Ujság, 1925. november (1. évfolyam, 94-117. szám)
1925-11-15 / 106. szám
4 ÚJSÁG VASÁRNAP, 1925 NOVEMBER 15 Rákosi Mátyás a statáriális bíróság előtt. A védelem hatásköri kifogást emelt. Az ügyet a rendes büntetőtanács elé kívánta utalni. A bíróság egyelőre nem határozott ez ügyben. Rákosi a rendőrség előtt tett vallomását visszavonta, az ügyészség előtt tett vallomását fentartotta. Magyar kommunistának vallja magát. Weinberger és Őry is kommunistának mondja magát. A nagy esküdtszéki terem előtt ma reggel a nagy ügyeket megillető külsőségek jelentkeztek. Teljes rendőrségi készenlét, melynek élén rendőrségi főtanácsosok rendelkeztek és szigorúan igazolták a hallgatóságot. A terem padjaiban való elhelyezkedés kezdetben csupán cum grano salis történt. De később lassacskán megteltek a padok és amikor a ötöstanács Langer Jenő dr. elnök vezetésével bevonult, már csaknem teljes ház állott fel tisz- ■ telgésre. A vádlottaknak szuronyos börtönőrök között való bevonulása meglepetést keltett. Weinberger kivételével szürke alakoknak tűntek fel, különösen a női vádlott semmilyen illúziót. A társaságnak Weinberger a szónoka, egyben a legféktelenebbje is. Ugyancsak jósvádájú ember, bár kissé nyárspolgáriasabb külsejű és gesztusos Rákosi Mátyás is, aki nem lobog annyira, mint Weinberger elvtárs, de egyébként a hordóról ő sem esik le nagy lámpaláz miatt, úri Károly pedig annyi közvetlenséggel és őszinteséggel mondotta el veszedelmes teóriáit, hogy még elnöki dicséretben is részesült a felelősségvállalás és minden kertelés nélkül való helytállásamiatt. Ez az ember köztük a legnyugodtabb, Nyisztor elvtársra emlékeztető lelki flegmával szaturálva. Miskolczy ügyész, aki ismeretes arról, hogy lelke mélyéből idegenkedik mindentől, ami ezeknek a vádlottaknak kedves, mosolyogva hallgatta a fejtegetéseket. Nem a teóriákon mosolygott, de azon a sok kerekded mondaton, amely igazán nascitur, non fit. A tárgyalásról a következő tudósítást közöljük: Langer Jenő dr., elnök délelőtt tíz órakor megnyitván a főtárgyalást, a vádlottaknak az általános kérdésekre történt kihallgatása után Miskolczy Ágost dr. kir. ügyész részletesen ismertette a lázadásra való szövetkezés vádját. Foglalkozott a III. Internacionale nyílt céljával, a polgári osztály romjain felépíteni a proletárok, a kommunista diktatúráit a nagyvilág minden államában. Majd előadta, hogy a vádlottak miképpen kapcsolódtak be ebbe a veszedelmes akcióba. Rákosi hamis útlevéllel, álnéven jött Oroszországból Budapestre, ahol a bécsi ügynökkel és Budapesten a többi vádlottal érintkezésbe lépett és együtt folytatták a bolsevista szervezkedést. Lengyel Zoltán dr., Rákosi védője, hatásköri kifogást emelt a rögtönítélő bíróság ellen. A kivételes törvények a háború befejeztével megszűntek, még ha a kormány a kivételes intézkedéseket kifejezetten nem is szüntette be. Ezt törvény rendeli el. A háború megszűnt, a trianoni békével a béke állapotába jutottunk. Az igazságügyminisztérium rendelete a rögtönítélő bíróságot illetőleg tehát a törvénnyel szemben ma már fenn nem tartható. Egyébként is lázadásra való szövetkezést illetőleg az ügyésznek semmi adata nincsen. Legfeljebb előkészítő cselekményt lehetne megállapítani- de lázadásra való szövetkezést semmiesetre sem. Magyarország immár teljesen immunis a kommunizmussal szemben. Tehát kivételes törvényre szükség minálunk nincsen. A bíróság a védők előterjesztését