Ujság, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

/ M gm ndape , 19-10 szorulhat, március l Ara 16 Ilnleit.­­ a^rrr**5 ELŐFIZETÉST ARAK JS5k avedSTT* „ „--------- - K).tc p«n9* ffliS HH HH y --------------p«"b* Se!­SjEg aSesP**®^ JgaEs© tutrlebm «gy Mra _ . 6 •ehllllng jjd||i jS§» ]$||p SjB9B|. lyun­tnira Budspsstan. vidék*. «11 jjjt cE Jsjf lllfe i§m 4B*B» pSlvi­ .dY«rchon helkexnap- 10 fillér BBS mnw Wg8& ®g$| jSFSi Sj® jSpEil sarnap_ .. _________ — — 32 fillér Epr: gEP ^^BaS|k giraS ®*||sS Isztriában helkfixn**.. — 30 Groachaa HH| fElSg jdE|| iMjf ISlI wfiL sarnap________________40 Crsschea MBS^......MBL|Jl|gl '®g|kfcrt4HW J«M­e gjelenik vasárnap ás Ünnep utáni napjá­gSk Kjgini kivátalával minden nan VT. évfolyam, »0. szám SZERKESZTŐSE ÉS KIADÓHI V£?air V. Vilmos császár-t­l 3* TELEFON: Automata 207-54. 207-55. 207-56. 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS kölcsönkönyvtár 0«Kepes­, Erzsébet-kf­rut 43 (Roysl­ép&!et) Telefonszám­: Jósad 316—28 Utazási és monot­egyiroda : Budapest, VII. Erzsébet-körut 43 Tol.* József 419—34 Horthy Miklós Tíz évvel ezelőtt nagybányai Horthy Miklós császári és királyi ingern­agy fehér paripán belovagolt a magyar történelembe. Sok címe, tagja mellé szerezte a vitézi címet és a kormányzói méltóságot, de a tiz­­ folyamán megszerezte a legnagyobb dicsőséget, mely embert érhet: h­amé, ranggá tudta tenni a nevét Időtlen­ időkig a történelemben n­eve lesz a titulusa. Mint kormányzó, társa lett Hunyadi Jánosnak és Kossuth Lajosnak, mint történelmi hivatást teljesítő, IV. Sárával került egy sorba, aki tatár­­sulás után, egy elvérzett, kizsarolt, átért erejű országot volt hivatva visszaadni az életnek. Mint kortársunk pedig egy fejjel nagyobb vala­­mennyiünknél. Mi, akik akkor éltünk, küzködtünk, tenvedtünk és akartunk, minden helyen és polcon sok részleteket láttunk és részletekkel viaskodtunk. Horthy Miklós a csúcson valamennyiünk gondját, ütködését egyesítette magában és a hatalmat, mely egfőbb vezéri hivatásához kellett, nem kapta, hanem maga egyéniségével és eltökéltségével maga terem­­ítte meg. Tiz év egy nemzet történelmében­­.— általános mondás — nem sok. De Horthy Miklós a lefolyt tiz­­ alatt szakadatlanul történelmet csinált a nemzettel nemzet számára. Ez a munka nagyok mellett a lgnagyobbak sorába emelte őt, azok közé, akiknek ízékfokát a Lincolnok és Garibaldiak jelzik. Teljes analógia azonban a történelem folya­mban nem akad jellemzésére, mert nincs a világtörténelemben olyan elyzet, aminőbe Magyarország a háború után került. Szörnyen meg kellett okolni bűneiért, hogy hűségesen kitartott szövetségese mellett, hogy széz nemzetek között a legvitézebb volt, hogy szörnyű véráldozata iadal esetén mások hasznára folyt, magának mást, mint saját létét, nem kurván. Az árulás lett erény, a gyávaság, a zászlóhagyás vált jutal­­mazandó érdemmé. Szabad népek rabszolgáknak tettették magukat, hogy ennek révén rabszolgává tehessék a magyart. Az Igazság helyét Európa írói székén a tudatlanság és félreve­zetettség foglalta el és ítélt éj szak­ait s a világ négy táján kiszegezve az országból kivágott eleven fest­­észeket, Magyarországot független államnak ismerték el azért, hogy­dót fizessen a négyfelé vágatás fejében. És rettegett ez a világ a moszkvai vörös rémtől, de nem volt lelke­­ ellen a rém ellen fordulni, nehogy Magyarországot mentsék meg tőle. Amit a nyugati civilizáció meghagyott, azt kitaposta belőlünk a keleti érauralom. És kifosztva, megszállva, kiéheztetten és megbélyegzetten, f elülkerekedett népek vad szidalmai között végre rendet csináltak. Egy ékesserződésnek elnevezett utolsó erőszakkal odaláncoltak bennünket kétségbeesett reménytelenséghez. Mi volt ehhez képest