Ujság, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
Budapest, 1930 szombat, február 1 előfizetési Arak Negyedévre 10.80 pengfi Egy Hóra _ _ _ _ _ _ _ 4. pengő Ausztriában egy hóra .. . Schiling Egyes anóm óra Budapesten, vidéken és pálys udvarokon hétköznap. te fillér vasárnap. ........ 32 HN év Ausztriában hétköznap. _ 30 Groschen vasárnap. ...... 40 Groschan Ara 16 filléres Megjelenik vasárnap aa ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG VT. évfolyam, 26. szám SZERKESZTŐSÉD ÉS KIADÓHIVATAL IV. Vilmos császerrel 34 TELEFON: Alaimata 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (RoyaUeplUe) Telefonszám: József 316—28 Utazáslósmenet jegyirodat Budapest, VIL Erzsébet-körut 43. Tel.: Józsai 418—34 Dicsőítés és gáncs Nemcsak jó ízlésre, hanem helyes politikai meglátásra vall, hogy Bethlen István gróf tegnap elhárította magától a győzelmi ünneplést. Érdeme erre lehet de ok hozzá nincsen. Az az elvakult szervilizmus, mely hívei táborában dühöng súlyosan kompromittálta volna az ország érdekeit és presztízsét, ha szabad folyást engednek neki. Kelleténél minél több vivmányt olvasnak bele a hágai engedménybe, a szükségnél nagyobb mértékben csökkentik az ország külpolitikai sulyát Tiszteljük Bethlen István gróf hangját is, mely pártja körében őszintébb volt mint a képviselőház nyilvánossága előtt Nem szerénység, hogy ott bizonyos csüggedtség érzik ki a szavából, hanem e valóságnak átérzése. Mi a hágai egyezményt megelégedéssel fogadtuk az előnyük miatt, melyeket nem nélkülözhetünk, de nem az eredmény miatt, mely a teljes igazságtól igen messze esik és sokkal több áldozatot nyelt el, mint kellett volna, ha a jog és az igazság mellett velünk szemben a hatalmi arányok nem döntöttek volna. Mikor Bethlen István Hágába ment nem tréfából kérdeztük: mennyit fognak nekünk fizetni? Komolyan vallottuk és a tény mellettünk szólott, hogy nekünk Európától és különösen a kis-ententetős követelnivalónk van több, mint a tartozásunk. Ehelyett mégis mi fizetünk. Ezt a tényt a kompromisszum létesülte nem homályosíthatja el és nekünk magyar nemzeti szempontból és az ismeretlen jövőre való tekintettel elhomályosíttatni nem engedhetjük, annál kevésbé a saját magunk diadalkiáltásaival meg nem cáfolhatjuk. A hágai egyezmény nekünk jó, mert jobb nem lehetett, de nem ismerhetjük el, hogy Magyarország jogai kielégítést nyertek volna, még kevésbé, hogy Európától valamit kaptunk volna. Az egységes párt és egyéb körök diadalünneplő hajlama belpolitikai téren aknázná ki a külpolitikai rendelkezést. Nem vesszük rossz néven és nem tagadjuk a jogosultságát ahogy kormánykörökben rossz néven veszik és erkölcsileg elítélik az ellenzéket, amikor ez ellenkező irányban belpolitikai tőkét kovácsol magának Hágából. Soha nem volt politika vagy politikai kérdés, mely körül ez nem történt volna. De a kormánypárti tőkekovácsolás ártalmas, ahogy már előbb kifejtettük, az ellenzéki tőkekovácsolás pedig hasznos. Némi elfogulatlansággal ezt Bethlen István grófnak is el kell ismernie és ha a kormánypárti ünneplő túlzást elhárítja magától, az ellenzéki kritikát nemzeti szempontból szívesen kellene látnia. Elvégre belső pozíciója olyan erős, hogy további erősítése nem használ, az ellenzéki támadás pedig nem árthat neki. Ellenben nagyon is fontos, hogy Magyarországnak nyitott szeme is legyen és erről a tényről tudomást vegyenek. A kormánypárt nem fogadja el az ellenzéki kritikát, de a külföld láthatja belőle, hogy tudunk mi is számolni és a teljes különbözet, mely Magyarország igényeinek kielégítéséből Hága után fenmarad, ha szerződésileg nem is, de erkölcsileg és igazságilag még mindig a magyar nemzet nyílt követelése marad. Nagyon szomorúan festenénk, ha az ellenzéki megvilágítás a hágai