Ujság, 1925. november (1. évfolyam, 94-117. szám)

1925-11-15 / 106. szám

4 ÚJSÁG VASÁRNAP, 1925 NOVEMBER 15 Rákosi Mátyás a statáriális bíróság előtt. A védelem hatásköri kifogást emelt. Az ügyet a rendes büntetőtanács elé kívánta utalni. A bíróság egyelőre nem határozott ez ügyben. Rákosi a rendőrség előtt tett vallomását visszavonta, az ügyészség előtt tett vallomását fentartotta. Magyar kommunistának vallja magát. Weinberger és Őry is kommunistának mondja magát. A nagy esküdtszéki terem előtt ma reggel a nagy ügyeket megillető külsőségek jelent­keztek. Teljes rendőrségi készenlét, melynek élén rendőrségi főtanácsosok rendelkeztek és szigorúan igazolták a hallgatóságot. A terem padjaiban való elhelyezkedés kezdetben csu­pán cum grano salis történt. De később las­sacskán megteltek a padok és amikor a ötös­tanács Langer Jenő dr. elnök vezetésével be­vonult, már csaknem teljes ház állott fel tisz- ■ telgésre. A vádlottaknak szuronyos börtönőrök között való bevonulása meglepetést keltett. Weinberger kivételével szürke alakoknak tűn­tek fel, különösen a női vádlott semmilyen il­lúziót. A társaságnak Weinberger a szónoka, egyben a legféktelenebbje is. Ugyancsak jó­­svádájú ember, bár kissé nyárspolgáriasabb külsejű és gesztusos Rákosi Mátyás is, aki nem lobog annyira, mint Weinberger elvtárs, de egyébként a hordóról ő sem esik le nagy lám­paláz miatt, úri Károly pedig annyi közvetlen­séggel és őszinteséggel mondotta el veszedel­mes teóriáit, hogy még elnöki dicséretben is részesült a felelősségvállalás és minden kerte­lés nélkül való helytállása­­miatt. Ez az ember köztük a legnyugodtabb, Nyisztor elvtársra emlékeztető lelki flegmával szaturálva. Mis­­kolczy ügyész, aki ismeretes arról, hogy lelke mélyéből idegenkedik mindentől, ami ezek­nek a vádlottaknak kedves, mosolyogva hall­gatta a fejtegetéseket. Nem a teóriákon mo­solygott, de azon a sok kerekded mondaton, amely igazán nascitur, non fit. A tárgyalásról a következő tudósítást kö­zöljük: Langer Jenő dr., elnök délelőtt tíz órakor meg­nyitván a főtárgyalást, a vádlottaknak az általá­nos kérdésekre történt kihallgatása után Mis­­kolczy Ágost dr. kir. ügyész részletesen ismertette a lázadásra való szövetkezés vádját. Foglalkozott a III. Internacionale nyílt céljával, a polgári osz­tály romjain felépíteni a proletárok, a kommunista diktatúráit a nagyvilág minden államában. Majd előadta, hogy a vádlottak miképpen kapcsolódtak be ebbe a veszedelmes akcióba. Rákosi hamis útlevéllel, álnéven jött Oroszországból Budapestre, ahol a bécsi ügynökkel és Budapesten a többi vád­lottal érintkezésbe lépett és együtt folytatták a bolsevista szervezkedést. Lengyel Zoltán dr., Rákosi védője, hatásköri kifogást emelt a rögtönítélő bíróság ellen. A kivé­teles törvények a háború befejeztével megszűntek, még ha a kormány a kivételes intézkedéseket ki­fejezetten nem is szüntette be. Ezt törvény rendeli el. A háború megszűnt, a trianoni békével a béke állapotába jutottunk. Az igazságügyminisztérium rendelete a rögtönítélő bíróságot illetőleg tehát a törvénnyel szemben ma már fenn nem tartható. Egyébként is lázadásra való szövetkezést illetőleg­ az ügyésznek semmi adata nincsen. Legfeljebb előkészítő cselekményt lehetne megállapítani- de lázadásra való szövetkezést semmiesetre sem. Ma­gyarország immár teljesen immunis a kommuniz­mussal szemben. Tehát kivételes törvényre szük­ség minálunk nincsen. A bíróság a védők előter­jesztését