Ujság, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-03-01 / 76. szám

VASÁRNAP, 1928 ÁPRILIS 1 ÚJSÁG Briand új békejegyzékének tartalma Páris március 31. (Havas.) Claudel fran­cia nagykövet ma délelőtt nyújtotta át Kellogg államtitkárnak Briand válaszát. A jegyzék a többi között ezeket mondja: Ha az Egyesült­­Államok a siker több kilátását vélik felta­lálni a többoldalú formulában, akkor Fran­ciaország fontolóra venné, hogy hosszasabban tárgyaljon hozzájárulásáról oly tervezethez, amelynek megszövegezésénél az Egyesült Ál­lamokra hárul a felelősség. Franciaország­­anélkül, hogy szem elől tévesztené a népszö­vetségi paktumból, a Locarno-szerződésekből, valamint a biztonsági és semz­legességi szerző­désekből eredő nemzetközi kötelezettségeket, hajlandó újból vizsgálat alá venni kellős ja­vaslatait, hogy közös alapot találjanak ama tárgyalások számára, amelyeket Németország­nak, Angliának, Japánnak és Olaszországnak haladéktalanul meg kellene indítania. Fran­ciaország megéged­éssel veszi tudomásul, hogy az Egyesült Államok hozzájárulnak a következő alapelvekhez: 1. A világ valameny­­nyi államának részvétele. 2. Ha az aláíró ha­talmak egyike vétene kötelezettségei ellen, a többiek felszabadulnak kötelezettségeiktől. 3. A háborúról való lemondás nem zárja ki a védekezés törvényes jogát. Az Egyesült Álla­mok ily elvi felfogása mellett Franciaország szívesen hajlandó közreműködésre. Standard-billentyűzettel világszerte legjobban bevált irodában, otthon és után egyaránt legalkalmasabb húsvéti ajándék Felhívásra díjmentesen, vételkényszer nélkül bemu­­t­a­­­­tatjuk Budapesten és vidéken. 18 havi részletfizetésre is kapható Remington írógép Rt Budapest, VI. kerület, Andrássy-út 17 Telefon: Teréz 218—09, Lipót 975—20 RÉM­ig 1g30N Csak a gondolatára... Irta Simon Erzsébet Csak távoli, halvány kísérlete suhant át bennem a gondolatnak, (s talán valahol, messzi, egy készülő tettnek) mint kőkerítésen fut át a fekete árnyék egy pillanatra mig a test gazda ezalatt már akadályon lépett át s útját másfelé veszi; átsuhant belül emelt kőfalamon az árnyék, a gondolat: talán, ha elhagynál engem? Ha el is hagysz engem egyszeri , csak a gondolatra is megrendült bennem a biztos épület, mit szerelmedre építettem? A gondolatra csak! — megszakadtak bennem a tartógerendák, pillérek, párkányok s testroppintó robajjal zuhant törmelékké sziklaerősnek hitt Csodaváram s én két, tágranyilt szemmel felálltam s már feszes fogsorral, gúnyosra beharapott szájjal villant át kinzott arcomon a mosoly, — ebben is fölény és gőg játszott — ahogy utánad kiáltottam a romokról, mikre rá is tapostam gyerek-dacos lábbal, kiáltottam: menj! Fuss! Utállak! Ne merj visszatérni soha hozzám könyörgő szerelemmel! S érezve a gyűlölet rettentő erejét és szivem mérhetetlen ürességét álltam egyenesen, hogy senki meg ne lássa a romokat bennem, álltam a gondolatban, mint árva jegenye, égremeretlen; a szivemből kifutott a vér s úgy éreztem: megölöm magam csak a gondolatára annak, hogy talán el is hagysz engem... Szmírna környékén nagy földrengés pusztított A torbalíi kerületében kétszáz ház omlott be — A halálos áldozatok száma húsz — Szmirsnában a sebesülteik száma ötven A budapesti földrengés­ obszervatórium készülékei ma reggel 1 óra 32 perc 27 másod­perckor 1000 kilométer távolságból erős föld­rengést jeleztek. A műszer maximális kité­rése 71 milliméter volt. A földmozgás Buda­pesten egy órán át tartott. Március 30-án 10 óra 40 perc 27 