Uj Világ, 1953. december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1953-07-02 / 27. szám

Az idei államkölcsön sikere A szovjet kormány június 24-én 15 milliárd rubel összegben állami kölcsönt b­ecsütött ki. A szovjet dolgozók június ■7-én elszig a kölcsönt 15 milliárd 3,3 millió rubel értékben lejegyezték. Ez a tény kifejezi a szovjet dolgozóknak azt a meggyőződését, hogy az államnak nyújtott kölcsön elősegíti a békés épí­tés terveinek sikeres megvalósítását, hogy a­­kölcsönből befolyó összegeket a haza javára, a nép érdekében használ­ják fel. A kölcsönjegyzők tudatosan a jövőbe látó emberek, akik a békés épí­tést elősegítő kölcsöneikkel is a kommu­nizmust akarják közelebb hozni, s a béke védelmének ügyét akarják szol­gálni. Az idei kölcsönj­egy­zést az jellemzi, hogy nem több, hanem feleannyi ösz­­szegben bocsátották ki, mint tavaly. Hogyan? — kérdezték egyesek. Hiszen köztudomású, hogy a tavalyihoz képest növekedett a szovjet dolgozók reálbére, a tavaszi, immár hatodik árcsökkentés a lakosságnak nem kevesebb, mint 53 milliárd rubel évi nyereséget jelent! Vilá­gos tehát, hogy a szovjet emberek az idén több kölcsönt tudtak volna je­gyezni, mint tavaly. A szovjet vállala­toknak, intézményeknek és pénzügyi ténveknek mégsem volt szabad elvo­­nnuk a dolgozóktól kétheti keresetűk­­■él nagyobb jegyzést. Miért? Talán az ötödik ötéves terv kevesebbet fordít be­ruházásokra? Köztudomású, hogy ez nem így van! A termelés fejlesztésére és a dolgozók szükségleteinek kielégítésére fordított összegek az ötödik ötéves tervben jelen­tékenyen megnövekedtek. Az államköl­csön kisebb összegben való kibocsátása a Szovjetunió gazdasági erejének to­vábbi növekedéséről tanúskodik. Gyor­san és szakadatlanul gyarapszik az a jövedelem, amelyet a népgazdaság jut­tat a szovjet költségvetésnek, és egyre csökken a lakosságtól kölcsön formá­jában származó pénzösszeg, amely ed­dig is csak mint kiegészítés szerepelt. Amint ez a kedvező pénzügyi helyzet előállt, a szovjet kormány úsd dolga volt, hogy a dolgozók családi költség­vetését gazdagítsa. Ebből is látható, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­jának és a szovjet kormánynak legfőbb gondja: a dolgozó emberről való gon­doskodás. Mondani sem kell, hogy ezek­­a té­nyezők még lelkesebbé tették a kölcsön­­jegyzési gyűlések hangulatát. Hogyne töltötte volna el büszkeség a szovjet emberek szívét, amikor látták hazájuk erősödését, egyéni életük egyre fénye­sebbé válását! Az is világos előttük, hogy a népgazdaság további fejlődése az ő munkájuktól függ! így gondolják ezt a leningrádi Kirov-gyár dolgozói is. Murzics elvtárs, a kiváló olvasztár a gyűlésen felszólította társait: segítsék munkával, megtakarított pénzükkel még inkább fokozni a szovjet haza erejét. Még ugyanaznap a Kirov-gyári olvasz­tárok tettekkel is beszéltek: estig öt gyorscsapolást végeztek, a szovjet emberek pihenéséről is na­gyon sokszor van szó a szovjet újsá­g­ok hasábjain. A Pravda hétfői számb­­an nem egyszer ad körképet a pihe­nés, a szabadidő vasárnapi eseményei­ről. Nagyon sok cikk foglalkozik olyan kérdéssel, hogyan lehet jobban, érde­kesebben, vidámabban eltölteni a va­sárnapot. Tudvalevő, hogy a szovjet alkotmány minden állampolgárnak biz­tosítja a pihenés jogát, s a kommu­nista párt és a szovjet kormány sza­kadatlanul gondoskodik a nép jólétéről. Nem véletlen, hogy a szovjet lapok ugyanazokon a hasábokon foglalkoznak a munkával és a szabadidővel. Marx Károly, aki szeretett a jövőbe nézni, többször rámutatott a szabadidő je­lentőségére és az emberi képességek fejlesztésében, mint fontos tényezőt, je­lölte meg. Azt mondta, hogy a szabad­idő elősegíti az egyén fejlődését, s ez visszahat a munka termelékenységére. A termelési folyamat szempontjából úgy lehet tekinteni a munkaidő megta­karítását, mint az alaptőke termelését — ez az alaptőke maga az ember. Marx előre látta azt is, milyen lesz az új, az osztálynélküli társadalomban az ember: nincs kötve egyetlen foglalko­záshoz, nem korlátozzák szűk szakma- A szovjet emberek politikai megnyi­latkozásainak