Ujság, 1925. július (1. évfolyam, 1-17. szám)
1925-07-12 / 1. szám
ÚJSÁG 20 __________________________________ _____ VASÁRNAP, 1925 JULIUS% KÖZGAZDASÁG 11 fázisrendszer„próbáját“ importárukra is ki kell terjeszteni Félmegoldás nem elégíti ki a kereskedelmet. Mi történik az áruraktárak adójával? A forgalmi adó reformja ügyében a pénteki nap újabb fordulatot hozott, amennyiben a pénzügyminiszter bejelentette, hogy egyes árucikkeknél, — egyelőre a húsnál, lisztnél, szénnél és fánál — próbaképpen életbe lépteti az egyfázisos rendszert. A pénzügyminiszter az átalányozásnál is engedményeket tett és az átalányok méltányos leszállítását helyezte kilátásba, bejelentette továbbá, hogy a forgalmi adóelőlegek követelését meg fogja szüntetni. A pénzügyminiszteri nyilatkozat természetesen széles körökben megelégedést keltett, mert ezzel kétségtelenné vált, hogy most már a pénzügyminiszter nem vonja kétségbe az érdekeltségeknek egyfázisos rendszer bevezetése érdekében tett előterjesztésének tárgyilagosságát — amint szerdán a nemzetgyűlésben is kijelentette —, és hajlandó a forgalmi adó reformját megvalósítani, ha a felsorolt áruknál a próba beválik. Ezeket a feltétlenül értékes — bár még korántsem kielégítő — eredményeket a kereskedelem és iparosság országos megmozdulásának kell tulajdonítani. Ez a megmozdulás nemcsak az elkeseredés szavait juttatta el a pénzügyminiszterhez, hanem komoly és tárgyilagos érveket, amelyeket mérlegelni kellett. A kereskedők és iparosok igazságos ügyének nem volt szüksége terrorra, mert olyan súlyos érvekkel rendelkeztek, amelyek előtt a pénzügyminiszter nem zárkózhatott el mereven. Az egyfázisos rendszernek 30 cikknél próbaképpen való életbeléptetése természetesen még nem fogja csökkenteni azt a nyomasztó terhet, amely a jelenlegi forgalmi adórendszerrel a gazdasági életre hárul, de ez a próba remélhetőleg csak bevezetése lesz a forgalmi adórendszer általános reformjának. Az érdekeltség körében a pénzügyminiszter bejelentéséről az alábbi nyilatkozatokat tették: AZ OMKB VEZETŐSÉGE: Az érdekképviseletek azon javaslatát, hogy az általuk elkészített elaborátum alapján a pénzügyminiszter július 1-én térjen át az egész vonalon az általános forgalmi adó egy helyen történő beszedési rendszerére, a kormány elutasította. Elutasította azzal az indokolással, hogy egyfelől az államkincstár érdekei ezen rendszer mellett még eléggé biztosítva nincsenek, másfelől pedig, hogy ennek a rendszernek a bevezetése nemzetközi vonatkozásokban zavarokat okozna. Az érdekképviseletek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az államkincstár érdekei az egy helyen történő beszedési rendszer mellett is meg vannak védve. Meggyőződni arról azonban csak úgy lehet, hogy teoretikus számítások helyett a gyakorlati életben végez kísérleteket a kormány. A pénzügyminiszter a nemzetgyűlés harrminchármas bizottságában kijelentette azt, hogy a tüzelőanyagokra, a húsárukra és a lisztre hajlandó az osztrák rendszert életbeléptetni. Az érdekképviseletek ezenfelül még azt kérték, hogy ez a kísérlet a gyarmatáruknál és a táblaüvegnél is vitessék keresztül. Az érdekképviseletet a pénzügyminiszterhez felterjesztett memorandumukban a pénzügyminiszter által megjelölt három cikk forgalmi adó jövedelmeként az általuk megállapított kulcsok alapján körülbelül 25 millió aranykorona jövedelmet mutattak ki. A kormány tehát bevételeinek 20 százalékánál végez kísérletet az egy helyen való beszedés végett. Célszerű, hogy a fenti cikkek fázisrendszer alapján történő adóztatása mielőbb lépjen életbe. Azok a tapasztalatok ugyanis, amelyeket a kormány ennél az adóztatási módnál szerezni fog, feltétlenül meg fogják győzni arról, hogy az osztrák rendszer behozatalának semmi akadálya nincs és az az államháztartás számára csak előnyöket biztosíthat.