Uj Világ, 1954. június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1954-01-07 / 1. szám
IIÚT VILÁGA 1954 január 7. EGYÉVES A KOLESZOV-MOZGALOM A Koleszov-módszer magyarországi történetét az élet írta. Szereplői itt élnek közöttünk. Egyikük lobbanékony, szenvedélyes, másikuk csendes, töprengő. De van egy közös jellemvonásuk: tettrekész emberek, akik két kézzel nyúltak az esztergálás új, forradalmi módszere után és harcoltak a közöny, a maradiság ellen. A Koleszov-mozgalom egyéves története. Az Új Világ 1953 január 1-i számában olvashattuk az első híradást Koleszov kujbisevi esztergályos nagyjelentőségű újításáról. Arról, hogy Vaszilij Koleszov a maga alkotta késsel és az előtolás növelésével megsokszorozta régitípusú DTP-300-as esztergapadjának teljesítményét. Új fejezetet nyitott ezzel a forgácsolás történetében, mert bebizonyította, hogy az alacsony fordulatszámú, régitípusú esztergapadon, az előtolás növelésével lehet megsokszorozni a termelést. A magyar szakemberek nagy érdeklődéssel fogadták az új szovjet módszert. Beszéltek és vitatkoztak róla, s ugyanakkor valamennyiüket egyetlen kérdés izgatta: milyen lehet a Koleszov-féle kés? Az Új Világ hamarosan erre is válaszolt: közölte a Koleszov-kés rajzát, részletes leírását és alkalmazásának módját. A magyar szakemberek, elsősorban esztergályosaink, nem várták meg a felsőbb szervek intézkedését, sem a szakszervezetek beavatkozását, az Új Világ cikke nyomán — több helyen az MSzT titkárok támogatásával — önként készítették el és alkalmazták régi típusú gépeiken a Koleszov-féle kést Az RM Szerszámgépgyárában február végén Muszka Imre Kossuthdíjas esztergályos már eredményekről számolt be Vlagyimir Gyikusin Sztálin-díjas főtervezőnek. A Ganz Vagon- és Gépgyárban Szabó Tibor és Tánczer Mór mérnökök, Pető Sándor gyorsforgácsolási előadó, Ermesz Károly és Lupa Antal esztergályosok együttműködéséből megszületett a Koleszov-féle kés. A Hajdú-Bihar megyei Mezőgazdasági Gépjavító dolgozói levelet írtak szerkesztőségünkhöz, amelyben büszkén jelentik, hogy a régi, Vulkán-típusú szíjmeghajtásos gépen kilencszeres teljesítményt értek el a Koleszov-módszerrel. S a MÁVAG, az Acélöntő és Csőgyár, a Forgácsolószerszámok Gyára, a Fémáru és Szerszámgépgyár és sok más üzem esztergapadjai mellett már ott álltak az első magyar koleszovisták. A győzelmek híre eljutott a tudomány embereihez is. Dr. Hornung Andor egyetemi tanár és dr. Pogány Tibor, a Gépipari Technológiai Intézet kutatómérnökeinek irányításával megkezdődtek a tudományos kísérletek. És márciusban megjelent az Általános Gépipari Minisztérium rendelete, amely kimondta: „A módszer bevezetése kötelező mindazon munkadarabokon és régebbi típusú munkapadokon, amelyek a nagy előtolással járó, nagyobb forgácsoló erőkkel terhelhetők. Forró, lüktető napok következtek! Új nevek bukkantak fel: Vass Attila, Kecskés Ferenc, Komáromi Zsuzsanna esztergályosok. Egyik nap itt, másik nap ott volt Koleszov-bemutató. Sűrűn követték egymást a Koleszovankétok. Hogyan fejlesszük tömegmozgalommá a Koleszov-módszert?