Ujság, 1927. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
Mai számunkban híRai#l//sgg Budapest, 1927 kedd, augusztus 2 Ára 16 fillér, III. évfolyam, 173. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 10.89 pengő Egy hóra — 4.— pengő ausztriában egy hóra • 1. 6 Schilling Egyes szára ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap - - 16 fillér vasárnap - 32 fillér ausztriában hétköznap ... 30 Groschen vasárnap ....... 40 Groschen Megjelenik ünnep után) napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császársát 34. szám TELEFONSZÁMOK: Teréz 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 a nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve) 207 55 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet körút 43 (Royat-épület) Telefonszám: József 316-28 __KOVÁ5: Mi, ha kívánjuk, készséggel elhisszük, hogy a Rothermere lord akciójának semmi komolysága. Ebben az esetben csak nem értjük, miért féltik tőle az európai békét? Hasonló készséggel elhisszük, hogy ez az akció veszélyezteti az európai békét, melynek alappillérei a párisi szerződések. De ebben az esetben mondják meg nekünk, mely államok készek háborúba menni egy magángentleman komolytalan szavára. Ha erre a két kérdésre komoly feleletet kapunk, akkor igen komolyan készek vagyunk megnyugtatni a komolyan nyugtalankodókat: ha Rothermere lord néma marad, mint a hal, a levegő akkor is tele lenne az új háború lidércével, így talán mégsem a párisi békék árnyéka biztosítja a világnak a békés álmot. * Igazán nem engedhetjük meg magunknak az elégedettség luxusát, hogy a nagykövetek tanácsa beleszól a bécsi szocialista rendőrség ügyében követeli annak feloszlatását. Mindenképpen külső beavatkozás belügyekbe, ha van is hozzá szerződésadta jog. Kívánatosabb lett volna, ha attól a veszedelmes pártrendőrségtől Bécs maga szabadítja meg magát, mert tőle szabadulni — nem tagadjuk — nekünk is jelent megkönnyebbülést. * Kizárás — sztrájk ... Baljóslatú villongások, akármelyik fél marad fölül, tömérdek kár tetején örülhet sikerének. Az időt, mely a munka szünetelése közben elmúlt, az örökkévalóság sem hozza vissza. A gyár kibírja, a munkás kibírja, voltaképpen azonban egyik sem bírja, mert nincs annyi, hogy ezt a hiányt meg ne érezze. Elsőrendű komoly szociális veszedelem ez, melynek elhárítása érdekében egy negyedóra tartamára sem hiheti senki, hogy még ráér. „Rothermere lord érvelése megcáfolhatatlan" Rendkívül meleghangú cikk egy olasz lapban — Benes lapja gyűlölettel ír Rottermere lordról Róma, július 31. A A római Impero *Középeurópa mozaikja* címmel G. B. jelzéssel foglalkozik Rothermere lord akciójával. A lap megállapítja, hogy Rothermere kijelentései csodálkozásra adhatnak okot, de nem merülhetnek közönyösségbe, mert ha analizáljuk ezeket a kijelentéseket, arra a meggyőződésre kell jutni, hogy Rothermere lord érvelése határozott és megcáfolhatatlan. Csehszlovákiában a határ mentén lévő zárt magyar nyelvterületen 911.000 magyar, 82.000 német és 121.000 rutén él 395.000 tóttal szemben. A román határ mentén lévő zárt nyelvterületen 551.000 magyar és 36.000 német él 350.000 románnal szemben, amihez hozzászámítandó a Székelyföld a régi magyar határtól egész Marosvásárhelyig, amelyen 514.000 magyar és 12.000 német és 124.000 románnal szemben, valamint a Székelyföldtől a határmenti zárt nyelvterületig terjedő korridor 372.000 magyarral és 178.000 némettel. A jugoszláv határ mentén 264.000 magyar, 60.000 német és 50.000 más nemzetiségű él 79.000 jugoszlávval szemben. — A magyar sajtót — írja a lap — egészen áthatotta a békeszerződés revíziójának eszméje. Benes 1918-ban a Matinban írt cikkében azért javasolta Szlovákia katonai megszállását, hogy Európát a bolsevizmustól megmentsék. De ha hibákat követtek is el a múltban, Magyarország ma