képről hiányoznék. Nagyon furcsa lett volna, ha a magyar kormány pusztán az ellenzéki támadás visszaverése céljából az ellenkezőjét állítaná és olyan végleges nyugtát prezentálna Európának a magyar törvényhozás előtt, melynek értelmében Magyarország végleg ki van elégítve és meg van elégedve. Szeretnők, ha a kormány tábora a megítélésnek erre a nemzeti magaslatára emelkednék és vezére védelme és dicsői. ___KOVÁR__■ — És a jutalmam? — kérdezte a gólya, miután a farkas torkából kiszedte az ott szorult csontot, melytől megfulladt volna. — Jutalmad? — felelt a farkas. — Leharaphattam volna a fejedet és nem haraptam le. — Egészen tárgyilagosan és egészen nyugodtan megállapítva, ez a hágai eredmény a mi számunkra. A Young-terv sorsa függött a magyar magatartástól. Ha dolgunkvégezetlenül otthagytuk volna a társaságot, a kis-entente nem járul hozzá a Young-tervezethez, egész Európában perpetuálódott volna a zűrzavar, de hát hála istennek, mi kihúztuk a fullasztó csontot s most bolondok örülhetünk, hogy nem harapták le a fejünket. Való igaz, nem csekélység. Menjünk neki Benesnek azért a hallatlan állításáért, hogy a sokkal kisebb és gyengébb Magyarországnak azért kell többet fizetnie, mint a nagy és gazdag Csehszlovákiának, hogy dokumentáltassék háborús bűnössége. Vessük-e a szemére: ez hát elősegítése annak a békés atmoszférának, melyet a hágai egyezség nyomán mindenki vár és Magyarország a hozott áldozatokkal megalapozni óhajtott? Nem tehetünk róla — mi a Benes nyilatkozata kapcsán csak vizsgáljuk: ha nem a trianoni hagyomány, akkor voltaképpen mi érvényesült Hágában? Mi mással lehet megokolni, hogy a hatalmak a békesség kedvéért fizetnek a kisentente helyett, de nem fizetnek Magyarország helyett? Nem igaz, hogy Olaszországot is ez az érzés vezette, de igaz, hogyha a nemzetek többsége nem állna e hatás alatt, a hágai egyezség ránk nézve sokkal jobb lett volna. *" Malasits Géza szocialista képviselőt, ha szocialisták volnánk, gyanúsnak nyilvánítanék. Miért hizeleg a Bethlen-uralomnak? Miért hirdeti, hogy a fővárosi javaslat betetőzése a kurzus-uralomnak. Kinek az érdekében akarja az országgal elhitetni, hogy több reakcióra a kormány már nem képes és több reakció ennélfogva már nem lesz? A Pesti Lloyd Tárlatat pénteken este székházának dísztermében ünnepi bankettet rendezett Bethlen István gróf miniszterelnök, valamint a hágai magyar delegáció többi tagjainak tiszteletére. Mintegy kétszázan vettek részt a vacsorán a magyar ipari, kereskedelmi, pénzügyi és mezőgazdasági világ képviseletében. Bethlen István gróf miniszterelnökkel az élén ott voltak Wekerle Sándor, Klebelsberg Kuno gróf, Zsitvay Tibor, Gömbös Gyula, Scitovszky Béla, Bod János és Mayer János miniszterek s igy a kormány tagjai közül csak Walkó Lajos és Vass József hiányoztak. Az államtitkárok közül ott voltak Dréhl Imre, Szabóky Alajos, Darányi Kálmán, bárczyházi Bárczy István, Kállay Miklós, Ángyán Béla, Prónay György báró és Sztranyavszky Sándor. A főasztalnál ezenkívül a következők foglaltak helyet: Almásy László, Wlassics Gyula báró, Kohner Adolf báró, Székely Ferenc, Egry Aurél, Weisz Fülöp, Beöthy László, Harkányi János báró, Fleissig Sándor, Mutschenbacher Emil, Fellner Henrik, Széchenyi Bertalan gróf, Khuen-Héderváry Sándor gróf, Samarjay Lajos, Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány, Éber Antal, Madarassy-Beck Marcel báró, Vészi József, Ágai Béla dr., Chorin Ferenc, Belatiny Artúr, Vida Jenő, Ernyey Károly, Végh Károly, Berzeviczy Albert, Gratz Gusztáv, Korányi Frigyes báró, Frey Kálmán, Márkus Miksa, Szudy Elemér, Csáky István gróf, Tolnay Kornél, Schober Béla, Kozma Miklós, Domony Móric, Baumgarten Nándor, Auer Róbert, Fenyő Miksa, Pásztor Miksa, Ullmann György báró, Paul