lást tett, s ennek eredményeként 6300 kiló vasat takarított meg. Helytelen gyakorlat azonban az,­­hogy az előadá­sokat sok helyen tízperces kiselőadá­sokra szűkítik le. Másutt az előadást filmvetítéssel vagy kultúrműsorral kö­tik össze,­­ami lényegében igen helyes, az viszont már helytelen, hogy a „kísérőműsor" másfél óráig tart, a tu­­lajdonképeni , előadás pedig alig né­hány percig. A nagyüzemek legtöbbjében kiépültek az MSZT alapszervezetek, s ezeknek jelentős része aktív tevékenységet fejt ki. Nem ilyen kedvező a helyzet a bá­nyászatban és építőiparban. Sem a bu­dapesti, sem a megyei titkárságok nem fordítanak elég gondot az építkezések­nél folyó MSZT munkára,­­ ezen belül a szovjet tapasztalatok alkalmazásái. A földalatti gyorsvasút építkezésének IX. munkahelyi szervezeténél az MSZT titkár egyáltalán nem ismeri a Nazarova­­mozgalmat és az MSZT munkáját csu­pán kulturális rendezvények szervezé­sében látja. Ebben nemcsak ők a hibá­sak, hanem az V. kerületi szervezet is, amely másfél hónapja nem látogatta őket és nem foglalkozik velük kellően. Az üzemi munkások között általában nem megfelelő a taglétszám, s ezen a téren még nagy tagszervezési lehetősé­gek vannak. A tagszervezés terén pél­dát mutat a miskolci­ Kenyérgyár, a pé­csi Dohánygyár és­ a IX. kerületi Hűtő­ipari Vállalat, ahol az üzem minden dolgozója MSZT tag. Az üzemi munka során eddig­ szerzett tapasztalatokat a szervezeteknek fel kell használniuk az Alkotmányunk ün­nepére kibontakozó munkaverseny foko­zására. ROSSZ SZERVEZÉS A Szovjetunióból nemrégiben visszatért kultúrdelegáció tagjai kötelessé­güknek érzik, hogy gazdag tapasztalataikról beszámoljanak a magyar dol­gozók nagy tömegeinek. A küldöttség tagjai valamennyien igen elfoglalt, felelős állású emberek, akik azonban nem sajnálják az időt és fáradságot arra, hogy előadásaikkal is tevékenyen szolgálják a magyar-szovjet barátság, a szo­cializmus építésének ügyét. Ainnál helytelenebb azonban, hogy egyes helyi és üzemi MSZT szerve­zetek, amelyeknek feladata ezeknek az előadásoknak előkészítése és szerve­zése volna, ezt a munkájukat felületesen, lelkesedés nélkül — következés­képen sikertelenül — végzik. Így történt ez június 28-án is a Hofherr-gyárban, ahol Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke tartott beszámolót. Annak ellenére, hogy a Hofherr-ben az MSZT tagok száma közel másfélezer, a hall­gatók száma a későn jövőkkel együtt sem volt több száznál, ami igen rosszul hatott az óriási teremben. Az érdektelenség nyilvánvalóan a rossz előkészítés következménye. Annál nagyobb volt a csodálkozásunk, mikor az egyébként kitűnő, nagyon élvezetes előadás után Székely P. István MSZT titkár elégedetten állapította meg, hogy „a szervezés jól sikerült”. Érdekes volna tudni, hány jelenlévőn alul, kez­dődik a Hofherrben az MSZT titkár önkritikája? Ugyanezt ajánljuk figyelmébe az Egyesült Izzó MSZT szervezetének is, ahol hasonló „sikerrel" tartották meg — illetve meg sem tartották — Pioker Ignác Kossuth-díjas sztahanovista gyalús beszámolóját szovjetunióbeli uta­zásáról. „ Neveljük gyermekeinket a felnőttek iránti tiszteletre Kedves Új Világ! Szeretnék beszá­molni arról, hogy a 29-es autóbuszon milyen jelenetnek voltam tanúja. A nem zsúfolt kocsira felszállt