időelőttinek látja és nem határozott. A VÁDLOTTAK KIHALLGATÁSA. Az elnök aztán Rákosi Mátyást hallgatta ki, a többieket pedig a fogházba visszakísértette. Rákosi magát büntetlennek vallja, a rendőrség előtt tett vallomását visszavonja, az az igaz, amit az ügyészség előtt vallott. Őt magát ugyan nem bántalmazták, de hallotta, hogy társait a rendőr­ségen megverték. Kijelenti, hogy Magyarországon a törvény a nagybirtok és a nagytőke szolgála­tában áll. Bevallja, hogy Budapesten megkísér­tette a kommunista párt megszervezését. Hogy a többiekkel hogyan ismerkedett meg, arra vonat­kozólag nem hajlandó vallomást tenni. Néhány állam kivételével — úgymond — minden állam­ban van kommunista párt. A szocialista párt immár nem egyéb, mint kispolgári párt. Utána Weinberger Zoltánra került a sor. Nem lehetett nagyon jó híre, mert az elnök már a ki­­halgatása előtt figyelmeztette, hogy nyugodtan valljon és ne kényszerítse az elnököt fegyelmi büntetésre. A vádlott magát kommunistának vallja. Oroszországban újságíró volt és a kom­munista propaganda terjesztése végett jött haza. Ez volt a konkrét cél. Ha ez a szervezkedés, láza­dás, akkor ő igenis lázadott. Erősen hangsúlyozta, Nagyon megcsappant érdeklődés mellett folyt le a délutáni tárgyalás, aminek oka bizonyára az volt, hogy a közönség nem tudta, hogy a tár­gyalást délután is folytatják. Sőt azt még ke­vésbé tudta hogy holnap, vasárnap is lesz tárgyalás. A délutáni tárgyaláson már a nívó nagyon alászállott. A délelőtti g­rader Michel-ek után kö­vetkeztek a magyarázgatások, a cirkumspektuso­­sok. Gőgös Ignác elég csavaros észjárású ifjú ember és nagyon keresi a hátsó kapukat. Kihall­gatása rövid ideig tartott. Hámán Kató, a volt villamosjegykezelőnő nem látszik olyannak, aki mártíriumra vágyik. Rekedten, tétovázva adta elő mondókáját, nem sok vizet zavarva a tárgya­lás menetében. Langer Jenő dr. főtárgyalási elnök délután 5 óra 20 perckor nyitotta meg a folytatólagos tárgyalást. Gőgös Ignác vádlott a következőket vallotta: — Nem vagyok bűnös. Csak olyasmiben vet­tem részt,­ ami a munkásság javára szolgált volna. Az elnök: Volt már itt kommün, ez az, ami a munkásság javára szolgált? — Ha meg­hogy Hámán Katót nem ismeri. Az elnök elébe tárta, hogy a nyomozás alatt másként vallott. A vádlott megmaradt amellett, hogy Hámán Katót nem ismerte. Végcélja a kommunizmus vissza­állítása s­zeoretice. Ha reá kerül a sor, a való­ságos visszaállításra, ő ere a célra vállalkozna és vállalkozni fog is. Őri Károly vádlott magát büntelennek vallja. Oroszországban „magába vette“ a kommunista­tanokat és ezt itthon be is jelentette egy bizott­ságnak. Bécsben Landlerrel összeköttetésben ál­lott. Mint kommunista a tömeg nyomorára gon­dolt. A cél az volt, hogy a kormányt kényszerít­sék a kommün-propaganda jogosságának elisme­résére. Közös „eszmetársakkal" esetről-esetre megtárgyalták a teendőket. Sok akadály volt. Is­meri a szociáldemokraták megalkuvó természetét, a híveik nehezen voltak kapacitálhatók. Mi szo­cialisták ... azaz kommunisták, nem dolgozunk utasításra. Ezt tehetik a polgári pártok. Az elnök megjegyzésére, hogy össze-vissza széthúzni még­sem lehet, a vádlott igent bólint. „Ez helyes" mondta az elnöknek, aki aztán tovább folytatta a kérdezést. A vádlott elmondotta, hogy igyekeztek magukat a szocialistáktól elkülöníteni, mert ők radikálisabbak, mint a szocialisták. A májusi kongresszusra az embereket ő terelte Bécsbe. (Az elnök: Becsülöm