Uj Világ, 1952. június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1952-01-03 / 1. szám

2 Lukács András, a varjúlaposi Győze­lem tszcs elnöke még fiatal ember, har­minchatéves. De tapasztalata, tudása annyi, mint egy kiváló agronómusé. A termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanács­kozásán a szünetben beszélgettünk Lu­kács Andrással. — Csoportunk alakulásakor kezdtem érdeklődni a szovjet módszerek iránt — mondotta. — Ezért léptem be 1950- ben az MSzT-be. Szégyellem bevallani, hogy azóta is csak hárman vagyunk a csoportban MSzT-tagok. Ez, tudom, az én hibám. Nekem kellett volna a dolgot szorgalmaznom. Most, ha hazamegyek, ígérem, jóváteszem a hibát és megszer­vezem az MSzT-t. — Nagy utat tettünk meg a csoport megalakulása óta Hiszen sötétségben hagyott, tudatlan uradalmi cselédekből lettünk azok, akik ma vagyunk, szívós és türelmes nevelő munkával, a mi nagy pártunk segítségével. Mi, a volt Dessewffy-birtok egykori cselédei már 1950-ben 16 kataszteri hold területről 16 mázsás búzaátlagot takarítottunk be, cukorrépából 165 mázsát, tengeriből 22 mázsát. Zárszámadáskor 17 forint esett egy munkaegységre. Négyünket jutalmazott meg akkor a párt­ felvett tagjai sorába bennünket. Pártnapra, taggyűlésre hét kilométert, gyalogoltunk a gépállomásig, hetet vissza, de tanulni akartunk, mennél hamarabb meg akar­tuk ismerni Lenin-Sztálin pártját, amely megmutatta a dolgozó paraszt­ság felemelkedésének egyedüli útját. — Elhatároztam, mennél előbb meg­ismerem a Szovjetunió mezőgazdasá­gát. Azt a célt tűztem magam elé, hogy Micsurin és Liszenko tanításai alapján termékennyé teszem a mi földünket A kommunisták mellém álltak, elsőnek tá­mogattak a munkámban, amikor az agrotechnika vívmányait kezdtem al­kalmazni. Hamarosan a pártonkívüliek is elismeréssel beszéltek nálunk a szovjet agrotechnikáról. Ki mint vet, egy arat . A móri tszcselnök-képző iskolán tanultam először, aztán a szovjet mező­­gazdasági küldöttektől. Nyíregyházán hallgattam meg őket, ott tanultam meg a burgonya nyári ültetési módszerét, a gabonafélék keresztsoros vetését és a mélyszántás jelentőségét. Most ősszel már mi is 30 cm mélyen szántottunk, öt holdon keresztsorosan vetettük el az árpát, jövőre 20 mázsás átlagot érünk el árpából, megfogadtuk.­­ Megszerveztük nálunk a szocia­lista versenyt. Tag taggal, csapat csa­pattal versenyez. Így aztán búzából idén 17—18, őszi árpából 15 mázsa át­lagot takarítottunk be. Már a vetésnél alkalmaztuk a szovjet agrotechnikát, holdanként 2 mázsa szuperfoszfátot és tejtrágyának­­ 1 mázsa­­pétisót szór­tunk el. — Aratáskor meg hatméteres rúdra nagy, piros zászlót tűztünk és a rudat minden nap annál a csapatnál szúrtuk le, amelyik mennyiségben is, minőség­ben is legjobban dolgozott. Amelyik csapat a legtöbbször volt az első, az pénzjutalmat kapott. — Csépléskor a gép alól szállítottuk a gabonát az állami raktárba, hogy mennél kevesebb legyen a szemveszte­ség és 754 százalékra teljesítettük a gabonabeszolgáltatást. Elsőnek számol­tunk el a gépállomással is. Csoporttag­jaink 41 ezer forint értékű ruhaanyagot vásároltak a beadott termény után ka­pott C-vételi jegyre... Lukács András a burgonyaültetés ne­héz munkáját is gépesítette. Nem volt burgonyaültető gép, hát ekével ültetett. Egyik eke szántotta a sorvonalat, a másik 8 cm vastag földtakarót fordított az elültetett gumókra és a trágyakeve­rékre. — Így biztosítottuk a