Uj Világ, 1955. június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-06 / 1. szám

H­armadik napja hull, egyre hull a hó, fehér köntösbe bur­kolva Csepelt. Az éjszakában csak néha reccsen a hó, két férfi óvatos lépte nyomán. Időnként meg-megáll­­nak, aztán csendben mennek tovább. A Nyírfa utca 8. számú háza előtt megszólal a vasöntő Bálint Sándor: — Itt vagyunk. A másik rábólint és halkan meg­koccantja az ablakot. Pillanatok múl­va óvatosan nyílik az ajtó s az alig hasadéknyi rés lassan szélesre tárul. Bent a szobában semmi fény, csak az a fehérség, ami beszűrődik az ab­­akon. A házigazda, Kalamár József esztergályos felöltözve fogadja őket, így fekszik le már hetek óta, rövid, álomtalan alvásra. Még a szemüvegét sem teszi le mostanában, amikor a nappalok és éjszakák tele vannak ese­ményekkel, és mindig tenni, cseleked­ni kell. Most is kutatón néz a vasöntő szürkéskék szemébe. Izgatottan kér­dezi.­­ Mi hír? — Mennek —, mondja a vasöntő. — Kitakarodnak a nácik... Az esztergályos lángot kap a szótól, fölrázza a fiát meg a vejét és újra meg újra elismétli: „Mennek a nácik*’ ... „Mennek a németek“ ... És már hallják is távolból az autók, motor­­kerékpárok zúgását, a lázas kapkodás­készülődés zaját. Nincs egy perc vesz­tegetni való idő. Mire megvirrad, ér­tesíteni kell az elvtársakat, megbe­szélni a teendőket. A híd­hozók már mennek is, hogy az éj leple alatt be­kopogtassanak még egy néhány ab­lakon. S egy negyedóra múlva elindul Kalamár József esztergályos is. Valahol éjfélt üt az óra. Új nap kezdődik: 1945 január 9... ☆ Apró, ütött-kopott házak mellett ha­lad Kalamár. A németek és nyilas cinkosaik menekülésének hírét viszi. Kopogtat a jóbarátok ablakán. De hirtelen gyökeret ver a lába. Iszo­nyatos dörrenés reszketted meg a levegőt. Még el sem ül a távoli zaj, újabb fülsiketítő robbanás. Visszafoj­tott lélekzettel figyel a borzalmas hang irányába. Mi az? Mi történt? Pillanatok múlva megelevenedik az utca. Az ablakokból borzas fejek ha­jólnak ki. Asszonyok, férfiak tódulnak a kiskapukba. Emberek rohannak, akik csak sebtében kapkodták maguk­ra a legszükségesebb ruhadarabokat. — Mi az? Mi történt? — kérdezge­tik egymást. Egy sovány, csontos, beesett arcú ember felemelt karral mutat a távol­ba. — A híd! — A Gubacsi-hidat felrobbantották a németek! — A Kvassai zsilipnél is felrobban­tották a hidat... Gazemberek! Kalamár József keze ökölbe szorul és megszaporázza lépteit. Sietnie kell. Megé’ a sötét utcákon, csaknem térdig süppedve a hóban még akkor is, ami­kor már lángolni kezd az ég alja. Olyan a bontakozó hajnal pirossága, mintha hatalmas vörös zászló lobog­na a szélben, s ezt a zászlót közelebb, egyre közelebb hozná egy vörös óriás. M­IRE REGGEL LETT, talpon volt az egész község. Jött, áradt a nép Csepel minden részéből a Weiss Manfréd gyár környékére. Még nem tudták pontosan, mi történt, csupán azt, hogy elmentek a németek, a nyi­lasok ... De mi lesz most? Olyan volt számukra ez a reggel, mintha várat­lanul nőtt volna ki a földből különös, számukra addig ismeretlen jelenségei­vel. A Weiss Manfréd gyár kapujában fegyverrel kezükben már a maguk­­fajták álltak őrséget. Fegyveresen vi­gyáztak a rendre a lehúzott redőnyű boltok környékén is, ahol asszonyok ácsorogtak csoportokba verődve s egymást kérdezgették: vájjon mikor lesz már kenyér? —­ Jönnek a szovjet katonák a rác­kevei úton — kiáltotta egy borostás arcú férfi. Senki sem kérdezte tőle, honnan tud­ja, csak adták szájról-szájra. Hogy, hogy nem, azt is beszélték már, hogy Szigetszentmiklóson székel a szovjet parancsnokság, márpedig ha így van, nem várhatnak tovább, mert hátha visszajönnek a németek. Viszont ha már itt van a szovjet harci egység a ráckevei