Uj Világ, 1955. június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-06 / 1. szám
Harmadik napja hull, egyre hull a hó, fehér köntösbe burkolva Csepelt. Az éjszakában csak néha reccsen a hó, két férfi óvatos lépte nyomán. Időnként meg-megállnak, aztán csendben mennek tovább. A Nyírfa utca 8. számú háza előtt megszólal a vasöntő Bálint Sándor: — Itt vagyunk. A másik rábólint és halkan megkoccantja az ablakot. Pillanatok múlva óvatosan nyílik az ajtó s az alig hasadéknyi rés lassan szélesre tárul. Bent a szobában semmi fény, csak az a fehérség, ami beszűrődik az abakon. A házigazda, Kalamár József esztergályos felöltözve fogadja őket, így fekszik le már hetek óta, rövid, álomtalan alvásra. Még a szemüvegét sem teszi le mostanában, amikor a nappalok és éjszakák tele vannak eseményekkel, és mindig tenni, cselekedni kell. Most is kutatón néz a vasöntő szürkéskék szemébe. Izgatottan kérdezi. Mi hír? — Mennek —, mondja a vasöntő. — Kitakarodnak a nácik... Az esztergályos lángot kap a szótól, fölrázza a fiát meg a vejét és újra meg újra elismétli: „Mennek a nácik*’ ... „Mennek a németek“ ... És már hallják is távolból az autók, motorkerékpárok zúgását, a lázas kapkodáskészülődés zaját. Nincs egy perc vesztegetni való idő. Mire megvirrad, értesíteni kell az elvtársakat, megbeszélni a teendőket. A hídhozók már mennek is, hogy az éj leple alatt bekopogtassanak még egy néhány ablakon. S egy negyedóra múlva elindul Kalamár József esztergályos is. Valahol éjfélt üt az óra. Új nap kezdődik: 1945 január 9... ☆ Apró, ütött-kopott házak mellett halad Kalamár. A németek és nyilas cinkosaik menekülésének hírét viszi. Kopogtat a jóbarátok ablakán. De hirtelen gyökeret ver a lába. Iszonyatos dörrenés reszketted meg a levegőt. Még el sem ül a távoli zaj, újabb fülsiketítő robbanás. Visszafojtott lélekzettel figyel a borzalmas hang irányába. Mi az? Mi történt? Pillanatok múlva megelevenedik az utca. Az ablakokból borzas fejek hajólnak ki. Asszonyok, férfiak tódulnak a kiskapukba. Emberek rohannak, akik csak sebtében kapkodták magukra a legszükségesebb ruhadarabokat. — Mi az? Mi történt? — kérdezgetik egymást. Egy sovány, csontos, beesett arcú ember felemelt karral mutat a távolba. — A híd! — A Gubacsi-hidat felrobbantották a németek! — A Kvassai zsilipnél is felrobbantották a hidat... Gazemberek! Kalamár József keze ökölbe szorul és megszaporázza lépteit. Sietnie kell. Megé’ a sötét utcákon, csaknem térdig süppedve a hóban még akkor is, amikor már lángolni kezd az ég alja. Olyan a bontakozó hajnal pirossága, mintha hatalmas vörös zászló lobogna a szélben, s ezt a zászlót közelebb, egyre közelebb hozná egy vörös óriás. MIRE REGGEL LETT, talpon volt az egész község. Jött, áradt a nép Csepel minden részéből a Weiss Manfréd gyár környékére. Még nem tudták pontosan, mi történt, csupán azt, hogy elmentek a németek, a nyilasok ... De mi lesz most? Olyan volt számukra ez a reggel, mintha váratlanul nőtt volna ki a földből különös, számukra addig ismeretlen jelenségeivel. A Weiss Manfréd gyár kapujában fegyverrel kezükben már a magukfajták álltak őrséget. Fegyveresen vigyáztak a rendre a lehúzott redőnyű boltok környékén is, ahol asszonyok ácsorogtak csoportokba verődve s egymást kérdezgették: vájjon mikor lesz már kenyér? — Jönnek a szovjet katonák a ráckevei úton — kiáltotta egy borostás arcú férfi. Senki sem kérdezte tőle, honnan tudja, csak adták szájról-szájra. Hogy, hogy nem, azt is beszélték már, hogy Szigetszentmiklóson székel a szovjet parancsnokság, márpedig ha így van, nem várhatnak tovább, mert hátha visszajönnek a németek. Viszont ha már itt van a szovjet harci egység a ráckevei