a legrendezettebb és legnyugodtabb államok közé tartozik. — A magyarok országa — fejezi be a cikkíró — nemzeti és kulturális egységet jelent. Ezt nem állíthatjuk a kis-entente országairól, amelyeknek szorító gyűrűje meg akarja fojtani a magyar nemzetet. .. magyar kérdés, ha nem is az ajtón, de az ablakon át belépett bizonyos hivatalos irodákba. A végleges rendezés és annak a tévedésnek a kiküszöbölése, amelyet a trianoni béke tájékozatlan alkotói követtek el, útban van. Magyarország tudja, hogy ez a revízió nem következhetik be 24 óra alatt. Ez nem is fontos. Magyarország érdeke az, hogy az ég horizontján feltűnjék a hajnal, amelynek első sugara Olaszországból jött: Olaszország értékes, felbecsülhetetlen barátsága. A lap magyarázó térképet is közöl, amely a nemzetiségi viszonyokat tünteti fel. London, augusztus 1. A Saturday Review a Rothermere és Benes közötti polémiához fűzött megjegyzésében sajnálatát fejezi ki a fedett, hogy az utódállamok az angol kormányt sejtik a Daily Mail magyarbarát kampánya mögött. — Tagadhatatlan —írja a lap —, hogy Magyarországgal szemben igazságtalanul viselkedtek, ezen azonban nem lehet újságcikkekkel segíteni, amelyek csak a magyar irredenta mozgalmat bátorítják. Rothermere lord aligha várta, hogy, akcióját ilyen komolyan veszik. Benes lapja durva hangon ír Prágában még mindig nagyon idegesek és rendkívül erőfeszítéseket tesznek arra, hogy ártsanak a világszerte megnyilvánuló magyarrokonszenvnek. Hazug érveket sorakoztatnak Az adóprobléma írta Balázs József dr., ügyvéd Aforgalmi adót alacsonyabb kulcs szerint állapították meg újból, mégis végeredményben több lett az adó. Ez évben is dacára annak, hogy a jövedelemadó kulcsa alacsonyabb, a fellebbezések egész tömege fekszik a bizottságok előtt. Furcsa tünet és a közönség alig tudja megmagyarázni magának. Mindenki tudja, csalhatatlan adatok bizonyítják, hogy 1926 volt a legsúlyosabb gazdasági év. Ez évben, amidőn értékállandósulás következett be, minden kereskedő és iparos boldog volt, ha áruját beszerzési áron eladhatta. Tehát tiszta jövedelemről 1926-ban alig lehet beszélni. Miképen lehetséges mégis, hogy dacára ennek a ma már a köztudatba átment állapotnak a pénzügyi hatóságok, nagyon sok esetben még a tavalyinál is magasabb adót vetettek ki. A hiba a kivetés módjában van. Valamikor az adót nem a pénzügyi hatóságok előadta, hanem az adókivető bizottság vetette ki. Az adókivető bizottság tagjai rendszerint ismerték a feleket és rövid tárgyalás után megkötötték a kincstárral az egyezséget. Fellebbezés abban az időben ritkaságszámba ment. Ami természetes is. Az adózó mindjárt a kivető bizottság elé vitte bizonyítékait, a bizottság tagjai ismerték a helyi viszonyokat és így módjukban volt — az államkincstár érdekeinek megóvása mellett — minden úgynevezett pénzügyi ismérvet, mely a kivetésnél tekintetre volt veendő, figyelemmel tartani. Közvetlenebb volt az érintkezés a hatóság és az adózó között. Ma egészen más a helyzet. Ma a kivetést az adófelügyelőségek és pénzügyigazgatóságok végzik. Oly kevés adat alapján, hogy csodálatos lenne, ha sikeres adókivetést tudnának produkálni. Aki közelebbről ismeri a pénzügyi hatóságok belső szervezetét, tisztában lehet azzal, hogy ily rendszerű kivetés mellett ily csekély számú személyzettel alapos munkát végezni nem lehet. A kivetési munkálatok ideje alatt a tisztviselők több napon át reggeltől a késő esti, sőt éjjeli órákig dolgoznak a legidegölebb, legszárazabb munkálatokon, mely a hivatalos életben létezik. Az adózók nem kismértékű indolenciája oly felületes adatokat bocsát a kivető tisztviselő rendelkezésére, hogy a legjobb akarat mellett sem tudja a helyes alapot eltalálni. Bár minden tisztviselőben többé-kevésbé megvan a kellő szakismeret, annyi még sincs, hogy minden útbaigazítás nélkül