úton... Szorongva lesték az országutat, de azok nem jöttek. Most mi történjék? — El kell menni Szigetszentmiklós­­ra, a szovjet parancsnokságra, így döntött a nép. És már hozták is a fehér zászlót, karóra tűzték és sebtiben kijelölték a küldötteket. Ott volt köztük a vasöntő Bálint Sándor, a katolikus pap, a tűzoltóparancsnok, a református egyház gondnoka, egy tisztviselő a községi elöljáróságról és mások. Elindulnak a metsző hidegben, a kergetőző szélben. Versenyt lépnek a hóval, viszik a lengedező fehér zász­lót. Bálint Sándor megviselt arca örömtől fényes. A végtelenbe vesző országút kígyózó vonalát nézi szünte­len, pedig ha hátranézne, láthatná, hogy nem hatan mennek már. Ken­dőbe bugyolált asszonyok, munkások, tisztviselők, iparosok, nehézléptű öre­gek és fürge fiatalok csatlakoznak hozzájuk. Vannak már talán százan is, akik velük együtt menetelnek. Fogy az út léptük nyomán, s ahogy a község határa felé közelednek, Csil­lagtelepnél észreveszik az első szovjet katonáit. Ott áll az országút közepén, vattanadrágban, vattazekében, szétve­tett lábakkal. Kezében géppisztoly, sapkáján fénylő vörös csillag. — Mi lesz most? — kérdezi egy asszony. Az emberek megtorpannak. Vár­nak. A fiatal, szőke katona a fehér zászló láttán elereszti géppisztolyát. Az emberekben felébred valami a szunnyadó emlékekből s eszükbe jut, amit eddig hallottak a távoli szovjet földről, a szovjet életről. Nem sok ez, de elég ahhoz, hogy a­ pillanatnyi szorongás feloldódjon. Kezüket nyújt­ják kézfogásra a fiatal, szőke szakasz­vezető felé. Könny csillog a szemek­ben. Sorra ölelik, csókolják az első vöröskatonát, Moszkva, Sztálingrád küldöttét... A SZIGETSZENTMIKLÓSI szov­jet parancsnokságon a csepelie­ket alacsony, zömök, barátságos szov­jet tiszt üdvözli: Medvegyev őrnagy, a parancsnok. Az átfázott embereket betessékeli a teremnek is beillő me­leg szobába. Alig rázzák le maguk­ról­­a havat, belép a szigetszentmik­­lósi bíró. Medvegyev őrnagy tolmács útján tárgyal vele. Halkan magyaráz valamit, nem lehet hallani, mit A csepeliek némelyikét nyugtalanító ér­zés fogja el. Gyanakvás ég a sze­mükben: mire készülnek itt? Valaki rossz sejtelemmel súgja a szomszéd­jának: „Minek is jöttünk! Ki tudja, mi lesz velünk?“ De Medvegyev őrnagy máris moso­lyog, feléjük fordítja vidám arcát. És egyszerre felenged a szorongás, megnyugszanak a szívek. Kérdezgeti őket: kicsodák, hová valók, miért jöt­tek. És a csepeliek szava megered. A tolmács hol ide, hol oda fordul, alig győzi oroszra fordítani a sok ember sok mondanivalóját A lényeg azon­ban ugyanaz. Csepel népe várja a szovjet katonákat, jöjjenek még ma, mindjárt... Medvegyev őrnagy az órájára néz: — Tizenegy óra... A mieink már ott vannak... Csepel szabad... Bálint Sándorban felujjong az öröm s önmagának ismételgeti: „Csepel szabad“. — Akkor menjünk — szólal meg valaki, s már indulnának fellegváruk felé. De Medvegyev őrnagy egyszerre útjukat állja: — Maradjanak még egy kicsit... Hm ... Sokakat újra elönt a nyug­talanság hulláma. Medvegyev kimegy s most két szovjet katona lép a te­rembe. Ládafélét hoznak s a ládából csajkák kerülnek elő. Mindenkinek kezébe nyomnak egyet. Az egyik asz­­szony most arra gondol: hát mégis igaz volna az a csajkadolog? De nem ... Hosszú, feszült várako­zás után a kérdés megoldódik. Az aj­tóban újra megjelenik Medvegyev őrnagy. Tréfásan, ünnepélyesen meg­hajtja magát, karjait széttárja és ki­felé mutat az ajtón. — Kedves csepeli vendégek, „tálal­va van“, megfőtt a gulyás — for­dítja magyarra szavait a tolmács. „Ez az év is jól kezdődik!