Ujság, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
PÉNTEK, 1926 JANUÁR 1 UJSAL HÁROM ÚJ GYANÚSÍTOTTJA VAN A PÉNZHAMISÍTÁSNAK. Most már a további kihallgatások és a Kovács Gáspár által nyújtott támpontok kihasználása biztatja sikerrel a rendőrségi munkát A főkapitányságon határozottan az a vélemény uralkodik, hogy a munka nagyobb részét elvégezték és rövid idő kérdése, hogy az egész bűnszövetkezet munkája megvilágosuljon. A rendőrség meg van győződve arról, hogy itt Budapesten van a dolgok nyitja és nemcsak a pénzjegyhamisító társaságot sikerül elfogni, hanem magát a bankógyárat is megtalálni. Kovács Gáspár kézrekerítése hosszadalmas munka eredménye volt. A francia detektívek európai körútjukból ideérkezve, csak annyi időre állapodtak meg Budapesten, amennyi elegendő volt arra, hogy a főkapitányságon a frankhamisítási ügyben folytatott nyomozás adatairól tudomást szerezzenek. Azután elutaztak, amint ők mondták, Sátoraljaújhelyre, de valójában Sárospatakra, egyenesen azért, hogy Kovács Gáspárt elfogják és kihallgassák. Útjuk csak részben volt eredményes, mert Kovács Gáspár már nem volt Sárospatakon. Sikerült azonban Kovács feleségével beszélniük, aki ugyan nem sokat tudott az ura dolgairól, egyáltalában semmit idegen pénzekről és pénzhamisításról, de kikottyantotta a franciák előtt azt, hogy az ura Hollandiába több levelet írt. A francia detektívek ezzel beérték és nyomban visszautaztak a fővárosba. Még mielőtt érintkeztek volna a budapesti rendőrséggel, ennek sikerült Kovács Gáspárt előkerítenie. A budapesti rendőrséget Kovács Gáspár nyomára a Salczer és Árvay cég vezette. Ennek üzletvezetője pontos személyleírást tudott adni és a hágai rendőrségnek az az értesítése, hogy egy Kovács nevű emberről feljegyzéseket találtak Marsovszky noteszében, volt a másik nyom, amely a budapesti detektíveket útbaigazította. A főkapitányságon ma délelőtt kihallgatták Kovács Gáspárt, azonban ez a vallomás nem lehetett teljes, mert a rendőrségnek még nincsen annyi adat a birtokában, hogy ellenőrizhetné az előadottakat és megállapíthatná, hogy vannak-e hézagok a vallomásában. Azonban már ez a futólagos kihallgatás is támpontot nyújt arra nézve, hogy merre kell tovább folytatni a nyomozást. Kovács Gáspár eddig három nevet emlegetett és ezek előkerítése céljából a detektívek már munkában vannak, úgy hogy minden órában várható az, hogy újabb három embert állítsanak elő a frankhamisítási üggyel kapcsolatosan a főkapitányságra. Kovács bevallotta azt, hogy érintkezett Jankovich Arisztiddel és társaival és többször megfordult a Belvárosi Kávéházban levő Mindenesetre nagyon érdekes, hogy mi,képpen tudhatták meg a francia detektívek Kovácsnak a frankhamisítási ügyben való szerepét és azt, hogy Sárospatakon lakik. Erre nézve az Újság munkatársa kérdést intézett a főkapitányság egyik vezető tisztviselőjéhez, aki a következőket mondotta el: — Az itt időző francia misszió szerepét tévesen állítja be a sajtó. Szó sincs arról, hogy ők Amsterdamban és Hágában az ott elfogott pénzhamisítók vallomásából olyan adatokat tudtak volna meg, amelyeket a budapesti rendőrség ne tudott volna. Kovács szerepéről ott egyáltalában nem szerezhettek tudomást. Kovács Gáspár nevével különben is csak akkor rukkoltak ki a főkapitányságon, amikor megtudták, hogy mi is keressük ezt az embert, mert megállapítottuk, hogy ő helyezte el Budapesten az