Ujság, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
udapest, 1929 kedd, október 1 előfizetési Arak ■gyedávre ______ 10.80 pengi ig hóra 4«— pengi ■Szíriában egy hóra _ _ S Schiiling p y e s szám ára Budapesten, vidékén i pályaudvarokon hétköznap— 10illár isarnap— ______ .. » 32 fillér ■Szíriában hétköznap— _ 30 Grosehen isárnap— ______ 40 Grosehen egjelenik vasárnap as ünnep utáni napok kivételével minden nap Ára 16 Mllér temstgetlgaj !. évfolyam, 222. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* V. Vilmos császár-irt 34 TELEFON: Automata 207-54, 207 55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körirt 43 (Royal-oprint) Telefonszám: Jézeel 318—18 Utazási és menetjegyiroda: Budapest, VTI, Erzsébet körút 43. Toli József 418-34 Bethlen nyilatkozata Mindenekelőtt: elismerésünket a ránkitolásért. Meg voltunk győződve róla, így a parlament megnyitásáig hangját halljuk a miniszterelnöknek. Eddigi volt. Most előbb reagált a politika és szó nyugtalanságára. A megértése narobb-e, vagy az idegzete gyengébb? Szetnék, ha nem az utóbbi adná a magyaratot. Amit mond, sok és semmi. Ha a policától félti az ország nyugalmát, ne féltse, a már más az ország és más a politika, nemzet félfüllel is alig hallgat a politusokra s ezek ha tapsolnak, ha fütyülik, egymásnak tapsolnak és fütyülnek. A ország lakosai fásultan ülnek a gondik tetején és lemondtak mindenről. Nemnek és nem remélnek. Ha ma választás meg az urnákhoz kellene kergetni az ikereket — maguktól nem mennének, politikát ismét az urak huncutságának kintik s ha esetleg nem huncutság, mindesetre ma csakugyan és kizárólag a klitikusok dolga. Hadd nézzük a miniszterelnök bőséges ilatkozatát ennek az elalélt közvéleménynek a szemszögéből. A minisztertök úr ne féltse ettől a politika nyugatát. Ez a nyilatkozatban azt kereste: reélhet-e valami könnyebbséget a nehéz adók és kevés kenyér irányában! Megdlta, hogy nem. Többet nem is törődik a tbcivel. A megállapítások kétségtelenül bölek és politikailag szakszerűek. A keletinferencia, a nemzetközi pénzpiac, áfakölcsön kellene, de egyhamar nem. Ellenben azt a keveset, amit a költvetés megenged, beruházásokra fogják bítani, a földművesminiszternek igen avató tervei vannak a termelés átsportosításáról, de máról holnapra ez it megy, türelem, összefogás, stb. Hát ebből nem élünk meg — ma. A gondja és reménytelensége mellett han holnap reményeiben megnyugodni, de mikor ezek túlnyomóan nem tőlünkenek, hanem a külső tényezőktől. Ezen az ügyeken, demokráciával, revízióval és anélkül, elvi egyértelem, fokozottabban való különbözés, tovább verekednek majd politikusok is. Köztük a sajtó is. Az orzág lakossága, polgárok és földmívesek gyaránt, azt hiszik, hogy nem bírják tobb. Nyolc év óta ugyanaz a kormány és gyanaz a politika. Nyolc éven át folytotó biztatás: majd holnap, holnapután, nyolc év után is azt halljuk: majd! Szeretettel kérdezzük a pénzügyminisztrát: van-e neki ma ugyanannyi adónya, mint nyolc évvel ezelőtt? Azt hiszi, nincs. A megmaradtaknak adózó fessége pótolja-e a kiesettekét? Kötve szűk. S tegyük fel — biztosra vehetjük, hisz egyebet tehet? — az ország türelmevár tovább a chicagói börzére, a keleti fferenciára és az angol kamatlábra, tovább, hogy mire meglesz a revízió, zenek képzett tisztviselőink, ha közben n nem vesznek. Mit gondolnak az urak a várakozásnak és türelmeskedésnek osszú ideje alatt szaporodni fognak-e adóalanyok számban és erőben, s ha, maga az állam győzi majd türelem, amit a polgároktól