Új Világ, 1979. július-december (8. évfolyam, 26-50. szám)

1979-07-13 / 26. szám

VOL. 8. ÉVF. 26.' " LOS ANGELS 1979. JÚLIUS 13. Megjelenik minden pénteken ÁRA 50 CENT £0680 fN TlOIttSNtjBS V80T X09­0 d IS 13S­ 13W0S LL­­NOHVdNOOd MVniVONOU M­D1­ 19WV AZ AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA dl'fr* MY NEW WORLD AMERICAN - HUNGARIAN WEEKLY FAMILY NEWSPAPER AMERIKAI VÁLTOZÁSOK Úgy látszik, Nicaraguában újra pereg az iráni történet. A hiba ott van, hogy a jelek szerint senki sem okult az előzőből. A "felkelők" mindig külföldről kapnak segítséget, de ez rendjén van, hiszen Somoza diktátor. A sah is az volt. Megfosztották polgáraikat alapvető jogaiktól. Ebben sok az igazság, csak éppen azt a körülményt hagyják figyelmen kívül, hogy vannak népek, amelyeket nem lehet a teljes szabadság jegyében kormányozni. Ez az úgynevezett forradalom után egykettőre kiderül. Meg lehetne kérdezni az iráni polgárt, hogy a Khomeini-rezsim vajon több jogot biztosít-e számára? Természetesen akadnának a fegyveres forradalmi csoportok tagjai közül, akik igennel válaszolnának. A sah uralma idején nem volt fegyverük és nem volt szabad lövöldözniök. A többség azonban mást mondana, ha meg merne szólalni. Senki sem kívánta vissza a vallási megszállottság idejétmúlt időszakát. A sah vezetésével az egykori perzsa nép nagy átalakuláson ment át és kóstolót kapott a modern életből. Vajon mi lesz Nicaragua sorsa? Somoza hiába fordult amerikai barátaihoz. A sah is hiába tette. Magára maradt. Ellenfelei minden támogatást megkapnak, ő semmit. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a kormányellenes erők egyre több tért hódítanak. A népnek sohasem tetszik, ami van, különösen még ha erős kézzel fogják, így azután segítik a felkelőket, abban a reményben, hogy győzelmük esetén majd jobb világ lesz. Marxista hatalomátvétel esetén azonban legfeljebb azt kapják, amit a kubaiak kaptak. Fegyelmezett, kemény munkát. "Szabadságot" is: a választásokon mindig szabad a kormány jelöltjeire szavazniok. Ezt követően azután minden parancsra megy, a taps és az éljenzés is. Amint mondani szokták: kevés dolog szabad, de ami szabad, az kötelező. Anastasio Somosa nemrégiben azt mondogatta, hogy a felkelőknek semmi esélyük nincs, erejük kevés ahhoz, hogy az ő hatalmát megdöntsék. Mi mást is mondhatott volna egy diktátor? A kijelentést éppen ezért úgy is kell értékelni, mint amit diktátor tett. Ma már Somoza is másképpen látja a helyzetet, illetőleg most már ki is mondja, amit érez. Az elmúlt hét közepén az elnök csapaterősítéseket küldött, hogy a fővárostól 30 kilométernyi távolságra lévő Masaya várost visszafoglalják a felkelőktől. Az akció nem járt eredménnyel. A nemzetőrség szombaton kénytelen volt Jinotepe déli várost is feladni. Az elnök úgy nyilatkozott, hogy "fáradt, mint egy szamár, ami tigrissel küd". Ez a lehangolt kijelentés egyben az ellenfél elismerése is volt, ami már önmagában nagy szó egy diktátortól. Ezt úgy is lehetne megfogalmazni, hogy Somoza kész a lemondásra, az időpontot illetően azonban Amerika végszavára vár. A sondonista felkelőkkel Washington vezetett tárgyalásokat, de nem tudtak megegyezésre jutni, ami nem csoda, hiszen a lázadók megbízói halálos ellenségei az Egyesült Államoknak. Ők teljes ellenőrzést akarnak és a maguk embereit a kormányban. A kérdés csupán az, hogy Amerika meg akarja-e várni, míg erre sor kerül, amint az Iránban is történt, hogy azt követően a beleszólásnak halvány jelentősége se maradjon többé. Időközben Amerikában is súlyosodtak a problémák. Carter elnök a tokiói energiaügyi csúcsértekezleten a nyugati szuperhatalom küldötteként szerepelt, de tekintélyét illetően ellentétes híradások jelentek meg a világsajtóban. Az igazi bajok azonban csak visszaérkezése után kezdődtek. Az ország benzinellátásának kérdése súlyosbodott. Miközben Kaliforniában némileg enyhült a helyzet, a keleti partvidéken egyre hosszabbak lettek a sorok az üzemanyagállomások előtt. Az igazi ok változatlanul misztikus kissé, mert jól