Új Világ, 1985. január (14. évfolyam, 4. szám)

1985-01-25 / 4. szám

VOL. 14. ÉVF. 4. SZÁM LOS ANGELES 1985. január 25. Megjelenik minden pénteken ÁRA 60 CENT ! AZ AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA A MÁSODIK MEGBÍZATÁS Az amerikai elnök, amikor újra választják, hivatalosan nem folytatja a korábbi megbízatást, hanem újra kezdi, általában átszervezett kormánnyal, amint az ebben az esetben is történt. Az Egyesült Államok politikai rendszerében a számos előny mellett feltétlenül fékezően hat, hogy négy­évenként túlságosan sok időt és energiát emésztenek fel az új választások. Végeredményben négyévenként teljesen új garnitúra tanul bele a szakmába és mindig jelentős időt igényel, amíg eredmény mutatkozik. Feltétlenül az előny oldalán jelentkezik az elnök "újra­választása", hiszen ilyenkor csupán kormányzati átszervezésre van szükség. Maga az elnök azonban, miután csupán négy évre teszi le az esküt, a második megbízás időtartamát új esküvel kezdi, amivel együtt jár a beiktatási ceremónia, a hagyományos partik, gála­műsorok, bálok és a híres parádé megismétlése. Ebben az évben ennek egy részét a mostoha washingtoni időjárás letörölte az ünnepségek hivatalos menetrendjéről. Miután január 20-a ebben az évben vasárnapra esett, esküjét az elnök a kijelölt napon a nyilvánosság kizárásával tette le a Legfelső Bíróság elnökének a kezébe. Ezt hagyományosan megismétlik a nyilvánosság előtt is a vasárnapot követő első munkanapon, tehát hétfőn. Megelőző pénteken és szombaton este lezajlott a tradicionális ceremónia első része, az előkelő gála­műsorral. Ebben az évben azonban hiába ácsolták a díszes emelvényt a Capitol előtt. A hófúvás és a hétfőre bejelentett mínusz harminc fokos hideg miatt lemondták a szabadtéri eseményeket, beleértve a díszes felvonulást a Pennsylvania Avenuen. A szertartást ebben az évben zárt helyen, a Rotundában bonyolították le. Ronald Reagant megbízatásának most letöltött első időszaka máris az átlagon messze felül álló elnökök közé emelte; a végleges minősítés attól függ, hogyan kezeli a második terminust és milyen szerencse kíséri majd a most kezdődő négy év alatt. Az utolsó pillanatban beállott műsorváltozás miatt így nagy érdeklődéssel várt bemutatkozásáról és rövid program­ adásáról csupán jövő heti számunkban számolunk be. A négy évvel ezelőtt elhangzott első program alapvető karakterisztikája, nevezetesen hogy a Szovjetunióval tárgyalni csupán az erő alapján lehet és érdemes, máris megmutatta hatását, bár Moszkva ezt propaganda-okok miatt sohasem fogja elismerni. Az a tény azonban, hogy a kommunisták minden előzetes feltétel teljesítésének megkövetelése nélkül önként visszajöttek a tárgyaló­­asztalhoz, ezt bizonyítja. A fő­ motívum az elnök új korszakot nyitó védelmi pajzs ("csillagháború") terve, amellyel a szovjet nem tud és emiatt nem akar szembenézni. Az oroszok szélsőséges elfogultságukban talán nem is látják, milyen átlátszó és mindent eláruló ez a lépésük. Igyekeznek elterelni a figyelmet, mégsem tudják megállni, hogy ne beszéljenek túl sokat a világűr-fegyverekről. Elárulják ezt a Schultz-cal történt genfi találkozót követően megismételt gromikai nyilatkozatok, amelyek hallani sem akarnak arról a lehetőségről, hogy az űrfegyverek kérdését ne kapcsolják a rövidesen megkezdődő tárgyalások többi anyagához. Szeretnénk remélni, hogy Reagan elnök és kormányának érdekelt tagjai jól tudják, miről van szó és ezen a ponton nem engednek. Washingtoni hír szerint egyébként kinevezték a Szovjettel tárgyalásra induló amerikai delegáció három tagját, Max M. Kampleman, John Tower korábbi szenátor és Maynard W. Glitman személyében. Az oroszokkal kötendő esetleges egyezmény igazi értékét illetően érdekes hozzászólások hangzottak el az amerikai sajtóban. Seymour Weiss a washingtoni külügyminisztérium egyik volt államtitkára szerint nem sok értelme van, hogy az oroszokkal bármilyen megegyezésben higyjünk, mert ők másképpen