Uj Világ, 1953. június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Vaszilij Koleszov nagyjelentőségű újítása GENRIH BORTKEVICS leningrádi vasesztergályos kezdeményezésére öt évvel ezelőtt indult el a gyorsforgácsolás a szovjet szerszámgépiparban. Bortkevics módszere hamarosan országszerte, sőt külföldön, a baráti államokban is egyre több követőre talált. Vaszilj Koleszov, a kujbisevi Középvolgai Szerszámgépgyár esztergályosa, annakidején több társával együtt az elsők között csatlakozott az új mozgalomhoz. A „gyorsvágók” azonban új, gyorsjáratú gépeken dolgoztak. Ezek fordulatszáma percenként elérte az 1350-et, Koleszov régi típusú DIP—300-as esztergapadja pedig legfeljebb 480-as fordulatszámmal dolgozott. Százszor és ezerszer is felvetődött Koleszovban a gondolat: hogyan érhetné utól a Bortkevics módszerével dolgozó társait? Kikérte a mérnökök tanácsát. Közös erőfeszítéssel sikerült is tökéletesítenie az esztergapadját. Új, erősebb, motort kapott a gép. És elérte a 800-as fordulatszámot. Ennél többet azonban nem leletett a régi DIPi ből kierőszakolni! Mit jelentett ez a — kétségkívül számottevő — eredmény a prorsesztergapadokhoz képest? Az új gépeken percenként átlagosan 700 méteres vágási sebességgel dolgoztak, míg Koleszov csupán 300 métert ért el. És amikor a gyorsvágók az 1000 métert is túllépték, ő mindössze 500 méterig jutott el. Ezt is csak a nagyméretű alkatrészek megmunkálásánál tudta elérni. A kisebb alkatrészeknél viszont 100—150 méterre csökkent a vágási sebesség. A SZOVJET EMBEREK azonban nem szokták feladni a küzdelmet. Koleszov is feltette magának a kérdést: várjon a vágási sebesség fokozása mellett nincs-e más mód a munka termelékenységének emelésére? S ha nem is rögtön, de idővel megtalálta rá a feleletet. Igen, van rá mód. Méghozzá sokféle. * Az egyik az előtolás növelése a megmunkálandó alkatrész mentén. Miről volt szó tulajdonképen? A nagy vágási sebességnél az alkatrész egy-egy fordulatára eső előtolás mindössze '0—12 milliméter. És ha viszonylag alacsony vágási sebesség mellett nagyobb, például 2—3 milliméteres előtolást alkalmaznának? Vájjon nem sikerülne-e közönséges esztergapadon ugyanannyi, vagy talán még több alkatrészt is megmunkálni, mint a gyorsjáraton? Még egy kérdés izgatta Koleszov képzeletét: lehet-e számottevő mértékben fokozni a kés előtolását olyankor, amikor simító megmunkálásról van szó? Koleszov úgyszólván minden szabadidejében a műszaki irodalmat böngészte, tanulmányozta. Kereste a feleletet. De nem találta meg. A mérnökökhöz fordult. Mindegyikük azt válaszolta, hogy már régóta törik ezen a fejüket, de a hiba ott van, hogy nagy előtolásnál egyenlőtlen a megmunkált felület. A „plafon” — fél milliméter. Ebbe semtudott belenyugodni Koleszov. A mérnökök tanácsára a kések köszörülési szögével kezdett próbálkozni. Száz meg száz kísérletet hajtott végre. Volt úgy, hogy a tehetetlenség dühe fogta el, amikor újabb és újabb kést dobott félre. De az újért vívott harc vágya erősebb volt. És nem állt egyedül. Szaktársai, barátai segítették. Együtt reménykedtek — és bizony, sokszor együtt bosszankodtak vele. Valahányszor új kést próbált ki, tíz, húsz ember keze nyúlt egyszerre az alkatrész után: simán a megmunkált felület?... Nem, most sem sikerült!... A gyár két mérnöknője, Katkova és Kacsajeva, valósággal szívügyének tekintette az új módszert. Tudásukkal egészítették ki a szakmunkás gyakorlati tapasztalatát. Egyre pontosabb vázlatokat készítettek az újfajta késről. DE VÉGÜL MÉGISCSAK elérte célját! Az új, megfelelő szövőén köszörült kés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ettől kezdve 3 milliméteres előtolással végezték Koleszovék az alkatrészek simító megmunkálását. Tizenkét-,szeresére emelték az előtolást! És ez sem volt még a „plafon”. Szükség esetén 4, sőt 5 milliméterre is fokozhatták. Az esztergapad teljesítőképessége megsokszorozódott. És korántsem a minőség rovására, hanem ellenkezőleg! A DIP—300-as esztergapadokról lekerült alkatrészek minden utólagos megmunkálás nélkül mentek a csiszolóba. S emellett a lassújáratú esztergapadokon sokszorta gyorsabban sikerült megmunkálni az alkatrészeket, mint a kis előtolással dolgozó gyorsjáratú gépeken. Hiszen nem arról volt szó, hogy hány méter acélforgácsot vág le a gép, hanem arról, hogy hány darab alkatrész kerül le róla! Egymásután tértek át a Középvolgai Szerszámgépgyár esztergályosai az újszerű mélyforgácsolásra. Ez annál is könnyebben ment, mert a Koleszov-fétekést bármelyik esztergályos elkészítheti. A gyár igazgatósága és pártszervezete tevékenyen támogatta az új mozgalmat. Ma pedig már a gyár minden esztergályosa Koleszov módszerével dolgozik. Vaszilij Koleszov az új módszer gyakorlati kipróbálása óta több üzemben járt, hogy átadja tapasztalatát. A gyár igazgatóságának megbízásából