Ujság, 1926. szeptember (2. évfolyam, 197-221. szám)
1926-09-01 / 197. szám
Budapest, 1926 szerda, szeptember 1 Ára 2000 korona ^9^ 2000 ’K- értékben fogadják el 'víj ' ezt a jutalékszelvényt az UJSAG-ban felsorolt cégek e bolti áron számított összegek min- denkor megállapítandó^ százaléka erejéig. 9^ Ezidö szerint 10% Terv védve ÚJSÁG - 0*4 EL évfolya ELÖFiZfi - naI ÁRAKs Negyedévre .. .. .. .. .. ..135.000 korona Egy bóra ............ 50.000 korona Ausztriában egy bóra .. .. .. .. 6 SchaUUng Jugoszláviában egy bóra.......... hu Dinál Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 20P0 korona vasárnap...................... .. .. *000 korona Ausztriában hétköznap .. .. .. SOGroschen vasárnap......................... .. SOGroschen Jugoszláviában hétköznap .. .. .. * Dinár vasárnap .. •• •• •• •• .. .. •• 6 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap He tovább az igazságnál Újságcikkekkel nem polemizálunk "Abból indulunk ki, hogy a gondolatszabadsághoz tartozik még a szerintünk helytelen felfogás szabadsága is. Másrészt az ellenkező nézetnek csak ugyanazon a helyen és ugyanazon közönség előtt lehet tisztító hatása. Mi itt csak az Újság olvasóját világosíthatjuk fel egy tévedésről melybe másokat ejtettek. Ennek semmi célja nincs. A szocialisták lapja más. Ott nem egyéni, hanem osztálynézet talál kifejezésre. S vele szemben igenis helyénvaló a nem ebbe az osztályba tartozók, hanem megtámadottak, olykor megrágalmazottak felfogásának a kidomborítása. Ennek szükségét a kispesti katasztrófa esetében nagyon is érezzük. Munkások halálán érzett fájdalomhoz dehogy is nyúlnánk, hisz ez a mi fájdalmunk is. Az Újság, képviselvén a maga polgári meggyőződését, sohasem került szembe a munkássággal, még a munkáskérdésben sem, ahol anyagi érdekek ütköznek össze. A gyászos eset hatása alatt még a túlzást is természetesnek, sőt jogosnak tartjuk. De nem vehetik az érzelmek sértésének, mikor a túlzásokra rámutatunk. Nem vállalhatjuk, hogy a kispesti katasztrófa a kapitalizmus gyümölcse volna íme, a kapitalizmus piszkos haszonért embervérből is táplálkozik. A kapitalizmus csak a profitot nézi, embertelen. Talán mégis inkább propaganda ez, mint őszintén emelt vád. A kapitalizmus nem szentimentális, de a szocializmus sem az. Ezért nem beszélünk a szívről, melynek a politikában soha sincs szava, csak az észszerűségről. Nem állítható még ennél a borzalmas esetnél sem, hogy a vállalkozó azt mondta volna: haljanak meg a munkások, nekem profit kell! Hiszen a munkások halála elvitte a profitját is. Sőt annál is többet. S megint szív nélkül beszélve: a munkások halála sem érdeke a vállalkozásnak. Nem akarunk elébe vágni az igazságszolgáltatásnak, de ha ténynek derülne is ki, hogy bűnös, akkor is meggondolatlan, könnyelmű, kapzsi és lelkiismeretlen lehetett, ami a katasztrófát okozta, de mindez csakis abban a feltevésben, hogy nem lesz belőle katasztrófa. Hogy mégis lett, az egyénileg sújthatja azokat, akiket egyéni felelősség terhel, de nem a kapitalizmust. Mellékes, de mégis felemlítendő. A proletárdiktatúra ellen ezer és egy argumentum hozható fel, csak egy nem: hogy ama emlékezetes vörös május napján összedült egy faemelvény és megölt egy újságírót. Ezt az emelvényt nem a kapitalizmus építette, hanem a munkásuralom. S nem építette úgy, hogy emberhalál legyen belőle, de mégis lett. Csakúgy, ahogy a mai kapitalista világban megesett, minden összefüggés nélkül a kapitalizmus természetével. Ellenben ami törvény, rendelet ma van, azt valóban a kapitalista alapon álló mai rend hozta. S ezek a törvények, rendeletek olyanok, hogy még szocialista részről felhányják elavult túlzásait, copfos bürokráciáját, amivel útját állja a kiadósabb építőmunkának s a lakáskérdés emberségesen gyors rendezésének. Váltig halljuk, hogy sehol a világon nem kívánnak