Ujság, 1925. július (1. évfolyam, 1-17. szám)
1925-07-12 / 1. szám
I. évfolyam, 1. számra 3000 Budapest, 1925 vasárnap, július 12 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre .. 120.000 korona Egy hóra .. .. 40.000 korona Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 2000 korona vasárnap .. .. ................. .. 3000 korona Ausztriában hétköznap..........25Groscben vasárnap .. ...................................30Groscben Megjelenik Ünnep utáni napok kivételével 1 nap .jáfiS®! mmEjj ' ' SliBixlfiSSlÉaDEI I r. §S8g áSSf nSSli mjlM SZERKESZTOSEG EH KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár út 34. szám TELEFONSZÁMOK: 154-20,154-21,154-22,154-23 A nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve) 154—21 FIDSI KIADÓHIVATAL, Budapest, VII. ker.,Erzsébet körút 43. szám Telefonszám: József 16—28 Olvasóinkhoz! Közel negyedszázados fennállása után, mintegy hat héttel ezelőtt megszűnt létezni Az Újság, hogy a mai napon helyet adjon az Ujságnak. Fájdalmas kegyelettel idézzük Gajári Ödön emlékét, akinek neve, mint alapítóé, erre a lapra már nem kerülhet. Nem búcsúzunk múltúnktól, mert ez megmarad. Tisza István nemzeti és liberális politikája támasztotta életre Az Újságot. Tisza István nemzeti és liberális politikáját akarja életretámasztani az Újság". Múltúnkra elégedetten tekinthetünk vissza. A béke idején a felforgatással álltunk szemben, a háborúban lobogó lelkesedéssel szítottuk a harc tüzét. A forradalom idején az új alakulásnak a magyar nemzeti és polgári voltát reklamáltuk a radikálisoktól. A bolsevizmus alatt mi voltunk az egyetlenek, akik nyíltan megtagadtuk az engedelmességet és a román megszállás alatt számunkra külön szigorított cenzúrát létesítettek. Az ellenforradalmi időszakban meg nem szűntünk: a jog, törvényés igazság mellett a meggyőzés és engesztelés rendelkezésünkre álló eszközeivel küzdeni és soha meg nem szapulva a liberalizmus mellett vallottunk hitet. Jó'múlttól búcsúzva elengedünk mintkövetelést és kiegyenlítünk minden tartozást Tartozunk egy kijelentéssel és íme, meg is tesszük: Sajnáljuk, ami izgalmat, bonyodalmat, nehézségeket és rossz érzéseket keltettünk. Beniczky Ödön vallomásának közlésével csak egy megtörtént tényt véltünk publicisztikai kötelességünkhöz híven regisztrálni, anélkül, hogy akár tiltott közlést, akár kormányzósértést akartunk volna elkövetni. A tettért a felelősséget törvényeink értelmében kell hogy vállaljuk. A szándékot, melyet benne találni vélnek, neim vallottuk akkor sem. Programmot adnunk felesleges. Köszöntjük olvasóink nagy táborit, mely a múltban lelkesen és meghatóan adott ragaszkodásának kifejezést. A toll, melyet visszakaptunk, folytatni fogja a régi munkát, a régi tisztasággal és függetlenséggel, az örök nemzeti és polgári ideálok szolgálatában. A Magyarországi Újságírók Egyesületének pénteki nyílt választmányi ülésén Kóbor Tamás a következő kijelentést tette: Az Újságírók Egyesületének legutóbbi választmányi ülésén szóvá tettem Az Újság ismeretes ügyét, azért, mert az Egyesület minden tagjának kötelessége, hogy a sajtó munkásait közelről érintő fontos eseményeket a választmánynak bejelentse. E magatartásom a közvélemény előtt téves megítélésre adott alkalmat és sok helyen azt a látszatot keltette, mintha én mint Az Újság szerkesztője, magamat a Beniczky-féle közlemény tartalmával azonosítottam volna. Ennek a látszatnak eloszlatása céljából szükségesnek tartom, hogy itt a választmány ülésében kijelentsem, miszerint a Beniczky-féle közlemény tartalmával és tendenciájával magamat és lapomat sohasem azonosítottam. Ezt a kijelentésemet kötelességszerűen teszem meg, mindenekelőtt azért, mert ezzel tartozom ama felfogásomnak, amelyet mindig vallottam és vallani is fogok, hogy az