úton... Szorongva lesték az országutat, de azok nem jöttek. Most mi történjék? — El kell menni Szigetszentmiklósra, a szovjet parancsnokságra, így döntött a nép. És már hozták is a fehér zászlót, karóra tűzték és sebtiben kijelölték a küldötteket. Ott volt köztük a vasöntő Bálint Sándor, a katolikus pap, a tűzoltóparancsnok, a református egyház gondnoka, egy tisztviselő a községi elöljáróságról és mások. Elindulnak a metsző hidegben, a kergetőző szélben. Versenyt lépnek a hóval, viszik a lengedező fehér zászlót. Bálint Sándor megviselt arca örömtől fényes. A végtelenbe vesző országút kígyózó vonalát nézi szüntelen, pedig ha hátranézne, láthatná, hogy nem hatan mennek már. Kendőbe bugyolált asszonyok, munkások, tisztviselők, iparosok, nehézléptű öregek és fürge fiatalok csatlakoznak hozzájuk. Vannak már talán százan is, akik velük együtt menetelnek. Fogy az út léptük nyomán, s ahogy a község határa felé közelednek, Csillagtelepnél észreveszik az első szovjet katonáit. Ott áll az országút közepén, vattanadrágban, vattazekében, szétvetett lábakkal. Kezében géppisztoly, sapkáján fénylő vörös csillag. — Mi lesz most? — kérdezi egy asszony. Az emberek megtorpannak. Várnak. A fiatal, szőke katona a fehér zászló láttán elereszti géppisztolyát. Az emberekben felébred valami a szunnyadó emlékekből s eszükbe jut, amit eddig hallottak a távoli szovjet földről, a szovjet életről. Nem sok ez, de elég ahhoz, hogy a pillanatnyi szorongás feloldódjon. Kezüket nyújtják kézfogásra a fiatal, szőke szakaszvezető felé. Könny csillog a szemekben. Sorra ölelik, csókolják az első vöröskatonát, Moszkva, Sztálingrád küldöttét... A SZIGETSZENTMIKLÓSI szovjet parancsnokságon a csepelieket alacsony, zömök, barátságos szovjet tiszt üdvözli: Medvegyev őrnagy, a parancsnok. Az átfázott embereket betessékeli a teremnek is beillő meleg szobába. Alig rázzák le magukróla havat, belép a szigetszentmiklósi bíró. Medvegyev őrnagy tolmács útján tárgyal vele. Halkan magyaráz valamit, nem lehet hallani, mit A csepeliek némelyikét nyugtalanító érzés fogja el. Gyanakvás ég a szemükben: mire készülnek itt? Valaki rossz sejtelemmel súgja a szomszédjának: „Minek is jöttünk! Ki tudja, mi lesz velünk?“ De Medvegyev őrnagy máris mosolyog, feléjük fordítja vidám arcát. És egyszerre felenged a szorongás, megnyugszanak a szívek. Kérdezgeti őket: kicsodák, hová valók, miért jöttek. És a csepeliek szava megered. A tolmács hol ide, hol oda fordul, alig győzi oroszra fordítani a sok ember sok mondanivalóját A lényeg azonban ugyanaz. Csepel népe várja a szovjet katonákat, jöjjenek még ma, mindjárt... Medvegyev őrnagy az órájára néz: — Tizenegy óra... A mieink már ott vannak... Csepel szabad... Bálint Sándorban felujjong az öröm s önmagának ismételgeti: „Csepel szabad“. — Akkor menjünk — szólal meg valaki, s már indulnának fellegváruk felé. De Medvegyev őrnagy egyszerre útjukat állja: — Maradjanak még egy kicsit... Hm ... Sokakat újra elönt a nyugtalanság hulláma. Medvegyev kimegy s most két szovjet katona lép a terembe. Ládafélét hoznak s a ládából csajkák kerülnek elő. Mindenkinek kezébe nyomnak egyet. Az egyik aszszony most arra gondol: hát mégis igaz volna az a csajkadolog? De nem ... Hosszú, feszült várakozás után a kérdés megoldódik. Az ajtóban újra megjelenik Medvegyev őrnagy. Tréfásan, ünnepélyesen meghajtja magát, karjait széttárja és kifelé mutat az ajtón. — Kedves csepeli vendégek, „tálalva van“, megfőtt a gulyás — fordítja magyarra szavait a tolmács. „Ez az év is jól kezdődik!