Ujság, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-01 / 121. szám
Budapest, 1929 szombat, június 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 10.80 pengi) Egy hóra .. 4.— pengil Ausztriában egy hóra _ _ S Schüling Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. 16 Illlés vasárnap.. .. — __ .. .. .. — .. 32 Illlés Ausztriában hétköznap.. — 30 Groschon vasárnap_____ .. .. .. .. 40 Groschen Megjelenik vasárnap és Ünnep utáni napok , V. évfolyam, 121. szám SZERKESZTŐSÉG és kiadóhivatal: V. Vilmos császár ut 34 TELEFON: Automata 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet körút 43 (Royal-épület) Telefonszám: József 316—28 ÁradéN(gKf: ÚJSÁG 287 munkáspárti, 248 konzervatív, 51 liberális és 7 pártonkívüli képviselőt választottak Angliában, 22 kerületben az eredmény még ismeretlen A konzervatívok vesztesége 137, nyeresége 3, a munkáspárt vesztesége 4, nyeresége 124 — Egy munkáspárti mandátumra átlag 29*000, párton* kívülire 31*000, konzervatívre 32*000 és 1 liberálisra 114*000 szavazat esett Tizenhárom Előtagja lesz az új angol parlamentnek Két görcs oldódott meg mostanában, ugyanazon a napon. Az angol választások és a német jóvátétel görcse. Sem az egyik, sem a másik nem olyan, hogy közünk volna hozzá. S mindkettő figyelmeztet, hogy Európában vagyunk és sajnos, nem a magyar glóbuszon. Mind a kettőtől szenvedtünk s mind a kettőtől várhatunk jót, ha kellőképpen alkalmazkodunk hozzájuk. Hogy a másodikon kezdjük: a német jóvátétel ügye megbénított eddig minden világgazdasági gondolatot és cselekedetet. Innen való, hogy mi is végzetesen éreztük rossz gazdasági helyzetünknek az elviselhetetlenségig fokozását. A német jóvátétel hogy mit tartalmaz, Németországra és hitelezőire tartozik. Mireánk csak annyira, hogy tisztult a helyzet és felszabadult az út. A tartózkodás megszűnt és ha minden pénznagyhatalom fellélegzik, a mi lélegzetünk is könnyebb lehet. Kettős kötelességünk törekedni a francia barátságra és Németországhoz való gazdasági viszonyunknak olyan meleggé tevésére, amilyen meleg az érzelmi viszonyunk ahhoz a hatalmas államhoz, mellyel egy sorban véreztünk. A másik az angol választások eredménye. Senki sem tagadja nálunk, hogy ennek a konzekvenciáit is le kell vonnunk. Az egyik nézheti, hogy a munkáspárt váratlanul fölülkerekedett, a másik, hogy a konzervatív párt várakozásnak ellenére nem tört úgy össze, ahogy a teljesen sikertelen liberális párt javára gondolták. Az egyik ebből következtethet arra, hogy a világpolitikával kapcsolatos nagy nemzeti érdekünk szempontjából koncessziókat kell tennünk a nyugati szellemnek, a másik viszont, hogy az európai áramlatok között a konzervatív van olyan jelentős, mint a másik. És ez igaz is.A kérdés csak az, mihez fogyunk ezzel az igazsággal. Ma tény az, hogy Angliában, Rothermere lord hazájában a munkáspárt került olyan pozícióba, hogy Anglia állásfoglalását a mi ügyünkben lényegében ez szabja meg. És tényaz is, hogy liberálisok és munkáspártiak egyaránt eddig sokkal közelebb állottak a mi felfogásunk megértéséhez, mint a konzervatív. Mi általában tisztelhetjük a konzervatizmust és lelkileg közelebb is állhatunk hozzá, de azt nem mondhatjuk, hogy az Angliában beállott változással nem törődünk, mi megmaradunk konzervatívoknak, reakciósoknak, mert a konzervatizmus nem nálunk bukott meg. Kormányférfiaink ismételten kijelentették, hogy a liberalizmus, a szabadság, a demokrácia nem lehet cél, hanem út és mód a nemzet szolgálatában. Most mi állítjuk: a konzervatizmus sem lehet cél. A kormány, noha a társadalomra bízza a revíziót, szintén ezt a nagy gondolatot ismeri el most előbb nemzeti célnak. Ha ennek szolgálását hátráltatja a konzervatizmus eddigi mértéke, józan logika szerint a kormány nem ragaszkodhatik hozzá az eddigi mértékben. A kormány szerint a magyar belpolitika nem befolyásolja külpolitikánkat. Szeretnék, ha úgy értelmezné saját állítását, hogy külpolitikai céljaink a konzervatív belpolitikát sem teszik reánk nézve kötelezővé. Hogy az egyik irányban nem veszítünk barátságot, ha kevésbé konzervatívok vagyunk s a másik irányban új barátokat nyerhetünk, a haladásnak teendő nagyobb koncessziókkal. Erről még sokat kell gondolkodni, vitatkozni. Meg fogjuk tenni. De egy bizonyos. Nincs a világnak az a zuga, amerre az angol fordulat ki nem hatna és így egészen változatlanul Magyarország sem szegülhet szembe ezzel a hatással letennie, amit elveszt, ha nem kapja meg a tényleg szavazottak egynyolcadát. Láthatjuk ebből is, milyen nagy volt az érdeklődés a politikusok részéről. Aki azonban ezt várta, nagyon csalódott. A választások, a heves korteshadjárattal ellentétben, rendkívül nyugodtan, azt lehet mondani, közönyösen folytak le. Londonban csütörtök reggel 7 órakor a legnagyobb nyugalomban