igazságos kivetési munkát végezhessen. Az érdekképviseletek közreműködéséről nem is akarok beszélni, mert azok nem igen törődnek behatóbban az üggyel. Az agyonnyomorított tisztviselő mihamarább kivetőgéppé alakul át, kinek a rendelkezésre álló idő szerint a különféle nyomtatott szövegek alkalmazásában merül ki a kivetési munkája. Súlyosan érinti az adókivetési munkálatok objektivitását az a ma még mindig fennálló sajnálatos körülmény is, hogy a tisztviselők nagy része úgy véli, hogy a legmagasabb pénzügyi politika * minél magasabb* adókat kivetni és ezáltal a kormánynak minél nagyobb jövedelmet biztosítani. Tehát hiába a pénzügyminiszter minden igyekezete, kedvezőbb adókat vetni ki, ha a kedvezőbb kivetésre irányuló rendeletek és törvények holt betűin keresztül a tisztviselők nem látják meg és nem törődnek a legmagasabb pénzügyi faktor intenciójával, hanem a maguk kis látkörének behatása alatt cselekszenek. Sajnos, megszűnt az az idő, midőn a kincstár és az adózó között megvolt a megfelelő összhang és még sokáig fog ez az állapot tartani. Akkor simán ment a kivetés és a pénzügyminiszter könnyen előteremtette az előirányzott kiadásokat. Ma a pénzügyi tisztviselő minden adózóban csalót és gazembert vél látni, kinek egyetlen törekvése a kincstárt megkárosítani. Mellette elmegy az élet minden zavaró momentum nélkül és nem látja meg azt, hogy a kereskedő, iparos és a többi adózópolgár életének legválságosabb időszakát éli, hogy minden adózónak éppen most van a legnagyobb kiméletre szüksége az állam részéről. Ennek az eljárásnak másik oldalán azután az a következménye, hogy az adózó is bizalmatlan a kivető közeggel szemben és így hiányzik az alapfeltétel ahhoz, hogy a kivetés igazságos legyen és a legnagyobb igazságtalanságok történnek ezen a téren. Köztudomású tény, hogy a felszólamlási tárgyaláson alig jut eredményre az adózó. Itt a kincstár képviselője majdnem abszolút súlylyal bír. A bizottság ritkán helyezkedik szembe az előadó véleményével. Ily körülmények között természetesen érdemleges eredményt nem is lehet várni. Rendszerint elutasíttatik a fellebbező azzal, hogy a kiadásokat semmivel sem tudja igazolni és ha pedig vesztesége volt, még kevésbé tudja azt kimutatni. Ez az eljárás éppen a legkisebb exisztenciákat érinti, kik nem vezetnek rendes üzleti könyveket és forgalmi adóikat is általányban fizetik. A forgalmi adóban feltünteti évi összeget mint hivatalos eredményt elfogadja az előadó, de egyéb bizonyítékait a fellebbezőnek mint nem igazoltat elveti. Sőt oly esetben is, midőn szabályszerű veszteség- és nyereségszámlát produkál a fél, nem fogadja el a kincstár előadója, hanem egyszerűen arra a kényelmes álláspontra helyezkedik, hogy az adatokat nem fogadja el, hanem becslés útján összevetve hasonló foglalkozási ágakkal veti ki az adót. Nemsokára ismét össze fognak ülni a felszólamlási bizottságok. Felhívjuk a pénzügyminiszter úr figyelmét a fenti bírt és fennálló anomáliákra. Hasson oda, hogy végre az adókivetés terén is konszolidálódjék a helyzet. Teremtse meg végre az összhangot az állami funkcionárusok és az adózók között.Merthogy bármily komoly és tiszteletreméltó is törekvése a közterhek csökkentése terén, írott malaszt marad, ha a való életben a törvény intenciói nem hajtatnak végre. A felszólamlási bizottság tagjai pedig helyzetük magaslatán álljanak. Mert ha szereplésük csak passzív közreműködésben merül ki, többet ártanak az adózó polgárságnak, mint bármely túlambiciózus pénzügyi tisztviselő. fel és attól sem riadnak vissza, hogy durva hangon írjanak Rothermere lordról, aki annyi álmatlan éjszakát szerzett és fog szerezni nekik. Erről beszédesen tanúskodik az alábbi távirat: Prága, augusztus 1. Benes Ede dr. külügyminiszter lapja, a Ceské Slovo, vezércikkében a Rothermere-akcióról a következőket