másik jelentős eseménye volt az elmúlt héten, hogy éppen a köl­­csönjegyzés napjaiban egész sor gyár­ban tartottak tiltakozó gyűléseket a Kelet-Berlinben lezajlott felforgató kí­sérletek ellen, amelyeket az imperialis­ták szerveztek. Lehet-e máskép értékelni a békés építés céljait szolgáló kölcsön­­jegyzést, mint annak kifejezését, hogy a szovjet emberek minden provokáció­val szemben továbbra is szilárdan vé­delmezik a békét­? Nem erről tanúsko­­dik-e a szovjet emberek munkája, amely ezekben a napokban különösen fellen­dült?! Magában a Kirov -gyárben, ahol június 24-én lelkes hangulatú kölcsön­­jegyzési gyűlést tartottak, június 26-án haragtól izzó tiltakozó gyűlés volt. A Kirov -gyáriak teljes szolidaritásukról biztosították a Német Demokratikus Köz­társaság békeharcos dolgozóit. „Baráti szavaink erősítsék meg a saját erejükbe és a béke ügyének legyőzhetetlensé­gébe vetett hitüket" — mondotta Bara­nov mérnök. Tegyük hozzá: a szovjet emberek szavai és tettei például szolgálnak min­den békeszerető ember számára, keretek, harmonikusan fejlett, minden­oldalúm képzett, széles látókörű egyé­niség, akinek gazdag a tudása és ér­deklődése. Ilyen fejlődés csak akkor le­hetséges, ha a társadalom szabadidőt biztosít az embereknek, s ezek okosan, helyesen tudják felhasználni szabadide­jüket. Azt mondják: ha jól pihensz, jobban, termelékenyebben megy a munka. A szovjet emberek eszerint töltik el sza­badidejüket! A sztálingrádi traktor­gyár fiataljai szórakoznak is, meg ta­nulnak is a Volga—Dm-csatorn­án tett kirándulásukon. Az omszki dolgozók a kultúrcsoportok műsoraiban gyönyör­ködve szellemileg felfrissülnek. Lenin­­grád, Baku, Tbiliszi lakói nagyszerű sportversenyeken vesznek részt. A szovjet sajtó éberen vigyáz arra, hogy vasárnap a klubokban és a parkokban érdekes előadásokat tartsanak, a közön­ség előtt a legjobb művészek, zenészek lépjenek fel, a sportpályákat, uszodákat gondosan készítsék elő a vasárnapi nagy forgalomra. Jól pihenni, a szabadidőt okosan ki­használni — ehhez is érteni kell. Az ilyen irányú felvilágosító munka a tö­megszervezetek feladatai közé tarto­zik. A szabadidőről. A szovjet bútorgyártás nagyarányú fejlesztése A szovjet dolgozók állandóan emel­kedő életszínvonalának természetes kö­­ve­tkezménye hogy egyre fokozódik a kereslet a lakberendezési cikkek iránt és növekszik a vásárlók igényessége. A XIX. pártkongresszus irányelvei ezért többek közt azt is meghatározták, hogy a bútorgyártást — a minőség állandó javítása mellett — 1955 végéig az 1950. évinek legalább háromszorosára kell növelni. Már folyamatban van a meglévő fa­ipari üzemek korszerűsítése, bővítése, ezenkívül az ötéves terv végéig mintegy 20 új bútorgyárat helyeznek üzembe. Még ebben az évben megkezdi a ter­melést Veliki­je Luki, Szmolenszk és Molotov városok új bútorgyára, negy­ven meglévő gyárban szerelőfutószala­got állítanak fel, ötven további üzem­ben gépesítik a csiszolást és fényezést. Sok bútorgyár kap fumírozó gépi beren­dezést és a melegfurnírozáshoz szüksé­ges hidraulikus préseket. Több mint száz szárítókamrát újjáalakítanak. A bútorgyárakban bevezetik többek közt a furnír-imitálás egy új módsze­rét. Nemes f­af­ajták szövetszerkezetének mintáját speciális papírra rajzolják. A papírt vékony gyantaréteggel vonják be, majd melegpréseléssel átviszik a fur­­nírlapra vagy deszkára, így gyönyörűen fényezett felületet nyernek, amely tar­tósságában felülmúlja a szokásos sakko­zást, ugyanakkor az önköltség jelentős mértékben csökken. L. Mjasznyikov, a Szovjetunió fa- és papíripari miniszterének helyettese, az Izvesztyija számára írott cikkében meg­ál­lapítja többek közt, hogy az egyes gyárakban igen sokféle gyártmány ké­szül, s ez részben gátolja a tervszerű árcsökkentést, részben pedig a bútorok minőségének és művészi tóvitelének ro­vására mehet. Ezért azt ajánlja a Szov­jetunió Országos Tervhivatalának, a bel- és külkereskedelmi minisztérium­nak, hogy a fa- és papíripari miniszté­riummal együttesen dolgozzák le a gyá­rak profilírozásának tervét, s minden gyár a körülményeinek