“ — ezt a kérdést vitatták a Magyar- Szovjet Társaság Központjában és Budapesti Szervezetében, ezt a minisztérium által összehívott 11 vállalat körében. Komesz János, a minisztérium műszaki főosztályának előadója és Kopetka Béla, a minisztérium sztahanovista csoportjának vezetője brosúrát állított össze a Koleszov-módszerről, s a brosúra kézről kézre járt. Száz és száz szakember nézte meg üzemeinkben a Híradó- és Dokumentumfilmgyár keskenyfilmjét a Koleszov-módszerrel. És elindult útjára a Koleszov-brigád is, amelynek tagjai a minisztérium megbízásából járták az országot, tanítottak. A Magyar-Szovjet Társaság vidéki szervezetei is bekapcsolódtak. A legjobb üzemi MSzT-titkárok, aktivisták és tagok vállvetve hsrcoltak a módszer sikeréért. Dienes József, az Egri Autójavító Vállalat kiváló esztergályosa, a heves megyei MSzT szervezet támogatásával Egerben, Petőfibányán, az egercsehi bányában, sőt a megye határain túl is bemutatókat tartott, az esztergályosok százaival ismertette meg a Koleszov-módszert. A Mélyfúróberendezések Gyárában Nádudvari István technikus, MSzT-titkár nevéhez fűződött a Koleszov-mozgalom sikere. Közel félezer esztergályos alkalmazta már ekkoriban Magyarországon a Koleszov-módszert. A kezdeti siker fokozott gondolkodásra, észszerűsítésekre serkentette a szakembereket. Major Dezső, a Láng gépgyár esztergályosa kettősélű Koleszov-kést szerkesztett. Kardos Imre technikus, Belecz Benedek és Károlyi Kálmán esztergályosok a Szerszámgépjavító és Gyártó Vállalat dolgozói furateszterpólósra, a Fogaskerékgyár dolgozói pedig oldalazásra tették alkalmassá a Koleszov-féle kést. A Zagyvapálfalvi Bányagépgyárban Hegedűs Margit marós, a Budapesti Szerszámgépgyárban Rajcs István sztahanovista gyalus is már Koleszov-késsel dolgozott. Ez utóbbi a Koleszov-módszert gyalupadra alkalmazta. ☆ Ha most, a Koleszov-mozgalom magyarországi elindulásának első évfordulóján mérleget készítünk, akkor meg kell állapítanunk, hogy hatalmas jelentőségű szovjet kezdeményezés érkezett el első állomásához. Mit jelent gyakorlatilag a Koleszov-mozgalom? Több gépet, milliókra rugó anyagmegtakarítást az országnak, és nagy jövedelemszaporodást a koleszovistáknak. Több gépet, mert azokon a régi gépeken, amelyeken azelőtt jó esetben 100—120 százalékos teljesítményt értek el az esztergályosok, most a Koleszov-módszerrel 2—3—400 százalékos eredményt mutatnak fel. Ez pedig azt jelenti, mintha egy gép helyett egyszerre három-négy gépen dolgoznék ugyanaz az esztergályos. Tehát újabb költség, újabb befektetés nélkül jelentősen szaporodik — ezekkel a „láthatatlan gépekkel“ — iparunk gépállománya. Sokmilliós anyagmegtakarítást, mert abból az acélból és vasból, amit a láthatatlan gépek takarítanak meg, új gépeket, új alkatrészeket készíthetünk mezőgazdaságunk, élelmiszer- és könnyűiparunk számára. Nagymértékű béremelkedést jelent a Koleszov-mozgalom a koleszovisták számára, mert többszáz százalékos teljesítményükkel arányban havonként többszáz forinttal emelkedik a keresetük. Voltak-e nehézségek, akadályok az elmúlt esztendőben a Koleszov-mozgalom magyarországi történetében? Voltak. Mint minden új, a Koleszovmozgalom is a régivel, a maradival folytatott harcban erősödött, izmosodott és győzött. A bürokrácia fékezni akarta az új módszer elterjedését: a koleszovista esztergályosok normáját néhány heti siker után fel akarták emelni. A bürokrácia mesterkedéseit azonban népköztársaságunk minisztertanácsának rendelete egyszeriben megsemmisítette. A kormány intézkedése alapján a múlt év augusztus 1-től december 31-ig a koleszovisták munkabérét is a régi normák alapján kellett megállapítani. És ez a rendelet — további intézkedésig — januur 31-ig érvényben marad. Hibák és hiányosságok akadtak a műszakiak munkájában is. Túlnyomó többségük megértette ugyan a Koleszov-módszer jelentőségét és támogatta a koleszovistákat. De akadtak olyan műszakiak is — nem is egy gyárunkban — akik nemtörődömségükkel kedvét szegték egyes koleszovistáknak és hátráltatták a mozgalom fejlődését. A nehézségektől azonban nem szabad megriadni. A hibákat le kell küzdeni. Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk kiváló képviselői, mint — a már említetteken kívül — Szodorai István, az RM Kossuthdíjas esztergályosa, Porubszky Lajos és Zsumbera Ernő, a győri Wilhelm Pieck gyár sztahanovistái, Pető Sándor, Erdődi János és Babiás Sándor, az országjáró Koleszov-brigád tagjai és még sokan mások a most kezdődő új esztendőben még nagyobb lelkesedéssel, hazafias öntudattal harcolnak a Koleszov-mozgalom végleges diadaláért. Ez a harc egészen biztosan új munkahősöket, új tehetségeket hoz majd felszínre ebben az esztendőben is. Mert a koleszovistákat az a tudat hatja át, hogy az ügy, amelyért küzdenek, igazságos, helyes, az ország, a népgazdaság és egész népünk érdekeit szolgálja. És ezért diadalmaskodnia kell! Szodorai István Kossuth-díjas esztergályos az elsők között alkalmazta a Koleszov-módszert Röder Béla a diósgyőri Koleszovbemutatón Pényszarusi Tibor háromszoros sztahanovista, a Koleszov-mozgalom lelkes híve Korubszky Lajos, a győri Wilhelm Picnik gyár koleszovistája Komáromi Lajos (Klement Gottwald gyári marópadon alkalmazta a Koleszov-módsz. A Koleszov-mozgalom úttörői: Szabó Tibor mérnök, Lupa Antal esztergályos és Pető Sándor gyorsforgácsolási előadó (Ganz Vagongyár) Yuzili) Koleszov Komesz János, a Kohó- és Gépipari Minisztérium műszaki főosztályának előadója nyomban felismerte a Koleszov-módszer jelentőségét A Mélyfúróberendezések Gy Nádudvari István MSzT-titkár lelkes munkája nyomán Indult meg a Koleszov-mozgalom Vass Attla (Könnyűipari Gépgyár) tartotta az országban az első Koleszovbemutatót Rajos István (Budapesti Szerszámgépgyár) gyalupadra alkalmazta Koleszov módszerét Kschwendt Pál mérnök, aki Kujbisevben Vaszilij Koleszov mellett dolgozott A Kőbányai Vas- és Acélöntődében: Kalla Kálmán főmérnök, Kiss József technikus és Sigvári József esztergályos, a Koleszov-módszer továbbfejlesztői Hogyan lesz a törpéből óriás? A KARÁCSONYI KÖNYVVÁSÁR napjaiban, amikor tízezres példányszámú könyvek úgyszólván órák alatt elfogytak, gyakran elhangzott a könyvesboltokban a kérdés: miért nem nyomtak többet? — Majd ha több papír lesz — felelték az elárusítók. — Hát nincs elegendő papírunk? — tárta szét kezét meglepetten nem egy vásárló. Bizony nincs. S ha azt is megkérdezzük, hogy miért, a válaszból fény derül a régi Magyarország iparpolitikájának „alapelvére“. A tőkések nem vesződtek a papírgyártás megszervezésével, mert nem ígérkezett hasznosnak. Volt ugyan néhány papírgyárunk, de a cellulózét, a papírgyártás félkésztermékét külföldről hozták be. A nemzetközi cellulózekartell párfilléres árengedménye elegendő volt ahhoz, hogy a gyárosok elálljanak a hazai cellulozeipar életrehívásának tervétől. Rengeteg valuta vándorolt külföldre. Ez azonban nem érdekelte a gyáros urakat. Hogy drága volt a papír? Hát aztán. Megvan a haszon és kész... ILYEN „MEGGONDOLÁSOK“ alapján maradt félkarú törpe a magyar papíripar. Félkarú, mert nem volt magyar cellulózé, és törpe, mert képtelen volt kielégíteni a felszabadulás után rohamosan fokozódó papírszükségletet. Hiszen a régi világban tíz év alatt sem jelent meg nálunk annyi könyv, mint most egy esztendő során. Népünk olvasó nép lett A betű — a haladás eszméinek közvetítője, mondhatni ügyvivője — az ország legtávolabbi zugaiba