Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-01 / 274. szám
VASÁRNAP, 1929 DECEMBER , ÚJSÁG Byrd ezredes átrepült a Déli Sark felett A Déli Sark magas fensíkon fekszik, melynek párkánya óriási jéghegyekből áll — A repülőgépnek négyezer méternél magasabb hegyláncon kellett átrepülnie — Byrd kénytelen volt élelmiszerkészlete nagy részét ledobni A repülés alatt rádióösszeköttetésben volt Newyorkkal Newyork, november 30. Byrd ezredes tegnap átrepült a Déli Sark fölött. Középeurópai időszámítás szerint pénteken reggel fél négy órakor startolt az expedíció little-amerikai bázisáról és három társával 18 órás utat tett meg. Középeurópai időszámítás szerint este 9 óra 20 perckor szerencsésen visszaérkezett Little-Amerikába. A 18 óra alatt 2500 kilométert repült. Az első két órában a repülőgép rádióállomása állandóan érintkezésben volt a newyorki rádióállomással, amely reggel 17-ig tisztán vette Byrdék üzeneteit. A newyorki rádiónál a Newyork Times munkatársa vette fel az üzeneteket, amelyek a koncert valamennyi lapjában megjelentek. Reggel tiz órakor elhallgatott Byrd rádiója s csak a késő esti órákban jelentkezett újból, közölve, hogy az ezredes és három társa átrepülték a Déli Sarkot és szerencsésen visszaérkeztek Little-Amerikába. A Déli Sark átrepülésének fkke egész Amerikában óriási lelkesedést váltott ki. Elsőnek Sloover elnök üdvözölte Byrd ezredest egy hosszabb szikratáviratban, majd utána száz és száz szikratávirat ment a little-amerikai rádióállomásra. A lapok valamennyien külön kiadásban számolnak be az amerikai diadalról. A Newyork Times közli Byrd ezredesnek azt a táviratát is, amelyet abban a pillanatban adott le a repülőgép rádiója, amikor a gép pontosan a Déli Sark fölött volt. A távirat szerint az idő igen szép, csak a sarkon túl észlelhető nagyobb páraképződés, amely megakadályozza, hogy áttekintsék a sarkon túli vidéket és megállapítsák, húzódik-e arrafelé hegylánc, mint az eddigi geológiai tapasztalatok után hitték. Byrd kapitány újabb táviratai már közelebbi részletekről számolnak be. A Déli Sark eszerint magas fensikon fekszik, amelynek párkánya óriási jéghegyekből áll. A repülőgépnek több mint négyezer méter magas hegyláncon kellett átrepülnie, hogy elérje a délsarki fensikot. Erre a nagy magasságra a gép csak úgy tudott felemelkedni, hogy az élelmiszerkészlet nagy részét ledobta. Kié a Déli Sark? Washington, november 30. Byrd délsarki repülőútja ismét felvetette a délsarki területek szuverenitásának kérdését. Stimson államtitkár csak az imént válaszolt Angliának az Egyesült Államokhoz e kérdésben egy évvel ezelőtt intézett jegyzékére. Bár válaszjegyzékében az államtitkár nyitva hagyja az ajtót a szuverenitás kérdésének további megvitatásához, politikai körökben a jegyzék hangjából Byrd ezredes különleges filtráló készülékével, mely a tengervizet ihatóvá teszi. tetni, de jutalmazni is tud! Ami csak hatalmamban áll, megadom! Madelaine együgyűnek tetette magát: — Nincs hozzá bátorságom, felség ... idedig egész biztosan megteheti... — Ki vele, asszonyom! Kívánságát már előre teljesítettem! Madelaine hirtelen kibökte: — Azt szerentém, ha felségedet a bál után Chatouroux termeiben fogadhatnám! A király visszatántorodott: — Lehetetlen, Madelaine! Hiszen tudja, mnaga mondta az imént, hogy ... Madelaine akaratoskodott: — Tudom, hogy vakmerőség az én részemről is, de éppen azért... Csak akkor építhetek felséged szerelmére, ha kielégíti ezt a bolond ötletemet. XV. Lajos hebegett: — De édesem ... kicsikém! Madelaine duzzogott. — Én nem vagyok felséged kicsikéje! Azt látom, hogy még az első kedveséhez is jobban ragaszkodik, mint hozzám! S az asszony keserves zokogásban tört ki. A király kikelt magából: —■ Most még sirni is kezd! A nyakamra uszítja a báli vendégeket! Ezt nem bírom! Meggondolom a dolgot! Később! Aál után ... Addig is jó estét, asszonyom! S XV. Lajos valósággal megfutott. Madelaine