időelőttinek látja és nem határozott. A VÁDLOTTAK KIHALLGATÁSA. Az elnök aztán Rákosi Mátyást hallgatta ki, a többieket pedig a fogházba visszakísértette. Rákosi magát büntetlennek vallja, a rendőrség előtt tett vallomását visszavonja, az az igaz, amit az ügyészség előtt vallott. Őt magát ugyan nem bántalmazták, de hallotta, hogy társait a rendőrségen megverték. Kijelenti, hogy Magyarországon a törvény a nagybirtok és a nagytőke szolgálatában áll. Bevallja, hogy Budapesten megkísértette a kommunista párt megszervezését. Hogy a többiekkel hogyan ismerkedett meg, arra vonatkozólag nem hajlandó vallomást tenni. Néhány állam kivételével — úgymond — minden államban van kommunista párt. A szocialista párt immár nem egyéb, mint kispolgári párt. Utána Weinberger Zoltánra került a sor. Nem lehetett nagyon jó híre, mert az elnök már a kihalgatása előtt figyelmeztette, hogy nyugodtan valljon és ne kényszerítse az elnököt fegyelmi büntetésre. A vádlott magát kommunistának vallja. Oroszországban újságíró volt és a kommunista propaganda terjesztése végett jött haza. Ez volt a konkrét cél. Ha ez a szervezkedés, lázadás, akkor ő igenis lázadott. Erősen hangsúlyozta, Nagyon megcsappant érdeklődés mellett folyt le a délutáni tárgyalás, aminek oka bizonyára az volt, hogy a közönség nem tudta, hogy a tárgyalást délután is folytatják. Sőt azt még kevésbé tudta hogy holnap, vasárnap is lesz tárgyalás. A délutáni tárgyaláson már a nívó nagyon alászállott. A délelőtti grader Michel-ek után következtek a magyarázgatások, a cirkumspektusosok. Gőgös Ignác elég csavaros észjárású ifjú ember és nagyon keresi a hátsó kapukat. Kihallgatása rövid ideig tartott. Hámán Kató, a volt villamosjegykezelőnő nem látszik olyannak, aki mártíriumra vágyik. Rekedten, tétovázva adta elő mondókáját, nem sok vizet zavarva a tárgyalás menetében. Langer Jenő dr. főtárgyalási elnök délután 5 óra 20 perckor nyitotta meg a folytatólagos tárgyalást. Gőgös Ignác vádlott a következőket vallotta: — Nem vagyok bűnös. Csak olyasmiben vettem részt, ami a munkásság javára szolgált volna. Az elnök: Volt már itt kommün, ez az, ami a munkásság javára szolgált? — Ha meghogy Hámán Katót nem ismeri. Az elnök elébe tárta, hogy a nyomozás alatt másként vallott. A vádlott megmaradt amellett, hogy Hámán Katót nem ismerte. Végcélja a kommunizmus visszaállítása szeoretice. Ha reá kerül a sor, a valóságos visszaállításra, ő ere a célra vállalkozna és vállalkozni fog is. Őri Károly vádlott magát büntelennek vallja. Oroszországban „magába vette“ a kommunistatanokat és ezt itthon be is jelentette egy bizottságnak. Bécsben Landlerrel összeköttetésben állott. Mint kommunista a tömeg nyomorára gondolt. A cél az volt, hogy a kormányt kényszerítsék a kommün-propaganda jogosságának elismerésére. Közös „eszmetársakkal" esetről-esetre megtárgyalták a teendőket. Sok akadály volt. Ismeri a szociáldemokraták megalkuvó természetét, a híveik nehezen voltak kapacitálhatók. Mi szocialisták ... azaz kommunisták, nem dolgozunk utasításra. Ezt tehetik a polgári pártok. Az elnök megjegyzésére, hogy össze-vissza széthúzni mégsem lehet, a vádlott igent bólint. „Ez helyes" mondta az elnöknek, aki aztán tovább folytatta a kérdezést. A vádlott elmondotta, hogy igyekeztek magukat a szocialistáktól elkülöníteni, mert ők radikálisabbak, mint a szocialisták. A májusi kongresszusra az embereket ő terelte Bécsbe. (Az elnök: Becsülöm