“ — Ezt a közhasználatú fel­kiáltást én is elkö­vettem újév nap­ján, amikor szin­tén nem működött házunkban a lift. Nem azért nem működött, mert rossz volt hanem mert a házfelügye­lő és családja szo­kott vasárnapi ki­rándulásait végez­te. A kormány­programot „házfelügyelői vonalon" ugyanis nálunk úgy hajtották végre az elmúlt évben, hogy életbe léptet­ték a vasárnapi liftszünetet, mond­ván, hogy a házfelügyelőnek­­ kijár a pihenőnap. Persze, be kell tartani a munkaügyi törvényeket — erre otthon, a lakóházunkban csak most jöttünk rá. Eddig elfelejtettük, hogy a házban a házfelügyelő a dolgozó, mi pedig nem­­dolgozók vagyunk. Aki pedig nem dol­gozik, az ne is járjon liften. Hallom, hogy a törvényesség ilyen betartása nemcsak a mi házunkban dívik, hanem másutt is, bár koránt­sem mindenütt illetékes helyen azt mondják, hogy a vasárnapi lift-szüne­­teltetésre nincs rendelkezés, s ha ez előfordul, úgy az a házfelügyelő „egyé­­ni akciója". Csak akkor lehet a liftet szüneteltetni — mondják —, „ha a la­kók többsége hozzájárul". Szerintem azonban ez nem olyan kérdés, amit szavazással lehet elintézni. Mert lehet, hogy a többség lemond a vasárnapi lif­­tezésről, de éppen a kisebbség az, aki egészségi okokból nem képes az eme­leteket járni, holott a levegőzésre, sé­tára neki volna a legnagyobb szük­sége. Ám levegőzzön hétköznap, vasár­nap üljön otthon — gondolja némely házfelügyelő, aki megunta a foglalko­zását, vagyis nem akarja teljesíteni azt, amire vállalkozott. Üdvös lenne, ha a tanácsok illetékes szervei véget vetnének az ilyesfajta „partizánkodásnak.“ A házfelügyelő pi­henéshez való jogát senki sem akarja elvitatni. De akár vasárnap, akár hét­köznap kerül erre sor, feltétlenül gon­doskodni kell a helyettesítésről. És gondoskodni kell akkor is, amikor a „Rögtön jövök" cédula kerül az ajtó­ra. Mert a „rögtön", mint tudjuk, igen tág fogalom... Portyáin kint az udvaron a szigetszentmik­­lósi bíró a nagy szedőkanállal osztani kezdte saját főztjét. A hatalmas gu­lyáságyúból finom húsdarabok, por­hanyós krumplik kerültek a csajkák­ba. Friss kenyeret is adtak hozzá, volt mit mártogatni a zsíros-paprikás lébe. Hej, de régen ettek ilyen jó fala­tokat a csepeliek!... M­EDVEGYEV őrnagynak igaza volt: mire a csepeliek Szigeszentmik­­lósról hazaértek, már ott találták a szovjet harci egységet. Parancsnokuk a harminc év körüli Danyitov őrnagy volt. A József­ utcai tűzoltólaktanyá­ban állomásoztak. Danyilov Kalamár Józseffel, Somogyi Antallal, meg Gu­­bancsik Ágostonnal beszélgetett. Cse­pelről, Csepel munkásairól folyt a szó. A többi csepeli kommunistáról, akik most nincsenek jelen, de becsü­ISMÉT GAZDAGABBAK LETTÜNK A tízezer holdas túrkevei Vörös Csillag tsz-ben most folyik a zár­számadás. Mindent összevetve, az idén egy munkaegység körülbelül 33 fo­rintot tesz ki, ami 13 forinttal több a tavalyinál. Ezek szerint már az is 13.200 forintot keresett a szövetkezetben, aki­nek csak 800 munkaegysége volt. Van­nak azonban olyanok, akik 800 munka­egységet is elértek, sőt van család, mely 3 tagjával 1300 munkaegységet ért el Számítsuk csak ki, hogy mennyi ez pénzben? Majd 43 000 forint! Annak kö­szönhetjük ezt a szép eredményt, hogy az idén még a tavalyinál is jobban dol­goztunk. A kukorica például 20 mázsát hozott holdanként a tavalyi 7­0 mázsa helyett. A cukorrépából 15—60 mázsa ter­mett tavaly. Idén 100 mázsán felül volt a termés — írja Csótó Géza, MSzT ezüst­­koszorús jelvénnyel kitüntetett levelező. A KIS KÉS IT NEKI! • .. Körülbelül öt évig használtam­­ egy krumplhámozó kiskést, melyet , nagyon megszoktam és szerettem, mert gyorsan tudtam vele hámozni. Hogy, hogy nem, elveszett. Hónapokig kerestem egy másikat, azt mondták, ne fárasszam magam, úgysem kapok, végül azonban mégiscsak kaptam egyet, de ph. két hétig használtam csupán, a penge ki­lőtt a nyeléből. Hogy ne bánkódjam, a húgom karácsonyra meglepett egy újabb krumplhámozó késsel De jaj! Ennek sem örülhettem sokáig, mert négy nap múlva ennek a pengéje is kijött a nyeléből — írja dr. Láng Árpádné. XIII., Pannónia­­utca 1..