is eljut De nem a maga lábán. Fehér papiros kell, hogy azon, mint a mesebeli csodaszőnyegen, a szivek és elmék kellős közepébe röpülhessen. S hogy a mesénél, s a hasonlatnál maradjunk — a nyomorék törpe megpróbálja fékezni ezt a szárnyalást. Nem ad elegendő papírt, mert nem tud adni. Mi azonban nem haragszunk ezért a törpére, ellenkezőleg. Meggyógyítjuk és nagyra növesztjük. Ezt a feladatot — az önálló magyar papíripar megteremtését is — a kormányprogramm tűzte ki. S most hadd következzék a válasz a második kérdésre, amely ugyancsak elég gyakran hangzik el: — Mikor lesz már elegendő papír? — A második ötéves terv végére jórészt önellátók leszünk papírban — mondják a tervezők, s a hivatalból kétkedő újságíró keresztkérdéseire, szépen bekeretezett rajzot húznak elő az asztalfiókból. EGY GYÁRTELEP TÁVLATI KÉPE áll előttem, s már mondani akarom: hm, hát igen, a terv szép, amikor Friss Antal elvtárs, a Könynyűipari Tervező Iroda vezetője megjegyzi: „Ha van ideje, utazzon le Szolnokra, és meglátja, milyen akkurátus kis üzem ez!“ A szolnoki gyár ez évben már termel: rizsszalmából cellulózét. Ez a specialitása, másutt többnyire fából vagy búzaszalmából állítják elő a papírgyártás félkésztermékét. „Többet ésszel, mint erővel“ — tanítja a közmondás, s a mérnököket ez a népi bölcseség vezette a kutató- és tervezőmunkában. Fában szegények vagyunk, a szalmára szükség van a mezőgazdaságban, olyasmi kell tehát, — gondolták — amiből sok van és nem hasznosítható, tehát értéktelen. S pont ilyen a rizsszalma, amit a szemfüles kutatók égetnivaló hulladékból a drága cellulózé alapanyagává léptettek elő. A FELFEDEZÉS ÉRDEME elsősorban dr. Gyarmati Béla mérnöké, aki munkatársaival kidolgozta az újfajta gyártási technológiát és megtervezte az első „rizsbázisra telepített" üzemet. Gyarmati elvtárssal, sajnos, nem beszélhettem, mert éppen azt vizsgálta valahol a felső Tiszaháton, hogy hová lenne jó telepíteni az új papírkombinátot, amely méreteiben sokszorosa lesz a szolnoki üzemnek A kombinát celluloze-üzeme huszonötször annyit termel majd, mint a szolnoki gyár. Végtelenül jó, melengető érzés hallani, hogy az elhagyott folyóparton — ahol 1954 januárjában térfig hóban végzik a műszaki méréseket — néhány év múlva óriásüzem hirdeti majd népünk alkotóerejét. A REFORMKOR ÉVTIZEDEIBEN a nemzeti felemelkedés minden apró jelét megünnepelték eleink. Kis posztódarab, amely az első magyar textilgyár terméke volt; sikerült színielőadás, amely nyelvünk gazdagságát, nemzeti irodalmunk erejét bizonyította; vagy akárcsak egy új papírmalom felállítása — elegendő volt, hogy lelkes honfiak új kor eljövetelén örvendjenek. Alig történhetett akkor valami, a nemzet értekében való, hogy meg ne verselték volna. Manapság szokás versírásra buzdítani a költőket. Nem teszem. A pacsirtának se mondják, hogy daloljon. De néz, pünk, amely olykor-olykor elfelejt kitekinteni a mindennapok örömegondja mögül a távoli jövőbe — hallja meg a szólítást, örvendj, magyar nép, mert új gyárad lesz. Gyáraid sora épül: cipőgyár, ruhagyár, konzervgyár és papírgyár is, hogy végtelen hosszúságú szőnyeget teríthessünk az eszméket lobbantó betű útjába. Vörösmarty, ha élne, époszt írna erről. Különb ez, mint a régi dicsőség, s hol van már az éji homály? Miért kell ennyire lelkesedni egy papírgyár munkába indítása, s egy még nagyobb gyár, egy kombinát tervezése kapcsán? Hiszen ez aféle prózai dolog. Nem hiszem! Régen mesébe írták, ha a törpéből óriás lett... Dersi Tamás