gondolkoznak, mint mi. Határozott célt követnek: a világ forradalmasítását, úgynevezett "felszabadító háborúk" támogatását és minden tettükkel ezt szolgálják. Ők igazi egyenlőség helyett "egyenlő biztonságot" akarnak, ami az ő értelmezésük szerint szovjet katonai fölényt jelent. Legelőször is birtokukba szeretnék venni az űrfegyverekre vonatkozó amerikai technológiát, ezért kezdenek tárgyalást. Azután azt is jól tudják, hogy az általuk tett ilyen lépés mindig elzsongítóan hat az amerikai közvéleményre és az emberek egyszerre hinni kezdenek a megegyezés lehetőségében. Előbb-utóbb azután jelentkezik a nyomás, amely a kormánytól a megegyezést igyekszik kierőszakolni. Ilyesmi az orosz oldalt nem fenyegeti, mert a kormányintézkedésekbe a nép nem szólhat bele. Ők tehát olyan alakban és addig folytatják a tárgyalást, amíg a szovjet állam érdeke ezt megköveteli. Ami pedig a megegyezés betartásának ellenőrzését illeti, ennek technikai lehetősége illuzórikus. Ha elért erre a pontra, a Szovjet a tárgyalások első menetét megnyerte. Természetesen vannak ellenvélemények is. Harold Brown korábbi védelmi miniszter például abban hisz, hogy a két szuperhatalom között a megegyezés útját állhatja az atomháborúnak. Browné ideális elképzelés és nem veszi figyelembe a szovjet tárgyalófél sajátosságait. SZ.L. • A WASHINGTONBAN látogatást tett Wilfried Martens belga miniszterelnök előbb ellenállt az amerikai kívánság­nak, Brüsszelbe való visszatérése után azonban bejelentette, hogy kormánya a cirkáló rakéták telepítése mellett döntött. • CSERNYENKO szovjet elnököt és pártvezért kórházban ápolják, a legújabb moszkvai jelentés szerint. Emiatt elhalasztották a Varsói Egyezmény államfőinek Bulgáriában tervezett csúcsérte­kezletét. • A SZOVJET három és fél hónappal ezelőtt titokban útjára bocsátott egy nagy terjedelmű lehallgató kém­műholdat, amihez hasonlót Amerika lő fel a világűrbe ezen a héten. Az amerikai terv miatt az oroszok telepanaszkodták a világot. Ennyit a kommunisták őszinteségéről. • ANDROPOV volt KGB- főnök, későbbi elnök adta ki a parancsot a pápa meggyilkolá­sára — vallotta Rómában Mehmet Ali Agca török merénylő, aki 1981 májusában golyóval megsebesítette II. János Pált. • A WASHINGTONI kormány a továbbiakban nem képviselteti magát a hágai nemzetközi bíróságon Nicara­gua panasza ügyében folyó tárgyaláson, a bíróság részrehajló magatartása miatt. • MACFARLANE (Ro­bert), Reagan elnök nemzeti biztonsági tanácsadója, titokban öt közép-amerikai államot látogatott meg, ahol mindenütt tanácskozást folytatott az államfőkkel. • SZUDÁNI menekült­­táborokban kétezer Etiópiából oda telepített zsidó halt meg az elmúlt hónapokban. A még ott lévőknek a szudáni kormány állítólag engedélyt ad az elutazásra, de nem Izraelbe való bevándorlásra. • NEW YORKBAN a bíró­ság kétségkívül megállapította a rágalmazás tényét az Ariel Sharon volt izraeli védelmi miniszter által a Time magazin ellen indított perben, további bizonyításra szorul azonban a lap "megfontolt rosszakarata”. • BRAZÍLIA szakított a 21 év óta folyt katonai vezetéssel és Tancredo Nevest, a Demokrati­kus Mozgalom Pártjának jelöltjét választotta elnökké. Nevesre vár a 220 százalékos infláció és a magas munkanél­küliség megszünetése. • INDIÁBAN a hatóságok nagyszabású kémszervezetet göngyölítettek fel. Tizenegyet őrizetbe vettek, de nem jelentették, hogy melyik külföldi hatalom számára kémkedtek. A hét IZRAELI KIVONULÁS LIBANONBÓL A jeruzsálemi parlament jóváhagyta a tervet, amelynek alapján öt héten belül megkezdik a jelenleg Libanon területén tartózkodó izraeli fegyveres erők kivonását. A rendkívüli fontosságú elhatározás teljes végrehajtása 6-9 hónapot vesz igénybe. A csapatvisszavonást három fázisban fogják végrehajtani. A legújabb jelentés szerint a jövő héten már megkezdik a katonai felszerelési cikkek elszállítását. Yitzhak Rabin mostani védelmi miniszter kijelentette: "A két és fél esztendő, amit Libanonban