és adottságainak megfelelő bútorfajták készítésével fog­lalkozzék. A gyárak egyébként sorra bevezetik a kötelező technológiai eljárásokat, leg­alább félévre elegendő, feldolgozásra alkalmas fűrészárut tartanak raktáron, s az ötéves terv során a lehető legna­gyobb mértékben bevezetik a szabvány­­alkatrészek gyártását. Mindez nemcsak nagy anyagmegtakarítással jár, hanem ugyanakkor fokozza a gépi berendezé­sek teljesítőképességét, lerövidíti a ter­melési ciklust, csökkenti az önköltséget. Mind általánosabbá teszik a futószalag­­rendszerű termelést, a gépesítést, ezen­felül tervbe vették az automata és fél­automata gépsorok bevezetését is. A teremtő béke új fegyvere: a napfényenergia A Nap óriási energiamennyiséget su­gároz re, s annek nagy része élén Föl­dünket. A szovjet tudósok és mérnökök már hosszú ideje tanulmányozzák, ho­gyan lehetne a Nap fényenergiáját az­paj és a mindennapi élet céljaira hasz­nosítani. A múlt évben a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának Energetikai Inté­­zetében elkészült az első, gyakorlati megoldás,­­amelyet az ország déli, nap­fényben bővelkedő vidékein már jót is próbáltak. Taskentben, az energetikai intézet laboratóriumának kísérleti telepén ki­próbáltak egy napfényenergiával mű­ködő háromszakaszos ipari tengerviz­­teszt 11 latort, amely tengervízből vagy sós talajvízből nem­ 1000 liter ivóvizet állít elő. A napfényenergiával történő lepárlás költsége mintegy 30—40 szá­zalékkal frissibb, mint egyéb fűtőanyag­gal. A sikeres kísérlet alapján máris kidolgozták ilyen berendezések sorozat­­gyártási tervét. Ezeket a berendezése­ket a Türkmen Főcsatorna munkahe­lyein, a Kara-Kum ivóvízellátására használják majd fel. Egy-egy ilyen be­rendezéssel 2000 juhból álló nyájat is elláthatnak ivóvízzel. A taskenti kísérleti telepen sikerült a világon első ízben napfényenergi­a át­alakítása útján jeget előállítani. Olyan berendezést készítettek, amely abszorp­ciós (hőnyelő) módszer alkalmazásá­val órártkint 20 kiló jeget készít. Ezt a berendezést is hasznosítani tudják a si­vatagi építkezések élelmiszertároló köz­­pontjaivál. . Kitűnően sikerültek a napfényenergiá­­b­al végzett fémolvasztási és hegesz-A kísértetek­­is. Mintegy 2 méter át­mérőjű p­a­rabol­atükör-berendezés segí­t­ségével elektróda nélkül hegesztettek rúd vas­at és laposvasat. A varratok kes­kenyek és tiszták voltak. Ugyanezzel a berendezéssel esztergakésekre wolfram­­ból készült keményfémlapkákat hegesz­tettek rá. Ez a ráhegesztési művelet a 3—5 milliméteres keményfémsapkáknál mindössze 5 másodpercig tartott és sok­kal egyszerűbb, mint a magas hőfokú olajkemencében. A parabolatükör-beren­­dezés a gépezetet önműködően állan­dóan a Nap felé fordítja. Mintegy 3000 fokos hőt képes előállítani napsárg ener­­giából. Eredményes kísérleteket végzett a fénytechnikas laboratórium arra vonat­kozóan is, hogyan lehet napfényener­g­iával ,lakásokat fűteni és­­ hűteni. z ország déli vidékein igen jó ered­ményeket értek el napfé­nyenergiá­v­al a háztartási főzés terén. Ez a berendezés igen egyszerű. Főalkatrésze egy közön­séges, 1 méter átmérőjű homorú gyűjtő­­tükör, amely a napsugarakat összponto­sítva a fazekakra irányítja. Az ily mó­­don nyert hő megfelel egy 500 wattos villanyfőző teljesítményének. (A ha­zánkban általában használt villany­­főzőkályhák 600 killOO wattosak.) A szovjet mérnökök most arra törekednek, hogy nagy tömegben, olcsón állítsák elő a napifényenergia-át­alakítás legegy­szerűbb berendezéseit, amelyeket fürdő­­vízmelegítésre, mosásra, ételfőzésre, la­­kásfűtésne­k és hűtésre használnak majd. Tíz méter átmérőjű gyűjtőtükör a Nap fényenergiájának ipari energiává alakí­tására A Nap energiájának felhasználásával gyártott Jégtábla A moszkvai Állami Egyetem központi épülete előtt állították fel az első moszkvai egyetem alapítója, Lomonoszov, a világhírű orosz tudós szobrát A szobormű N. Tomszkij alkotása Kezdődik a boldog nyári szünidői Könyvjutalmat kaptak az évzáró vizsgán a délszahalini luzsnoszahalinszk város 11. számú közép­iskolájának tanulói

Next