Lengyelország felosztása! Felosztották és meg­­tünt lenni. De bennünket felosztottak és voltunk. Lengyelországot csak a­­alálra ítélték, de bennünket életre ítéltek. Éljünk életre képtelenné téve, lengozzunk levágott karokkal és gondolkodjunk fejjel, melyről levágták a törzset. Erre a kegyetlenségre nincs példa a világtörténelemben s erre az esztelenségre még a legsötétebb barbárság sem vetemedett soha. Így önkretenni egy nemzetet, mely megvéd'*1”'"­*" Európa kultúráját négy­­záz éven át s hivatásává tették, hogy aporban kulturáltamnak marad­jon meg! Ezt a borzalmas képtelenséget kell tekintenünk, mikor Horthy Miklósról szólunk. Ennek a lehetetlen feladatnak a megoldására volt hivatva és élt neki, vállalta és teljesítette. Örök dicsősége a magyar nem­zetnek, hogy tudott így meg nem halni és fenséges e vállalkozásnak az az eltökéltsége, hogy Horthy Miklós kész volt ilyen életnek az élesítésére. Sőt! Ideállá tudta tenni a kálváriát. A szenvedések összes stációin keresztül a feltámadásra törekedett. Lépten-nyomon látjuk a háború meggyógyult nyomorékait. Meggyógyultak és kéz és láb nélkül élik végig gyógyult életüket. De Horthy Miklós ideálja nem ez a porban maradó nyomorék nemzeti lét. Ő hitt és hisz benne, hogy a nyomorék ismét talpra áll, levá­gott karjai újra kinőnek és acélosan markolnak bele a lét kerekébe. Egy nemzet mélységeiből merült fel a gyógyulásnak ez a páratlan eszméje és Horthy Mik­ós ajkán született meg az ige és munkája nyo­mán indult meg a testtéválása. Mik ehhez a gigászi meginduláshoz képest a hagymázas vonaglások, melyek közben véresen és sárosan felkavarták a magyar élet színét " fok­­torlódása mellett iszap lerakódása, amivel már a­ takarítás munkája foglalkozik, de nem az éte­r, c­iő és jövő megalapozója. A nagy teremtő gondolat a hullámokat nézi, nem az iszapot és a hullámok hátán bevetődő cápák ugyanazokkal a hullámokkal sod­ródnak vissza, amelyek magukkal hozták. Ezeknek viharzó hatása megmaradt a politika alárendeltebb küzdelmeiben s nem becsülhető annyié, hogy szerepet tulajdonítsunk nem­ az államalkotás és nemzetéltetés históriai munkájában. Ma a káosz már megülepedett s Magyarország küzdelmes létéért már megtisztult eszmekörben folyik­­ egyenletes munka. Ma vissza­tekintve ezekre a lázidőkre, már meg tudjuk különböztetni az állapotot a céltól, mely felé Horthy Miklós az állapotokon keresztül a nemzetet ve­zette. Ma már tisztán látjuk, a történtekből mi volt az ő cselekedete: a tisztulást gyámolító munka. Ma már a lelkek megnyugtatása és az eszmék tisztulása is az ő művének mutatkozik. És az ő műve az is, hogy a nemes Európa, mely megbüntetett bennünket erényeinkért, már hajlandó ezeket meg is bocsátani nekünk. A múltba tekintve, hódolattal ismerjük meg egyénisége tisztaságát és történelmi hivatásának nagyságát. A jövőbe tekintve, megállapít­hatjuk, hogy erre az egyéniségre és nagyságra még soká szükségünk lesz s a gondviselésnek hálát adunk, hogy ez a nélkülözhetetlen nagyság töret­len energiával továbbra is rendelkezésünkre áll. Horthy Miklósnak mind dicsőségesebb lesz a múltja, de távol még az idő, mikor ő maga a múlté lesz. A jövő ismeretlen veszedelmeket és javakat tartogat számunkra, de ismert az irányító és vezető erő, melyre sorsunkat megnyugvással bíz­hatjuk. A mostani évforduló csak alkalom, hogy Horthy Miklós kor­mányzó nagy érdemei előtt hódolattal fejet hajtsunk, de nem záróköve az ő munkásságának. A jövőbe tekintve, ott is őt látjuk, a reményeinket táplálva, benne találjuk teljesülésük kezesét. S rendületlenül ápolva magunkban a ma­gyar nemzeti nagyság ideáját, benne tiszteljük a mi ideálunk legnagyobb idealistáját, aki kemény kitartásával erősíti bennünk a hitet: nem élünk hiába!

Next