“ — Ezt a közhasználatú felkiáltást én is elkövettem újév napján, amikor szintén nem működött házunkban a lift. Nem azért nem működött, mert rossz volt hanem mert a házfelügyelő és családja szokott vasárnapi kirándulásait végezte. A kormányprogramot „házfelügyelői vonalon" ugyanis nálunk úgy hajtották végre az elmúlt évben, hogy életbe léptették a vasárnapi liftszünetet, mondván, hogy a házfelügyelőnek kijár a pihenőnap. Persze, be kell tartani a munkaügyi törvényeket — erre otthon, a lakóházunkban csak most jöttünk rá. Eddig elfelejtettük, hogy a házban a házfelügyelő a dolgozó, mi pedig nemdolgozók vagyunk. Aki pedig nem dolgozik, az ne is járjon liften. Hallom, hogy a törvényesség ilyen betartása nemcsak a mi házunkban dívik, hanem másutt is, bár korántsem mindenütt illetékes helyen azt mondják, hogy a vasárnapi lift-szüneteltetésre nincs rendelkezés, s ha ez előfordul, úgy az a házfelügyelő „egyéni akciója". Csak akkor lehet a liftet szüneteltetni — mondják —, „ha a lakók többsége hozzájárul". Szerintem azonban ez nem olyan kérdés, amit szavazással lehet elintézni. Mert lehet, hogy a többség lemond a vasárnapi liftezésről, de éppen a kisebbség az, aki egészségi okokból nem képes az emeleteket járni, holott a levegőzésre, sétára neki volna a legnagyobb szüksége. Ám levegőzzön hétköznap, vasárnap üljön otthon — gondolja némely házfelügyelő, aki megunta a foglalkozását, vagyis nem akarja teljesíteni azt, amire vállalkozott. Üdvös lenne, ha a tanácsok illetékes szervei véget vetnének az ilyesfajta „partizánkodásnak.“ A házfelügyelő pihenéshez való jogát senki sem akarja elvitatni. De akár vasárnap, akár hétköznap kerül erre sor, feltétlenül gondoskodni kell a helyettesítésről. És gondoskodni kell akkor is, amikor a „Rögtön jövök" cédula kerül az ajtóra. Mert a „rögtön", mint tudjuk, igen tág fogalom... Portyáin kint az udvaron a szigetszentmiklósi bíró a nagy szedőkanállal osztani kezdte saját főztjét. A hatalmas gulyáságyúból finom húsdarabok, porhanyós krumplik kerültek a csajkákba. Friss kenyeret is adtak hozzá, volt mit mártogatni a zsíros-paprikás lébe. Hej, de régen ettek ilyen jó falatokat a csepeliek!... MEDVEGYEV őrnagynak igaza volt: mire a csepeliek Szigeszentmiklósról hazaértek, már ott találták a szovjet harci egységet. Parancsnokuk a harminc év körüli Danyitov őrnagy volt. A József utcai tűzoltólaktanyában állomásoztak. Danyilov Kalamár Józseffel, Somogyi Antallal, meg Gubancsik Ágostonnal beszélgetett. Csepelről, Csepel munkásairól folyt a szó. A többi csepeli kommunistáról, akik most nincsenek jelen, de becsüISMÉT GAZDAGABBAK LETTÜNK A tízezer holdas túrkevei Vörös Csillag tsz-ben most folyik a zárszámadás. Mindent összevetve, az idén egy munkaegység körülbelül 33 forintot tesz ki, ami 13 forinttal több a tavalyinál. Ezek szerint már az is 13.200 forintot keresett a szövetkezetben, akinek csak 800 munkaegysége volt. Vannak azonban olyanok, akik 800 munkaegységet is elértek, sőt van család, mely 3 tagjával 1300 munkaegységet ért el Számítsuk csak ki, hogy mennyi ez pénzben? Majd 43 000 forint! Annak köszönhetjük ezt a szép eredményt, hogy az idén még a tavalyinál is jobban dolgoztunk. A kukorica például 20 mázsát hozott holdanként a tavalyi 70 mázsa helyett. A cukorrépából 15—60 mázsa termett tavaly. Idén 100 mázsán felül volt a termés — írja Csótó Géza, MSzT ezüstkoszorús jelvénnyel kitüntetett levelező. A KIS KÉS IT NEKI! • .. Körülbelül öt évig használtam egy krumplhámozó kiskést, melyet , nagyon megszoktam és szerettem, mert gyorsan tudtam vele hámozni. Hogy, hogy nem, elveszett. Hónapokig kerestem egy másikat, azt mondták, ne fárasszam magam, úgysem kapok, végül azonban mégiscsak kaptam egyet, de ph. két hétig használtam csupán, a penge kilőtt a nyeléből. Hogy ne bánkódjam, a