Ujság, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

Budapest, 1930 szombat, február 1 előfizetési Arak Negyedévre 10.80 pengfi Egy Hóra _ _ _ _ _ _ _ 4.­ pengő Ausztriában egy hóra .. . Schi­ling Egyes anóm óra Budapesten, vidéken és pálys­ udvarokon hétköznap. te fillér vasárnap. ........ 32 HN­ év Ausztriában hétköznap. _ 30 Groschen vasárnap. ...... 40 Groschan Ara 16 filléres Megjelenik vasárnap aa ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG VT. évfolyam, 26. szám SZERKESZTŐSÉD ÉS KIADÓHIVATAL I­V. Vilmos császerrel 34 TELEFON: Alaimata 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-kö­rút 43 (RoyaUeplUe) Telefonszám: József 316—28 Utazáslósmenet jegyirodat Budapest, VIL Erzsébet-körut 43. Tel.: Józsai 418—34 Dicsőítés és gáncs Nemcsak jó ízlésre, hanem helyes po­litikai meglátásra vall, hogy Bethlen Ist­ván gróf tegnap elhárította magától a győzelmi ünneplést. Érdeme erre lehet de ok hozzá nincsen. Az az elvakult szer­vilizmus, mely hívei táborában dühöng súlyosan kompromittálta volna az ország érdekeit és presztízsét, ha szabad folyást engednek neki. Kelleténél minél több viv­mányt olvasnak bele a hágai enged­ménybe, a szükségnél nagyobb mérték­ben csökkentik az ország külpolitikai su­lyát Tiszteljük Bethlen István gróf hang­ját is, mely pártja körében őszintébb volt mint a képviselőház nyilvánossága előtt Nem szerénység, hogy ott bizonyos csüg­gedtség érzik ki a szavából, hanem e valóságnak átérzése. Mi a hágai egyez­ményt megelégedéssel fogadtuk az elő­nyük miatt, melyeket nem nélkülözhe­tünk, de nem az eredmény miatt, mely a teljes igazságtól igen messze esik és sok­kal több áldozatot nyelt el, mint kellett volna, ha a jog és az igazság mellett ve­lünk szemben a hatalmi arányok nem döntöttek volna. Mikor Bethlen István Hágába ment nem tréfából kérdeztük: mennyit fognak nekünk fizetni? Komolyan vallottuk és a tény mellettünk szólott, hogy nekünk Európától és különösen a kis-entente­tős követelnivalónk van több, mint a tartozá­sunk. Ehelyett mégis mi fizetünk. Ezt a tényt a kompromisszum létesülte nem ho­­mályosíthatja el és nekünk magyar nem­zeti szempontból és az ismeretlen jövőre való tekintettel elhomályosíttatni nem en­gedhetjük, annál kevésbé a saját magunk diadalkiáltásaival meg nem cáfolhatjuk. A hágai egyezmény nekünk jó, mert jobb nem lehetett, de nem ismerhetjük el, hogy Magyarország jogai kielégítést nyertek volna, még kevésbé, hogy Európától vala­mit kaptunk volna. Az egységes párt és egyéb körök dia­dalünneplő hajlama belpolitikai téren ak­názná ki a külpolitikai rendelkezést. Nem vesszük rossz néven és nem tagadjuk a jogosultságát ahogy kormánykörökben rossz néven veszik és erkölcsileg elítélik az ellenzéket, amikor ez ellenkező irány­ban belpolitikai tőkét kovácsol magának Hágából. Soha nem volt politika vagy po­litikai kérdés, mely körül ez nem történt volna. De a kormánypárti tőkekovácsolás ártalmas, ahogy már előbb kifejtettük, az ellenzéki tőkekovácsolás pedig hasznos. Némi elfogulatlansággal ezt Bethlen Ist­ván grófnak is el kell ismernie és ha a kormánypárti ünneplő túlzást elhárítja magától, az ellenzéki kritikát nemzeti szempontból szívesen kellene látnia. Elvégre belső pozíciója olyan erős, hogy további erősítése nem használ, az ellenzéki támadás pedig nem árthat neki. Ellenben nagyon is fontos, hogy Magyar­­országnak nyitott szeme is legyen és er­ről a tényről tudomást vegyenek. A kor­mánypárt nem fogadja el az ellenzéki kritikát, de a külföld láthatja belőle, hogy tudunk mi is számolni és a teljes külön­bözet, mely Magyarország igényeinek ki­elégítéséből Hága után fenmarad, ha szer­ződésileg nem is, de erkölcsileg és igazsá­­gilag még mindig a magyar nemzet nyílt követelése marad. Nagyon szomorúan festenénk, ha az ellenzéki megvilágítás