Új Világ, 1989. június-szeptember (18. évfolyam, 21-31. szám)

1989-06-02 / 21. szám

ANGOL BETÉT VOL. 18. Évf. 21. szám LOS ANGELES 1989. június 2. ÁRA 60 CENT Új, magyarországi „KAPU” című melléklet A­Z AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA NEW WORLD AMERICAN - HUNGARIAN WEEKLY FAMILY NEWSPAPER EGY VILÁGFORRADALOM KÜSZÖBÉN És... most mi lesz? Mi jön ezután? A kínai események a világon uralkodó valamennyi politikai rendet vagy uralmi rendszert elgon­dolkoztatják. A világ legnagyobb népességű ország-egysége, s főleg fiatalsága (mely a lakosság k­özel 70%-át teszi ki) mozdult meg. A forrongók szabadságot és demokráciát követelnek, meg az ezzel járókat. A hírösszefoglalás (a lapzártáig) azt adta közre, hogy Li Peng (a kínai Gerő Ernő) miniszterelnök fenyegető beszéde után a tömeg még nagyobb erővel követelte a kormány, (de lagalábbis Li Peng) lemondását s a kirendelt katonaság (egyelőre) nem hajtotta végre az utcák kiürítésére vonatkozó parancsot. A jelen kínai mozgalom hátterét vizsgálják a szakértők és egy­mástól kérdezgetik: mi mozdult meg Kínában? A távolkeleti élet­ösztön? A másszínű vörös politizálás? A kommunizmussal elégedetlen tömeg? A világ ügyeiben tájékozatlan, elzárt fiatalság? Még inkább kérdezgetik egymástól a tájékozottabbak: miféle de­mokrácia lehetséges, milyen mértékű mérvű egy sokszázmilliós tömeggépezet működtetésére? Se a kommunizmus nem jó, se a kapitalizmus, vagy mindegyikből csak egy falat? De az mekkora kell, hogy legyen? Mit jelent a sárga kommunizmus? A kínai már ad kenyeret a népnek, így a szovjet kenyérhiányos szocializmusnál sokkal többet törődik az 1 milliárdot meghaladó néppel. A kínai kommunizmusban az ideális fiatalság bőven találhat reformra­­szorulót, de vajon elegendő-e ez ahhoz, hogy megmozgassa az egész világot? Földünkön annak többezer (feljegyzett) éve alatt sokszor volt forradalom. A kezdeti teokratikus, a tirannikus rabszolgarend­szerek, a császári-királyi uralmi rendek ellen a “világ elégedetlen­jei” (akkor még nem proletárnak nevezték őket) sokszor felvették a harcot. Többnyire sikertelenül. A szociálisabb vagy éppen szociális világ messiását ezer év óta várja a nagyvilág. Papíron már meg is jött, sőt a marxi-lenini keretben meg is bukott. Hogy mi az oka, hogy az igazság messiása nem tud a földön kellő termőterületet találni, arra a válasz talán maga az emberfaj, gyarlóságunk: mindent magunknak és családunknak. Csak ami marad, az marad, de eddig soha semmi nem maradt. Vagy ha mégis maradt, azt államosította a szocialistának jelentkezett hatalom, s azt fel is élte hónapok alatt: abból a világ elégedetlenjeinek soha semmi nem maradt. Ahol pedig az ideális államrend becsületesen próbált szocializálni (pld. az észak-európai országokban), ott éppen az elégedetlenkedők buktatták meg a szocialista elgondolásokat. A szociális segélyezettek hivatalos munkakerülő tábort alakítottak és meghirdették: nem érdemes dolgozni mert a szociális juttatások, a kormány szociális elgondolásai kellemes életet biztosítanak. A modern forradalmak legismertebbje a kétszáz évvel ezelőtti francia forradalom volt. Jelszavaiból, így a testvériségből és egyen­lőségből, semmi sem valósult meg. Azóta a két világháború a for­radalmaknál is nagyobb kényszermozgásokat produkált. Mi, magyarok, jópárat átéltünk, olyanokat