magában, hogy amit cselekedett, azt mind bevallja.) A kongresszus fő célja a magyarországi mozgalom megszervezése. Beszéltek ott Landler, Kun Béla, Weinberger, Rákosi elvtársak és ő maga is. A gyűlésen Hámán Katónak valószínűen csupán a női mozgalom megszervezése jutott osztályrészül. Európa legtöbb államában a kommunizmus megszervezése legális ügy. 1919-ben a kommunizmus minden vérontás nélkül vette a kezébe a hatalmat, de el lehet képzelni olyan szituációt is, amikor ez véres eszközökkel történik. Ahogy a történelem elrendeli. Ha én — úgymond — elismerem azt, hogy kommunista vagyok, akkor elismerem azt is, hogy nekem céljaim vannak. Ami nálunk volt, az nem volt kommunizmus, az csupa proletárosztályuralom volt. Ez pedig két külön dolog. Délután 2 órakor az elnök délután 5 óráig szünetet rendelt el, engedik, hogy nyíltan csináljuk a munkánkat, akkor nem vakondok módra fogunk dolgozni. — Miért zárták ki magát a szakszervezetből? — Mert megmondtam az igazat. A szakszervezet a mostani rendszer szolgálatában áll. — Hogy érti ezt? — Hát úgy, hogy leszereltek. — Nem látja, hogy a szocialisták milyen erős ellenzéket fejtenek ki a kormány ellen? — Ez csak látszat, kérem. — Az a sokezer munkás a szakszervezetben nem így gondolkodik. — Nem olvastuk meg, hogy ők hányan vannak és hányan vagyunk mi. — Hogy ismerkedett meg a társaival? — Több ízben találkoztunk. — Hámán Katóval is? — Vele nem. — Kommunista célokat akartak szolgálni? — Hát mozgalmat jóformán nem csináltam, de kommunista voltam. Megismerkedtem Rákosival és másokkal is. •— A rendőrség előtt azt vallotta, hogy az illegális szervezkedésben résztvett. — Nem áll, én nem szervezkedtem. — A rendőrségnél minden szervezkedést beismert. Elmondotta, hogy még a költségeket is ön kezelte, amik az „illegális akciókéra befolytak, ön ezt aláírta a rendőrség előtt. — Mert kikényszerítették a vallomást. — Ezt maga nem vallotta az ügyészség előtt. — Nem tehetek róla, hogy ha nem vették jegyzőkönyvbe. — Szóval, a rendőrség előtt felvett vallomás nem igaz. — Nem igaz. — De beismerte azt is az ügyészség előtt, hogy dollárokat vett fel e célra. — Én csak azt hangoztattam, hogy a nagy világon mindenütt vannak kommunista pártok, anélkül hogy forradalmat csinálnának. — De maguk vai kondok módon szervezkedtek. Nem lehet Magyar-, országon az egyes pártok keretében elhelyezkedni? — Nem lehet, a kapitalizmus és a sok munkanélküliség ezt nem teszi lehetővé. HÁMÁN KATÓNAK KEVÉS A SZOCIALIZMUS. Az utolsó vádlott Hámán Kató, férjezett, volt jegykezelőnő, de felfüggesztették 1920-ban. Az elnök. Maga 1919-ben belépett a szociáldemokrata pártba és ott ismerkedett meg Vágival. — Igen, beléptem hozzájuk. — És miért csatlakozott Vágiékhoz? — Mert a szociáldemokraták nem képviselték a munkások érdekeit. — Maguk mind egy nótát fújnak. — Nem harcoltak ők a sajtó-, a szervezkedés- és a gyülekezési szabadságért. — Dehogynem. A törvény keretén belül ott is agitálnak ezek mellett. •— Nekünk az volt a célunk, hogy erősebb agítációt kell kifejteni — Magának rejtett célja a kommunizmus volt. — Csak az volt a célunk, hogy a szervezkedési szabadságot biztosítsuk. A nyomor olyan nagy, hogy minden pár násznak szóhoz kell jutni. — És ehhez kell a kommunizmus? — Én nem néztem, hogy ki kommunista, ki nem kommunista, csak azt néztem, hogy ki harcol komolyan a szervezkedés szabad-,ságáért. FELVILÁGOSÍT ANNYI, MINT FORRADALMOSIT. — A