olyan vastag falakat s a vastag falakon oly alacsony építményt, mint minálunk. Ezt valóban már a mai rend csinálja, de ami maradiság, antiszociális gazdaságtalanság benne van, az nem a profitot szolgálja, hanem a humanitást. Hogy ne dűljön össze a ház, hogy biztonságban legyen az emberélet, hogy a munkások élete munka közben meg legyen óva s a lakók ne legyenek kizsákmányolva. Hadd mutassunk rá erre, nem polemizálva, hanem felvilágosítóan, engesztelően. Még soká tart, míg gazdasági elmaradtságunkban a polgárok és a munkások bajai ellentétesek lehetnek. S még tovább tart, míg mind a kettő olyan panaszokra szorul, melyekben nincs igazuk. KOVA! A jugoszláv sajtó könnyen hallgathat a kormányzó úr őfőméltósága szenzációs nyilatkozatáról, mert külföldi eseményről van szó, mely nem kötelezi hozzászólásra mindaddig, amíg a saját külügyi politikájának vezetőjétől nem kap útmutatást, mi legyen a véleménye. Nekünk azonban hozzá kellene szólnunk s amellett nem szabad, mert nem lehet. Nálunk e nevezetes esemény megtörtént és semmi hivatalos tájékozást nem kaptunk. Veszedelmes volna nagyon lelkesedni, mert annál nagyobb a kudarc, ha esetleg visszautasító a visszhang, minél lelkesebben helyeselt a magyar közvélemény. Az ellenkezője még kellemetlenebb lehet. S a magyar közvélemény semmi tájékozást nem kap. Kormányakcióról van-e szó, előzményei vannak-e, melyek a hatást biztosítják, vagy kezdeményezésről, próbáról, amelynek hasznossága csak ezután fog kiderülni. Mi elvégre értjük, hogy a diplomácia műhelye titkos, de ami a műhelyből kikerült, az már kerüljön eleven kapcsolatba a nyilvános közvéleménnyel. ★ Ha botrány és emberkár a barak, ha szükséges és lehetséges még két dunai híd és mindaz, amit a főpolgármester eleven gazdasági és szociális érzékkel a kormányelnöknek előadott s ha az utóbbi magáévá tette ezeket a közhasznú ideákat, akkor meg fognak valósulni, akár Ripka lesz a polgármester, akár más. Mert ezek a dolgok nem függnek a választástól, ezek magukban véve szükségesek és hasznosak s a kormány sem mondhatja, ha nem az ő jelöltje győz: hja, most már nem szükséges és nem hasznos, amit már annak elismert.* Az első Smith-telen Smith-jelentés már mutatja a magyar királyi kormánykaraktert. Közli a számokat, amiket közölnie kell, de nem ad semmi tájékoztatást, magyarázatot. Tessék tudomásul venni, fölösleges a megértés és az okoskodás. Bud pénzügyminiszter első jelentése Magyarország pénzügyi helyzetéről Indokolás nélkül közli a számadatokat a jelentés . Az augusztusi bevételek júliushoz képest tizenhatmillió pengő emelkedést mutatnak Ma került nyilvánosságra Búd János pénzügyminiszter első jelentése Magyarország pénzügyi helyzetéről. A jelentés, mely külsőleg hasonló a Smith Jeremiah népszövetségi főbiztos ismeretes havi jelentéseihez, közli azokat a változásokat, melyek július hóban az ország gazdasági életében történtek. Lényegében az új és a régi jelentések között más különbség nincs, mint az, hogy eltérően a népszövetségi főbiztos szokásától, a pénzügyminiszter nem tartotta szükségesnek a jelentés adatainak indokolását. Ezúttal hiányzik a jelentésből a magyarázó rész. Az augusztusi nettó költségvetés adatai szerint az augusztusi bevételek júliushoz képest majdnem tizenhétmillió pengővel magasabb összeget irányoztak elő. Ez az egyenesadók negyedévi esedékességével van összefüggésben. A kiadások júliushoz képest mintegy hétmillió pengővel növekedtek az augusztusi lakáspénzszükséglet miatt. Júliusban befolyt 27.5 millió pengő, a zárolt számlákon 23.7 millió pengő, összesen tehát a bevételek júliusban 51.2 millió pengőt tettek ki, így a bevétel az előirányzott összegnél 1.75 millió pengővel kedvezőbb. Megemlíti a jelentés, hogy a vármegyék útépítési és egyéb céljaira 2.250.000 angol font kölcsönt vettek fel, amit húsz év alatt kell