Ujság, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
Budapest, 1929 szerda, április 3 Ára 16 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre ______ 10.80 pangó Egy hóra _______ 4.— pengo Ausztriában egy hóra _ _ 5 Schirling -------------—-----ISZAP [Elődv.elés IV. árfolyam, 74. szám Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. 16 fillér vasárnap.. ________ _ _ .. _ 32 fillér Ausztriában hétköznap.. _ 30 Groschen vasárnap.. ......______ 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG És kiadóhivatal: V. Vilmos császár-út 34 TELEFON: Automata 207- 54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖN KÖNYVTÁR Budapest* Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) Telefonszám: József 316—28 Vakmerő rablótámadás történt a Horánszky utcában ralomvilág Most már látjuk: a veszedelem nem a betegségben, hanem az orvosok tájékozatlanságában van. Mindenki betegnek látja az országot. Ha nem is reménytelen, de igen súlyos betegnek. Sehol a javulás legkisebb jele. Ellenkezőleg: mindennap szaporodnak a szimptómák, amelyekből a hanyatlás megállapítható. És ezek a szimptómák nem a szubjektív érzésnek a megállapításai. Objektív jelenségekből leolvasható ez a hanyatlás. A drágaság lázmérője lassú, de fokozatos emelkedést mutat. A megélhetés lehetőségei folyton messzebbre távolodnak. A munkánálküliség egyre növekedik, a kereset a létminimumon alul marad. Évszázados cégek csődbe jutnak vagy bezárják üzleteiket, mert a haszon nem fedezi a fentartási költségeket. A jóléti hivatalok ajtaján egyre fenyegetőbben dörömbölnek a nélkülözők. Szakmák, érdekképviseletek, gazdasági alakulatok a kormányhoz fohászkodnak kisegítő kölcsönökért. A végrehajtások és árverések száma ijesztően nagy. A bűnözési statisztika megdöbbentő és a halálraszántak a belügyminiszter minden ékesszólása ellenére is megválnak az élettől. Lábujjhegyen járunk a nagybeteg szobájában. Az arcokon a csüggedés sötét árnyéka, a szemekben az aggodalom fájdalmas érzése borong. És ebben a halottasházi hangulatban fuvolázva megszólal Bethlen István gróf miniszterelnök. Értetlenül néz széjjel a virrasztók között és derűs arccal, szinte meglepődve mondja: Nem értem az urak szomorúságát, csüggedtségét, hiszen a betegség normális lefolyása és a javulás oly szembeötlő, hogy a beteg csal, ha még mindig fájdalmasan nyöszörög. De a miniszterelnök derűs arcának nincs szuggesztív hatása. A bizalom nem csillog fel a szemekben, de az ajkakon már-már megszólal a visszafojtott vád, hogy az orvos úr nem érti a betegséget. Nem érti vagy nem akarja érteni. Az optimizmus sokszor nem a körülmények erejéből, hanem a tehetetlenség tudatából táplálkozik. Könnyebb optimistának lenni, mint a káros, ellenséges erőkkel bírókra kelni. Az optimizmus: hangulat vagy temperamentum dolga. De sokszor csak a kényelem menedéke. Az optimista az ölébe ejti kezeit és vár, mivelhogy a kezeivel úgysem tud mit kezdeni. Fatalizmus az ilyen optimizmus és a derűs arc, meg a nyugodt hang nem más, mint a bensőnkben élő ellentmondások leplezése, amelyek az objektív és a szubjektív világ különbözőségéből születtek. De micsoda világban él Magyarország miniszterelnöke, kikkel érintkezik, kiknek a véleményéhez igazodik, hogy ekkora optimizmusnak átengedi magát. Az optimizmus bizozonyos körülmények közt acélozón hat a lelkekre. Narkotikum, amely arra jó, hogy átsegítsen valamely kínos helyzeten. De a miniszterelnök optimizmusa nem ilyen