Ujság, 1926. május (2. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
Budapest, 1926 szombat, május 1 Ára 4000 korona R H. évfolyam, 98. szám 1926, május hó 1. Törv. védve: 4000 korona értékben fogadják el ezt a jutalékszelvényt az UJSÁG-ban felsorolt cégek a bolti áron számított összegek mindenkor megállapítandó százaléka erejéig. Ezidő szerint 10% Ez a jutalékszelvény 3 hónapig érvényes.ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre ............................135.000 korona Egy hóra ................................ 50.000 korona Ausztriában egy hóra..................8 Schilling Jugoszláviában egy hóra............ 80 Dinár Egyes szám óra Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 2000 korona vasárnap .. •« • ■ .» •• .» •* •• 4000 korona Ausztriában hétköznap............30Groschen vasárnap......................................... Jugoszláviában hétköznap ...... 4 Dinár vasárnap •• •• •• •• •• •• • • •• •• 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap !Az Újság nagy meglepetése a 15-ik oldalon. ROVÁS Átlátják-e vagy nem látják át? Hogy itt a kurzus-purifikáció nyomán mérhetetlen sok szenny halmozódott össze, titkos zugokban, szalonokban egyaránt. Ahol felporzik, ott tisztogatnak, de mivel váratlan helyeken is akad tisztogatni való, senki sem mondhatja, hogy most már mindenütt tisztaság van. Ha az égyik illetékes felfogás szerint azt is meg kell érteni, ami piszok, illetéktelen felfogásunk szerint azt is meg kell érteni, hogy amiből a fekélyek fakadtak, talán mégsem az a kifogástalan politika, amely koporsóba sem tétetvén, eget kérhetne. * A kincstár nem károsodott. Konstatálta a honvéd miniszter úr nagy megkönnyebbülésünkre. De talán mégsem egyetemes megnyugtatásra. Mert károsodott sok minden egyéb, aminél a kár szintén kár s végső következésben, ha a kincstárra nem,, de az országra tartozik. Például az a kereskedelem, amely ha nem esik el az üzlettől, talán a kincstár szintén nem károsodott volna. Az ország erkölcsi bizalma, hogy érdekeire jól vigyáznak. Az igazságosság, mely szintén valamelyes érték, noha a kincstár rubrikáiban nincs róla kimutatás. S végeredményben a kincstárról sem hisszük el, hogy megnyugszik a történtekben azért, mert nem károsodott. * Az isten is megáldja Hoyos grófot, hogy Mr. Smithnek igazát részletekben világítja meg. A munkások helyzete nem is olyan rossz, mondja, és a tisztviselőké is napról-napra jajsul. Munkások, tisztviselők ... Aki munka nélkül van, annak a helyzete nem is olyan rossz, vagy az nem munkás? S a tisztviselő sem tisztviselő, ha állástalan? Bizony ez így van, erre nem is gondoltunk volna, ha a nemes gróf ki nem süti, hogy ezekkel nem is kell törődni, mert nem számítanak, talán embernek sem. Az angol bányászok visszautasították a szénbányatulajdonosok ajánlatát. London, április 30. A bányászszövetségeknek a parlament épületében tartózkodó végrehajtóbizottságát csütörtökön éjfélkor felhívták, hogy keresse fel Baldwin miniszterelnököt magándolgozószobájában. Éjjel fél egy órakor ennek az összejövetelnek a folytatását péntek délelőtt fél 11 órára halasztották el. A Daily News szerint Baldwin a bányászvezérek előtt kijelentette, hogy a bányatulajdonosok valószínűleg hajlandók lesznek a nyolcórai munkaidő elve alapján az 1914. évi standardot legalább is 21 százalékkal felülmúló bért felajánlani a jelenlegi 35 százalékos többlet helyett. A bányászok nézete szerint ez a javaslat teljesen elfogadhatatlan és a helyzetet a legpesszimisztikusabban ítélik meg. Az egész sajtó kiemeli a helyzet súlyos voltát ésrámutat arra, hogy a széniparnak nyújtott állami támogatás érvénye ma éjfélkor megszűnik. London, április 30. A bányászok képviselői