másodperckor egy előrengés előzte meg, 31-én 6 óra 17 perc 27 másod­perckor pedig egy utórengés követte az em­­­ített földrengést. Angola, március 31. (Török Távirati Iroda.) Az éjszaka Szmirna környékén heves földrengéseket éreztek. Kilenc lökés követte egymást. Az első, amely 2 óra 20 perckor kö­vetkezett be, másfél percig tartott. A második 3 órakor volt és 5 másodpercig tartott, a har­madik 6 óra 52 perckor történt és 10 másod­percig tartott. A további rengések csak egy­két másodpercesek voltak. A halálos áldozatok száma 17, a sebesül­tek száma 24, ezek közül 10 sebesült állapota súlyos. Az épületek több helyütt megrongálódtak, az óratornyok beomlottak. A torbalíi kerületben kétszáz ház omlott össze. Szmirnában husz ház dőlt össze. .4 sebe­sültek száma ötven. Számos ház és gyárké­mény rongálódott meg. Torhaliban a sebesül­tek száma tíz. A­z utóbbi helyen 20 család maradt fedél nélkül; az ínségesek számára nyomban megfelelő anyagi segélyt küldtek. A kormányzó elnöklésével bizottság ala­kult, amely minden szükséges intézkedést megtesz az ínségesek segélyezésére. A földrengést még Usokban is érezték. Hájus huszadikán választ Németország Fe-oszlatják a birodalmi gyűlést Berlin, március 31. (Wolff.) A birodalmi gyűlés m­ai ülésén dr. Marx szövetségi kancel­lár záróbeszédet mondott, amelyben köszöne­tet mondott a kormánynak a szükség-munka­­programm elintézéséért, amely számol a kü­lönböző foglalkozási ágak és a német gazda­ság legfontosabb területeinek szükségleteivel. Hozzáfűzte, hogy az arra hivatott tényezők önfeláldozó munkásságával sikerült az 1923. évi költségvetést, valamint az 1927. évi pót­költségvetési tető alá hozni. Ezzel a német nép úgy a bel-, mint a külföldön tanújelét adta szívós akaratának, mellyel az összes politikai nehézségek dacára is rendet teremt állami gazdaságában. A szövetségi kancellár ezután felolvasta a birodalmi kancellár rendeletét, amellyel J¥­ birodalmi gyűlést feloszlatja. A birodalmi­­zém­án­ elrendelte, hogy a főválasz­tásokat 1928 mjus 20-án tartsák meg. Csicserin állítólag leköszön A szovjet válságának legújabb fejleménye Stockholm, március 31. Moszkvából je­lentik, hogy hír szerint Csicserin külügyi nép­biztos, a legközelebbi időben leköszön. Sztá­lini Csicserin­­ a B­rockdorff-Rantzau német követtel folytatott beszélgetése miatt felelős­ségre vonta. Csicserin a Sztálinnál folytatott­­beszélgetése után közölte legbizalmasabb hí-­r­veivel, hogy Sztálinnak bejelentette lemondási­­szándékát. A Csicserinhez közelálló körökben azt mondják, hogy Csicserin és munkatársa, Mensinszky a szovjet mostani politikájával szemben arra a meggyőződésre jutottak, hogy a bolsevista pártot csakis úgy lehet megmen­teni a teljes összeomlástól, ha folytatják a balszélső politikát, tekintet nélkül arra, hogy ezáltal Oroszországot teljesen izolálják. Vi­szont ez az izoláló politika lehetetlenné tenné Csicserin tízesztendős külpolitikai tevékeny­ Aki visszatért k­i a Leleszy Béla Tulajdonképen nem történt valami neve­zetes hiba, ő maga se volt szórakozott, se fá­radt. Kétségtelen, hogy a mimkabakancs ol­dalán bőrcafrangok lógtak és hogy bokában szélesen megnyílt minden lépésnél, dehát oda­fent a kilencedik vastraverznél se történt semmi emiatt. Ki gondolhatta volna, hogy a hetedik traverznél megkapaszkodik a bakancs bőre valami durva keresztcsavar szélén? A másik láb továbbroppant, a test megrándult és a hetedik traverz már nem volt munkajá­rat. Se kapaszkodó, se korlátrud sehol. Igen. A