• Természetes, hogy a három cikk forgalmi adóbeszedési rendszerének megváltoztatásánál az átmeneti kérdések egész serege merül fel. Felmerül elsősorban a raktárak adóztatásának kérdése, felmerül a különböző rendszer alapján adózó cikkekkel együttesen foglalkozó kereskedők adóztatásának a kérdése is. Bízunk benne, hogy a pénzügyminisztérium a reform életbeléptetésének gyors megvalósítása érdekében már a legközelebbi napokban megkezdi a tárgyalásokat az érdekképviseletekkel az összes felmerülő kérdésekről. A LISZTKERESKEDŐK örömmel fogadták a pénzügyminiszternek azt a kijelentését, hogy a lisztnél életbe léptetik a fázisrendszert. A magyar lisztkereskedelem a szomszédos államok prohibiciós intézkedései miatt az utolsó két esztendőben rendkívül nehéz helyzetbe került és még fokozta a forgalmi adó jelenlegi rendszere, amely a lisztkereskedelmet valósággal megtizedelte. A pénzügyminiszter nyilatkozata azonban zavart is okozott a szakmában, mert nem tudják, hogy a fázisrendszert mikor léptetik életbe és így az augusztusi és szeptemberi vételek tekintetében teljes bizonytalanság uralkodik. A lisztkereskedők ennélfogva kérni fogják a pénzügyminisztériumot, hogy a fázisrendszer életbeléptetésének határidejéről mielőbb tájékoztassa őket. SZÉKÁCS IMRE: — Közel négy esztendő óta szenved nem csupán a kereskedelem, hanem egész közgazdaságunk forgalmi adórendszerünk miatt. Merem állítani, hogy nincs gazdasági életünknek egyetlen számottevő tényezője sem — beleértve természetesen pénzügyi kormányzatunkat is—, mely ennek a törvénynek súlyos hibáit ne látná. A kormány, amely eleinte hajlott is a forgalmi adó rendszer reformja felé, a gyáripar pálfordulása után arra az álláspontra helyezkedett, hogy a reformmal nem foglalkozik tovább, minthogy az érdekképviseletek egymás között megegyezésre jutni nem tudnak- Pedig ez nem vitatható-a kormánynak a feladata lenne a rendszerváltozás érvelt proba kontra mérlegelni és az érvek súlya szerint dönteni. Az az aggodalom, hogy nem lehet kísérletezni a reformmal, mert, nem látszik biztosítottnak a forgalmi adóbevétel biztosítása, tárgytalanná vált azáltal, hogy a pénzügyminiszter a forgalmi adó leszállításához hozzájárult és ezzel maga is lemondott a bevételek 33%-áról. Épp ennyire nem helytálló az az aggodalom, amit a gyáriparosok szeretnek hangoztatni, hogy t. i., ha az osztrák rendszer bevezetése mellett a vámnál az importáruért fizetendő pauláladó valamivel magasabb kulcs szerint számíttatik, mint a belföldi termelésnél, ez útjában állana a kereskedelmi szerződések kötésének. Ausztria példája azt mutatja, hogy ettől nem kell félni. A fázisrendszernek a húsnál, lisztnél és tüzelőanyagnál való bevezetése az összkereskedelem szempontjából alig van nagyobb jelentősége. Ha a pénzügyminiszter úr, igen helyesen, próbát tesz a fázisrendszerrel, úgy ezt olyan árucikkre is ki kellene terjeszteni, amelyeket a külföldről hoz be a kereskedő és ki kellene terjeszteni olyan cikkekre, amelyek a vámtól a fogyasztóig, vagy a termelőtől a fogyasztóig általában a legtöbb kézen mennek át, hogy a fázisrendszer jelentőségét így