a hágai képről hiányoznék. Nagyon furcsa lett volna, ha a magyar kormány pusztán az ellenzéki támadás visszaverése céljá­ból az ellenkezőjét állítaná és olyan vég­leges nyugtát prezentálna Európának a magyar törvényhozás előtt, melynek ér­telmében Magyarország végleg ki van elé­gítve és meg van elégedve. Szeretnők, ha a kormány tábora a megítélésnek erre a nemzeti magaslatára emelkednék és vezére védelme és dicsői. ___KOVÁR__■ — És a jutalmam? — kérdezte a gólya, miután a farkas torkából kiszedte az ott szorult csontot, melytől megfulladt volna. — Jutalmad? — felelt a farkas. — Leharaphat­tam volna a fejedet és nem haraptam le. — Egészen tárgyilagosan és egészen nyugodtan megállapítva, ez a hágai eredmény a mi szá­munkra. A Young-terv sorsa függött a ma­gyar magatartástól. Ha dolgunkvégezetlenül otthagytuk volna a társaságot, a kis-entente nem járul hozzá a Young-tervezethez, egész Európában perpetuálódott volna a zűrzavar, de hát hála istennek, mi kihúztuk a fullasztó csontot s most bolondok örülhetünk, hogy nem harapták le a fejünket. Való igaz, nem csekélység.­­ Menjünk neki Benesnek azért a hallatlan állításáért, hogy a sokkal kisebb és gyengébb Magyarországnak azért kell többet fizetnie, mint a nagy és gazdag Csehszlovákiának, hogy dokumentáltassék háborús bűnössége. Vessük-e a szemére: ez hát elősegítése annak a békés atmoszférának, melyet a hágai egyez­ség nyomán mindenki vár és Magyarország a hozott áldozatokkal megalapozni óhajtott? Nem tehetünk róla — mi a Benes nyilatko­zata kapcsán csak vizsgáljuk: ha nem a trianoni hagyomány, akkor voltaképpen mi érvényesült Hágában? Mi mással lehet meg­okolni, hogy a hatalmak a békesség kedvéért fizetnek a kis­entente helyett, de nem fizet­nek Magyarország helyett? Nem igaz, hogy Olaszországot is ez az érzés vezette, de igaz, hogyha a nemzetek többsége nem állna e hatás alatt, a hágai egyezség ránk nézve sok­kal jobb lett volna. *" Malasits Géza szocialista képviselőt, ha szocialisták volnánk, gyanúsnak nyilváníta­nék. Miért hizeleg a Bethlen-uralomnak? Miért hirdeti, hogy a fővárosi javaslat bete­tőzése a kurzus-uralomnak. Kinek az érde­kében akarja az országgal elhitetni, hogy több reakcióra a kormány már nem képes és több reakció ennélfogva már nem lesz? A Pesti Lloyd­ Tárlatat pénteken este szék­házának dísztermében ünnepi bankettet ren­dezett Bethlen István gróf miniszterelnök, valamint a hágai magyar delegáció többi tag­jainak tiszteletére. Mintegy kétszázan vettek részt a vacsorán a magyar ipari, kereskedelmi, pénzügyi és mezőgazdasági világ képviseleté­ben. Bethlen István gróf miniszterelnökkel az élén ott voltak Wekerle Sándor, Klebelsberg Kuno gróf, Zsitvay Tibor, Gömbös Gyula, Scitovszky Béla, Bod János és Mayer János miniszterek s igy a kormány tagjai közül csak Walkó Lajos és Vass József hiányoztak. Az államtitkárok közül ott voltak Dréhl Imre, Szabóky Alajos, Darányi Kálmán, bárczyházi Bárczy István, Kállay Miklós, Ángyán Béla, Prónay György báró és Sztranyavszky Sándor. A főasztalnál ezenkívül a következők foglaltak helyet: Almásy László, Wlassics Gyula báró, Kohner Adolf báró, Székely Ferenc, Egry Aurél, Weisz Fülöp, Beöthy László, Harkányi János báró, Fleissig Sándor, Mutschenbacher Emil, Fellner Henrik, Széchenyi Bertalan gróf, Khuen-Héderváry Sándor gróf, Samarjay La­jos, Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány, Éber Antal, Madarassy-Beck Marcel báró, Vészi Jó­zsef, Ágai Béla dr., Chorin Ferenc, Belatiny Artúr, Vida Jenő, Ernyey Károly, Végh Ká­roly, Berzeviczy Albert, Gratz Gusztáv, Korá­nyi Frigyes báró, Frey Kálmán, Márkus Miksa, Szudy Elemér, Csáky István gróf, Tolnay Kornél, Schober Béla, Kozma Miklós, Domony Móric, Baumgarten Nándor, Auer Róbert, Fenyő Miksa, Pásztor Miksa, Ullmann György báró, Paul