törleszteni. • A külkereskedelmi forgalom javult. A bevitel és a kivitel egyaránt tiz százalékkal emelkedett s igy a passzívum nyolcmillió aranykoronával nőtt meg. A Nemzeti Bank tényleges jegyforgalma 28.9 millió pengővel nőtt, a rögtön lejáró tartozások összege azonban 16.6 millió pengővel csökkent. A tényleges aranykészlet 20 millió pengőértékkel emelkedett, a deviza- és ezüstkészlet pedig 13.4 millió pengővel csökkent. Július végén a betétek állománya 135.8 milliárd koronát tett ki. Júliusban a betevők száma 1333-mal, 1.252.263-ra gyarapodott. A postatakarékpénztár júliusi összforgalma 14.108, zálogforgalma 19.4 milliárd volt. A korona értékelése az aranyvalutákhoz viszonyítva júliusban nem változott. A tőzsdén jegyzett értékpapírok árfolyamalakulása sem változott jelentékenyen. A nagykereskedelmi indexszámok, valamint az önfentartási költségek indexszáma lényegtelenül emelkedett. Elvetették az osztrák kormányt vád alá helyező indítványt Nem a Zentralbank érdekében lépett közbe annak idején a kormány, hanem közbelépésével egész sor veszedelmet elhárított Zajos jelenetek között fogadták a szavazás eredményét Bécs, augusztus 31. A nemzetgyűlésnek a kancellár elutazása előtt összehívott mai ülése, amelyen a szociáldemokratáknak azt a javaslatát tárgyalták, hogy a kormányt a Zentralbank ügyében tanúsított eljárása miatt helyezzék vád alá, azzal végződött, hogy a javaslatot a keresztényszocialistákból és nagynémetekből álló többség az alkotmánybizottság javaslata értelmében elvetette. A többségi előadó hangsúlyozta beszédében azt a tényt, hogy Ausztriában először tárgyalnak ilyen javaslatot és azt a törvényben megszabott igazolást hozta fel a kormány mellett, hogy a késedelemben veszedelem rejlett. Ugyanezt a momentumot részletesen megvilágította Ramnek kancellár. Ha a kormány nem segített volna a bajon, akkor támadt volna, mégpedig nemcsak a Zentralbankban, hanem minden takarékpénztárban és hasonló intézetben. Ezt a Nemzeti Bank elnöke is megerősítette. Közbelépésével a kormány egész sor veszedelmet hárított el: az ország hitelének, a külföldi bizalom csökkenésének, a valutának m ily kép az egész nemzetgazdaságnak veszedelmét A kormány akciója tehát nem a Centralbank, hanem a dolgozó és takarékoskodó lakosság érdekében történt. A kormány közbelépésének elmaradása katasztrófát idézett volna elő. Az indemnitásnak törvényben előírt kérése a Zentralbankról szóló törvény és más javaslatok benyújtásával megtörtént. A kormány meg van győződve arról, hogy helyesen járt el és a törvényt nem szegte meg. Ugyanez a véleménye az egész belföldi közvéleménynek, sőt minden külföldi mértékadó tényezőnek is. Ha a kormányt ma azzal a váddal illetnék, hogy nem tett semmit, akkor az ország és a nép járt volna rosszul. • Hogy ezt a kormány elkerülte, ez legjobb igazolása. Ezután Austerlitz (szociáldemokrata) a kisebbségi vádindítványt okolta meg. A kormány megsértette a törvényt. Még ha el is ismernők, hogy a kritikus napon a kormány a Zentralbank javára kiadott 20 mill árdra nézve nem kérdezhette meg a parlamentet, nem ismerhetjük el ezt a további 40 milliárdra nézve. A kormány most, hogy a 60 milliárd előleget behozza, kénytelen az adókat felemelni, amint azt az új italadójavaslat bizonyítja. Ezután Seipel volt kancellár támadta a vádjavaslatot. Ellentétben a vita eddigi nyugodt folyásával, beszéde állandó, gyakran lármás közben kiáltásokkal megszakított csatározás volt a szociáldemokratákkal, akiknek Seipel szemére hányta, hogy indítványuk nem komoly. Seipel után Renner, a köztársaság első kancellárja szólalt fel, aki a vita elnapolását javasolta addig, míg a Zentralbank ügyében a vizsgálat eredményét előterjesztik. A nagynémetek nevében Dinghofer a vádat jogosulatlannak és az ellenzék magatartását könnyelműnek minősítette. Az ezután következő szavazás