első hamis ezerfrankost. A franciák, tudomásunk szerint, hónapok óta széleskörű nyomozást folytatnak frankhamisítási ügyekben, mert nemcsak nálunk, hanem Amerikában is forgalomba kerültek hamis frankbankjegyek. Ott is jártak francia detektívek, hogy megakadályozzák pénzüknek ilyen módon való mesterséges leromlását. A magyar hamisítások részleteivel nem ismerkedhettek meg Hollandiában, mert az ott elfogott magyarok egyáltalában nem tettek részletes vallomást és egyáltalában nem áll meg az a hír, hogy Jankovich ezredes bárkit is megnevezett volna, mint bűntársát. Legkevésbé azt az előkelő társadalmi pozíciójú férfiút, akire a lapok céloztak. Jankovich ezredes a fogságban igen önérzetesen és férfiasan viselkedik és megtagadott minden felvilágosítást arra nézve, hogy kivel állott összeköttetésben és honnan kapta a hamisítványokat. — Véleményünk szerint a francia rend A Nyugtalanság dicsérete. Nem bánom a nyugtalanságot, amit hoztál. Hallod? ... Ne hidd, hogy bánom, ha vágyad sokágú ostorával véresre karmolod bennem a Csöndet, a tiszta Csöndet, amiben éltem ... Ha szavak kerítő lasszóit karikásan perdited és suhintod fejem fölött, mígnem — úgy véled — elfogsz velek. Gúnnyal, jajjal ha fölvered a boltozatos, csöndes termeket s lelkem templomos, nagy falai egymásnak adogatják félelmes visszhanggal amit beléjük orditsz: l Ébredj fel vér! Forrj tölcséres, örvényes oszlopban fel hozzám! Aluva ösztönök, ébredjetek karomba’. Szüless meg, Szerelem, s töltsd meg zavarral e szörnyű szent Csönd-termeket! Lelkem tükör-tó partján ha ott állsz mint vásott gyerek,benn’, s mig vágyva nézed, milyen szép lennél tehetetlen dühödben köveket hajigálsz belé... Kérdéseket hintesz belé, hogy végül zűrös önmagamra ne ösmerjek s igy szóljak: tier...» Nem bánom a nyugtalanságot, amit hoztál-----------A vércsíkok, miket belémsebeztél be fognak hegedni s én enyhe mosollyal simogatom majd emlékes-halvány helyüket... A lasszót, mit véletlen rámvetettél, nyugodt ujjal fejtem le magamról s az izgalmas vadászat mosti szörnyűsége széppé fog csöndesedni bennem ... A hús falak kongani fogják még, kis időkig, s guritni a misztikus morajt, de visszatér beléjük, bizonyosan: a Béke. S a kő, amivel megdobsz, ha hullámosra töri a tükröt ma, holnap, meg azután egyre mélyebbre hull, őrség besúgóktól kapta meg a budapesti ügyekre vonatkozó információit. Tudvalevő, hogy Párisban igen tekintélyes számban élnek exisztencia nélküli magyarok, ezek valamelyike valószínűen egy olyan egyén, aki az egész bűnügy keletkezésének első stádiumában részt vett a tanácskozásokon és a kísérleteiben árulta el a párisi rendőrségnek a Budapesten tervbe vett akciót. Minden ország rendőrsége besúgókkal dolgozik és nincs tekintettel arra, hogy az illetőnek mi a szerepe és mi a múltja. Itt is az történt, hogy a párisi rendőrség elfogadta ennek a gyanús embernek információit, aki nyilván kész volt részt venni az üzelmekben, de később gondolta meg magát és úgy döntött, hogy inkább árulással tesz szert jövedelemre, mint azzal, hogy forgalomba hozza a hamisítványokat. A francia misszió most, hogy Kovács Gáspárt előkerítettük, Az Újság munkatársa felkereste az Árvas nőidivatárucég Király utca 36. számú üzletét. A cég főnöke elmondotta munkatársunknak, hogy november 18-án délután 5 óra tájban lépett hozzá Danzinger Ignác üzletvezető és jelentette, hogy egy ismeretlen úr árut