Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
Budapest, 1926 kedd, február 2 óra 3000 korona RH. évfolyam, 20. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre .. .. .. .. ..135.000 korona Egy Hóra .. .. .. .. 50.000 korona Ausztriában egy hóra..................8 Schilling Jugoszláviában egy hóra ............ 80 Dinár Egyes szám ára Budapesten, vidéken és Pályaudvarokon hétköznap.. .. 2000 korona vasárnap....................................... 4000 korona Ausztriában hétköznap .. 30Groschen vasárnap......................... 40Groschen Jugoszláviában hétköznap .. .. .. 4 Dinár vasárnap.......................... .. 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár út 04. szám TELEFONSZÁMOK: 154-20,154-21,154-22,154-23 A nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve )154—21 FIÓKKIADÓHIVATAL, KÖLCSÖNKÖNYVTÁR ÉS FOLYÓIRATOSZTÁLY, Budapest, VII. ker., Erzsébet körút 43. számtelefonszám: József 16—28 Néhány újabb személyt gyanúsítanak a franciák a frankhamisítási ügyben. eh jaj h n ■ « fái el H BmmI h A vádirat is természetszerűen emlegeti a hangoztatott hazafias célzatot, melynek azonban a bűnösség mellett csak az enyhítő körülmény jelentőségét koncedálja. Ez kényszerít bennünket, hogy ismét ezzel a témával foglalkozzunk. S felfedezzük azt, hogy ennek a hazafias akciónak más áldozatai is vannak, nemcsak a bűnös hazafiak. Szemben az igyekezettel, mely a bűnnek ellenére szimpátiákat, sőt tiszteletet gerjesztene a pénzhamisító társaság iránt, vannak áldozatok, akik ugyancsak szánalmat és tiszteletet érdemelnek, dacára annak, hogy hazafias voltuknak nem pénzhamisítással adták tanújelét. Ilyen áldozat például az országnak minden nem pénzhamisító fia. Nincs ember ma Magyarországon, aki nem adná meg az árát ennek a hamisításnak. Hiába emlegetik Trianont mint bűnszerzőt. Elhisszük, hogy Trianon nélkül nem pénzhamisítottak volna, de tiltakozunk ellene, hogy Trianon következtében a magyar hazafiasság természetszerű megnyilatkozása a pénzhamisítás volna. Ez a beállítás egyenesen hazafiatlan, mert hazaellenes. A hazafi álljon a haza elé és fedje a testével, lelkével, ha kell, a becsülete árán is. Ezek az urak ellenben a hazát tartják maguk felé pajzsul. Azzal, hogy hazafiasnak deklarálják cselekedetüket, Magyarországot vonták bele a maguk akciójába, amit nem szabadna tenniük akkor sem, ha megkérdezték volna is az országot s ez megbízást adott volna nekik. Ha már enynyire elborult az erkölcsiségük hazafias alapja, vállalták volna a hitvány pénzszerzési motívumot s ha már saját akciójukkal nem használtak az országnak, ne vonják bele felelősségük körébe azzal, hogy neki szolgáltak. Enyhítő körülmény? Lehet, hogy bűnvádilag az. De az ország vetése eltaposottan, négy év keserves eredménye kárbaveszetten, akadhat például egy pár millió ember, aki felfortyan, hogyan? Nekem semmi közöm az urak huncutságához s számukra enyhítő körülmény, hogy engem tönkretettek? Két éven keresztül az ország érdekében a vagyonúnkat adóba elvették jövedelem gyanánt, megállítottak munkáskarokat, éhezésre ítéltek családokat, züllesztettek különben soha nem vétkező embereket kenyér lopására, sikkasztásra mind azzal, hogy most már vége a megpróbáltatásoknak s jön a kárpótlás, a sok szenvedésnek, áldozatnak, romlásnak és tönknek az ellenértéke — felvirrad a magyar haza napja. De ime, a Windischgrätz- és Nádosyhazafiaknak eszükbe jut frankot hamisítani s mindennek vége. Vagyon nélkül, munka nélkül kerülünk ki az áldozatok korszakából számolygunk be az újabb áldozatok korszakába. Franciaország a sértett fél? Csak lett volna, ha dolguk sikerül. De Magyarország a károsult, akár sikerül, akár nem. Az ország népe, lakossága jogosultabb a magánvád emelésére, mint a külföld s tőle kívánnak tiszteletet, kíméletet, sőt melléjökállást a hazafiság szent nevében? _ROVÁS_ Hiába minden, a frankügy kiáradt bűnügyi medréből s elárasztotta a politikai területeket. Nagyon bölcsen és hazafiasan, a parlamenti bizottsággal hathatós gátat építettek, de valahogyan ezt a gátat mesterségesen, talán szándék nélkül, talán csak tévedésből keresztülvágták. Amióta Bethlen István is trianoni motívumokkal a bűntett számára politikai megértést tanúsított s az ország szempontja helyett a kabinet szempontját választotta azzal, hogy szolidaritást vállalt a bűnesetért felelős miniszterekkel, lehetetlen az izolálás