Új Világ, 1976 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1976-01-16 / 3. szám

VOL 5. ÉVF. NO. 3. SZÁM LOS ANGELES 1976. JANUÁR 16. Megjelenik minden pénteken ARA 30 CENT A­Z AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA NEW WORLD AMERICAN • HUNGARIAN WEEKLY FAMILY NEWSPAPER AZ ANGOLAI ÜGY MEGOSZTOTTA AFRIKÁT Akárhogy is vesszük, az elmúlt hét legfontosabb híre Csu En-laj kínai miniszterelnök halála volt. Az esemény nem jött váratlanul. Mao Cse-tung után a legismertebb kí­nai vezetőnek az elhúnytára hónapok óta felkészültek mind Pekingben, mind a külföldön. Halálához különösebb remény­kedést senki sem fűzött nyugaton, legfeljebb Moszkvában várták a pillanatot, amikor egy “árulóval” kevesebb lesz. A Szovjet vezetői jól tudják, hogy Csu igen népszerű ember volt Kínában és százmilliók adtak neki igazat. Hogy elvi­leg egyetértettek-e vele, vagy pedig csak a tekintélyt tisz­telték, ezt talán senki sem tudná megmondani távol a kínai életformától és ottani problémáktól, de még az avatott szak­értők közül is kevesen. Csu En-lajt 1974 májusában érte az első szívroham, ami után kórházba szállították. Egészségét azóta nem nyerte vissza és a közben eltelt idő túlnyomó ré­szét a kórházban töltötte. A hivatalos kormányközlemény a halál okául most rákot állapított meg. A hazája külpoliti­kájának új fordulatot adó kormányelnököt január 8-án, éle­te 78. évében érte a halál. Nem kétséges, hogy egyike azok­nak, akiknek nevét összekapcsolták a világpolitika új feje­zetével. A jellegzetes kommunista titkolózásra most is sor ke­rült. Csu En-laj halálát a pekingi kormány csupán 16 órá­val később, a következő napon jelentette be az ország né­pének. A fővárosban az egyetlen változás az újságok irodái előtt tapasztalt csoportosulás volt: ki-ki szerette volna a lap legfrissebb pédányát mielőbb kézhez venni. A külföldi la­pok idézték a Magyar Távirati Iroda tudósítójának jelenté­sét, amely szerint a halált követően megkettőzött őrjárato­kat lehetett látni Peking utcáin. Az újságok teljes oldalán keresztbefutó sor így szólt: “örök dicsőség Csu En-laj elvtársnak, a kínai nép nagy proletár forradalmárjának és a kiemelkedő kommunista harcosnak!” Jól emlékszünk azokra az időkre, amikor a ma­gyarországi kommunisták által május 1-ére vagy november 7-ére kiadot hivatalos jelmondatok között pontosan ugyan­ez a szöveg szerepelt. Időközben azonban lényeges változás­ra került sor és Csu, Mao elnökkel együtt, eltávolodott a moszkvai vonaltól, sőt odáig merészkedett, hogy ő is ko­­egzisztenciát kínált a nyugatnak. Ha Budapest követi Brezsnyevék utasítását, a magyar lapok Csu En-laj halál­híréhez most legfeljebb a kínai szovjetbarátok közeli ura­lomra kerülésének reményét kapcsolhatják. Pedig a reménykedés hiú. Csu valószínű utódja a 71 éves Teng Sziao-ping lesz, akit a “kulturális forradalom” idején félreállítottak, de nem szovjetbarátságért. De a tá­volabbi jövő minden bizonnyal Vörös Kína politikai csoda­gyerekéé, a 39 éves Vang Hung-vené lesz, aki most a párt alelnöke. Csu En-laj halála után a kormány egy hetes nem­zeti gyászt rendelt el és kínai szokás szerint a temetésre nem hívtak meg külföldieket. Ezalatt Agolában tovább folyik a külföldről irányított polgárháború. A Szovjet által támogatott “felszabadító” csoport az ország északi részében elfoglalta Carmona vá­rost, amely korábban az amerikabarát Nemzeti Front ke­zében volt. Az ethiópiai