narkotikum. Ez az optimizmus igen veszedelmes altatószer, mert egy álomvilággal helyettesíti a valóságot. A rosszat jónak mondja, az elviselhetetlent elviselhetővé színezi át. Átértékeli azt, ami van olyasvalamivé, ami nincs, de aminek lenni kellene. Azt mondja, hogy már itt a szebb jövő. Pedig ennek a jövőnek még az első sugarát se látjuk.Megnyugtat, de ez a megnyugtatás is veszedelmes, mert megközelítettnek mond egy célt, amelynek még a körvonalai se mutatkoznak. De ki vezesen ki bennünket ebből a sivatagból, ha az ország miniszterelnöke Kánaán földjének nézi ezt a pusztaságot? Hogyan segítsen rajtunk, aki azt mondja, hogy nem szorultunk segítségre? Talán meghalunk és a miniszterelnök akkor is csodálkozva rázza a fejét és nem hiszi el a katasztrófát, mert ez nincs benne az optimizmusában. ___ROVÁ5. Fehér éppen nem volt, de rózsaszínűnek se lehetett mondani a húsvétot. Hideg fény és éles fuvalons: nincs enyhület, nincsen. A harangok hazajöttek, de a szavukban több a bugás, mint a csengés. Az emberek nem akarnának optimisták lenni? ... Ki ne várná szívesebben a jót, mint a rosszat, mikor ebből olyan felesleges a bőség, amabból olyan ritkán cseppen! Csak alkalmassá kellene tenni a lelkeket a több bizalomra! Túlságosan elszoktak tőle, tehát megint rá kellene szoktatni őket. A természet, ha lassan és késlekedve is, fel fog melegedni. A lelkeket is fel kellene melegíteni... * Az ellenzéknek, állapítja meg a miniszterelnök, az a gyökeres fogyatkozása, hogy nem tud reális programmot adni. Nem vitatkozunk vele, csak utalunk rá, hogy a régi iskolában másként tanították. Ott az volt a tétel, hogy az ellenzék ideális célokért harcoljon, a reális programm megalkotása és megvalósítása a kormány kötelessége. Amivel a világért se azt akarjuk mondani, hogy amit a kormány most csinál, az ideális lenne. Ezzel a legideálisabb ellenzék se tudná megvádolni és a legreálisabb ellenzék se magasztalni. '' * A legravaszabb és a legvakmerőbb gonosztettek egész Niagarája zuhog a napi krónikákban. Raffináltan kieszelt csalások, elszánt rablótámadások. Ahol annyit csalnak és rabolnak, vájjon azt jelenti-e, hogy rengeteg a heverő vagyon? Semmi esetre. Ez nem jóléti tünet. Nem az a kincs kisért és szédít itt, ami még van, hanem az utolsó garas,, amely már nincsen. Az éhes farkas veszedelmesebb, mint a jóllakott tigris. BETHLEN ISTVÁN GRÓF EGY BÉCSI LÁZBAN VÉDEKEZIK A reakció várnám szemben „Ma mindenki állami hivatalt akar szerezni Magyarországon „Előretör a protekcionizmus" A Neues Wiener Journal húsvéti számának első oldalán rövid közleményben a parlamentarizmus válságáról elmélkedik és megállapítja, hogy szemben Németországgal és Ausztriiával — ahol a parlamentarizmus szempontjából szokatlanul kritikus a helyzet —, állandó politikai és gazdasági nekilendülésnek örvendenek azok az országok, amelyek a demokráciának ezzel az felaggott formájával szakítottak. A lap ennek a kérdésnek a kapcsán Bethlen István gróf miniszterelnököt is megszólaltatta és a magyar miniszterelnök nyilatkozatát szintén a lap élén közli ezzel a címmel: Reakciós-e Magyarország? A focím alatt ezt az alcímet olvassuk: Az európai demokrácia új formái. Bethlen István gróf miniszterelnök a külföldnek szánt nyilatkozatában hadakozik azok felfogásával, akik azt állítják, hogy a mostani magyar kormányzat szelleme reakciós, szembehelyezkedik a politikai fejlődéssel és az általános európai orientációval. A miniszterelnöknek az a felfogása, hogy az európai országokban általában nem lehet megállapítani olyan egységes politikai orientációt, amelyet „általánosnak“ lehetne mondani, hiszen Európában köztársaságok, királyságok, demokratikus országok mellett van fascizmus is, diktatúrák is vannak szelídebb és szigorúbb formában és végül a szovjetrendszerről is tudomást kell venni. Mint mondja, Európa állami és politikai képe kaleidoszkópszerű. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a magyar kormányt nem lehet csak azért illetni a reakció vádjával, mert nem követi az „általános" európai orientációt. Majd arról elmélkedik a miniszterelnök, hogy mennyire veszedelmes egy nemzetre nézve, ha idegen jelszavak után indul. Magyarország ezt akár a saját kárán tanulta meg a Károlyi-forradalom és a bolsevizmus révén. Mind a kettő elég okulást nyújt arra, hogy mi következik abból, ha valamelyik ország erőszakos módon lesodródik a történelmi fejlődés alapjáról. Vájjon nem követeli-e meg — kérdezi — a reális politika, hogy minden ország és minden társadalom saját szükségleteinek megfelelően alkossa meg életformáit és alkotmányos szervezetét? Úgy vélem, a magyar kormányt nem lehet reakciósnak nevezni csak azért, mert ezt az alapelvet vallja s egyrészt számol a modern fejlődés időszerű követelményeivel, másrészt viszont megtartja a műiből azt, ami abban valódi érték és nemes tradíció. Reakciós volna csak azért, mert a fejlődés irányát csak lassan és megfontolva követi? Az ilyen kormány sokkal jobban őrködik a nemzet vitális érdekei felett és biztosítja a nemzet fenmaradását.A miniszterelnök szerint a reakció vádja főleg azon alapszik, hogy a képviselőválasztások nem titkosak az egész vonalon és a szabadságjogok gyakorlása nem olyan korlátlan, ahogyan az megfelelne azok ideáljának, akik azt híresztelik, hogy a magyar kormány reakciós. — Kétségbe kell vonnom — mondja —, hogy a legkiterjesztettebb titkos választójog csalhatatlan garanciája a szabadságnak és a demokráciának. Ahhoz, hogy az általános, titkos választójog ne vezessen a legveszedelmesebb tiranizmushoz, a felelőtlenek abszolutizmusához, a hatalom felelőtlen uralmához, amely minden magasabb szellemi, kulturális és történelmi értéket egyszerűen sutba dob, szükséges a tömegek fokozatos politikai iskolázása, a szociális ellentétek fokozatos eltávolítása, a felelősségérzet ápolása a tömegek lelkében s ezenkívül szükséges bizonyos szellemi, különösen pedig morális kultúrája a tömegnek, aminek kifejlődését, főleg a demagógia és az a szervezett és öntudatos propaganda akadályozza, amely hízeleg a nép alacsony ösztöneinek. Egy nép sem született kész demokráciára. Erre minden nemzetet fokozatosan nevelni kell. Épp igy az intézményeket is a néplélek fokozatos fejlődésének és a népkultúrának megfelelően kell megalkotni, de nem az absztrakt teóriák alapján, mert különben a nemzet az ilyen elméleti politika tanításait nagyon drágán lesz kénytelen megfizetni. A magán- és gazdasági életben nyilvánuló állami mindenhatóság vádjával szemben a miniszterelnök megfordítja a léteit és azt mondja, hogy ellenkezőleg éppen a nagy tömegek követelnek segítséget az államtól. Ez a jelenség az országmostani rendkívüli helyzetében gyökerezik. Bethlen István gróf úgy látja, hogy ma mindenki állami hivatalt akar szerezni Magyarországon. Ennek következménye, hogy előretör a protekcionizmus. A különböző állásokért tülekedők protektorokat hajszolnak. Megemlíti azt az esetet, hogy