valóban tanulmányozni lehessen. MÖSSMER PÁL, A Mössmer-cég főnöke: — A forgalmi adó dolgában megindított mozgalmunk alig vitte előbbre az ügyet. Kiderült, hogy a kereskedőtársadalom nincs kellően megszervezve, hiányzik az annyira szükséges teljes egyetértés, amely nélkül komoly eredményeket nem érhetünk el. A kereskedők túlnyomó része az utolsó percben határozta el az üzletbezárást, akkor, amikor látta, hogy a konkurrens is lehúzza a redőnyöket, így is egész sereg kereskedő a Baross-szövetség részéről és más oldalról megindított ellenakció hatása alatt nyitva tartott. Nyilvánvaló volt a szervezettség hiánya, így tehát a kereskedők megmozdulása sehol nem kelthetett mélyebb benyomást. Ami a pénzügyminiszter ismeretes kijelentését illeti, ő valószínűleg maga is belátta azóta, hogy túllőtt a célon. A kereskedő nem tud terrorizálni, de nem is ez volt a célunk. Ami történt, az inkább a rezignációnak, a kényszerhelyzetbe való beletörődésnek megnyilvánulása volt, miután a pénzügyminiszter már kijelentette, hogy rendszerváltozásról szó sem lehet. Ezt a kijelentést könyvelték el a csukott redőnyök, anélkül, hogy bárki közülünk elhatározása megmásítására akarta volna bírni a pénzügyminisztert. Bod Jánost rosszul informálták és ebből a szempontból kell megítélni azokat a kijelentéseit, amelyekkel terrorral, demagógiával és felforgató törekvésekkel vádolta meg a kereskedőket. HETKES ALFRÉD, a Bettelheim Miksa és társa cég főnöke: — A vigadói nagygyűlés mindvégig méltóságteljes lefolyású volt. Ez volt az első alkalom, hogy szolidaritásunknak adjunk kifejezést és az évek óta felgyülemlett panaszokat elmondhassuk. Be akartuk bizonyítani, hogy az államkincstár minden kára nélkül helyre lehet állítani az adómorált, amelyet a mostani rendszer bevezetésével alapjaiban ingattak meg. Nem szállhatok vitába azokkal a kijelentésekkel, amelyek ezt az eljárásunkat demagógiának és terrorisztikusnak bélyegezték meg. Csak éppen arra akarok rámutatni, hogy a memorandumban foglalt adatokat a különböző szakmák első férfiainak bevonásával, a Kamara, Kereskedelmi Csarnok és az OMKE égisze alatt, száznál több ülésen állapítottuk meg. A szakemberek egytől-egyig tagjai az értékmegállapító bizottságnak s igy az árustatisztika adatai rendelkezésükre álltak. Ha tehát a mi adataink nem helytállók, úgy nem helytállók és hasznavehetetlenek az országos központi statisztikai hivatal, szóval egy hivatalos szerv adatai sem. Merem állítani, hogy a pénzügyminiszter téves információ alapján ragadtatta magát kijelentésére. Erre vall, hogy bizonyos cikkeknél mégis bevezetik az egyfázisú rendszert, a memorandum útmutatója alapján és ugyancsak a memorandum megdönthetetlen adataira fog támaszkodni a pénzügyminiszter, amikor fél év vagy egy év múlva, a viszonyok kényszerítő hatása alatt, be fogja vezetni az egyfázisú rendszert az egész vonalon. SZÉNÁSY BÉLA papírgyáros és papírkereskedő: — Nem helyeslem a pénzügyminiszter kijelentéseit, de nem értettem egyet a boltbezárási akcióval sem. Az egyfázisú rendszer inkább a kisexisztenciák érdekeit szolgálja, de súlyos helyzet elé állítaná a gyáripart. A papírnál átlag 11%-ra emelkednék a forgalmi adó; honnan vegyük azt a rengeteg pénzt, amely a forgalmi adó hitelezésére szükséges és hogyan hárítsuk át a terhet vevőinkre? Mindezt meg kell gondolni, mielőtt az illetékes tényezők a döntő lépésre elhatároznák magukat. Bécsi valutajegyzés július 11-én: Egymillió magyar korona 99 