tájékozott szakemberek állítása szerint Amerikába ezekben a napokban több nyersolaj érkezik, mint egy esztendővel ezelőtt. Benzinproblémák azonban mindenütt mutatkoznak, Európában, Japánban, sőt a Szovjetunióban is. Legfeljebb arra lehet gondolni, hogy védelmi célokra nagy tartalékokat gyűjtenek, erről azonban senki sem beszél. Aki az elmúlt héten kellő érzékenységgel figyelte az amerikai belpolitikai eseményeket, bizonyos nyugtalansággal regisztrálhatta, hogy ismét a szervezetlenség és az ötletszerű kapkodás jelei mutatkoztak, örvendetes, hogy az amerikai függetlenségi ünnep idejére az elnök Camp David-be vonult vissza és ottani napjait pihenés helyett sűrű tárgyalási program lebonyolításával töltötte. A hiba ott van, hogy a nyilvános bejelentések szerint másra készült. Az ünnepet követően a televízión át beszélni akart az országhoz energiaügyben. Ezt a nyilvános szereplést az utolsó pillanatban lefújták. Úgyszintén elmaradt az elnök hétvégi útja is, amelyen ugyancsak beszélni akart. Vajon miért történt mindez? Az ország azt szereti látni, ha a vezető hónapokra, évekre előre látja, hogy mit fog tenni és nem vet bukfenceket. Természetesen mindig jobb későn, mint soha. A tárgyalásokon a jelek szerint kockán forgott Schlesinger energiaügyi miniszter beosztása is. A megbeszélések során új név merült fel: Stuart E. Eizenstat elnöki tanácsadó neve. Ha a jelek nem csalnak, a közeljövőben fontos átszervezésekről adnak majd ki hivatalos jelentéseket. SZ.L. •ROMÁNIA ismét borsot tört a "Keleti Blokk" és a Szovjet orra alá: nem volt hajlandó aláírni a Kína délkelet-ázsiai külpolitikájának megbélyegzé­sét, illetve a hegemóniára törekvő kínai politika elítélését. A Kelet-Berlinben megtartott háromnapos ülésen a Szovjet, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Kelet-Németor­­szág és Bulgária írták alá a Kína ellen hozott deklarációt. A magyar Szabadságharc és a "Prágai tavasz" gyümölcsét így szüreteli le az oláh orcátlanság. A HAJÓS MENEKÜLTEK SORSA Egyre nagyobb hullámokat ver a vietnami "hajós menekültek" kérdése. Ezek a szerencsétlen páriák rozoga lélekvesztőkön vágnak neki a tengernek, de akadnak, akik menekült-státusukat kétségbe vonják. Senki sem vitathatja azonban, hogy jókedvű önszántából senki sem hagyja maga mögött az országot, ahol született és élt és ahol többé-kevésbé biztonságos otthona volt. Újabb fényképet mutat azonban a kommunizmusról, amely elől még az életveszély kockáztatásával is a menekülést látják az egyetlen útnak. Néhány héttel ezelőtt nagy felháborodást keltett az a malájföldi közlemény, amely szerint a további hajós menekülteket nemcsak visszafordítják a tenger felé, hanem lőnek is rájuk. Ezt a meggondolatlan kijelentést Kuala Lumpurban később visszavonták. De hogy a többit komolyan gondolták, azt az elmúlt héten bebizonyították: 950 vietnamit tartóztattak fel a partok közelében és visszakényszerítették őket a tengerre. A hónap végén Genfben ebben az ügyben nemzetközi konferencia kezdődik. Amerika hajlandó bizonyos számú menekültet befogadni és érthető, ha válogatással él. Ezt a malájföldiek keményen bírálják. Az olaszok és a franciák 5,000 menekült átvételét vállalták. A többiek végső szükségükben lakatlan indonéziai szigeteken szállnak partra, ahol sokszor még ivóvíz sincs. Rhodesia elismerése küszöbén Margaret Thatchernek és a konzervatívoknak kellett kormányra jutniuk Angliában, hogy hivatalos londoni körök más szemmel kezdjenek nézni a Zimbabwe-Rhodesia afrikai államra, amely most küszködik a fehérrel a fekete többségi vezetésre való áttérés problémáival. A brit miniszterelnök kilátásba helyezte az új rhodesiai kormány közeli elismerését. Erzsébet angol királynő július végén az angol nemzetközösségi konferenciára a szomszédos Zambiába utazik. Látogatásának idejére a gerillák felfüggesztik tevékenységüket. Jelentős esemény, hogy Muzorewa zimbabwei miniszterelnök ezen a héten Washingtonba érkezik. Ez egy lépéssel feltétlenül előbbre viszi az amerikai elismerés ügyét. •AZ OPEC-ÁLLAMOK