Államfővel, mint az ország legfőbb tekintélyével szemben az ország minden polgárának a legnagyobb tisztelettel és hódolattal kell viseltetnie. Egyúttal legmélyebb sajnálatomat akarom kifejezni azon politikai események bekövetkezése felett, amelyeket előidézni nem akartam s amelyeknek bekövetkezését én magam is a legnagyobb sajnálattal és megdöbbenéssel fogadtam. — KOVÁI— Nehéz méltósággal szaladni kalapod után, és lehetetlen méltósággal felkelni a deresről. Mi tagadás benne? Meg sem kíséreljük. Inkább magunk mutogatjuk, amit úgyis lát mindenki s a méltóságos helyett adjuk a szeretetre méltót. Aki részvéttel kérdi: fájt?, — annak melegen szorítjuk meg a kezét. Fájt. S aki kajánul vagy képmutatóan kérdi, annak is barátságosan egészségére kívánjuk. És köszönet minden jóbarátnak, aki nagyon sok akadt és minden lovagias ellenfélnek, aki szintén több volt, mint feltételeztük. S mindenek fölött zászlót hajtunk Eckhardt képviselő úr előtt, aki a deresből ravatalt akart csinálni. Nagy érték nekünk ez a nyílt szavazat a halálra, mert őszintén szólva, neki is köszönettel tartozni, már több lenne, mint a deres. Bod János pénzügyminiszternek bizonyára kitűnő joga van. Nem tudja, hogy kezelésközben olyan őrült fájdalomrohamok is ragadják meg a pácienst, hogy ordít, sőt olykor belekap a kézbe, melytől a segítséget várja. Nincs fogorvos, aki emiatt testi sértést jelentett volna be, a miniszter úr ellenben forradalminak hallja a páciens kitörését. Pedig ahol nem akar ,vagy nem tud segíteni, egy szóval sem állítja maga sem, hogy jajgatásra nem volna ok. Edzettebb politikus csitított és ott kezdte volna, amivel Bud folytatta. Kipróbálja az egyfázisú rendszert, tehát mégis lehetséges ma három cikknél az, amiről tegnap azt vallotta, hogy valamennyinél lehetetlen. S mégis talál itt-ott fájdalomcsillapító részleteket. Látjuk, értjük: a maga jószántából, nem pedig a kereskedők követelésére. Alkotmányos miniszternek nem derogálhat, ha az érdekeltek követelésére tesz meg valamit. Sőt csillapítóbb hatású a kevés, amit a felhangzott panasz nyomán tesz meg, mint a több, amely azt mondja: a ti szavatokra semmit, de a magam jószántából sokat. T. Ripka Ferenc szerintünk az egyetlen lehetséges főpolgármester. Mint ilyen maga köré csoportosíthatja mindazokat, akiket mint pártalapító híveivé tenni nem sikerült. Mint főpolgármster lehet liberális, lehet engesztelő, lehet munkaképesség biztosítója és lehet őszinte. Az ellentétes pártokat nem kell egymás ellen uszítani, de a szekér elejére is, hátuljára is befognia szintén nem kell. Egyelőre minden jót várunk tőle. Ne adja isten, hogy csalódván benne, majd semmi jót. Amerika Darwin ellen. Irta: Lk'Vil-Ü&kjfg* The Right. Hon., O. M., M. P. Nagy-Britannia volt miniszterelnöke. Copyright by United Press Associations of America in all countries, except Gréat Britain (copyright in Great Britain by London Daily ChroniclcReproduction in fiill ot in part prohibited. A vitát, mely ezidő szerint két félre bontja Amerikát, s egy fiatal tanító körül dühöng, ki arra merészkedett, hogy tanítványainak Darwin elméletét magyarázza, nehéz az angliai viszonyok közé elképzelni. Hiszen igaz, váltakozó dühvel három nemzedéken által dúlt nálunk is a nagy vita, hogy milyen legyen Anglia és Wales iskoláiban a vallásoktatás. A vita tüze azóta visszahúzódott kráterébe, de bármely pillanatban újra lángra kaphat, hogy őrjöngő vörös fénnyel világítsa meg a fellegeket. Amerika vitás kérdése azonban lényegére nézve különbözik attól, amelyet nekünk Britanniában meg kellett oldanunk. Tennessee állama elfogadott egy törvényt, amely büntetéssel tiltja meg, hogy az állam nyilvános iskoláiban bárki is az evolúció elméletét tanítsa. Nálunk Britanniában az a kérdés, hogy az iskolákban