napfényes és laza talajt a csirába induló növénynek — mondja. A szovjet kolhozelnökökhöz méltó, ahogyan 5, a magyar szakember be­szél az agrotechnika tanításáról. — Azért helyeztük rá a tengerisze­mekre a trágyát, — mondja — mert ha aszály köszöntött volna be, az alsó gyökérrendszer elegendő nedvet bizto­sít a növény fejlődéséhez és nem sül ki a kukorica. A forint ezünk nagyságonként Nem csoda, ha Lukács Andrásoknál két és félméteres kukoricaszárakon né­gyesével fejlődtek csövek és 60 mázsát takarított be kukoricából holdanként A cukorrépa holdanként 260 mázsával, a burgonya 140 mázsával hálálta meg a szakszerű, szovjet módszerű kezelést, így aztán az idei zárszámadáskor 28 forint jutott munkaegységenként a csoporttagoknak. Lukács Andrást az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend aranyfokozatával tün­tette ki és 5000 forinttal jutalmazta. Kormányzatunk kinevezte a Termelő­szövetkezeti Tanács tagjává. —" Eddig is sokat tanultam Rákosi elvtárstól, a mi édesapánktól, — mon­dotta Lukács András búcsúzóul — de azoktól a szavaktól, amiket most mon­dott ezen a tanácskozáson, szárnyakat kaptam. Eddig is dolgozott már három csoporttagunk a gépállomáson, de ha hazamegyek, azon leszek, hogy még több tagot adjunk a gépállomásnak. És nem feledkeze­m meg arról, hogy ho­gyan kell bevonnunk a munkába a nő­ket, a fiatalságot. Megtesszük, amit el­vár tőlünk Rákosi elv­társ. Sárközi Gyula Rákosi Mátyás, népünk szeretett vezére a termelőszövetkezetek ás gépállomások élenjáró dolgozói között KIS PÉTER: Csikorogva vonít a fék Hideg az este, zúzmarás. Sötétle szürke ködbe vész az utolsó pesti állomás A villamos lassan, köhögve döcög, útját mióta NÉNIKE A lámpa megpislan, ócska batár, — tapossa már! Fáradt vagyok, fázom nagyon. Kint hideg van, fúj a szél. Velem szemben, gyűrt újsággal a kezében, bóbiskolva, egy nénike üldögél Egyszerre kékesen villan a levegő, szanaszét repkedő pattogó szikrákat szór az áramszedő s kialszik Vak­sötét támad a kocsiban De nem baj! Én úgyis szundítok, no és a néninek, — gondolom igazán oly mindegy: világos van, vagy sötét. Lám csak mégis, — most felkapja szürke kendős ősz fejét. Hangja üies és zsémbesen csattan: — Kalauz! A villany! Csinálja meg, ha rossz a kapcsoló! Nem látja? Olvasok! Holnap lesz a sajtó-­­ beszámoló! ÚJVILÁG Decan­ler 29-én múlt hét éve annak hogy a német fasiszták a Budaörsi­ út és a ba­latoni műút elágazásánál orvul meggyil­kolták Osztapenko kapitányt, a Szovjet Hadsereg parlamenterét A magyar nép örök hálája jeléül emlékművet emelt a szovjet parlamenter hősi halála szín­helyén. Osztapenko kapitány szobrát de­cember 29-én ünnepélyes keretek között leplezték le Csütörtök, 1952 január 3 EGY GYÁR AZ ÉLRE TÖR A Rákosi Mátyás Művek Kovácsoló­gyára — kétszeres élüzem — 1951. évi tervét november 13-án fejezte be és de­cember 21-én, a nagy Sztálin születés­napján már 16,6 százalékkal túlteljesí­­tette.