nemrégen az egyik állami intézménynél, ahol 600 állást kellett betölteni, nem kevesebb mint tizenkétezer pályázó adta be kérvényét és valamennyien protektorokra hivatkoztak. — Emiatt — folytatta — az országgyűlés tagjainak is nagyon nehéz hivatásuk gyakorlása. Közéletünknek ez egyik legsúlyosabb problémája, amelynek gyökerei mélyen belenyúlnak azokba a szenvedésekbe, amelyeket a trianoni békeszerződés mért reánk. — Gazdasági helyzetünk — mondja folytatólagosan — még nagyon sok bajjal küzködik, de mégis lassú, határozott javulást mutat. A további fejlődés az ország gazdasági erőinek intenzív kihasználásától függ. Minden körülmények között harmóniát kell teremtenünk a termelési ágak között, mert az egyik termelési ág sem várhat javulást a másik kárára, hanem kizárólag csak racionális, mind a két rész javát szolgáló együttműködés révén. Nagy vonásokban ezek azok a konzekvenciák, amelyeket az új helyzetből le kell vonnunk. Feltétlenül szükséges azonban a munkások és a munkaadók közötti jó viszony is. A munkaadónak kötelessége, hogy a munkások életstandardját fokozatosan javítsa, viszont a munkásnak tudatában kell lennie annak, hogy a tőkében ne ellenséget, hanem segítőtársat, barátot talál, akinek segítségével az ő munkája a legjobban értékesíthető. Általánosságban a munkaadóknak és a munkásoknak magasabb morális szférába és nemzeti harmóniába kell emelkedniük. Mussolini és Chamberlain találkozása Firenze, április 2. (Stefani.) Ma délelőtt 11 órakor Mussolini felkereste Chamberlain angol külügyi államtitkárt, aki néhány napi tartózkodásra a Firenze közelében levő Villa Gioiosa-ban szállott meg. A két államférfiú hosszú tanácskozást folytatott, amelynek során kifejezésre jutott az a szívélyes és őszinte barátsági viszony, amely a két államférfit egymáshoz fűzi. Mussolini és Chamberlain behatóan megvitatták az általános európai helyzetet és kölcsönösen megállapították azt az egyöntetűséget, amely Anglia és Olaszország kormányainak felfogásaiban és azok egymás közti baráti viszonyában megnyilvánul. Mussolini ezután a/on/a/hano-kastélyban intim villásreggelit adott Chamberlain és felesége tiszteletére. Akik kíváncsiságból öltek Páris, április 2. A lapok az amerikai Atlantából eredő táviratot közölnek arról, hogy az ottani esküdtszék életfogytiglani fegyházra ítélt két egyetemi hallgatót, akik megölték Schmidt gyógyszerészt és Meek fűszerészsegédet. A két vádlott milliomos családból származik. A tárgyalás során kijelentették, hogy csak azért öltek, hogy különös emóciót érezzenek. Kijelentették továbbá, hogy a gyilkosság végrehajtása közben nem kínozták áldozataikat. Afgán betörés Perzsiába Paks, április 2. A lapok Londonon át teheráni táviratot közölnek, amely annak kapcsán, hogy afgán nomád törzsek betörtek perzsa területre, hírül adja, hogy a környéken állomásozó perzsa csapatok nem voltak elég erősek ahhoz, hogy közbelépjenek. Teheránban Ilire jár, hogy arra az esetre, ha Amanullah vállalkozását kudarc érné, Perzsia valószínűleg katonai expedíciót küld Afganisztánba. Ebből a célból Perzsia keleti határán erős csapatösszevonásokat hajtottak végre. A «Dél Keresztje» kényszerleszállása London, április 2. Az Evenings News sidneyi tudósítójának jelentése szerint a «Dél Keresztje repülőgépet sikerült megtalálni. A gép a cambridgei öböl közelében, a Drysdale folyó partján kényszerleszállást hajtott végre. Innen az aviatikusok benzinkészletük kifogyása miatt nem tudtak tovább menni.