kívánna, ha -ha sem kapja majd meg, amire szüke van? Amit tavaly még hálásan fogat volna, ma némi rémülettel tölt el: a lány csakugyan megállítja, sőt csökti a költségvetést. Tavaly azt hittük, atakarítás az országnak marad, már úgy rémlik, hogy ugyancsak minden vedhetőt kiszednek, de az a minden nem elég. Erre való a takarékosság. Adja Isten, ne úgy legyen. S mély tiszttel hajtunk meg Bethlen István gróf eláldozása előtt, aki ilyen kevéssel gmaradni s nem szabadulni akar a feeség helyétől, ha tudja, mire vállalka , a legnagyobb hősök között is egy fejkiemelkedik. ,___ROVÁ5. A Baltazár Dezső tizenhat pontjából tizenkettő lett s ezek valóban nem a politikus programmját, hanem a felvilágosodott, hazafias magyar főpap politikai világnézetét tükrözik vissza. Nem arra alkalmasak, hogy párt keletkezzék megvalósításukra, hanem akármilyen párt uralkodnék is, ezeket kell szem előtt tartania. Hangsúlyozzuk, akármilyen párt keletkezzék is a hatalom átvételére. Az, amelyik már megvan és már gyakorolja a hatalmat, megmutathatja, hogy a felvilágosult, ízig-vérig magyar felfogással nem kell sokat törődnie. Merő tapintatból Bethlen István gróf jobban tette volna, ha nemcsak a polémiától tartózkodik a külföldi neki nem tetsző véleményekkel, hanem a megállapítástól is, hogy azokat illetéktelen beavatkozásnak ■tartja a magyar belpolitikába. Elvégre, ha úgy vesszük, ezek az urak azt is megtehetnék, hogy semminemű magyar politikába nem avatkoznak, mert bajos manapság pontosan tudni, hol kezdődik a belpolitika. A miniszterelnök elvégre is az összes belső gazdasági bajok gyógyítását a revíziótól várja. S egészen világos, hogy belpolitikánk erősen összefügg a külpolitikával. De különben, ha a miniszterelnök úrnak sikerül ezeket a külföldi urakat is rendhez és engedelmességhez szoktatni, nekünk nincs ellene kifogásunk. * Hol a feudalizmus? Tisztelettel felelünk a kérdésre, a miniszterelnök úr mentalitásában. Mindig az hatja át, hogy az országot lehet fellázítani, le lehet csitítani, kezelni, ahogy az urak éppen elhatározzák. Vezetni, mindig csak vezetésre gondol. Kezelni, mindig csak úgy látja, hogy az országnak be lehet adni mindent, de befogadni, ami belőle szól, nem kell. A kormány jó földes ur akar lenni s adni, amennyit jónak lát. Szép tőle. De elfelejti, hogy közben a nemzet szuverenitását is szokták emlegetni. Teljes a kiábrándulás Bethlen nyilatkozata után Pesszimista lett a kormánypárt is. Az ellenzék reménytelennek látja a helyzetet Bethlen István gróf miniszterelnök legújabb nyilatkozata — amelyet lapunk más helyén ismertetünk — kiszélesítette a pesszimisták frontját és a kormány elnök pártjában is érthetően hűvös fogadtatásra talált. Mindennél szemléltetőbben jellemzi a helyzetet, hogy tüntetően elmaradtak a szokásos dicshimnuszok az egységes párt tagjai részéről, sőt sokan a párt hangadó tényezői közül azt a részünkről felkínált alkalmat sem fogadták el, hogy egyáltalán véleményt mondjanak politikai vezérük újabb távnyilatkozatáról. Az az egy nyilatkozat is, amit a kormánypárt részéről alább közlünk, a sorok között komoly aggodalmakat tükröz vissza. Az ellenzék ismét csak szavakat lát a nyilatkozatban: ismétlését a debreceni és egyéb beváltatlan ígéreteknek s az ellenzék kritikája ezúttal legfeljebb abban módosul, hogy a reménytelenséget és ijesztő programmtalanságot kitörölhetetlenül ott látja a Bethlen-kormány politikai holnapjában. A polgári pártok hangulatát jellemző nyilatkozatokat alább közöljük: FRIEDRICH