Iván, Laskay Dénes, Balkányi Kál­mán, Beimer Sándor. A képviselőház tagjai közül csak Orffy Imre és Erődi-Harrach Tiha­mér jelentek meg az ünnepi banketten. A vacsorán az alábbi menüt szolgálták fel: Erőleves csészében. Süllőszeletek bibornokmódra. Borjúgerinc hágai módra, finom körítéssel. Gesztenye ropogós tejszínhabbal. Feketekávé, sör, debrői hárslevelű bor és magyar pezsgő. Az előkelő társaság előbb zavartalanul megvacsorázott és csa­k azután került sor a pohárköszöntőkre. A szónokok megafonba beszéltek, de amikor a miniszterelnök elé is oda akarták tenni a hangerősítőt, Bethlen István gróf erélyes mozdulattal félretolta az apparátust és minden mesterséges hangerősí­­tés nélkül mondotta el válaszát. Pohárköszöntők, lelkes tapsok Kohner Adolf báró, a Pesti Lloyd­ Társulat elnöke szólalt fel elsőnek és a kormányzóra ürí­tette poharát A pohárköszöntőt a vacsora részt­vevői állva hallgatták végig. Majd Egry Aurél dr. felsőházi tag mondott tapsokkal fogadott beszédet amelyben a többi között ezt hangsúlyozta: — A hágai megállapodásnak politikai megíté­lésében az az érzésem, hogy Roma locuta est, azzal a beszéddel, melyet a képviselőház ellen­zéki padsoraiból Apponyi Albert gróf mondott csütörtökön. A hágai megállapodások Magyaror­szágnak a háború után való történetében mér­földkövet jelentenek, mert bekapcsolták megfo­gyatkozott országunkat az európai nemzetek gaz­dasági szuverenitás dolgában egyenrangú kon­certjébe és így megszüntették azt a szégyenletes és nyomasztó állapotot, hogy államgazdaságunk minden megmozdulásánál annak a veszélynek le­gyünk kitéve, hogy azt esetleg csak megzsarolta­ ........—------- ’ Nagystílű gazdasági politikát jelentett be Betlen István gróf Ünnepi bankett a Pesti Lloyd Társulat dísztermében. A ma­gyar ipari, kereskedelmi, pénzügyi és mezőgazdasági élet szónokai lelkesen helyeselték a hágai megegyezést tése érdekében nem csorbítaná a nemzet jövőjének esetleges további fejleményeit. Ezt a kérdést igazán nem szabad a múl­ nap konjunktúrájába helyezni, mert jó és rossz következményei a messze jövőbe nyúlnak. Akár helyeslik, akár ellenzik a hágai egyezséget, abban minden magyar embernek egyet kell értenie, hogy Ma­gyarország fejlődésének és várakozásai­nak nem a hágai egyezmény a betetőzése. tás árán hajthatjuk végre. Egry Aurél beszédének további folyamán ér­dekes részleteket mondott el Bethlen István grófnak tizenegy év előtti bécsi akcióiról és kor­­mányrajutásáig kifejtett tevékenységéről. —­­Ebben az időben — mondotta —, Bécsben a talaj majdnem olyan vulkanikus volt, mint Buda­pesten. Ez annyira ment, hogy a bécsi rendőrség három vagy négy ízben figyelmeztette a magyar urakat, hogy tanácsos lenne saját biztonságuk­ról gondoskodni. Ehhez képest Bethlen István, aki eleinte a Renngassei Schönborn-palota két szobájában lakott, ismételten volt kénytelen meg­változtatni szállását, melyet csak kevesen tud­tunk, akik ott majdnem nap-nap után össze­jöttünk.­­ Ezeknek az összejöveteleknek jellegzetes­ségét az adta meg, hogy üres szófecsérlés, vagy siránkozás ott észlelhető sohasem volt. Bethlen István ott ugyanazzal az idegnyugalommal és ugyanazzal a kommandótehetséggel működött, mint később a miniszterelnöki palotában. Rövide­sen kiépítette a diplomáciai és a politikai kap­csolatoknak bámulatos hálózatát. Szervezetének egy másik része a magyarországi forradalmi is hozzájuk közelálló elemeknek pontos nyilván­­tartására volt irányítva. Egy további ágazata a­ szervezetnek a magyar Alföld egyes városaiban,­­ Aradon, majd főkép Szegeden kezdődő ellen-­­ forradalmi szervezetekkel való kapcsolat létesí-­­lésére irányult, így vált lehetségessé a koncen- trikus munka, amely utóbb a polgári rend vissza­­állítására vezetett.