ellátogatott a Volgavidék és az Ural üzemeibe. Moszkvában is járt. Megtanította szaktársait, hogyan köszörüljék a késeket, és arra is megtanította őket, hogyan lehet a késeket bármely típusú esztergapadon alkalmazni. Koleszov nemrég a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának felügyelete alatt működő Gépkutató Intézet kibővített ülésén ismertette módszerét és átadta új rendszerű esztergakésének egy példányát. A szünetekben sok tudós érdeklődött nála munkájának és módszerének legapróbb részletei iránt, meghívták laboratóriumaikba. A TUDÓSÖK máris megállapították, hogy a kujbiseviek kezdeményezése népgazdasági szempontból igen nagyjelentőségű. Az új módszerrel bármely esztergapad teljesítőképességét 2-3- szorosára emelhetik, s a módszert kis- és nagykapacitású esztergapadokon, a legnagyobb gépgyárakban ugyanúgy, mint akár a gépállomások műhelyeiben is, sikerrel alkalmazhatják. Koleszov módszerének alapján a tudósok további jelentős módosításokat eszközölhetnek a fémforgácsolás elméletében. A tudomány és a gyakorlat újabb, sürgős feladat előtt áll: egyesíteni kell a gyorsvágást a mélyvágással, ami a munka termelékenységének eddig soha nem látott emelkedését fogja eredményezni a fémesztergálásban. SZERSZÁM ÓRIÁSOK Emeletes ház magasságát is meghaladó méretű gépek sorakoznak szállításra készen a kólómnál nehézgépipari gyárban: esztergapadok, marógépek, csiszológépek. Itt készülnek például — hatféle típusban — az eddigieknél is nagyobb pontossággal dolgozó fogmarógépek. A „legkisebb” 3 méter magas, súlya 280 mázsa. De valósággal eltörpül „testvére” mellett, amelynek magassága 9 méter, súlya pedig eléri az 180 K mázsát. Ez a bonyolult gépóriás nem kevesebb, mint 14.000 alkatrészből áll. A karusszelesztergapadok is különböző méretekben készülnek; a legnagyobbak magassága közel 10 méter. Ilyen gépeken munkálják meg például a turbinák ásórészeit, vagy a hatalmas exkavátorok alkatrészeit, egészen 5 és fél méter átmérőig. Egy ilyen szerszámgépóriás elszállításához 10 négytengelyes, nyitott tehervagon szükséges. A gyár egyik készítményével, a vízierővel működő vésőgéppel másfél méter vastag fémben vájhatnak kerek, négy- és habtszögű, 800—900 milliméter átmérőjű nyílásokat, ugyanakkor 300 mázsás alkatrészek külső megmunkálását is elvégezhetik rajta. A kolomnai gyár egyre újabb és újabb gépóriásokat készít a rohamosan fejlődő szovjet iparnak, mert a kommunizmus építkezéseinél mind újabb és újabb és egyre tökéletesebb gépek szükségesek. Hála és köszönet Petrovszkij professzornak Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy az Új Világ hasábjain keresztül nyilváníthassam, soha el nem múló hálás köszönetemet, az igazi baráti segítésre mindig kész szovjet nép nagy fiának, Borisz Petrovszkij professzor elvtársnak, aki budapesti tartózkodása alatt, mint a III. Számú sebészeti klinika igazgató tanára átadta és bevezette a szovjet sebészeti tudományok alkalmazását és ezzel is elősegítette a magyar betegek ezreinek sikeres gyógyítását és gyógyulását. Feleségem 8 évig igen súlyos hipertóniás beteg volt (magas vérnyomás), akinél már a közeli agyvérzés vagy szívbénulás veszélye is fennállott. Ekkor került a III. számú sebészeti klinikára, ahol Petrovszkij professzor útmutatása alapján dr. Rubányi Pál két műtétet végzett rajta. Ezekkel a műtétekkel sikerült a jelzett veszedelmeket elhárítani, a beteg állapotában javulás állott elő, és az eddigi állandó rosszullétek is megszűntek. S ami a legfontosabb volt, megmentették életét. Mintegy másfél év múlva a műtétek után, sokkal enyhébb formában ugyan, de ismét jelentkeztek a panaszok, amelyeket levélben ismertettem Petrovszki professzorral, aki időközben visszatér hazájába és Moszkvában egy nagy kórház vezetését vette át. Petrovszkij professzor tengernyi elfoglaltsága mellett is talált időt arra, hogy volt osztálya betegének, a budapesti varrónőnek betegségét több moszkvai szakorvossal konzultálva, levélben megválaszolja. Elküldte orvosi javaslatát, sőt még gyógyszert is küldött, a szovjet tudósok által kikísérletezett DIBAZOL-t, hogy a beteg minél előbb visszanyerje teljes egészségét. Mindent elkövetek, hogy ez a talán kicsinynek látszó, de nagyjelentőségű emberbaráti cselekedet még jobban hirdesse és elmélyítse a szovjet emberek iránti igaz barátságunkat és hálás szeretetünket. Szemere József a VIII. ker. MSzT kultúraktívája, a Rákosi Mátyás Művek öntödegyár dolgozója önműködő betongyárak épülnek a kujbisevi erőműépítkezéseknél. Egy-egy ilyen automatagyár napi teljesítménye több ezer köbméter beton A moszkvai Párizsi Kommün cipőgyár egyik futószalagján sportcipők készülnek. Az ellenőrzési osztályon minden cipőt gondosan átvizsgálnak Harmincegyemeletes szálloda épül Moszkvában, a Dorogomilovszkaja rakparton. Az épület homlokzatát keramittömbökkel burkolják