Ujság, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)
1928-03-01 / 76. szám
VASÁRNAP, 1928 ÁPRILIS 1 ÚJSÁG Briand új békejegyzékének tartalma Páris március 31. (Havas.) Claudel francia nagykövet ma délelőtt nyújtotta át Kellogg államtitkárnak Briand válaszát. A jegyzék a többi között ezeket mondja: Ha az EgyesültÁllamok a siker több kilátását vélik feltalálni a többoldalú formulában, akkor Franciaország fontolóra venné, hogy hosszasabban tárgyaljon hozzájárulásáról oly tervezethez, amelynek megszövegezésénél az Egyesült Államokra hárul a felelősség. Franciaországanélkül, hogy szem elől tévesztené a népszövetségi paktumból, a Locarno-szerződésekből, valamint a biztonsági és semzlegességi szerződésekből eredő nemzetközi kötelezettségeket, hajlandó újból vizsgálat alá venni kellős javaslatait, hogy közös alapot találjanak ama tárgyalások számára, amelyeket Németországnak, Angliának, Japánnak és Olaszországnak haladéktalanul meg kellene indítania. Franciaország megégedéssel veszi tudomásul, hogy az Egyesült Államok hozzájárulnak a következő alapelvekhez: 1. A világ valamenynyi államának részvétele. 2. Ha az aláíró hatalmak egyike vétene kötelezettségei ellen, a többiek felszabadulnak kötelezettségeiktől. 3. A háborúról való lemondás nem zárja ki a védekezés törvényes jogát. Az Egyesült Államok ily elvi felfogása mellett Franciaország szívesen hajlandó közreműködésre. Standard-billentyűzettel világszerte legjobban bevált irodában, otthon és után egyaránt legalkalmasabb húsvéti ajándék Felhívásra díjmentesen, vételkényszer nélkül bemutatatjuk Budapesten és vidéken. 18 havi részletfizetésre is kapható Remington írógép Rt Budapest, VI. kerület, Andrássy-út 17 Telefon: Teréz 218—09, Lipót 975—20 RÉMig 1g30N Csak a gondolatára... Irta Simon Erzsébet Csak távoli, halvány kísérlete suhant át bennem a gondolatnak, (s talán valahol, messzi, egy készülő tettnek) mint kőkerítésen fut át a fekete árnyék egy pillanatra mig a test gazda ezalatt már akadályon lépett át s útját másfelé veszi; átsuhant belül emelt kőfalamon az árnyék, a gondolat: talán, ha elhagynál engem? Ha el is hagysz engem egyszeri , csak a gondolatra is megrendült bennem a biztos épület, mit szerelmedre építettem? A gondolatra csak! — megszakadtak bennem a tartógerendák, pillérek, párkányok s testroppintó robajjal zuhant törmelékké sziklaerősnek hitt Csodaváram s én két, tágranyilt szemmel felálltam s már feszes fogsorral, gúnyosra beharapott szájjal villant át kinzott arcomon a mosoly, — ebben is fölény és gőg játszott — ahogy utánad kiáltottam a romokról, mikre rá is tapostam gyerek-dacos lábbal, kiáltottam: menj! Fuss! Utállak! Ne merj visszatérni soha hozzám könyörgő szerelemmel! S érezve a gyűlölet rettentő erejét és szivem mérhetetlen ürességét álltam egyenesen, hogy senki meg ne lássa a romokat bennem, álltam a gondolatban, mint árva jegenye, égremeretlen; a szivemből kifutott a vér s úgy éreztem: megölöm magam csak a gondolatára annak, hogy talán el is hagysz engem... Szmírna környékén nagy földrengés pusztított A torbalíi kerületében kétszáz ház omlott be — A halálos áldozatok száma húsz — Szmirsnában a sebesülteik száma ötven A budapesti földrengés obszervatórium készülékei ma reggel 1 óra 32 perc 27 másodperckor 1000 kilométer távolságból erős földrengést jeleztek. A műszer maximális kitérése 71 milliméter volt. A földmozgás Budapesten egy órán át tartott. Március 30-án 10 óra 40 perc 