is, amelyeket hivatalosan is forradalomnak kereszteltek el, de még több olyat, melyek még a forradalmaknál is borzalmasabbak voltak. Külön ki kell emelnünk Trianont és Jaltát, a többszörös szovjet (még ma is tartó) vazal­­lusságot. Most, hogy a két kommunista óriás birodalmában egyaránt reng a föld, s mi, itt is, ott is, a közepében vagyunk, kettős okunk van a meditációra. Melyik hát a nyugodt szöglete a világnak? Hát már minden világrész mást akar? Immáron hány politikai tábor van? Melyik a becsületes politikai biblia? Hol, mennyit ér az emberi erkölcs, vagy világszerte mindegyik hiánycikk? Ha mindezt a térképen mérjük fel, a kép még nyugtalanítóbb. A világ egy hetedét kitevő Szovjetunió nagyobbik fele akar független­séget. A sztálini birodalom, a csatlósai, sőt, maga az orosz nép is elégedetlen a vörös cársággal. Európa éppen most akar egyesülni, legalábbis gazdaságilag (12 ország), a politikai egység nagyon is hullámzó. (A politikai nyugtalansággóc, az NSZK, a NATO-val együtt állandó problémát jelent.) Afrika tele van veszélyzónákkal. A forradalmi mozgás állandó, az emberek egymást irtják, s közben milliók halnak éhen. A Kínát is magában foglaló Ázsia, politikai és gazdasági kiutat keres valamerre, de az egység hiánya (pl. Kam­bodzsában) kritikus. A többezer éves történelem biztosan emlékszik valami ehhez hasonlóra, ha mi nem is. Ma nehezen lehet megnevezni azt a sarkát a világnak, ahol az igazi béke várja az utazót. A hét A SZOVJET LESZERELÉST JAVASOL Bush elnök a hétvégén a belga fővárosba érkezett a NATO le­szerelési tárgyalásaira. Az amerikai elnök megérkezése előtt, Gorbacsov ügyesen nem várt leszerelési javaslattal lep­te meg a világot. A legfrissebb szovjet terv ezúttal még szá­mokban is komoly leszerelést javasol a Varsói Szerződés ke­retében. A NATO és a Varsói Szerződés katonai erejét a je­lenlegi 70%-ra szeretné korlá­tozni. Propagandájában egy biztonságosabb világ eljövete­lét hirdette meg. Bush elnök szerint azonban a NATO erők még mindig messze alatta ma­radnak a szovjet ill. a Varsói Szerződés országainak kato­nai erejének. OLLIE MINT NEMZETI HŐS? North ezredest a Fehér Ház hivatalosan Nemzeti Hősnek nevezte. Az ellene folyó, ill. az Irán-kontrák ügy eddig 44 mil­lió dollárjába került az adófi­zetőknek. Az ezzel egyidőben zajló, s a közerkölcsöt (esetleg a törvényeket) sértő ügy költ­ségei is már 1 millió körül jár­nak. Egyes sajtóforrások sze­rint mindez a közpénztár fosz­togatása. SZÁLLÁST KAPNAK A HAJLÉKTALANOK Az előkelő Malibu új polgár­­mestere, a híres, jólmenő szí­nész, Martin Sheen, atommen­tes övezetnek nyilvánította a várost, s egyben meghívta az óceán partjára a hajlék­talanokat. A gazdag helybeli lakosság felháborodott a “meggondolatlanságon”, nem úgy a hajléktalanok!­ ­ Ez a világkrízis, a politikai összeütközések és a gazdasági egyenlőtlenség, meg kell, hogy szülje az új világot. A kapitalista elmélet arra panaszkodik, hogy a jelen verseny kilengéseiben a gaz­dag gazdagabb, a szegény szegényebb lesz. A kommunizmus, a marxista-leninista dogma bebizonyította, hogy politikai-gazdasági egyvelege mit sem javít a világ proletárjainak sorsán. Az egész világ vajúdik, s várja az emberi erkölcs megújulását, a krisztusi becsület nevében történő újjászületést, mert a jelen for­radalmi mozgásnak valami effélét kell