Addisz Abebában csúcsértekezletre ültek össze fekete Afrika politikai vezetői, hogy megtárgyal­ják az angolai polgárháború miatt előállott válságot. Idi Amin, Uganda elnöke azt javasolta, hogy a legrövidebb időn belül vessenek véget a harcnak és mindenféle külfödi bea­vatkozó azonnal hagyja el Angolát. “Afrika nem akar An­golának parancsokat osztogatni — mondotta, — sorsukat az angolaiaknak kell eldönteniök.” Az értekezlet mindjárt az elején két táborra oszlott. A szovjetbarátok és a semle­gesek szinte egymás hajának estek. Samora Machel, Mo­zambique elnöke szerint csak szovjet segítséggel lehet meg­állítani a dél-afrikai agresszorokat. Leopold Sengner, Sze­negál elnöke viszont azt követelte, hogy ha megbélyegzik a kapcsolatokat a dél-afrikai köztársasággal, tegyék ugyan­ezt Oroszországgal és Kubával is. Miközben Kissinger külügyminiszter attól tette függő­vé tervezett moszkvai útját, hogy az angolai helyzet nem mérgesedik tovább, Tunney kaliforniai demokrata szenátor nem talált jobb elfoglaltságot, mint élesen bírálni az ango­lai Nemzeti Front amerikai megsegítését. SZ. L. T .­ÁLLÓN izraeli mi­niszterelnök az elmúlt héten néhány napot Washington­ban töltött. A bizalmas ta­nácskozásoknak külön idő­szerűséget adott az ENSz Biztonsági Tanácsának a kö­zép-keleti helyzettel kapcso­latosan most kezdődő tanács­kozása. Kissinger biztosí­totta Yigal Allent, hogy az amerikai álláspont határozott és emellett a világszerveze­ti tanácskozás során hajlan­dó kitartani. A külügymi­nisztérium egyik szóvivője szerint azonban Washington hajlandó elismerni bizonyos változásokat, amelyek a kö­zép-keleti béke érdekét szol­gálják. Ez az a pont, ahol az izraeli és amerikai kormány között bizonyos eltávolodás tapasztalható. • LIBANONBAN korai­nak minősült a pár napos fegyverszünet miatt támadt öröm. A harcok kiújultak, visszatértek Beirut belváro­si negyedébe és veszélyezte­tik a külföldieket elszálláso­ló hoteleket, valamint az amerikai nagykövetséget. A hét végén közel száz halot­tat jelentettek. Bizonyos arab forrásból az utóbbi idő­ben állítólag a libanoni ke­resztények is támogatást kapnak. Két ízben is sike­rült visszafordulásra kény­­szeríteniök azt a karavánt, amely a mohamedán csapa­toknak akart élelmiszert szállítani. A LATIN-Amerika fe­lett felhők látszanak gyüle­kezni. Az argentin helyzet változatlanul nem biztos. Ezúttal jobboldali terroris­ták léptek akcióba, elrabol­tak és meggyilkoltak három acélmunkást.­­ Chilében a london Sunday Times hír­adása szerint legalább tíz tábornok radikális változá­sokat sürget és Pinochet tá­bornok juntájának azonnali lemondását. Lapzártakor ér­kezett hírek szerint a kor­mányban is ellentétek tá­madtak.­­ Sűrűsödik a pa­namai csatorna­válság is. Ottani politikai vezetők azt tanácsolják Amerikának: kezdjék a 200. jubileumi évet azzal, hogy kivonulnak a csatornaövezetből. A FORD elnök a wash­ingtoni Arlington temető­ben részt vett a Görögor­szágba meggyilkolt Richard S. Welch CIA-ügynök teme­tésén. Van-e CIA-pénz Olaszországban ? Olaszország egyszerre újabb politikai válság kellős kö­zepébe került. A szocialisták váratlanul megvonták a támo­gatást Aldo Moro miniszterelnök kormányától, amely 13 hónapja van uralmon. Napról-napra várják, hogy a kor­mány lemond. Kétséges, hogy alig pár hónappal a kitűzött országos választások előtt, h a teljes belpolitikai zűrzavar­ban, tud-e és hajlandó-e valaki új kormányt alakítani. A