­ Ekkor már előrelátható volt, hogy az üzemek között a Minisztertanács vándorzászlajáért folyó versenyben a kovácsológyár az elsők között lesz. A terv nagyarányú túlteljesítése a dolgozók munkalelkesedésének és a szovjet tapasztalatok alkalmazásának köszönhető. A kovácsolás három legfontosabb tényezője: a munkafolyamat, a szer­szám — ide tartoznak a gépek is — és a hevítés. Mindhárom tényezőnél sike­resen tudták alkalmazni a szovjet ta­pasztalatokat, munkamódszereket. Műveletlen? segítségével folyamatos termelés Mindeddig a kovácsolómunka menete az volt, hogy a művezető átadta az anyagot a dolgozónak, kiadta az utasí­tást, mit gyártson belőle, esetleg azt is közölte, milyenre kell levágni a munka­darabot, a többi a dolgozó szaktudásán és­­tapasztalatán múlott. Ha dolgozott már hasonló munkán, úgy el tudta vé­gezni a rábízott feladatot, ha ilyen mun­kán még nem dolgozott, törhette a fe­jét és még mindig fennállt a lehetőség, hogy a munka nem lesz kielégítő. A szovjet szakirodalom útmutatása alapján a Kovácsológyár technológiai osztályának dolgozói az egyes művele­teket felbontották, művelettervet készí­tettek a dolgozók számára. A művelet­­terv végigkíséri a munkadarabot azon az úton, amelyet meg kell tennie addig, amíg a nyersáruból készáru lesz. Rész­letes utasításokat tartalmaz a munka elvégzésére, leírja az egyes munkafolya­­matokat, megnevezi a munkálathoz szükséges gépeket, a munkálatban részt­vevő dolgozók számát. Minden művelet­­tervhez csatolják a munka elvégzéséhez szükséges műszaki rajzok kicsinyített mását is. A műveletterv segítségével a keve­sebb szaktudással rendelkező munkás is jó munkát tud végezni. A művelet­terv bevezetése nemcsak a gyártás fo­lyamatosságát biztosítja, hanem az azo­nos gyártási technológiát is. Lehetővé teszi tehát, hogy a különböző műsza­kok dolgozói, vagy betegség miatt hiányzó dolgozók helyettesítői ugyan­azon a munkahelyen és munkadarabon egyenlő minőségű munkát végezzenek. Év elsején a Németországtól 1943-ban vásárolt kalapácsok al­apöntvényei egy­más után repedtek meg és így ezek a fontos gépek végleg kiestek a terme és­be . Ez egymaga is veszélyeztette a gyár tervteljesítését. A Szovjetunió segített ezt az akadályt is elhárítani, amikor jú­niusban soronkávül új, korszerű, szov­jet gyártmányú légkalapácsokat küldött a gyárnak. Szovjet módszerek bevezetése — több mi­llió forint évi megtakarítás A gyakran előforduló, meglehetősen hosszú ideig tartó gépállások kiküszö­bölésére — ugyancsak szovjet tapaszta­latok alapján — bevezették a sűrűn törő vagy igen nagymértékben elhasz­nálódó gépalkatrészek előregyártását Ezzel a módszerrel a törés vagy egyéb hiba folytán leálló gépeket a hibás al­katrészek gyors kicserélésével rövid idő alatt újra sikerült üzemképessé tenni, úgyhogy a gépkiesések miatti zavarok úgyszólván megszűntek. Kuznyecov szerszámfelújítási mozgal­mának bevezetésével évi 654 ezer forint megtakarítást értek el. Az a szovje munkamódszer, amelynek alapján a szerszámoknak csak a dol­gozórészét ké­­szítik nemesacélból, előreláthatólag évi 200 ezer forint megtakarítást eredmé­nyez. Az új szovjet technológia felhasz­nálásával készített szerszámokkal több mint 2 millió forint a megtakarítás. A hevítési­­technikánál bevezetett szov­jet munkamódszerek is nagy megtaka­­­rítást eredményeztek. Csak az egyik üzemben, ahol áttértek a szovjet rend­szerű, folyamatos, úgynevezett tolóke­mencében végzett hevítésre, évi több mil­­lió kalóriát és ezzel 100 ezer forintot ta­karítottak meg Az 1952. évi terv sikeres megindításéért — A dolgozókkal együtt kiértékeltük az 1951-ben elért eredményeket és hiá­nyosságokat, hogy a Kovácsológyár az 1952. évi feladatainak eleget tudjon tenni — mondja Marinak László gyár­vezető. — Megtettük az előkészülete­ket, hogy a gépek teljes kihasználásá­hoz szükséges átcsoportosításokat elvé­gezhessük. A Kovácsológyár 1951-ben a szovjet módszerek