karok szétkaptak, mert az ember nehezen nyugszik bele abba, ami végzetes. Az egész felsőtest visszalendült, el akarta fogni úgy vaktában az egyensúlyt az iszonyú ma­gasságban, a térd lebicsaklott, az arc eltor­pült De mindez csak egyetlen pillanatig tart­hatott, a fej átvágódott a másik oldalon és egyszerre meglátta odalent a földet messze, nagyon messze, megnyugtatóan óriás távol­ságban. Zöld, fehér és sárga táblák sorakoztak, kockáztak egymás mellett, igen, a nagyváros parkjai, házai és térségei. Ezek a kockák fül­esen, követelőző gyorsasággal nőttek, széle­sedtek a szemei előtt. A fiatal szögelőmunkás tudta, hogy fel­tartóztatás nélkül zuhan lefelé a hetedik tra­verz magasságából. A kezei szétnyúltak, egyik lába térdben behajlítva, a másik egészen egyenes, ahogy lebillent a toronyépítkezésből, az arca éppen a föld felé fordítva. Csodálatos csendesség volt, ő nem kiáltott, nem ért rá a többi munkás se ordított fel, pedig mind megtehette volna. Lehet, hogy a megdöbbenés rémületében hallgattak így. Az is bizonyos, hogy hiába lett volna minden kiáltás, egy pil­lanattal sem tartóztathatta volna fel a végze­tes utat lefelé, de a munkás heves felháboro­dást érzett. Legalább sikoltoztak volna, jaj­gattak volna! Annyit csak megérdemelt? Igaz, hogy szigorú volt a munka járatában és nem sajnált egy-két rúgást a lomháktól, dehát azok megérdemelték! A rémület villanásnyi sebességgel maradt el mögötte. Szúrós két fekete szeme szörnyű gyorsa­sággal látta közeledni a halált alulról, az összeroncsoltatást, a loccsanást, recsegést. És ami kikerülhetetlen, az már nem is félelmes. A jeges ijedelem után valami boldog forróság árasztotta el az ereit, valami nagy és csöndes gyönyörűség, amely egyszerre kitisztította az agy velejét. Arra gondolt, hogy hiába várják az ötödik járatnál az ebéddel az összekuporodó munká­sok, meg a munkáslányok, az ő része gazdát­lan maradt. Valaki más eheti meg, talán a vö­­rösbajuszú kalapácsoló. Pedig kár érte, sze­rette a paprikás babfőzelékét és tudta, hogy ma külön kis húsdarabkákat csempésztek be az ő adagjába, sós füstölthúsokat. A kövér öz­­vegyasszony, akinak a főztjét ette, nagyon gondos volt ezen a napon, ma este volna a rendes kis kimenőjük is együtt, az asszonyka reméli, még házasság is lehet belőle. Most majd más következik az asszonyká­nál is. A hosszúkarától sajnálná, de ez is jobb, mintha a nyomozó detektívek közül szeretne valamelyikbe. Mert bizonyos, hogy az ő ha­lála itt nagy kavarodást okoz, kutatni fognak, nem történt-e letaszítás, bűnös mulasztás, fél­­tékenységi gyilkosság? Elmosolyodott, ő legalább azt hitte. Ki is merne vele kezdeni? Az egész építke­zés legerősebb és legveszedelmesebb ökle az övé, most ennek is vége, úgy ám! Mikor azt a sárgakendős munkáslányt úgy kergették oda­lent a rakodónál, ugye ő intézte el a csavar­gók dolgát? Dehát az a lány . . . Igen, az nagyon különös dolog volt vele. Ma se érti, még így se. A sárgakendős szőke volt, jó húsos és erős. Nagyon örült, amikor az ő révén idekerült és téglát hordott az ép­őlift alá. Csinos leány, derék leány, de ■iiil akart mindig attól a nyesztelt vézna fickó­tól, aki feleannyit se ért, mint ő és hol volt az a munkafelügyelőségtől? Rettentő szép az asszony! A sárgakendő tömérdek bosszúságot szer­zett neki. Az első alkalommal már belekötött a cingár betonlapátolóba a leány miatt. Ó, a munkavezető arra kényszerült, hogy leadjon néhány 5 kős csap­ást, mert az a fickó se akart tágítani. Kék, vörös, meg