vásárolt, de nincsen nála elég magyar pénz és ezért ezerfrankos francia bankjeggyel akar fizetni. — Az illető úr egyedül jött — mondotta Árvai — és egy nőikabátot és kosztümöt kért. Gyakran előfordult, hogy urak, főként vidékiek, jönnek ruhát, kabátot venni feleségük nélkül. Ilyenkor megmondják, hogy milyen a termete az illetőnek, akinek számára a ruhadarabot veszik. A hasonló alakú próbakisasszonyon nézi meg ezután a ruhadarabot és úgy vásárolja meg. Miután ez mindennapos eset, semmi feltűnő sem volt abban, hogy egy férfi női ruhát vegyen. Csak úgy futólag láttam a vásárlót, vele nem is beszéltem, azonban az ezerfrankost az első pillanatban nem kartam elfogadni. Köztudomású és a lapok is állandóan írtak, a hull le a tóközépig, s megnyugoszik a szív fövenyén. Lassú aranyával ott bevonja az idő,----------csillámos villódzással rejtelmes életet kezd élni a mélyben, s szemem visszanéző sugarában egyszer még fel fog ragyogni halhatatlan, patinás fénnyel, gyönyörű fénnyel, mint Igazgyöngy ... Simán Erzsébet: Semmiféle támogatást Amsterdamból vagy Hágából nem várnak, mert arra szükség sincsen. Az ott letartóztatásban lévő három magyar úgy látszik nem is hajlandó további részletek beismerésére, bár nagyon szomorú a sorsuk és egyáltalában nincs senki sem, aki velük törődnék. Eleinte szó volt arról, hogy az egyik politikus ügyben szereplő védőügyvéd kiutazik Hollandiába, hogy az elfogottak jogi védelméről gondoskodjék, de ez az út elmaradt, mert nem volt senki, aki az útiköltséget előlegezte volna. Marsovszky Györgynek van ugyan hozzátartozója és itt él Budapesten a felesége is, de nincs olyan anyagi viszonyok között, hogy egy igen jelentős összeget előteremtsen. Marsovszky politikai barátai pedig nem igyekeznek segítségükre lenni, úgy hogy a három elfogott magyar odakint Hollandiában közönséges rabok módjára kénytelen napjait a börtönben eltölteni. Pesti rendőri vélemény a franciák nyomozásáról szokták szántani. Kovács Gáspárt a detektívek az utcán találták meg, amikor előállították, akkor a lakásán házkutatást tartottak. Ennek eredményeképpen rengeteg iratot foglaltak le és többek között megtalálták annak a sürgönynek az impuriumát, amelyben Kovács Hágában levő társait a kiütött veszedelemről értesítette. Kovács Gáspár szerepének tisztázására csak ezután kerül majd a sor, törzsasztaluknál. Ott mindig németül beszélgettek, mert tartottak tőle, hogy kávéházi szomszédjaik esetleg meghallhatnak valamit beszélgetésükből. Emlékezetes, hogy a nyomozás első fázisában jelentkeztek a Belvárosi Kávéházban megfordult emberek, akik elmondották, hogy Marsovszkyék asztalánál többször emlegettek valami Werner vagy Wagner hangzású nevet. A rendőrség megállapította, hogy ez nyilván Kovács lesz, akinek a keresztnevét emlegették, amint az urasági inasokat általában a keresztnevükön Elfogták a negyedik titokzatos hamisítói. — Három embert keresnek még. — Remény van a bankógyár leleplezésére. — Felhagytak a franciák rezerváltságukkal. Döntő sikerre számít a frankhamisítás! ügyben a budapesti rendőrség, a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott a budapesti rendőrség működéséről és felhagyott azzal a rezervált magatartásával, amelyet az elmúlt napokban tanúsított. Előttük egyedül az a szempont fontos, hogy a hamis frankbankjegyek forgalombahozatalát megakadályozzák és minden egyébbel szemben közömbösek. Őket egyáltalában