tanítsák-e Darwint, vagy nem soha föl sem merült, úgy látszik, feltűnés nélkül magától elintéződött ez a kérdés a nagy nevelési problémák és rendszerek megoldása közben. A nevelésügy egy kitűnő szakértője azt mondta egyszer, hogy „az angol nép géniusza vagy inkább a természete idegenkedik a filozófiai rendszerezéstől és a nevelést nem hajlandó tudománynak tekinteni, hanem a gyakorlati módszerek olyan sorának, melyekhez a tapasztalás segít el és melyeken időnként olyan mértékben, ahogyan azt az alkalom kívánja, javítani szükséges". Hihetetlennek kell, hogy tessék nekünk, briteknek, kik végigküzdöttük és nyugvásra juttattuk az orthodoxia és heterodoxia örökös küzdelmét és kiknek a darwinizmussal szemben való elfogultságunk rég elmúlott, hogy akkora izgalom támadhasson e kérdés körül. • Amerikában azonban az a kérdés, hogy az ember hisz-e vagy nem Darwin elméletében, az orthodoxia próbájává készül válni. Tennessee állam kormányzója, mikor a törvényjavaslatot aláírta, megjegyezte, hogy szükséges volt visszatérni a régi jó idők vallásához. Nyilvánvalóan Darwin és Mózes között indult meg Amerikában a küzdelem. És ez a két nagy, időbelátó, miként már egyszer az ember Copyright United Press Associations of Americanál, a világ minden részében, kivéve Nagy-Britanniában, ahol Copyright a Daily Chroniclenél. Utánnyomás egészben vagy kivonatosan tilos.rség hajnalán, most Tennessee pártköreiben és szavazófülkéiben készül arra, hogy vitáját harciasan elintézze. Mekkora mulatságok telhetik benne! Nálunk, óvilágiak között, a nehézség erkölcsi, nem pedig teológiai természetű volt. Nem az volt a kérdés, hogy a vallástörténelem tudományos, vagy áltudományos magyarázatait tanítsák-e iskoláinkban, hanem hogy a különböző vallásfelekezetek teológiai dogmáit közköltségen tanítsák-e? Amerika ezt a kérdést, mindjárt a felvetődésekor, úgy oldotta meg, hogy az államtól támogatott iskolákban semmi egységbontó jellegű vallási doktrínát sem szabad tanítani. Míg a mi problémánkat Amerika mindjárt kezdetben megoldotta, Amerika problémáját viszont mi oldottuk meg régesrég mind az egyház, mind az állam keretén belül. Az iskolai vallásoktatás vitája nálunk a tizenkilencedik század elején a népoktatás mozgalmának megindulásakor kezdődött és sok esztendőn át heves vita folyt a vallásoktatás egymással vetélkedő elveinek képviselői között. A hivatalos anglikán egyház fenhatósága alatt szerte az országban „nemzeti" iskolák alakultak, szemben a „brit" iskolákkal, melyeket a hivatalos egyházon kívül álló felekezetek, a „nonconformist“-ok támogattak, mert bennük nem vallást tanítottak, hanem egyszerűen a Szentírást. A „nonconformisták" azt a felfogást képviselték, hogy a tanulás államilag támogatott templomaiban inkább egyáltalán ne taníttassák a vallás, semhogy a különböző hitű, vagy éppenséggel hitetlen adófizetők olyan vallási tanítások terjesztése érdekében adóztassanak meg, melyeknek ők maguk nem hívői. A tisztára világi oktatás a tizenkilencedik század nonconformistái szemében a kétségbeesés doktrínáit jelentette, mégis érezték, hogy az az egyetlen út, mely a bonyodalomból kivezet. Utóbb az 1870-iki nagy közoktatási törvény egyik szakaszának eredményeképpen alakult ki a vallásoktatás rendszere. Annak a törvényszakasznak kigondolója a törvényelőkészítő bizottságban, néhai Cowper-Temple volt, kiről a denominacionalizmus heves támogatói „Cowper-Temple vallás -nak nevezhették éveken át ezt a dogmátlan tanítást. Az orthodoxiának ez az új alakja, melyből mindent, ami vitás, kiküszöböltek, felekezeti elfogultság nélkül tanította a keresztény hitet erkölcsi és történeti vonatkozásaiban. Nagy volt sikere, mert az angol ember gyakorlati természetéhez alkalmazkodott. Valamennyi olyan iskolában, melyet adófizetők