bűnperre és külügyre. Amikor az elöntött földeken csónakon evezünk, hiába ütögetjük a csizmának szárát, csak sarat gázolunk. * A vádirat szörnyen kegyetlen az ismert történetek feltárásában. Ami benne van, éppenséggel nem mutat kíméletre. Ami nincs benne, azt magunk sem ismerjük. Hogy váratlan hamarsággal készült, hogy lezáródott, holott a vizsgálat tovább folyik, ezen részben a jogászok, részben a politikusok fennakadnak. Mi jobb szeretnők, ha minden egyes lépés egyszerűbbé tenné a helyzetet. * A Smith-jelentés. Már régen halljuk, hogy az állam jóllakott, most az ország is üljön az asztalhoz. S még mindig az ország egyre roszszabb sorba jut s az államnak még mindig többet fizet, mint vártak tőle. December megint kilencvenötmilliárddal több bevételt mutat ki, mint a tavalyi, holott akkor az államnak több kellett s az országnak még többje volt. Oly kedvezők a jelentések, hogy olvasójának sirhatnékja támad. Nagy megütietéssel fogadta az ellenzék az ügyészség vádiratát Szerdán közös taktikában állapodik meg az ellenzék. Az új nyomozástól várnak igazi eredményt a baloldali pártok. Már a fajvédők is új kormányt sürgetnek. Csak egy újabb eseménye van a frankügynek: az ügyészség vádirata. A baloldali pártok körében bombaként hatott az ügyészség elaborátuma, azzal, ami benne van és azzal is, ami hiányzik a vádiratból. Általános a felfogás az ellenzéki körökben, hogy még nem derült igazi fény a bűnügy összes rejtelmeire, mert lényeges körülmények maradtak homályban s a bajon csak az új nyomozás segíthet. Ettől várja az ellenzék az igazi eredményt és a politikai téren ma is csak úgy tud elképzelni komoly likvidálást, ha a kormány lemond és más kormány viszi az ügyet a parlament elé. Újabban a fajvédők is sürgetik a kormány távozását, természetesen úgy, hogy Bethlen István grófnak és minisztertársainak helyére a fajvédő-politika zászlóvivői kerüljenek. Zichy János gróf pártja — miként erről az egyik vasárnapi gyűlésen Ernst Sándor nyíltan beszélt ■—■ szintén ellenez minden balratolódást. Egyébként a frankbizottság szerdán folytatja munkáját s Vass József minisztert is meg fogja hallgatni, aki Bethlen István gróf genfi távollétében helyettesitette a miniszterelnököt s igy éppen a frankügy legkritikusabb időpontjában állt a kormány élén. Kormánypárti körökben megnyugvással fogadták az ügyészség vádiratát, de nagyon kérdéses, nem veszik-e revízió alá álláspontjukat, ha az ellenzék nyomós érvekkel kimutatja annak hiányosságait. Az ellenzék jogásztagjai nagyjában már áttanulmányozták a vádiratot s valamennyien a legnagyobb megütközés hangján beszélnek róla. Egységes taktikáját szerdán délelőtt beszéli meg az ellenzék a parlament épületében s az indemnitás szerdai és csütörtöki vitájában már eszerint indítják meg az ostromot a kormány ellen. Értesülésünk szerint Rakovszky István erős hangot fog megütni szerdai beszédében s a többi ellenzéki szónokok szintén éles bonckés alá veszik a kormány felelősségét. A vádiratnak az ellenzék körében keltett kedvezőtlen hatásáról alább közlünk néhány nyilatkozatot: RUPERT REZSŐ: — Ez a vádirat súlyos kifogás alá esik. Nemcsak azért, mert hézagos, hanem mert számos részletében jogilag is tarthatatlan. A Vidosyt a frankhamisítás bűntettében bűnrészességgel vádolja. Azokat, akik a kliséket csinálták és a technikai munkát végezték, ugyancsak bűnsegédi részességgel vádolja. De csupán bűnrészességgel vádolja Nádosyt a forgalombahozás miatt is, azokat a kis fickókat pedig, akiket külföldre küldtek, szigorúbban minősíti. Ez ellenkezik a jogtudomány mai álláspontjával, a bírói gyakorlattal és a megállapított tényállással. Mert mindazok, akiket a pénzhamisítás főembereinek kell tartanunk, egységes akarattal egy szövetségbe tömörültek, együttesen határozták el a hamisítást és a forgalombahozatalt; a törvény szerint pedig nemcsak az utánzót, hanem az utánoztatót is egyformán kell büntetni. Tehát a társaságot, a vezérkart, Windischgratzet, Nádosyt, Rábát, Gerőt, Zadravetzet úgy kell tekinteni, mint akik egy szövetségbe tömörültek. Ők az aktív alanyok, ők a teljesek. Ők a megrendelők. Gerőéket és a nyomdászokat, akik az utánzást elkövették, szintén csak mint bűnsegédeket minősíti a vádirat. Ez is merőben ellenkezik a törvénnyel. Az igazi tettesek tehát a vádirat szerint a sok apró-cseprő Marsovszkyak, Nádosy pedig — akinek befolyása oly domináló