Ujság, 1928. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)
1928-08-01 / 198. szám
Budapest, 1928 szombat, szeptember 1 Ára 16 fillér Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hátköznap._ 16 fillér vasárnap— ________ 32 fillér Ausztriában hétköznap— — 30 Groschea vasárnap _______ 40 Groschea Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK R@jyadom ______ 10.80 peng* Egy hóra _______ 4.0 peng* Ausztriában egy hára _ _ 0 SehilUng II. évfolyam, 198. szám SZERKESZTŐSÉG És kiadóhivatal: V. Vilmos császár-ut 34 TELEFON: Automata 207-54, 207-55, 207-56, 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Encsébet-kttrut 43 (Koyal-épfltol) Telefonszám: József 316-28 Zsákutcában Tehát holnap dönt titkos ülésben a népszövetség afölött, napirendre tűzze-e jelen ülésszakára az optánskérdést. A tengeri kígyóhoz kezd hasonlítani ez az ügy. Amely pedig kezdettől fogva egyszerű és világos volt. Az Erdélyből Magyarországba költözött erdélyi birtokosok földjeit a román kormány elkobozta, anélkül, hogy a trianoni szerződés értelmében kárpótlást adott volna. A román kormány a maga földbirtokreformja ürügyén tagadta meg ebbeli kötelezettségét. A magyar kormány — ugyancsak a trianoni szerződésre hivatkozva — a népszövetséghez fordult, melyet alapszabályai köteleznek ily konfliktusok elintézésére. A népszövetségi tanács meg is tette az első lépést. Kötelességszerűleg kiküldte a döntésre hivatott három birót. A román kormány erre visszahívta a maga által kiküldött birót, megtagadta a népszövetség kompetenciáját. A népszövetségi tanács ahelyett, hogy kötelességszerüleg a maga köréből küldött volna ki pólóiól a román helyett, vargabetűvel megkerülte saját határozatát, kibúvókat keresett kötelességteljesítése alól s bár világosan látta, hogy a két fél békésen nem fogja elintézhetni a kérdést, egyre-másra tárgyalásokra utasította a feleket. Sőt tovább ment. Egy ízben megpróbálkozott oly marsrutát adni, amely már magában foglalta volna a bírói döntést. Amihez pedig semmi joga nem volt. S amikor ezzel nem ért célt, a legutóbbi ülésszakán egy igen furcsa trükkel a tanács elnöke olyan kijelentést tett, mintha az ügyet a népszövetség részéről befejezettnek tekintené. Csak természetes, hogy a magyar kormánynak ez ügyben kiküldött képviselője, Apponyi Albert gróf nyomban írásban tiltakozott ez ellen. A magyar kormány, mely tántoríthatatlan kitartással, párját ritkító tárgyilagossággal és békesütéssel vívta a maga igazzát, megpróbálta a lehetetlent. Tárgyalásba bocsátkozott a román kormánnyal. Persze eredménytelenül. Most tehát újra a népszövetség elé járult, végleges döntést kérvén a bíróküldés dolgában. A helyzet tehát az, hogy a magyar állásig pont az egyedül elképzelhető, feltétlenül jogos eljáráshoz ragaszkodik. A népszövetséget alapszabályai kötelezik a döntőbíróság kiküldésére. A népszövetség első határozata is ezen az állásponton jött létre. A román kormány mesterséges gátakat emelt s emel állandóan a szabályszerű eljárással szemben. Legújabban azzal próbálkozik, hogy szerinte a békés tárgyalásokra még nyitva az út. Holott a magyar kormány legutóbbi válaszjegyzéke semmi kétséget nem enged az iránt, hogy ezek a tárgyalások eredménytelenek maradtak. Most aztán kiváncsiak lehetünk, miként határoz holnap a népszövetségi tanács? Napirendre tűzi-e a kérdést vagy ismét ürügyet talál az elhalasztásra? Elismerjük, hogy a népszövetségi tanácsot roppant kényes helyzetbe hozta a román biró visszahívása. S itt rávilágitnak a tanács viselkedésének hátterére. Úgy ítéli a helyzetet, hogyha kiküldi kötelességszerüleg a harmadik birót, Románia esetleg kilép a népszövetségből s ha a döntőbiróság az optánsok javára dönt, Románia megtagadja a döntés elismerését. Minthogy sem a népszövetségnek, sem a döntőbíróságnak nem áll eszköz rendelkezésére, hogy a bírói döntésnek érvényt