schilling 98 gr., dollár 7 schilling 07.85 gr., svájci frank 1 schilling 38.15 gr., cseh korona 21.06 gr. rint bírót kértünk Ausztriával szemben a volt közösségi vagyon felszámolására. Báró Szterényi képviseli a választott bíróságban Magyarországot. Legalább 50 százalékos eredményt várnak a beavatottak. — Mi lesz a Bécsben levő korvinákkal? A békeszerződés rendelkezései szerint Ausztria és Magyarország egymás között kötelesek elintézni a volt közösségi vagyon felosztását egy úynevezett «akkord amiables keretében. A megegyezésre irányuló tárgyalásokat, mint azokról annak idején meg is emlékeztünk, folytatólag tartották a megbízott szakemberek több mint három éven át Bécsben és Budapesten felváltva, anélkül azonban, hogy egy elvi deklaráción kívül kézzelfogható eredmény jött volna létre. Ez a deklaráció, amelyet Ausztria tett, elismerte azt, hogy a két ország közül Magyarország az, amelynek a volt közösségből kifolyólag igen jelentékeny jogos követelései vannak. A részletkérdések tárgyalásánál azonban ismét újabb nehézségek merültek fel, mert a ránk nézve legjelentősebb kérdésekben, úgymint a szellemi kincsekben és a koronajavak kérdésében a két álláspont áthidalhatatlannak mutatkozott. Nyilvánvaló lett, hogy az osztrák fenhatóság alatti területen maradt muzeális kincsek, amelyek ma is ritkítják párjukat a világon, nehezen vonhatók be egy békés megegyezésbe akkor, amidőn a békeszerződés rendelkezései értelmében elvitathatatlanul magyar történeti emlékű Korvinák iránt már hosszabb idő óta a világ minden részéből érdeklődtek. Kétségtelenné vált, hogy a két ország leszámolásának mérlegén Magyarország javára egy igen jelentékeny többlet mutatkozik, de viszont Ausztria gazdasági és vagyoni helyzetére való hivatkozással a tárgyalások során az osztrák kormány követelésünk elismerése mellett csak gazdasági téren nyújtandó kompenzációkra volt hajlandó. A tárgyalások egy ideig ezen az alapon mozogtak, azonban a római konferencia tanulsága — ahol például a katonai alapítványok ügyében Csehország és Ausztria a magyar delegátusokat befejezett helyzet elé állították — a sok meddő tárgyalásoknak véget vetett, s oda juttatta az ügyeket, hogy a békés megegyezés teljesen lehetetlenné vált. Miután erre az esetre a békeszerződés rendelkezése szerint döntőbíró hivatott, a magyar kormány a további tárgyalásokat mellőzve már intézkedett is, hogy az ügy mielőbb ily formában befejezést nyerjen. A döntőbíróságba, amelybe mindkét ország egy-egy tagot nevez, a kormány, mint értesülünk, Szterénik József bárót küldte ki, aki tudvalevőleg ezeket a tárgyalásokat már évek óta vezette. Mi úgy halljuk, hogy beavatott helyen meglehetősen optimisták a várható döntés tekintetében, mert a rendelkezésünkre álló adatokból is kétségtelen Magyarország követelésének jogossága, amely a legtöbb kérdésben, mint például a koronajavaknál is, a közösség fennállása óta legalább is a volt civillista 50%-os elosztási kulcsát tekinti igazságosnak, úgy hogy a döntésnek emberi számítás szerint legalább is 50%-osnak kell lenni. A döntés előreláthatólag még a nyár folyamán megtörténik. As értéktőzsdei helyzet. Az értéktőzsdei helyzet. — Kedvező a vélemény a legközelebbi jövőre nézve. — Beszélgetés egy kiváló pénzügyi szakemberrel. Az utolsó hónapok lanyhasága természetszerűleg az általános rossz gazdasági viszonyokra volt visszavezethető. Mikor azonban már olyan alacsony fokon állottak a részvények, hogy minden megfontolt