volt, hogy nélküle, el sem határozhatták volna magukat a cselekmény végrehajtására ■—, csak bűnsegéd. RASSAY KÁROLY: — Amikor a nyomozás az ügyészség kezébe került, az volt a jogos várakozás, hogy ez a nyomozás többet produkál, mintha a rendőrség kezében hagyták volna. Ezzel szemben az ügyészségi nyomozásról egyáltalán nem állítható a vádirat alapján, hogy a bűnügyet minden részletével felderítette. Nagyon meg kellett volna gondolnia az ügyészségnek, hogy ilyen körülmények között adjon-e vádiratot. — Csak egy tennivaló van: az kij nyomozással mindent ki kell deríteni. Elsősorban lényeges, hogy ki tervezte ki a bűnügyet, fel kell deríteni továbbá azt is, kik a segítőtársak és ki kell pótolni azokat a hézagokat is, amelyek a vádiratban a pénzhamisításhoz szükséges anyagok felderítése körül mutatkoznak. Semmit sem tudunk például pontosan arról, honnan vásárolták a papirost és a gépet. Miért tagadja meg A’i’at' y’s Imre és Windisch- \ grátz Lajos herceg éppen ezen a ponton a vallomást? Ez a hallgatás még jobban izgatja a sértetteket. Az új nyomozást most már nem a francia közegek követelőzése, hanem az ügyészi vádirat hiányossága teszi jogosulttá. Érthető, hogya franciák minden körülmények között meg akarják tudni, hol rejtőznek az eltűnt bankjegyek. Nincs eldöntve továbbá az sem, mi volt a célja a frankhamisításnak. Ez nemcsak politikai vonatkozásai, hanem a bűnügy elbírálása miatt is döntő. Itt van továbbá a hamis útlevelek ügye. Senki sem mondhatja, hogy ezen a téren minden körülményt tisztáztak volna. Tudvalevő, hogy a hamis útleveleket a főkapitányság útlevélosztálya állította ki Nádosy Imre parancsára. Az ügyészség vádirata ennek ellenére nem emel vádat a kiállító közegekkel szemben és nem tisztázta azt a körülményt, várjon Hetényi Imre miért nem tartotta szükségesnek jelenteni a belügyminiszternek, hogy Nádosy Imrétől utasítást kapott ilyen útlevelek kiállítására. Szomorít az ügyészség vádirata azér is, mert a franciák most ország-világ előtt éppen a vádirat alapján hivatkozhatnak a nyomozás hézagaira. Országos érdek, hogy a bűnügy befejeztessék. Nem lehet olyan érdek, amely ezzel szemben előnyben részesüljön. Nádosy Imrének és társainak kötelességük, hogy őszinte vallomást tegyenek, hadd lássunk végre tisztán, kit milyen felelősség terhel a frankhamisításért..»■&& -Aw FRIEDRICH ISTVÁN: — A vádirat megjelenése után csak annyit mondhatok: most már igazán elérkezett az ideje annak, hogy Bethlen István gróf félreálljon. Mert ha ezek után még mindig azt erőszakolja, hogy az ő kormánya likvidálja ezt a szerencsétlen ügyet, akkor a frankügyről kiszámíthatatlan katasztrófa lesz. Maholnap már két hónapja, hogy ez a szerencsétlen ügy, izgatja a közvéleményt, de egy lépéssel sem jutunk előre, hanem mindjobban sürgedünk a titkolódzás, a rejtélyesség és bizalmatlanság mocsarába. — Én eleinte nem láttam az egész ügyet olyan tragikusnak, de most már valósággal kétségbeejt a hatalmon levők tehetetlensége, amellyel ezt a szerencsétlen ügyet kezelik. PROPPER SÁNDOR: — A mi véleményünk szerint már a vádlevél előtt is az volt, hogy a frank-ügyben a kormányt a legsúlyosabb felelősség terheli. Ezt az ügyet gyökeres kormány-, vagy rendszerváltozás nélkül likvidálni nem lehet. A vádirat ismerete után ez a meggyőződésünk még inkább megszilárdult. Különösen a vádiratnak az a része, amely megállapítja, hogy, a miniszterelnök Genfbe való utazása előtt tudomást szerzett a frankhamisításról és intézkedéseket is tett, arról győzött meg bennünket, hogy a miniszterelnököt nemcsak a miniszterelnöki felelősség terheli, hanem most már egyénileg is felelőssé tehető a fejleményekért. A miniszterelnök tudniillik elmulasztotta realizálni azt a szigorú lecsapást, amelyet a hírhozónak kilátásba helyezett és mintha mi sem történt volna, folyt tovább a manipuláció. Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök a legjobb esetben igen súlyos és könnyelmű mulasztást követett el. — A mi felfogásunk szerint az a körülmény, hogy a miniszterelnök levelet írt és éppen Nádosyt bízta meg az ügy tisztázásával, inkább súlyosbító, mint enyhítő körülmény. A mi felfogásunk tehát változatlanul és most már megmásíthatatlanul az, hogy a kormánynak a lehető leggyorsabban el kell hagynia a helyét. Mi a magunk részéről minden rendelkezésünkre álló erővel a megoldásnak ezt a módját fogjuk mindenesetre szorgalmazni.