Uj Világ, 1953. június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

Vaszilij Koleszov nagyjelentőségű újítása GENRIH BORTKEVICS leningrádi vasesztergályos kezdeményezésére öt évvel ezelőtt indult el a gyorsforgácso­­lás a szovjet szerszámgépiparban. Bortkevics módszere hamarosan ország­szerte, sőt külföldön, a baráti államok­ban is egyre több követőre talált. Va­­szilj Koleszov, a kujbisevi Középvolgai Szerszámgépgyár esztergályosa, annak­idején több társával együtt az elsők között csatlakozott az új mozgalomhoz. A „gyorsvágók” azonban új, gyors­járatú gépeken dolgoztak. Ezek fordu­latszáma percenként elérte az 1350-et, Koleszov régi típusú DIP—300-as esz­tergapadja pedig legfeljebb 480-as for­­dulatszámmal dolgozott. Százszor és ezerszer is felvetődött Koleszovban a gondolat: hogyan érhetné utól a Bort­kevics módszerével dolgozó társait? Ki­kérte a mérnökök tanácsát. Közös erő­feszítéssel sikerült is tökéletesítenie az esztergapadját. Új, erősebb, motort ka­pott a gép. És elérte a 800-as fordulat­­számot. Ennél többet azonban nem le­l­etett a régi DIPi ből kierőszakolni! Mit jelentett ez a — kétségkívül szá­mottevő — eredmény a prorseszterga­­padokhoz képest? Az új gépeken per­­cenként átlagosan 700 méteres vágási sebességgel dolgoztak, míg Koleszov csupán 300 métert ért el. És amikor a gyorsvágók az 1000 métert is túllépték, ő mindössze 500 méterig jutott el. Ezt is csak a nagyméretű alkatrészek meg­munkálásánál tudta elérni. A kisebb al­katrészeknél viszont 100—150 méterre csökkent a vágási sebesség. A SZOVJET EMBEREK azonban nem szokták feladni a küzdelmet. Kole­szov is feltette magának a kérdést: vár­jon a vágási sebesség fokozása mellett nincs-e más mód a munka termelékeny­ségének emelésére? S ha nem is rögtön, de idővel meg­találta rá a feleletet. Igen, van rá mód. Méghozzá sokféle. * Az egyik az előtolás növelése a meg­munkálandó alkatrész mentén. Miről volt szó tulajdonképen? A nagy vágási sebességnél az alkat­rész egy-egy fordulatára eső előtolás mindössze '0—12 milliméter. És ha vi­szonylag alacsony vágási sebesség mel­lett nagyobb, például 2—3 milliméteres előtolást alkalmaznának? Vájjon nem sikerülne-e közönséges esztergapadon ugyanannyi, vagy talán még több alkat­részt is megmunkálni, mint a gyors­járaton? Még egy kérdés izgatta Koleszov képzeletét: lehet-e számottevő mértékben fokozni a kés előtolását olyankor, ami­kor simító megmunkálásról van szó? Koleszov úgyszólván minden szabad­idejében a műszaki irodalmat böngész­te, tanulmányozta. Kereste a feleletet. De nem találta meg. A mérnökökhöz fordult. Mindegyikük azt válaszolta, hogy már régóta törik ezen a fejüket, de a hiba ott van, hogy nagy előtolás­nál egyenlőtlen a megmunkált felület. A „plafon” — fél milliméter. Ebbe sem­­tudott belenyugodni Kole­szov. A mérnökök tanácsára a kések köszörülési szögével kezdett próbálkoz­ni. Száz meg száz kísérletet hajtott végre. Volt úgy, hogy a tehetetlenség dühe fogta el, amikor újabb és újabb kést dobott félre. De az újért vívott harc vágya erősebb volt. És nem állt egyedül. Szaktársai, barátai segítették. Együtt reménykedtek — és bizony, sok­szor együtt bosszankodtak vele. Vala­hányszor új kést próbált ki, tíz, húsz ember keze nyúlt egyszerre az alkatrész