sárga volt az a le­gény, csupa vér és csupa roncsolás, de mindig föltápászkodott. Ott kellett hagyni. Mert a leány is odaszaladt, sivítva, siránkozva. Hiszen az ő nyakába borult, az igaz, de most se tudni, nemcsak azért-e, hogy lefogja végre a karjait? Furcsa volt, hogy azután is együtt látta őket egyszer és akkor szinte ha­­lálra rémült a leány. A fickó elrohant, a leány meg sírva ígérgette, hogy soha többet, soha többet! Hagyta, hogy cirógassák, csókolják, igen, jól esett, nagyszerűen. Nagyon csinos az a sárgakendős leány, nagyon, de nagyon. Aztán mégis csak ő a munkavezető, a legerősebb, a legderekabb. Inkább ő való ehhez a leány­hoz, mint az a másik. Pedig a leányt néha rajtakapta, hogy sir, a téglákra potyogtak a könnyei, az arcocskája egész piros volt az elmázolt téglaportól. De odaszólt neki, meg ne lássa többet együtt őket, mert akkor csont­törés lesz! Az állványrendszer szinte elnyúlik most mögötte, ahogy lefelé repül, a vörösfestésű vastraverzek kiviláglanak közü­le. Hányadik traverz lehet? Rekedt kiáltás tört ki a száján. Bent az állvány egyik zugában ott virított a sárga kendő, nagyon jól látta. És mellette, odahajolva, a betonlapátoló, — együtt esznek, kettesben esznek! Boldogak, titokban bújnak össze, amíg ő a halálos zuhanás ívét repüli lefelé! Csodálatosan elúszik a lélekben a keserű­ség is, az irigy gyűlölködés is így az utolsó nagy pillanatban. Emlékezett a mérnöki bódé egyik vizsgáló üvegcsövére. Zavaros, vörös, fekete és zöld örvényű folyadék lötyögött benne, amíg belé nem csöppentettek valami ismeretlen dolgot. Aztán egyszerre megváltozott a folyadék, ka­vargott, tejfehér lett. ő úgy érezte, az ő agy­­velejében is valami ilyen történik. Lihegett, fújt. Szegény kis sárgakendős! Most már sajnálta a könnyeket a kék sze­mekben, sajnálta az ijedt alázatosságot az egészséges, rózsás arcon, sajnálta a lábacskák loppogását előtte. — Kár volt! Keservesen, komiszul kár! Sajgóit a szíve. Nagyon, de nagyon sze­rette volna, ha az a kis munkásleány hozzá­­bújt volna szerelmes odaadással, meleg egy­szerűséggel, ahogy biztosan megtette azzal a vézna betonossal, dehát! Jaj, de keserű is az Tavaszi férfikalapok IL'Sk*JL Alapítva 1895-ben Kertész Pál cs. és kir. udvart szállító Urldivat és fehérneműk elönlegességek­ VI. Teréz-körut 12 ségének folytatását. Csicserin tehát meglehe­tősen tragikus helyzetbe került, amelyből nem látott más kivezető utat, mint a lemon­dást. Minthogy a stockholmi lapok e hírét Moszkvából még nem erősítették meg, Csicse­rin lemondását minden esetre fentartással kell fogadni. A magyar nőorvosok tudományos tárgyalásai A Magyar Nőorvosok Társasága Tóth Ist­ván tanár elnöklésével szombaton folytatta tu­dományos tárgyalásait, amelyek során a két budapesti, a pécsi és a szegedi egyetemek ta­nárain, orvosain kívül a budapesti, a vidéki bá­baiskolák, szülőosztályok és gyakorló nőorvo­sok több mint száz előadásban vettek részt. Az előadások számát és tárgyát tekintve, méltó társa volt a külföldön rendezett hasonló kongresszusoknak. Az elnök meleg szavakkal ünnepelte a tiszteletbeli taggá választott Tauffer Vilmos tanárt, a legelső és legnagyobb magyar ginekológust, aki meghatottan kö­szönte meg szakorvoskartársi nyilatkozó elismerését. A jöv­­őként Schipiades Elemér pé­názt választották meg. 3 és finom vékony kashmir­­ nélkülözhetetlen a könnyű tavaszi kabát alatt Dús választékban X J * "'T raktáron y // i ív /La KoFH’stb I­ajos-n. 11 fg 0pt,V! c­;r :­»r •• R

Next