töltöttünk, meggyőzött minket arról, hogy nem csendőrködhetünk Libanon felett." A parlamenti szavazáson tizenhatan álltak a kivonás oldalára, hat miniszter azonban ellene szavazott. Ariel Sharon korábbi védelmi miniszter, a megszállás tervének kidolgozója, nem helyesli a csapatvisszavonást, de nem szavazott, mert éppen New Yorkban tartózkodott a Time magazinnal szemben indított rágalmazási perének tárgyalásán. Lapzártakor Rashid Karami libanoni miniszterelnök nyilatkozatot tett, hogy még nincs megegyezés minden részletben, ezért a tárgyalásokat ezen a héten folytatják. Mitterrand Új-Kaledóniában Múlt héten megírtuk, hogy Új-Kaledónia csendes-óceáni francia gyarmaton zavargások törtek ki. A halálos áldozatok száma az elmúlt héten elérte a tizenkilencet, ami nagy szó az általában békés szigetcsoporton. A Franciaországtól való elszakadási mozgalmat és a függetlenség kikiáltását a kanaki őslakosok kezdeményezték, akik azonban jelenleg nem képviselik az új-kaledóniaiak többségét. Francois Mitterrand francia köztársasági elnök az elmúlt hétvégén meglepetésszerűen Új-Kaledóniába érkezett, ahol azonnal leült tárgyalásra a Kanak Szocialista Nemzeti Felszabadítási Front kéridős vezetőjével, Yeiwene Yeiwene-vel, aki később azt állította, hogy az elnök elvben elfogadta a kanakok függetlenségi igényét. Ezzel szemben Dick Ukeiwe, a helyi parlament elnöke, a francia fennhatóság mellett szavaz. A sziget franciabarát lakossága is felvonult Mitterrand érkezésekor és ezt kiabálták feléje: "Ne hagyj magunkra minket!" EGYIK KOMMUNISTA A MÁSIKAT VÁDOLJA A lengyelországi Torunban a Szolidaritás-barát katolikus pap meggyilkolása ügyében folyó per ízelítőt ad abból, hogy körülbelül milyen vallomások hangoznának el a bíróságon, ha idegen hatalom kiszolgálóinak, a kommunista hazaárulóknak végre mindenütt felelniük kellene tetteikért. Amikor az állambiztonsági szervezet egyik századosát kihallgatták, elmondta, hogy a gyilkosságra a parancsot felettesétől, egy ezredestől kapta. Az ezredes tagadta a vádat. A százados erre azt vágta neki oda: hazudik! Amint külföldi tudósítók találóan megjegyzik, a toruni perben mégsem az a figyelemreméltó, ami a kihallgatásokon elhangzik, hanem az, hogy ilyen perre egyáltalán sor kerülhetett. Ez azt bizonyítja, hogy Lengyelország különleges helyet foglal el a kommunista tömb államainak a sorában. Valószínűnek tartják, hogy a szovjetbarátok a gyilkosságot provokációnak szánták a bizonyos fokig mérsékeltebb Jaruzelski ellen. A tábornok azonban elrendelte a pert, nemcsak azért, hogy a bűnösöket megbüntessék, hanem azért is, hogy politikai ellenfeleit kiküszöbölje. Vajon mit szól mindehhez a Szovjet? Jamaicában nem nyugszanak a kedélyek A zavargások Jamaica karib-tengeri szigetországban az egész elmúlt héten folytak. A tüntetés akkor indult, amikor a kormány felemelte az üzemanyagárakat. Az első napokban senki sem hitte, hogy alapjában jelentéktelen kérdésből ekkora ügy lesz, mint ahogy nem is valószínű, hogy külső lázítók nélkül ekkorára nőtt volna. Három nap alatt újabb 10 halálesetre került sor, amikor az egymás ellen acsarkodó politikai bandák egymásnak estek. A tüntetők Kingston fővárosban számos utcát eltorlaszoltak, a barikádokat égő gumiabroncsokból építették. A kormány közleménye szerint a repülőterek nyitva vannak, bár a legtöbb nemzetközi légijáratot beszüntették. Zavaró, hogy a demonstrációra éppen a turista­szezon közepén került sor, bár hivatalos jelentés szerint az üdülőtelepeken normális élet folyik és senkinek semmi bántódása nem esett. •­ ­ • A BOGOTÁI (Colombia) amerikai nagykövetségről további iskolásgyermekeket szállítottak vissza az Egyesült Államokba, miután az ottani kábítószercsempész bandák megöléssel fenyegették őket. • IRÁNBA akart csempészni értékes elektronikus felszerelést két portugál, akiket a Los Angeles-i nemzetközi repülő­téren letartóztattak. A készülékek Iránba való szállí­tását szigorú törvény tiltja.

Next