­­ CSÓNAKON ÉS ESERNYŐVEL Kedves Uj Világ! Bizonyára nek I­ked is rossz a véleményed azok­­­­ról, akik nem tartják be a sza­vukat. Nos, a IV. kerületi KIK még jú­nius 10-án megígérte, hogy 1854 harmadik évnegyedében kijavítja a házunk elő­csatornáját és a házfelügyelő-lakást — az ígérete betartásáról azonban megfe­ledkezett. Ennek „köszönhetjük", hogy a ház 28 lakója nem tud lemenni a pin­cébe a tüzelőért, mert a pincében áll a víz, a tüzelőnk elázott. Az emeleten esernyővel közlekedünk a tetőről lezú­duló esővíz, hólé miatt. Kértük azt is,­lettel helytálltak a második világhá­ború nehéz napjaiban. Danyilov őrnagy egy darabig hall­gatott, aztán azt mondta: — Hallottam a csepeli kommunis­tákról. A szovjet emberek tudják, hogy Csepel a magyar munkásosztály fellegvára. Tudjuk, hogy az 1905-ös orosz forradalom hatására harminc­ezer csepeli munkás sztrájkolt... Is­merjük az 1919-es vörös Csepelt... Most pedig haladéktalanul munkához kell fogni. Az ellenséget mi üldözzük tovább. Ti pedig, magyar munkások, állítsátok helyre a fellegváratokat, építsétek az új életet. A csepeli munkások megértették a szovjet katona szavait. Szép, szabad hazánk, a dolgozók Magyarországa felépült s az építkezés egyik kohója Csepel volt... Pethő Erzsi hogy a ház kéményét javítsák meg, mer a legkisebb szél is visszavágja a füstöt Kértünk gézt. Mindent „beütemeztek de hogy a beütemezésnek mi lett a vége azt bizonyára már Te is sejted, kedve Uj Világ. Pedig joggal kérjük, hogy egy­szer már segítsen rajtunk a KIK, mer mi sokmindent megcsináltattunk helyetti A pincébe és a mosókonyhába bevezette­tnk a villanyt, üstöt vásároltunk, WC-ket megjavíttattuk, stb. — Minek KIK, ha azt várja, hogy mindent a csináltassunk meg? — írják a Komját Aladár II. 43. számú ház lakói. EGY CSOMAG CIGARETTA EGY DOBOZ GYUPA Lassan arra a következtetésre kezdek jutni, hogy a cigaretta nem is élvezeti cikk, hanem tü­­relemjáték. Legalább is a Kossuth-ciga­retta az. Arról nem beszélek most, hogy néha két,három centis csutkákat veszek ki belőle, s a cigaretta illata, íze min­denre hasonlít, csak dohányra nem. Mos azt teszem szóvá, hogy ha végig akaron szívni a cigarettát, három-négyszer­­ meg kell újból gyújtanom. Lassan oda jutunk, hogy minden csomag cigarettá­hoz külön doboz gyufáira lesz szükség Dohánygyáraink nem tudnák megjavítan munkájukat? — kérdezi Bódizs Gyuli Rákospalotá­ról. Bán Gyuláné, Dunakeszi: Nem szabi elfásulnia a hibák, a bürokraták ellen, harcban. Igaz, hogy ez a harc fá­rasztó, gyakran hosszadalmas és elő­fordul, hogy sikertelen. De a sikerte­lenség csak átmeneti lehet. Előbb, vagy utóbb — az igazság győz, látja, ön is visszakapta a párttagságát, s a volt tanácselnökkel szemben is végül önnek lett igaza! Legyen állhatatos és kitartó. Nincs egyedül. Legyen meggyőződve felőle, hogy a párt és az állam ön mel­lett van, ha az igazság védelméről van szó. Nyorosovszky János: Patak: Fel­kértük a komárommegyei tanácsot. In­dítson vizsgálatot az ön ügyében. Fi­gyelje rovatunkat. — Ezen az úton mentünk Sziget­­szentmiklósra, amikor találkoztunk az első szovjet katonával — mondja Bá­lint Sándor Nyírfa­ utca I • •. Bálint Sándor tíz évvel ezelőtt ezen az ablakon kopog­tatott be Kalamár Józsefhez Itt n­yugosznak azok a szovjet hősök, akik életüket adták Csepel szabadságáért . Ebben a szobában, ennél az asztalnál ültünk Danyilov őrnaggyal IMS január 8-én este — emlékezik vissza Kalamár József (Szilvássy Kálmán felvételei) Az új Csepel... Boldog gyerekek . com trvr­én

Next