egy székbe dobta magát s hangos kacajba tört ki. Pompadour bedugta fejét az ajtónyiláson. — Már szabad a belépés? Madelaine pajkosan bólintott. — Csak tessék! A támadást visszavertem! Alaposan megutáltattam magam a királlyal! Pompadour odament Madelainehoz és megcsókolta: — Elbűvölő volt asszonyom! Mindent hallottam! — Azt hiszem márkiné, sikerült egyengetnem az útját! A két asszony összeöelkezett. De P'aumarchais berohant s diadalmasan kiékelyi oda Pompadournak: — Siessen márkiné dolgozószobájába! A király idekéreti a főudvarmesternővel. Pompadour mosolygott: — S én nagylelkűen teljesítem kérelmét, hogy az egyszer alaposan megmossam i. fejét az én zsarnokomnak. A márkiné eltávozott, Beaumarchais pedig büszkén a bálterembe vezette megmentett feleségét Egy perccel később XV. Lajos beosont az oldalajtón s bekopogott Pompadourhoz. A márkiné méltóságos tartással, új kosztümjét csipkekendővel eltakarva, belépett a könyvtárszobába. — Parancsol felséged? XV. Lajos nagy zavarban volt. Nem tudta, hogyan fogjon hozzá a kérleléshez. — Tudja már kiné — kezdte — hogy sokáig uralkodott a szivemen! Pompadour tartózkodóan felelte: — Iparkodtam arra, hogy erre a szerencsére érdemesnek bizonyuljak! — Nem tagadom, márkiné, ön nagy szolgálatokat tett nekem! — Nyugalmamat, egészségemet, ifjuságomat, ifjúságomat áldoztam fel felségednek! — Nyugalmát... megengedem. De egészsége és ifjúsága úgy virul, mint azelőtt! Pompadour nem hajtott a bókra. Ki kellett adnia mérgét: — Ha beértem volna avval, hogy felséged játékszere legyek, még most is bírnám kegyét s nem kellene átadnom helyemet ennek a Beaumarchaisnénak! Eközben mintegy véletlenül leejtette a csipkekendőjét. A király oda volt a bámulattól: — De márkiné ... Micsoda jelmez! Bocsássa meg... Pompadour azonban nem hedeklett a királyra. — Ó, Beaumarchaisné — pergette tovább a nyelvét — nem tesz majd egyebet, minthogy csicsereg és enyeeg, akár a kis gyerek és turbékolni fog, akár a vadgalamb! Ezzel persze én nem vetélkedhetem! A király végre szóhoz jutott: — Az Istenért, márkiné, hát még mindig nem érti? Ezt a hölgyet úgy meguntam pár perc alatt, hogy nem kell se testemnek, se lelkemnek! Én csupán martinét kívánom most és örökre! A márkiné komoran válaszolta: — Én pedig esküszöm felségednek, hogy ez az utolsó éjszaka, amelyet lakosztályomban töltött . Ezzel megfordult és faképnél hagyta a hüledező fejedelmet. XV. Lajos hiába kopogott ajtaján. Amint így tanácstalanul tétovázott, megjelent Beaumarchais. A király örömmel szólította meg. — Éppen jókor jön, kedves barátom! Úgy hallom, hogy ön újabban a márkiné magántitkára! Beaumarchais szerénykedett. — A márkiné némelykor megtisztel bizalmával. Mai jelmezének tervrajzát is én készítettem. XV. Lajos megragadta Beaumarchais kezét. — Ön volt a mestere! Büszke lehet a művére. Valóságos tünemény! De hiszen ön, amint hallom, egyebekben is ügyeskedik. Órákat, szerkeszt, darabokat ír, rajzol, táncolni és fuvolázni tanít! S amellett bátor, becsületes és hűséges! Beaumarchais helyénvalónak találta, hogy szabadon kimondja véleményét: — Igenis, felségl Életem fő célja, hogy az érdemet és az igazságot visszahelyezni segítsem az őket megillető polcra, hogy ott tündököljenek a báj és szellem mellett, melyeknek legtökéletesebb képviselője felséged udvarán a márkiné! A király jóváhagyólag mosolygot. — Ön rajongó, Beaumarchais barátom! A szava hatással van reám! Jutalomra tartom érdemesnek! Beszéljen! — Felséged legmagasabb kegye arra bátorít, — felelte Beaumarchais ravaszul —, hogy olya tincsért könyörögjek, mely az enyém volt s melynek elvesztését csak vérző szívvel tudnám elviselni. Felség! Adja vissza az én Madelainemet! XV. Lajos nem akarta elárulni a beállott fordulatot. Úgy tüntette fel, mintha áldozatot kellene hoznia. — Valóban, kedves Beaumarchais —kezdte —, ha csak sejtelmem lett volna arról, hogy ön ennyire szereti a feleségét, nem