felhasználásával az élre tárt Vezető helyét 1952-ben sem akarja át­engedni. A sikerek továbbfejlesztéséhez a szovjet tapasztalatok további alkotó felhasználása szükséges. Komoly segít­séget nyújthat ebben az üzem MSzT szervezete, ha a jövőben nemcsak kul­­túrmunkáv­al foglalkozik, hanem a ren­delkezésre álló dokumentációs anyagot eljuttatja a dolgozókhoz és népszerűsíti közöttük, h­u Szabó József sztahanovista edző­brigádja az év folyamán átlag 180—190 százalékra teljesítette normáját. Az év utolsó haténak munkalendületében teljesítményüket 294 százalékra emelték A MáVAG MSzT szervezete a unkafegyelemért Fél.hét. A MÁVAG Mozdonygyár épülete lassan kibomlik a hajnali köd­ből és a szemerkélő esőtől csillogó ut­cákon lüktet a reggel. A gyár kapuin át dolgozók özönlenek a műhelyek és irodák felé. Sűrűn kattan a bélyegző­óra. A műszak hét órakor kezdődik, így van idő átöltözködni, előkészíteni a szerszámokat és néhány szóban meg­beszélni a szakmai problémákat. Nem volt ez mindig így, hiszen ezelőtt két-három héttel még 7 óra körül 50—60 későn jövő, vagy utolsó percben érkező tolongott egy-egy be­járatnál, rohant a lépcsőn vagy az udvaron, föl­dösődött a bélyegzőórák­­nál. Aztán egy napon... De ezt már Malutics Ferenc sztaha­novista esztergályos, MSzT-aktíva mondja el nekünk. —" December 19-én 16 helyen hívott össze röpgyűlést a Magyar-Szovjet Társaság üzemi szervezete. A röpgyű­­léseken a munkafegyelemről volt szó, a késésekről és mulasztásokról, s ugyanakkor elhangzott az üzemi MSzT-szervezet javaslata: vezessük be és terjesszük el üzemünkben a tízper­ces mozgalmat. Az MSzT-szervezet felhívott bennünket: vállaljuk, hogy tíz perccel műszakindulás előtt valam­eny­­nyien munkahelyünkön leszünk. A dol­gozók a felhívás nyomán aláírásukkal is megerősítették, hogy részt vesznek a Sztálin elvtárs születésnapja tisztele­tére megindított, az egész üzemre ki­terjedő tízperces mozgalomban. Mi itt a fémesztergaműhelyben aláírtuk vala­mennyien, de nemcsak aláírtuk, hanem tartjuk is becsülettel. Hogy milyen eredményes az MSzT kitűnő kezdemé­nyezése, annak legjobb bizonyítéka műhelyünkben a napok óta üres szé­gyentábla. A mozdonyműhelyben már hét óra előtt néhány perccel szintén a munka ázás ritmusa fogadja a belépőt. A mintaasztalosoknál a tízperces mozga­lomban a Simon MSzT-brigád mutat példát. A csavarműhelyben Mustek Mihályné gépmunkásnő, MSzT-aktiva jó felvilágosító munkája nyomán a műhely minden dolgozója csatlakozott a tízperces mozgalomhoz. Az MSzT brigádok, az MSzT-aktivál­ás tagjai mindenütt elsőnek írták alá az íveket, lelkes harcosai a munkafegyelem meg­szilárdításáért vívott küzdelemnek, a tízperces mozgalomnak. Tóth András főmérnök nemcsak hogy aláírta az ívet, hanem tanácsot is adott­­ az üzemi MSzT-szervezetnek, hogy a gyár melyik területén volna ajánlatos fokozni a harcot a munka­fegyelem megszilárdításáért. Szívesen csatlakozott a mozgalomhoz Kertész Béla főkönyvelő, Andódi Béla terme­lési vezető, Dózsa Tivadar műhely­vezető, dr. Balázsfalvi Istvánné, a be­szerzési osztály referense és az értel­miségi dolgozók nagy része. A MÁVAG MSzT-szervezetének di­­cséretreméltó munkája nyomán napról napra több dolgozó ismeri fel a gyár­ban a tízperces mozgalom jelentősé­gét. Eddig mintegy háromezer dol­gozó csatlakozott, de az MSzT munka nem állt meg, mert a szervezet elha­tározta: minden dolgozót megnyer a tízperces mozgalom számára­ ­­­.

Next