Iván, Laskay Dénes, Balkányi Kálmán, Beimer Sándor. A képviselőház tagjai közül csak Orffy Imre és Erődi-Harrach Tihamér jelentek meg az ünnepi banketten. A vacsorán az alábbi menüt szolgálták fel: Erőleves csészében. Süllőszeletek bibornokmódra. Borjúgerinc hágai módra, finom körítéssel. Gesztenye ropogós tejszínhabbal. Feketekávé, sör, debrői hárslevelű bor és magyar pezsgő. Az előkelő társaság előbb zavartalanul megvacsorázott és csak azután került sor a pohárköszöntőkre. A szónokok megafonba beszéltek, de amikor a miniszterelnök elé is oda akarták tenni a hangerősítőt, Bethlen István gróf erélyes mozdulattal félretolta az apparátust és minden mesterséges hangerősítés nélkül mondotta el válaszát. Pohárköszöntők, lelkes tapsok Kohner Adolf báró, a Pesti Lloyd Társulat elnöke szólalt fel elsőnek és a kormányzóra ürítette poharát A pohárköszöntőt a vacsora résztvevői állva hallgatták végig. Majd Egry Aurél dr. felsőházi tag mondott tapsokkal fogadott beszédet amelyben a többi között ezt hangsúlyozta: — A hágai megállapodásnak politikai megítélésében az az érzésem, hogy Roma locuta est, azzal a beszéddel, melyet a képviselőház ellenzéki padsoraiból Apponyi Albert gróf mondott csütörtökön. A hágai megállapodások Magyarországnak a háború után való történetében mérföldkövet jelentenek, mert bekapcsolták megfogyatkozott országunkat az európai nemzetek gazdasági szuverenitás dolgában egyenrangú koncertjébe és így megszüntették azt a szégyenletes és nyomasztó állapotot, hogy államgazdaságunk minden megmozdulásánál annak a veszélynek legyünk kitéve, hogy azt esetleg csak megzsarolta ........—------- ’ Nagystílű gazdasági politikát jelentett be Betlen István gróf Ünnepi bankett a Pesti Lloyd Társulat dísztermében. A magyar ipari, kereskedelmi, pénzügyi és mezőgazdasági élet szónokai lelkesen helyeselték a hágai megegyezést tése érdekében nem csorbítaná a nemzet jövőjének esetleges további fejleményeit. Ezt a kérdést igazán nem szabad a múl nap konjunktúrájába helyezni, mert jó és rossz következményei a messze jövőbe nyúlnak. Akár helyeslik, akár ellenzik a hágai egyezséget, abban minden magyar embernek egyet kell értenie, hogy Magyarország fejlődésének és várakozásainak nem a hágai egyezmény a betetőzése. tás árán hajthatjuk végre. Egry Aurél beszédének további folyamán érdekes részleteket mondott el Bethlen István grófnak tizenegy év előtti bécsi akcióiról és kormányrajutásáig kifejtett tevékenységéről. —Ebben az időben — mondotta —, Bécsben a talaj majdnem olyan vulkanikus volt, mint Budapesten. Ez annyira ment, hogy a bécsi rendőrség három vagy négy ízben figyelmeztette a magyar urakat, hogy tanácsos lenne saját biztonságukról gondoskodni. Ehhez képest Bethlen István, aki eleinte a Renngassei Schönborn-palota két szobájában lakott, ismételten volt kénytelen megváltoztatni szállását, melyet csak kevesen tudtunk, akik ott majdnem nap-nap után összejöttünk. Ezeknek az összejöveteleknek jellegzetességét az adta meg, hogy üres szófecsérlés, vagy siránkozás ott észlelhető sohasem volt. Bethlen István ott ugyanazzal az idegnyugalommal és ugyanazzal a kommandótehetséggel működött, mint később a miniszterelnöki palotában. Rövidesen kiépítette a diplomáciai és a politikai kapcsolatoknak bámulatos hálózatát. Szervezetének egy másik része a magyarországi forradalmi is hozzájuk közelálló elemeknek pontos nyilvántartására volt irányítva. Egy további ágazata a szervezetnek a magyar Alföld egyes városaiban, Aradon, majd főkép Szegeden kezdődő ellen- forradalmi szervezetekkel való kapcsolat létesí-lésére irányult, így vált lehetségessé a koncen- trikus munka, amely utóbb a polgári rend visszaállítására vezetett. Pedig eltekintve attól, hogy sem hatalmi,sem számottevő