27 másodperckor egy előrengés előzte meg, 31-én 6 óra 17 perc 27 másodperckor pedig egy utórengés követte az emített földrengést. Angola, március 31. (Török Távirati Iroda.) Az éjszaka Szmirna környékén heves földrengéseket éreztek. Kilenc lökés követte egymást. Az első, amely 2 óra 20 perckor következett be, másfél percig tartott. A második 3 órakor volt és 5 másodpercig tartott, a harmadik 6 óra 52 perckor történt és 10 másodpercig tartott. A további rengések csak egykét másodpercesek voltak. A halálos áldozatok száma 17, a sebesültek száma 24, ezek közül 10 sebesült állapota súlyos. Az épületek több helyütt megrongálódtak, az óratornyok beomlottak. A torbalíi kerületben kétszáz ház omlott össze. Szmirnában husz ház dőlt össze. .4 sebesültek száma ötven. Számos ház és gyárkémény rongálódott meg. Torhaliban a sebesültek száma tíz. Az utóbbi helyen 20 család maradt fedél nélkül; az ínségesek számára nyomban megfelelő anyagi segélyt küldtek. A kormányzó elnöklésével bizottság alakult, amely minden szükséges intézkedést megtesz az ínségesek segélyezésére. A földrengést még Usokban is érezték. Hájus huszadikán választ Németország Fe-oszlatják a birodalmi gyűlést Berlin, március 31. (Wolff.) A birodalmi gyűlés mai ülésén dr. Marx szövetségi kancellár záróbeszédet mondott, amelyben köszönetet mondott a kormánynak a szükség-munkaprogramm elintézéséért, amely számol a különböző foglalkozási ágak és a német gazdaság legfontosabb területeinek szükségleteivel. Hozzáfűzte, hogy az arra hivatott tényezők önfeláldozó munkásságával sikerült az 1923. évi költségvetést, valamint az 1927. évi pótköltségvetési tető alá hozni. Ezzel a német nép úgy a bel-, mint a külföldön tanújelét adta szívós akaratának, mellyel az összes politikai nehézségek dacára is rendet teremt állami gazdaságában. A szövetségi kancellár ezután felolvasta a birodalmi kancellár rendeletét, amellyel J¥ birodalmi gyűlést feloszlatja. A birodalmizémán elrendelte, hogy a főválasztásokat 1928 mjus 20-án tartsák meg. Csicserin állítólag leköszön A szovjet válságának legújabb fejleménye Stockholm, március 31. Moszkvából jelentik, hogy hír szerint Csicserin külügyi népbiztos, a legközelebbi időben leköszön. Sztálini Csicserin a Brockdorff-Rantzau német követtel folytatott beszélgetése miatt felelősségre vonta. Csicserin a Sztálinnál folytatottbeszélgetése után közölte legbizalmasabb hí-rveivel, hogy Sztálinnak bejelentette lemondásiszándékát. A Csicserinhez közelálló körökben azt mondják, hogy Csicserin és munkatársa, Mensinszky a szovjet mostani politikájával szemben arra a meggyőződésre jutottak, hogy a bolsevista pártot csakis úgy lehet megmenteni a teljes összeomlástól, ha folytatják a balszélső politikát, tekintet nélkül arra, hogy ezáltal Oroszországot teljesen izolálják. Viszont ez az izoláló politika lehetetlenné tenné Csicserin tízesztendős külpolitikai tevékeny Aki visszatért ki a Leleszy Béla Tulajdonképen nem történt valami nevezetes hiba, ő maga se volt szórakozott, se fáradt. Kétségtelen, hogy a mimkabakancs oldalán bőrcafrangok lógtak és hogy bokában szélesen megnyílt minden lépésnél, dehát odafent a kilencedik vastraverznél se történt semmi emiatt. Ki gondolhatta volna, hogy a hetedik traverznél megkapaszkodik a bakancs bőre valami durva keresztcsavar szélén? A másik láb továbbroppant, a test megrándult és a hetedik traverz már nem volt munkajárat. Se kapaszkodó, se korlátrud sehol. Igen. A