szerezzen, az egész népszövetségi működés a tehetetlenség bélyegét kénytelen viselni. Tekintélye, hivatása annyira megcsorbul, hogy hitelét veszti. Itt van előttünk a nyílt beismerés. Lord Cushendan, aki a beteg Chamberlain helyett képviseli Angliát a népszövetségben, egy intervjúban kijelentette, hogy az optánsügyhöz hasonló kérdéseket a népszövetség a türelmes kritika s nem a kényszer útján iparkodik megoldani sez után akar tovább is haladni, mert minden kísérlet az elhamarkodott kényszerre, kockára tenne, a népszövetség hitelét, anélkül, hogy a szövetség érvényt szerezhetne akaratának. Ez nyílt beismerése annak, hogy a népszövetség presztízskérdést csinál egy jogi kérdésből s politikát csinál igazságszolgáltatás helyett. Ezzel kétségtelenné vált, hogy a népszövetség amikor legelső, korrekt határozatától eltért s kötelességteljesítés helyett a kertelések és kibúvók ingoványára lépett, önmagát hozta kényes helyzetbe. Az első határozathoz ragaszkodva, megőrizhette volna legalább presztízsét, mert a nemzetközi szerződés és a jog alapján maradt volna. Nyitva állt előtte a tekintély és saját hitele megóvásának útja. Az első lépés, amellyel ez útról letért, természetszerűleg zsákutcába juttatta. S ma ott van. Mi pedig folytatjuk igazunkért a harcot a megkezdett egyenes után. —ROVÁS. Szeptember elseje: kezdődik az új tanév. A múlt év óta a tudomány alig haladt valamit, de a tankönyvekben akkora a változás, mintha kétszer kettő már nem négy, hanem öt lenne. Vagy visszafejlődött volna a tudomány és a tankönyveket ezért kellett az új elméleteknek megfelelően átírni? A szülő a tudomány nagy felfordulásáról alig hallott valamit s ezért nem is érti, hogy miért kell évről-évre más és más könyveket vásárolnia s miért nem használhatja fiatalabbik gyermeke az idősebb fiú könyveit, ha átlép abba az osztályba, amelyből az idősebbik egy felsőbb osztályba avanzsált. Egy ország szellemi nívójának emeléséhez nemcsak iskolák, hanem tankönyvek is kellenek. Jó és olcsó tankönyvek. De lehet-e jó véleményünk arról a könyvről, amelyet tavaly bevezettek és az idén már kimustrálnak az iskolából? Úgy tudjuk, hogy az elmúlt iskolai év rossz eredménnyel zárult. Nem csodáljuk. A tanulónak is van magához való logikája: nem oly ostoba, hogy jól tanulja meg azt, amit rosszul tanítanak Hat hónapra felfüggesztik a kukorica behozatali vámját. Nagyon helyes. A sertésről tehát gondoskodtak már. És mi lesz az emberrel? Mert az ember élelmezési problémája még nincs ezzel elintézve. A sertés jól fog lakni és az ember továbbra is nélkülözni fog, mert nálunk csak felfelé mennek az árak, de lefelé soha. Máris azzal rémítenek, hogy nagy szerencse lesz, ha a drágaságot meg tudják állítani. Ez pedig azt jelenti, hogy olcsóbbodásra nincs remény, akármilyen bőkezűséggel gondoskodnak a sertés testi jólétéről. Ezt a jólétet különben sem fenyegette nagy veszedelem: hivatalosan megállapították, hogy a kukoricatermés nem is oly silány, amilyen hangos a jajveszékelés. Egyes vidéken jó, másokon gyenge. Nem lehetne ezt úgy kiegyenlíteni, hogy a bőségben lévő vidékekről szállítanának a nélkülözőknek? Nem. Mert ezek a vidékek sokkal messzebb vannak egymástól, mint Amerika Magyarországtól. És ezért könnyebb Amerikából mint Magyarországból kukoricát szállítani Magyarországba. * Háromezren akarnak beiratkozni az egyetemekre és csak hétszázat szabad felvenni. Mi lesz a kintrekedt kétezerháromszáz ifjúval? A hivatalos emberszeretet nem akar belőlük szellemi proletárokat nevelni és csupa emberszeretetből eltorlaszolja előlük az egyetem kapuit, így boldogabbak lesznek? Nem hisszük. Sokan vannak itt, akik nem lépték át a boldogtalanság küszöbét és mégis boldogtalanok. Ezeken hogyan segítenek? Ugyan kérem, az ember nem állat, hogy a takarmányáról gondoskodjanak. azokkal az állításokkal, amelyek Antóniáda levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy, a levél olyan ténybeli és megítélésben tévedéseket tartalmaz, amelyekre részletesen rámutat majd a tanács előtt, kiemelve mindazokat a következtetéseket, melyek ezekből a tévedésekből folynak. Románia kérte, hogy ne tűzzék napirendre az optánsügy tárgyalását Mai zárt ülésén dönt róla a tanács Genf, augusztus 31. A magyar—román optánsüggyel a tanács szombaton reggel zárt ülésben fog foglalkozni. A tanács holnap nem érdemben fogja a román—-magyar optánsügyet tárgyalni, csakis azt fogja megbeszélni, hogy az optánsügyet ki lehet-e tűzni a napirendre vagy sem. Románia Indokolatlan kérelme Genf, augusztus 31. A Nemzetek Szövetségének főtitkára egy közleményt adott át a genfi magyar képviseletnek. A közlemény címe: A tanácshoz és a magyar kormányhoz intézett kommüniké. A közleményben a főtitkár Románia képviselőjének kérésére közli Antoniádénak az optánsügyre vonatkozó levelét. A főtitkárhoz címzett levélben Antoniade kijelenti, hogy a román kormány csodálkozással fogadja a magyar kormány ama lépését, hogy az optánsügy napirendre tűzését kéri a jelen ülésszakban. A román kormány fentartással fogadja, vájjon a magyar kormánynak ezt a kívánságát el lehet-e fogadni, mert hiszen szerinte olyan kérdést vet fel, amely felett a tanács június nyolcadikán véglegesen döntött, kijelentve, hogy eláll a kérdés tárgyalásától. Antóniádé rámutat ezután arra, hogy Titulescu a június nyolcadiki tanácsülésen felolvasta azt az ajánlatot, amelyet a magyar kormánynak tett. Ismerteti a július 21-én kelt magyar válaszjegyzék, valamint az augusztus 9-én kelt román válaszjegyzék tartalmát. Antóniádé szerint ez az utóbbi jegyzék nyitva hagyja a további tárgyalások lehetőségét a magyar kormány részére. A magyar kormány — folytatja Antóniádé levele — augusztus 23-án válaszolt és válaszában elutasította a román kormány álláspontját. Amikor a magyar követ Bukarestben ezt a magyar jegyzéket átnyújtotta, közölték vele, hogy augusztus 28-án fog rá választ kapni a román kormánytól. A magyar kormány mindazonáltal nem várta be ezt a választ, hanem a tanács elé vitte ismeretes kívánságát. Antóniádé felhívja ■ a tanács figyelmét arra a jegyzékre, amelyet augusztus 29-én adtak át a magyar kormány bukaresti követjének. Ebben a jegyzékben a román kormány megállapította, hogy a magyar kormány elutasítja a románoknak azt az ajánlatát, hogy nevezzen ki delegátusokat és azok lépjenek érintkezésbe a román delegátusokkal abból a célból, hogy bizonyos megszabott körű tárgyalások folyamán megállapítsák a magyar optánsoknak nyújtandó ellenértékét. Ezeket a tárgyalásokat már augusztus 5-én felajánlották, ennek következtében a román kormány csak sajnálkozással fogadhatja, hogy a magyar kormány elutasította a gyakorlati megállapodás egyetlen lehetőségét. Mindazonáltal a román kormány — folytatja Antóniádé levele — nem tekinti végleg lezártnak a békés megegyezés útját és újból kéri, hogy kezdjék meg minél előbb teljes jóhiszeműséggel ezeket a megbeszéléseket, mert nem hiszi, hogy a végletekig ragaszkodni lehetne ahhoz a makacs magatartáshoz, amely a népszövetség legutolsó tanácshatározatával is ellentétben áll. Amennyiben a magyar kormány kijelentené, hogy minden baráti megegyezés lehetetlen, vállalja is ezért a kijelentéséért a felelősséget. A jelenlegi helyzetben a román kormánynak az a nézete, hogy ha a tanács a kérdést napirendre tűzné, ez egyet jelentene annak elismerésével, hogy minden békés megegyezés útja el van zárva a két kormány között. Ez azonban nem felelne meg a valóságnak s annyival súlyosabb megítélés alá esnék, mert a tanács maga is elismerte, hogy a viszály elintézésének egyetlen lehetősége az, ha a két fél közvetlen tárgyalásokba bocsátkozik egymással. A levélhez Antóniádé csatolta a bukaresti kormány augusztus 29-én kelt jegyzékét. Apponyi levele