pénzeszközök rendelkezésre nem állottak és igy igazán csak Bethlen István gróf egyénisége volt az egész organizációnak termő talaja, feleslegül még igen nagy ellenállásokat kellett leküzdeni. Emlékeztetek a bankutcai pénzekre és az ezek segítségével megkísérelt honfoglalási kísérletre, úgy, hogy végül e pénzek maradványát mindenképp el kellett venni az illetők kezéből, nehogy újabb hibák eszközévé váljék. A népjóléti miniszter úr talán még szintén emlékezni fog arra a sajátszerű számadásra, amelyet Bethlen István gróf megbízásából Bécsben én vizsgáltam át és amely utóbb egy parlamenti bizottság által intéztetett el. — Azért mondottam el ezeket, hogy látni méltóztassanak, milyen mértékben volt Bethlen István az, aki már évekkel kormányra jutása előtt lerakta a nemzet talpraállításának alapjait Megesett a későbbiek folyamán, hogy nem osztoztam valamely nézetében és nem tartottam maradék nélkül helyesnek valamely kormányzati tényét, vagy módszerét, de mindenen keresztül mindig azt vallottam, hogy ezek aránylagos csekélységek az ország egyetemes érdekeivel és az ő egyéniségének nagy hivatottságával szemben. — Ezekhez sorakozik — egyebeket mellőzve — most a hágai mű, amelynek részleteiről annál könnyebben lehetnek eltérőek a vélemények, mert ezek a részletek még megállapítva sincsenek, amelyről azonban politikailag lehetetlen el nem ismerni, hogy Magyarországnak a locarnói atmoszférába való bekapcsolódását jelentik. Semmi ok sincs arra, hogy Bethlen István grófot és Hágában való legelső munkatársait, Walkó Lajos külügyminisztert, Wekerle Sándor pénzügyminisztert és Korányi Frigyes bárót teljes szívből ne üdvözöljük és ne mondjuk meg nekik azt, ami minden becsületes munkáért kijár, t. i. köszönetünket. Egry Aurél pohárköszöntőjét hosszú taps kísérte. A gyáripar szónoka Weisz Fülöp felszólalása után általános várakozás közepette Fellner Henrik emelkedett szólásra és mint a magyar gyáripar reprezentánsa lelkes ovációk kíséretében a többi között ezt mondotta: " Hogy az évek hosszú során át gondosan előkészített talajból kisarjadjon a hágai eredmény, erre döntő volt a Hágában kifejtett szívós ellenállás után annak a pszichológiai pillanatnak felismerése, melyben az ellenállás folytatása csak az addig elért eredményeket veszélyeztette volna. A távoli szemlélő is felismerhette, hogy a tárgyalásoknak megszakítása esetén azoknak későbbi felvétele reánk nézve a mostan elértekhez csak megközelítő eredménnyel sem járt volna, mert ki lettünk volna téve annak a veszélynek, hogy később a politikai konstelláció reánk nézve kevésbé kedvezően alakul, s mert lemondtunk volna arról az előnyről, hogy a különféle államok Hágában egybegyűlt miniszterei az összes tárgyalások befejezésére törekedvén, ebben a hangulatban bizonyára egy reánk nézve kedvező kompromisszumra inkább voltak hajlandóak, mintha később a magyar ügy külön került volna tárgyalásra. — így ítéli meg a gyáripari társadalom a lefolyt eseményeket. Különös súlyt kell helyeznünk az elért pénzügyi szuverenitásra, mely erkölcsi vonatkozásban leveszi a nemzetről azt a végtelenül lealázó érzést, hogy saját ügyeiben nem tud maga felett rendelkezni, anyagi tekintetben pedig a jövőre megkíméli az országot azoktól a súlyos károktól, melyeket gazdaságunk a múltban az eléje szabott korlátok folytán elszenvedni kénytelen volt. Elegendő utalni azokra a súlyos hátrányokra, melyeket a külföldi kölcsönök felvétele elé gördített akadályok okoztak. Ezekből folyólag kellett lekerülni a napirendről az államvasutak rekonstrukciójának, útépítési programmunk túlnyomó részének és részben emiatt kellett szünetelnie az építési tevékenységnek, mely munkáknak elmaradása egyik oka a mai gazdasági depressziónak.— Nem ámíthatjuk magunkat azzal a remény-