érthetően az amerikaiak begyében vannak. Az egyik nagy itteni napilap hathasábos címmel most azt írta: elegünk volt belőlük, meg kell őket szállni! És ha az oroszok tiltakoznának, azt feltjük nekik, amit ők válaszoltak a mi tiltakozásunkra, amikor csapatokat küldtek Budapestre, Prágába és Angolába! • KÍNÁBAN jelentős változ­tatásokat szavazott meg az ottani parlament. Bírósági ügyekben nyugati mintára bevezetik a jogi védelmet és a fellebbezést. Politikai téren "szabadabb" választásokat ígérnek és bejelentették az ipar modernizálását. • ANDREOTTI nem minisz­terelnök többé Olaszországban. Pertini elnöknek kell megbízást adnia az ideiglenes kormányve­zetésre. Tekintettel a nagy szavazatveszteségre, állítólag Berlinguer kommunista pártfőtitkár is hajlandó lemondani. • NIXON volt elnök és felesége 100 ezer dollárt adomá­nyoztak az amerikai rákkutató intézetnek. LEGYEN "SALT" - VAGY NE LEGYEN A SALT II egyezmény az Egyesült Államok és a Szovjetunió között hét esztendeig tartott tárgyalások eredménye. A ratifikálás ügyében a washingtoni szenátus most kezdi meg a vitát. Ebből az alkalomból az amerikai sajtó megírja, hogy a versaillesi békeszerződés óta nem volt ilyen nagyjelentőségű kérdés a szenátus asztalán. Az összehasonlítás talán nem véletlenül történt. A versaillesi békét a szenátus sohasem ratifikálta, de ezzel nem tudta megakadályozni, hogy ne lépjen érvénybe és többek között ne szentesítse Magyarország megcsonkítását is, így is, úgy is, a kilátások nem túlságosan rózsásak. Robert C. Byrd Ny­ugat-Virginia szenátora az elmúlt héten Moszkvában tett látogatást, mert közvetlen­ közelből akarta hallani a szovjet vezetők véleményét a kérdésben. Látogatásának az oroszok olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak, hogy Brezsnyev is fogadta. Byrd azonban ezt követően sem nyilatkozott és tovább is tartózkodó. Egy másik szenátor, William Proxmire szerint Amerikának minden békét szolgáló egyezmény rengeteg pénzébe kerül. A SALT II kontójára is legalább 100 milliárd dollár kerül majd. Ennyibe kerül majd a fegyvergyártás átállítása. Bonn: Nincs elévülés! Minden büntetőtörvénykönyv alapelve, hogy bizonyos idő után a legsúlyosabb bűncselekmények is elévülnek. Ez történt volna a hitleri Németországban a fajüldözés terén elkövetett súlyos bűntettekkel is. A német törvényhozásra külföldről évről-évre fokozódó nyomás nehezült, hogy az egykori háborús bűnösök felelősségre vonását ne hagyják abba. Az eddigi törvény értelmében 1979. december 31-e után minden körözött és bújkáló bűnös nyugodtan előjöhetett volna. A bonni parlament a kérdésben az elmúlt héten szavazott és úgy döntött, hogy az ilyen bűncselekményekért ezután is kiszabják a büntetéseket, a felelősöket tehát halálukig üldözhetik. A szavazás aránya nem volt elsöprő — mindössze 255,222 —, ez is elég volt a törvényerőhöz. • VANCE amerikai külügy­miniszter Ausztráliában a helybeli és Új Zélandi külügyminiszterekkel találko­zott. Megegyeztek, hogy a kambodzsai harcoknak mielőbb véget kell vetni, Vietnamot pedig nemzetközileg kell kényszeríteni a menekültkérdés megoldására. •IRÁNBAN az ipar jelentős részét államosították. Khomeini vallási vezér viszont most látta időszerűnek a bejelentést, hogy ő a magántulajdon híve. Bejelentés történt amnesztiáról is, ugyanakkor közölték, hogy a saht törvényes úton fogják visszahozni az országba. •AMERIKÁBAN az olaj­árak állandó emelkedése miatt gazdasági visszaesést várnak. Ezzel szemben a munkanélküli­ség tovább csökkent, 5,8-ról 5,6 százalékra. • A JUPITER bolygó közelébe érkezett a második számú amerikai égi vándor, a Voyager 2 és eddig is lebilincselő, értékes képeket küldött a titokzatos planétáról és 13 holdjáról. •AZ OROSZOK azt állítják, hogy ottawai nagykövetségüket a kanadai Mounted Police lehallgató készülékekkel figyeli. •A SAH mexikói villája ellen iráni ügynökök rohamot intéztek — közölték Teherán­ban. A hírből egy szó sem igaz — jelentették ki a sah környezeté­ben és ezt megerősítették a mexikói hatóságok is.

Next