gondolkozású és józan ítélőképességű ember előtt tisztán állott, hogy a részvények, főleg a jó papírok hallatlanul olcsóak, még mindig nem látott senki a vásárláshoz, főképpen a következő okokból: Egyrészt a bécsi tőzsdén — melynek befolyása a budapesti tendenciára éppen olyan erős, mint a budapestié a bécsire, szóval a két piac között a kölcsönhatás teljes mértékben fennáll — állandóan az a félelem uralkodott, hogy az ottani intervenciós szindikátus előbb-utóbb kénytelen lesz darabjait piacra dobni. Állítólag ugyanis csaknem 300 milliárd értékű papírja van a szindikátusnak s a tago már megunták a folytonos veszteségeket, amelyeket időnkint készpénzben kellett a résztvevőknek befizetniük. Ez volt az egyik réme a tőzsdének. A másik Bőseinek az immobilizációja, amelyet óriási részvénypaketteknek kényszerült tartása idézett elő. Ez olyan nagy kamatterheket jelentett Bősei részére, hogy természetesen időnként kénytelen volt papírjainak bizonyos menynyiségét pénzzé tenni, hogy az esedékes kamatokat ki tudja egyenlíteni. Ez magában véve csak nyomasztó hatást gyakorolt, de az az érzése a bécsi spekulációnak és tőzsdeköröknek, hogy félni lehetett Bősei helyzetének a felborulásától, s így attól, hogy az a kezében levő pakettek piacradobásával jár, aminek bekövetkezése beláthatatlan katasztrófát idézett volna elő. Nagyon természetes, hogy ezek a nyomasztó érzések mindenkit inkább az eladásra, mint a vásárlásra ösztönöztek és így nem lehet csodálni, ha az értékpapírok árfolyama állandóan, sőt utóbb már erős mértékben hanyatlott. Közben történt, hogy Bőseinek sikerült svájci üzletbarátaival a birtokában lévő részvénypakettre nézve meggyőzést létesítenie, amely nagy tranzakció egész titokban folyt le. Mint halljuk, egyedül a Niederösterreichische Escompte-Gesellschaftnak volt erről a tranzakcióról tudomása svájci üzletbarátai révén, de már saját érdekében is diszkrécióval kezelte ezt az értesülést, úgy hogy az osztrák nagy intézetek, Sighard tal az élükön, teljes tájékozatlanságban maradtak. Így történt, hogy a tranzakció kipattanása rendkívül nagy meglepetést okozott, mert ha nem is veszszük készpénznek azokat a híreszteléseket, hogy a bécsi nagybankok elkontrominálták a náluk lombadírozott Bosel-féle részvényeket, kétségtelen, hogy egyéb irányú részvényvásárlási érdekltségeik folytán igen jelentékeny és nagy vagyoni érdekük fűződött a tőzsde további lanyhaságához, mert így vélték olcsóbban megvehetni a szükséges darabokat. A beállott fordulat — mint már köztudomású — erőteljes vásárlási kedvet idézett elő Bécsben, érdekes azonban megállapítani, hogy éppen a legnagyobb intézetek vezetői nem tudtak hinni a hossz tartós voltában. A bécsi tőzsdének javuló tendenciája természetesen megtette hatását a budapesti tőzsdére is és itt fokozódott a hatás azáltal, hogy egyrészt a részvények árfolyama ezt megelőzőleg a budapesti tőzsdén nagyobb mértékben hanyatlott, másrészt a kormánynak Génfben elért sikerei, melyektől a gazdasági életnek fellendülése várható úgyszintén a terméskilátásoknak folyton kedvezőbb alakulása olyan légkört teremtettek, amely bizonyos optimizmusra jogosít. Mint ahogy egyik lanyha nap a másikat vonja maga után, úgy ellenkezőleg is egyik szilárd nap maga után vonja a következő szilárd napot, annál is inkább, mert a lanyhaságból hasznot élvezőknek, a kontreminőrök csoportjának ama része, mely a legóvatosabb, illetve legijedősebb, már az első szilárd napon megkezdte fedező