keresztény­demokraták máris kijelentették, hogy nem haj­landók a kommunistákkal koalícióban résztvenni. Többszáz­ezer közalkalmazott általános sztrájkot jelentett be. Valahogy úgy tűnik, hogy valami láthatatlan rendező intésére ugyanabban a pillanatban reppent fel Washington­ban a hír, hogy a CIA titkos csatornákon 6 millió dollárt juttatott Olaszországba, a kommunistaellenes pártok támo­gatására. Ezzel tartani akarják az egyensúlyt és megakadá­lyozni a kommunisták előretörését a közeli választásokon. A washingtoni hír kínos helyzetet teremtett. Hirtelen nem sikerült megállapítani, hogy az információ milyen forrás­ból származott. William E. Colby, a CIA igazgatója szük­ségesnek látta kijelenteni, hogy a szervezet az elmúlt hóna­pokban “egy vasat sem” költött Olaszországban. Ugyanak­kor nem volt hajlandó megcáfolni azokat a híreket, hogy ilyesmit terveznek a közeljövőben. Colby azzal vádolta a kongresszus egyes tagjait, hogy államérdeket sértő infor­mációk rajtuk keresztül a sajtóhoz szivárognak. Az olasz kommunisták egyik vezetője a L’Unita hasáb­jain a nemzeti függetlenség megsértését emlegette a CIA ügynökein keresztül az országba érkező amerikai pénz miatt. Ugyanakkor visszautasította azt a vádat, hogy a kom­munisták Moszkvából kapnának nagyobb összegeket válasz­tási célokra. • JERRUZSÁLEM egyik vásárcsarnokában az elmúlt pénteken bomba robbant, amely kilenc embert megse­besített. A hatóságok ISO arab gyanúsítottat őrizetbe vettek. • JAMAIKÁBAN zavar­gásokra került sor az Inter­national Monetary Fund ot­tani tanácskozásainak ide­jén. A megbeszéléseken a na­gyobb ipari államok küldött­jei megegyeztek, hogy fel­emelik az elmaradt orszá­goknak nyújtandó kölcsönök összegét. A helyi amerikai konzulátus előtt terroristák­kal megismételt öszetűzések során három rendőr életét vesztette, kettő pedig meg­sebesült. A terroristák Ame­rika és Dél-Afrika ellen tün­tettek. • A SZOVJET hatósá­gok kiutasították az ország­ból Leonyid Pljusics mate­matikust, aki állítólagos kormányellenes lazítás miatt két és fél évet töltött, mint rab, állami elmegyógyinté­zetben. A 36 éves tanár, az oroszországi disszidensek legújabbja, feleségével együtt megérkezet Bécsbe.­­ A PÁPA a Szent Pé­­ter-téren összegyűlt tömeg­hez mondott beszédében kiál­lott a megszületett és meg nem született gyermekek vé­delme érdekében és határo­zottan elítélte az engedélye­zett abortust. • NIXON, volt elnököt 63. születésnapján Ford el­nök telefonon üdvözölte. Lá­nya, Julie és férje, David Eisenhower, kínai útjukról születésnapi tortát hoztak neki, amit a pekingi kor­mány küldött. • A MADRIDI földalat­ti munkások ötnapos sztrájk­ja végetért a vállalattal kö­tött megállapodás után. • BELGIUMBAN Ant­werpen alatt árvízveszély fe­nyeget. Háromezernél többet kitelepítettek. • A VILÁGON minde­nütt tapasztalható gazdasági visszaesés a végéhez közele­dik és rövidesen várható a mérsékelt ütemű kilábalás a válságból — állítják angliai és amerikai közgazdászok. A PICASSO hagyaté­káért feleségek, szeretők, va­­valamint törvényes és tör­vénytelen gyerekek, unokák egész hada harcol. Most de­rült ki, hogy a világhírű francia festőművész több pénzt hagyott maga után, mint azt bárki hitte volna. A vagyon: közel egy milliárd dollár. A BUTZ amerikai föld­művelésügyi miniszter azon­nali szigorú vizsgálatot in­dított az élelmiszerutalvá­nyokkal kapcsolatos vissza­élések kivizsgálására.

Next