karok szétkaptak, mert az ember nehezen nyugszik bele abba, ami végzetes. Az egész felsőtest visszalendült, el akarta fogni úgy vaktában az egyensúlyt az iszonyú magasságban, a térd lebicsaklott, az arc eltorpült De mindez csak egyetlen pillanatig tarthatott, a fej átvágódott a másik oldalon és egyszerre meglátta odalent a földet messze, nagyon messze, megnyugtatóan óriás távolságban. Zöld, fehér és sárga táblák sorakoztak, kockáztak egymás mellett, igen, a nagyváros parkjai, házai és térségei. Ezek a kockák fülesen, követelőző gyorsasággal nőttek, szélesedtek a szemei előtt. A fiatal szögelőmunkás tudta, hogy feltartóztatás nélkül zuhan lefelé a hetedik traverz magasságából. A kezei szétnyúltak, egyik lába térdben behajlítva, a másik egészen egyenes, ahogy lebillent a toronyépítkezésből, az arca éppen a föld felé fordítva. Csodálatos csendesség volt, ő nem kiáltott, nem ért rá a többi munkás se ordított fel, pedig mind megtehette volna. Lehet, hogy a megdöbbenés rémületében hallgattak így. Az is bizonyos, hogy hiába lett volna minden kiáltás, egy pillanattal sem tartóztathatta volna fel a végzetes utat lefelé, de a munkás heves felháborodást érzett. Legalább sikoltoztak volna, jajgattak volna! Annyit csak megérdemelt? Igaz, hogy szigorú volt a munka járatában és nem sajnált egy-két rúgást a lomháktól, dehát azok megérdemelték! A rémület villanásnyi sebességgel maradt el mögötte. Szúrós két fekete szeme szörnyű gyorsasággal látta közeledni a halált alulról, az összeroncsoltatást, a loccsanást, recsegést. És ami kikerülhetetlen, az már nem is félelmes. A jeges ijedelem után valami boldog forróság árasztotta el az ereit, valami nagy és csöndes gyönyörűség, amely egyszerre kitisztította az agy velejét. Arra gondolt, hogy hiába várják az ötödik járatnál az ebéddel az összekuporodó munkások, meg a munkáslányok, az ő része gazdátlan maradt. Valaki más eheti meg, talán a vörösbajuszú kalapácsoló. Pedig kár érte, szerette a paprikás babfőzelékét és tudta, hogy ma külön kis húsdarabkákat csempésztek be az ő adagjába, sós füstölthúsokat. A kövér özvegyasszony, akinak a főztjét ette, nagyon gondos volt ezen a napon, ma este volna a rendes kis kimenőjük is együtt, az asszonyka reméli, még házasság is lehet belőle. Most majd más következik az asszonykánál is. A hosszúkarától sajnálná, de ez is jobb, mintha a nyomozó detektívek közül szeretne valamelyikbe. Mert bizonyos, hogy az ő halála itt nagy kavarodást okoz, kutatni fognak, nem történt-e letaszítás, bűnös mulasztás, féltékenységi gyilkosság? Elmosolyodott, ő legalább azt hitte. Ki is merne vele kezdeni? Az egész építkezés legerősebb és legveszedelmesebb ökle az övé, most ennek is vége, úgy ám! Mikor azt a sárgakendős munkáslányt úgy kergették odalent a rakodónál, ugye ő intézte el a csavargók dolgát? Dehát az a lány . . . Igen, az nagyon különös dolog volt vele. Ma se érti, még így se. A sárgakendős szőke volt, jó húsos és erős. Nagyon örült, amikor az ő révén idekerült és téglát hordott az épőlift alá. Csinos leány, derék leány, de ■iiil akart mindig attól a nyesztelt vézna fickótól, aki feleannyit se ért, mint ő és hol volt az a munkafelügyelőségtől? Rettentő szép az asszony! A sárgakendő tömérdek bosszúságot szerzett neki. Az első alkalommal már belekötött a cingár betonlapátolóba a leány miatt. Ó, a munkavezető arra kényszerült, hogy leadjon néhány 5 kős csapást, mert az a fickó se akart tágítani. Kék, vörös, meg