magában, hogy amit cselekedett, azt mind bevallja.) A kongresszus fő célja a ma­gyarországi mozgalom megszervezése. Beszéltek ott Landler, Kun Béla, Weinberger, Rákosi elv­­társak és ő maga is. A gyűlésen Hámán Katónak valószínűen csupán a női mozgalom megszerve­zése­ jutott osztályrészül. Európa legtöbb álla­mában a kommunizmus megszervezése legális ügy. 1919-ben a kommunizmus minden vérontás nélkül vette a kezébe a hatalmat, de el lehet kép­zelni olyan szituációt is, amikor ez véres eszkö­zökkel történik. Ahogy a történelem elrendeli. Ha én — úgymond — elismerem azt, hogy kommu­nista vagyok, akkor elismerem azt is, hogy ne­kem céljaim vannak. Ami nálunk volt, az nem volt kommunizmus, az csupa proletárosztályura­­lom volt. Ez pedig két külön dolog. Délután 2 órakor az elnök délután 5 óráig szü­netet rendelt el, engedik, hogy nyíltan csináljuk a munkánkat, akkor nem vakondok módra fogunk dolgozni. — Miért zárták ki magát a szakszervezetből? — Mert megmondtam az igazat. A szakszervezet a mostani rendszer szolgálatában áll. —­ Hogy érti ezt? — Hát úgy, hogy leszereltek. — Nem látja, hogy a szocialisták milyen erős ellenzéket fejtenek ki a kormány ellen? — Ez csak látszat, kérem. — Az a sokezer munkás a szakszerve­zetben nem így gondolkodik. — Nem olvastuk meg, hogy ők hányan vannak és hányan va­gyunk mi. —­ Hogy ismerkedett meg a társaival? — Több ízben találkoztunk. — Hámán Katóval is? — Vele nem. — Kommunista célokat akartak szolgálni? — Hát mozgalmat jóformán nem csináltam, de kom­munista voltam. Megismerkedtem Rákosival és má­sokkal is. •— A rendőrség előtt azt vallotta, hogy az illegális szervezkedésben résztvett. — Nem áll, én nem szervezkedtem. — A rendőrségnél minden szervezkedést beismert. Elmondotta, hogy még a költségeket is ön kezelte, amik az „illegális ak­ciókéra befolytak, ön ezt aláírta a rendőrség előtt. — Mert kikén­y­szerítették a vallomást. — Ezt maga nem vallotta az ügyészség előtt. — Nem­ tehetek róla, hogy ha nem vették jegyzőkönyvbe. — Szóval, a rendőrség előtt felvett vallomás nem igaz. —­ Nem igaz. — De beismerte azt is az ügyészség előtt, hogy dollárokat vett fel e célra. — Én csak azt hangoztattam, hogy a nagy világon mindenütt vannak kommunista pártok, anélkül hogy forradalmat csinálnának. — De maguk va­i kondok módon szervezkedtek. Nem lehet Magyar-, országon az egyes pártok keretében elhelyez­kedni? — Nem lehet, a kapitalizmus és a sok­ munkanélküliség ezt nem teszi lehetővé. HÁMÁN KATÓNAK KEVÉS A SZOCIALIZMUS. Az utolsó vádlott Hámán Kató, férjezett, volt jegykezelőnő, de felfüggesztették 1920-ban. Az elnök. Maga 1919-ben belépett a szociálde­mokrata pártba és ott ismerkedett meg Vágival. — Igen, beléptem hozzájuk. — És miért csatlako­zott Vágiékhoz? — Mert a szociáldemokraták nem képviselték a munkások érdekeit. — Maguk mind egy nótát fújnak. — Nem harcoltak ők a sajtó-, a szervezkedés- és a gyülekezési szabadságért. —­ Dehogy­nem. A törvény keretén belül ott is agi­tálnak ezek mellett. •— Nekünk az volt a célunk, hogy erősebb agítációt kell kifejteni — Magának rejtett célja a kommunizmus volt. — Csak az volt a célunk, hogy a szervezkedési szabadságot bizto­­sítsuk. A nyomor olyan nagy, hogy minden pár násznak szóhoz kell jutni. — És ehhez kell a kommunizmus? — Én nem néztem, hogy ki kom­munista, ki nem kommunista, csak azt néztem, hogy ki harcol komolyan a szervezkedés szabad-,­ságáért. FELVILÁGOSÍT ANNYI, MINT FORRA­­DALMOSIT. — A