visszautasították a szénbányájul',' d or.osok módosított ajánlatát. Az orosz-német szerződés. Irta: Lloyd-George The Right. Hon., 0. M., M. P. Nagy-Britannia volt miniszterelnöke. Copyright by United Press Associations of America in all countries, except Great Britain (copyright in Great Britain by London Daily Chronicle). Reproduction in fűlt or in part prohibited. Az orosz-német szerződés nagy izgalmat és nem kicsi nyugtalanságot keltett a localnista nemzetek között. Hasztalan volna rejtegetni a valóságot, hogy az a szerződés bizony félelmetes egy okirat. Tényleges megfogalmazása baljóslatúbb, mint amilyennek közzététele előtt a Berlinből elindított különféle megnyugtató kommünikék után vártuk volna. Mindjárt az elején van például egy mondat, amely az egész szerződést dominálja és szellemét megmutatja. Arról a bevezető mondatról van szó, mely kijelenti, hogy a szerződő feleket áthatja „az a meggyőződés, hogy a német nép és a szocialista tanácsköztársaságok uniója népének érdeke úgy kívánja, hogy a két köztársaság együttműködése állandó és egymással kölcsönösen bizalommal eltelt legyen." Megismétlődik és hangsúlyt kap ez az óhaj a szerződés első cikkében, amelyben arról van szó, hogy a két köztársaság „barátságos viszonyban legyen egymással annak érdekében, hogy a megértés előmozdíttassék stb.“ Megdöbbentő ezeknek a szavaknak a jelentése. Nem csoda, ha a szemöldökök jó magasra felhúzódtak és a pillák hevesen megrándultak tőle. Ennek a súlyos következményű szerződésnek megkötéséért azok a meggondolatlan fortélyoskodások a felelősek, melyek a népszövetséget legutóbbi gyűlésén olyan rossz hírbe hozták. Hónapokon át nagy időveszteséggel, és immelámmal folyt Moszkva és Berlin között a tárgyalás. Mennél mohóbban törekedett megegyezésre az előbbi, annál egykedvűbb és közömbösebb lett az utóbbi. Locarno nyugat felé fordította Németország arcát, Genf hirtelen és hevesen kelet felé fordította vissza. Csicserin a régi iskolából való ügyes diplomata. Hogy gazdasági kérdésekre vonatkozóan minek a nézetei, arról nem adhatok számot. Sohasem szól hozzájuk. Föltehető, hogy forradalmár. A külügyek élén azonban a régi cári uralom terméke. Nemcsak a gyakorlata, az ügyessége és ravaszsága él benne a régi orosz diplomáciának, hanem a hagyományai is. Nem az az ember, aki elszalasztotta volna az alkalmat, melyeket a genfi meggondolatlanságok nyitottak, hogy diplomáciai vereséget mérjen Közép- és Nyugat-Európa szovjetellenes kormányaira. Mikor Németországot természetszerűen keserűség fogta el a sértő bánásmód miatt, melyben a szövetséges hatalmak részesítették. Cicserin felélesztette az elbágyadt szerződési tárgyalást és abban a pillanatban aratott nagy diadalt, amelyben Oroszország és Németország a legkényesebb helyzetben volt — Oroszország gazdasági, Németország diplomáciai okoknál fogva. A nagyhatalmak hivatalos magatartása ezzel az új szerződéssel szemben a mesterkélt közömbösség. Igaz, hogy «Csehszlovákia nyüzsgő kis Benese», mint ahogy a «New Statesman» szerencsés fogalmazással elnevezte, részletes kérdőívvel sürgött-forgott, melyet Németország jogosan minősített arcátlanságnak. De Nagybritannia,Franciaország és Olaszország külügyminiszterei mindez ideig a szerződés miatt semmi szükségtelen izgatottsággal sem árulták el magukat. Magánmagyarázgatások estek, sőt talán a német nagykövetekhez is intéződtek kérdések. De inkább a barátságos érdeklődés hangján, semmint a nyugtalan ellenfélén, amelynek érdekei súlyosan érintettek. Az európai sajtó is olyan mértékben árul el a rémületig fokozódó mély nyugtalanságot, aminő mértékben az Oroszországot környező államok felé közeledik. Hogy adjon az ember számot i. megrettenésnek villamos