sárga volt az a legény, csupa vér és csupa roncsolás, de mindig föltápászkodott. Ott kellett hagyni. Mert a leány is odaszaladt, sivítva, siránkozva. Hiszen az ő nyakába borult, az igaz, de most se tudni, nemcsak azért-e, hogy lefogja végre a karjait? Furcsa volt, hogy azután is együtt látta őket egyszer és akkor szinte halálra rémült a leány. A fickó elrohant, a leány meg sírva ígérgette, hogy soha többet, soha többet! Hagyta, hogy cirógassák, csókolják, igen, jól esett, nagyszerűen. Nagyon csinos az a sárgakendős leány, nagyon, de nagyon. Aztán mégis csak ő a munkavezető, a legerősebb, a legderekabb. Inkább ő való ehhez a leányhoz, mint az a másik. Pedig a leányt néha rajtakapta, hogy sir, a téglákra potyogtak a könnyei, az arcocskája egész piros volt az elmázolt téglaportól. De odaszólt neki, meg ne lássa többet együtt őket, mert akkor csonttörés lesz! Az állványrendszer szinte elnyúlik most mögötte, ahogy lefelé repül, a vörösfestésű vastraverzek kiviláglanak közüle. Hányadik traverz lehet? Rekedt kiáltás tört ki a száján. Bent az állvány egyik zugában ott virított a sárga kendő, nagyon jól látta. És mellette, odahajolva, a betonlapátoló, — együtt esznek, kettesben esznek! Boldogak, titokban bújnak össze, amíg ő a halálos zuhanás ívét repüli lefelé! Csodálatosan elúszik a lélekben a keserűség is, az irigy gyűlölködés is így az utolsó nagy pillanatban. Emlékezett a mérnöki bódé egyik vizsgáló üvegcsövére. Zavaros, vörös, fekete és zöld örvényű folyadék lötyögött benne, amíg belé nem csöppentettek valami ismeretlen dolgot. Aztán egyszerre megváltozott a folyadék, kavargott, tejfehér lett. ő úgy érezte, az ő agyvelejében is valami ilyen történik. Lihegett, fújt. Szegény kis sárgakendős! Most már sajnálta a könnyeket a kék szemekben, sajnálta az ijedt alázatosságot az egészséges, rózsás arcon, sajnálta a lábacskák loppogását előtte. — Kár volt! Keservesen, komiszul kár! Sajgóit a szíve. Nagyon, de nagyon szerette volna, ha az a kis munkásleány hozzábújt volna szerelmes odaadással, meleg egyszerűséggel, ahogy biztosan megtette azzal a vézna betonossal, dehát! Jaj, de keserű is az Tavaszi férfikalapok IL'Sk*JL Alapítva 1895-ben Kertész Pál cs. és kir. udvart szállító Urldivat és fehérneműk elönlegességek VI. Teréz-körut 12 ségének folytatását. Csicserin tehát meglehetősen tragikus helyzetbe került, amelyből nem látott más kivezető utat, mint a lemondást. Minthogy a stockholmi lapok e hírét Moszkvából még nem erősítették meg, Csicserin lemondását minden esetre fentartással kell fogadni. A magyar nőorvosok tudományos tárgyalásai A Magyar Nőorvosok Társasága Tóth István tanár elnöklésével szombaton folytatta tudományos tárgyalásait, amelyek során a két budapesti, a pécsi és a szegedi egyetemek tanárain, orvosain kívül a budapesti, a vidéki bábaiskolák, szülőosztályok és gyakorló nőorvosok több mint száz előadásban vettek részt. Az előadások számát és tárgyát tekintve, méltó társa volt a külföldön rendezett hasonló kongresszusoknak. Az elnök meleg szavakkal ünnepelte a tiszteletbeli taggá választott Tauffer Vilmos tanárt, a legelső és legnagyobb magyar ginekológust, aki meghatottan köszönte meg szakorvoskartársi nyilatkozó elismerését. A jövőként Schipiades Elemér pénázt választották meg. 3 és finom vékony kashmir nélkülözhetetlen a könnyű tavaszi kabát alatt Dús választékban X J * "'T raktáron y // i ív /La KoFH’stb Iajos-n. 11 fg 0pt,V! c;r :»r •• R