központi bizottságban ön is benn volt? •— Igen. Ott kijelölték a munkakört. Önnek milyen munka jutott? — A nők szervezése. — Kapcsolatban a fővárosi választással is. — Minden téren igyekeztünk felvilágosítani. — Illetve forradalmasitani, amint ön azt a rendőrségen vallotta. Tudja ön, mi az a forradalmasitás? — Az felvilágosítása minden ügynek és minden részletnek. — Miért bocsátották el magát az állásából? — Kommunistaság gyanúja miatt. — Illetve beigazoltsága miatt. Ne jól van, üljön le. Az elnök: A mai nap anyaga ki van merítve. A tárgyalást holnap, vasárnap reggel folytatjuk. Az orvosszakértőket fogjuk holnap reggel 9 órakor kihallgatni. A vádlottakat vezessék vissza a fogházba. Ezzel a tárgyalás 6 óra 15 perckor véget ért Holnap az orvosszakértők után a rendőrség részéről mintegy négy tanút fognak még kihallgatni. Valószínű, hogy a perbeszédekre csak hétfőn kerül a sor, mivel a hétfői nap folyamán a rögtönítélő tanácsnak a tárgyalást be kell fejezni. Az pedig nem valószínű, hogy a törvényszék vasárnap délután is tárgyal. A délutáni tárgyalás. „Hogy volna, ha egyszer megszöknék nagymamától? Este, igaz, nagymama zárja a kaput, vánkosa alá dugja a kulcsot... motozik még ki-be a házba, ébren alszik, mint a nyúl, de csak leszusszan egyszer és hallom, ha horkol... Akkor aztán be van zárva az ember, mint a börtönbe. Ablak? Az a kettő, ami nagyanyó szobájából az utcára kandit? Dejszen, azt rögtön észrevenné, ha csak ki is nyitnám, mert fél a éjjent hűvösségtől!" „Börtön! Börtön! Most, itt, a parkból kéne elfutni. Szép lassan kihúznám a karomat, mintha a zsebkendőm akarnám elővenni és úgy, hirtelen usgyi... Szedném a lábam, mint a szél, nagymama döbbenten nézne, nem látna már!-----------Merre futott az a lány? Haha, jó... Csak a park túlsó sarkára futnék, onnét tovább a Mozsár utcán, valakibe belé*botlottam a, pardon... Nem enged tovább... Erich, —--------rámnéz csodálkozva. Hová fut kislány, — — -—a börtön, — —* — a börtön, — mondanám, Erich rám kapcsolná meleg kezét a kezemre, — de most már mondja el, — elmondom, jó, tizenötéves vagyok, nagymamám mellett kell élnem és valaminek lenni kellene,------- — szeretem magát, ■-------- — Erich ... Azután jönne az igazi jó. Én elmennék Erichhez. Ott is maradnék nála, hiába kérne vissza a nagymama, én Erichet szeretem, olyan jó átölelni a nyakát és megcsókolni a szemét.------------ Erich... Erich...“ — Nem fázol, Zsenkó — kérdi a fzagyanyja. Ettől visszazökken a kerékvágásba, mint az ujjából kifutott szekér. Végigsimítja homlokát: «Semmit sem ér az egész... Mikor történik az emberrel valami?» — Nem fázom, — mondja elutasítóan. Ha most eljönne Zsenikéhez Mindenható Úr, aki többet tud mindenkinél és azt mondaná neki: — Zsenike, figyelj reám. A te friss kék szemeddel és rengeteg barna hajaddal még tizenöt évig fogsz így futni, anélkül, hogy valóban elfutnál, fogsz igy élni, anélkül, hogy élnél__ Erich el fog múlni és aki helyébe kerül, azt Ambrusnak fogják hini, komoly lesz szívedben és fantáziádban, el is vehetne, de nem fog elvenni. A harmadikat ledéren Ericnek fogják nevezni, ennek már, huszonöt éveddel, a szeretője is lennél, mert ijedt és kapkodó vagy, de persze nem leszel. Nagymama csodamódra össze fog töpörödni, mint egy szakajtóban felejtett zsemlye és a tizenöt évek így fognak elmúlni éppen, mint a ma este. Csakhogy addigra elvágyatoztad a vágyaidat és elfogyasztottad fiatal