létrehoznia. Hogyan is mondotta Napóleon annak idején (1800 körül)? Hadd aludjék Kína, mert ha felébred, abból nagy bajok lehetnek... N.E. Ünnepeljük hőseinket! MI A HELYZET A NAGYMAROSI DUNA-GÁTTAL? Lipták professzor a magyar érdekek kiárulásának, egyes ré­gebbi kommunista nagyságok összesküvésének nevezte. Az újon­nan kinevezett magyar külügyminiszter, Horn Gyula Judy Demp­­sey-nek, a Journal of Commerce tudósítójának adott nyilat­kozatában közölte, hogy a munkálatokat Magyarország (egyelőre) felfüggeszti és az ügyet a parlament elé viszi, mivel a népakarat így kívánja. Horn Gyula tagadta, hogy ez egy nemzetközi szerződés megszegése lenne. Az újabb adatok ugyanis előre nem látott kö­rülményekre is fényt derítettek. Azt, hogy mi a Duna-gát, Lipták professzor a Szabad Európa Rádióban tartott előadásán adta közre. “Képzeljünk el két óriási fürdőkádat. A felső víztárolót Pozsony alatt, a dunakiliti erdő helyén építik. Ez tízemeletes falak mögé tor­­nyosítja fel a vizet, s akkora területet önt el, mint Budapest. A felső “fürdőkád” elzárja a Duna eredeti folyását, annak helyén csak egy kiszáradt erecske marad, a korábbi vízfolyás alig 3 %-val. Az “alsó fürdőkádat” úgy hozzák létre, hogy Visegrád alatt, Nagymarosnál építenek egy négy emelet magas falat, s attól nyugatra, egész Gönyűig megemelik a gátakat, így az alsó fürdőkád 100 kilométer hosszú, s viszonylag sek­ély lesz, de azonos köbtartalmú a felsővel. Egy üzemcsatorna köti majd össze a felső tárolót az alsóval. Ebbe a csehszlovák területen épített betonkanálisba vezetik át a Duna 97 %-át, s így 30 kilométeren át elveszítjük a határfolyónkat. Amikor töltik a felső fürdőkádat, akkor elzárják az üzemcsatornában a folyást, s így az alsó fürdőkádban is áll, illetve apad a víz, a visegrádi kifolyás miatt. Amikor megtelt a felső, s már van elég hely az alsó fürdőkádban, akkor a felsőt lehúzzák, mint egy angol vécét, más szóval átöntik annak tartalmát az alsóba. Ezt nevezik a vízügyisek “csúcsra járatásnak”. A vízlépcső terveit Mosonyi Ervin készítette 1951-ben, de annak kivitelezését Gerő Ernő 1952-ben elutasította, mondván, hogy a vízlépcső nem szolgálja a magyar nemzet érdekeit. 1968-ban a szlovák származású Gustav Husák lett Csehszlovákia miniszter­­elnöke, s ő újra szorgalmazni kezdte a Duna átvezetését csehszlovák területre, s Pozsony alatt egy nagy, kikötésre alkalmas víztároló tó létrehozását. A magyar kormány húzódozott, de aztán 1977-ben az ország akkori miniszterelnöke mégis aláírta a szerződést. Ezzel a kormány megsértette a magyar alkotmányt, melynek 19 f pontja megköveteli, hogy az országgyűlés ratifikálja a nemzetközi szer­ződéseket. Ezután a csehek megkezdték az építkezést, a magyarok meg Husak lebukására várva szabotáltak. A Magyar Tudományos Akadémia először 1983-ban utasította el a terveket. A bizottság elnöke, Szalai Sándor 1984-ben, a halálos ágyán mondotta el kasszandrai szavait: “Katasztrófa! Ne engedjék!” 1982 és 1985 között a magyar állam felfüggesztette az építkezést, a Duna-Kör elnyerte az alternatív Nobel-d­íjat, s Ausztria leállította a hamburgi építkezéseket. Már úgy tűnt, hogy a történelem szemétkosarába kerül ez a sztálini agyrém, amikor az osztrák tőke- és mun­kaerőfelesleg segítségével 1986-ban új életet lehelt abba Husak és a vele összedolgozó magyar vízügyis maffia.

Next