nem érdekli, hogy milyen indokból határozták el a hamisításokat, pusztán annak hasznosítását kívánják megakadályozni. Jankovich ezredes és az urasági inas. HATÁROZOTT SIKERRE SZÁMÍT A RENDŐRSÉG. A frankhamisítás ügyében a rendőrség végre egy igen döntő fordulathoz jutott. Hajnalban sikerült előkeríteni Kovács Gáspárt,Windischgraetz Lajos herceg volt közélelmezési miniszter inasát, azt a titokzatos negyediket, akit napok óta hajszolt a budapesti rendőrség s akinek az előkerítése miatt utaztak Budapestre érkezésük után Sárospatakra a francia detektivek. Kovács Gáspár szerepe ebben a pillanatban még nem áll tisztán a rendőrség előtt. Valóban nem ítélhető meg, hogy urasági inas milyen kapcsolatok révén juthatott szoros összeköttetésben egy volt vezérkari ezredessel, egy politikai párt titkárával és egy gyárossal. Egészen hihetetlen, hogy ilyen magas állású, jó társadalmi körökből származó férfiak miképen szövetkezhettek egy urasági inassal olyan nagyarányú bűnügyre, amellyel egy nagyhatalom gazdasági életét akarták felborítani és egy sereg ország gazdasági világát hamis bankjegyekkel benépesíteni. Az is különös, hogy ezekben a férfiakban, akiket Hágában és Amsterdamban pénzhamisítás miatt elfogtak, a demokratikus érzületnek olyan nagy mértéke lett volna meg, hogy rendes kávéházi asztaltársaságokban hellyel kínálták volna meg és hosszabb beszélgetésekbe elegyedtek volna egy urasági cseléddel. Teljesen tisztázatlan tehát az a kapcsolat, amely Kovács Gáspárt a frankhamisítókhoz kötötte és a jelen pillanatban csak az bizonyos, hogy Kovács Gáspár útján került az első hamis ezerfrankos bankjegy forgalomba, ő jelent meg a Király utcai Árvay és Salczer cég üzletében és vásárolt ruhákat annak árából és az is bizonyos már, hogy Kovács Gáspár volt az a titokzatos valaki, aki Budapestről táviratot küldött Hágába Marsovszky Györgynek, hogy baj van, abba kell hagyni a munkát. Kovács Gáspár titokzatos szerepének megismeréséhez tudni kell azt is, hogy ezt a táviratot akkor adta fel, amikor újságok útján még nem értesülhetett arról, hogy Hollandiában magyar pénzhamisítókat fogtak el a francia frank áreséséről és attól tartottam, ha a francia valutát elfogadnám, lehetséges, hogy reggelre, mire beváltom, sokkal kevesebbet ér. Tekintetem véletlenül az órára esett és ekkor jutott eszembe, hogy a Király utca és Vasvári Pál utca sarkán levő Angol Magyar Bank fiókja délután Vác-ig van nyitva. Miután 5 óra alig múlt még el, átszaladtam a szomszédban levő bankfiókba, ahol az ezerfrankost azonnal be is váltották. Cédulát is kaptam róla, hogy 2851 koronával váltják be a frankot, 2.851.000 koronát kaptam tehát összesen. Mikor visszatértem, az illető még itt volt, visszaadattam a pénzből, mire az a ruhadarabokkal eltávozott. — Mikor az Ujságban olvastam az Amsterdamban letartóztatott Marsovszkyékról szóló híradást, eszembe jutott a több, mint egy hónappal azelőtt történt ezerfrankos históriája és megvillant bennem a gondolat, hátha az az ezerfrankos is hamis volt. De ezután megnyugtatott az a tudat, hogy hiszen azonnal átvittem a bankba, ahol szakértők vették át, mert hiszen én nem igen értek a külföldi pénzhez, azok elfogadták és az ellenértékét ki is fizették. Nem szembesítették Kovácsot a Király utcai kereskedővel Levélhordó János. írta Lestyán Sándor. Abban a városban, ahol diákéveimet töltöttem, négy poétára voltunk büszkék