húgom karácsonyra meglepett egy újabb krumplhámozó késsel De jaj! Ennek sem örülhettem sokáig, mert négy nap múlva ennek a pengéje is kijött a nyeléből — írja dr. Láng Árpádné. XIII., Pannóniautca 1.. CSÓNAKON ÉS ESERNYŐVEL Kedves Uj Világ! Bizonyára nek Iked is rossz a véleményed azokról, akik nem tartják be a szavukat. Nos, a IV. kerületi KIK még június 10-án megígérte, hogy 1854 harmadik évnegyedében kijavítja a házunk előcsatornáját és a házfelügyelő-lakást — az ígérete betartásáról azonban megfeledkezett. Ennek „köszönhetjük", hogy a ház 28 lakója nem tud lemenni a pincébe a tüzelőért, mert a pincében áll a víz, a tüzelőnk elázott. Az emeleten esernyővel közlekedünk a tetőről lezúduló esővíz, hólé miatt. Kértük azt is,lettel helytálltak a második világháború nehéz napjaiban. Danyilov őrnagy egy darabig hallgatott, aztán azt mondta: — Hallottam a csepeli kommunistákról. A szovjet emberek tudják, hogy Csepel a magyar munkásosztály fellegvára. Tudjuk, hogy az 1905-ös orosz forradalom hatására harmincezer csepeli munkás sztrájkolt... Ismerjük az 1919-es vörös Csepelt... Most pedig haladéktalanul munkához kell fogni. Az ellenséget mi üldözzük tovább. Ti pedig, magyar munkások, állítsátok helyre a fellegváratokat, építsétek az új életet. A csepeli munkások megértették a szovjet katona szavait. Szép, szabad hazánk, a dolgozók Magyarországa felépült s az építkezés egyik kohója Csepel volt... Pethő Erzsi hogy a ház kéményét javítsák meg, mer a legkisebb szél is visszavágja a füstöt Kértünk gézt. Mindent „beütemeztek de hogy a beütemezésnek mi lett a vége azt bizonyára már Te is sejted, kedve Uj Világ. Pedig joggal kérjük, hogy egyszer már segítsen rajtunk a KIK, mer mi sokmindent megcsináltattunk helyetti A pincébe és a mosókonyhába bevezettetnk a villanyt, üstöt vásároltunk, WC-ket megjavíttattuk, stb. — Minek KIK, ha azt várja, hogy mindent a csináltassunk meg? — írják a Komját Aladár II. 43. számú ház lakói. EGY CSOMAG CIGARETTA EGY DOBOZ GYUPA Lassan arra a következtetésre kezdek jutni, hogy a cigaretta nem is élvezeti cikk, hanem türelemjáték. Legalább is a Kossuth-cigaretta az. Arról nem beszélek most, hogy néha két,három centis csutkákat veszek ki belőle, s a cigaretta illata, íze mindenre hasonlít, csak dohányra nem. Mos azt teszem szóvá, hogy ha végig akaron szívni a cigarettát, három-négyszer meg kell újból gyújtanom. Lassan oda jutunk, hogy minden csomag cigarettához külön doboz gyufáira lesz szükség Dohánygyáraink nem tudnák megjavítan munkájukat? — kérdezi Bódizs Gyuli Rákospalotáról. Bán Gyuláné, Dunakeszi: Nem szabi elfásulnia a hibák, a bürokraták ellen, harcban. Igaz, hogy ez a harc fárasztó, gyakran hosszadalmas és előfordul, hogy sikertelen. De a sikertelenség csak átmeneti lehet. Előbb, vagy utóbb — az igazság győz, látja, ön is visszakapta a párttagságát, s a volt tanácselnökkel szemben is végül önnek lett igaza! Legyen állhatatos és kitartó. Nincs egyedül. Legyen meggyőződve felőle, hogy a párt és az állam ön mellett van, ha az igazság védelméről van szó. Nyorosovszky János: Patak: Felkértük a komárommegyei tanácsot. Indítson vizsgálatot az ön ügyében. Figyelje rovatunkat. — Ezen az úton mentünk Szigetszentmiklósra, amikor találkoztunk az első szovjet katonával — mondja Bálint Sándor Nyírfa utca I • •. Bálint Sándor tíz évvel ezelőtt ezen az ablakon kopogtatott be Kalamár Józsefhez Itt nyugosznak azok a szovjet hősök, akik életüket adták Csepel szabadságáért . Ebben a szobában, ennél az asztalnál ültünk Danyilov őrnaggyal IMS január 8-én este — emlékezik vissza Kalamár József (Szilvássy Kálmán felvételei) Az új Csepel... Boldog gyerekek . com trvrén