ISTVÁN, a következőket mondotta: — Nem tudok emberrel találkozni, aki azon a nézeten volna, hogy a mai áldatlan politikai helyzet és gazdasági krízis továbbprolongálható volna. Az emberek ma azzal köszöntik egymást, hogy azt kérdezik: mi lesz velünk, mi lesz ennek a vége? A gazdasági válság napról-napra súlyosbodik, a társadalom dekompozíciója pedig már katasztrofális méreteket ölt. És ebben a szörnyű helyzetben itt díszeleg az ország élén egy rendszer, amely nagyképűsködve, nyilatkozva, szónokolva és megnyugtatva adminisztrálja trianoni nyomorúságunkat, kiskorusítja társadalmunkat és azt kívánja, hogy a dolgozó társadalom továbbra is csodaváró maradjon és az Időelméletben bízzék. — Időelmélet? Hogy semmit sem kell tenni! Az Idő értünk dolgozik és az eredmény érett gyümölcsként fog ölünkbe hullani. Éveken át ez volt a bölcseségünk. Most meg azt mondják: nem tudnak tenni semmit, mindennek oka Trianon és a világkrízis. Türelemmel várnunk kell, amíg a konjunktúrák megjavulnak és vigyáznunk kell hogy a demokratikus haladás tekintetében lassú tempóban haladjunk. — Az álkonszolidáció vékony földkérge alatt ég az elégedetlenség láptüze. De a megátalkodott néma csend még mindig megtéveszti az Olimpuson ülőket, hogy az ország nyugodt és megelégedett Minden oldalról napnap után a legsúlyosabb kritikák. A független sajtó hetek óta minden irányból ostromolja a tehetetlen rendszert, amely fejét a konszolidáció homokjába dugja és süketnémának teteti magát Még hónapokkal ezelőtt hetykén visszautasítottak minden független kritikát Ma már rá sem hederítenek a legsúlyosabb támadásokra sem. A vezérlő akarat hónapokon át távollétével tüntet, a miniszter urak pedig detail-dolgokkal foglalkoznak. Mindegyik más aprósággal foglalkozik. Az egyik postásszolgálatot teljesít Debrecen és Inke között A másik közgazdasági politikai programm hijján szónokol. A harmadik unalmában kivégzi a főváros autonómiáját. És így sorjában mindegyik külön-külön újjáépíti ezt a csonka országot Ebben a politikai Szaharában mindenki felüdülést várt Bethlen István első őszi megnyilatkozásától. Ismét csalódás A nyolc év óta ezerszer hallott mondatok más sorrendben, de ugyanolyan változatlan értelemmel. Csak a nyilatkozat végén válászlik ki egy kis remény: a szabadulás reménye, amikor azt mondja, hogy ő már csak addig áll az ország rendelkezésére, ameddig saját politikáját követheti. Ha azonban ebben a tekintetben más döntő tényező oly politikai irányt próbál ráoktrojálni, amelyet nem tehet magáévá, rögtön visszavonulna. — Itt van most az idő, hogy a magyarok Istene rajtunk segíthet. Adjon egy olyan döntő tényezőt ennek a szegény nemzetnek, amely végre egy kis más irányt oktrojálna a vezérlő akaratra. Hogy bebizonyosodjék az Írás szava: senki sem pótolhatatlan és nélkülözhetetlen. Nem félünk a beígért özönvíztől, amely az egységes jóslás szerint a vezérlő akarat után ránkzúdulna. Nem. Imádkozunk annak a döntő tényezőnek az eljöveteléért. Most sajnos nem tehetünk. A Bethlen István által diktált tempó csak ezt teszi nekünk lehetővé. LAKATOS GYULA DR.: — Bethlen István gróf miniszterelnök programmjának politikai oldalához legfeljebb annyit szólhatok, hogy azt teljes mértékben helyeslem. Helyeslem mindazt, amit a revízzióról mondott, helyeslem mindazt, amit a közszabadságok tágítása terén legközelebbi feladatul megjelölt. Ami a programm gazdasági oldalát illeti, itt ismét csak meg kell állapítanom, hogy a miniszterelnök úr megállapításai teljes mértékben fedik a