fantáziádat s meddő vágyaktól megfonnyadoztál, mint a pincehomokba dugott petrezselyem. Mire nagymama meghal, nem fogod tudni, hogy mi végre éltél s harminc éveddel elmégy feleségül a pár házzal odébbi sovány, vörös pékhez, akitől húsz éven át kiflit vásároltál s aki özvegysége óta kiszemelt téged. A háza csaknem ugyanolyan, mint ez itt. A verandán kék lóherés abrosszal takaródzik az asztal s az oleanderfa sem hiányzik. A pék esténként maga zárja a kaput és párnája alá gyömöszöli a kulcsot más egyéb kulcsokkal együtt, megint lesz börtönöd, jó, biztonságos börtön, ahonnét futhatsz, Zsenilla ... De hová futsz majd akkor megaláztatás nélkül? Ki fog meg vállaló karral téged? Fantáziádban is szégyelni fogsz valakihez futni, aki nem vállat magáénak, mert elhervadtál! Fantáziádban is a szeplős pék mellett maradsz ezután... Most figyelj rám: tizenötéves rendezett életedet már métely rágja: a szent Törvény, amit a világ eddigi ispánjai, a férfiak agyaltak ki számodra, teremtőerejük minden tökéletlenségével. Sok sűrű sor, a törvény betűi. Arcukkal befelé ólommérget lehelnek, lassan ölnek meg. Hátukból kifelé szögek hegyesednek, véresre tépnek szét. Élhetsz törvényen belül és élhetsz törvényen kívül. Más választásod nincs. Kérded, utacskák nincsenek-e a törvény kegyetlen betűi között? Hogyne lennének! De nem neked csinálták, akit lánnyá átkozott sorsod, hanem a törvénycsináló urak önmaguknak, mert a tálnál ülve — ugye? — kivették a nagyobbik és jobbik részt. Te élni fogod vágyaid halotti torát, élni az áldott, egyszerű életet. Ha így jönne a Mindenttudó Úr és megmutatná, hogy mit tartogat, elirtózott jajdulással futna el Zsenike, neki a Mohos-tónak s választaná az Élet kezéből az egyedüli lehetségesét: a Halált. De nem tudja, és így cseng mint ma, még tizenöt éveket, amíg megroppanva elérkezik ■ a szárnyaszegett Megalkuváshoz... A szocializmus és a polgárság. — Széljegyzetek egy könyvhöz. Irta Katona Béla. A Föld kialakulásának korszakait a geológia és a népek pusztulását vagy újjászületését a világtörténelem mutatja. Ha a föld és a népek vívódásában az ember küzdelmeit is meg akarjuk ismerni, akkor a szociális eszmék fejlődését kell nyomon követni. Nehéz feladat, mert irodalmunkban ismertették ugyan az elméleteket és rendszereket, de ezek oly eltérők, sőt sokszor önmagukban — ez egyébként megvan Rousseaunál is — annyira ellentmondók, hogy nehezen lehet az összefüggésről tiszta képet alkotni. Dános Árpád és Kovács Gábornak " S,A szociális eszmék fejlődése a modern szocializmusig" címmel most megjelent műve új csapáson foglalja össze a hatalmas anyagot, úgy hogy nemcsak a rendszerbeli, hanem a korszakos fejlődést is nyomon lehet követni. A könyv sorra vesz valamennyi elméletet és tudományos pártatlansággal tárgyalja a szociális probléma alapvető tételeit. Az első részben a szocializmus fogalmán keresztül ismerteti az elméleti s azután a gyakorlati megvalósítás célját szolgáló különböző rendszereket. A nagy tárgyismerettel és gondossággal egymásba kapcsolódó fejtegetések világos áttekintést adnak a fejlődés folyamatáról. Igen szerencsés módszer, hogy a súlyos probléma egész anyagának ismertetése után következik a korszakok, mégpedig az antik világ, a vallások és az utópisták szocializmusa, melyet a francia forradalom előtti természetjogi szocializmus beható tárgyalása zár le. Bármily messzeségbe vesznek el e mozgalmak, mégis elevenen lüktet mögöttük az emberek millióinak létfentartásukért folyó harcos vezérek emléke plasztikusan domborodik ki a tömegek elmosódó körvonalaiból. A racionalisztikus és agrárszocializmus izgalmasan érdekes történeti eseményeit veszi ezután sorra Dános, aki egyébként alaposan tárgyalja az előbbinek filozófiai és centralisztikus irányait is. Az utolsó rész nagy vonalakban a szocializmus fejlődéstörténeti és tudományos irányait foglalja össze. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy e könyv a becses műnek csak első része s a második könyv a modern szocializmus anyagát fogja az olvasóközönség elé tárni. Be kell vallanom, hogy ez nagyon is szürke ismertetés, de a könyv értékére és hatására talán élesebb fényt vet az a néhány jegyzet, melyet olvasás közben — jórészt régebbi mérlegelésem alapján is — tettem, midőn egymásután peregtek le előttem a könnyebb vagy súlyosabb okfejtések, melyek úgy a javak összesége, mint pedig a termelőeszközök szempontjából igyekeznek *) Kovács Gábor emlékének van ajánlva a kötnyv, melynek előszavában Dános megírja, hogy e korán elhunyt kiváló tudóssal tíz év előtt tervezték a munka megírását és így az ő adatgyűjteményét, valamint a modern szocializmusról szóló tanításait szintén feldolgozta a könyvben, tisztázni a munkához való jog érvényesítésének, s ezzel az ember boldogulásának legcélszerűbb lehetőségeit.* A társadalmi együttélés története a meglepő, ellentmondások sorozata. A fajszeretet a legszebb erény egy nemzet társadalmában, s a legégőbb gyűlölet forrása két vagy több nép egymással szembekerülő nacionalizmusában. Az istenimá-dás, a jónak és tökéletesnek foglalata s a dogmák, a hivő telkek útvesztője. Minden tömegmozgalom célkitűzése: az ember boldogulásai az utakon, melyek a cél felé torkollanak, évezredek óta kiöntött embervér hömpölyög. Csiszolt és finom elmék, a kutató, elemző, sőt teremtő lángész egész sokasága vonul végig az emberiség történelmén, s ha életük eredményeiről lebontunk minden díszt, okosságot vagy elméletet, máig is változatlan probléma kerül elénk: a lelki és a testi vágyak külön-külön kielégülése, vagy pedig ezek harmóniája jelenti-e az emberi boldogságot. Egy bizonyos: a társadalom nem gép s az ember nem géprész, mely a maga helyére állítva engedelmeskedik egy központi erőnek. Minden ember külön világ, különböző mozgató erőkkel, melyeknek forgása egocentrikus. Ennek mértékét és érvényesítését eleinte a környezet, később a társadalom szabályozta, de végképen senkiből ki nem irthatta. Az önérdek egyenlő a léttel s a létfentartás ösztön, az ösztön pedig elemi erő, melynek lehet gátat vetni, de nem megsemmisíteni, mert ha lefojtják, robbant; ha helyes mederbe terelik, épít, s nevezetes, hogy többnyire a robbanás, az emberek szabadságharca előzte meg az építést, vagyis a kulturális haladást. Egyszóval: Az ember elviselhető, aztán kényelmesebb s ha ezt is elérte, egyre boldogabb életre törekszik. Az ember egocentrikus természetéből JIII'Bőrbajok, kiütések, a bőr tisztátalanságai ellen tj||| fi Berger kátrányszappan É | 50 év óta kedvelt szer. Kitűnően bevált a többi a lg§ ■h Berger-féle szappan is, mint a benzoe-, bora*-. |*8S 833 kén-, kéntől-, kátrányos-kén- és gjyee- Sgg rin kátrány, szappan Ha Helicocég -------------~r': hS §5 Kapható gyógyszerárakban, drogériákban, illatszer- IS üzletekben. Magyarországon gyártja: Rjj gyógyszer- és tápszergyár részvénytársaság jj|H| i