egy körülbelül 8 éves kislány idős nagymamájával. A kislány leült, a nagymamának nem ju­tott hely. Egy idős „mentőszolgálatos" férfi adta át helyét a nagymamának A következő megállónál felszállt egy anya karonülő gyermekével. Nekem, az 50 éves nőnek kellett átadnom a he­lyemet, holott a kislány mellett egy 12 év körüli fiú és mellettem is egy na­gyobbacska fiú ült anyjával. Kérdem, hogy az az anya, aki megtanítja gyer­mekét arra, hogy ezen a rövid útvo­nalon a templomnál, a kápolnánál és a feszületnél keresztet kell vetni, miért nem tanítja meg arra is, hogy az idős embereket, a kisgyemekes anyákat tisz­telje és adja át nekik a helyét. Hogyan várjuk el a most felnövő generációtól, fegiy fegyelmezettebb, önzetlenebb le­gyen, mint a régi, ha gyermekünkben nem fejlesztjük ezeket a tulajdonságo­kat. Dési Gézáné Teleki Pál­ u. 24. Napbarnított arcú, vidám tekintetű pa­rasztok — férfiak, nők vegyesen — lép­nek be fegyelmezetten, minden tolongás nélkül a Földművelésügyi Minisztérium egyik első emeleti hatalmas termébe. El­jöttek mind a kétszázan, hogy megnéz­zék azt a sok itt kiállított színesebbnél­­színesebb ajándékot, amelyet éppen ők — a magyar parasztküldöttség — visz­nek majd ki néhány nap múlva Sztálin­nak és a többi igaz barátunknak a Szov­jetunióba. A terem — még a falak is — annyira zsúfolt ezekkel az ajándéktárgyakkal, hogy küldötteink alig tudják átfogni te­kintetükkel. A parasztember pedig sze­ret mindent alaposan, töviről-hegyire megnézni. Küldötteink először a bejárat közelé­ben álló üveges, tükrös szekrényt tekin­tik meg, amelyben három polcon egy­más után sorakoznak a magyar kerámia szebbnél-szebb alkotásai, a Sztálinnak szánt ajándékok. A legfelső polcot XIX. századbeli népi művészek alkotásai (mezőcsáti bütykös 1868-ból, tiszafüredi emberfejes butélia 1879-ből, pásztói tál 1870-ből, stb.), a középsőt a herendi és a pécsi Zsolnay-gyár kézifestésű por­­cellántárgyai, a legalsó polcot pedig ma is élő magyar keramikusművészek (Ko­vács Margit, Gádor István és Gorka Géza) munkái foglalják el. A terem belseje felé haladva apró vö­rös és nemzetiszínű zászlók között, kü-Halász Mihályné, ozorai Petőfi tszel­lönféle, színesebbnél-színesebb népvise­letbe öltöztetett babák sokasága kápráz­tatja el a küldöttek szemét. Van itt fia­tal matyó-pár, bodrogközi és rimóci me­nyecske, sárközi lány, nógrádmegyei fia­talasszony kezében pólyásbabával. A te­rem közepén elnyúló hosszú asztalon a kalocsai lányok népviseletébe öltöztetett babák úgy állnak körben, mintha éppen körtáncot járnának. A falakat száz és száz szőttes, hímzés, és a Goldberger textilgyár tulipándíszítésű műselyemken­­dői fedik. — Ez meg a mi falunkból való! — csillan fel a szeme Bárdos Balázsnénak, a szentistváni Béke-tszcs tagjának. — Ilyet csak Mezőkövesden és nálunk hí­meznek. Csakhogy ez a legrégibb, a va­lódi gyapjúhímzés. A színek is eredetiek. Ma már nem csinálunk ilyet. A 30-as években, sajnos, a kereskedők rákény­­szerítettek bennünket a selyemmel való hímzésre és az ő szájuk íze szerinti vad színekre. A terem túlsó végében a szabadság­hegyi emlékmű öt kicsinyített mása kö­zött a szintén Sztálinnak szánt Pátzay szobrot, a Kenyérszegő lány­t nézik el­merülve. — Igen, ez a mi életünkből van — jegyzi meg Imlkian