pénzén állítottak, ezt a tanítási rendszert fogadták el, mint olyant, mely a nehézséget legjobban megoldja. Később továbbfejlesztették a rendszert bizonyos haladó kerületekben, melyekben felvilágosult és komoly férfiak belátták, hogy a tágabb értelemben vett vallásnevelésnek előnyére válik az, ha előkelő helyet kap az iskolák tanulási tervében. Yorkshire nyugati kerületében a megyetanács közoktatásügyi szakosztálya például azon az alapon indulva, hogy: „semmiféle nevelés sem lehet teljes, amely a vallást mellőzi** és arra törekedtében, hogy valamennyi vallásfelekezet támogassa az iskolai vallásoktatás tantervezetének kidolgozásában, végül olyan tantervet állapított meg, melyhez a különböző felekezetek tagjai hozzájárultak. „A vallás** — így kezdődik ennek az elfogadott syllabusnak a bevezető része — „lényeges eleme az emberi természetnek és mint olyan, a fokozódó műveltséggel, a lelki elfinomodással és az ismeretek gyarapodásával szebb, igazabb és megfelelőbb kielégülésre és kifejezési módokra vágyódik." Az alább következőkben hadd álljon egy tizennégy éven felüli növendékek számára szervezett hároméves vallásoktatási tanfolyam tanmenete: 1. A rendes tanfolyam: a) A B. és C. tanfolyam (tanítási anyaguk az ó- és új szövetség) anyagának összefoglalása, ahol szükséges, bővítésekkel és hozzáadásokkal. b) A biblia értelme és célja. c) A két szövetség között eltelt időnek áttekintése. . d) Az egyházícseölcse a kereszténység első két századaién. e) A Szentföld földrajzának ismertetése. 2. Szemelvények az alább következő ismeretcsoportokból: a) A biblia mint irodalom. b) A szentírás valamennyi könyvének vagy egyes részeinek kritikai tanulmánya. c) Jónás, Jób, Dániel könyvének vagy János Jelenéseinek tanulmányozása. d) Az apokrif könyvek. e) Szent Pál levelei. f) A próféták irodalma. g) Izrael vallási és társadalmi intézményei. h) Babylonia, Egyiptom, Asszíria, Káldea, Perzsia, Görögország, Róma története és vallása a két szövetség időszakában. i) A két szövetség összehasonlítása. j) Jézus ,vagy Szent Pál tanításának magyarázata. k) Az újszövetség csodatételei. l) Az egyházi zsolozsmák. m) Az isteni sugallat. n) Vallás és tudomány. íme egy kis mutató a java Cowper- Templeismusból, ahogy azt Anglia iskoláiban tanítják. Nincsen olyan megyei tanács, mely Darwin miatt nyugtalankodnék. Épp olyan elfogadod valaki Darwin, mint akár Galilei, ahol pedig nem az, ott tréfás öregszámba megy, aki a haltól és a majomtól származtat bennünket embereket. „Volt uszonyunk , majd less szárnyunk." Óh, a hóbortos természettudósok Hiszen lehet, hogy igazuk van, de mit alkalmatlankodnak olyan dolgok körül, amik sol száz, meg ezer évvel ezelőtt történtek? Neki elég a bajunk a magunk korával? Így gondolkozik az átlagos angol megyei tanácsos. Cambridgeshire közoktatásügyi bizottsági szintén szerkesztett iskolái számára avallás oktatást szabályozó syllabust, melyben valamennyi felekezet megnyugodott. Különös jelentőséget kap tanmenetük elé írott igen szép előszavuk azzal a vitával összefüggésben, mely Amerikában a szenvedélyességig fokozódott „Attól tartottak" — kezdi az előszó —, „hogy a kritikai módszer megrendíti a tekintély alat a talajt s mint holmi legendás könyvet, félre tolja a bibliát... Félni való volt, hogy a valla kiszorul az iskolából, ha tanítóik speciáli kiképzésében és az egyháztól való függésében megszakítás következik el. Küzdelem folyt majd a küzdésben való elfáradás következett azután annak fokozatos felfedezése, hogy jó iskolában a vallás mindent átható befolyása hogy a vallás a természettudomány állhatatosságával tanítható". Ugyanannak az előszónál egy másik részében erre a megállapításra találunk: „A természettudomány, korunk jóltevő felfedezése, a szeretethez való jogát fogja kö