kezdték meg a szavazást és épp úgy, mint a legtöbb városban, este 9-kor lezárták. Kisebb városokban már este 8 órakor véget ért a szavazás. A régi választásoknál tapasztalt délelőtti nagy tolongásoknak nyoma se volt. A szavazóhelyiségek előtt egykedvűen állt a kettős rendőrőrszem, és néhány automobil a választók szállítására. A választók egyenként léptek a helyiségbe. A szemlélőnek az a benyomása, hogy a választásban résztvevő polgárok száma nem fogja elérni az eddigi átlagos százalékot sem, a hetven százalékot. A legutóbbi választáson az ismeretes Zinovjevlevél, mint a bomba csapott le és ez okozta, hogy a polgárok 82%-a leszavazott. Most azonban ilyesmiről szó sincs. A lassú tempó nem élénkült meg estig sem. Csak a háztartási alkalmazottak siettek nagy sürögveforogba a szavazóhelyiségekbe, sőt már azok kinyitása előtt sort állottak, hogy szavazójogukat a házimunka megkezdése előtt gyakorolják. Sok londoni üzletben és irodában elkéstek az elárusítónők és a gépírókisasszonyok, mert alkotmányos jogaikat gyakorolták, természetesen se nekik nem jutott eszükbe kifogást találni, se főnöküknek, hogy szemrehányást tegyenek nekik. Sok asszony gyerekkocsit tolt a választóhelyiség elé és mialatt a mama politikai jogait gyakorolta, a helyiség előtt álló rendőrsírszem kötelessége volt vigyázni a kocsiban szendergő babyre, akinek sejtelme sem volt, hogy milyen ország és világ sorsát eldöntő esemény történik körülötte. Az időjárás rendkívül forró volt és emiatt több haláleset történt. Egy idősebb úr és egy idősebb asszony, akiket szívszélhűdés ért, a választóhelyiségben haltak meg. A hastingsi választóiroda elnöke a szavazatok számlálása közben holtan rogyott össze. A munkásnegyedekben sokkal nagyobb érdeklődés mutatkozott, mint a polgári vidékeken. Az általános közönyre jellemző, hogy az esti lapok nem is adtak külön kiadást. Az éjjeli órákban a nagyobb áruházak és lapok transparensei előtt nagy tömegek gyülekeztek, de a hangulat korántsem közelítette meg a nevezetesebb sporteredményekre várakozó közönség izgalmát. Az újabb eredmények kiírását sohasem követte tetszésnyilvánítás. Egy helyen a kiváncsiak ellepték a kocsiutat, mire egy megafon ezt a felszólítást intézte a tömeghez: Tessék a forgalmat szabadon hagyni. A tömeg erre mint egy ember katonásan átvonult a túlsó oldalra. A nagy szállodák és éttermek, egész éjjel nyitva voltak, időnkint közölték a választási eredményeket és már reggel 3 órakor reggelit szolgáltak fel. Csaknem minden nagyobb hó- Macdonald Baldwin Nyugodt, csak nem közönyös választás London, május 31. (Az Újság tudósítójának telefonjelentése.) A választásokat megelőző két hét izgalmas nagy harccal telt el. 1734 jelölt versengett a 615 mandátumért s és 28 és fél millió választó meghódításáért. Mindössze hét kerületben volt egyhangú választás, holott 1924-ben 32, 1923-ban 50, 1918-ban pedig 107 ilyen egyjelöltes kerület volt. 444 olyan kerület volt, amelyben mind a három nagy pártnak volt jelöltje, s nem is volt száz olyan kerület, ahol csak ketten harcoltak. Sőt 26 kerületben négy jelölt versengett a mandátumért. A sok jelölt m a két hét alatt tizenhétezer beszédet mondott el. Az összes pártok körülbelül négymillió négyzetlábnyi területet béreltek ki választási kiáltványaik felragasztására. A konzervatívok— pusztán az új női választók megnyerésére — külön folyóiratot indítottak és többmillió példányban osztogatták. A párt propagandaáratai harmincmillió példányban kerültek forgalomba. De fontos is, hogy meghódítsák a választókat, mert az angol politika egyik sajátsága, hogy nem ismeri az úgynevezett pártembereket. *Mondd meg, hogy milyen pártba tartozol s megmondom, kire szavazol. — ismeretlen valami Angliában. Mindenesetre itt is van minden pártnak tábora, amely árkon-bokron keresztül követi. Ez azonban aránylag kicsi ahhoz a tömeghez képest, amely a választásokon egyszer jobbra, máskor balra szokott szavazni. Azelőtt az ilyen ingadozó választók tömegét az egész választópolgárság hetven százalékára becsülték. Ez a szám azonban most, hogy öt és félmillió angol nő csatlakozott a szavazókhoz, még megnövekedett. Ez az ingadozás tapasztalható azoknál is, akik rendszeresen érdeklődnek politika iránt. De mennyivel inkább azoknál, akik a választások előtt huszonnégy órával fognak hozzá,, hogy a politikát tanulmányozzák és a választások után huszonnégy órával már elfelejtik az egészet. Aki valaha végigélt egy választást Angliában, annak fogalma van róla, mit jelent az Eatonswill-választásoknak a Stuart-időkbe visszamenő berendezkedése: trombitákat, dobokat, zászlókat, szalagokat, konfettit, szerpentint, röpiratesőt, amihez modern technikánk megafonokat, gramofonokat és tudja Isten, még milyen fonókat csapott hozzá. Hozzá még minden jelöltnek 150 fontot kell !