az önképzőkörben. Kölcseyre, akinek a szobra is ott áll a Károlyi grófok vasrácsos kerítéssel övezett kertjében, Petőfire, kinek emlékét aranybetűs márványtábla hirdeti a tornaterem és a polgári leányiskola falán, Adyra, akit az édesapja szekéren hozott be Szilágysomlyóról, mikor az ötödik gimnáziumba beíratta és Hazafi Veray Jánosra, akire a nagykárolyiak Levélhordó János néven emlékeznek. Kölcsey szobrához minden évben elzarándokoltunk, a születése napján, amikor is róla elnevezett önképzőkörünk mindenkori nyolcadikos főjegyzője tüzes beszédben méltatta a Himnusz költőjének halhatatlanságát. Petőfit a legszentebb szívbéli kapcsolatok fűzték a városhoz s ezzel hozzánk is, hiszen itt ismerkedett meg Juliskájával. Adyt csak titokban tiszteltük, mert derék kegyesrendi tanáraink a Budapesti Hírlapot abonálván, azt sem engedték meg, hogy szabadelőadást tartsunk róla az önképzőkörben, pedig a pesti ügynökök akkor már elárasztották a várost az új költő első versesköteteivel. Sőt az önképzőköri aranykönyvből ki is volt tépve az a lap, melyre Ady sajátkezűleg írta be egy márciusi versét, melyet diáktársainak bírálata dicséretesnek ítélt és aranykönyvi megörökítésre érdemesített. A város negyedik poétájára, Levélhordó Jánosra pedig azért voltunk büszkék, mert híres volt. A pesti lapok gyakran megemlékeztek róla, sőt a Vasárnapi Újság a fényképét is közölte, zsinóros, magyar ruhában, árvalányhajas pörge kalapjában, amint jobbkezében saját költségén kinyomatott verses céduláit szorongatja. Mikor Nagykárolyban diákoskodtam, Levélhordó János már elköltözött a városból. Ott hagyta a postát (pedig az már díszes, emeletes palotába költözött, a szemben levő sárga, nádfedeles házikóból), ott hagyta a Kossuth utcát, melynek kövezetén nap-nap után végigballagott a vállára akasztott kopott bőrtáskával, nem találkozott többé Schmidt Ferenccel, a nagybajuszos pedellussal sem, aki őt főtisztelendő Jakab tanár úrnál pártfogolta, hogy engedje szóhoz jutni a helybeli irodalmi társaság felolvasó estéin és Simkó Vilmosról, a Nagykároly és Vidéke szerkesztőjéről sem írt többé gúnyverseket, miután Simkó szerkesztő úr (polgári állására nézve robotos hivatalnok a telekkönyvnél) nem tartotta őt elég érdemesnek arra, hogy művei nyomdafestéket lássanak. Mondom, Levélhordó Jánosnak, azaz helyesebben Hazafi Veray Jánosnak, Ferenc bácsi, az öreg gimnáziumi pedellus volt legmeghittebb barátja és legfőbb atyai patrónusa. Nekem is ő mesélt róla egyet-mást, még negyedikes koromban, amikor Jakab tanár úr barátságából a gimnázium vendége voltam ebédre, természetesen tintalevesre, papirgaluskára. Ferenc bácsi megérezte, hogy a szívemben nagynagy keserűséget és nem titkolható bosszút rejtegetek Jakab tanár úrral szemben, akivel bizonyos házifeladat miatt kerültem összeütközésbe. Alkalmasnak találta hát a pillanatot, hogy Jakab tanár urat teljesen befeketítse előttem. Mert ő is haragudott rá, Levélhordó János miatt. — Igazi nagy költő az én János barátom — kezdte Ferenc bácsi az elbeszélést —, nemes magyar szív, tele hazafias érzéssel és naponta tucatszám irta itt is a verseket. A Somosutcában lakott, pár lépésre a grófi erdőtől, mert a természete nagyon kedvelte a magányt. Ha szabad ideje volt és a fáradságos napi munka után fekanyaralom a nyakából ' ' éthordók hivatalos bőrtáskáját, nyomban kisétált a „Somos“-ba és leheveredett a tölgyek 3