központi bizottságban ön is benn volt? •— Igen. Ott kijelölték a munkakört. Önnek mi­lyen munka jutott? — A nők szervezése. — Kap­csolatban a fővárosi választással is. — Minden téren igyekeztünk felvilágosítani. — Illetve forra­­dalmasitani, amint ön azt a rendőrségen vallotta. Tudja ön, mi az a forradalmasitás? — Az felvilá­gosítása minden ügynek és minden részletnek. —­ Miért bocsátották el magát az állásából? — Kom­­munistaság gyanúja miatt. — Illetve beigazoltsága miatt. Ne jól van, üljön le. Az elnök: A mai nap anyaga ki van merítve. A tárgyalást holnap, vasárnap reggel folytatjuk. Az orvosszakértőket fogjuk holnap reggel 9 óra­kor kihallgatni. A vádlottakat vezessék vissza a fogházba. Ezzel a tárgyalás 6 óra 15 perckor véget ért Holnap az orvosszakértők után a rendőrség részé­ről mintegy négy tanút fognak még kihallgatni. Valószínű, hogy a perbeszédekre csak hétfőn kerül a sor, mivel a hétfői nap folyamán a rög­tönítélő tanácsnak a tárgyalást be kell fejezni. Az pedig nem valószínű, hogy a törvényszék vasárnap délután is tárgyal. A délutáni tárgyalás. „Hogy volna, ha egyszer megszöknék­­ nagymamától? Este, igaz, nagymama zárja a kaput, vánkosa alá dugja a kulcsot... moto­­zik még ki-be a házba, ébren alszik, mint a nyúl, de csak leszusszan egyszer és hallom, ha horkol... Akkor aztán be van zárva az ember, mint a börtönbe. Ablak? Az a kettő, ami nagyanyó szobájából az utcára kandit? Dejszen, azt rögtön észrevenné, ha csak ki is nyitnám, mert fél a éjjent­ hűvösségtől!" „Börtön! Börtön! Most, itt, a parkból kéne elfutni. Szép lassan kihúznám a karomat, mintha a zsebkendőm akarnám elővenni és úgy, hirtelen usgyi... Szedném a lábam, mint a szél, nagymama döbbenten nézne, nem látna már!-----------Merre futott az a lány? Haha, jó... Csak a park túlsó sarkára futnék, onnét tovább a Mozsár­ utcán, valakibe belé*­botlottam a, pardon... Nem enged tovább... Erich, —--------rámnéz csodálkozva. Hová fut kislány, — — -—a börtön, — —* — a börtön, — mondanám, Erich rám kapcsolná meleg kezét a kezemre, — de most már mondja el, — elmondom, jó, tizenötéves va­gyok, nagymamám mellett kell élnem és vala­minek lenni kellene,------- —­ szeretem magát, ■-------- — Erich ... Azután jönne az igazi jó. Én elmennék Erichhez. Ott is maradnék nála, hiába kérne vissza a nagymama, én Erichet szeretem, olyan jó átölelni a nyakát és meg­csókolni a szemét.------------ Erich... Erich...“ — Nem fázol, Zsenkó — kérdi a fzagy­­anyja. Ettől visszazökken a kerékvágásba­, mint az ujjából kifutott szekér. Végigsimítja hom­lokát: «Semmit sem ér az egész... Mikor tör­ténik az emberrel valami?» — Nem fázom, — mondja elutasítóan. Ha most eljönne Zsenikéhez Mindenható Úr, aki többet tud mindenkinél és azt mon­daná neki: —­ Zsenike, figyelj reám. A te friss kék szemeddel és rengeteg barna hajaddal még tizenöt évig fogsz így futni, anélkül, hogy va­lóban elfutnál, fog­sz igy élni, anélkül, hogy élnél__ Erich el fog múlni és aki helyébe kerül, azt Ambrusnak fogják hi­ni, komoly lesz szívedben és fantáziádban, el is vehetne, de nem fog elvenni. A harmadikat ledéren Ericnek fogják nevezni, ennek már, huszonöt éveddel, a szeretője is lennél, mert ijedt és kapkod­ó vagy, de persze nem leszel. Nagymama csodamódra össze fog töpö­rödni, mint egy szakajtóban felejtett zsemlye és a tizenöt évek így fognak elmúlni éppen, mint a ma este. Csakhogy addigra elvágya­­toztad a vágyaidat és elfogyasztottad fiatal