világgazdaság helyzetét. A nyomasztó gazdasági helyzet forrása nem Magyarországon van, ezt a forrást az általános gazdasági helyzetben kell keresni. A hitelforrások eldugulása kétségtelen tény , hogy ez Európának mit jelent, mit hoz, az egyelőre teljességgel beláthatatlan. Mindenesetre bizonyos azonban, hogy annak rossz következményeit elsősorban a tőkeszegény országok érzik és fogják jövőben is érezni. Magyarország — sajnos — tőkeszegény ország. Ebből következik, hogy mi erőteljesebben érezzük. — De ha pénzügyi szuverenitásunk meg is volna teljes mértékben, akkor is lehetetlenséggel határosnak kellene tekintenem minden olyan kísérletet, mely hosszúlejáratú kölcsönt igyekszik szerezni. Hiszen az a valóság, hogy Amerika még a rövidlejáratú kölcsönöket is visszavonja fokozzatosan. — Ebből a pénzszűkéből folyik az, hogy az állami jegybankok világszerte kénytelenek a kamatlábat fokozatosan felemelni. — A gabonaárak mai deprimáltságát — sajnos — nem tudom átmeneti jélségnek tekinteni. Én az orvossági gyors asszimilálódásban látom, gazdaságunknak a leggyorsabban lene térnie olyan termelési ágakra,lyek még rentábilisak. Mert a gabmelést nem nevezhetem a mai kiadóban rentábilisnak. — Mi a kormánypárt kebelén dig annak a felfogásnak adtunk ebben a szituációban, amikor megterheli az állam közgazdaság az állami kiadásokat eső Az államnak ezen az utóniságra háramló nagy terheket takarékosság elve érvényesült iségvetésben, de a takarékosságot kell fokozni a jövőben. FÁBIÁN BÉLA DR.: — A miniszterelnök úr programmjába nem találtam semmi újat. Ez a megnyilatkozás nem pozitívum, hanem negatívum. Nem beszél arról, hogyan akarja a meglévő és általa is elismert gazdasági válságot megszüntetni, hogyan akarja a problémát megoldani. Ehelyett másoktól vár tanácsot. A demokratikus haladás szempontjából is általánosságokat hangoztatott, olyan általánosságokat, amilyeneket esztendők óta nylunk. Ugyanezt hallottuk 1922 ben, ezt hallottuk az emlékezetes debreceni beszédben. Esztendők óta ígéri a közszabadságok tágítását, de mindeddig adós maradt a tettekkel. — Nem hiszem, hogy a társadalmat megnyugtatta volna a miniszterelnök úr legújabb nyilatkozata. Az országnak elég volt a szép szavakból, elég volt az ígéretekből, az ország végre már tetteket akar. Mindenütt a világon azon dolgoznak a kormányok, hogy a társadalom terheit csökkentsék. Ezt teszi a francia kormány, az angol, az amerikai és ebben fárad a miniszterelnök úr politikai példaképe, Mussolini is. A kiadási rovat csökkentésével akarják ezt a világon mindenütt elérni. Ezt kell tennie a miniszterelnök úrnak is, mert itt már csak tények segítenek, a szavak haszontalanok. SÁNDOR PÁL: — A miniszterelnök úr beszédében igen sok figyelemreméltó momentum van, ha a szavak egyúttal tetteket is jelentenek. Nem vonom kétségbe a miniszterelnök úr jóhiszeműségét, de le kell szögeznem, hogy sok kijelentése nem felel meg a tényleges helyzetnek. Tévedés az az állítása, hogy a mezőgazdaság válsága átmeneti. A mezőgazdasági termékek áralakulása a világpiac áraitól függ. Márpedig a gabona mindenütt olcsóbb, mint nálunk, mert mindenütt olcsóbb a termelési költsége. Annak ellenére olcsóbb, hogy a bérek viszont nálunk kisebbek. A régi nagy árakat a gazdák többé nem érhetik el, legfeljebb akkor, ha a világ termése egy esztendőben nagyon rossz lesz. Végeredményben azt kell hangsúlyoznom, hogy nem szavak, hanem tettek kellenek. Számolni kell a kormánynak azzal, hogy a mai budget túlhagy a kiadásokban. «