vásárlásait, így ismét beigazolódott a tőzsdén azok álláspontjának helyessége, akik mindig azt mondották, hogy a kontreminőrök a legbiztosabb megalapozói a hossznak, mert hiszen senkinek sem oly fontos, hogy részvényeket vásároljon, mint éppen a kontreminőröknek. A legóvatosabbak természetesen már az első napokon kezdtek vásárolni és tartották a hosszban a lélekzetet, később azután, mikor napokig tartott ez a felfelé menő irányzat, már azok a kontreminőrök is megunták, akik nem ijedtek meg mindjárt és ezek folytatták a fedezeti vásárlásokat. Végül a legutóbbi napon, amikor nagy szilárdságot állapítottunk meg, azt kellett tapasztalnunk, hogy már azok is fedeztek, akik még mindig bíztak a besszben és akik a hossz folyamán is megkontreminálták a részvényeket úgy, hogy többszörösét kellett visszavenniük azoknak a részvényeknek, melyeket legelőször, még a bessz idején eladtak. Hogy ez a rendkívül nagyarányú hullámzás milyen változásokat idézett elő az árfolyamokon, azt az alábbi összeállításban szemléltetjük: Ezek után megvilágítjuk, hogy komoly pénzügyi és tőzsdei körök milyennek látják a legközelebbi helyzetet. Egészen természetes, hogy biztos jóslásokba bocsátkozni itt nem lehet, mert hiszen külpolitikai események is zavarhatják esetleg a piacoknak további kialakulását de nagy általánosságban mégis — mint említettük — több ok szól amellett, hogy a tőzsde legközelebi jövőjét kedvezőbb színben lássuk. Tudjuk azt, hogy vásárlások mindig csak jobb tendenciák mellett jelentkeznek s e tapasztalat helyessége most is beigazolódik. A vásárlók kezdenek mindenfelől jelentkezni, még pedig annál is inkább, mert a bankok, melyek szintén jobb színben látják a legközelebbi jövőt, már arra való tekintettel is, hogy a jó részvények még mindig nagyon alá vannak értékelve (ne felejtsük el, hogy a mostani 50 százalékos emelkedés milyen hihetetlenül alacsony árfolyamokból indult ki), inkább merik most már klienseiket vételekre buzdítani. A külföld is , mely a már amúgy is alacsony részvényárfolyamok visszafejlődését egyáltalában nem tudta megérteni és így nemcsak hogy meglevő részvénybirtoka miatt nyugtalankodott, de nem látván a szituáció mélyére, a leglehetetlenebb kombinációkra látott okot —, a fordulat folytán immár szintén optimisztikusan kezd látni és részvényeinek beszerzési átlagát olcsóbb vásárlásokkal kezdi feljavítani.------Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság folyó évi június hó 25-én tartotta 1924. évi rendet közgyűlését, amely az évi nyereséget 1.806.058.601 korona , és az osztalékot pedig 70.000 koronában állapította meg. Középeurópai fakartel? Néhány nap óta középeurópai fakartel alapításáról beszélnek szakkörökben. Információink szerint ilyen kartel létesítésének terve tényleg felmerült. A kartel felölelné a román, jugoszláv, cseh és osztrák fatermológt. Az érdekellentétek azonban olyan nagyok, hogy a kartel megvalósulása — legalább egyelőre — még kétséges. 1925 jun. 2. 1925 jun. 16. 1925 jut. Magyar Hitel 346 306 370 Keresk. Bank 883 840 990 Pesti Hazai 2185 1770 2335 Ált. Takarék 108 98 1130 Moktár 170 170 171 Első Magyar Bszt. 4050 4100 5450 Ált. Kőszén 2930 2575 3090 Salgó 418 350 490 Urikány 930 825 1085 Gutman 440 400 460 Ófa 490 450 515 Nasici 1665 1385 1850 Nova 166 153 223 Égisz 585 60 70 Államvasut 373 310 425 Viktória Gőz 357 339 404 Ganz-Danubius 1915 1490 2290 Rima 106 90 123 Magyar Cukor 1770 1480 2120 őstermelő 161 145 247 Gummi 210 175 274