nyújtom utána a kezemet. Különben nyugodjék meg. Még nem történt semmi. De bibije van a dolognak. Nem tehetem magamat nevetségessé az udvar előtt. Csak akkor mondhatok le Beaumarchais asszonyról, ha előbb sikerül a márkinét kegyeimbe visszafogadni. Beaumarchais nem jött zavarba: — Ahogy én a márkiné mély ragaszkodását felséged iránt ismerem, elkedvetlenedése hamarosan el fog múlni! XV. Lajos restelkedve zárta ki a helyzetet: — Nekem is ez volt a reményem. S ezért úgyszólván bocsánatot kértem tőle. De, legnagyobb sajnálatomra, hiába! Megesküdött, hogy utolsó éjszakáját tölti ma lakosztályában. Beaumarchais elgondolkozott: — Megesküdött... utolsó éjszakáját. . . lakosztályában . .. XV. Lajos türelmetlenül kifakadt: — Mitévő legyek? Főintendánsi állást adok önnek, kedves Beaumarchais a tanácsáért ... bár önnek is legnagyobb érdekében állna... Beaumarchais hirtelen felkacagott: — A márkiné tőrt vetett felségednek! XV. Lajos meghökkent: — Mit jelentsen ez? Beaumarchais kimagyarázta: — Megesküdött, hogy utolsó éjszakáját tölti lakosztályában ... Tehát a legegyszerűbb megoldás, hogy különös kegye jeléül Chatouroux rég sóvárgott termeibe vezeti! XV. Lajos a fejéhez kapott: — Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Nagyszerűen eltalálta, kedves Beaumarchais! Hívja be azonnal a márkinét! Hiszen ön szabadon léphet be hozzá! Beaumarchais besietett a márkinéhez. Egy perc múlva odakisérte Pompadourt a király elé. S XV. Lajos ragyogó arccal fordult a meglepettnek mutatkozó martinéhoz: — Márkinál Nem kívánom, hogy megszegje esküjét. De meg fogja engedni, hogy Chatouroux termeibe vezessem! Beaumarchais kinyitotta az ajtót a diadalmasan mosolygó márkiné előtt s a király leereszkedőn köszöntötte a boldog közvetítőt. — Jó estét, röintendáns úr! Aztán Pompadour után loholt. ! Ha UjJ tafiarérzQSsága ! ^^ÁZSLÓ Ereje intendő" ^ ^ A RUHÁZATBAN 15 ■ UusdentFelfrissít, -- ■■■ - — AKÁR NEMSSrRA I SelyemMseiyett CSINOSSÁGÁBÓL I BB VAGY VESZ,T5EN I || Gyapjú,I ír* 8 I KEZEIT nemcsm az 1 m BÁRSONYSmAvá Uj Dolgait | ‘^AK Tartja ÉPSÉGBEN, HANEM AZ HH FÉNYT AD Elrakott Holmija is Si Újjá Éled NÉHÁNY ÖLTÉSSEL ÉS A BBS arra következtetnek, hogy az Egyesült Államok nem szándékszik letenni a délsarki terület szuverenitására vonatkozó igényeiről. De az Antarktiszon való amerikai szuverenitásra a jegyzék végleges igényt nem támaszt, mert a közelgő londoni konferenciára való tekintettel Amerika részéről nem akarnak anyagot szolgáltatni semmi konfliktusra. A jegyzék sajnálkozással említi az amerikai válasz késedelmét s elégtétellel állapítja meg Angliának az amerikai délsarki expedíció iránt tanúsított örvendetes érdeklődését. Byrd repülőgépe és kísérői Byrd, november 29. Byrd kapitány repülőgépe három motoros egyfedelű repülőgép, melyet a norvég Balden Bert vezetett, ugyanaz, ki Byrlnek 1927. évi Óceánrepülése alkalmával is pilótája vol. A sarkrepülőgép másik két késirő utasa June Hérald, rádió-operatőr és McKinley Adley kapitány volt, aki a fényképezés munkáját végezte. Byrd kapitány tervei szerint ez az első út csak felderítő repülés volt. 1912 december 14-ike Amundsen naplójában... Amundsen Roald, ki az északi sarkvidék jégtábláján érted meg utolsó órádat, vagy a pólus jegének rianásán át a sarki tenger mélyén lelted meg halálodat: *«» élnél, mily csendes izgalommal olvasnád most a szikratáviratot, hogy az amerikai kapitány átrepült a Déli Sark fensíkján, melyet magas jéghegyek vesznek körül. Scott Róbert, ki a versenyfutásban egy hónappal Amundsen után érkeztél oda, ahonnan a náladnál szerencsésebb rivális már visszafordult, aztán visszatérő utadon meghaltál, ha élnél, hogyan közöntenéd ki az utócot? Ti voltato normán (Amundsen, Scott, Byrd),akik a déli sarkvidék féléves nappalán megfordultatok ott, hova a felfedező utazók előttetek hiába vágytak mióta az emberiség tudja, hogy a földnek gömbalakja van. De hármatok közül az első 3