mondja: — A lordnak a csehszlovák köztársaság ellen intézett konok támadása nagy felsüléssel járt (?) A lordot mindenünnen visszautasították és most már örökre rajta marad a tudatlanság és felületesség bélyeget?), nem is szólva egyéb motívumokról, amelyek a lordot előre meg nem fontolt tettére késztették. Rothermere lord akciója nem ártott nekünk, sőt bizonyos örvendetes tapasztalatokat szerzett. Mindenekelőtt láttuk, hogy nem vagyunk elszigetelve és hogy az ilyenféle támadás ellenállásra talált Európa közvéleményénél. Láthattuk, hogy amikor igazunk van, vagy amikor bántanak bennünket, nemcsak barátaink mozdulnak meg, hanem azok is, akikhez egyébként nem fűz különös érdek. Epizód volt az egész (?), de megmutatta, hogy Európa ma nem eshetik semmiféle szervezett gyűlölködő és felforgató akció áldozatául, amelynek nincs komoly alapja, csak gonosz törekvései (?) A belpolitika is reagált a Daily Mail kiadójának kampányára. Ez volt talán az első eset, hogy nem halmozták el egymást kölcsönös szemrehányásokkal és a dolgot nem pártpolitikai szempontból intézték el. Csehszlovákiában mindenki tisztában volt azzal, hogy a támadást egységesen kell visszautasítani. Éppen a köztársaságban élő magyarok állították ki a legszebb bizonyítványt arról, milyen bőre csalásnak esett áldozatul Rothermere lord. (A cikk itt a prágai kormány szolgálatában álló pozsonyi .A Reggeli megrendelt közleményére ■cél--.. A Kanadai Magyar Újság üdvözölte Rothermere lordot A Kanadai Magyar Újság olvasói és a brit területen élő magyarok nevében levelet intézett Rothermere lordhoz, amelyben a trianoni béke megváltoztatása és Nagy-Magyarország visszaállítása érdekében kifejtett akciója alkalmából a lordnak legmelegebb üdvözletét fejezi ki.A kanadai magyarok aláírással ellátott és mintegy százezer magyar nevében írt üdvözlőlevélben kifejtik legőszintébb hálájukat azért a nemes gesztusért, amellyel a lord a világ közvéleménye elé tárta azokat a hallatlan szenvedéseket és igazságtalanságokat, amelyen szerencsétlen hazánk a trianoni béke megkötése óta keresztülment. Biztosítják, hogy az angol birodalomhoz tartozó új hazájuk tiszteletében a lord nemes akciója megerősíti őket és sohasem felejtik el, hogy a legnagyobb szükség idején a leghatalmasabb és leggazdagabb ország sietett segítségére annak az országnak, ahol a kivándorolt magyarok bölcsője ringott. A levél tulajdonképpen első üdvözlése Rothermere lordnak Kanadából addig is, amíg a magyarságnak egész Kanadára kiterjedő szervezete megalakul. Svájci „semleges" vélemény a Rothermere-akcióról Maurice Muret a Gazette de Lausanne július 28-iki számában az alábbiakat írja: — úgy látszik, hogy a versaillesi szerződésnek nemsokára már csak emléke marad s a trianoni szerződésre is hasonló sors vár. Az angol sajtó egyik kimagasló vezéregyénisége, Rothermere lord vette nagy lendülettel védelmébe a magyar nemzet ügyét s ezzel nagy szolgálatot tesz Magyarországnak. Ez az akció sok jóakerratu visszhangot kelt, de számos ellenséges érzületet is felkavar, hiszen magát Benest is egy reá nézve kínos polémiára kényszerítette. Rothermere lord akciója felett nem lehet simán és közönyösen napirendre térni. Végeredményben valószínű, hogy a háttérben egy nagy angol államférfi keze mozgatja az akciót. A Daily Mail cikke elég naivan megjegyzi, hogy Anglia a nagy háború előtt csak jó érzülettel volt a magyar nemzet iránt. Tény, hogy a két nemzet arisztokratái között szoros baráti és családi kapcsolatok szövődtek a múltban s ámbár a háború szele alaposan megtépázta ezeknek a kapcsolatoknak a szálait, az utóbbi időkben mégis megtörténtek az első lépések a régi barátság felújítása felé. Nem nehéz azonban kideríteni Rothermere lord és a Daily Mail cikkeinek eredetét és okait. Rothermere lord összegyűjtötte néhány magyar nagybirtokos