után: simán a megmunkált felület?... Nem, most sem sikerült!... A gyár két mérnöknője, Katkova és Kacsajeva, va­lósággal szívügyének tekintette az új módszert. Tudásukkal egészítették ki a szakmunkás gyakorlati tapasztalatát. Egyre pontosabb vázlatokat készítettek az újfajta késről. DE VÉGÜL MÉGISCSAK elérte cél­ját! Az új, megfelelő szövőén köszörült kés beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket. Ettől kezdve 3 milliméteres előto­lással végezték Koleszovék az alkatré­szek simító megmunkálását. Tizenkét-,­szeresére emelték az előtolást! És ez sem volt még a „plafon”. Szükség ese­tén 4, sőt 5 milliméterre is fokozhatták. Az esztergapad teljesítőképessége meg­sokszorozódott. És korántsem a minő­ség rovására, hanem ellenkezőleg! A DIP—300-as esztergapadokról lekerült alkatrészek minden utólagos megmun­kálás nélkül mentek a csiszolóba. S emellett a lassújáratú esztergapadokon sokszorta gyorsabban sikerült megmun­kálni az a­lkat­részeket, mint a kis elő­tolással dolgozó gyorsjáratú gépeken. Hiszen nem arról volt szó, hogy hány méter acélforgácsot vág le a gép, ha­nem arról, hogy hány darab alkatrész kerül le róla! Egymásután tértek át a Középvolgai Szerszámgépgyár esztergályosai az új­szerű mélyforgácsolásra. Ez annál is könnyebben ment, mert a Koleszov-féte­kést bármelyik esztergályos elkészítheti. A gyár igazgatósága és pártszervezete tevékenyen támogatta az új mozgalmat. Ma pedig már a gyár minden eszter­gályosa Koleszov módszerével dolgozik. Vaszilij Koleszov az új módszer gya­korlati kipróbálása óta több üzemben járt, hogy átadja tapasztalatát. A gyár igazgatóságának megbízásából elláto­gatott a Volgavidék és az Ural üzemei­be. Moszkvában is járt. Megtanította szaktársait, hogyan köszörüljék a kése­ket, és arra is megtanította őket, hogyan lehet a késeket bármely típusú eszterga­padon alkalmazni. Koleszov nemrég a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának felügyelete alatt működő Gépkutató Intézet kibőví­tett ülésén ismertette módszerét és át­adta új rendszerű esztergakésének egy példányát. A szünetekben sok tudós ér­deklődött nála munkájának és módsze­rének legapróbb részletei iránt, meg­hívták laboratóriumaikba. A TUDÓSÖK máris megállapították, hogy a kujbiseviek kezdeményezése népgazdasági szempontból igen nagy­­jelentőségű. Az új módszerrel bármely esztergapad teljesítőképességét 2-3- szorosára emelhetik, s a módszert kis- és nagykapacitású esztergapadokon, a legnagyobb gépgyárakban ugyanúgy, mint akár a gépállomások műhelyeiben is, sikerrel alkalmazhatják. Koleszov módszerének alapján a tu­dósok további jelentős módosításokat eszközölhetnek a fémforgácsolás elmé­letében. A tudomány és a gyakorlat újabb, sürgős feladat előtt áll: egyesí­teni kell a gyorsvágást a mélyvágással, ami a munka termelékenységének eddig soha nem látott emelkedését fogja eredményezni a fémesztergálásban. SZER­SZÁM ÓRIÁSOK Emeletes ház magasságát is megha­ladó méretű gépek sorakoznak szállí­tásra készen a kólómnál nehézgépipari gyárban: esztergapadok, marógépek, csiszológépek. Itt készülnek például — hatféle tí­pusban — az eddigieknél is nagyobb pontossággal dolgozó fogmaróg­épek. A „legkisebb” 3 méter magas, súlya 280 mázsa. De valósággal eltörpül „testvére” mellett, amelynek