egy őszhajú paraszt­­ember. A bejárattal szemben lévő fal mellett egy százéves eredeti fafaragásos tükör alatt Benediktov, a Szovjetunió földmű­velésügyi minisztere, felesége és kisfia számára küldendő tulipános láda tele eredeti szőttessel, rajta a színes szűr­­rátétel ragadja meg figyelmünket. Nem messze innen két, körülbelül 10—10 lite­res kishordó áll. 1947. évi somlai bor van mind a kettőben. Rajtuk büszke fel­írás hirdeti, hogy a Szovjetunió földmű­velésügyi miniszterének küldi a balaton­­edericsi szövetkezet. A küldöttség tagjai szinte percenként ujjonganak fel, amikor egy-egy, a falu­jukban, vagy a környéken készült tár­gyat pillantanak meg, s büszkén magya­rázzák a többieknek, hogyan készülnek ezek a népművészeti remekek. Kaszapo­­vics Andrást, a baranyamegyei Károly község December 21 tsz-ének elnökét is nagyobb csoport veszi körül. "Éppen most vette fel a debreceni csikóbőrös kulacs mellől azt a hatalmas fafaragá­sos dohánytartót, amelyet az ő falujuk készített ajándékba szovjet barátaink részére. —­ Sok időbe telt, amíg ezt ilyen pon­tosan sikerült kifaragni — húzza ki ma­gát büszkén a Kossuth-díjas tszcs-elnök. Lassan ürülni kezd a terem. Egyesek még vissza-visszalépnek, hogy csak egy perccel is tovább láthassák azt a sok szépet, amit mind ők visznek ki néhány nap múlva szovjet barátainknak. Sze­mükben azonban ott lángol annak a tudata, hogy mindez milyen csekélység ahhoz a hatalmas ajándékhoz képest, amelyet ők kapnak majd többhetes kint­tartózkodásuk alatt legodaadóbb bará­tunktól, a szovjet néptől. Fésűs László hernádnémeti középparaszt a sok ajándék közül kézzel faragott cigarettatárcát mutat Sajnovics Máriának, Olasz­ község ifi-küldöttének. Márkus Erzsébet, a karancskeszi gép­állomás dolgozója Szabó József tizenkét holdas egyéni pa­raszt, Fehérvárcsurgó Csütörtök, 1651 július 5. Elkészült Magyarországon az első anódmechanikus élezőgép A szerszámok szögeinek és allóságának magasabb minőségi kialakítására a 40-es évek elején Grebencsik akadémikus aján­lotta először a fémek elektrolitikus levá­lasztását. Azóta Guszev Sztálin-díjas mér­nök hosszú kísérletek eredményeképpen kidolgozta az anódmechanikus módszert. Az első szovjet mintájú anódmechanikus élezőgépet Magyarországon, (amely egy­ben Délkelet-Európa egyetlen példánya is), a MÁVAG készítette el. Sorozatban a Min­­tagépgyár kezdi gyártani. A­ gépet az MSZT műszaki szakosztálya rendezésében az elmúlt héten mutatták be a MÁVAG- ban számos más üzem képviselőinek. Az ismertető előadást Lengyel József, a MÁVAG műszaki igazgatója tartotta. Az anódmechanikus élezőgép nem igé­nyel köszörűkövet, amelyet drága külföldi valutáért kellett beszerezni. Továbbá, mi­vel hőhatások nem lépnek fel, a kemény­­fémsapkás kések repedés 1 százaléka a minimálisra csökken. Nem kell hozzá szakképzett szerszámélező és a jelenleg­ forgalomban lévő szerszámélezőgépek fl­tesítményénél lényegesen magasabb telje­sítményt lehet elérni (két-, háromszorosát). Ezért nemzetgazdasági jelentőségét pilla­natnyilag felmérni forintértékben nem is lehet, egyrészt azért, mert fejlődő ipa­runknál mindig több és több szerszámra van szükség, másrészt pedig azért mert az első darab elkészítése után a proto­típusok gyártása csak most van folya­matban.

Next