Genf, augusztus 31. Apponyi Albert gróf ma levelet intézett a népszövetség főtitkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a magyar delegációhoz intézett közleményét, amely Antoniade román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzéket tartalmazta. Apponyi Albert gróf kijelenti a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni Mély benyomást keltett Genfben a kisebbségi konferencia határozata Genf, augusztus 31. Népszövetségi körökben mély benyomást keltett a Genfben ülésező kisebbségi nagygyűlésnek az az egyhangú határozata, mely éles szavakkal rója meg a népszövetségnek a kisebbségi panaszokkal szemben tanusított magatartását s megállapítja, hogy a népszövetség nem teljesítette idáig azt a feladatát, amely a kisebbségek védelme körül reá hárul. E határozattal foglalkozik ma William Martin a Journal de Geneve-ben írt vezércikke s bizonyos mértékben megokoltunk mondja a kisebbségeknek a népszövetséggel szemben elhangzott kritikáját. Tarthatatlan a mostani állapot — írja William Martin —, amikor formaszerű kifogásokkal és túlzott bürokratizmussal elütik a kisebbségeket attól a joguktól, hogy panaszaikat a népszövetség elé vihessék. Bizonyos kormányok hajlandók bűncselekménynek tekinteni azt, ha a kisebbségek felemelik hangjukat. Különös, hogy rendszerint ama népek kormányai viselkednek így, amelyek ezelőtt elnyomatásról panaszkodtak. Ez a felfogás tarthatatlan. Amikor a kisebbségek védelmét megteremtették, ez nem, azért történt, hogy a kisebbségek kedvében járjanak, hanem azért, hogy biztosítsák a békét. Jó lenne — végzi cikkét William Martin —, ha ezt nem felednék el. Francia repülők a mórok fogságában Páris, augusztus 31. Az Intransigeant jelentése szerint a mórok fogságában levő Regnie és Serre repülőkről tegnap a Latecoere repülőtársaság révén hír érkezett. A repülők jól vannak, a mórok elég barátságosan bánnak velük s a sűrű helyváltoztatás alkalmával azt is megengedik, hogy tevehátra üljenek. A repülők azonban arról panaszkodnak, hogy fogságbaesésük óta, vagyis már két hónapja nem mosakodhatnak és sokat szenvednek a férgektől. A francia sajtó állandóan követeli a repülők sürgős kiváltását. Zichy János gróf ellenzi Gömbös államtitkárságát Zichy János gróf, a kormányt támogató kereszténypárt vezére, pénteken reggel pártjának lapjában hosszasabban nyilatkozott az időszerű politikai kérdésekről. Részletesen fejtegette, hogy a Kellogg-paktumnak Magyarország részére reparáció nélkül nincsen különösebb jelentősége, majd rátért Gömbös Gyula honvédelmi államtitkárságának kérdésére is. Erről a következőket mondotta: — Hallomásból és a lapok közlései alapján értesültem Gömbös Gyula honvédelmi államtitkárságának híréről. Megvallom, hogy a kormánynak ezt a szándékát nem tudom megérteni. Nem tudom elképzelni, milyen különös okok játszhattak közre, hogy éppen a honvédelmi tárca politikai államtitkári állásába, ebbe a nagyfontosságú pozícióba a szabad királyválasztás propagandája mellett annyira exponált közéleti férfiút akarnak belehelyezni. Ha emögött szándékosságot kellene feltételeznem, akkor meg kellene állapítanom, hogy merev ellentét van e tény és a miniszterelnök úr legutóbbi nyilatkozata között. Nekem különben még erről a kinevezésről pozitív értesülésem nincsen és a cselekvésre vonatkozó minden elhatározásomat szabadon fentartom magamnak. A gazdasági, úgynevezett főminisztérium felállításával kapcsolatban ezeket mondotta Zichy János gróf:— A gazdasági tárcák egyesítését határozottan szerencsés gondolatnak találom. De önkénytelenül felmerül bennem a kérdés, nem volna-e helyes, ha a kinevezendő miniszter közvetlenül rendelkeznék az alája helyezett minisztériumokkal, amelyeknek élén nem miniszter, hanem egy-egy államtitkár képviselné a szakszerűséget. Nem értem, miképpen fogják itt az alkotmányos felelősség kérdését megoldani.