magas­sága 9 méter, súlya pedig eléri az 180 K­ mázsát. Ez a bonyolult gépóriás nem kevesebb, mint 14.000 alkatrészből áll. A karusszelesztergapadok is külön­böző méretekben készülnek; a legna­gyobbak magassága közel 10 méter. Ilyen gépeken munkálják meg például a turbinák ásórészeit, vagy a hatalmas exkavátorok alkatrészeit, egészen 5 és fél méter átmérőig. Egy ilyen szer­számgépóriás elszállításához 10 négy­­tengelyes, nyitott tehervagon szüksé­ges. A gyár egyik készítményével, a vízi­erővel működő vésőgéppel másfél mé­ter vastag fémben vájhatnak kerek, négy- és habtszögű, 800—900 milliméter átmérőjű nyílásokat, ugyanakkor 300 mázsás alkatrészek külső megmunkálá­sát is elvégezhetik rajta. A kolomnai gyár egyre újabb és újabb gépóriásokat készít a rohamosan fejlődő szovjet iparnak, mert a kommu­nizmus építkezéseinél mind újabb és újabb és egyre tökéletesebb gépek szükségesek. Hála és köszönet Petrovszkij professzornak Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy az Új Világ hasábjain keresztül nyilváníthassam, soha el nem múló hálás köszönetemet, az igazi baráti segítésre mindig kész szovjet nép nagy fiának, Borisz Petrovszkij professzor elvtársnak, aki budapesti tartózkodása alatt, mint a III. S­zámú sebészeti klinika igazgató tanára átadta és be­vezette a szovjet sebészeti tudományok alkalmazását és ezzel is elősegítette a magyar betegek ezreinek sikeres gyó­gyítását és gyógyulását. Feleségem 8 évig igen súlyos hiper­tóniás beteg volt (magas vérnyomás), akinél már a közeli agyvérzés vagy szívbénulás veszélye is fennállott. Ekkor került a III. számú sebészeti klinikára, ahol Petrovszkij professzor útmutatása alapján dr. Rubányi Pál két műtétet vég­zett rajta. Ezekkel a műtétekkel sikerült a jelzett veszedelmeket elhárítani, a be­teg állapotában javulás állott elő, és­ az eddigi állandó rosszullétek is megszűn­tek. S ami a legfontosabb volt, meg­mentették életét. Mintegy másfél év múlva a műtétek u­tán, sokkal enyhébb formában ugyan, de ismét jelentkeztek a panaszok, ame­lyeket levélben ismertettem Petrovszki professzorral, aki időközben visszatér hazájába és Moszkvában egy nagy kór­ház vezetését vette át. Petrovszkij professzor tengernyi el­foglaltsága mellett is talált időt arra, hogy volt osztálya betegének, a buda­pesti varrónőnek betegségét több moszkvai szakorvossal konzultálva, levélben megválaszolja. Elküldte orvosi javaslatát, sőt még gyógyszert is kül­dött, a szovjet tudósok által kikísérlete­­zett DIBAZOL-t, hogy a beteg minél előbb visszanyerje teljes egészségét. Mindent elkövetek, hogy ez a talán kicsinynek látszó, de nagyjelentőségű emberbaráti cselekedet még jobban hir­desse és elmélyítse a szovjet emberek iránti igaz barátságunkat és hálás sze­­retetünket. Szemere József a VIII. ker. MSzT kultúraktívája, a Rákosi Mátyás Művek öntödegyár dolgozója önműködő betongyárak épülnek a kujbisevi erőműépítkezéseknél. Egy-egy ilyen automatagyár napi teljesítménye több ezer köbméter beton A moszkvai Párizsi Kommün cipőgyár egyik futószalagján sportcipők készülnek. Az ellenőrzési osztályon minden cipőt gondosan átvizsgálnak Harmincegyemeletes szálloda épül Moszkvában, a Dorogomilovszkaja rakparton. Az épület hom­lokzatát keramittömbökkel burkolják

Next