fantáziádat s meddő vágyaktól megfonnya­­doztál, mint a pincehomokba dugott pet­rezselyem. Mire nagymama meghal, nem fo­god tudni, hogy mi végre éltél s harminc éveddel elmégy feleségül a pár házzal odébbi sovány, vörös pékhez, akitől húsz éven át kiflit vásároltál s aki özvegysége óta kiszemelt téged. A háza csaknem ugyanolyan, mint ez itt. A verandán kék lóherés abrosszal takaródzik az asztal s az oleanderfa sem hiányzik. A pék esténként maga zárja a kaput és pár­nája alá gyömöszöli a kulcsot más egyéb kul­csokkal együtt, megint lesz börtönöd, jó, biz­tonságos börtön, ahonnét futhatsz, Zsenilla ... De hová futsz majd akkor megaláztatás nél­kül? Ki fog meg vállaló karral téged? Fantá­ziádban is szégyelni fogsz valakihez futni, aki nem vállat magáénak, mert elhervadtál! Fantáziádban is a szeplős pék mellett ma­radsz ezután... Most figyelj rám: tizenötéves rendezett életedet már métely rágja: a szent Törvény, amit a világ eddigi ispánjai, a férfiak agyal­­tak ki számodra, teremtőerejük minden töké­letlenségével. Sok sűrű sor, a törvény betűi. Arcukkal befelé ólommérget lehelnek, lassan ölnek meg. Hátukból kifelé szögek hegyesed­nek, véresre tépnek szét. Élhetsz törvényen belül és élhetsz törvényen kívül. Más válasz­tásod nincs. Kérded, utacskák nincsenek-e a törvény kegyetlen betűi között? Hogyne len­nének! De nem neked csinálták, akit lánnyá átkozott sorsod, hanem a törvénycsináló urak önmaguknak, mert a tálnál ülve — ugy­e? — kivették a nagyobbik és jobbik részt. Te élni fogod vágyaid halotti torát, élni az áldott, egyszerű életet. Ha így jönne a Mindenttudó Úr és meg­mutatná, hogy mit tartogat, elirtózott jajdu­­lással futna el Zsenike, neki a Mohos-tónak s választaná az Élet kezéből az egyedüli le­hetségesét: a Halált. De nem tudja, és így cseng mint ma, még tizenöt éveket, amíg megroppanva elérkezik ■ a szárnyaszegett Megalkuváshoz... A­ szocializmus és a polgárság. — Széljegyzetek egy könyvhöz. Irta Katona Béla. A Föld kialakulásának korszakait a geológia és a népek pusztulását vagy újjászületését a vi­lágtörténelem mutatja. Ha a föld és a népek vívódásában az ember küzdelmeit is meg akar­juk ismerni, akkor a szociális eszmék fejlődését kell nyomon követni. Nehéz feladat, mert irodal­munkban ismertették ugyan az elméleteket és rendszereket, de ezek oly eltérők, sőt sokszor önmagukban — ez egyébként megvan Rousseau­­nál is — annyira ellentmondók, hogy nehezen lehet az összefüggésről tiszta képet alkotni. Dános Árpád és Kovács Gábornak " S,A szo­ciális eszmék fejlődése a modern szocializmusig" címmel most megjelent műve új csapáson fog­lalja össze a hatalmas anyagot, úgy hogy nem­csak a rendszerbeli, hanem a korszakos fejlődést is nyomon lehet követni. A könyv sorra vesz va­lamennyi elméletet és tudományos pártatlanság­gal tárgyalja a szociális probléma alapvető téte­leit. Az első részben a szocializmus fogalmán ke­resztül ismerteti az elméleti s azután a gyakor­lati megvalósítás célját szolgáló különböző rend­szereket. A nagy tárgyismerettel és gondosság­gal egymásba kapcsolódó fejtegetések világos át­tekintést adnak a fejlődés folyamatáról. Igen szerencsés módszer, hogy a súlyos probléma egész anyagának ismertetése után következik a korszakok, még­pedig az antik világ, a vallások és az utópisták szocializmusa, melyet a francia forradalom előtti természet­jogi szocializmus be­ható tárgyalása zár le. Bármily messzeségbe vesznek el e mozgal­mak, mégis elevenen lüktet mögöttük az embe­rek millióinak létfentartásukért folyó harco­s vezérek emléke plasztikusan domborodik ki a tömegek elmosódó körvonalaiból. A racionalisz­­tikus és agrárszocializmus izgalmasan érdekes történeti eseményeit veszi ezután sorra Dános, aki egyébként alaposan tárgyalja az előbbinek filozófiai és centralisztikus irányait is. Az utolsó rész nagy vonalakban a szocializmus fejlődés­­történeti és tudományos irányait foglalja össze. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy e könyv a becses műnek csak első része s a második könyv a modern szocializmus anyagát fogja az olvasóközönség elé tárni. Be kell vallanom, hogy ez nagyon is szürke ismertetés, de a könyv értékére és hatására talán élesebb fényt vet az a néhány jegyzet, melyet olvasás közben — jórészt régebbi mérlegelésem­ alapján is — tettem, midőn egymásután pereg­tek le előttem a könnyebb vagy súlyosabb okfej­tések, melyek úgy a javak összesége, mint pedig a termelőeszközök szempontjából igyekeznek *) Kovács Gábor emlékének van ajánlva a kötnyv, melynek előszavában Dános megírja, hogy e korán elhunyt kiváló tudóssal tíz év előtt tervezték a munka megírását és így az ő adatgyűjteményét, valamint a modern szocializ­musról szóló tanításait szintén feldolgozta a könyvben, tisztázni a munkához való­ jog érvényesítésének, s ezzel az ember boldogulásának legcélszerűbb lehetőségeit.* A társadalmi együttélés története a meglepő, ellentmondások sorozata. A fajszeretet a legszebb erény egy nemzet társadalmában, s a legégőbb gyűlölet forrása két vagy több nép egymással szembekerülő nacionalizmusában. Az istenimá-­­dás, a jónak és tökéletesnek foglalata s a dog­mák, a hivő telkek útvesztője. Minden tömeg­mozgalom célkitűzése: az ember boldogulásai az utakon, melyek a cél felé torkollanak, évezre­dek óta kiöntött embervér hömpölyög. Csiszolt és finom elmék, a kutató, elemző, sőt teremtő lángész egész sokasága vonul végig az emberiség történelmén, s ha életük eredményeiről lebon­tunk minden díszt, okosságot vagy elméletet, máig is változatlan probléma kerül elénk: a lelki és a testi vágyak külön-külön kielégülése, vagy pedig ezek harmóniája jelenti-e az emberi bol­dogságot. Egy bizonyos: a társadalom nem gép s az em­­ber nem géprész, mely a maga helyére állítva engedelmeskedik egy központi erőnek. Minden ember külön világ, különböző mozgató erőkkel, melyeknek forgása egocentrikus. Ennek mértékét és érvényesítését eleinte a környezet, később a társadalom szabályozta, de végképen senkiből ki nem irthatta. Az önérdek egyenlő a léttel s a lét­­fentartás ösztön, az ösztön pedig elemi erő, mely­nek lehet gátat vetni, de nem megsemmisíteni, mert ha lefojtják, robbant; ha helyes mederbe terelik, épít, s nevezetes, hogy többnyire a rob­banás, az emberek szabadságharca előzte meg az építést, vagyis a kulturális haladást. Egyszóval: Az ember elviselhető, aztán kényel­mesebb s ha ezt is elérte, egyre boldogabb életre törekszik. Az ember egocentrikus természetéből JIII'Bőrbajok, kiütések, a bőr tisztátalanságai ellen tj||| fi Berger kátrányszappan É | 50 év óta kedvelt szer. Kitűnően bevált a többi a lg§ ■h Berger-féle szappan is, mint a benzoe-, bora*-. |*8S 833 kén-, kéntől-, kátrányos-kén- és gjyee- Sgg rin kátrány, szappan Ha Helicocég -------------~r': hS §5 Kapható gyógyszerárakban, drogériákban, illatszer- IS üzletekben. Magyarországon gyártja: Rjj gyógyszer- és tápszergyár részvénytársaság jj|H| i

Next