­­ Pedig eltekintve attól, hogy sem hatalmi,­­sem számottevő pénzeszközök rendelkezésre nem állottak és igy igazán csak Bethlen István gróf egyénisége volt az egész organizációnak termő­ talaja, feleslegül még igen nagy ellenállásokat kellett leküzdeni. Emlékeztetek a bankutcai pén­zekre és az ezek segítségével megkísérelt honfog­lalási kísérletre, úgy, hogy végül e pénzek marad­ványát mindenképp el kellett venni az illetők ke­zéből, nehogy újabb hibák eszközévé váljék. A népjóléti miniszter úr talán még szintén emlé­kezni fog arra a sajátszerű számadásra, amelyet Bethlen István gróf megbízásából Bécsben én vizsgáltam át és amely utóbb egy parlamenti bi­zottság által intéztetett el. — Azért mondottam el ezeket, hogy látni mél­­tóztassanak, milyen mértékben volt Bethlen Ist­ván az, aki már évekkel kormányra jutása előtt lerakta a nemzet talpraállításának alapjait Meg­esett a későbbiek folyamán, hogy nem osztoztam valamely nézetében és nem tartottam maradék nélkül helyesnek valamely kormányzati tényét, vagy módszerét, de mindenen keresztül mindig azt vallottam, hogy ezek aránylagos csekélységek az ország egyetemes érdekeivel és az ő egyénisé­gének nagy hivatottságával szemben. — Ezekhez sorakozik — egyebeket mellőzve — most a hágai mű, amelynek részleteiről annál könnyebben lehetnek eltérőek a vélemények, mert ezek a részletek még megállapítva sincsenek, amelyről azonban politikailag lehetetlen el nem ismerni, hogy Magyarországnak a locarnói atmo­szférába való bekapcsolódását jelentik. Semmi ok sincs arra, hogy Bethlen István grófot és Hágá­ban való legelső munkatársait, Walkó Lajos kül­ügyminisztert, Wekerle Sándor pénzügyminisztert és Korányi Frigyes bárót teljes szívből ne üdvö­zöljük és ne mondjuk meg nekik azt, ami min­den becsületes munkáért kijár, t. i. köszönetünket. Egry Aurél pohárköszöntőjét hosszú taps kí­sérte. A gyáripar szónoka Weisz Fülöp felszólalása után általános vára­kozás közepette Fellner Henrik emelkedett szó­lásra és mint a magyar gyáripar reprezentánsa lelkes ovációk kíséretében a többi között ezt mon­dotta: " Hogy az évek hosszú során át gondosan előkészített talajból kisarjadjon a hágai ered­mény, erre döntő volt a Hágában kifejtett szívós ellenállás után annak a pszichológiai pillanatnak felismerése, melyben az ellenállás folytatása csak az addig elért eredményeket veszélyeztette volna. A távoli szemlélő is felismerhette, hogy a tárgya­lásoknak megszakítása esetén azoknak későbbi felvétele reánk nézve a mostan elértekhez csak megközelítő eredménnyel sem járt volna, mert ki lettünk volna téve annak a veszélynek, hogy ké­sőbb a politikai konstelláció reánk nézve kevésbé kedvezően alakul, s mert lemondtunk volna arról az előnyről, hogy a különféle államok Hágában egybegyűlt miniszterei az összes tárgyalások be­fejezésére törekedvén, ebben a hangulatban bizo­nyára egy reánk nézve kedvező kompromisszumra inkább voltak hajlandóak, mintha később a ma­gyar ügy külön került volna tárgyalásra. — így ítéli meg a gyáripari társadalom a le­folyt eseményeket. Különös súlyt kell helyeznünk az elért pénzügyi szuverenitásra, mely erkölcsi vo­natkozásban leveszi a nemzetről azt a végtelenül lealázó érzést, hogy saját ügyeiben nem tud maga felett rendelkezni, anyagi tekintetben pedig a jö­vőre megkíméli az országot azoktól a súlyos ká­roktól, melyeket gazdaságunk a múltban az eléje szabott korlátok folytán elszenvedni kénytelen volt. Elegendő utalni azokra a súlyos hátrá­nyokra, melyeket a külföldi kölcsönök felvétele elé gördített akadályok okoztak. Ezekből fo­lyólag kellett lekerülni a napirendről az államvasutak rekonstrukciójának, útépítési programmunk túl­nyomó részének és részben emiatt kellett szüne­telnie az építési tevékenységnek, mely munkák­nak elmaradása egyik oka a mai gazdasági de­pressziónak.­­— Nem ámíthatjuk magunkat azzal a remény-

Next