hullámairól, mely akkor futott Copyright United Press Associations of Americanál, a világ minden részében, kivéve Nagy-Britanniában, ahol Copyright a Daily Chroniclenél. Utánnyomás egészben vagy kivonatosan tilos végig Európán, amikor ismeretessé lett, hogy Oroszország és Németország új szerződés dolgában tárgyal? Pedig hát mi lehetne kevésbé ártalmas, — dehogy: mi lehetne áldásosabb hatású, mint ez a szerződés? Hiszen olyan két hatalmasság kötötte meg egymással, melyet éveken át húzódó szörnyű háborúba rántott két más hatalmasságnak olyan viszálya, melyben ők közvetlenül érdekelve sem voltak. A két előbbi hatalmasság most azután olyan értelmű megegyezésben állapodott meg, hogy teljes semlegességet tanúsítanak, ha egyiküket balsorsa összeütközésbe sodorná egy harmadik hatalmassággal. Az ő szemükben a szerződés újabb biztosítéka a békének. De éppen ez az igazi oka annak, hogy Európa bizalmatlan vele szemben. Mindazok a szerződések, melyek az elmúlt háborút előkészítették, tüntetően hangoztatták, hogy fő céljuk a nemzetek közötti béke biztosítása. A belga szerződésről a francia-orosz szövetségről, Németország, Ausztria-Magyarország és Olaszország hármasszövetségéről ss az angol-francia entente-ról annak idején mind azt hirdették, hogy megannyi eszköze az európai béke tartósságának és biztosságának. A többi szervezetet mindannyiszor ugyanilyen értelmű fogadkozásokkal igyekeztek megnyugtatni és mégis a szerződések útvesztőjén át a legvéresebb háborúba kormányozták a világot, mely valaha a föld felületét veszélyeztette. Ez a magyarázata a nyugtalanságnak, mely Európaszerte mutatkozik a Berlinben múlt vasárnap megkötött és látszólag ártalmatlan megegyezés hírére. A francia felfogást Gauvain, a Journal des Débats jól értesült külpolitikusa így fejezi ki: „A szovjet köztársaság Németország semlegességét, ha ugyan nem a tényleges támogatását törekszik biztosítani arra az esetre, ha valamelyik szomszédjával háborúba keverednék. Azonfelül abban mesterkedik, hogy a balti államokat kivonja a népszövetség hatásköréből és egy hatalmas orosz-német csoportban egyesítse őket. Az ilyen csoport azonban összeférhetetlen lenne a locarnói paktummal... A szovjet a maga játékait játssza, az általa fenyegetett államok dolga, hogy machinációi ellen védekezzék. Ami Németországot illeti, ez az állam nem lehet a népszövetség tagja és a locarnói rendszer részese ugyanakkor, amidőn a népszövetségi szerződéssel és a Londonban 1925 december elsején aláírt választott bíráskodási szerződéssel ellenkező értelmű megegyezésre lép Oroszországgal. Németországnak joga van ahhoz, hogy semlegességet ígérjen Moszkvának arra az esetre, ha valamely harmadik fél felől támadás érné Oroszországot, de önmagát zárja ki a népszövetségből és a locarnói rendszerből azzal, hogy a maga jogának minősíti annak megállapítását, hogy ki tekintessék támadónak és azzal, hogy a népszövetségi szerződés pontokba foglalt törvényeinek alkalmazásától eltérni törekszik." Burkolt fenyegetést tartalmazó néhány mondat következik ezután arról, hogy a német-orosz ententetal ellenszövetséget állítanak szembe. Az ilyen fajta hozzászólások mulatságosaknak tetszhetnének a cinikus szemlélődőnek, olyannak, kit az orosz-német szerződésnek a jövő nemzedéket érintő következései nem nyugtalanítanak. Franciaország nagy fáradságárán kölcsönös védelmi csoportot szervezett Németország és Oroszország ellen. Rengeteg pénzösszegeket adott kölcsön szövetségesei hadseregének fölszerelésére. Épp az imént Törökországgal is semlegességi szerződésre lépett, pontosan azután, hogy ez a provokáló hatalom szembeszállt a népszövetséggel. Lengyelország és Románia Oroszország ellen irányuló kölcsönös védelmi szerződést írt alá. Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia és Románia egymás kölcsönös megsegítésére entente-ban egyesültek Oroszországgal és Németországgal szemben. Csehszlovákia csak az imént kötött viszontbiztosító megállapodást azzal, hogy semlegességi szerződésre lépett Oroszországgal. A lengyel-román szerződést a szerzői azzal a nyíltan bevallott megokolással kötötték meg, hogy legyen mit készen tartani arra az eshetőségre, «ha a népszövetség nem teljesíti kötelességét». S most, hogy Oroszország és Németország követi a népszövetség ájtatos híveinek példáját, megintésben részesül, hogy megszegte a népszövetségi szerződést. A népszövetségi szerződés szent tizenhatodik és tizennyolcadik pontja körül máris annyi a magyarázat,, a fentartás és a farkasverem, mint a tízparancsolat hatodik és nyolcadik parancsolata körül. Nem Wilson elnök tervezetét akarja megbírálni ez a megjegyzés. Mózes se volt sikeresebb, mint ő. A törvények és rendszabályok szöges drótja sohasem tudta állandóan megakadályozni a vándorló embernyájat abban, hogy a tilosba ne tévedjen. A tévedezők azonban izgalmasabbak lehetnének azokhoz, kiket éppen az ő büntetlenségük csábít arra, hogy példájukat kövessék. A brit külügyi hivatal hivatalos felfogását egy jólértesült újságíró, ki a külügyi hivatallal állandó érintkezésben van, adta hírül, mondván, hogy „noha a szerződés szövege törvényes és jogos a későbbi időkben kommoly bajok és veszedelmek származhatnak belőle" Hát ez így is van, de , a brit diplomácia előbb gondolhatott volna arra, minek elere a genfi tanácskozás előtt és folyamán részességet vállalt a Németország ellen irányuló francialengyel cselszövésben. Az 1894-iki francia-orosz szövetségről való analógia sokkal ismeretesebb Európa államférfiai előtt, semhogy nyugodtan gondolhatnának erre a most megkötött szerződésre. Franciaországot Németország seregei tönkreverték és az ország a győztes kegyetlen légiói kénye-kedvének volt kiszolgáltatva. Több mint húsz éven át az volt a helyzet, hogy minden kísérlet, mellyel nemzeti függetlenségének biztosítására törekedett volna, újabb invázió fenyegetését idézte volna fel. Oroszország pénzhiányban szenvedett, Franciaország hatalmas barát hiányában. Oroszország a császár isteni jogán alapuló autokrácia volt- Franciaország az egyetemes választói jogon alapuló köztársaság, össze nem illő társas-, viszony volt, de azért nem kevésbé valóságos és hatásos. A francia republikánusok frenetikusan megéljenezték Páris utcáin a zsarnokot, aki Szentpétervár utcáin halomba lövette az orosz republikánusokat. A nemzet biztossága értékesebb volt a szabadságnál. Harminc esztendővel utóbb az orosz imperialisták és a francia republikánusok, mint bajtársak együtt vonultak a Nagy Háborúba. Ugyanaz a francia miniszterelnök, aki a szövetségi szerződés tárgyalását intézte, ült hivatalban a háború idején is, amely az ő 1894-iki diplomáciai győzelmének volt eredménye. A kommunista Oroszországgal kötött szerződést örömmel üdvözli mind a régi német arisztokrácia, mind a kommunisták pártja. Viszont gyanakodva fogadják a német szocialisták. A konzervatívok és kommunisták teljesen egyetértenek ebben a kérdésben. Az előbbiek a nemzeti re- ■ vanchera való alkalmat látnak benne, az utóbbiak a jövő zavarainak reménységét. Csak a szocialisták látják benne az emberiség békéjének újabb veszedelmét. Mennyire kiszámíthatatlanok és áttekinthetetlenek az erők, melyek nemzetüket végzetük felé sodorják! A helyzetet meg lehet menteni szeptemberben Genfben, ha a localnista hatalmak ráocsúdnak a veszedelemre és ha lesz bennük bátorság, hogy a márciusi népszövetségi gyűlésen elkövetett balfogásaikat jóvátegyék. Megteszik-e várjon