az elnapolási indítvány elvetése után a fentebb jelzett eredménnyel végződött. A szavazás eredményét a sűrűn megszállt karzatok „pfuj“-kiáltásokkal és Ramek abcugolásával fogadták. A zaj meg-megújult és a többségben méltatlankodást keltett, amikor néhány képviselő észrevette, hogy a karzaton egy ember kést vett elő és fenyegetően a kancellár felé emelte. A terem csak lassan ürült ki. A nemzetgyűlés holnap is tart ülést, amelyen az italadójavaslatot tárgyalja. Hlinka az autonómiáról Prága, augusztus 31. Az esti lapok ismertetik Hlinkának azt az intervjúját, amelyet a cleve-i landi Hlas számára adott. Hlinka kijelentette, hogy a tót néppárt a Felvidék autonómiájának megvalósítását csak fokonként, nem pedig egyszerre kívánja. Az utóbbi a Felvidék kárára volna, mert ilyen autonómia számára nincsen semmi előkészület. Az autonómia esetén Hlinka csak a tótoknak juttatná a hivatalos helyeket, a cseheket elbocsátaná és csak annyit tartana meg közülök, amennyire éppen szükség volna. Hlinka végül az állam és az egyház elválasztásáról is nyilatkozott és kijelentette, hogy a tót néppárt, továbbá a tót katolikusok nem félnek az egyház és az állam elválasztásától, sőt örülnének neki. Ezt a szétválasztást azonban ma még nem lehet megvalósítani, mert a mai gazdasági válságban a nép nem bírná el az adók mellett azokat az egyházi terheket is, amelyeket az elválasztás reá róna. Mozgalom Amerikában a háborús adósságok eltörlésére Newyork, augusztus 31. (Wolff.) Az Evening Post jelenti Paulsmithsból, hogy Bakernek az a kezdeményezése, amelynek értelmében a háborús adósságok törlendők, Coolidge elnököt nem fogja eltéríteni attól a követelésétől, hogy az európai adósoknak teljesíteniök kell kötelezettségeiket. Coolidgehez közelálló körökben Baker fellépését demokratikus választási manővernek tekintik. Paris, augusztus 31. Mellon, az Egyesült Államok kincstári államtitkára, ma délelőtt látogatást tett Briand külügyminiszternél és körülbelül negyedóráig tanácskozott vele. Estefelé Mellon találkozott Poincaré miniszterelnökkel is, aki többnapi szabadságáról ma tért vissza Párisba. Mellon és Poincaré találkozásával, amelyre a mai tőzsde is barátságosan reagált, valamennyi lap élénken foglalkozik. Ha komolyabb jellegű tanácskozásokra és elhatározásokra nem is kerül sor, számítanak arra, hogy a két államférfl tanácskozása a kölcsönös nézetváltozásokra kedvező hatással lesz. A hivatalos kommüniké szerint Mellonnakl Briandnál és Poincarénál tett látogatása csak udvariassági aktus volt. Briand és Poincaré ma fogadták Hughest, az Egyesült Államok volt államtitkárát is. Primo de Rivera távozni akart London, augusztus 31. (Wolff.) Mint az Eventtul News San Sebastianból jelenti, Snyolországban a politikai helyzet nyugodt. A király még mindig Santanderban van. Tekintite a Primo de Rivera és a tüzér-, illetve low -lisztek közkonfliktusra, azt várják, hogy a hadügy uin'er’ lemond és helyébe Sarro tábornok lép, aki a spanyol csapatokat az algezirasi kikötőben való partraszállásuknál vezette. Hire jár, hogy maga Primo de Rivera is felajánlotta lemondását, de a király megkérte, hogy a nemzeti fegyelem érdekében maradjon meg a helyén, míg a tiszti előléptetéssel összefüggő konfliktus elintéződik. Madrid, augusztus 31. (Havas.) A tangeri kérdésre vonatkozó francia és angol jegyzéket ma adják át Primo de Riverának. A két jegyzék azonos szellemű, de úgy látszik, Chamberlain jegyzéke inkább ellene van a nemzetközi konferencia összehívásának, mint a francia jegyzék, amely azt hangsúlyozza, hogy Franciaország és Spanyolország Marokkóban évek óta együtt dolgozik,anélkül, hogy a madridi kormány a tangeri kérdést felvetette, volna és hogy ez a kérdés nem merült fel azokon a megbeszéléseken sem, amelyek a háború óta a francia és spanyol államférfiak közt számos ízben folytak.