Újítók Lapja, 1966 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-11 / 1. szám
Az újítómozgalom legfontosabb feladatai írta: И [UNK]. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter i év megkezdése egyben mindig számvetést is jelent. Megvizsgáljuk az elmúlt esztendőben végzett munkánkat, annak eredményeit és fogyatékosságait. Levonjuk a tapasztalatokat, hogy azok felhasználásával jobbá, hatékonyabbá tegyük az új esztendőben előttünk álló feladatok megoldását. Tevékenységünk mérlegre tételének különös jelentőséget ad napjainkban az a körülmény, hogy ötéves tervidőszakok váltják egymást. Befejeztük a második ötéves tervet és megkezdjük a harmadik ötéves terv megvalósítását, annak első lépcsőjeként az 1966 évi tervben foglalt feladatok teljesítését. Ezek a feladatok az újítók, feltalálók hasznos tevékenységét igénylik. Lássuk, milyen irányban, milyen területeken haladjon az újítómozgalom és milyen módon tehetjük azt hatékonyabbá. Ismeretes, hogy hazánk fejlődésének útját hosszabb időre kitűzte a Magyar Szocialista Munkáspárt 1964. december 10-i nagy jelentőségű határozata, amely megjelölte a gazdasági munka megjavításának feladatait. A közelmúltban a Központi Bizottság megvizsgálta a határozat végrehajtásának helyzetét és megállapította, hogy az eredményesen folyik, egyben felhívta figyelmünket a megkezdett út folytatására, a termelés minőségének, gazdaságosságának és tervszerűségének fokozására, a munkaszervezés, a takarékosság terén fennálló hiányosságok felszámolására. Ez az iránymutatás megszabja az újító mozgalom feladatait is. Látnunk kell, hogy a gazdasági munka megjavítása olyan széles feladatkör, amelyhez valamilyen formában minden dolgozó munkája kapcsolódik és abban minden dolgozó személyesen is érdekelt. A munkaszervezés, munkafegyelem, minőség-javítás, élő és holt munkával való takarékosság, műszaki fejlesztés, a külkereskedelmi mérleg javítása nem elvont fogalmak és nem is egy-egy kijelölt szerv, vagy „felelős” kizárólagos reszort-ifeladatai, hanem minden egyes munkás, műszaki és gazdasági vezető folyamatos munkájának elválaszthatatlan részei. A munkát azonban többféleképpen lehet végezni. Nem éri elmarasztalás azt a dolgozót, aki a rászabott feladatot képességei szerint becsületesen teljesíti, de be is éri ezzel. A dolgozók egy része ennél tovább lép, nem tekinti munkája meglevő adottságait megváltoztathatatlannak, hanem nyitott szemmel és elmével keresi az észszerűbb megoldásokat, felméri és kiküszöböli a munka akadályait. Ezek a dolgozók alkotják az újítók, feltalálók sorait, amelyek nyitva állnak. Minden dolgozó szaktudással, alkotókészséggel, találékonysággal a maga területén hozzájárulhat annak a közös nagy feladatnak eredményes megvalósításához, amelyet összefoglalóan gazdasági munkánk megjavításaként jelöl meg a párthatározat. A nehézipari tárca újítómozgalmának is olyan irányban kell tovább fejlődnie, hogy elsősorban termékeink gazdaságosságának növelését segítse. Ilyen szemlélettel értékeltük közelmúltban részletes elemzés alapján a tárca újítási tevékenységét. Megállapítottuk hogy az év első felében a benyújtott, valamint az elfogadott és a megvalósított újítások száma az előző időszakhoz képest némi csökkenést mutat, egyidejűleg a népgazdasági eredmény (és a kifizetett újítási díjak) kis mértékben emelkedtek. A két tényező közötti eltérő irányzat a megvalósított újítások műszaki színvonalának emelkedésére utal. Pozitívan értékelhető az a jelenség is, hogy a javaslatok többsége közvetlenül, vagy közvetve a takarékosság fokozására irányul. Elemzésünk alapján meghatároztuk, az újítómozgalom továbbfejlesztésének legfőbb tennivalóit és megtettük a szükséges intézkedéseket is annak érdekében, hogy mind 1966-ban, mind a harmadik ötéves tervidőszak folyamán az újítók, feltalálók ha 3